Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-04-09 / 33. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek a iákén. V örösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 33. szám KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 április 9., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ PHONE LE. 6-0333 ÁPRILIS 4 Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én teljessé lett a magyar tragédia. A "dicsőséges szovjet hadsereg" ázsiai hordái megszállták az utolsó magyar falut is, ezzel pontot téve a világ­­történelem legszégyenteljesebb, legaljasabb és legbecstelenebb po­litikai "remekművére", a kapitalista Nyugat és a bolsevista Kelet fegyverbaráti szerződésére. A demokráciát, egyenlőséget, szabadságot, a népek önrendel­kezési jogát, az emberek személyi szabadságának védelmét, a krisz­tusi tanok alkalmazását; a szeretet és igazság elvét hirdető Nyugat, lelkiismeretlen, ostoba és gyáva "államférfiai” elvakult gyűlöletük­ben és anyagi érdekeik védelmében olyan "frigyre" léptek, mely­nek, általuk előre nem látott következményei hosszú, talán örök időkre megpecsételték szerencsétlen embermilliók, — vagy ki tudja — talán az egész emberiség sorsát. Mert a magyar tragédia : világ­tragédia lett. Az összes "izmusok" legaljasabbika, a bolsevizmus diadalának bábái, ezzel hozzákezdtek saját sírjuk megásásához is. A potsdami, yaltai és egyéb szerződésekben nemcsak a bol­­sevizmusnak kiszolgáltatott népek sorsát intézték el lelkiismeretle­nül, hanem a sajátjukat is, hisz az utolsó magyar falu megszállása óta egyebet sem látunk, mint a "nagy fegyvertárs"-tól való rette­gést, kapkodást, fejetlenséget, — a világmegváltónak hitt és remélt demokrácia csődjét. A feltartóztathatatlanul közeledő világtragédia első áldozatai mi, magyarok lettünk. Csodálatosképpen éppen mi, akik ezer esz­tendőn keresztül egyebet sem csináltunk, mint annak a Nyugatnak békéjét, szabadságát és nyugodt fejlődését védtük, amelyik min­den megfontolás és gátlás nélkül legelőször hagyott cserben ben­nünket. Kis nép vagyunk, jelentéktelen pont a "nagyok" viadalában. A magyar milliók senkinek sem fájtak és nem fájnak ma sem. Ki­szolgáltatottságunk haszonélvezői, a "szocialista barátság" szennyes leple alatt nyúznak, tépnek, marnak bennünket és lélekgyilkos esz­méikért cserébe szedik ki szánkból az utolsó falatokat is. Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki "együttérez” és mindenki sajnál­kozik, éppen csak tenni nem mer senki. Legfőképpen azok nem, akik rövidlátásukban és gyávaságukban ide taszítottak bennünket. Pedig, ha mélyebben néznének a dolgokba, megláthatnák benne saját jövőjüket is. Soha annyi bűnözés, soha annyi érkölcstelenseg, soha annyi jellemtelen és gerinctelen ember nem volt Magyar­­országon, mint most, a "szocialista nevelés" következtében. A be­törések, lopások, csalások, a nyilt és titkos prostitúció, — az er­kölcstelenség és nyomor velejárói — mint sötét memento figyel­meztetnek-. vigyázzatok, ti is ide juthattok egyszer! Nyugat azonban ma is alszik és nem tudja, nem meri beval­lani, __ bár ma még összehasonlíthatatlanul erősebb — hogy nem mer cselekedni. Kényelmesen, tunyán és gyáván statisztál az erőszaknak, saját kényelmében és jólétében dideregve, behunyt szemmel próbálja meg nem látni a latandókat. Ilyen gyáván és ostobán állt akkor is, mikor a magyar nép el­keseredésében még egyszer megpróbált szabadulni hiénáitól. Öl­hetett kezekkel nézte a világ legbátrabb népének szörnyű pusztu­lását, a "szabadság