Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-16 / 70. szám

VIII. 70. szám, 1958 augusztus 16., szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Bserkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára: 10 cent. Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk sbtzt még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Kommentár nélkül: POLITIKAMENTES HÍREK MAGYARORSZÁGRÓL NEGYEDMILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ ZSÁKMÁNY EGY 21 TAGÚ ÁRUHÁZI TOLVAJBANDA LAKÁSÁN Áruházak, üzletek foszto gatására szervezkedett nagy­stílű tolvajbanda ügyében tűzött ki tárgyalást a közr ponti kerületi bíróság dr. Mikis László tanácsa. Az ügyészség vádirata szerint Tar Bálintné, született Ba­logh Mária 40 éves asszony még 1953-ban bűnszövetsé­get létesített, amelynek ő lett a vezére, alvezére pedig Németh Józsefné, született Purgai Júlia 37 éves asszony. A banda tagjai részben ro­­vottmultú áruházi tolvajok sorából kerültek ki, részben pedig vidéki és budapesti or­gazdáik voltak. A társaság — mint a vádiratból kide­rül — úgy alakult meg, hogy Tar Bálintné húgával, Sou­­csek Ferencnével még 1953. évben a Corvin Áruházban megjelent a maradékosztá­lyon és amig Soucsekné szó­val tartotta az eladót, nő­vére egy tropikálruhára való anyagot ellopott. A lopást észrevette Németh Józsefné és sógornője. Némethné oda­ment Tarnéhoz és közölte vele, hogy tettenérte. A meg­ijedt asszony hallgatási díj fejében át akarta adni az addig előtte ismeretlen Né­­methnének a szövetet, aki azonban nem fogadta el, ha­nem azt válaszolta: — Mi is azért vagyunk itt. Az asszonyok összebarát­koztak és most már együtt jártak lopni, majd a banda egyre bővült. A múlt év de­cember végéig rendszeresen fosztogatták a Rákóczi úti és körúti üzleteket. Eleinte ha" vonta hat-nyolcszor, később heti négy-ötször, végül na­ponta nyolc-tízszer járták az üzleteket és loptak mindent, amit lehetett. Hogy milyen nagymérvű volt tevékenysé­gük, mutatja az is, hogy a házkutatás során 231.000 forint értékű lopott árut foglaltak le, de mint a vád­irat megállapítja, - ezt az összeget többszörösen felül­múlja az, amivel a népgazda" ságot megkárosították. A lopott árut részben budapes­ti, részben vidéki orgazdák útján értékesítették. Előfor­dult, hogy a bűnszövetség valamelyik tagja „lebukott”, így maga Tarné is, de egy­mást sohasem árulták el és amint kiszabadultak, folytat­ták a lopást. A nagyszabású bűnügyi tárgyalás több napig tartott.----------------0---------------­MEGSZŰNIK AZ ÁRAM­ÜTÉS A TROLIBUSZON Fotocellás berendezés balesetek elhárítására Esős időben gyakori eset, hogy a trolibusz fel- és le­szállásnál megrázza az utaso­kat. A Munkavédelmi Tudo­mányos Intézet ennek meg­akadályozására olyan készü­léket gyártott, amely zárlat esetén azonnal kikapcsolja a trolibuszkocsit a hálózat­ból. Hasonló kis szerkezettel sikerült megoldani az áram­ütés veszélyét különböző ház­tartási gépeknél is. Az intézet ezenkívül ké­szített egy univerzális foto­­cellás berendezést, amelynek az iparban van nagy jelentő­sége. Abban az esetben, ha a dolgozó veszélyes helyen nyúl a gépbe, kezével elzárja a fotocella sugarait s a gép azonnal megáll. , Megjelent a Magvar Láng augusztusi száma A már híressé vált megszokott ízléses köntösben és rendkívül választékos tartalommal megjelent a Magyar Láng augusztusi szá­ma. Címlapján az angol királyi család kedvelt és népszerű tagjá­nak: Margaret hercegnőnek fényképét találjuk. Jóformán csak néhány nap múlt el azóta, hogy a hercegnőt Kanada vendégeként üdvözölhettük s akit