Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-12-28 / 106. szám
Még jőni kell, még jőni fog, i Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIL évfolyam, 106. szám. ^ KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA i Torontó, 1957 dec. 28., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road. Toronto PHONE LE. 6-0333 A JÓS SZEREPE ami egyezség felé vezethet. A Difenbaker-kormány külpolitikája, s vele együtt a naivul reménykedő többi külpolitikusok, újságírók és a sokszázmillió tájékozatlan "utca embere" most a legilletékesebb részről, a szovjet részéről kapta meg a hideg tust. S ezt szomorúan ismerik be azok a kanadai lapok is, amelyek még néhány nappal ezelőtt Dullest és a többi erélyes kommunistaellenes államférfit ostorozták olyan szorgalmasan. Gromyko szovjet külügyminiszter és Kruscsev hosszú beszédben ismertette a moszkvai szovjet ("parlament") ülésén a kommunista választ a NATO konferencia egyezkedési ajánlatára. A válasz természetesen elutasító volt. Kifejtette Gromyko, hogy az oroszok elutasítják a javasolt külügyminiszteri értekezletet ugyanazért, amiért abbahagyták a leszerelési konferencia tárgyalásait is; az ok pedig az, hogy a leszerelési konferencián a szovjet 4:1 arányban kisebbségben volt, mert — mint mondották — az USA, Nagybritannia, Franciaország és Kanada az "agresszív" Északatlanti Egyezmény tagjai. Ugyanígy nem hajlandó a szovjet résztvenni az Egyesült Nemzetek közgyűlése által megszavazott kibővített leszerelési bizottságban sem, mert abban is a nyugatiak volnának számbeli fölényben. Kruscsev a következő, nagyon is megszívlelendő módon körvonalazta az idevonatkozó szovjet álláspontot: A Szovjet nem fog résztvenni olyan leszerelési, vagy más konferencián, amelyen "támadó jellegű katonai blokkok tagjai" (magyarul: A DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK) vannak számbeli fölényben. Tehát a szovjet mindaddig nem hajlandó tárgyalni, amíg valamely konferencián nincs biztosítva a kommunista többség. Kruscsev nem hajlandó tárgyalni például Kanadával sem, amíg a tárgyaláson nincs biztosítva a kommunista többség. Nem hajlandó tárgyalni, mert Kanada szovjet szempontból az agresszív csoporthoz tartozik, HIÁBA IGYEKEZÜNK hazánkban amerika-ellenes, koexistenciás álláspontokat támogatni. Az, hogy néhány nappal azután, hogy a kanadai külügyminiszter Kanada "közvetítői" szerepét ajánlotta fel a kelet-nyugati ellentétben, a szovjet Kanadát ennek ellenére "támadónak" minősíti, mindennél világosabban igazolja, hogy a kommunistákkal való tárgyalás, a feléjük kinyújtott baráti kéz, a rájuk pazarolt szívélyes invitáció: értelmetlen. Gromyko és Kruscsev, miután elvetették azt a leszerelési indítványt, illetve a leszerelés megtárgyalására irányuló külügyminiszteri értekezlet indítványát, amelyet propagandacélból néhány héttel ezelőtt még ők maguk vetettek fel, — most ismét "államfői" megbeszélést javasolnak, a leszerelési ügyet pedig az UNO valamennyi tagja résztvételével, vagy "a világ összes nemkommunista és kommunista népe" résztvételével akarják letárgyalni. Mindkét úgynevezett javaslat célja az, hogy azt a nyugati hatalmak elvessék, s hogy ezt az elvetést a kommunisták világgá kürtölhessék. Mert hogyan lehetne eredményt várni az "államfői síkon" például Eisenhower és Dulles, — Kruscsev és Bulganin, — MacMillan és Selwyn Lloyd, — Gaillard, — találkozótól, ha nem lehet eredményt elvárni "a külügyminiszterisíkon" egy Dulles—Gromyko—Lloyd—Gaillard találkozótól? Ami pedig a világ összes országára kiterjedő értekezletet illeti, ez nem lehet más, mint cirkusz. A két pojáca, Kruscsev és Bulganin új pódiumot keres, hogy politikai záptojásokkal dobálja meg a nyugat vezetőit. 