Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-16 / 70. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 VIII. 70. szám, 1958 augusztus 16., szombat MELYIK OLDALON IS ÁLL TITO ? HAZAI HÍREK NEM HORDHATNAK KALAPOT A NŐK Kevés olyan politikai figura van a világon, akinek sze. mélyével többet foglalkozna a világsajtó, mint a jugoszláv dik. tátorral. Sokan, köztük magunk is, kétségbe vonjuk, hogy Tito fontosabb szerephez juthatott volna a ma történetében, ha Sztálin még 1948-ban nem jelenti be Tito "árulását". Amerika és általában a nyugati világ a kommunista világ felbomlását, vagy legalább is annak kezdetét remélték Tito eretnekségétől. Mi e lap hasábjain már nem egyszer mutattunk rá, hívtuk fel a világ figyelmét ezen felfogás helytelenségére, s számtalan cikkünkben bizonyítottuk be, hogy Tito soha egy pillanatra sem lett hűtlen a kommunista ideológiához, csupán a Kreml parancsnokságát nem hajlandó elfogadni. Erre egyébként leg. jobb bizonyíték Tito beszédei, illetve a jugoszláv sajtó cikkei. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a "Borba" egyik cikkét, amely hitet tesz a Tito "igaza" és a "tiszta kommunista hit. vallás" mellett. "A napokban múlt tíz éve annak, hogy szocialista hazánkat a Szovjetunió súlyos nyomásnak vetette alá. Ez a nyomás egészen 1953-ig, Sztálin haláláig tartott, de nem érte el célját: Jugoszlávia független szocialista országépítésének megakadályozását. Az óriási méretű propaganda-hadjárat és a sok másfajta jól szervezett in­tézkedés célbavette a kelet-európai országok mozgalmainak fel­számolását is. Sajnos, alaposan megéreztük, mit jelent hazánknak ez a néhány éves nyomás és a történteket legszívesebben meg sem említenők, ha éppen a közelmúlt hetekben nem kezdenek vezetni ellenünk újra egy, az említetthez hasonló propaganda-hadjáratot. A szocialista tábor egyes országainak vezetői ugyanis fölidézik a káros emlékű Tájékoztató Iroda határozatának szellemét, szövegét és a szocialista Jugoszlávia ellen harcolva szembe helyezkednek minden törekvéssel, amely a szocialista országok közötti viszonyt és a népek közötti együttműködést másként képzeli el, mint ők. Ebben a hadjáratban Jugoszlávia "kritikusai" nemcsak a rossz­emlékű határozat szellemét idézik, hanem felújítják azokat a mód­szereket is, amelyeket a Határozat annak idején ajánlott. Nem za­varja őket az a tény, hogy eljárásuk szöges ellentétben áll az ál­taluk ünnepélyesen kinyilvánított, hivatalosan kimondott és alá­írt állam- és pártközi nyilatkozatokkal. Öt évvel Sztálin halála után ismét védekeznünk kell a kelet­európai országok egyes politikai köreinek olyan gyakorlata ellen, amely sutba vágja a szocialista országok közötti egyenrangú vi­szonyok elvét és semmibe veszi a nemzetközi viszonyokban év­századok óta bevált érintkezési módszereket. Bármennyire is ne­hezünkre esik ez a harc, ellenállunk az újabb nyomásnak éppen úgy, mint 1948—1953 között, mert tudjuk, hogy ezzel a haladó szocialis­ta erők győzelmét szorgalmazzuk a szocializmust építő országok egymás közötti viszonyának és együttműködésének rendezésében. Sokan azt hihetik, hogy a kelet-európai országok egyes veze­tőinek nem tetszenek a Jugoszláv Kommunista Szövetség program­jában megfogalmazott tételek és ezért 'emelik bíráló szavukat a