Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-07 / 3. szám
KANADAI MAGYAESÁG 1 A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN 2. FOLYTATÁS Ezért nem volt még tiszta munka sem a Kozsehuba tervbe vett eljegyzése, sem pedig a Noszty hadnagy felülkerekedése; így is csöppenhet, de amúgy is. Kozsehuba érezte, hogy roppant veszedelmes ellenfele támadt, forrtak benne az ádáz gondolatok, amelyeket nem önthetett versszakokba, mint a poéták, mert nem ivott ama bizonyos kasztáliai forrásból. Kozsehuba csak sört ivott. Noszty sem volt bizonyos győzedélmében, úgy vette a dolgot, mint egy háborúviselést, melynek kimenetele bizonytalan. A háborúviseléshez azonban pénz kell. S ő szerencsétlenségére, éppen most tört le. Nagyon sokáig volt már egyugyanazon városban. Az mindig kész méreg egy katonatisztnek. Az "anderes Staedtchen, anderes Maedchen" közmondás nem bolondság. Az új leányokat még talán elengednék a hadnagy urak, hanem az új városokra, melyekben új uzsorásokat és új hitelt találnak, határozottan szükségük van. Noszty hadnagy minden hitele kimerült, most mar azon a fokon járt, hogy a kameradjaitól kért apró, tízforintos kölcsönöket becsületszóra s azokat is alig bírta megadni. Ez rendesen a vég kezdete. Tavasz felé már semmi eszközökben sem válogatott, eladta c, két lovát, értékes tárgyaitól, emlékeitől is megvált, ezeknek az árából igyekezett még fenntartani helyzetét, úgy ahogy, Velkovicsék szemében; de mikor ezek nyáron Rajecre utaztak hosszabb fürdőzésre, egyszerre végképp bedugult minden forrása, pedig a döntő ütközetnek Rajecen kellett megvívatni. Az apja megírta, hogy nem adhat most egy garast sem: "Rossz világ jár rám, az egész hónapban vesztettem a tarokkon". A módosabb Nosztyak a tavaszi fa gyökről és takarmányhiányrol panaszkodtak, meg a jo kanonok is, ki pedig "készpénz bácsi" volt eddig, kisiklott egy ájtatos okosko dással: "Krisztus urunk néhány halacskával töltött meg számos embert, szomorúan kell bevallanom csekély szolgájának hiú erőlkö dését, aki minden halacskájával is képtelen volt egy embert betölteni : hiú kísérleteit immáron abba is hagyja. Ámen . Ily kétségbeejtő viszonyok között az a hadi fortély villant meg a megszorult hadnagy fejében, hogy akinek nincsen puskapora, szerezzen az ellenségéből. Hanem ahhoz bizony egy kis pofa kell. Hiszen igaz, azelőtt, mikor még nem udvarolt Velkovics Rozáliának, egy ízben már kért Kozsehubától száz forintot és azt pontosan megfizette (éppen ez a tény sugallta az eszmét), de az akkor volt! Most egészen már, a hely^ zet, harcban álltak a leány miatt és egyébként Noszty félvállró' vette a zsíros civilt, az pedig lelke mélyéből gyűlölte benne nemcsak a vetélytársat, hanem a szép hadnagyot és előkelő nevű urfit. Nagyot bámult tehát, midőn az egy este nagy kardcsörtetéssel és sarkantyúpengéssel benyitott az üzleti irodájába. — No, találd ki Tivi, miér jöttem én most tehozzád? — Bizony nem bírom elgondolni. — Egy kis baráti szolgálatot kérek tőled- kedves öregem. Bámulatosan melegítő, rokonszenves hangja volt. —Ugyan? — csodálkozott Kozsehuba. — Nem kerülgetem a kását. Katonás egyszerűséggel fordulok hozzád, nem volnál-e szíves kétszáz forintot kölcsönözni? Kozsehuba már eleget hallott a városban a Noszty pénzzavarairól s gondoskodott róla, hogy Velkovics uram fülébe 's eljussanak (mert árts az ellenségnek, ahogy lehet), de annyira rnegszorultnak mégsem hitte, hogy éppen őhozzá merjen fordulni, akit annyiszor megsértett hánya-veti modorával, elmés célzásaival, éppen Rozália jelenlétében. No, ez már mégis