Torontóban is tízezrek ünnepeltek. A her. cegnő, mint az irodalom és művészetek nagy pártfogója meg. látogatta a stratfordi ünnepi játékokat is. A Magyar Láng augusztusi számának szerzői közül kiemelked. nek : Kenesei F. László, Székely Molnár Imre, Csiqhy Sándor, Nyir­­egyházy Pál, Havas Ottó, Emese, Angyalfi Gábor, Füry Lajos, Iváni Zoltán, Tóth.Kurucz Mária, Sári Gál Imre. Elbeszélések és versek következnek egymásután művészi összhangban. Az olvasók leveleinek százai feküsznek a Magyar Láng szer. kesztöségének asztalán. Küldőik mind hálásak azért az irodalmi élvezetért, melyet a gondosan kiválogatott cikkek okoznak az ol. vasóknak. Az utolsó számok nagyobb teret nyújtanak a modern szerzőknek, friss írásaikban megjelenik az új magyar irodalom. Természetesen a magyar klasszikusokat sem szorítják háttérbe. Jókai Mór 'Sárga rózsa" című regénye képviseli a múlt feledhetet. fen alkotásait. A Magyar Láng augusztusi száma kapható és megrendelhető a szerkesztőségtől (996 Dovercourt Road, Toronto, Ont.), minden nagyobb könyvkereskedésben és újságárusítóhelyen. Ára példa­­nyonkint 25 cent. Évi előfizetési díja 3 dollár. ELMEGY A FIUNK... 32. FOLYTATÁS Január közepén járunk ekkor. Hírek jönnek, mennek arról, hogy összeírják a németnevüeket. Senki sem tudja miért. Mindenki csak találgat s valami névtelen terhes félelem üli meg a lel ké­mét. A fáma olyan lehetetlen dolgokat vesz a szárnyára, hogy a németnevüeket kiszállítják Oroszországba kényszermunkára, de úgy va­gyunk vele, — hisszük is meg nem is. Még rém­hírnek is túlságosan fantasztikus, viszont az oro. szók bejövetele óta történt szörnyűségeket ,ke­gyetlenségeket figyelembevéve mindenre elké­szülhetünk. Mindenesetre a hír valódiságára utal az emberséges orosz kapitány velünk szembeni magatartása, amikor részünkre munkaigazolvá­nyokat állított ki s a nevem bemondásánál olyan furcsa nyomatékkai s nagyon élesen rámnézve kérdezte: — Sind sie Deutsch geboren? — S amikor a sietős nyugtalanságból eredő hirtelen­­jött válaszom — o nein und mein Mann und die ganze Famillie sind auch wohlgebort Ungarn - után hozzátette: — so ist es recht, — most még élesebben rajzolódik ki emlékezetemben az öreg kapitány fürkésző arca. Minderre visszaemlékezve a németnevüek összeírása mindenesetre nagyon nyugtalanító. Lóri sógoromhoz mentek legelőször a család összeírása végett s amikor az én leánykori neve­met kérdezték tőle, annak német hangzású Wäl­der helyett Erdőst diktált be. Mikor megkérdeztem tőle, ho^” erre miért volt szükség, kurtán csak ennyit válaszolt: — Ne törődj vele. Telnek, múlnak a napok állandó szomorúság­ban, félelemben valami ismeretlen rémtől. Ma délelőtt Lóri bejön hozzánk s félrehívja az uramat. — Te Karcsi. Neked el kell menned Debrecen­be, az ezidőszerint ott székelő magyar kormány­hoz s elintézed az én meg Mária névmagyarosítá­sát úgy, hogy azt már hozzad is onnan magaddal, mert ki vagyunk téve annak, hogy elhurcolnak az oroszok. — Arról szó sem lehet — ütöm fel a fejemet rémült határozottsággal — hogy én Károlyt ezekben a napokban Debrecenbe engedjem ak­kor, amikor naponta jönnek hírek az oroszok ga­rázdálkodásairól. Miként rabolják ki az utasokat a vonatokon, utakon, azután beledobják a Tiszá­ba, vagy egyszerűen elviszik őket fogolynak, ki — Oroszországba, Szibériába. — Hogy kíván­hatsz ilyet az édes testvéredtől? — Ezért ne is haragudj meg rám. — Pedig ennek meg kell lenni, — mondja Lóri tompa határozottsággal. — Idehallgass rám anyu — szól közbe Károly. — Ha a testvéredről lenne szó, tudom te is elmen­nél érte, miatta gondolkodás