Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-01-16 / 7. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában meg|eieni o* köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 7. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1958 jan. 16., csütörtök. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ EISENHOWER LEVELE BULGANINHOZ! Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toront* PHONE LE. 6-0333 Emberek c világűrben Az úgynevezett Bulganin-leveiekre kétféle választ adhatott volna a Nyugat. Az egyik az lett volna, hogy a kommunistákkal sem­miféle formában, semmiféle tárgyalást nem lehet folytatni, s hogy mindaddig, amig a szovjet tettekkel be nem bizonyítja, hogy im­perialista törekvéseiről lemondott, s hogy szerződéseit betartja, addig semmiféle konferenciától sem lehet eredményt remélni. A másik válasz az lehetett volna, ha tárgyalásokra egyáltalán sor kerülhet, annak jellegét és tárgysorozatát egyedül a Nyugat hatá­rozhatja meg, nem pedig á szovjet. Az elnök határozottan hajlott arra, hogy Bulganinék szemtelen és kihivó leveleire ilyen erélyes választ adjon. A világ közvéle­ménye azonban nincs tájékozva a valódi hatalmi viszonyokról, ha­nem jobban hisz a propagandának, mint a diplomaták; tekintettel arra, hogy a Nyugatnak valóban jelentékenyen fokozni kell katonai és tudományos felkészültségét- az amerikai belső propaganda is inkább aláhúzza, mint kicsinyíti az úgynevezett szovjet tudomá­nyos kereteket, mert hiszen erre a lelki ösztökélésre szükségé van az amerikai közéletnek. A szovjettől való félelem, amely végered­ményben többet használt a szabad világ ügyének, mint a kom­munistáknak, olyan lelki helyzetet teremtett, amelyben a nyugati államfők — legalább e pillanatban — nem helyezkedhetnek a megvető elutasítás álláspontjára, hanem meg kell próbálniuk alapvető kérdésekben tárgyalásokba bocsájtkozni. Hozzátehetjük azt is, hogy nagyon valószínű, hogy a szovjet úgynevezett „aján­latai" nagyrészt abból a félelemből fakadnak, hogy a nyugat ma is fennálló nyomasztó technikai és katonai fölényét megfelelő vé­delmi eszközök kifejlesztésével odáig fokozza, hogy többé semmi­lyen tárgyalásra nem fog módot adni a kommunistáknak. Ennek a tudatában világos a nyugati diplomaták előtt az, hogy a szovjettel békés utón legalább VALAMIT el lehet talán érni ma, s talán inkább ma, mint később. Macmillan brit miniszterelnök úgy fogalmazta meg a Bulganin­­leveiekre adott válaszát, hogy "bár a tárgyalásoktól eredményt vár­ni nem lehet, de a zöld asztalnál való tárgyalás nem okozhat külö­nösebb bajt." Eisenhower — akin a dolog természete szerint sokkal nagyobb teher nyugszik — sokkal pontosabban körülírta a nyugat álláspontját. "Igazat adok Mr. Bulganinnak — írta Eisenhower válaszában — abban a kérdésben, hogy az államfők személyes találkozása el­vileg helyes, — de az olyan találkozás, ha rosszul van előkészítve, vagy ha propaganda célra használják ki, csupán csalódást, pesszi­mizmust és fokozott bizalmatlanságot kelthet. Eisenhower a Bulganin-féle nyolc pontra a következő ellen­­ajánlattal válaszolt: 1. Az Egyesült Nemzetek Szövetségét meg kell erősíteni oly módon, hogy a nagyhatalmak kössenek egymással megállapo-TOO HANDY CANDLE SNUFFER MIT TARTALMAZ AZ ELNÖK VÁLASZA? dást, amely szerint a Biztonsági Tanácsnak a béke megőrzését célzó határozatait vétó-joggal nem akadályozzák meg. A Tanács működésének kezdete óta a szovjet 80 esetben gyakorolta vétójogát, az Egyesült Államok egyszer sem, Franciaország négyszer, Anglia kétszer, Nemzeti Kína pedig egyszer. Olyan példák, mint Magyarország esete, mikor a szovjet abból a cél­ból gyakorolt vétójogot, hogy az UNO plénumának egyhangú határozatát megakadályozza, illetve végrehajtását lehetetlen­né tegye, szükségessé teszik, hogy valamennyi hatalom egyez­ménnyel korlátozza vétójogának gyakorlását. 2. A Szovjet állítsa vissza a világ bizalmát adott szavában. Ezt csak olymódon érheti el, ha beváltja azt az Ígéretét, hogy Nyugat- és Keletnémetországot szabad választások útján egye­síti, s beváltja azt a Ycitában aláírt megállapodást, hogy a csat­­lóscrszágokban szabad választásokat enged. 3. A lefegyverzés kérdésében az USA hajlandó a nukleáris fegyverek gyártását beszüntetni, s a meglévő készleteket haj­landó békés célokra rendelkezésre bocsátani. Ehhez Eisenhower a következő megjegyzést fűzte: "Miután a mi készleteink min-, den kétséget kizárólag sokszorosan meghaladják az önök ha­sonló anyagkészleteit, örömmel fogom fogadni az önök aján­latát arra nézve, hogy az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó telepek részére milyen arányban adjunk atomener­gia felhasználására szolgáló anyagot." ( Ez a kijelentés elosz­latja azoknak az aggályait, akik attól félnek, hegy az atomener­gia terén Amerika nincs hatalmas fölényben a kommunistákkal szemben.) Ugyancsak a lefegyverzés kérdésében azt hangsúlyozza Eisenhower válasza, hogy a teljes ellenőrzés minden ilyen meg­állapodásnak a leglényegesebb kelléke, s hozzátette, hogy az USA technikai szakértőket szeretne megbízni az ellenőrzés részleteinek kidolgozásával, de nem ragaszkodik ahhoz, hogy a részleteknek döntő fontosságot tulajdonítsanak az általános jellegű megállapodásnál. 4. A nukleáris bombák gyártását az ellenőrzés bevezetése után nem két-három évre, hanem örökre szüntessék meg. 5. Eisenhower ezután azt ajánlotta, hogy kössenek megálla­podást a földön kívüli ür ellenőrzésére és felhasználására néz­ve. "1948"-ban a szovjet elutasította azt az ajánlatunkat — mondotta az elnök — hogy valamennyien mondjunk le atom­bombák gyártásáról. A világűrben működő fegyverek korsza­ka most következett be, s ezek a fegyverek még komolyabb veszélyt jelentenek az emberiségre, sőt az egész földre nézve, mint az atomfegyverek. Ezért a világűr ellenőrzésének kérdé­sében már most, előre meg kellene állapodnunk, mielőtt az atombomba-fegyverkezési verseny helyébe a világürbeli fegy-OOOOOSOOOOOOOQOC-MOOOOOC verkezési verseny lép. 6. A Bulganin-levélnek arra az ajánlatára, hogy a szovjet és az USA kössenek újabb egyezményeket a Közelkelet ügyében, valamint a NATO- illetve a varsói paktum kölcsönös felszámo­lása ügyében, s hogy kölcsönösen tegyenek barátsági nyilat­kozatokat, Eisenhower válasza elutasító volt. Az indokolás, amely minden részletében meggondolt és helytálló, a követke­zőket mondja : A Közelkelet! államok ügyeibe való be nem avatkozás az Egyesült Nemzetek Alapokmányából következik. Erről külön megáliapcdni nem kell, elég betartani az alapokmány rendel­kezéseit. A NATO és a varsói országok közötti megnemtámadási szer­ződés felesleges, mert ezt az Alapokmány már biztosítja. A nukleáris fegyverek felhasználásának eltiltására való kü­lön megegyezés felesleges. Az Alapokmány szerint senkinek sincs joga semmiféle fegyvert használni egyetlen ország füg­getlenségének megszüntetésére. Az, hogy az UNO tagjai egymással barátságos viszonyban legyenek és együttműködjenek, ugyancsak az Alapokmány biztosítja. Amire szükség van, az nem egy újabb kijelentés vagy nyilatkozat, hanem a jóviszony helyreállítására vonatkozó KONKRÉT CSELEKEDETEK. 1957. novemberében a Szovjet Kom­munista Párt kongresszusán azonban a megjelentek azt jelen­tették ki, hogy "a kommunizmus diadalrajuttatását az egész vi­lágon minden eszközzel támogatni fogják, beleértve az erő­szak eszközét is." Ezt megtetézték az Egyesült Államok elleni rágalmazó állítások egész tömegével. Ezek a kijelentések mu­tatják, ki a felelős a hidegháború fenntartásáért. Éppen ezért az Egyesült Államok nem hajlandó kereskedelmi összekötte­téseket sem fenntartani a szovjettel, ha a kérdéses árucikk a hadviselés szempontjából fontos. Elutasította az elnök azt a szovjet javaslatot is, hogy Nyugat- és Keletnémetországot, valamint Lengyelországot és Csehszlovákiát mentesítsék minden atomfegyver elhelyezésétől. ,'A modern fegy­verek nem ismernek földrajzi elszigeteltséget. A nukleáris fegyve­rek veszélye kizárólag úgy szüntethető meg, ha azoknak a gyártása teljesén abbamarad. Eisenhower programja után meg kell szűnni azoknak a gyáva és rosszul informált kísérleteknek, hogy "tárgyaljunk minden áron." Az USA erős, sokkal erősebb mint a kommunisták. Mellette áll és mellette kell állnia minden demokratikus országnak és minden semleges országnak is. Sem sputnik, sem fenyegetések, sem tartal­matlan, üres ajánlatok nem bonthatják meg a nyugati frontot. Csak a kommunizmus teljes bukásával képzelhető el az igazi béke ■ ' * Lr A szabadság tényét semmiféle kommunista mesterKedés sem tudja kioltani. EGY MAMMINGENBÖL Erzhausenbe tartó személy­­vonatot, az egyik erdős sza­kaszon vaddisznó csorda tá­madta meg. A támadás a vo­nat győzelmével végződött, amennyiben kettőt elgázolt a támadók közül, mire a többi elmenekült. j PÁRIZSBAN, a Hotel j Drouotban, a francia fővá- i ros világhírű árverési csar­­! nokában három Chaggall­­! képet árvereztek el, összesen J 12.5 millió frank értékben. A 1 kiváló művész „Város felett” című vászna 6.5 millió fran­kért cserélt gazdát. Csak ezekkel a szavakkal lehet illetni a Kreml politiku­sainak két legújabb kísérle­tét. Az egyik kísérlet Kanada felé van intézve. Bulganin újabb levelet intézett ezúttal Diefenbaker miniszterelnök­höz. Megismétli benne azt a megalázó vállveregetést, amely ellen oly felháboro­dottan tiltakoztunk egyik ko­rábbi cikkünkben. „Mi Moszkvában — mond­ja a levél — örömmel láttuk, hogy önnek az az intenciója, hogy nemzetközi tárgyalások útján oldódjanak meg a problémák. Nagy örömmel vennők a kanadai kormány és a kanadai nép iniciativáját oly irányban, hogy egyes nemzetközi kérdéseket, első­sorban a leszerelés kérdését nemzetközi találkozón tár­gyaljuk meg. Kanada bi'zony­­nyal egyetért a szovjettel ab­ban, hogy valahányszor olyan körülmények adódnak, ame­lyekben a világon uralkodó feszültségeket enyhíteni le­hetne, mesterségesen váda­kat emelnek a szovjet ellen a NATO-ban ,és más helyeken, s ezeknek a célja az, hogy az A szemtelenség magas iskolája adófizető polgártól újabb ál­dozatot kérjenek a fegyver­kezés meggyorsítására. Ka­nada türelmetlenné vált azért, mert látja, hogy az Egyesült Államok nem haj­landó államfői értekezlet megtartására. Végül kije­lenti a levél, hogy Kanada számos vezető férfia azon az állásponton áll, hogy a szov­jettel tárgyalni kell, akár akarja az USA, akár nem. Ezeken a kijelentéseken, amelyeknek nyilvánvaló célja az, hogy Kanadát mestersé­gesen amerika-ellenes maga­tartásra kényszerítsék, tulaj­donképpen nevetni kellene. Sajnos azonban valóban el­hangzott felelős kanadai ré­széről, elsősorban dr. Smith külügyminiszter részéről né­hány olyan nyilatkozat, ame­lyet a kommunisták fel tud­nak használni arra, hogy Ka­nadát „harmadik utas” hata­lomnak tüntessék fel a kelet­nyugati küzdelemben. A leg­újabb Bulganin-levél intő példa a Diefenbaker kor­mánynak arra, hogy a bol­sevistákkal SEMMI MÓDON, még a legidealisztikusabb el­képzelések alapján sem sza­bad szóbaállni. Egyedül az amerikai politikai irány az, amelyet követnünk kell. Bulganinék azonban nem­csak Kanadát próbálják bele­kényszeríteni egy politikai­lag lehetetlen helyzetbe. Szemtelenségükben odáig mennek, hogy XII. Piusz pá­pához írnak levelet s a Vati­kán támogatását kérték ab­ból a célból, hogy