bajnokaidnak mezében páváskodva akkor, mikor a szabadság igazi héroszainak százezrei pusztultak az ő vé­delmükben. Mert a pesti barrikádokon is Nyugatot védtük és Nyu­gatnak adtunk követendő példát: lássatok esi ébredjetek, lehet cselekedni eredményesen, csak merni kell hozzá ! Merni, kiállni, puszta kézzel harcolni ágyuk és tankok ellen azonban csak mi tudunk. A sírunk megásásában segédkezők azon­ban még tízezerszámra felhalmozott atombombáik mögött is csak reszketni mernek. Reszketni és félni attól, amitől a magyar fegy­vertelenül sem félt, mert igazságérzete, Istenbe vetett hite és szabadságszeretete megezerszerezte egy évtized fertőzésében és szenvedésében fantasztikusra acélosodott erejét. Mégis elbuktunk, mert el kellett buknunk. Ismét feleslegesen áldoztunk, mint történelmünk során már annyiszor, egyedül, ma­­gunkrahagyva, még súlyossabbá, még elviselhetetlenebbé téve már eddig is borzalmas sorsunkat. A "békét", a "szabadságot , az • egyenlőséget" és "testvériséget'’ üvöltő szovjet vadállat ki­szolgáltatottjai lettünk, minden remény és jövő nélküli áldozatai, __ otthon börtönlakók, idegenben földönfutók. Meggyőződhettünk róla ; nem bízhatunk senkiben és nem vár­hatunk senkitől semmit! Egyetlen segítőtársunk az Isten és egyet­len erőnk : a saját magunk ereje. Ezt az erőt ne koptassuk, ne for­gácsoljuk, mert még nagy szükségünk lesz rá! Nagy szükségünk lesz akkor, mikor a bolsevizmus elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy támadjon és a Nyugatnak nem lesz más Választása, mint vé­dekezni, hogy el ne pusztuljon. Cirógatással nem sokáig mennek. A vadállatokat csak addig lehet simogatni, míg kölykök. Mikor bes­tiává nőttek, vége a barátságnak. A bolsevizmus pedig bestia ko­rába nőtt. Egyetlen védekezés az elpusztítása. Mi már példát mu­tattunk, most Nyugat következik! Nehogy itt is nekrológot írjanak egyszer "Aprilis 4"-ről. Az uj propaganda-manőver Van egy bizonyos párhuzam aközött, hogy Hruscsov kineveztette magát a Szovjet­unió miniszterelnökévé, s aközött, hogy Diefenbaker miniszterelnöki pozícióját a most lezajlott választás megerősítette. Ter­mészetesen nem a két államfő személyét, vagy kormányzási módját akarjuk össze­hasonlítani, hanem csak arra célzunk, hogy jelen pillanatban úgy a diktatórikus szov­jetben, mint a demokratikus Kanadában olyan ember áll a kormány élén, aki poli­tikai szándékainak végrehajtására teljes hatalommal rendelkezik. Éppen ezért a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk Diefenbaker miniszterelnök­nek a megválasztása után tett egyik első po­litikai nyilatkozatát, amely szerint “Kana­­de ellene van az atomkísérletek abbaha­gyásának mindaddig, amig megfelelő ellen­őrzési rendszer nincs kiépítve”. Ez a nyilat­kozat azt mutatja, hogy Kanada végre le­tért arról a meglehetősen sekélyes irányról, hogy az orosz mellett csináljon propagan­dát a washingtoni külpolitikusok ellen. Amint a választások eredménye mutatta, a Diefenbaker-kormánynak ez az irányzata Kanadában népszerű volt. Sokan szavaztak a konzervatívokra azért, mert a miniszter­­elnök a “béke minden áron” szólamát hir­dette. A fentebb idézett nyilatkozat szerint azonban a Diefenbaker-kormány most, hogy hatalmát a kanadai szavazóközönség meg­erősítette, teljes erővel az amerikai külpo­litika mellé állt. Ezután a megnyugtató információ után kezdhetünk csak hozzá, hogy olvasóközönsé­günknek elmagyarázzuk, miként is zajlott le az utolsó napok legújabb kommunista Propa­gandamanöver, s mi volt a Nyugat reak­ciója. Hruscsov, miután a Szovjetunió teljes poli­tikai hatalmát magához ragadta, bejelentet­te, hogy a Szovjetunióban azonnali hatállyal beszüntetnek minden további atom- és hid­rogénbomba kísérletet, függetlenül attól, hogy a nyugati nagyhatalmak hasonlóan cse­lekednek-e, — azonban a kommunisták “el­várják”, hogy példájukat a nyugat, elsősor­ban pedig az USA szintén kövesse. A bejelen­tést nyomban követte az azóta japán és Indiái részről elhangzott panasz, hogy március utolsó hetében Szibériában lezajlott atomki­­sérletek jelentékenyen emelték a légkör ra­dioaktiv anyagtartalmát, s - az atomfelhők­től megfertőzött területeken ezrek és ezrek egészségében súlyos rosszabbodás várható. Ugyancsak március utolsó hetében történt, hogy egy helytelenül irányított kísérleti atombomba a szovjet egyik emberlakta te­rületén hullott le, s többszáz ember szörnyű halálát okozta. Hasonló híreket a szovjet so­ha nem szokott közölni, s ha most mégis megtette, annak vagy az az oka, hogy a tech­nikai baleset valójában nem néhányszáz, ha­nem talán sokezer embert ölt meg, vagy az, hogy a félresikerült atombombakísérlet miatt olyan nagy a felháborodás még a szov­jetben is, hogv Hruscsov kénytelen volt meg­tenni a további experimentálások abbaha­gyására vonatkozó kijelentését. Akármi is volt a bejelentés közvetlen oko­znia, a propagandahatás eredményes volt. Azt a látszatot keltette, mintha a kommunis­ták nemcsak a további kísérleteket akarnák abbahagyni, hanem a meglévő készleteket is hatástalanítani akarnák, vagy a további gyártását egyáltalán meg akarnák szüntetni. Fel lehetett irni az újságok első oldalára, hogy "A Szovjet egyoldalúan abbahagyja az atomhálwrura való készülődést”. Természetes dolog, hogy mindez üres pro­paganda és hazugság. Szó sincs arról, hogy a kommunisták abbahagynák az atomfegy­verkezést, szó sincs arról, hogy abbahagynák a szabad világ elleni fenyegetéseket, s impe­rialista törekvéseiket, szó sincs arról, hogy beszüntetnék az atombombagyártást. Ha egyáltalán tesznek valamit, az legfeliebb az, hogy egyelőre nem robbantanak kísérleti nukleáris bombákat — akár azért, mert az eddigi eredményekkel meg vannak elégedve, akár azért,' mert nem képesek újabb felfede­zéseket tenpj. S az is kétes, hogy a kísérle­tek abbamaradnak-e, mert hiszen az oroszok nem hajlandók a nyugati ellenőrzést eltűrni, s könnyen lehet, hogy kísérleteiket az eddi­ginél jobban őrzött, jobban elrejtett fői-má­ban folytatni fogják. A Hruscsov-féle bejelentésnek éppen ezért nem az a célja, hogy a szovjet szándékáról felvilágosítást adjon, hanem az, hogy Ameri­kát — ha lehet — színvallásra kényszerítse. A rosszul informáltak és naivok kórusa azt várta az orosz nyilatkozat után, hogy az USA, Nagybritannia és Kanada szintén nyomban csatlakozzanak ehhez a nyilatko­zathoz, s jelentsék be, hogy a Nyugat szin­tén abbahagyja az atomkisérleteket. Az eredmény kettős lett volna: 1. Ha a nyugati demokráciák ilyen kijelentést tennének, ők valóban be is tartanák Ígéretüket, s ezzel lemaradnának az atomversenyben. 2. A vi­lágbékét ismét a „konvencionális” fegyverek tartanák fenn az eddigi atomfegyverek he­lyett, ebben pedig a szovjet fölényben van, — a kommunisták tehát fegyveres erővel dirigálhatnának, szerte az egész világon. örömmel vettük tudomásul, hogy sem az US., sem Nagybritannia, sem Kanada nem változtatta meg eddigi politikáját. Eisenho­wer sajtókonferencián közölte a világgal, hogy Amerika propagandamanövemek tart­ja a szovjet ajánlatot, illetve bejelentést, amelynek semmi értelme nincs, még ha igaz volna is — addig, amig a leszerelésre nézve általános megegyezés nem jön létre. Mac Millan brit miniszterelnök hozzátette, hogy megegyezni mindenkor lehet, de a megegye­zés legelső feltétele mindenkor a biztosított ellenőrzés, s a megegyezésnek egyformán vonatkoznia kell atomfegyverekre és minden más fegyverre is. Másodlagos propagandacélja az volt a hruscsovi bejelentésnek, hogy a szovjetet “békeszeretőnek”, a nyugatot pedig “hábo­rús uszítónak” fesse le. Ez a cél elsősorban a semleges országok között kellett volna, hogy megvalósuljon. Az eddig befutott je­lentésekből azonban úgy látszik, hogy éppen a semleges országokban az ellenkező hatást érte el a bejelentés. India, amely ebből a szempontból az érdeklődés középpontjában áll, a szovjet ígéretet “magas erkölcsi érté­kű nyilatkozatnak” nevezte ugyan, amelyet a világ minden nagyhatalmának követnie kellene, de a sajtóközlemények egyöntetűen hozzátették, hogv “igazi értéket csak az ad az ilyen nyilatkozatnak, ha a világ minden fajta fegyverére egyformán vonatkozik. “M* egyebet jelenthet ez, mint azt, hogv a sem­leges ázsiai néoek örömmel üdvözlik az at­moszférát megfertőző atomkisérletek__kü lönösen a szovjetben folyó atomkisérletek — abbahagyását, de ettől még nem tekintik békésnek és ártatlannak a kommunizmust. A legszomorubb hatást azonban azoknak a tudósoknak a köreben érte el a szovjet r.ronagandabeíelentés, akik tudományuk ele fántcsonttornvában ülve nem érzékelik, hog^­­a szovjettől jövő minden egyes nyilatkozat egyedül a világhódító célokra irányul. A hív h.edt Cyrus Eaton amerikai pénzmágnás akinek naiv nyilatkozatairól már korábban beszámoltunk, québeci villájába hivott ös7- sze néhány tudományban magasan álló, de politikai műveltségben elemistánál is ala­csonyabb nivóju tudóst, (akik között saj nos egy jónevü magyar' amerikai atomfizi­kus is volt) s ezektől olyan értelmű nvi’at­­kozatokat kívánt kiszedni — valószínűleg nem súlyos ellenszolgáltatások nélkül, — hogy a nyugat atomereiét egyoldalulag is le kellene szerelni, egyedül a Hruscsov-féle nyi­latkozat hatása alatt. Fáj a szivünk ezekért a tudósokért, —Isten ne adja, hogy sor ke­rüljön rá, de valószínűleg ezek lennének adott esetben a kommunista intemálótábo­­rok első lakói. A FELELŐTLEN BOLSEVISTÁK A szovjet hajmeresztő mennyiségű rádióaktív permetmérget vitt az atmoszférába az utolsó hónapok siettetett atomkísérleteivel. Minthogy ezen anyagok a felső légtérben igen nagy távolságokat tesznek meg, senkisem lehet biztos a rádióaktív mérgezéstől. Kü­lönösen Svédországban mértek nagy rádióaktivitás emelkedést, mely 25%-al meghaladja a megengedett felső határt. Az Egyesült Államok atombizottsága pontos méréseket végeztetett és kém­jelentésekből is tudja a végzett atomkísérletek elképesztő adatait. Ezek szerint úgy látszik a szovjet maga is megijedt a következ­ményektől és ez az oka annak, hogy nagyhangon bejelentette az atomkísérletek azonnali leállítását. Mindjárt gondoltuk, hogy nem az emberszeretet késztette a szovjet vezetőket arra, hogy «--szá­mukra döntő fontosságú kísérleteket leállítsák, hanem csupán a ravasz számítás. Azzal számolnak ugyanis, hogy a szovjet példát követve a nyugati hatalmak is beszüntetik a kísérleteket' és akkor ők titokban folytathatják azt. Ha pedig nem szüntetik be, akkor a nyugati hatalmakat fogják majd vádolni a föld légterének meg­fertőzésével, melyet elő nem készített, otromba ügyetlenséggel folytatott atomrobbantásaikkal ők maguk idézték elő olyan mér­tékben, hogy az most már esetleg az ő életüket is fenyegeti. Nem először fordul! elő... Quebecből jelentik, hogy ott az egyik kórházban meghalt David Bastien szakács, akit korábban operáltak és az operáció után az egyik csipesz a hasüregben maradt. Az államügyész nem emelt vádat a feledékeny orvos ellen, mert Bastien amugyis meg­halt volna rövid időn belül, mivelhogy gyógyíthatatlan vérszegény­ségben szenvedett. A csipesz csak siettette elmenetelét. A coroner szerint sebészi műtéteknél gyakran felejtenek a betegben külön­böző műszert, így az egyik nagy torontoi kórházban tavaly is meg­történt. Igaz, hogy idejében észrevették és eltávolították a csipeszt s a beteg nem halt bele a "feledékenységbe". Az államügyész javasolta, hogy operációk alkalmával az or­vosok és a sebész segítő személyzet készítsen jegyzéket a hasz­nált műszerekről és az operáció végén vegyék számba a műsze­reket. Nymodon, ha valami hiányzik, azonnal észrevehetik és könnyebb segíteni a dolgon, mint a páciens halála után. Drágul a finom benzin A nagynyomású robbanómotorok u. n. high-grade benzinjét gallononkint egy centtel felemelték az olajfinomító társaságok, mert ennek az elsőrendű benzinnek a gyártásával kapcsolatosan az eljárás megdrágult. A rendes benzin ára nem változott. A ben­zinkutak tulajdonosai az áremelést áthárítják vevőikre s így azon kocsik tulajdonosai, akik kénytelenek kompressziós motorjukat ez­zel a benzinnel táplálni, legyenek előkészülve az áremelkedésre.------•_ «------­Amiről nem szívesen írunk Keserű szájízzel számolunk be két magyar fiú szégyenteljes kanadai pályafutásáról. A 23 éves Kiss Béla és a 17 éves Hangya István beismerték bűnösségüket a bíró előtt: betörtek egy ékszer­kereskedésbe és onnan órákat, gyűrűket és egyéb értéktárgyat loptak, mintegy 8.000 dollár értékben. Egy nappal később Kiss Bélát letartóztatták Borden Streeti lakásán, Hangyát pedig Brockville-ből hozták be a detektívek. A fiatal magyarok azzal védekeztek, hogy a kormány nem támogatja őket eléggé és éhei­tek. A bíró felháborodva ítélte őket egy évi börtönre és javasoír* fogja a büntetés kitöltése után Kanadából való kitoloncolásukat Kutyából nem lesz szalonna. Ezek a fiúk nem itt lettek tol­vajok. A kommunista rendszer, melynek nincsen erkölcsi alapja, erre szoktatja, erre neveli az ifjúságot. "Tiéd az ország, uagadnak dolgozol". Tehát mindenki azt visz, lop, szabotál, amit és ahol csak tud. Ezért nem szabad csak a fiúkat kárhoztató* -selekedetükért és rosszul esett az is, hogy a bíró ív egyetlen egy esetből ítélve kijelentette: "Mi itten segítjük őket, menedéket adunk nekik és ők ezzel hálálják meg a jóságunkat, avasolni fogom kitoloncolásukat. Kanadának nincsen szüksége 'lyen népségre!” Sajnos a bírónak igaza van és reméljük és hisszük is, hogy ’bből az egy esetből nem fog általánosítani. De mit várjunk azok­tól az átlag kanadaiaktól, akik nem rendelkeznek azzal az intelli­genciával, hogy ne általánosítsanak egy esetből az egész idemene­­kült magyarságra. A magyarok hírneve itt eddig igen jó volt. Minden kanadai úgy tudta, hogy bár*féltékenyen őrizzük nemzeti sajátosságainkat, de szorgalmas, dolgos és főleg becsületes nép vagyunk. Hirtelen haragúak akkor, ha a becsületünkről van szó, de tudunk megbo­csátani is, tudunk nagylelkűek is lenni, ha kell, csak amit nem tudunk: csalni, lopni és hazudni. Vigyázzunk, itt minden magyar az egész magyarságnak felelős cselekedeteiért. Nekünk magunk­nak kell az eddig kivívott hírnevünkre féltékenyen vigyázni.

Next

/
Thumbnails
Contents