nélkül a halálba is, én pedig ugyanolyan gondolkodás nélkül követ­nélek téged". Tudod azt is, Lóri mennyire nem alkalmas egy ilyen utazásra s nekem a testvére­mért meg kell kísérelnem még a lehetetlent is. — Belátom, hogy ennek meg kell lenni, de ak­kor én is veled megyek. Ha elpusztulunk, akkor pusztuljunk együtt. — Meglátod megsegít az Isten. Ne félj sem­mitől. — Jól van, ez már a ti dolgitok, hogy együtt mentek.e, vagy Karcsi egyedül, de a holnap déli vonattal késedelem nélkül utazni kell — mond­ja Lóri sógorom. Mindenesetre . körülnézünk, nem utazik-e még más is Debrecenbe, mert az embernek mégiscsak biztonságosabb, ha töb­ben vagyunk. Magányos embereket az oroszok hamarább rabolnak ki, tesznek el láb alól s még az sincs, aki hírt vigyen róluk a hozzátartozók­nak. Rengeteg ilyen eltűnésről hallunk mostaná­ban .. . Ut Debrecenbe a névmagyarosításért Szerencsére akadt két vidéki kereskedő, akiket a sógorom hajtott fel utitársnak s akik szintén hasonló célból utaztak Debrecenbe. Megbeszél­jük velük az időt indulásra s összeszedelőzkö­­dünk. Január utolsó napjait pergetjük. Kegyetlen hi­deg. Szegény Károlyomnak csak az a rossz bőr­kabátja van meg, amit az egész ostrom idején hordott minden viszontagságon keresztül s amely még az oroszoknak sem kellett. Akin ugyanis jó bőrkabátot láttak a "felszabadító testvérek", azt lehúzták róla. A finom prémmel bélelt bőrkabátját a Szarka Mihály pincéjéből "zabrálták" el egyéb ruháinkkal, télikabátjaink­kal együtt. Különben, ha jobb kabátja volna, ak­kor is meg kellene gondolni, mert ilyen útra nem igen ajánlatos jó ruhát felvenni. Rajtam a Mária sinadrágja, Eliz sógornőm ócska prémes bekecse, alatta meg a Mamikától kapott meleg ruha. (Nekem egyetlen meleg, vagy jó holmim se maradt a "zabrálók" jóvoltából.) Mondhatom betyárosan nézünk ki mindketten . . . Sógoromék becsomagoltak, feltarisznyáltak sonkával, szalonnával, kenyérrel, meg néhány li­ter pálinkával, félliteres üvegekbe elosztva, az orosz akadályok elhárítására. Későbben látjuk majd, milyen jó elgondolás volt ez. Közbe megérkezik a két vidéki kereskedő is az induláshoz. Hozzánk hasonlóan kiöltözve, fel­­tarisznyálva, csak ők pálinka helyett bort hoz­tak. Utunk a templom előtt visz el. Mind a négyen betérünk. Teremtőnk segítségét kérni. Mind a négyen térdreborolunk a templom fagyos kőkoc­káin s kérjük az Urat, ne hagyjon el a több, mint kockázatos vállalkozásunkban. Hiába indulunk el kora ebéd után, mire a bán­­kuti állomásra érkezik vonatunk, már koromsö­tét este van. Mindenütt oroszok. Oroszok a pá­lyán, a vonatokon és az állomás épületében. Bátorságot veszek magamnak s az egyik szlá­­vul beszélő kereskedő utitárssal bemegyek az állomásfőnökségre. Megkérdezzük, hogy mi­kor megy a vonat Debrecenbe? — Nincs vonat Debrecen — hadonászik az orrunk előtt az allomásfőnök helvét elfoglaló orosz tiszt. Legjobban látom válasz helyett kezé­­benyomni egy félliteres pálinkát, majd gvatra francia tudásommal szólok hozzá. (Németül nem igen merek beszélni.) Nem tudom, a félliter pá­linka hatására-e, vagy a francia igék imponáltak neki, melyből esetleg azt következtethette, hogy külföldi vagyok, de mintha kicserélték volna a "davajt". Magatartása felélénkült s tőle kitelhető udvariassággal felkel és kijön a pályára megmu­tatni a szerelvényt, amelyen utaznunk kell. — Davaj, davaj, nincs vonat Debrecen. Mit tehetünk? — Lekászolódunk s bemegyünk a váróterembe mind a négyen. Hátha akad még egy másik szerelvény, amelyikkel az éjjel el­utazhatunk. Mialatt fázósan, álmosan bóbiskolunk a sötét