jugoszláv kommunisták "világnézeti letérése" ellen. A valóság azonban egészen más, amint ezt Tito elnök is megállapította az Isztriái Labinban tartott nagy bányászgyűlésen. Nem elméleti fo­galmazás okozza az új hajszát. A Párt programja csak ürügy. A valódi ok az, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség nem írta alá a tizenkét kommunista párt 1957 novemberében hozott nyilatkoza­tát és Jugoszlávia nem akart belépni az ú. n. szocialista táborba. Nem most szegezik először mellünknek a követelést, hogy lépjünk be egy táborba. Voltak ilyen követelések régebben is, más oldalról is. Jugoszlávia azonban nem akar senki csatlósa lenni, a maga tengelye körül akar forogni és ezzel nagyobb szolgálatot tesz a világbékéhek és a szocializmusnak, mintha akármelyik tömb­höz csatlakozna. Ezért is került az ósdi felfogású politikusok táma­dásának középpontjába. Vannak emberek, akik sehogy sem akarnak kibékülni a dolgok Ilyen állásával és dühükben a Tájékoztató Iroda ócska és rozsdás fegyverét is népeink mellének szegezik, hogy térdre kényszerítsék őket. Ebben a hajszában ellenfeleink minden eszközt megragadnak : átalakítják, meghamisítják a jugoszláv államférfiak nyilatkozatait — Pártunk programját és más okmányaink szövegét — és a hami­sítványokat sajtójukban és rádiójukban széltében.hosszában a ju. goszláv vezetők álláspontjaként hirdetve abban a szilárd meg győződésben élnek, hogy lapjaik olvasói és rádióik hallgatói az eredeti jugoszláv szövegekhez úgysem jutnak hozzá. Azt mondják például, hogy Tito dicséri az amerikai imperializmust. Kell-e be­szédesebb bizonyíték rosszindulatukról, politikai elvakultságukról? íAz egész világ tudja — és ők a legjobban —, hogy Tito politikája mindenkor, mindenütt, minden kétséget .kizáróan nyilt, világos, meg nem alkuvó szocialista politika, amelynek célja a szocalista Jugoszlávia építése és a világbéke óvása. Még egy rágalommal találkozunk lépten.nyomon a kelet-euró­pai sajtóban. Azt mondják, Jugoszlávia támadja a Szovjetuniót és Tito is ezt tette a ljubljanai Pártkongresszuson. így akarják a Szov­jetunió és a kelet-európai országok népeinél befeketíteni a Jugosz­láv Kommunista Szövetség vezetőit, hogy azután — ilyen légből kapott hír alapján — a legdurvább rágalmakkal illethessék Jugosz­láviát. A történelem azonban számtalanszor bebizonyította, hogy a hamisítók a végén mindig megbuknak, ármánykodásaikkal az em­berek tudatában mély nyomot nem hagynak. A világ közvéleménye tudja, hogy a jugoszlávok nem hánytor­­gatták fel az őket ért súlyos sérelmeket, a feledés fátylát borították mindarra, ami történt és új utakat kerestek a szocialista országok közötti kapcsolatok szabályozására. Nem vagyunk bűngyüjtők, mert nem hátra, hanem előre nézünk. De mit ér ez, ha a kelet-európai országok népei úgyszólván semmit sem tudnak Jugoszlávia igazi álláspontjáról, szocialista társadalomépítésének különféle problé­máiról. Politikai vezetők nem engedik meg a jugoszláv válasz köz­zétételét. A jugoszláv nép azonban nemcsa.k a jugoszláv álláspontot is­meri, hanem azt is, amely ezt "bírálja", — válogatás nélkül elol­vashat mindent, amit külföldön Jugoszláviáról írnak, meghallgat­hat mindent, amit rólunk mondanak. Miért nem közlik a Szovjet­unióban ésa kelet-európai országokban