a NATO hatalmak fogadjanak el egy legújabb szovjet ajánlatot, amely nemcsak aljas, hanem j szokatlanul buta is. Gromyko szovjet külügyminiszter uta­sítására egy olasz kommu­nista vezérekből álló csoport, amelynek élén egy elcsapott katolikus pap Andrea Gaz­­zero áll, azt a javaslatot tette az olasz kormánynak, hogy demilitarizálják Olaszorszá­got, 1— tehát léptessék ki a NATO-bol s hogy ennek elle­nében a szovjet is demilitari­­zálná Albániát. Elég a tér­képre néznünk, hogy lássuk, hogy Albánia milyen jelen­téktelen tagja a szovjet­blokknak, úgy földrajzilag, mint lakosság szempontjából, de még inkább politikai és katonai erő szempontjából. Albánia teljesen értéktelen a kommunista világnak, elte­kintve attól, hogy mint Ju goszlávia szomszédja, minden pillanatban elszakadhat Moszkvától. A Gromyko-féle ajánlat azért semmi másra nem jellemző, mint arra a sü­­letlen önteltségre, amelyről a Kruscsev-kormány nap mint nap tanulságot ad. De még ez az ostobaság is eltörpül amellett az arcátlan­ság mellett, hogy ennek a tervnek a támogatását a Pá­pától meri kérni az a szovjet, amelynek egyetlen hite van : az istentagadás. A szovjet még azt is aján­lotta a Vatikánnak, hogy ve­gyék fel vele a diplomáciai kapcsolatot. XII. Pius pápa rövid válaszában csodálkozá­sát fejezte ki, hogy a kom­munisták ilyen propoziciót tettek. A kommunizmus és a kereszténység egymással homlokegyenest ellenkező vi­lágnézetek, — írta válaszá­ban — tehát kapcsolatok fel­vételéről nem lehet szó. címen a moszkvai rádió fik­tív beszélgetést közölt egy elképzelt űrhajóban utazó ember és az űrhajót kilövő bázis között. A képzeletbeli utazásról szóló rádió-mesé­ben, amihez haron'ó a kü­lönböző amerikai rádióáfo­­másokban naponta elhangzik, az is szerepeit, hogy a mese hőse 300 kilométer magas­ságból küldi jelentéseit. A sputnik óta megijedt ame­rikai kelönség egy része a rádiómesét valóságnak vette, s már olyan újsághírek is megjelentek, hogy a szovjet megoldotta volna az ember ür-rakétán való szállításának problémáját. A moszkvai hi­vatalos jelentés, s a rádió is megcáfolta, hogy bármilyen hasonló kísérlet történt vol­na. Az igazság természetesen az, hogy csupán idő kérdése, hogy egy űrhajó emberi utast szállíthasson magával, s hogy ezt a teljesítményt Amerika, vagy a Szovjet, esetleg Anglia, vagy valame­lyik más nemzet fogja-e el­érni, nyílt kérdés. “Chiken” néven ismerik a kamaszok azt a borzalmas játékot, amelyben mindenki a saját életét teszi kockára azért, hogy úgynevezett bátorsá­gát megmutassa a többinek. „Chiken” — magyarul „Gyá­va kukac” — az a jelző, amit a játékokban résztvevők rá­sütnek arra, aki nem hajlan­dó az életét kockáztatni. A játék egyik módja az, hogy a kamaszok autóval egymás­­felé száguldanak, s az utolsó pillanatban fordítják el a kor­mányt, — ha sikerül. Aki már korábban elfordul, — a „chiken” és azt kinevetik. Egy másik ilyen szörnyű já­ték, amelynek nemrég esett áldozatul egy ontarioi fiú, ab­ban áll, hogy a vasúti sin két oldalán egy szembejövő vo­nattal szemben szaladnak a résztvevők, s csak a legutolsó pillanatban ugranak el, — ha még nem késő, Olyan is van, hogy éles kést dobnak egy­más felé, s csak az utolsó tö­redék-másodpercben szabad elhajolni. A FRANCIA RÁDTó, a „Szabadság- szerelmese” cím­mel, Petőfi-hangjátókot su­gárzott Párizsból. A műsort Georges Grovy, a Renaudot­­díjat nyert, ismert francia író állította össze, zenéjét Gergely János szerezte. A műsor keretében Petőfi ver­seket is szavaltak, Roger Richard műfordításában. • RITA HAYWORTH, Ali Khán elvált felesége, vissza­tért Hollywoodba és ismét filmezik. Első filmie egy re­­vűfilm, melyben Kim Novak­­kal és Frank Sinatrával ját­szik együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents