Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-30 / 13. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VIII. 13. szám, 1958 január 30., csütörtök SZABADSÁG Népek hazája nagy világ, Hozzád bátran kiált, Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált. Vörösmarty "Szabadság". Mit jelentett ez a szó egykor. Rákóczi, Kossuth, Petőfi és megszámlálhatatlan nagy magyarok neve s élete fonja körül, teszi szentté, feledhetetlenné minden magyar számára. Lelkűnkben nem változott és sohasem változik jelentése. Mindannyian szeretjük, vérrel, szenvedéssel, szent áldozatok árán szerzett jogaink alapját, a szabadságot. Mit jelent ma ez a szó Magyarországon. Hová zülesztették, mivé tették a kommunisták, kiknek legaljasabb, legszemérmetlenebb hazug megállapítása, hogy Magyarország a szabadság országa. "Szabadság", harsogja a kommunista sajtó. "Szabadság", köszöntik egymást eszelős vigyorral a népbolondító kommunisták. "Emelkedő életszínvonal", jelenti napról-napra a magyar rádió, melynek igazolására hamis statisztikai adatok tömkelegét közli. A nép ünnepel, a nép boldog, mert a kormányt a nép fiaiból a magyar nép választotta a nagy Szovjetunió baráti megelégedésére. Nem volt a történelemnek még egy ilyen szemérmetlenül kirívó hazug korszaka, mit ami 1945 után kialakult Magyarországon és napjainkban is tart. Nincs a világon még egy olyan hatalommal rendelkező, jólszervezett gonosztevő banda, mint amelyik a szovjet által megszállott, úgynevezett szuverén államok népeit rákényszeríteni igyekszik arra a keletről importált utópisztikus jólétre és boldogságra, mely az egészséges és természetes életformákkal, gondolkodással ellenkezik, s csak moszkovita érdekeket szolgál. Mi történik a vasfüggöny mögött? Mit látni a hamis propaganda plakátokon túl? Mit takar a szovjet nemzeti szine, a gonoszok képeivel teleaggatott vörös rongy? • 12 év óta egyre többet és többet tudnak meg a nyugat kultúrnépei azokról a szörnyű borzalmakról, melyeket hamis, megtévesztő jelszavak hangoztatása mellett az őrjöngő kommunista terror Magyarországon elkövet. Hirdetik a szabadságot — s az egész ország kollektív börtön. Aki menekülni akar azt vagy lelövik vagy akna szaggatja szét a határ drótkerítései mellett. Hirdetik az életet — s ezreket és ezreket ölnek meg ártatlanul. Emelik az életnívót, híresztelik a jólétet — s mégis csaknem minden családnak napi vendége a nyomorúság és szenvedés. A vallásszabadság hangoztatása is csak propaganda — államrendszer annyi papot még börtönbe nem vetett, mint amennyi Magyarországon rabságban sínylődik, felekezetre való tekintet nélkül. Emberek őrültek meg a börtönben kétségbeeséstől, koholt vádak alapján ártatlanul elítéltek, kik nem bírták idegileg a lelki szenvedéseket. Sokan orvosi kezelés teljes hiánya vagy hanyag kezelés következtében kínlódva pusztultak el. Mások négy-öt évi szenvedés után családjukról kapott szomorú hírek hallatára kaptak szív* bénulást. Voltak, akiket több évi rabság után visszavittek az ÁVH kínzókamráiba, — agyonverték őket. Ilyen körülmények között éltek és pusztultak azok, kiktől félt, rettegett a moszkovita zsoldban álló kommunista kisebbség. A iorontoi Regent park területén 105 ház építését kezdik meg, mihelyt az időjárás engedi. Az építkezést a Torontói Házépítési Hatóság, egy Ontario kormánya és Toronto város közigazgatása által közösen finanszírozott szerv rendelte el. Az építkezésnél sokezer munkás fog alkalmazást nyerni. Az első lakásokat ez év végével adr ják át a közönségnek. * ¥ * Bécsi jelentések szerint a magyarországi luteránus egyház képviselői és a Kádárbábkormány között megállapodás jött létre. A konkordátumot egyházi részről Mihályfi Ernő szuperintendens .