váróteremben, fütyül a vonat. Az a vonat, amely­ről a "davajok" lekergettek, mert nem megyen és nagy zuhogással kirobog az állomás épületé­ből. Elindult nélkülünk Debrecenbe. oooooooo»&sooooo»ooooo«x»oocooooooooc»oooooooo SÖRSZTRÁJK A torontoi sörfőzdék lerakati társaságának al­kalmazottai sztrájkba léptek, mert eddigi 1.90— 2.00 dolláros órabérükkel nincsenek megeléged­ve. A sztrájk csupán azt a 43 torontoi vállalatot érinti, amely a lerakaton lévő üveges sörnek az árusításával foglalkozik. Sörivókban és sörkiske­reskedelmi elosztóüzletekben sör továbbra is kapható ÁTDÖFTE A BIKA A tillsonburgi kórházban belehalt sebeibe Ge­rald Morris 59 éves farmmunkás, aki Charles Scott Mount elgini farmján volt 10 év óta alkal­mazva. Morrist a bikaistállóban találták a földön eszméletlen állapotban. Hátát a felbőszült bika át­döfte. Vérvesztesége akkora volt, hogy nem tud­tak már rajta segíteni. ............................................................................................................................................. HOGYAN LÁTJA FEYER GYÖRGY KANADÁT? Az északamerikai nők voltak az elsők a világon, akik a férjek gyámsága alól felszabadultak. Azonban sohasem szabadultak fel annyira, hogy az északamerikai férjeknek önvédelemből kellett volna hozzálátniok a mosógép, a szá­rítógép, az automatikus szemétláda és a duplagarázs meg­szerkesztéséhez és kiépítéséhez. Ennek a férjnek a felesége azonban annyira emancipálta magát, hogy nyugodtan megy Bridge Clubjába anélkül, hogy férjét az edénymosogató gép kezelésére kellett volna betanítania. *Feyer György 1848-ban hagyta el Magyarországot és Kanadát választotta u.j hazájának, a világ legnagyobb országát. E rajzsorozatokban szeretetteljes gúnnyal szemléli fogadott hazájának vidám életét a Molson’s Serfözők Ltd. részére, akik ujkanadások voltak 1786-ban. poKOLY László: Bäjok~problémák Kérdés: Tulajdonképpen mi a legfőbb oka annak, hogy mf magyarok nem vagyunk képesek egységbe összefogni? Felelet: A feleletről könyvet lehetne írni, mert annyira bonyo­lult. Nagyon röviden válaszolva a fő okok leginkább az iskolázott­ság különbözőségében, a vallásfelekezeti versengésben, szűklátó­körű politikai pártszemléletben, származási előítéletekben kere­sendők. Jézus tanításában található megdönthetetlen életbölcses­ség ismeretének általános hiánya, gyakorlati alkalmazásuk leki­csinyelt mellőzése még a fenti okoknál is kártékonyabb tényezők. Kérdés: Nagyon szegény körülmények között élünk és nem vagyok abban a helyzetben, hogy a barátaimtól kapott alkalmi ajándékokat hasonlóval viszonozzam, minek következtében több­ször kellemetlen helyzetbe kerülök. Hogy tudnék megoldást ta. látni? Felelet: Ne szégyelje magát, ha kisebb értékű ajándékkal tud csak viszonozni. Mondja meg őszintén, hogy anyagi viszonyai nem engednek meg többet. Sokszor ajándéktárgyak helyett bizonyos szolgálat nagyobb örömet okoz. Hallottam egy kislányról, aki édesanyja születésnapjára egy csinos dobozba egy cédulát tett, ezzel a szöveggel: "Édes anyukám nem tudok Neked venni sem­mit, de Ígéretet teszek, hogy ajándék helyett kétszer kigyomlálom a virágágyakat és kétszer felsurolom a padlókat". Az édesanya boldogabb volt, mint ha egy virágvázát kapott volna. Egy irodista lány kedves barátnőjének nem tudott karácsonyi ajándékot venni és ezt a Christmass cardon őszintén megírta neki és felajánlotta, hogy két weekenden elvállalja a gyerekek őrizetét, hogy barát­nője és a férje nyugodtan mehessenek kirándulni, vagy szórakozni. Azt hiszem ez is kedvesebb ajándék volt, mint egy üveg