Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-16 / 70. szám

KANADAI MAGYARSÁG 7 VIII. 70. szám, 1958 augusztus 16., szombat Elmebajos amerikai elnökgyilkosok Sok szó esett a napokban arról, hogy teljes biztonságban érezhetné-e magát Hruscsov, ha mégis teljesülne vágyálma és be­engednék New Yorkba egy csúcskonferencián való részvételre. Akadna.e olyan amerikai, aki megfontoltan, szándékosan képes lenne meglesni Hruscsovot és egyetlen pisztolylövéssel megsza­badítani a világot és magát az orosz népet ettől a véreskezü zsar­noktól? Bizonyos, hogy a newyorki átlagos demokrata kispolgár nem-igen hagyná el léghűtéses irodáját, munkahelyét, hogy Hrus­csovot valahol megvárja, mert annyit egy amerikainak sem ér meg, hogy miatta egy félórát izzadjon az augusztusi utca hőségében. De ha az USA-nak egy ellensége bemerészkedne jönni Ame­rikába, mint egy privilegizált védelemben részesülő delegáció feje, annak azzal is kellene számolnia, hogy a sok százezer politikai me­nekült között akadna egy-kettő, áki szívesen visszafizetné Hrus­­csovnak azt, amit ő és családja kapott Hruscsov ördögi rezsimjé­­től odahaza. Mert ne tévedjünk, Amerika története tele van a po­litikai gyilkosságok kísérleteivel. Igaz, hogy legtöbbnyire elme­beteg emberek követték el a különböző merényleteket, de Hrus­csov esetében még elmebajosnak sem kellene lennie annak, aki szí­vesen látná maga előtt kiterítve*ezt a megszállott véreskezű kom­munista gyilkost. Politikai gyilkosságok mindig és mindenhol vol­tak és elég nagy még azoknak a gyilkosságoknak a száma is, amikor nem jelentéktelen kis polgármesterekre, vagy ügyészekre, hanem egyenesen az államelnökre lőtték ki a pisztolyaik töltényeit a merénylők. Menjünk csak végig Amerika elnökgyilkossági tör­ténetén, nem is kell több, mint 150 évre visszamenőleg és meg­döbbentő képet kapunk. 1835 január 30. Egy mázoló kísérelte meg Jackson állam­elnök meggyilkolását egy kapitoliumi állami dísztemetésen. Két töltött pisztolya volt, de mind a kettő csütörtököt mondott egy mé­terre az elnök előtt. A mázoló elmebajos volt. 1865 április 14. John Wilkes Booth, egy vidéki színtársulat nagyravágyó, de kevésbé tehetséges színésze a washingtoni Ford­­színházban rálőtt Lincoln elnökre és megölte. Ez öt nappal azután történt, hogy az Észak és Dél közötti háború a déliek Appomatox melletti megadásával végétért. Lehet, hogy a nagyzási hóbortban szenvedő színész ezzel a déliek javára szeretett volna valamit ten­ni, de így cselekedete csak azt eredményezte, hogy a színház kö­zönsége Boothot elfogta és a hely színén meglincselte. Két segítő, társát pár nappal később bírósági tárgyalás után felakasztották. 1881 július 2. Egy bizonyos Charles J. Guiteau nevű ember megközelítette Garfield elnököt és alattomosan hátbalőtte. Gar­field a lövés következtében néhány nap múlva meghalt. A merény­lőt, mint nem normális, nyugtalan karrieristát Írták le, aki minden­áron Párizsban az USA konzula szeretett volna lenni, s miután az elnök nem őt nevezte ki, sértődöttségében személyes számláját így egyenlítette ki az elnökkel. 1901 szeptember 6. Leon Czolgosz a Buffalóban megtartott pánamerikai kiállítás Zenecsarnokába ment és ott húzódott meg a többi várakozó mellé, revolverrel a zsebkendőjében. Mikor McKinley elnök elvonult a sor előtt, Czolgosz fejbelőtte az elnököt. A merénylő bebizonyíthatóan elmebeteg volt. 1912 október 14. John Nepomuk Shrank, egy newyorki sza­lontulajdonos nyolc államon keresztül követte Teddy Roosevelt.et, mert azt szerette volna megakadályozni, hogy Roosevelt ne lehes­sen harmadszor államelnök, mert Shraank véleménye szerint ez megsértette volna az USA alkotmányát. Milwaukeeban Shrank utolérte Rooseveltet és két lépésről mellbelőtte. A golyó azonban nem fúródott Roosevelt elnök mellébe, hanem megakadt az elnök­jelölt százoldalas beszédében, amit kabátja belsőzsebében hor­dott. így Roosevelt elnöknek semmi baja nem történt, Shrank merénylőről megállapították, hogy elmebajos. 1933 február 15. Egy Giuseppe Zangara nevű ember, aki egyébként súlyos krónikus gyomorbajban szenvedett, Miamiban rálőtt Franklin Rooseveltre, két héttel elnökké való avatása előtt. Ez a gazdasági depresszió tetőfokán volt, amikor Amerika a for­radalom szélén állt. De Zangara gyomorbaját is a politikai veze­tőknek tulajdonította, amiben talán igaza is volt, mert tudjuk, hogy a jó gazdasági politika mellett a dolgozók nem szenvednek krónikus gyomorbajban. Később, mikor kiengedték, Zangara agyonlőtte Chicago polgármesterét. Orvosi szakértő állapította meg, hogy elmebajos. 1950 november 1. Oscar Collazo és barátja Grisello Torresola revolverharccal akartak maguknak utat törni az ideiglenes Fehér Házba, mert a régit éppen javították s ott Harry Truman elnököt szerették volna meggyilkolni, aki egyébként még ma is jó egész­ségnek örvend. A Fehér Ház őrsége Torresolát agyonlőtte, Collazot pedig megsebesítette. Collazo jelenleg életfogytiglani börtönbün­tetését tölti a Leavenworthi fegyházban. Mind a ketten fanatikus portoricói nacionalisták voltak s azt hitték, hogy merényletükkel elindítják a forradalmat Amerikában. Meg kell említeni, hogy Amerikában bárki vásárolhat fegyvert, engedélyt csak utólag kell kérni. Oroszországban és más diktató­rikus államban, fegyvertartási engedélyt csak hithű kommunisták kaphatnak. Ha Magyarországon, vagy akár a Szovjetunióban annyi embernek volna fegyvere, mint egy közepes lakosú amerikai vá­ros polgárainak, akkor Hruscsovot, vagy Kádárt már rég a más­világra küldték volna. Székrekedés ellen SZEDJEN 1 Szerelmi dráma Londonban A londoni West Enden áll az óriási Arlington House, London legnagyobb bérpalo­tája, amelyben számos mil­liomos, többek között a kana­dai származású Lord Beaver­­brook is lakik. Ennek a ház­nak a leírása szerepelt a na­pokban a londoni Bow streeti rendőrség egyik jelentésé­ben, amelynek alapján a vizs­gálóbíró kihallgatta az 54 éves Ernest Jan Fantle nem­zetközi futárt, azzal vádolva őt, hogy revolverével agyon­lőtte London egyik leggazda­gabb ruhagyárosát, az 50 éves Stanley Lindsayt. Egy Doszto j evszky-regény be be­­illő kedélybeteg emberpár és a harmadik, a szerető a fő­szereplői. A feljelentésben foglalt tényleírás szerint Fantle azért ölte meg Lindsayt, mert az a feleségének volt a szeretője. Fantle nyugodtan hallgatta végig a feljelen­tést, majd saját szavaival ki­egészítve azt, így adta elő borzalmas tettének indító okait: — Hónapok óta az volt az érzésem, hogy feleségemet el fogom veszíteni... Felesé­gem megerősítette ezt a gya­nút és többször is kijelentet­te előttem, hogy nem tehet róla, de Lindsay ellenállha­tatlanul vonzza őt. Végtele­nül szerettein feleségemet és még most is szerelmes va­gyok beléje. Egyszerre csak az a gondolat szállott meg engem, hogy ezt az embert meg kell ölnöm. A feljelentés leírja, ho­gyan vette meg Fantle revol­verét Svájcban és hogyan hívta fel azután a fegyver birtokában Lindsayt julius 19-én telefonon és jelentette be neki, hogy meg akarja lá­togatni. —Lindsay a karosszé­kében ült, amidőn lakásába léptem és azt kérdezte tőlem, miért jöttem hozzá, mivel annak