nagy szemtelenség. Ilyesmire nem volt elkészülve. Hirtelenében nem talált szavakat megbotránkozására. Azon gondolkozott, hogy a szemébe kacagjon-e, kigúnyolja-e, vagy pedig egyszerűen üzleti ridegséggel elutasítsa? Addig gondolkozott, míg aztán se az egyiket nem tette, se a másikat, hanem valami mást terveit ki és így szólt a hadnagyhoz jóakaró hangon : • «• *t — Mire kell az a pénz? — Hogy némely apró dolgaimat rendbehczzam, míg otthonról nagyobb összeget nem kapok. (Nem mondta meg, hogy Rajecra akar elmenni a pénzzel.) —No tudod, — felelte Kozsehuba, — kétszáz forintot nem adok. — Soknak találod? — Kevésnek. Mire mégysz kétszáz forinttal? Az csak egy kis éter-injekció. Vagy levegőt adok, amiben mozoghatsz, vagy nem adok semmit. Vagy ezer forintot kérj, vagy semmit. A hadnagy el volt érzékenyülve, majdnem a nyakába ugrott a nagy lelkesedéstől. — Te vagy a legjobb cimbora, a legédesebb fickó a világon, szeretnélek összevissza csókolni. Tudod-e, hogy boldoggá teszel? — No, csak még ne hirtelenkedj azzal a megcsókolással. Mert igaz, hogy adok neked ezer forintot kölcsön, de nem akarok benned csalódni. — Afelől biztosítlak, pajtáskám — Egyszer már csalódtam benned ! — mondta összevont szemöldökkel Kozsehuba. — Énbennem! — Hát igen. Egyszer már adtam neked száz forintot kölcsön. Emlékszel? — De hisz megadtam. — Éppen azért csalódtam benned, mert azt hittem, hogy nem fogod megadni. Ha most azt hinném, hogy megadod, másodszor csalódhatnám. Akiben én egyszer csalódom, én annak többé nem hiszek. Én üzletember vagyok, barátocskám, vagyis, ahogy te szóltad mondani, filiszter. Nekem elveim vannak. — Nem értelek, — idegeskedett a hadnagy. — Adsz vagy nem adsz? j — Adok, — mond ez nyugodtan, — Ffe meg tudod három hó alatt fizetni. — Hogyne tudnám? — És ha lesz egy elfogadható jótálló, — tette hozzá Kozsehuba. Bezzeg menten elsavanyodott a hadnagy ábrázata. — Ez egy rossz tréfa, Tivadar. Hisz ha nekem elfogadható jótállóm volna, akkor egy intézethez fordulok és nem alkalmatlankodnám a barátaimnak. Hol szaladjak én itt az idegenben egy elfogadható jótálló után? Ki ír nekem alá ezer forintot itt ebben a zabpátriában? Kpzsehuba vállvonogatva fonta össze mellén a kezeit. —- Nem mondtam én, hogy szaladj valaki után, én csak azt mondom, hogy legyen a váltón jótálló. Hogy hol veszed, mikép veszed, mint szellem lép-e be a kulcslyukon, azzal nem törődöm, én csak azt kívánom, hogy jótálló legyen a váltón. Érted-e? Noszty vörös lett erre, mint a láng, haragosan emelte fél fejét kevélyre. —Te úgy látszik elfeledkezel, hogy egy Nosztyval beszélsz ! — Én csak egy ajánlatra mondtam egy föltételt — felelte ártatlanul a kezeit dörzsölve, mintha mosná. — Egy elfogadhatatlan, sértő föltételt! — Ha sértőnek találod, visszavonom, ha elfogadhatatlannak, ne fogadd el. ' ^ — Eszembe sincs. S ezzel fölcsapta csákóját még a szobában s dühében hátrarúgta előrecsuszott kardját, úgy rohant ki lihegve, fújva, de a küszöbről még hátrakiáltott hevesen : — Kozsehuba, te nem vagy úr! Másnap a sorházban találkoztak a kuglizónái. Ebéd előtt oda húzódik az egész városi intelligencia. Kopereczky báró is ott van ilyenkor s azonfelül mindenki, aki ben izomerő van, kilökni a golyót. Nagy zaj és óriási érdeklődés mellett folyik a kriegsparthie. Ebben nyer kielégítést, ami hadakozási ösztön a. jámbor tót urakba beleszorult. A hadnagy kedvetlen volt, szép hosszúkás arcán átvirrasztott} vagy átdorbézolt éj nyomaival, kékes patkókkal a szemei alatt, hihetőleg bántotta a tegnapi eset, mert rá se nézett Kozsehubára. hanem egyszer aztán kilencet talált ütni, amire nagy hurrah-kiáitás támadt és a hadnagy is vidámabb lett, mert nincs az vérbeli kuglizó a világon, aki arra a kéjes zörejre, amit a kilenc báb összeomlása kelt, el ne felejtené minden baját és amint ettől a dicsőségtől mámorosán Kozsehuba mellett kellett átmennie (hisz ilyenkor még a halálos ellenségének is megbocsát az ember) nem állhatta meg. hogy meg ne szólítsa : — Nagyon megharagítottál tegnap, Tivadar! — Pedig nem volt okod, — mentegetődzött Kozsehuba, — mert mit kértermtőled? — Ne beszélj kérlek olyan hangosan. — Úgyszólván semmit, — folytatá halkan. — Hisz az egész dolgot be lehetett volna pecsételni a te pecséteddel s ráírni a borítékára, hogy csak azon és azon a napon bontható fel. Ha pedig, amint mondod, addig kifizeted, hát akkor igazán tárgytalan az egész mesterség. — Hiszen persze, persze, de tudod mégis. Léni egy kriglit hozzon! (Majd megint Kozsehubához fordult.) Ugy-e szép lökés volt, mi? Ami pedig azt a tegnapi dolgot illeti, majd meggondolom, hogy mit lehetne benne tenni. ÍMost már a boltomban vagy, — gondolta magában Kozsehuba.) S valóban, estefelé újra megjelent nála a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi negéd, semmi hetykeség a magatartásán. —Hát mégis eljöttél?— kérdezte Kozsehuba közömbösen. — Az ördög idehozott. Add ide azt a cédulát, hadd írom alá, — monda fojtott hangon. — Kit akarsz? Kozsehuba tintát, tollat és egy váltó-űrlapot tett eléje. — Hát mondjuk például az alezredest, Stromm Adalbert lovagot, — ajánlta Kozsehuba. —Eredj a pokolba vele, — tört ki Noszty, — annak olyan szép kalligrafikus írása van, hogy ha a nyakam vágod el, sem bírom megközelíteni. — Annál jobb, — nevetett Kozsehuba. — Legalább nem kell majd írásszakértő. Noszty összerezzent. ^ Mit mondtál? — kérdé sötét arccal, rekedten. — Semmit. Mit mondtam volna? Hiszen csak üres formalitás az egész. Hiszen csak egyet percen a kihegyezett, meghasított lúdtol!, a papíron megiramodik egy kicsit, hejh, erős munka volt. (No, máskor nem lesz már olyan erős.) Föllélekzett, izzadó üstökét megtörülte s lecsapta a tollat, mintha egy mázsás rudat dobna le. — Itt van! — hörögte. Nézd meg, rendben van-e, aztán pecsételjük le! Kozsehuba csak úgy félszemmel pislogott rá, látta, hogy rendben van; a Noszty név fölé oda volt írva kúsza, bizonytalan betűkkel : "Adalbert von Stromm". Hát rendben volt. Kozsehuba benyúlt a Wertheim-szekrényébe és kiolvasta neki az ezer forintot. Most már hadd szaladjon vele Rajecre, leányt hódítani. »0<>eXSOOO<5000C<SO{>POOOOO<S<>&00<>»WBC?OCXI&CW3<SOOOC&iBOOOOOOC*C>OOl<SgO<3<SOOgOgOBO<B< MAGYAR ANEKDOTAKINCS , ~n AZ ARANY BUZAKALÁSZ Mikor a szent koronát 1790-ben visszahozták Budára, kincsünket minden megye fényes bandériummal kísérte. A hevesi bandérium egyik vezére Pankotai Jósa Gábor volt, a tiszafüredi nagy földesur, ki II. József alatt csak a katonai erőnek engedve tűrte meg, hogy tízezer holdnyi birtokát felmérjék a földkóstolók. Süvegére, a kócsagtól! mellé, egynéhány szál aranyból készített búzakalász is volt tűzve az áldott Alföld jelképéül. — Hol termettek ezek a búzakalászok ? — kérdezte tőle gúnyosan egy udvari ember Budán. — Ilyeneket termett a magyar föld, míg a német föl nem mérte — válaszolt bosszúsan Jósa Gábor, ki nemesi birtokának erősza- . kos fölmérését még nem felejtette el. A szabad sajtó az emberi alkotás legnagyobb fegyvere. A Kanadai Magy arság az egyetemes magyar érdekekért küzd. Hivja fel barátai, ismerősei figyelmét is lapunkra. VIII. 3. szám, 1958 január T, KOCSIS NEM TÉR