Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-01-30 / 13. szám

\ VIII. 13. szám, 1958 január 30., csütörtök 6 KANADAI MAGYARSÁG FORINT ÁTUTALÁSSAL I K K A csomagküldéssel forduljon Dr. Pózéi István kanadai közjegyző, volt budapesti ügyvéd irodájához. Jogi és kereskedelmi természetű ügyekben útmutatás. Fordí­tások és tolmácsi szolgálat minden nyelven. 467 SPADINA AVE. TORONTO TORONTO, ONT. KANADA TEL.: WA. 2-8827 VÉDEKEZZEN ÁTÉL ELLEN! LESLIE CLEANERS tisztít és javít garanciával 2 EWART AVE. RO. 7-8115 Torontó területén a ruháért elmegyünk és haza is szállítjuk Tulajdonos: LELESZY GYÖRGY VAVAVAVWAWnViVVV MAGYAR RÁDIÓADÁSOK All Nations Film Company magyar rádió műsora minden vasárnap 2.30—3 óráig a CHWO állomás 1250-es hul­lámhosszán. A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.10-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Hor­váth József. A torontói CKFH rádió ál­lomás az 1340-es hullámhosz­­szon minden szombaton d. u 4 órától 5-ig sugároz műsort. Bemondó : Bálint Kálmán. Minden szombaton délután 3 órakor az 1400-as hullám­hosszon jelentkezik a „Hun­garian Rhapsody” magyar óra, kultur és zenei műsorá­val a Woodstock-i CKOX rádióállomáson. Halgassa ! Szeresse ! Tanulj Kanada vezető szak­iskolájában Légy fodrász i Ha Amerika legnagyobb fodrászati iskolájában tanulsz, melyből a kiváló szakemberek ezrei kerültek ki, nagy lehetőségeid kínálkoznak, szép, megbecsült, jólfizetett foglalkozásod lesz. Ingyen katalógus. Nappali és esti tanfolyamok, érdeklődés írásban vagy személyesen : MARVEL HAIRDRESSING SCHOOL 358 Bloor St., W., Toronto. Ontario területén íiókok Hamiltonban és Ottawában. Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televiziós készülékek ké­nyelmes reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. NIAGARA PUBLIC SERVICE P. O. Box 292 Telefon : EL. 4-6573 NIAGARA FALLS, ONT. Magyar könyvek, újságok. Gyógyszer- és ajándék­­csomagok küldése HA KÖNYVELÉSI, ADÓBEVALLÁSI gondjai vannak, hívja ENDRÉNYI KÁROLY Kanadában végzett könyvelőt. Telefon : HU. 1-7675 OR. 6279 Ha használt autóját el jakarja adni, vagy alkatrészt akar vásárolni, hívja fel a NIAGARA AUTO PARTS MR. KISS-t 1224 Ferry St. Niagara Falls, Ont. |Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Qggwgpw:' KÜZDJE LE A MEGFÁZÁST WAMP0LI csukamájolaj kivonattal Most van itt az ideje, hogy erősítő szereket szedjünk. A téli köhögések, megfázások nemsokára betoppannak. Se­gítsen az egész családnak ab­ban, hogy ezen a télen jobb egészségnek örvendjenek. Erősítse őket megfázás ellen ... szedjenek rendsze­resen Wampole csukamáj­olaj kivonatot. Még ma kezd­jék meg. 15 OUNCES J$1.50 34 OUNCES - $2.75 Ez a gazdaságos mennyiség, mert megtakarít Önnek 65 CENTET Kanada kedvelt családi orvossága Még ma szerezze be Wampole kivonatát Autóját azonnal javítja White Owl Service Station - Delhi. Ont. Telefon 331 ._ Ha Lapunkkal meg van elé­gedve, mondja el másoknak is! Ha panasza van, csak velünk közölje! FIGYELEM! Vevőink 85 százaléka magyar... A magyar bevándorlók egyharmada nálunk vette berendezési tárgyait ... Majdnem minden vevőnk