amúgy sincsen értel­me. Nagyon izgatott voltam, elmondtam neki sok mindent családi életemből és megkér­tem, legyen tekintettel egyetlen gyermekemre, a 14 éves fiunkra, aki most ma­gánintézetben van elhelyez­ve. Lindsay erre olyasvala­mit mondott, hogy a gyer­mek érdekében minden tőle telhetőt meg fog tenni, az egész beszélgetés közben na­gyon fölényesen viselkedett, közben elegánsan felöltözkö­dött és gőgös mosollyal szája körül elém állt, mintha azt akarta volna mondani, hogy már megunta beszédemet és elmehetek. Ekkor előrántottam revol­veremet hátsó nadrágzse­bemből és Lindsay fejére cé­loztam, mert azt hittem, hogy mellét esetleg valami védőing óvja. Első lövésem nem talált célt, a másodikkal mellbe találtam, Lindsay ek­kor hátratántorodott, az aj­tó felé igyekezett, én követ­tem őt és az ajtó előtt még kétszer mellbelőttem. Mikor holtan összerogyott, belépett Lindsay takarítónője, aki előtt az előzmények ismerete­sek voltak. Kimentem a fo­lyosóra és vártam, amig a rendőrség értem jön.” A lakás takarítónője, aki írásbeli vallomást is tett, az­zal, hogy nem szeretne a bí­rósági tárgyaláson nyilváno­san szerepelni, azt írja, hogy a gyilkos feleségét, Sylvia Fantle asszonyt igen jól is­merte, hiszen az előző éjjelt is Lindsay lakásán töltötte. Ilyen előzmények után Lon­don jogászközönsége nagy érdeklődéssel várja a bíróság­­döntését. Az angol bíróságok majdnem következetes gya­korlata az, hogy az ehhez hasonló esetekben az önkívü­letig izgatott, feldúlt lelki ál­lapotot szokták megállapí­tani, ami a vádlott beszá­­míthatóságát, több mellékkö­rülmény fennforgása eseté­ben teljesen kizárhatja. A nem mindennapi családi drá­ma a bíróság ítéletével sem fog lezárulni. Két ember fog itt állni rettenetes lelki prob­lémájával, amit semmiféle bírósági határozat megolda­ni nem tud: az asszony „el­lenállhatatlan vonzalmával” a meggyilkolt Lindsay iránt, s a férj, akinek lelkiismeretét a gyilkosság fogja nyomni. MILYEN MÉLY A JEGESTENGER A Jegestenger jege alatt az Északi sarkon áthaladó Nautilus tengeralattjáró megállapításai szerint a sar­ki vidéken a tenger mélysége valamivel meghaladja a 13 ezer lábot, azaz kereken 4 ki­lométert. A Csendes óceán­ból az Atlanti óceánig vezető legrövidebb tengeri, helye­sebben tengeralatti út hossza 1800 mérföld volt. PHILLIPS’ MILK OF MAGNESIA hashajtót. A Magnesia Tej jobban használ Önnek, mert több «• mint hashajtó. Nemcsak a székrekedést szünteti meg, de a gyomorégést is. 4 ounce 30tf 12 ounce 60? PHILLIPS’ MILK OF MAGNESIA tt Tinri v(^) fauvm ANTACID-LAXATIVE » 6CNTU FOI CMIIDMN K:HOwiK*fOiGwwiiurs Mams wm »»ore using }— : i'-: Z .!•!' I I i 1 I I ♦ ONTARIO AZ ONTARIOI KÓRHÁZI BIZTOSÍTÁS ONTARIO HOSPITAL INSURANCE 1959 JANUÁR 1-ÉN LÉP ÉRVÉNYBE MÁR REGISZTRÁLTATTA MAGÁT? 1959 január 1-től kezdődőleg az Ontario Hospital Services Commission lesz az egyetlen szerv, amely Ontarioban megfelelő kórházi biztosítást nyújt. 1958 december 31. után magánbiztosító társaságok, sem úgynevezett kórházi elő­fizetési biztosító társaságok nem fogadhatnak el általános kórházkezelési biz­tosítást. BIZTOSÍTÁSBAN RÉSZESÜLHET MINDEN ONTARIOBAN LAKÓ SZEMÉLY. Biztosításra jelentkezhet Ontario minden lakója, korára és egészségi állapotára való tekintet nélkül, akár csoportonként, akár egyénileg közvetlen befizetés alapján. Azok, akik nem laknak Ontario területén, nem részesülhet­nek a biztosításban. DIJAK. Egyedülálló személyek havi 2.10 dollár összeget, családosok pedig havi 4.20 dollárt fizetnek, amiben benne van a férj, feleség és a 19 éven aluli gyermekek biztosítása is. A Szövetségi és Tar­tományi kormány anyagi hozzájárulása tette lehetővé a díjaknak ilyen csekély összegben való megállapítását. MELYIK CSOPORTBA TARTOZIK ÖN? 1. Olyan helyen dolgozik-e, ahol a munkaadóval együtt legalább 15 dolgozó van? Ha igen akkor munkahelyén kötelező biztosítás alá esik. Munka­adója köteles önt 1958 augusztus 31-ig bejelenteni és 1958 de­cember havában a díjak fizetését megkezdeni. Munkaadója fogja Önt beíratni. 2. Olyan helyen dolgozik-e, ahol a munkaadót is beleszámítva 6—14 fizetett alkalmazott van? Ha igen, akkor egy csoportként lehet beiratkozni, amennyiben a munkaadó Mandatory Groupként a kötelező biztosítás enge­délyezését kéri és az összes alkalmazott, beleértve a munkaadót is, ehhez ugyancsak hozzájárult. 3. Tagja Ön valamely szakmai társulásnak, orvosi munkaközös, ségnek, kisipari szövetkezetnek, hitelszövetkezetnek, kiskeres­kedők érdekvédelmi testületének, vagy ehhez hasonló csoport, nak? Amennyiben az 1. vagy 2. pont önre nem vonatkozik, lépjen érintkezésbe szakmai szervezetével és állapítsa meg, hogy ez a szervezet fogja-e tagjaitól a kórházi biztosítási díjat beszedni. A csoportos biztosítás iránti kérelmeket 1958 augusztus 31-ig be kell adni. Amennyiben nem tarthat igényt az 1,2, vagy 3. pont szerinti valamely csoportban való beiratkozásra, kérheti a közvetlen egyéni befizetés engedélyezését is a Commission-tól. A közvet. ien egyéni befizetés engedélyezését 1958 szeptember 30.ig keli kérelmezni. Kérvény.űrlapokat minden közkórházban és bank. ban (s ha valamely községben nincsen bank, úgy a postahiva. talban ) lehet már most kapni. Ne halassza tovább beiratkozását. DIJAK. A csoportok biztosítási díját egyösszegben kell havonta befizetni a Commission címére 1958 december, havától kezdődőleg. Az egyéni biztosítás alá eső személyek közvetlenül fizetik be a biz­tosítási díjakat a következő módon : Egyhavi biztosítási dijat kérelmezéskor, de legkésőbb 1958 szep­tember 30-án kell befizetniök, a következő dijakat pedig negyed, évenként előre kell 1959 január 1-től kezdődőleg befizetni. Előfizetési kedvezmény (Cushion). — Mindazok a csoportok és egyénileg biztosítottak, akik a fenti záros határidők alatt iratkoznak be és az első egyhavi biztosítási díjat befizetik, az 1959 január 1-től március 31-ig terjedő három hónapra kapják meg biztosítá­sukat. Az egyhavi biztosítási dij előre történt befizetése biztosit-LÁTOGASSON MEG BENNÜNKET A CANADIAN ja a jogot a kórházi ápolásra mindazoknak, akik ideiglenesen ki­esnek munkájukból, megváltoztatják munkahelyüket, vagy átme­netileg Ontarion kívül tartózkodnak. AKIK A HATÁRIDŐ LEJÁRTA UTÁN JELENTKEZNEK. Azok a csoportok és egyénileg biztosított személyek, akik a "MIKOR KELL BEIRATKOZNI" fejezetben megjelölt határidőkön belül nem jelentkeztek, nemcsak, hogy elesnek a kéthavi ingye­nes biztosítástól, hanem kérelmük beadása után további három hónapig kell várniuk, amig biztosítási igényjogosultságuk meg­nyílik. így például, ha valamely egyén vagy csoport februárban kérelmezi biztosítását, úgy annak csak május 1-től kezdődőleg' lép érvénybe biztosítása. NATIONAL EXHIBITION KIÁLLÍTÁSON I A QUEEN ELIZABETH ÉPÜLETBEN • | I BE KELL IRATKOZNIA, HOGY RÉSZTVEHESSEN A BIZTOSÍTÁS SZOLGÁLTATÁSAI BAN | I ONTARIO HOSPITAL SERVICES COMMISSION ( HOSPITAL INSURANCE DIVISION —TORONTO 7. ONTARIO TELEFON: WALNUT 4-3301 SE = = . * . .... ' = siiiihiiiiiiiiiiiiihiriiiihihiiiihiiiiiiiiiihiiihiiiimiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiihiihhhiimiiuiiiiiiiiiim^

Next

/
Thumbnails
Contents