megjelenő újságok erede­tiben a jugoszláv vezetők beszédeit, a jugoszláv kormány válasz­iratait? Miért nem írnak a jugoszláv népek szocializmust építő erő­feszítéseiről? Attól félnek talán, hogy népeik megtudják Jugosz­láviáról az igazságot, "Hazánk nem kívánta ezt a harcot — mondotta Tito elvtárs — elég a gondunk enélkül is. De ha már ránk kényszerítették, har­colni fogunk és semmi sem riaszt vissza bennünket attól, hogy küzdjünk azért, amit helyesnek és igazságosnak tartunk. A hamis vádak azok fejére hullanak vissza, akik emelték ellenünk, mert a végén úgyis csak az igazság győz". Ezeket a szavakat az újabbkori jugoszláv történelem nem egyszer igazolta. Emlékszünk, ugyanezt mondotta Tito elvtárs ak­kor is, amikor Sztálin a leghevesebben támadott bennünket. A vi­lágpolitikai helyzet alakulása igazolta ezeket a szavakat, mert az igazság verhetetlen, mert az igazság a végén mindig győz. Az utóbbi napokban újabb lökést kapott a jugoszlávellenes hadjárat. A bolgár és a csehszlovák pártkongresszuson mondották, hogy a jugoszlávok elárulták a szocializmust, revízió alá vették a marxizmust-leninizmust stb. Nagy Imre és társai kivégzése kap­csán Budapesten közzétették, hogy Nagy Imréék szószoros össze­köttetésben álltak a budapesti jugoszláv nagykövetséggel és ennek épületéből irányították az ellenforradalmi akcióikat. A magyar igazságügyminisztérium azonban semmi adatot sem közölt arról, hogy hol és mikor tárgyalták Nagy Imre és társai bünperét, hol szerezték be a Jugoszláviát "terhelő" vádpontokat? A jugoszláv kormány jegyzéke a tények egész sorát állítja so­rompóba a hazug vádakkal szembe és halomra dönti a magyar igaz­ságügyminisztérium közleményében elmondott vádakat. Enélkül is azonban minden objektív szemlélő megállapíthatja az olyan vádak értékét, amelyeket titkos bírósági tárgyaláson tákolnak össze, csak azért, hogy újabb bűnöket olvashassanak a jugoszlávok fe­jére. A kelet-európai országokban mindenki tragikus sorsra jutott, ha bármilyen formában kételkedett az ilyen politika helyességében. Ezúttal Nagy Imre bünperét akarják felhasználni Jugoszlávia kom­­promittálására, nemzetközi tekintélyének csorbítására. Többek kö­zött emiatt is tiltakozik a jugoszláv kormány a Nagy Imre és társai ügyében megkötött egyezmény durva megsértése miatt". MOOOCOOCÍXMOCOOOOOÖOC-SOOOOCXKOOMOOOOOÖOOOOOOOOOOOOCXMCOOOOOOOOM Amerikai posta LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÉS AZ ÚTLEVÉL Évek óta folyik a vita arról, hogy a kormány korlátozhatja-e amerikai polgárok külföldre való utazását és ha igen, milyen okok alapján? Az idén június 16-án a Legfelsőbb Bíróság végre határozatot hozott ebben a kérdésben. Kimondotta, hogy a State Department nem tagadhatja meg az útlevél kiadását a folyamodó "meggyőző­dése vagy összeköttetései" miatt. A Bíróság ezzel megdöntötte a State Department álláspontját, mely szerint kommunistáknak, vagy kétes hűségű más polgárok­nak, nem állít ki útlevelet. A határozatot csak minimális szótöbb­séggel fogadták el: öt szavazattal, négy ellenében. Két aktuális eset elbírálása alkalmából merült fel a kérdés a Supreme Court-ban. Dr. Walter Bricht és Rockwell Kent, az is mert művész, külföldre kívántak utazni, de a State Department vonakodott útlevéllel ellátni a folyamodókat, mert ezek