és Vető Lajos püspök írták alá. A luteránus egyház az iratban azt a reményteljes kijelentést teszi, hogy a „Kádár-kormány az Isten által rendelt legfelsőbb hatóság Magyarországon.” Az osztrák luteránus egyház képviselői kijelentették, hogy a nyilatkozat aláírói nem luteránus egyházi férfiak, hanem kommunista kollaboránsok. A Kádár-kormány mostantól fogva állítólag abba akarja hagyni a luteránus papok üldözését, s helyette fokozódó erővel jár el a katolikus és a kálvinista egyházak képviselői eilen. VÁSÁRLÁSAINÁL HTV ATKOZZON LAPUNKRA HTGYJÉL A NEMZET FELTÁMADÁSÁBAN ! Méltó dicséretet kapott a bennszülött kanadai munkásság a torontói sajtótól azért, hogy az 1958-ban érkezett bevándorló munkásságot, ami alatt elsősorban a magyarokat kell érteni, minden megkülönböztetés nélkül örömmel fogadta soraiba, s hogy a kanadai* szakszervezetek a legnagyobb testvéri egyetértésben igyekeztek és igyekeznek elhelyezni a nagyszámú menekültet saj át szakmájuknak megfelelő munkakörben. Megemlítik a lapok, hogy egyedül a textilipar különböző ágaiban az utolsó években annyi bevándorló helyezkedett el, hogy ebben az ágban ma a munkások 25 százaléka emigráns. Ugyancsak tele vannak újonnan érkezett bevándorlókkal a bányavidékek, elsősorban az uránium, arany és más fémibányák. Elliott Lake vidékén sokezer magyar olasz, német munkás dolgozik, s saját honfitársaik elbeszélései alapján is megerősíthetjük, hogy a munkásság Kanada minden pontján a legnagyobb testvériséggel segít a különböző nyelveket beszélő tízezreknek. A sajtó ezzel szemben elrettentő példaként hozza fel, hogy az angol szénbányászok szakszervezete véglegesen tiltotta meg mintegy 5000 Angliába menekült magyar szénbányásznak, hogy a termelésben résztvehessen, holott a bányaipar csaknem 10.000 munkáshiánnyal küzd. ■OMOöOOCC MAGYAR ANEKDOTAKINCS GRÓF ESTERHÁZY KÁROLY PÜSPÖK II. József, midőn Egerben időzött, gróf Esterházy Károly püspöknek volt vendége. A püspök nagy pompával vette körül a császárt s egymás után adta a fényesebbnél fényesebb ebédeket. II. József egy ily nagy ebéd alkalmával kötekedő kedvében volt. — Püspök úr! Kegyelmed az apostolok utódja, csakhogy az apostolok nem éltek ám ilyen gazdagon. A házigazda nagyot nyelt és hallgatott. Másnap azonban, midőn az ebédet jelentették, bevezette a császárt egy szűk szobába, hol még csak az udvari pap volt jelen. Az asztalon agyag tányér, fakés és favilla. Az ebéd három tál egyszerű ételből állott. A császár, ki gyomra iránt nagy tisztelettel viseltetett, csak várta, várta, hogy e furcsa kezdetnek mi lesz a folytatása? Remélte, hogy majd csak hoznak még valami ízletesebbet is. Pedig bizony nem hoztak még üres tálat sem. II. József nem palástolhatta bosszankodását: — Püspök úr! Miféle tréfa ez? — Semmi tréfa, felséges uram ! Tegnap gróf Esterházy vendégelte meg felségedet, ma pedig az egri püspök, az apostolok szegény és méltatlan utódja. ** * Az egri líceum, melyet gróf Esterházy püspök építtetett, kivívta , II. József bámulatát is. — Mennyibe került? — kérdezte a püspöktől. — Ki van fizetve, felség ! — válaszolt Esterházy. Köztudomású, hogy a fényesen fölszerelt, nagyszerű intézet költségeire vonatkozó minden Írást megsemmisíttetett, hogy sohase tudhassák meg, mennyijébe került a tudomány e csarnoka. A császár faggatódzni akart a főpappal. — Szép nagy épület ez a líceum. Jó lesz kaszárnyának! — mondotta mosolyogva. — Felséges uram, ezt nem a püspök, hanem a gróf építette — válaszolta Esterházy kevélyen. Végrendelete úgy is szól, hogy az egri líceum, ha valaha elvonnák eredeti tudományos céljától, szálljon vissza az Esterházycsaládra. * * * Esterházy püspök nem állotta a németet. Egyszer a Dunántúlon utazva, egy kis városban kora réggé zajra ébred: — Mi baj van? — kérdi inasától. — Semmi, kegyelmes uram, csak egy német vándorlegény felakasztotta magát egy fára. — Bár minden fa ilyen gyümölcsöt teremne — sóhajtotta ? püspök, az embergyülölő Timon görög bölcs híres mondása idézve. A KIFOSZTOTT ÓRAGYÁR Körösi Lajos, a Magyar Optikai Művek nunkása három éven át lopkodta a gyár termékét, s az évek során 2650 kissé hibás órát ,mentett ki a gyár kapuján”. Továbbá 5000 ti kát részt is ellopott. Hogy hogy ? Mi lehet tóban a gyárban, ahol több mint két és fél;zer órát csak úgy el lehet lopni ? Még a kommunista ügyészség sem székeli megállapítani, hogy a gyárban sehol, jenkinek sein kellett elszámolnia a hibás írókkal, még ha oly picike is volt az a hiba. különösen nem Körösinek, aki beosztásánál ogva annyi órát és akkor emelt le a futószaagról „hibás” címen, amennyit akart. A kész mákból minden nap aktatáskájába tett néhány darabot — gyakran 8—10-et — munka /égezte előtt kiment a mellékhelyiségbe, )tt derekára kötötte a súlyra, nagyságra ;em csekély „vekkereket”, s így ment ki a gyárkapun. Az alkatrész „fronton” még ezerszer tönnyebb lopni. Annál is inkább, mert egy -öles rendelkezés szerint az alkatrészeket lem darabszámra adják ki — hanem kilóra ! Yalószínűségszámítás'sal állapítják meg, rogy egy kilóban hány darab alkatrésznek kell lennie. Igen ám, de még soha nem fordult elő, hogy például a kiadott órarugók száma eggyel is" kevesebb legyen, mint amennyit „valószínűség” alapom kiszámítottak. Sőt ! Mindig 10—15, sőt néha 20 darabbal több alkatrész van a kilóban. Gondoljunk a finom órarugókra, melyeket kilóra mérnek ki. A kommunista gyáripari minisztérium azonban kimondja, hogy „az ellenőrzés jobb megszervezése nem lenne kifizetődő, hiszen a Körösi által ellopott órák száma mindössze egy ezrelékét teszi ki a három esztendő össztermelésének”. Újabb bizonyíték ez arra az igazságra, amit már évek óta állítunk, hogy a kommunizmus rablásra és erkölcstelenségre épült. Egy kifosztott óragyár : a haldokló rendszer szomorú jelképe. • MII YEN A KOMMUNISTA VERSENY A Budapesti Szerszámgépgyár munkásai hármasversenyre hívták a Fémáru és , i' Szerszámgépgyár, valamint az esztergómi Szerszámgépgyár dolgozóit. A verseny értékelését havonként és negyedévenként ejtik meg. Nagy propagandát csaptak a versenynek a Népszabadság hasábjain. Hat hét múlva a kiváncsi újságíró felkereste Németh Győző elvtársat, a