javasolta barátainak, hogy bútorát, berende­zési tárgyait nálunk szerezze be, vásárolja . . . TUDJA-E MIÉRT? MERT NÁLUNK: * vannak a legalacsonyabb torontói árak, • lakása teljes berendezésére kaphat hitelt, * • garantáltan meg lesz elégedve, • 24 havi hitelt kaphat, * díjmentes lakásközvetítés áll rendelkezésére. MIELŐTT BÚTORT VÁSÁROL LÁTOGASSA MEG MINDEN KÖTELEZETT­SÉG NÉLKÜL FURNITURE CO. LTD. — jMVWM/WMWUWWWWWV5; A LEGNAGYOBB MAGYAR BÚTORÁRUHÁZÁT == '/avvvavjvawawav^w.^ ál 454 SPADINA AVE. (közel a College-hez) A magyarlakta terület közepén KERTÉSZ ERNŐ az ismert budapesti lakberendező Várja önt TELEFON : WA. 4-8139 A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MÓRIVAL IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN 11. FOLYTATÁS Vilma kisasszony, minthogy az utcájukban volt, a "Cinkótai kőéhez" járt gyakorlatra. Eleinte kedvetlenül, később valóságos szenvedéllyel. A kocsmárosné önkéntes fia szép, délceg, magas, szőke fiatalember, be-bekukkantott a konyhába, ha éhesen haza­jött, egy kis palacsintát lopni azon melegibep a sütővasról, úgy jó az. Önkéntes Maiinka Kornél azonban csak éhes volt egy-egy gyakorlat után délfelé, de vak nem volt (sőt inkább igen csinos ábrándos szemei voltak) tehát hamar észrevétte a konyhán sürgő­­forgó úri kisasszonyt. Malinkáné sietett bemutatni a fiát, aki aztán elbeszélgetett vele egyről-másról elannyira, hogy bizonyos idő múl­tán a konyhabeli jók közt Vilma kisasszonyt kezdte találni a legéde­sebb falatnak és mondjuk ki egyenesen, ami igaz, igaz, a back­fisch Vilmácska sem maradt iránta hidegen. Itt a pattogó, perelő tűz mellett, ahol minden nyers anyag megfőtt és megsült, az ő ér­zéseik is hamar forrtak. Elannyira, hogy már szűk volt nekik a kony­ha. Valahányszor Vilma elment az önkéntes öccsével sétálni, az ifjú Maiinka, ki már az. ablakból leste, hozzájuk csatlakozott s együtt járkáltak á városban. Feri úrfi, ki szerette húgát s kit a húga sok­szor segített ki apró pénzzavaraiból, testvéri gyöngédséggel húnyt szemet a szövődő viszonyra. Sőt később, midőn Vilma már bevé­gezte a tanfolyamot a "Cinkótai itcé"-ben, minthogy valaki, akit Maiinkának hínak, semmiféle ürügy alatt nem juthatott volna be a gőgös Noszty Pál szalonjába, Ferenc úr közvetítette a szerelmesek levelezését. . Hogy minek írkáltak és mit reméltek, Isten tudja (de hisz a szerelem legjobban táplálkozik a reménytelenségből), hogy talál­koztak-e valahol a Feri tudtán kívül is, nem igen fürkészte, meglehe­tős felületes és könnyelmű volt, hogy ne törődjék vele. Az önkén­­tesi év után mindkettőjüket kinevezték hadnagynak. Noszty elfog­lalta helyét s elment az ezreddel Trencsénbe, Maiinka ellenben nem maradt a katonaságnál, beállott ügyvédsegédnek, hogy minél előbb letehesse az ügyvédi vizsgát s mint híres ügyvéd, odaállhas­son Noszty elé egy szép reggelen. Hej, mennyit álmodozott erről a száraz akták között. Özvegy llvánczyné szül. Noszty Erzsébet, a Vilma nagynénje, aki a háztartást vitte Noszty Pálnál, szigorú asszony volt, a furfang se hiányzott benne (hiszen Noszty-vér csurgott az ő ereiben is), de ha