Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-06-07 / 50. szám

VIII. 50. szám, 1958 június 7., szombat 2 KANAD-AI MAGYARSÁG @ajuuti<ut ‘rbuHya.ihxtM 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F.v LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára: 10 cent. Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Fölhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. A haEottgyalázóknak! A kanadai Magyar (???) Munkás című szenny.lap má­jus 29-i számában T. B. To­ronto, Ont. aláírással egy cikk jelent meg, melynek alávaló hangja túltesz minden hitvány kommunista újság­ban eddig megjelent iromá­nyok útszéli hangján. Addig, míg minket, mun­katársainkat, vagy élőket bántalmaznak ezek a szemét hazaárulók, napirendre té­rünk a dolog felett, — „ku­tyaugatás nem hallatszik az égig” alapon. Ez az „írás” azonban túltesz minden ed­digi kutyaugatáson, sőt hié­nád völtésen is, aljasságban pedig felteszi a koronát min­den, e magyar nyelven írt bolsevista lapban a mai napig leírt betűre. T. B. (a C. valószínűleg kimaradt, mert az iromány magán viseli a szellemi TBC. minden tünetét) többek kö­zött így „ír”: „Hát ha a Bora már nem emlékszik" arra, amit ők a Hitler-Horthy-Szálasi hordái­val elkövettek....” Nem ismerjük T. B..t, sze­mélye nem is érdekel bennün­ket, semmiféle olyan szemét csirkefogóval nincs dolgunk, aki nem meri kiírni a nevét, ha magyar hősöket gyaláz ! Annál inkább a szennylap szerkesztőivel, akik helyet adnak egy ilyen „írás’knak! Nekik szánjuk az alábbiakat: A „Horthy hordák” tagjai voltak azok is, akik hazájuk, egyházaik és az általános em­beri kultúra védelmében a szovjet hordák elleni második világháborúban életüket vesz­tették és jeltelen sírok ezrei­ben alusszák álmukat a Don pártján, vagy Bryanszk er­deiben. Hősi halottak vala­mennyien, egy ezer esztendős, mindig becsülettel küzdő ma. gyár nemzet tisztességes cé­lokért harcoló hősei, akiknek emléke szent és akiknek em­lékét egyetlen szovjetbérenc gazember se merje gyalázni, mert megtaláljuk a módját annak, hogy a gyalázók meg­kapják azt, amit minősíthe­tetlenül becstelen tettükért megérdemelnek! Befogadó új hazánk fiai éppúgy mint „a magyar hor­dák” rövidesen a „dicsőséges szovjet” ellenfelei lesznek, a leírt piszkos szavak tehát elő­zetes bírálat Kanada hősi halottaira is. Nem hisszük, hogy Kanada kormánya és hadserege szó nélkül fog el­menni a dolgok mellett. A magunk részéről min­dent elkövetünk, hogy a szennyes írás mielőbb az ille­tékesek tudomására jusson. A világ minden táján szét­szórt emigrációs magyarság éppen ebben a hónapban ün­nepli a magyar hősök emlé­két, kiknek rengeteg tagja, a Kanadai „Magyar” Munkás által „hordá’hnak jelzett ma. gyár honvédség katonája volt. Kanadában is számosán élnek, — tisztek és legénység vegyesen — akik ebben a „hordában” küzdöttek és har­coltak az egész tisztességes emberiség létét veszélyeztető bolsevizmus ellen. Miután egyikük sem olvassa a Mun­kást, ezúttal hívjuk fel fi­gyelmüket, hogy a „horda” megjelölés miatt tudják hová címezzék köszönő leveleiket ! A szennylap szerkesztőségé­nek címe : 24 Wellington St., Toronto, Ontario. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Aki a pofonokat kapta... , A választékos kifejezéseiről közismert hazai Esti Hírlapban olvastuk, hogy Gyarmati Mária, 34 éves eszpresszó-üzletvezető­­nő, hosszabb ideje ''torzsalkodás! viszonyban" volt egyik hölgy­vendégével. Ennek következtében egy Ízben vita támadt köztük, mire a temperamentumos üzletvezetönő úgy szájon-torzsalkodta a hölgyvendégét, hogy bíróság elé került a dolog, amelyik bűnös­nek találta Gyarmati Máriát és 500 forint pénzbüntetésre ítélte a kis torzsalkodót. Az ítélet indokolása sem utolsó, nemhiába Bajnai Mihályné, kerületi bíró tanácsa hozta. Mert aszongya : — "Még egy üzletvezetőnek sem szabad ennyire elragadtat­nia magát". •------© Még egy hasonló "torzsalkodási" ügyről is megemlékezik az érdemdús napilap. Ebben Darvas Árpád cipészmester volt a lu­das, akihez egy fiatalasszony még tavasszal bevitte a szandálját javítás végett és mikor szeptemberben végre elkészült, nem úgy csinálták meg, ahogy kérte. A fiatalasszony nem akarta kifizetni, mire a lábtyük érdemes' művésze egy éppen kéznél levő kapta­fával többször kupán-torzsalkodta a menyecskét. Az orvosi lát­lelet nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket állapított meg, úgy, hogy az ügy szinte szóra sem érdemes, ám a kitűnő Bajnai Mihályné-tanács, mégis 500 forintra büntette a torzsalkodó majszt­­ramot. Indokolás: __ "A saját üzletének körében bántalmazta tetleg a vevőt". Ha megvárja míg kimegy az üzletből és ott torzsalkodik vele, ezek szerint felmentették volna. Ilyep az élet... ORVOSSZEMMEL Elmebetegségek II. Az elmebetegeknél tisztán lelki okokról akkor beszélünk, ha például nagy ijedtség, kétségbeesés, haláleset vagy rettegés, tehát kedélyhullámzások nem egyedül cselekede. teinket, hanem gondolat- és érzésvilágunkat is annyira megváltoztatják, hogy a zavar elmebajjá fokozódik. Ugyanígy előidézhet­nek lelki zavarokat hosszantartó, súlyos lelki élmények is. Gondok, bánat, honvágy, bűn­bánat nagymértékben befolyásolják az élet­megnyilvánulásokat. Következményük lehet: álmatlanság, emésztési zavar, stb. amelyek alkalmat adnak lelki zavarok keletkezésére is. Hosszú ideig tartó fogság, háborús élmé­nyek, vagy más katasztrófák ugyanilyen ha­tással lehetnek. Különös módja a betegségek keletkezésé­nek az u. n. lelki fertőzés. Ez az emberben mélyen gyökerező utánzási ösztönön alap. szik, amely gyermekekben és fiatalkorúak­ban van erősen kifejlődve. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire ragadós az ásítás és a nevetés is ! Ilyen utánzási vággyal találko­zunk az iskolákban, kaszárnyákban. Néha görcsöket, reszketést és más ideges jelensé­get is utánoznak az emberek egymásról. Gyenge akaratú emberek kényszert érezhet, nek olyan cselekedetek utánzására, amelyek erős benyomást tettek rájuk. Ismeretesek az öngyilkossági járványok, amikor, egyáltalán nincs szó elmebajról, hanem nagyfokú izgal­mi állapotokról, amely akaratgyengeséggel párosul. Az elmebetegségek belső szervezeti okai különösen jelentősek, mert nehezen tudunk ellenük küzdeni. Ezek alatt a veleszületett hajlamosságot értjük. A kóros ösztönök, az idegesség, a különböző kényszerek és szoron­gásos állapotok, a bűnözési hajlam, mérték­­telenség, iszákosság és számos, az ép és a kóros határán fekvő állapot, kivétel nélkül mind az öröklés törvényeinek vannak alá­vetve. A szülők vérbaja az utódok elmebe­tegségében is megnyilvánulhat. A kifejezett elmezavaron kívül öröklődő terheltség alap­ján a legkülönbözőbb testi vagy lelki jellegű elkorcsosodási jelenségekkel találkozhatunk. A testiek közül többnek jelét megtalálhatjuk a koponyán, a fülkagylón stb. Minden életkor magában rejti a maga ve­szélyeit, különösen az idősebb kor s így a változás évei. Legritkábbak az elmebetegsé­gek 25. és 35. életév