Budapesti Szerszámgépgyár versenyfelelősét s a következőket hallotta tőle : — Ez a hármas verseny nagyszerű dolog. Valósággal fellelkesíti az embereket. Pár perccel később a gyár udvarán, az irodaépület előtt megszólít ugyanaz az újságíró négy munkást : — A szaktársaknak mi a véleményük a hármasversenyről ? — Miről kérem ? — csodálkoznak rá s egyhamar kiderül, hogy nem is hallottak ilyen versenyről. Sőt hozzáteszik : — Nem hisszük, hogy a mi üzemrészünkben valaki is tudna erről a versenyről. Vajon mi az eredménye ennek a hármasversenynek ? Talán javult a termelés és a fegyelem ? Nem ! A termelést és a fegyelmet mérő mutatók a két budapesti gyárban teljesen változatlanok. Az esztergomi üzemben pedig éppenséggel nagy baj van. A negyedik negyedévben olyan rosszul végeztek, ho,gy a nyereség részesedést is elvesztették. A versenyfelelős szerint az a baj, hogy a munkások nem veszik komolyan az egészet. Az egyik gyárigazgató így nyilatkozik : — Ez az egész üzemek közötti verseny ismeretlen a munkások között. Ez nálunk nem szóbeszéd. Legutóbb már nem is vittük a termelési tanácskozások elé sem. Fontosabb dolgaink vannak. Horváth László elvtárs pedig az esztergomi gyárban ezt mondja : — Ah, az egész csak adminisztrálgatás. — S imi legyen helyette ? — kérdi az ujiságíró. — Élet ! De ez az ami hiányzik a kommunizmusból. Minden belefullad az adminisztrálgatás skatulyáiba. Jobbat, újabbat kell helyébe állítani : a szabadságot ! Ehhez nem kell versenyfelelős. Lángra lobbant minden magyar lelket. S megindul majd a lázas munkaverseny, kiűzi a szorvjet ,és a komlmunizmus utolsó maradványait is. • A MODERNIZÁLT BIBLIA A Népakarat a Bibliát sem kíméli s persze kis betűvel írja. Hatalmas propaganda hullám önti el most a vörös sajtót a kommunista „istentagadó” világnézetről. Az amerikai kiadók — a Népakarat igy próbálja mérgezni a vallásos emberek lelki világát —, hogy tovább fokozzák a Biblia kereskedelmi forgalmát, bejelentették, hogy a legközelebbi kiadásban „az Ur szavait piros betűvel nyomják”, a kiadást pedig olyan műanyagba kötik, amely forró vízzel is mosható”, továbbá a 770.000 szavas eredeti példányok helyett 154.000 szavas „kivonatokat” is nyopinak. Végül előfizetést nyitnak egy 25 dolláros luxuskiadásra. • ELADÓ EGY AMERIKAI SZIGET A Népszabadság minden száma közöl valami amerikai furcsaságot. Kesernyésen és mosolytalanul gúnyolódnak. Most azt olvassuk, hogy az Egyesült Államok kormánya már három éve vevőt keres, de nem talál Ellis Islandre, a New-York-i kikötő bejáratánál fekvő híres szigetre. A huszonhét és fél hektár területű szigetet „Amerika várótermének” szokták nevezni. Hat évtizede ennek nagy, kaszárnyaszerű épületeiben dőlt el, amerikai földre léphet-e a bevándorolni kívánó. A bevándorlási hivatal bürokratái lassan dolgoztak : előfordult, hogy három évig is eltartott, míg a döntést meghozták. A leendő amerikai lakos addig Ellis Islandon idegőrlő semittevéssel töltötte idejét. S hosszú éveken át Elfis islandon gyűjtötték össze a kiutasítottakat, hogy onnan hazájukba szállítsák őket vissza. A múlt század végén az Egyesült Államok •emberanyag szükségleté nagyrészt kielégült, s ettől kezdve szigorúan ellenőrizte a bevándorlást. Végül Ellis Island teljesen időszerűtlenné vált. A McCarran törvény