vonakod­tak felelni arra a kérdésre, hogy milyen kommunista szerveze­tekhez tartoznak. , William A. Douglas, mint a Bíróság tagja, fogalmazta meg a többség véleményét, mely szerint a fennálló törvények értel­mében, a State Department csak két esetben tagadhatja meg az útlevél kiszolgáltatását: ha a kérelmező: 1. nem amerikai polgár, 2. ha olyan magatartást tanúsít, amely az Egyesült Államok tör­vényeibe ütközik. Douglas szerint egyik eset sem állott fenn. . A Bíróság felhaszhálta az alkalmat, hogy az amerikai szabad­ságjogok mellett is lándzsád törjön. "Az utazáshoz való jog a sza­badsághoz tartozik, amelytől a polgárt bírói ítélet nélkül meg­fosztani nem szabad. Az utazáshoz vagy költözködéshez való jog az amerikai közjog sarkalatos tétele, amely történelmünk kezde­tére vezethető vissza". A State Department maga elismerte azt, hogy az alkotmány megadja polgárainak azt a jogot, hogy tetszésük szerint utazgat­hassanak, de azt vitatta, hogy ez a jog észszerű korlátozásoknak van alávetve. A Bíróság azonban nem foglalkozott ezzel a rész­lettel, hanem úgy döntött, hogy a külügyminiszternek a fenti két okon kívül, soha sincs joga megtagadnia az útlevél kiadását. Még akkor sem, ha a folyamodó rokonszenvezik a kommunistákkal, vagy vonakodik kommunistaellenes nyilatkozatot tenni. • A Bíróság hangsúlyozta, hogy a folyamodókat nem ítélték el semmiféle bűntett elkövetéséért, sőt ilyesmivel nem is vádolták meg őket. Csak azért korlátozták őket mozgási szabadságukban, mert nem voltak hajlandók magukat vizsgálatnak alávetni, amely meggyőződéseik és összeköttetéseik kikutatására irányult. Az ítélet ellenére is, a kérdés nincs örökre eldöntve. Úgy, ahogy a Bíróság tagjainak a véleménye megoszlott, polgáraink véleménye is megoszlik ebben a kérdésben. Minthogy a Bíróság a fennálló törvényekre hivatkozott, a kormány új törvényjavas­latot terjesztett be, amely felhatalmazná a külügyminisztert az út­levél megtagadására. A kongresszus többségén múlik, hogy a ja­vaslatból törvény lesz-e? Common Council Fehér-“kártyá$ok”, figyelem! ÉRVÉNYBE LÉPETT A SZABADSÁGHARCOSOK ITT.TARTÓZKODÁSI TÖRVÉNYE Az Egyesült Államok 180 éves fennállása óta most történt meg először, hogy kivételesen valamely ország menekültjeit olyan nagy számban engedjék be állandó itt-tartózkodásra, mint tették az 1956 október—novemberi események hajótöröttéivel. Számos áthidalhatatlannak látszó belpolitikai ellentét és a \ technikai akadályoknak egész serege késleltette mindeddig a sza­badságharcosok és "újamerikás" menekültek jogi helyzetének vég­leges rendezését. Örömmel jelenthetjük, hogy ez is megtörtént és Eisenhower elnök már alá is írta az erre vonatkozó képviselőházi és szenátusi javaslatok mindkét ház által megszavazott szövegét. A KANADAI MAGYARSÁG A TE LAPOd"" OLVASD! ÉS SZEREZZ ÚJABB BARÁTOKAT I A kanadai menekültek valószínűtlen le­vélhamisítványait olvashatjuk a kommunis­ta magyar lapokban. Montreal nagy város — írja egy fiatal házaspár: Imre és Éva. Iszonyú nyüzsgés van benne. Itt az emberek állandóan rohannak, valóságos versenyfu­tás van a pénzért. Mert itt a pénz minden, itt nincs se barát, se ismerős, csak a pénz jelent biztonságot. Társadalmi élet nulla. Mindenki idegen. Nekünk olyan félelmetes. Itt mindenki kalapot hord. Mikor először