VISSZA A KÁDÁR PARADICSOMBA őszintén szólva, minket kissé meglepne egy Csehszlovák győzelem. Kocsis Sándor, a sokszoros magyar válogatott labdarugó ma a zürichi Young Fellows csapatnak szaktanácsadója. Kocsisról az utóbbi időben olyan hírek terjedtek el, hogy vissza szándékozik térni Magyarországra. A kiváló játékos a leghatározottabban megcáfolta e híreket és kijelentette, hogy Zürichben marad, ahol tavasszal már játszani is fog új egyesületében. Kocsiséknál egyébként örvendetes családi esemény is történt: november végén fiuk született.------------------------o-------------—------—■ A „Kicker” című német sportlapban Heinz kron tollából érdekes cikk jelent meg. Arról ír, hogy a labdarúgásban is be kellene vezetni az időleges kiállítást és pedig azért, mert így a játékvezetők is bátrabban rászánnák magukat a kiállítással való- büntetésre. Tíz perc olykor elegendő lenne, hogy a szabálytalanságot elkövetett játékos lehűljön és ha szabálysértése vagy fegyelmezetlensége nem volt végleges kiállítással büntetendő, ismét részt vehessen a játékban. Ugyancsak a Kickerben olvastuk, hogy.be kellene vezetni a kapuscserét a bajnoki mérkőzéseken is. Érdekes az a javaslat is, hogy meg kellene próbálni a 1 (kosról rúgott „kisbüntetőt” is. Ezt a 16-oson belül elkövetett szándékos szabálytalanságért adnák olyan esetekben, mikor az ellenfél nem volt gólhelyzetben, vagy ha a védőjátékos a labda kézzel való megállításával nem gólt akart menteni. Érdekes újítási kísérletek, véleményünk szerint is meg lehetne próbálni azokat.--------------------------------------o-------------------------------------NYOMTATÁSBAN A SPORTHÍR ADÓ iSzép külsejű újságot hozot'4 a,posta, a „Sporthíradó” első, nyomtatásban megjelent számát. Több esztendős sokszorosításban megjelent múlt után tértek át a nyomtatásban való megjelentetéséhez kiadói és mi, a magunk részéről csak gratulálni tudunk a szép kiállítású, nívós sportújsághoz, melynek minden bizonnyal nagy sikere lesz nemcsak a kanadai sportbarátoknál, hanem mindenkinél, akihez az emigráció egyetlen sportlapja eljut. Sok szerencsét és hosszú életet új laptársunknak !-------------------------------------o-------------------------------------Titkos labdaküldés a VB-re. A svéd labdarugó szövetség felszólította az egyes országok labdakészítőit, hogy január 15-ig küldjék el labdáikat Stockholmba. A labdákat február 8-án, a sorsolás napján megvizsgálják, és kiválasztják a legjobbakat. Ezeket használják azután a világbajnoki mérkőzéseken. A labdákon nem szabad cégjelzésnek lenni, a szállító cégek neveit majd a világbajnokság befejezése után fogják nyilvánosságra hozni.--------------------------------------o--------------------------------- —■ Ladíslav Novak, a csehszlovák válogatott kapitánya az egyik prágai újságban cikket írt, amelyben beszámol a csehszlovák labdarugó sport fejlődéséről a legutóbbi világbajnokság óta és azt jósolja, hogy a magáratalált csehszlovák válogatott „ott lesz” a világbajnokság döntőjében. A világbajnokság legesélyesebb csapatának Angliát tartja, utána Brazília és Argentina következik szerinte, de az sem lepné meg különösebben, ha a favoritok helyett Magyarország, Jugoszlávia, a Szovjetunó — esetleg — Csehszlovákia nyerne !--------------------------0--------------------------Művész-kapusok. Kevesen tudják, hogy a Nobel-díjat nyert francia író, Albert Camus is labdarugó volt „egykor” és mint kapus jeleskedett. Kapus volt Buff on, a kiváló festő és Mussimes is, az ismert ai’gentin dalszerző. A Kickerben azt olvastuk, hogy H. Schiffer, az egyik acheni egyesület kapusa, Essen város festészeti kiállításán a nagydíjat nyerte.----------—--------------------o-—-------------------------------Stanley Rous, az angol labdarugó szövetség főtitkára kifogást emelt a játékosok gól utáni csókolózása ellen. — Nem szívesen látom az ilyesmit — mondotta Rous, — nagyon visszataszító Angliában ez eddig nem volt szokás, az utóbbi időben tanulták el a — kontinens játékosaitól.-------------------------------------o-------------------------------------Velí Saartnnen, a finn sífutók főedzője, egy tornatermi edzés alkalmával súlyos sérülést szenvedett és hosszabb kórházi ápolásra' szorul. Helyettese valószínűleg Stíri Bärinnen, az egyik legjobb sífutónő lesz, aki edzői tanfolyamot végzett és oly erélyesnek ismerik', hogy a férfiak között is végre tudja hajtani elgondolásait. Ez lesz az első eset a sí-sport történetében, hogy női edző vezeti a válogatottak előkészületeit. Jose Teiles de Conceieao, Sao Pauloban-----------------------o------------------------10.2-re javította a brazil és Dél-Amerika-i 100 méteres síkfutó csúcsot. Az eredmény hiteles körülmények között, hátszél nélkül született. A kitűnő néger atléta Helsinkiben harmadik volt a magasugrásban, Melboumeban pedig hatodik a 200 méteres síkfutásban.------------------ -----o------------------------ ’ *’ Japán hivatalosan is pályázik az 1964-es, nyári olimpia megrendezési jogáért. A japán minisztertanács úgy döntött, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket új sporttelepek építésére. Az olimpiai bizottság, végrehajtó bizottságot nevezett ki a tervek részletes kidolgozására. Folyik az új, nagy stadion építkezése is, melyben a jövő évi „Ázsiai Játékok”-at rendezik. Miután a szovjet is beadta igényét az 1964-es olimpia megrendezéséibe, előreveti árnyékát az újabb „orosz—japán háború”.--------------------------------------n-------------------------------------További tervek a labdarugó VB. lebonyolítására. Az 1958. évi labdarugó világbajnokság lebonyolítása a legnagyobb téma a világ labdarugó köreiben. Annyi már biztos, hogy a VB. 16 résztvevője 4 négyes csoportban játszik és az amerikai államokat a négy csoport között szétosztják. Ismeretes továbbá, hogy a csoportmérkőzéseket a bajnoki mérkőzésekhez hasonlóan bonyolítják le, — mindenki játszik mindenkivel — és az első helyezett jut tovább a nyolcas elődöntőbe. Innen már kiesési rendszerben folytatódnak a küzdelmek úgy, hogy a négyes döntőbe olyan csapatok ne kferjiljenek egymással szembe, amelyek a csoportmérkőzéseken már találkoztak. (Lásd Magyarország—Németország 1954). Ennek' érdekében elkészítették a „negyeddöntő” műsorát a következőképpen : J. cs. győztese—II. cs. második helyezettje, 11 .cs .győztese—I. cs. második helyezettje III. cs. győztese—IV. cs. második helyezettje IV. cs. győztese—TIT. cs. második helyezettje FORINTÁTUTALÁS ÜGYBEN KÉRJEN ÁRAJÁNLATOT A világ összes gyógyszerei megrendelhetők RECEPTRE ÉS RECEPT NÉLKÜL IS A KÖZISMERT DEA ÉLELMISZER ES GYÜMÖLCS-CSOMAGOK ~ TOVÁBBRA IS KÜLDHETŐK § IKK A KÜLDEMÉNYEK BEFIZETŐM EL YE VÁMMENTES GYERMEKJÁTÉKCSOMAGOK JTY' ^ HASZNÁLT RUHACSOMAGOK NAGY VÁLASZTÉKBAN 100 FORINTOS BANKJEGYEK KAPHATÓK Minden küldeményért garanciát vállalunk! Ne kísérletezzék! Küldjön Ön is ott, ahol mindenki; az északamerikai kontinens legnagyobb pénz, csomag- és gyógyszerküldő nemzetközi Intézeténél: INTERNATIONAL AGENCY SERVICE 387 SPADINA A V E. TORONTO, ONTARIO, CANADA TELEFON: WA. 2-1014 ÉS WA. 2-1458 Vidékiek írjanak! Magyarul levelezünk I Kérje legújabb árjegyzékünket!