valamely regény olvasásába elmerült, akkor a szőnyegét is el léhetett volna lopni a lába alól. Általában az olvasmányaihoz iga­zodott; ha gyilkosságról, rablásról olvasott, nappalra is kulccsal zárta be az ajtókat, ha nem, éjjelre is nyitva hagyta. Ha a regényé­ben valami csintalan, kikapós asszony volt, átható árgys szemeivel melyek egy detektívnek is becsületére váltak volna, még a Vilma titkos gondolataiba is behatolni igyekezett, sóhajait, halaványságát, hallgatagságát mint bűnjeleket kezelte, az elhullatott papírosait ti­tokban összeragasztotta és elolvasta, ha azonban jóindulatú, hős jellemek fordultak elő regényében, akkor megbízott benne, sokszor egyedül is elengedte órákon át flangirozni a városban. Beszélik a dr. Horváth Márton köz- és váltóügyvéd irodájabeli emberek (meg­lehet azonban, semmi vonatkozása nincs ezzel), hogy gyakran jött fel hordár, aki Maiinka Kornélt kereste, egy levélkét csúsztatott kezébe, mire annak kigyúlt az arca s észrevétlenül otthagyva ke­resetet, aktát, végzést, kiosont az irodából. Az imposztor segédek, akik utána leselkedtek, azt állítják, hogy az utca sarkán egy elfá­tyolozott, karcsú kisasszony várakozott reá olyankor. Hogy volt, hogy nem volt, Isten tudja, csak az bizonyos, hogy azokban az időkben, mikor Kopereczky elvette a Noszty-leányt, , búskomor lett, nem ivott, nem evett, nem dolgozott, nem tanult (mert különben már letette volna azóta az ügyvédi vizsgát), hanem őgyelgett az utcákon, a budai hegyek közt, mint egy testetlen ár­nyék. Hogy miért, senkinek se mondta, senki nem sejtette, az ifjú Nosztyt kivéve, aki még a nász előtti héten is hordta a leveleket. Aztán akárhányszor rajta kapta húgát, hogy keservesen sírt ott, ahol nem látták. Vilmát aztán elvitte férje Krapecre, annak több mint egy éve és most micsoda pompás jelenet lesz, mikor egyszerre odatoppan Ma­iinka Kornél is. Alig várta a délutánt, hogy fölkeresse régi önkéntes pajtását. Az már várt rá akkor; szomorúan nyújtotta feléje a kezét. Feri hasonlított Vilmához. Ez az arc fájt neki. Óvakodott ránézni. — Parancsolsz velem valamit? Olyan volt a hangja, mintha a sírból jönne. — Egy ajánlatom van számodra, kedves öregem. Mennyit ke­resel te meg az ügyvédi irodában? Maiinka vállat vont és rábámult a közömbös, jéghideg sze­meivel. — Mit bánom én azt! Minek nekem a pénz? Hitványság az! — Boldog ember vagy. De én még boldogabbá akarlak tenni. A sógorom, a Vilma férje, bontói főispán lett és titkárra van szük­sége. Vállalkozol-e rá? Azok a jégszemek, hogy kezdtek egyszeribe villogni, mint a szentjános bogarak. Mohón, izgatottan kapta meg a Noszty karját. — Ö akarja? — Nem, egészen az én ötletem. — Tud róla? — suttogta rekedtes hangon. — Nem is tud róla, de majd megtudja, ha egyszer ott lát. — Azt hiszed, örülni fog? — Gondolom, nem fog haragudni. — Nem okoz-e az neki fájdalmat? — Fájdalmat? Miért? — csodálkozott Noszty. — Mert nekem fájdalmas lesz. — Hát akkor ne vállald el. — De nem birok neki ellentá11ni. Ebben az esetben rendben van a dolog: írok majd egy pár sort s ezzel keresd fel a sógort az "Angol királynődben. Noszty