annyira megszigorította a bevándorlást, annyira lecsökkentette a kvótákat, hogy a hatalmas és költséges apparátus fenntartásának már nem volt értelme: a bevándorlók kiválogatását a bevándorlási hivatal külföldi kirendeltségei az illető országokban végezték el. De mi történjék Ellis Islanddel ? Vevő nem akadt rá s a kormány most megelégedne vele, ha egy közhasznú alapítványból lehetne fedezni a fenntartás költségeit. De ilyen nem akad, mert az épületek sem kórház, sem tudományos intézmény, sem más ha> sonió célokra nem alkalmasak. Végül is egyes élelmes emberek fejében imegmentö ötlet született : nyilvánítsák Eilis Islandot független területté ! Ha kormánya gazdasági nehézségekbe ütközik, forduljon majd az amerikai kormányhoz. Nyilván juttatnak Ellis Islandnek is a külföldi segéiyprogrammból — már csak stratégiai helyzete miatt is. Talán megvásárolná a szovjet, hogy kárpótolja magát Alaskáért ! 0 JÓZSEF ATTILA VÍVÓDÁSAI1 A kommunista sajtó Kádár dicsőítése mellett szűk teret szentel József Attila emlékének. Mégis megszólaltatnak néhány kortársat, akik inkább a két háború közötti kulturális állapotokat szidják, mint a költő tragédiájának valódi okait boncolgatják. Ilyen céléato'S epizódokat olvasunk a Népakaratban a kommunista Fodor József tollából. A huszas évek derekán beállított Attila az Est-lapokhoz. Egy hosszú szonettciklust hozott Mikesnek, az irodalmi rovat szerkesztőjének, aki maga is megbélyegzett szocialista volt. A verseket elolvasta és azt mondta, hogy azok nagyon szépek, de nem tudja közölni, mert József Attilára az Estlapoknak nincsen szüksége. A költő kiment a folyosóra, ott a gondnok, János megkérdezte, írni van a versekkel ? Utána azt mondta, olvassa fel csak neki: aztán feltette az okulárét, amit akkor cselekedett, amikor a ■munkatársaknak előleget adogatott a kiskasszából, vagy valamire nagyon figyelmesen hallgatni akart. Attila olvasott, rövidesen altiszt, takarító, rikkancs csatlakozott János bácsihoz; a többi között odajött Karinthy Frigyes. Karinthy a végén, végignézve a folyosói hallgatóságon, azt mondta a fiatal költőnek, miután gratulált neki : „Örülök ennek a szokatlanul jól sikerült matinénak. Magyar költőnek igazán ritkán van ilyen nagy és lelkes iközönsége”. Egy éjszaka a Japán kávéházba tévedtem. Egy nagy asztalnál ott látom József Attilát. Ül egyedül és néz a levegőbe. „Gyere át hozzánk” — mondom neki, „Nem megyek” — feleli. — „Itt ülök és leszámolok magammal. Abbahagyok mindent”. „Hogy beszélhdtsz így ? — válaszolom. — „Csodaszép, amit mostanában írsz, és ez a fontos.” Legyintett, kétkedőén rámnézett, miközben iszálkás kis bajusszát rángatta. Látom még, ahogy ott ül az asztal végén. Egyedül. Csontig fagyasztó, szinte megfogható sűrűségű magány lebeg körülötte. És valami idétlen, már nevetséges, mintegy önmaga végleteit produkáló nyomorúság. Mint valaki, aki hajótörés után kiúszott egy zátonyra, úgy ül ott a Jappánban. Csak egy a fontos : pontosan megfogalmazni az érzéseket, mondanivalókat, a bánatokat és a harci riadókat. Mások jobban csinálták az életüket, te viszont, József Attila — és ez a lényeg —, te mindenkinél jobban csináltad a verseket. Mert úgy látszik, a kettő nyilván nem megy együtt. A nagy versnek ára a rossz élet. Talán ez a törvény. HAZAI HÍREK Á börtön falain kívül tombolt a sztahanovista munkaőrület. 3 Kínlódva robotolt a magyar nép, sokszor rosszabb körülmények > között, mint a gondatlanul ellátott igavonó barom. — Dolgozott, 1 mert várta, hogy elnyomói megenyhülnek, esetleg kiengedik kinek- ‘ kinek börtönben sínylődő férjét, feleségét, gyermekeit vagy roko- ( nait. Dolgozott, mert meg kellett hajolnia a bolsevista hajcsárok korbácsütései alatt. Dolgozott, mert rettegett attól, hogy önmaga is bőr- * tönbe juthat. — Nincs is család talán Magyarországon, amelyik e azzal dicsekedhet, hogy egyetlen tagja sem ismeri a moszkovita ' államvezetés megfélemlítő biztonsági intézményét, a börtönt. Ez ma Magyarország, a "szabadság országa". Ilyen a szocializmus felé vezető út. Minden választásnál erre szavaz meggyőződésből a magyar nép. — Ki hiszi ezt el? Csak a degenerált hülyék és akiket a Kreml lepénzel. , f 1 Ma már köztudomású, hogy a bolsevizmus képviselői tetteik- ( kel, cselekedeteikkel a törvényen kívül álló, a gengszterek csoportjában is a legutolsók közé tartoznak. Megjelenhetnek mégis min- ^ den fontosabb nemzetközi tárgyaláson, annak ellenére, hogy már előre tudják a nyugati kiküldöttek, hogy a Szovjet minden kijelen-1 tése kétértelmű és állításaiknak még az ellenkezőjét sem szabad | elfogadni. Tizenkét évi általános szovjet hazudozás és komédiázó szószegés után nyugati körökben még mindig általánosan kialakult diplomáciai vélemény, hogy a bolsikkai való tárgyalásokra szűk- | ség van. A Szovjet képviselői tudják, hogy hazugok. Azt is tudják, hogy , ismerik hazug egyéniségüket. Nyugati tehetetlenségnek tekintik, , hogy nem történnek radikális intézkedések aljasságaik leleplezésé- ; re, alattomos felforgató tevékenységeik megakadályozására, politikai zavarkeltéseik megszüntetésére. Nejn tagadhatjuk, hogy ki- ; magasló érdemei is vannak a Szovjet diplomáciának! Aljasság,', alattomosság tekintetében soha senki nem vitathatja el elsőbbségi jogaikat. Tudnia kellene már mindenkinek, hogy az igazság "dialektikus" kiforgatásában s a hazudozás művészetté fejlesztett ügyes ; alkalmazásában rejlik a Kreml ereje. A szabad világ túlkultúrált, túlfinomodott politikai vezetői nem látnak át a moszkoviták szimpla módszerein, mely végeredményben a jogtalanság erőszakolt jogérvényesítésén, a tudatlanság propagandisztikus megbecsülésén és a lopás, csalás, rablás állami monopóliumként való gyakorlásán alapszik. Jellemző a nyugati politikusok korábbi vakságára, hogy csak kíváncsi szemlélői, de nem aktív segítői voltak a magyar forrada-i lomnak. — Elmulasztottak egy soha vissza nem térő alkalmat. Jellemző rájuk az is, hogy még néhány hónappal ezelőtt a Szovjettel való értekezések hatása alatt részleges katonai leszerelésről ábrándoztak (azt meg is kezdték), csökkentették a haditudományos kiadásokat és most a "Sputnik" propaganda hatására, az interkontinentális rakétától rettegve zsákszámra hordják a pénzt a tudományos és katonai intézetek pénztárába, hogy utolérjék a vörösök eredményeit, a Berlinből "rabolt", német tudósok munkájának gyümölcsét. Gondolkodhatnak most azok, kik nem vették tudomásul éveken keresztül, hogy a bolsevizmus nem középeurópai probléma, hanem világprobléma. — Mindenki problémája. BORA ( Egy szovjet igából felszabadult rabszolga )