kisétáltunk s elmentünk moziba is, minden fej utánunk fordult. Imre alig tudta palás­tolni örömét. „Te — súgta Éva fülébe, egé­szen megfeledkezve arról, hogy itt — úgy sem értik a magyar szót — micsoda sike­rünk van.” Éva visszasúgta: „Neked van sikered, csacsi, a nők sokkal szebbek nálam. A LEVÉLSZEKRÉNYEKET ÁTHELYEZIK Budapest területén 1951- ben 800 levélszekrény volt. Azóta a posta újabb 350 le­vélgyűjtő szekrényt szerelt fel anélkül, hogy felülvizs­gálta volna a régebbiek elhe­lyezését. A belterületen sok helyütt 20—30 méteres kör­zetben 3—4 levélszekrény is van — ilyen például a Nagy­körút ég' a Rákóczi út sarka — míg a külső kerületekben és az új lakótelepeken csak szórványosan találhatunk egyet-egyet. Az is hiba volt, hogy a szekrényeket olyan helyekre szerelték fel, ahol a levélgyűjtő postások gépko­csijukkal nem állhatnak meg és így a munkaidő jó ré­szét gyaloglással kell eltöl­teni, holott a postaszekré­nyek célszerű elhelyezésével ezt az időt meg lehetne rövi­díteni. A postának az a célja, hogy a szekrényeket minél többször, lehetőleg naponta Szó sincs róla — tiltakozott a férfi — hi­szen mindről csurog a festék. A te arcod meg, mint a rózsa.” De rég nem rózsa már az én kis, mandu­laszemű arcom. Fehér lett és nyúzott. Imre száján csak megszokásból csúszott ki a ha­sonlat. Este, amikor montreali ismerősünk­nek elmodták ezt, az asszony két kalapot ajándékozott Évának. „Tegye fel kedvesem, mert itt botrányos, ha valaki kalap nélkül jár.” Nagyon megalázó volt — zárja le Éva levelét — hetekig nem tudtam rászánni ma­gam, hogy kimenjek a városba. A kommunista magyar újságok azt hi­szik, hogy nem kerülnek el Kanadába. Tár­gyilagos olvasó nem hiheti el egyetlen egy szavát. ahol az állami levéltár van s a levéltárat Kazinczy Fe­rencről nevezik el. • NÖVEKVŐ TALAJVÍZ BUDAPEST ALATT A fővárosi tanács végre­hajtó bizottsága nemrégiben tárgyalta Budapest távlati fejlesztési tervét. A fejlesztési terveket leg­alább 10—15 éves távlatban kell kidől gozni, mert kivite­lezésük a hozzávetőleges szá­mítások szerint 1.5—2 mil­liárd forint beruházást igé­nyel. Az eddigi vizsgálatok alapján mielőbb meg kell szüntetni a Hámán Kató úti szabad kiömlőt, valamint a Csepel Vasmű szennyvizének fertőző hatását. A szivattyú­­telepek és az átemelőtelepek korszerűsítése is halasztha­tatlan feladat. A tervezésnél a szakemberek szem előtt tartják, hogy jelenleg egész Budapest alatt növekszik a talajviz mennyisége. háromszor-négyszer is ki­ürítsék, így a levélforgalmat meggyorsítsák. A posta vezérigazgatósá­gának utasítására 62 feles­legesnek bizonyult gyűjtő­­szekrényt leszereltek. Ezeket az új lakótelepeken és a vá­ros külső részein helyezik majd el. (Népszava) • KAZINCZY FERENCRŐL NEVEZIK EL A SÁTORAL­JAÚJHELYI LEVÉLTÁRAT A sátoraljaújhelyi állami levéltárban értékes levéltári anyagokat- őriznek. A többi között 1558-ig visszamenő­leg megtalálhatók a volt Zemplén vármegye közgyű­lési jegyzőkönyvei, valamint sok anyag'a községek 18-19. századi életéről. A sátoralja­újhelyi levéltárban Kazinszy Ferenc is dolgozott. Munkás­ságával kapcsolatban számos emléket őriznek, így íróasz­talát is. Az idén restaurálják a volt megyeház épületét, .........................................imii'miiiniiiiimiimiiimiiiiimiimiiiiiiimiiiMmiimmiimiiiimmiiiiimiiniiiiiiiiiiMiiimmiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiiimiiimi* „AZ UTOLSÓ MOHIKÁN” A moszkvai rádióban fel­olvasták a kommunista párt hivatalos lapjának, a „Prav­dának” egyik legutóbbi ve­zércikkét, amelyben a szov­jet kormány hivatalos szószólója Hussein jordáni királyt „utolsó mohikánnak” nevezi és azt ajánlja neki, hogy hagyja el minél előbb örökre Jordániát. „Hussein király, az imperialisták utol­só ügynöke az arab világ­ban” — mondja a Pravda ve­zércikke — „jobban tenné, ha lemondana ingó trónjáról és nem kapaszkodna az ame­rikai imperialistákba”. Azt már nem mondja ki nyíltan a Pravda, hogy legjobban ten­né, ha lemondása után behív­ná a kommunista ügynökö­ket és átadná a hatalmat a moszkvai imperialistáknak. A RENDŐRKUTYA SZÁZEGYEDIK ESETE A római rendőrség Főz ne- i Dobermann detektiv-ku­­-ája a napokban derítette ki 101. bűnügyet, amidőn szi­­atjával megtalált a park­­in egy rendkívül értékes yürűt. Már eddig is nagy asznát vették Foz-nak kü­­mböző gyilkossági Ips ráb­ai bűnügyekben. HÁROM USA-BANDITÁT KERES A RENDŐRSÉG A torontoi rendőrség kere­­azt a három banditát, akik ry new yorki rendszámú ácsival menekültek el, miu­­tn pisztolyos rablást követ­ik el a Brown's Food Servi­­* cégnél, ahonnan 1500 dől-Második egyetemét kapja Toronto Toronto város megkapja második egyetemét, ennek neve York University Colle­ge lesz. Az első előadások az uj torontoi egyetemen 1959 -őszén kezdődnek meg. Ezt az elhatározást 18 hónapi mun­ka után W. A. Curtis, egy előkészítő bizottság elnöke jelentette be, azzal, hogy az új főiskola megalakulását a jövő tavasszal jelentik be az Ontario törvényhozó testüle­tének. Az új egyetem helyét még nem döntötték el. Ugyancsak nem lehet még azt sem tudni, milyen kated­rákat állítanak fel rajta. Az egyetem mindenesetre óriási könnyebbülést fog jelenteni a már évek óta túlzsúfolt To­rontoi Egyetemnek és első­sorban a York-körzeti főis­kolai hallgatókat fogják az új intézetbe utalni. A tanítá­si programm tekintetében sem alakultak ki teljesen a nézetek. Ezt természetesen nagy mértékben a rendelke­zésre álló tanerők száma és minősége fogja megatározni. MEGTALÁLTÁK AZ ELVESZETT REPÜLŐ CSALÁDOT E. L. Gregg, kaliforniai re­pülőtiszt, felesége és leánya az elmúlt napokban Kalifor­niából repülőgéppel a kana­dai Yukonba indultak, köz­ben azonban géphiba miatt kényszerleszállást kellett vé­gezniük a B. C.—Yukon ha­tár közelében, a sűrű erdő egy kisebb tisztásán. A kere­sésükre indult kanadai légi­erő gépei öt napi távoliét után megtalálták az elveszett repülő családot, a jelentés szerint gépük mellett állva jó kedélyállapotban voltak. A légierő helikopterrel fogja az amerikaiakat kimenteni, élel­met és meleg ruhát már dob­tak le nekik. SACCO FUEL OIL 1798 AVENUE RD. TORONTO * 1331 GREEN AVE MONTREAL • AUTOMATIKUS FÜTŐOLAJSZÁLLITÁS • MINDENFAJTA OLAJFÜTÉS BERENDEZÉS • 24 ÓRÁS SERVICE SZOLGÁLAT Bővebb felvilágosításért hívja magyar képviselőnket : SZMETTÁN KÁROLYT TELEFON: LAKÁS: RU. 1-5316. — HIVATAL: RU. 3-6137. IKKA? GYÓGYSZEREK? OLCSÓN, GYORSAN, BIZTOSAN, GARANCIÁVAL. Forduljon a kontinens legnagyobb hatóságilag engedélyezett Intézetéhez. Kérje a legújabb hivatalos árjegyzéket. Magyarul levelezünk. EM. 4-9336.

Next

/
Thumbnails
Contents