parfőm, vagy egy könyv. Őszinteség és leleményesség sok megoldást adhat. MAGYAR ANEKDOTAKINCS JÓZSA GYURI FRANCIA SZAKÁCSA Józsa Gyuri egyszer sok barátját meghívta lakomára; volt vagy húsz tál étel, de mind tehénhúsból való. — Mi lelt pajtás, hogy így traktálsz’ minket hússal, míg más­kor rendesen kását tálaltatsz elénk? — kérdezte egyik barátja. — Hja barátom — válaszolt Józsa Gyuri tettetett rezignáció­­val — nem is pazarolnám én így a drága húst, hanem ökreim ret­tenetesen hullanak, a húsukat tehát nem tudom okosabbra hasz­nálni, minthogy megvendégellek benneteket. Ilyféle dolgok miatt, de meg azért is, hogy nála sohasem lehe­tett jó ebédhez jutni, később Józsa Gyuri kötéllel sem birt ven­déget fogni. Ő pedig magyar ember létére, vendég nélkül nem él­hetett. Mit tegyen? E kérdésre egyik jóbarátja azt tanácsolta neki, hogy fogadjon a házához jóravaló szakácsot. Történt, hogy Józsa Gyuri egynéhányszáz ökröt akart eladni Münchenben, s útközben Bécsben megállapodott. így egy har­madrendű fogadóban vacsoráivá, szóba ered egy borotváltképű emberrel, aki lassankint bevallja, hogy a francia követnek a sza­kácsa. — Mily szerencse! — kiált fel Józsa Gyuri örömmel. — S mennyi fizetést kap egy évre? — ötezer frankot! — Tudja mit — szól Józsa Gyuri rövid fontolgatás után — hagyja maga ott a francia követet, s én adok magának évenkint hat­ezer forintot, s ezenkívül szabad lopást. Foglalóul itt van ötszáz forint. A szakács nem gondolkozott sokáig, hanem rállt az alkura, s követ-gazdájától megszökve, rövid idő múlva elutazott Tisza­füredre, Józsa Gyurihoz. A francia követ később panaszt emelt Ferenc császár előtt, hogy szakácsát valami magyar nemes ellopta tőle, és elégtételt kért. Őfelsége erre persze azt felelte, hogy ha a szakács Józsa Gyurinál intra dominium (birtokon belül) van, nagyon bajos lesz előkeríteni, mindazáltal fortéllyal tán ki lehet a dolgot egyen­líteni. Ennek kivitelével Reviczky kancellárt bízta meg, kinek egyéb­ként is dolga lévén a Tisza mentében, befordult Józsa Gyurihoz ebédre. Az ebéd keménymagos levesből, túrós csuszából és pörkölt­­húsból állott. — Hát ilyen ebédet főz az uramöcsém híres szakácsa? — kérdi a kancellár csodálkozva. — Biz ezt csak a régi jó gazdaasszonyom főzte. — Hát a szakácsa? — Képzelje csak, urambátyám! A gazfickónak évi hatezer forintot fizetek, s mégis mindig olyan ebédet főzött, hogy három óra múlva már megéheztem utána, holott én azt szeretem, hogy amit reggel eszem, este is megfeküdje a gyomrom. Azért, hogy a fizetés kárba ne vesszen, míg az esztendeje letelik, ráparancsol­tam, hogy a kukoricaföldet őrizze. Ez a kukoricacsősszé lett híres francia szakács Soyer, kinek neve a krimi hadjáratból is ismeretes'.---------------------­LOVAK HARISNYÁBAN Józsa Gyuri meg gróf Keglevich Miklós szerette egymást min­denféleképpen bosszantani. Vaskosnál vaskosabb tréfákat követ­tek el egymás rovására, de egyikük sem árulta el soha, hogy ha­ragszik, csak igyekezett a kölcsönt kamatostul visszafizetni. Egy Ízben megyegyűlésre mentek Egerbe mind a ketten. Jó­zsa Gyurinak pompás négy fekete, a grófnak négy pej lova volt. Ebéd alatt a gróf valamit odasug a lovásznak, mire az moso­lyogva siet le az istállóba. Félóra múlva elkezdi a gróf: — Tudják-e, urak, mi újság? — Nos? — Gyuri barátunk harisnyában járatja a lovait! — Lehetetlen ! •— De, ha mondom, úgy van! Józsa Gyuri kapta magát, s lesietett az istállóba, s amit ott látni kellett, arra csakugyan megvakarta,a füle tövét. Pompás négy lovának meg volt nyúzva a lába térdig. K 1

Next

/
Thumbnails
Contents