között, míg a serdülés évei a határozatlanság és a befolyásolható­ság miatt különösen gyakran szerepelnek az elmebetegek történetében. Gyermekkorban természetesen csak egészen ritkán keletkez­nek elmebajok. A gyermeki lélek tiszta és ha a mindennapos élet eseményei erős megráz­kódtatásnak teszik ki, ezeket a gyermekre annyira jellemző belső rugalmasság csakha­mar kiegyenlíti. A nemi különbség hasonlóképpen nagy szerepet játszik. Mindaz az ártalom, amelyet a létért való küzdelem magával hoz, inkább éri a férfit, akinek családjáról kell gondos­kodnia, mint a nőt. A férfiak között több az alkoholista és a vérbajos, mint a nők kö­zött. Ebből következik, hogy az elmebeteg­ség gyakoribb a férfiak, mint a nők között. Másrészt viszont egyedül élő nőknek sokkal keményebb harcot kell vívnia a létért, az anya és a háziasszony pedig sok olyan árta­lomnak van kitéve, amitől a férfi mentes. A faj is számít bizonyos tekintetben. Af­rika és Ausztrália vad néptörzsei között csak nagy ritkán észlelhetők lelki zavarok. Hely­telen volna azonban azt állítani, hogy a fehér embernek fokozott hajlama van elmebeteg­ségekre. Ez semmiképpen sem áll. Sőt min­denhol, ahol szines emberek hasonló életkö­rülmények között együtt élnek fehér embe­rékkel, ennek az ellenkezőjét látjuk. Ezt bi­zonyítja, hogy például a négerek, amióta felszabadultak a rabszolgaság alól és hasonló életkörülmények között élnek, mint a fehér fajok, jóval hajlamosabbak lettek elme-, általánosságban idegbetegségekre. Az élet­­körülmények mindig fontos szerepet játsza­nak. Az az állandó erős szellemi feszültség, amelyben a kulturember él, az elmebetegsé­gek számának rendkivüli megnövekedését idézte elő. Ugyanez okból falusi emberek so­rában ritkábban látunk elmebajt, mint a városi emberek között. Nem utolsó jelentőségű a nevelés befo­lyása sem ama tényezők között, amelyek az ember szellemi épségét megzavarhatják. A gyermeknek akár testi, akár lelki téren tör­ténő túl erőltetése komoly ártalmat okozhat, de ugyanezt teheti a lelki nevelés elhanyago­lása is. Túlzott szigor és aprólékoskodás a gyermeket a későbbi évek folyamán szűk­keblűvé, zárkózottá és embergyűlölővé teszi. Az elpuhulás, kényeztetés és túlzott engedé­kenység viszont képtelenné teszi a gyerme­ket arra, hogy a későbbi évek folyamán fé­kezni tudja ösztöneit. A szerzendő és már megszerzett élettapasztalatok feldolgozása és felhasználása is a neveléstől függ — attól a példától, amelyet az ember gyermekkorá­ban maga előtt látott. Az elmebaj lelki kórtünetei messze felül­múlják a testieket. Nem tudjuk ugyan, hogy mi a „lélek”, de azt tudjuk, hogy minden élő­lénynek van és azt is, hogy a lelki jelensé­gek testi állapottól is függnek. De fordítva is : a testi állapotot lelki folyamatok nagy­mértékben befolyásolhatják. Ha nem is is­merjük tisztán mindazt, amiből a lélek össze­tevődik, mégis megtanultuk a különfélekép­pen megnyilvánuló szellemi erőnek megkü­lönböztetését, amint azok szellemi épségében és kóros körülmények között mutatkoznak. Zavar állhat be magukban az egyes szellemi képességekben, valamint a szellemi erők együttműködésében, összhangjában is. Ezek­ből a lehetőségekből adódnak az elmebete­geknél látható, különböző kórképek. Lássuk először azokat a zavarokat, ame­lyek az egyes lelki képességeket érhetik. A környezet zavartalan érzékelése és meg­figyelése függ az egész idegrendszer állapo­tától, valamint az illetőnek tudatától. Ezért mindazok a zavarok, melyek a központi