fütyöröszve távozott, gondolván magában: ezeket én most összehoztam, amiből szép vígjáték lesz Krapecen. Sokkal frivolabb volt, mintsem arra is gohdoit volna, hogy éppúgy lehet szomorújáték is. Maiinka jelentkezett másnap s a csinos, jó formájú fiatalember ' megtetszett Kopereczkynek, röviden megegyeztek és még aznap 1 délután íróasztalt tétetett be neki az egyik vendéglői szobájába : — Ez az ön domíniuma, — mondá, mutatván neki az íróasz­talt. — Ön ezentúl nem Maiinka, hanem Kopereczkynek a második énje. Beleképzeli magát az én bőrömbe és gondolkozik'helyettem. Én mindenbe beleavatom önt. Ha ön valami bolondot csinál, össze­szidom, ha pedig én csinálok valami bolondot, akkor még jobban szidom össze. Elég, ha egyelőre ennyit tud. A többi majd követ­kezik. — De mégis szeretném teendőim tüzetesebb meghatározását, — szólalt meg Maiinka. — Ne beszéljen nekem ilyen stílusban. Mert azt én ki nem állhatom, azt hiszem, hogy valami hivatalos okmányt olvas s attól én mindjárt elalszom, mint a kakas, ha meglóbálják. Hogy mi a teendője! Hm, azt nehéz meghatározni. Mindenekelőtt egy szép beiktatási beszédre van szükségem. Ezt önnek kell megcsinálni. Ez a szekretárius dolga. Csinált ön nfiár ilyesmit? — Nem csináltam még, de a chriától kezdve mindent meg tu­dok csinálni, csakhogy . .. — Csakhogy? — Jó volna látni mintának egy ilyen beszédet, mi szokott abban lenni. — Sok zöldség, temérdek hetle-kotla. És ezt nekem szóról­­szóra be kell magolnom. De hát ilyen az ember. Hihetetlen, mi mindenre képes a hazájáért! Különben itt volt tegnap az alispánom, akivel e hó 20-ikára állapítottuk meg a beiktatást. Fogalmazzon majd egy levelet ilyen értelemben a törvényhatósághoz, melyben értesítem erről, holnap pedig rendeljen valamely nyomdában meg­hívókat a főispáni ebédre.’Azokat majd csak a jövő héten küldjük szét otthonról, Krapecről, mihelyt megkapjuk az alispántól a meg­hívandók névsorát. Ugyancsak megígérte, hogy megküldi a jegy­zőkönyveket a régibb főispáni beiktatásokról, ezekből aztán meg­tudjuk, mi minden vár ott engem. Ó jaj, már csak átestem volna rajta ! Maiinka megértvén ezeket, lassan-lassan belemelegedett fel­adatába s minthogy úgyis értelmes koponya volt, az alispán által küldött programból és a régi beiktatási jegyzőkönyvekből össze­­fogdosta a beiktató ünnepély képét. A főispán 19-én a délutáni vonattal érkezik Bontóvárra. A me­gye határán egy kisebb küldöttség száll fel a vonatra s kíséri a székvárosig. A székváros indóházában a város polgármestere és a megyei tisztikar fogadja, az ott elhangzó rövid "Isten hozott !"-ra néhány szívélyes szóval felel, mire a Dengely hegyén megdördül­nek a^régi Thököly-ágyuk, lévén most Thökölynek sokkal több ágyúja, imitt-amott elszórva várakban, mint amennyit valaha ön­tetett és bírt. A főispán az előre odaküldött négyes fogatára ül és a megyeház! szállására hajtat. A voltaképpeni beiktatás csak más­nap lesz az e célra összehívott közgyűlésen, ahol a főispán leteszi az esküt, mely alkalommal a főjegyző, Vér Tamás fogja üdvözölni, mire aztán a főispán mondja el a beszédát, stb. A program egy kicsit szegényesen festett (kifejezője volt, úgy látszik a hangulatnak). Kopereczky is észrevette'és váltig morgott. Hogy még be se tette a lábát a vármegyébe és'máris sikkasztalak. Hová tették a programból a fehérruhás lányokat? Micsoda szemte­lenség ! E nélkül legyen ő főispán? Azonkívül se bandérium, se fáklyászene. Ez bizony nem jól kezdődik. — Nem csoda, — vigasztalja Maiinka a panaszkodót, — még nem ismerik méltóságodat. — Hiszen éppen az, hogy még nem ismernek. Azért csodál­kozom. Mert ha ismernének, nem csodálkoznám. Nem volt kedvező prognosztikon a "Bontói Napló" se, mely­nek minden sorát figyelmesen olvasták. A fekete betűerdőböl hi­deg szél fújt s gonosz manók vigyorogtak ki. A távozó főispán iránti szeretet és melegség áradt ki a különböző közleményekből. A lemenő napnak üvöltöttek hozsannát. Ejnye, de furcsa magyarok! E hidegségből egyébiránt nem érzett Maiinka semmit, sőt in­kább melege volt, izzadt a beszéd készítése közben. Sok penzu­mot csinált már életében, de egy se ment olyan nehezen, talán ép­pen azért, mert valami rendkívülit akart alkotni. Olvasta mintának Cicero, Kölcsey beszédeit, hogy azokból ihletet merítsen., elment vagy kétszer-háromszor a karzatra országgyűlési beszédeket hall­gatni, ezeknek a hatása alatt írt aztán egyet-egyet, de mikor Ko­pereczkynek felolvasta, az nem volt megelégedve. — Nem jó, amice, nem jó. — Hát miért nem jó? — Mit tudom én? Csak nem jó. Akkor aztán áttanulmányozta az Antonius beszédét Caesar holtteste fölött és írt egy hatalmas lendületes szónoklatot alexand­rinusokban, hogy öröm volt azoknak a pattogását hallani. Mert meg kell adni, pompás tolla volt Maiinkának. Kopereczky végighallgatta ezt is syfitymálva intett a kezével : — Ez se jó. A szegény Maiinka most már kezdte az alispán által küldött régi jegyzőkönyvekben megörökített beiktatási beszédeket föl­turkálni s nagy kínjában kiválasztván egyet, amelyet a mostani al­ispán tartott még főjegyző korában, az 1868-ban kinevezett fő­ispán, báró Aráncsy János beiktatásánál és amelyet a szónok úgy adott elő akkor, mint a vármegye óhajait, most akként travesztálta, mintha a főispán Ígéret gyanánt mondaná el ugyanazokat a szó­virágokat, reformokat, pattogó szentenciákat, kopott hasonlatokat és részesülőkben össze-vissza gubózott oratori maszlagokat és ci­rádákat. Kopereczkynek a szemei csillogtak a megelégedéstől és öröm­től. — Ez az, pán brat. Ez az igazi, ez a szép, rajta van az a bizo­­zonyos megyei szag, ami a hajdúk dolmányán és a bizottsági ta­gok bekecsén. Maga nagy talentum, pán brat. • Az volt nála a legnagyobb fokú megelégedés, ha valami alan­tast per "pán brat" (testvér úr) szólított. Ezt a beszédét vitte haza Krapecre, hogy betanulja. A beiktatásig ugyanis még tíz nap volt. Kopereczky ráért még hazamenni; úgyis dolga volt otthon; lemondani a takarékpénztári elnökségről, átadni az irományokat, ellátni instrukcióval a tisztjeit, aztán a kis rajkót is meg kellett nézni. Hisz az már nőtt azóta ! Ó, hogyne! Egy hete, hogy eljött hazulról. Azóta talán már nevetni is tud ! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents