Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-09 / 4. szám
kanadai magyarság 3 VIII, 4. szám, 1958 január 9. TORONTÓBAN Magyar tulajdonosok: GÁBOR LAJOS ÉS PÁLL Győződjön meg még ma, hogy ELŐLEG NÉLKÜL 471 BLOOR ST. W. TEL.: WA. 2-6661 • A legjobbat a legelőnyösebb feltételekkel adja és 2 évi hitelt nyújt. • Munkája elvesztése esetén részletét felfüggesztjük. Reggel 9-től este 9-ig várja Önt hatalmas raktáraival. Ingyen házhozszállítás, Lakáskereső szolgálat. Egy éve halt meg Sántha Kálmán professzor Közvetlenül a forradalom letiprása után, 1956. december 12-én vesztettük el azt az embert, akinek sorsa az egész magyar nép tiagédiájának szimbóluma és akinek halála a magyar ideggyógyászatot legnagyobb értékétől, a nemzetközi orvostudományt egyik legkiemelkedőbb szaktekintélyétől és hazáját kora egyik legigazibb jellemétől fosztotta meg. Sántha Kálmán 1903-ban, Nagybecskereken született. Tanulmányait igen szűkös viszonyok között, végig kitűnő eredménnyel végezte el. Már egyetemi hallgató korában Schaffer Károly, a kitűnő agysebész és ideggyógyász professzor mellett dolgozhatott és az általa megalapított agykutató iskola elismerten legtehetségesebb tanítványa volt. 31 éves korában már egyetemi magántanár és a következő években Rockefeller-ösztöndíjasként számos európai s amerikai idegklinikán tanulmányozza az agysebészet legújabb vívmányait. Hazatérése után, 35 éves korában a debreceni idegklinika igazgatójává nevezik ki és ezt az intézményt vezette és fejlesztette világviszonylatban is tiszteletreméltó színvonalra 1951-ben történt szégyenteljes elmozdításáig. Neki köszönhetjük a magyar idegsebészet megindítását, hogy Magyarországon két egyetemi klinikán, két kórházban és ngy központi intézetben rendszeres idegsebészeti tevékenység folyik. Sántha professzor, amióta debreceni tanszékét elfoglalta a haladó szellem, a szabad kutatás, a szabad véleménynyilvánítás jogát hirdette. Munkatársait arra nevelte, hogy önálló véleményt alkossanak és azt minden tekintéllyel szemben is megvédjék. Eliene volt minden dogmatizmusnak, erőszakos rendnek, csak egy volt számára szent: a betegek érdeke. Ami azonban személyiségének történelmi és sorsának egyetemleges jelentőséget ad, az rendkívül kifinomult humanizmusa és kérlelhetetlen igazságszeretete. Nem volt kegyekben a Horthy-rendszerben sem, jobboldali tanártársai bojkott alá akarták venni, amikor már tanársága kezdetén önként lemondott a magángyakorlatról és példáját munkatársai is követték. Szembeszállt a nacionalizmussal, kiállt az üldözöttek mellett és minden eszközzel segített rajtuk. 1944 őszén, amikor az egyetem nagy része elmenekült az oroszok elől, Sántha professzor helyén maradt, mert úgy érezte, hogy kötelessége az egyetemi klinika értékes sebészeti felszerelésének megmentése. Az ostrom alatt élete kockáztatásával mentette a klinika felszerelését és igyekezett a betegek számára szükséges élelmet és gyógyszereket előteremteni. Jóhiszműségében sokáig hitt a háború utáni koalíciós rendszer demokratikus fejlődésében és eleinte tevékeny részt vett a politikában is. Az első nemzetgyűlés alelnökévé választotta, számos tudományos és társadalmi szervezet elnöke lett. Amikor azonban látta, hogy a politikai fejlődés irányvonala a szovjet szuronyok árnyéká-'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiii ban egyre messzebre távolodik a demokrácia elveitől és a kommunisták hirdette tetszetős jelszavak mindegyike keserves hazugság, visszavonult a politikától és lemondott társadalmi tisztségeiről. Nem mondott le azonban igazságszeretetéről és szókimondásáról, ami barátai és a nép egyre nagyobb lelkesedését és a moszkovita rendszer fokozódó gyűlöletét és üldözését váltotta ki. Senki más nem merte megtenni, amit ő tett, amikor erélyesen tiltakozott a katonai oktatásnak az egyetemen való bevezetése ellen, mert — mint mondotta — orvosi hivatásával minden háborút összeegyezhetetlennek tart. Amikor a tanári kar felsőbb nyomásra egyhangúan megszavazta a honvédelmi ismeretek oktatását, ő még ahhoz is ragaszkodott, hogy tiltakozását jegyzőkönyvileg örökítsék meg. 1951-ben Sántha professzor egyik előadásában azt fejtegette, hogy ha a dolgozó embert munkájának céljával, módjával és körülményeivel kapcsolatban ellenszenv, vagy bármilyen kényszerből, félelemből fakadó belső feszültség tölt el, az előbb-utóbb az idegrendszer súlyos működési zavaraihoz vezet. Ezt a Rákosi-rendszer már nem nézte tétlenül, azzal vádolták meg Sánthát, hogy a :ztahanovizmus és a munkaversenyek ellen izgat és megfosztották tanári állásától. A Magyar Tudományos Akadémia plenáris ülésére —' amely a professzort akadémiai tagságától is megfosztotta — megidéztek élmunkásokat és sztahanovistákat, akik saját kitűnő egészségi állapotukról tanúskodva, voltak hivatva a professzor állításait cáfolni. Sántha professzor nem szállt vitába vádlóival, az utolsó szó jogán csak annyit mondott: "az ülést csak, mint elmegyógyász tudtam figyelemmel kísérni". Sántha Kálmán nem alkudott meg a kommunistákkal. Ha behódol, minden állást, címet, kitüntetést megkaphatott volna, mert szakmai fölénye nem volt vitatható. Inkább vállalta egy kis határszéli városka idegosztályának vezetését, ahol 420 beteghez csak egyetlen orvostanhallgató segédkezett neki. A napi egy órában' megszabott SZTK-szakrendelése rendszerint kora reggeltől késő délutánig tartott. Az öt éven át tartó megfeszített munka és a rehabilitációja körül húzódó huzavona egészségét súlyosan aláásta. Nem volt hajlandó "önkritikát" gyakorolni. A forradalom győzelme reményt adott neki, hogy szabad légkörben folytathatja egyetemi oktatói tevékenységét, a forradalom letiprása azonban megfosztotta ettől a reménytől és feladta a rendszerrel és az élettel folytatott küzdelmet. A lélektipró rendszerrel folytatott küzdelem erkölcsi győztese Sántha professzor lett, bár életével fizetett érte. Neve — tudományos jelentőségén túl — az igazságszeretet, humanizmus és bátor kiállás jelképévé vált.-----(T. A.) A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Hangya-hadseregek Ml A HELYZET OTTHON! A hidrogénbombák, szatelliták és hasonló harceszközök hatása csak újabb fejlődést jelent a haditechnikában, de nem hoz újat abba a rettentő valóságba, hogy a földön minden élőlény küzd egymás ellen, egyes fajták több eszközzel, mások kevesebbel. Az sem igaz, hogy a földi lények közül csak az ember üldözi és öli embertársát, mert az állatok nagyrésze, különösen a rovarok, kíméletlenül irtják a hozzájuk hasonlókat. Elsősorban a hangyafajták azok, amelyeknek háborúi annyira emlékeztetnek az emberi harcokra, mert sokszázezres létszámban vesznek részt a hadicselekményekben és szervezetük gyakran töké-1 letesebb, mint bármely emberi hadsereg. Mikor egy hangyafajta — ismeretlen okból — megtámad egy szomszédos törzset, mindenekelőtt felderitők veszik körül az áldozatul kiszemelt hangyabolyt. Csak akkor támadnak, ha meggyőződtek arról, hogy az "ellenség" létszáma kisebb, vagy hogy az termetre gyengébb. Mindenekelőtt egy ijesztő kísérletet tesznek: körülveszik az ellenséget, s ide-oda szaladgálva igyekeznek rábírni, hogy fészkét hagyja el. Ha ez nem sikerül, megindul a támadás. A speciálisan harcra termett u. n. katonák, amelyek tulajdonképpen egy óriási fejből s négy sarló-alakú állkapocsból állanak, rávetik magukat a szembenálló hangyákra, s ideg-gócjaikba mélyesztik halálos állkapcsukat, egyúttal erőteljes hangyasav-mérget fecskendezvén be az ellenfél testébe. Amíg az ellenfél mozog, nem engednek a szorításból, még akkor sem, ha valamely nagyobb erő időközben szétszakítja a testüket. Egyes afrikai bennszülöttek a hangyáknak ezt a harapó-ösztönét sebek gyógyítására használják fel. Ha egy bennszülött súlyos, tátongó sebesülést szenved, a kuruzsló kézzel összefogja a sebajkakat, s rájukhelyez egy óriáshangyát, amely állkapcsaival görcsösen össze kapcsolja a sebszéleket. A kuruzsló most levágja a hangya fejét, s a görcsben lévő állkapcsok továbbra is görcsösen összeszoru'nak. A termeszek hatalmas, rendezett társadalomban élnek, s egyegy családban megfelelő számú katona, építőmunkás, mérnök, királynő és bába él, aszerint, hogy a termesz-álcákat milyen anyaggal táplálták. Ha a kőkemény termesz-bolyok széléből egy darab letörik, akkor a "katonák" test-test mellett tömik be a lyukat, s megakadályoznak minden kívülről való behatolást. Időközben a katonák teste mögött az építőmunkások cementszerű nyállal újjáépítik a nyílást, s mire a munka kész van, a katonák kinnmaradnak, s éhhalál lesz a sorsuk, mert az elreteszelt bolyba visszakerülni többé nem tudnak. UJ KOMMUNISTA ENERGIAFORRÁS Nemrég jelent meg a magyar lapokban, hogy a Dunántúlon érdekes felszereléseket helyeztek üzembe a biogáz előállítására. A nehéz energia-gondokon akar segíteni ez az ehnés eljárás, amely ügyes berendezésekkel jóformán semmiből használható gázt termel. E furcsa nevű és kiismerhetetlen gázt így írják le a kommunista lapok : A biogáz trágyából és mezőgazdasági hulladékból képződik. Az első magyarországi biogáz-fejlesztő berendezés Szabadszentkirályon működik és egy mázsa trágyából 3 és fél köbméter gázt termel, köbméterenként 5200 kalória fűtőértékkel. Mire használják a biogázt ? Főleg főznek, vizet melegítenek és szecskavágót hajtanak vele. Fontos előnye, hogy a nyersanyag — főleg mezőgazdasági jellegű vidékeken — korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Emellett az anyagot eredeti céljaira is fel tudják használni. A szakemberek szerint az eljárás még tökéletesítésre szorul, de az állami gazdaságok már mindenütt gondoskodtak költségvetéseikben a biogáz-fejlesztő telep felállításáról. A valóságban persze mindez csak szemfényvesztő újság-propaganda. Ha a hullaj dékból energiát lehet előállítani, úgy erre maga a kommunizmus kiválóan alkalmas, I hiszen elvei mind a szemétdombra valók. i ---------------------------o--------------------------A TISZAVASYÁRI HAJÓZSILIP ÉPÍTÉSE A Keleti Főcsatornán Tiszavasvári határában hajóátemelő zsilipet építenek. Néhány határidőt már túlélt az építkezés, a szeptemberre tervezett befejezés sem valósult meg, mert a munkásokat a tiszalöki kislakások építéséhez irányították. (Most december végére ígérik a munkálatok befejezését, de a kommunizmus tervszerűtlen ,és megbízhatatlan, ígéreteit még sohasem tartotta be. HÁBORÚK A LAKÓK ÉS A HÁZIGAZDÁK KÖZÖTT A kommunizmus tiszta nyomorúság, de a lakók és a házigazdák közötti háborúk teljesen elkeserítik az emberek életét. Az ügyészségekhez tömegesen nyújtanak be olyan bejelentéseket, amelyben egyszerű emberek az ellenük indított hajsza megszüntetését követelik. A vita kiinduló pontja legtöbbször a még boldog békevilágból származó 1935-ös rendelet, mely arról intézkedik, hogy a házigazdák három szobáig igénybe vehetik saját ingatlanaikat, ha az megüresedik, vagy ha a lakók részére megfelelő csereépületet biztosítanak. Alapos indok alapján elrendelheti ezt a bíróság is, például összeférhetetlenség, vagy szándékos vagyonrongálás esetén. A házigazdák azonban e szabályokat szándékosan helytelenül értelmezik. Csak a jogokat ragadják ki, a kötelességekről elfeledkeznek, mintha a lakók nem is léteznének. A zaklatás rendszerint azzal kezdődik, hogy a házigazdák különböző ajánlatokat tesznek beköltözésük elősegítésére s ha ez nem megy, a fenyegetéstől, sőt a tetlegességtől sem riadnak vissza. A kommunista hatóságok furcsa kijelentéseket tesznek. Mindenkor tiszteletben tartjuk a becsületes munkával szerzett magántulajdont, de nem tűrhetjük meg, hogy ennek örve alatt egyesek zaklassák, vagy üldözzék dolgoz^ társaikat. Olyan esetről is hallottunk, hogy a házigazda odakötötte harapós kutyáját a bérlők konyhája elé, hogy azok még az udvarra se léphessenek ki. Mindenki üldözi egymást. Elvadult erkölcsök jellemzik a kommunizmust. “A munkához való jog” A Kongresszus legközelebbi ülésszakában és az 1958-i általános választások folyamán, a munkához való jog törvénybeiktatása körül, heves viták fognak lefolyni. A kongresszus tagjai között ugyanis sokan úgy gondolkoznak, hogy a "munkához való jogot biztosítani kell", a legtöbb kollektív szerződés kikötésével szemben, amely szerint az alkalmazott köteles az illetékes szakszervezethez csatlakozni, hogy állását megtarthassa. A kérdés elbírálásához elsősorban meg kell állapítanunk, mi is az a "union shop", amire a legtöbb kollektív szerződés céloz. Vizsgáljuk meg például egy szövőgyár helyzetét, amelynek alkalmazottai ma még szervezetlenek. A Textile Workers Union kiküldi tehát oda egy szervezőjét, aki igyekszik az alkalmazottak többségének hozzájárulását elnyerni, hogy belépjenek a szakszervezetbe. Az Union ezután a National Labor Relations Board-ot felkéri, hogy hivatalos szavazást rendeljen el a gyárban. Tegyük fel, hogy ezen a szavazáson a munkások többsége a szakszervezethez való csatlakozás mellett nyilatkozik meg. Az alkalmazottak törvényes képviselője, a szakszervezet, kollektív szerződést köt a vállalattal, amely szerződésben a "union shop" kikötés is szerepel, mely szerint minden uj alkalmazott, egy havi próbaidő eltelte után, a szakszervezethez csatlakozni köteles, ha meg akarja állását tartani. A negyvennyolc államból 18-ban az ilyen kikötés a "Right te Work" törvényébe ütközik. Ezek túlnyomóan földmívelő államok, ahol a munkásmozgalom gyenge. A "Right to Work" törvények védelmében, Gibson, a Chamber of Commerce képviselője, így érvel: "Nincs bebizonyítva, hogy mi a fontosabb: az a jog, hogy ne legyünk kötelesek a szervezethez csatlakozni, vagy az a kötelesség, hogy odatartozzunk". Szerinte gyakran megtörténik, hogy a szakszervezet olyan politikai pártot támogat, amelyet a munkás ellenez. Miért fizessen ez a munkás tagdíjat, ellenfelének támogatására? Gibson azt állítja, hogy más szabad országokban a szakszervezeti tagság nem kötelező. Ma már 17 millió tagot számlálnak a szakszervezetek, míg 25 évvel ezelőtt csak 3 millió munkás tartozott oda. Ezt az óriási sikert a kötelező tagság nélkül is elérte a munkásság. Még azokban az államokban is, ahol "Right to Work" törvények vannak, a szervezett munkások száma szaporodást mutat fel. William Knowland szenátor, aki nemrég nyilvánította ki, hogy Kalifornia kormányzói állására pályázik, ugyanezt az álláspontot képviseli. Szerinte "biztosítandó emberi jog az, hogy se a vállalkozó, se a munkás, ne legyen köteles tagsági díjat fizetni ahhoz, hogy kenyeret keressen. A Right to Work az amerikai polgár alapjoga." Mit mondanak a törvény ellenzői? Goodwin Knight, Kalifornia jelenlegi kormányzója, nemrég jelentette ki, hogy az "union shop" előmozdítja a békés ipari fejlődést, míg a Right to Work törvények veszélyeztetik ugyanazt. A munkásvezérek is az állítják, hogy a Right to Work törvények viszályt teremtenek a vállalatok vezetői és a munkásság között, míg az union shop az együttműködést mozdítja elő. Rámutatnak arra, hogy a mai kollektív szerződések 95%-a békés alkudozások után jön létre és hogy 5-ből 4 esetben, a vállalatok vezetősége hozzájárult a szakszervezetek megerősítéséhez. Van sok vállalat, amely támogatja a szervezetek álláspontját, mert szerintük ezzel az ipari munkásviszonyok állandósítását mozdít|ák elő. Ezen a véleményen vannak egyes egyházi szervezetek is, mint a Protestant National Council of Churches és a National Catholic Welfare Conference. Eisenhower elnök maga is ellenzi a Right to Work törvényeket, a munkaügyi miniszter, James Mitchell nyilatkozatai szerint. Mint végső érvet, a szakszervezetek hangsúlyozzák, hogy a Right to Work törvények uralma alatt azok a munkások, akik nem csatlakoztak a szakszervezethez, élvezik a jogokat, amelyeket a kollektív szerződések biztosítanak (mint magasabb bért, rövidebb munkaidőt, nyugdíjat, stb.), anélkül, hogy a szakszervezet fenntartásához járulnának, amely az előnyöket kivívta. Common Council í i «! GENERAL AGENCY Owned by: ROGENCY ENTERPRISES CANADA LIMITED Az egyetlen magyar pénzátutaló részvénytársaság, melynek működését a Federális Kormány, az összes kanadai tartományokban, hivatalos okiratban (Charter) engedélyezte. 273 Spaiiita Avossua (Regency Building) Toronto 21, Canada. Tel.:EM. 4-9334 MONTREAL BRANCH: 3955 ST. LAURENT BLVD. JEL.: AV. 8-6971 Amerikaiak és vidékiek írjanak. Magyarul levelezünk. KÉRJE HAVONTA MEGJELENŐ HIVATALOS ÁRJEGYZÉKÜNKET