11111111111111 m 11 ii 111111111111; 11111111; 1111 i 111111111111111111111111111111111M1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 i 11111 i 1111111111111111111 Mrs. Florence Patterson Vancouverből három gyermek anyja. Ennek ellenére 1944-től kezdve a Children's Aid Society. Gyermekeket Segélyző Társaság 18 pártfogoltjának nevelőanyja. Képen a felügyelete alatt álló 5 néger gyermekkel van elfoglalva. A Children's Aid Society Kanada minden részén működik és azon gyermekekről gondoskodik, akiknek nincsenek szüleik, vagy ha vannak is, nincs otthonuk és nincs, aki nevelje őket. Felügyeletet gyakorol az örökbe fogadott gyermekek fölött és szükség esetén a gyermekeket, ahelyett, hogy nevelőintézetekbe helyezné, inkább olyan nevelőszülőknek adja át, akik megfelelően gondoskodnak róluk. Ezek egyike Mrs. Patterson. AKIK ELMENEKÜLTEK A SZABADSÁGBÓL Mint lapunk egyik számában már beszámoltunk róla, egy Montreal melletti táborban magyar menekültek éhségsztrájkba kezdtek, hogy a kanadai kormányt erőszakkal kényszerítsék arra, hogy a karácsonyi ünnepekre hazaszállítsák őket. Kanada teljesítette a "szocialista jólétbe" visszavágyók kívánságát és időben útnak indította őket. Fenti képünk a "hazavágyók" egy csoportját ábrázolja. >“c-r:<s*s2-r-=-o< Néhány megdöbbentő számadat A NATO hatalmak katonai kiadásai a következő évre közel 60 billió dollárt fognak kitenni. Az Egyesült Államok ezenfelül 44.2 billió dollárt irányzott elő hadicélokra. Egy „rendes” bombavető repülőgép ára 3.4 millió dollár, a kontinensek közötti rakéta darabonkint 2 millió dollárba kerül. A most felállítandó középtávolságú rakéták kilövő helyei darabonként 25 millió dollárt emésztenek fel. Amerikában dollárokban számolják a költségeket, de ugyanilyen borzalmas kiadásai vannak a vasfüggönyön túl működő tudományos, technikai és katonai intézményeknek is. Elképzelhető, hogy a világ háborús készüődése nem is békeszeretetből, nem is erkölcsi okokból fog egyszer abbamaradni, hanem talán azért, mert túl drága. XII. Pius pápa karácsonyi beszédében kifejtette, hogy a sputnikok és hasonló tárgyak csak igen rövid ideig képesek a világban azt a téveszmét kelteni, mintha a rabszolgatartó pogányságnak volna, ereje. A kommunizmus az emberek elnyomására, istentagadásra alapítja rendszerét, ahelyett hogy az emberi szellem, az emberi szabadságban keresné a politikai hatalom célját. Ilyen erkölcstelen rendszer nem maradhat fenn, nemcsak erkölcsi okoknál fogva, hanem azért sem, mert igazi erét szintén csak szabad emberek társadalma tud produkálni. Eisenhower és Dulles közös beszéde Az amerikai parlament együttes ülése előtt számolt be Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter a NATO konferencia eredményéről, s egyúttal választ adott a legutóbbi napokban Kruscsev főtitkár és Gromyko külügyminiszter által tett állításokra. A beszédet Eisenhower kezdte meg, majd átadta a szót Dullesnek, s a zárószavakat ismét az elnök mondotta el. Eisenhower kifejtette, hogy az Egyesült Államok mindenkor nyitva tartja az ajtót bármilyen béketárgyalásra, s bármilyen leszerelési tárgyalásra is. Azonban a világon fennálló feszültséget egyedül az idézi elő, hogy a szovjet az utóbbi évek során állandóan a hízelgő Ígéreteket és erőszakos fenyegetéseket váltogatja. "Hogy ezt a feszültséget megszüntessük — mondotta az elnök — egyedül arra van szükség, hogy a szovjet bizonyítékot adjon arról, hogy a tárgyalásokat és a megállapodásokat komolyan veszi és őszintén gondolja, s hogy ezt tettekkel bizonyítsa be. Csak ha a szovjet már bebizonyította az elvekhez való ragaszkodását és őszinteségét, csak akkor lehet tényleg egy lépést tenni az. általános biztonság és általános béke felé, ami után az egész világ oly nagyon vágyódik. Nincs ember, nincs ország, amelynek szebb karácsonyi ajándékot lehetne adni, szebb újévi kívánságot lehetne mondani, mint ezt a békét. Azonban a szovjet szavai, állításai és tettei nem tudnak bizalmat kelteni a szabad világ népeiben." Ezután Mr. Dulles utasította vissza az USA és a szabad világ minden országa nevében azt a szovjet ajánlatot, hogy külön UNO- gyülést tartsanak a leszerelés kérdésében. "Előbb hagyja abba a szovjet a hidrogén- és atombombagyártást" — mondotta a külügyminiszter azután fogadja el a külügyminiszteri síkon folytatandó megbeszélések tervet, — s csak azután lehet az Egyesült Nemzetek plénumának bármiről is beszámolni. Egy olyan konferencia, amelyen a világ minden országa részt vesz, a dolog természeténél fogva nem tehet egyebet, mint hogy bizonyos alapelveket szögez le. Pontosan ezt tette az UNO közgyűlés akkor, amikor a kilenchatalrni leszerelési bizottságot kirendelte." Dulles ezután beszámolt arról, hogy a NATO konferencián elhatároztak az összes érdekelt hatalom meglévő és jövendő haderejének és hadfelszerelésének egyesítését a kommunizus elleni védekezés céljaira, s azt is, hogy az érdekelt országok minden katonai információjukat ki fogják cserélni, hogy a fejlődést biztosíthassák. Nyugateurópa maga is képes már atomfegyvereket előállítani. — A gazdasági kérdésekre kitérve azt állapította meg a külügyminiszter, hogy a szovjet a saját kizsákmányolt csatlósnépei által előállított termékeket arra használja fel, hogy a gazdaság iam elmaradott népekre politikai nyomást gyakoroljon. Erre csak úgy válaszolhatunk, hogy ezeket a népeket jobban és egyre jobban segítjük meg mi magunk. Itt különösen azokról az országokról va^ szó, ahol a nép egy része állandóan nyomorban él. LEGKÖZELEBBI SZAMUNK az Ujasztandé ínnap* ét munkaaxüneta miatt csvtörtökö.i, január 2-án jalanik mag. mindenkor hálátlan. Ha az előre beharangozott események bekö-' vetkeznek, a közvélemény úgy érzi, hogy a jós nem mondott semmi újat; ha nem, gúny és bizalmatlanság lesz az osztályrésze. S még sokkal nehezebb az események logikus következményeit boncolgató újságírónak a helyzete akkor, ha az általa megjósolt dolgok nem kellemesek és ellentétben vannak a közvélemény vágyálmaival. Erre a hálátlan szerepre vállalkoztunk mi, s velünk együtt a szomorúan tapasztalt emigráns sajtó komolyabb része, amikor a NATO konferenciát megelőző hónapok óta igyekeztünk felrázni a nyugati, különösen pedig a kanadai külpolitikusok lelkiismeretét, s igyekeztünk felhívni a figyelmüket arra, hogy ettől a konferenciától sem lehet elvárni azt, hogy a kommunistákat tisztességes megegyezésre bírja. Szemben a hivatalos kanadai állásponttal, s szemben a kanadai közvélemény elég tekintélyes részével, mi azt állítottuk, hogy a szovjettel megegyezni nem lehet, s hogy Kanadának nem közvetítő szerepet kell vállalnia, hanem az USA-val teljes egyetértésben és közösen, határozottan és kérlelhetetlenül a kommunizmus elleni vértelen támadásba kell átmennie. Szemben a koexistenciás politikusokkal, s szemben azokkal, akik zászlólengetéses, csinnadrattás egyezségeket sürgetnek, szemben azokkal, akik sputnikimádatba estek, vagy akik Moszkvába utaznak "kultúrlátogatásra", sőt szemben azokkal is, akik a kelettel való intenzív kereskedelmet sürgetik bármi áron, — mi mindenkor arra hívtuk fel a figyelmet,! hogy a vörösök világuralomra törekszenek, ettől a céltól el nem tér-j nek, s hogy velük addig megegyezni nem lehet, amíg valami módon MEG NINCS TÖRVE AZ EREJÜK. Erre érdemes várni, ezért dolgozni kell, de addig, amíg a gangszter kezében töltött pisztoly van, vele egyességet kötni nem lehet. Mi nem csodálkoztunk, s ma sem csodálkozunk azon, hogy kanadai hazánk született polgárai — s a naivok többi százmilliói — nem értik a mi logikánkat, elfogultnak és túlszenvedélyesnek hisznek bennünket, hogy fontosabbnak tartják a mindenáron való békét, mint a kommunizmus megtörését. Nem csodálkozunk, mert az emberi természet olyan, hogy mások tapasztalatát nem szívesen fogadja el; ezenfelül mindaz, ami másokkal, idegenekkel történik, egyúttal valószínűtlennek is tűnik a szemünkben. Ezelőtt nyolcvanszáz évvel, amikor dédapáink az akkori, relative magas európai életstandardnak megfelelően, pipaszó mellett olvasták az indiánokkal folytatott küzdelmek szörnyűségeiről, vagy az észak-déli polgárháború részleteiről, őket sem érintette nagyon közelről, hogy mi is történik a prérin. Csakhogy az indián támadások csak lokális jelentőségűek voltak, a kommunizmus fenyegetése pedig eddig a legnagyobb veszedelem, ami a kultúremberiséget fenyegeti. Nem is kérjük már, hogy az amerikai, illetve a kanadai politikusok közvetlenül hallgassanak a mi tapasztalt véleményünkre. Megelégszünk azzal, ha Ottawában elovassák azt, amit az oroszok sajátmaguk mondanak. Még ezen a világfontosságú gyülekezeten is az volt a kanadai delegáció álláspontja, hogy az oroszok "tárgya-j lási ajánlatait" el kell fogadni, s hogy "valamilyen egyezséget" kel! létrehozni. Szemben Dulles érett figyelmeztetésével, hogy a szov-^ jettel megállapodást kötni nem lehet, s ezért tárgyalni sem érdemes, éppen Kanada — a világ ötödik hatalma — volt az, amely azt a véleményét fejezte ki, hogy a kommunisták minden javaslatát nem szükséges eleve visszautasítani, hanem mindent meg kell próbáin1,