ideg­­rendszerben és tudatunkban keletkeznek, együtt járnak az érzékelés és észrevevés za­varaival. A szemet, fület, bőrt és más ér­zékszerveket ért ingerek megfelelő érzéseket keltenek bennünk, azok aztán igen bonyolult módon tudatossá válnak és élményt alkot­nak. Ha az egyik érzékszerv vagy a hozzá­tartozó idegkészülék megbetegszik, akkor vagy a megfelelő érzékelés, vagy annak tu­datossá válása hiányzik. Ebben az esetben még nem beszélhetünk mindig elmebajról. Sőt igen gyakran az elmebetegségekben sem lehet megállapítani az érzékszerv kifejezett megbetegedését, az érzészavarok mégis ugyanolyan módon nyilvánulnak meg, mint valamely súlyos szervi bántalomnál. Hogy a hallójárat egy részének roncsolásakor hallási zavarok jönnek létre, az mindenki előtt ter­mészetes. Hisztériásokban, vagy súlyosan ideges egyénekben hirtelen ijedtség vagy másfajta erősebb kedélyizgalom ugyancsak süketséget, vakságot stb. idézhet elő. Emel­lett pedig nincs is szó szimulálásról, szinle­­lésről, amint azt egyes betegekre néha igazságtalanul ráfogják. Érzészavarok nem­csak az érzékelés hiányából, hanem az érzé­kelések tetemes felfokozásából is előállhat­nak. A hipochonder (képzelt beteg) például erősen túlozza minden baját. Egész csekély fájdalmak, melyeket más ember észre sem vesz, a képzelődő ember észlelésében óriásra megmövekednek. (Folytatjuk). ÁLLATKERT — KETRECEK NÉLKÜL Nem a szovjet közéletről van szó, mely­ben a vadállat-politikusok egyelőre még sza­badon járhatnak, hanem a berlini állatkert­ről, melyben érdekes reformot hajtottak végre. A Zoo egy részéből elhordták a ket­receket és az állatok szabadon mozoghatnak az erdős-bozótos területen. Különös^ szinte félelmetes látvány fogadja a látogatót : a fák között zsiráf tűnik fel, oroszlán mozog, hatalmas elefántok csörtet­nek a bokrok között. Félelemre természete­sen nincs ok, mert a ketrec szerepét valami új találmány vette át : a Decca-sugár. Itt­­ott, a fákon elrejtve, tányér alakú készüléke­ket fedezhetünk fel, ezekből indulnak ki a sajátságos, nagyfeszültségű elektromos su­garak. Ezek elválasztják a nézőt az állatok­tól, az egyes állatfajtákat egymástól, vissza­riasztó sugárkerítéseket húznak közéjük. Az újfajta állatkertben speciális autóbusz viszi körbe a látogatókat. A kocsi oldala és teteje átlátszó műanyagból készült, hogy za­vartalanul lehessen élvezni a látványt, az utasok is másképp helyezkednek el, mint a közönséges buszokon : az ülések nem előre, hanem oldalt néznek. Az autóbusz több mint hat kilométeres utón viszi a nézőközön­séget. Az állatok megszokták a-jármüveket, nem félnek tőlük. A Zoo vezetősége arra kéri a látogatókat, ne szánjanak ki, s ne ijesszék meg a vadakat © BUDAPEST. Május 26-án, hétfőn délben érkezett haza Moszkvából a magyar küldött­ség, ahol a varsói szerződés politikai tanács­kozásának ülésén, valamint a kölcsönös gaz­dasági segítség értekezletén vettek részt. • ÉVEK ÓTA nem volt olyan nagy forgalom a budapesti strandokon, mint az elmúlt na­pokban. Vasárnap 80.000-en keresték fel a fürdőhelyeket, a nagy forgalom sok helyen okozott átmeneti problémákat. Amerikai posta MUNKÁS BALESETBIZTOSÍTÁS AMERIKÁBAN A legnagyobb amerikai szakszervezet, az American Federa­tion of Labor and Congress of Industrial Organizations, három­napi tanácskozást folytatott le nemrégiben Washingtonban, ame­lyen megjelentek a munkásság képviselői, az ország minden ré­széből. A tanácskozást abból az alkalomból hívták össze, hogy az amerikai balesetbiztosítási törvényt éppen ötven évvel ezelőtt fo­gadta el a Kongresszus, kártérítési igényt biztosítva a munkája közben megsérült munkásnak vagy elhalálozása esetén: család­jának. A cél az volt, hogy megállapítsák, hogy az elmúlt ötven év alatt milyen haladást tett ez a szociális intézmény és mi szük­séges ahhoz, hogy tökéletesítsék. Az összejövetelen ‘felszólalt James Mitchell, a munkaügyi miniszter is, aki Eisenhower elnök üzenetét tolmácsolta, aki pár­tolja a szakszervezetek törekvéseit: a közegészségügy és közbiz­tonság előmozdítása, az orvosi kezelések kiterjesztése, elegendő és gyors segély kiutalása és a költséges pereskedés kiküszöbölése érdekében. ? Mitchell miniszter szerint, bár lényeges haladás tapasztalható minden vonalon, nem minden állam törvényhozása tart lépést ipari demokráciánk növekvő szükségletéivel. Minden államnak külön balesetbiztosító törvénye van és egyesek visszamaradtak a többiek mögött. 1955 és 1957 között a kötelező balesetbiztosítási törvények terén korszerű reformokat léptettek életbe 45 állam­ban. A biztosított kedvezmények államok szerint* változnak. A munkaképtelen dolgozók legmagasabb segélye 30 és 50 dollár között mozog hetente. Ezt a biztosítást, az államok felügyelete és előírásai szerint, a vállalkozók és a munkások járulékaiból tartják fenn. A biztosítás fedezi a gyógyíttatás költségeit és nemcsak bal­esetekre, hanem foglalkozás-okozta betegségekre is kiterjed. Mitchell a következőket mondotta: "A múlthoz viszonyítva az elért eredmények jelentékenyek és biztatók, végcéljainkhoz képest azonban még sok kívánni valót hagynak hátra. A cél: min­den munkás teljes kártalanítása, teljes és fenntartás nélküli orvosi kezelés a maximális segélyek felemelése, úgy hogy azok a helyi átlagos munkabérek két-harmadrészét érjék el és állandó munka­­képtelenség esetén, a kártalanítás a munkás egész életére kitér-' jedjen. Egyes államok már meg is közelítették e végcélokat, de so­kan még hátramaradtak." Mitchell hangsúlyozta, hogy a kötelező balesetbiztosítás nem a szövetségi, hanem az állami kormány kötelessége, amivel szem­ben William Schnitzler, az AFL—CIO pénzügyi titkára bejelentette, hogy a szakszervezetek nemcsak az állami, hanem a szövetségi balesetbiztosító törvények korszerűsítését is kívánják. Szövetségi törvény állapítsa meg a minimumot, amelyet minden államnak biz­tosítani kell, viszont az egyes államok tartsanak lépést az áremelke­déssel és az életviszonyok fokozatos javulásával. Common Council A HÁZSZENTELÉS EMLÉKEZTETŐ, Sohasem hitte volna, hogy eljön az idő, mikor saját háza, otthona lesz. A világnak azon a ré­szén, ahonnan jött, valószínűleg nehéz volt jól fizetett állást kapnia. Ez volt az oka, hogy arra határozza el magát, hogy kivándorol Kanadába. Rövid idő alatt munkát talált. Keményen dolgozott, de megvolt a reménye az előléptetés­nek, a magasabb fizetésnek. Ahogy az évek múl­tak, nőtt a fizetése és ön minden héten félretett valamit... És eljött az idő, mikor családja közepette ott várta a házszentelésre .érkező vendégeket a vadonatúj otthon előtt. » Milyen büszke érzés volt hallani, mikor a vendégek dicsérték a felesége főztjét, süte­ményeit. És akkor a szomszéd, a harmadik nemzedékből származó kanadai így köszöntötte fel :“A háziakra, arra törekedjünk, hogy mi­előbb visszaadhassuk ezt a vendégszeretetet !” CALVERT DISTILLERS LIMITED Amheretburg. Ontario 21-57

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents