Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-12-14 / 102. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KAH AD AI

PRICE 10 CENTS

"A ml utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői"

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.)

ÁRA : 10 CENT

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

VII. évfolyam, 102. szám.

(tyuuulitut

KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA

Torontó, 1957 dec. 14., szombat.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

BULGANIN LEGÚJABB

IHEIB

A szovjet miniszterelnök ezúttal Nehruhoz intézett hosszabb levelet, amelynek teljes szövegét ismertette a moszkvai rádió. A levél éppenúgy, mint a különféle semleges országokhoz intézett korábbi hasonló irományok, azt a célt szolgálja, hogy a Nyugat ellen üres vádakat hangoztasson olyan formában, amelyben az érdekelteknek nincs módja válaszolni. Ezen a propagandisztikus célon felül a további terv az, hogy megingassa Amerika tekintélyét a most kezdődő NATO-konferencián.

A NATO-konferencia egyik legfontosabb eredménye az lesz, hogy a tagállamok egyöntetűen kifejezik csatlakozásukat az angolamerikai nagypolitikai állásponthoz, amely szerint a leszerelés csak egységesen oldható meg, s nem lehet az egyik fajta fegyver gyártásáról lemondani, a másikfajta fegyvercsoportot pedig tovább gyártani és a hódító kísérleteket a világon továbbfolytatni. Konkrét formában arról van szó, hogy a Nyugat nem hajlandó beszüntetni az atombombák és más atomfegyverek gyártását, sem az atomkísérleteket, ha nem szüntetik be egyúttal az egész hadfelszerelési versenyt.

A Bulganin-levél ezzel az elvvel ellentétben azt az átlátszóan hazug kijelentést tartalmazza, hogy a szovjet hajlandó volna ünnepélyesen kijelenteni, hogy 1958 január 1-e után többé nem hajt végre semmiféle atom-robbantást, ha Nagybritannia és az Egyesült Államok, amelyek maguk is rendelkeznek ilyen fegyverekkel, ugyancsak kötelezettséget vállalnak arra, hogy ilyen robbantást nem hajtanak végre.

Tekintettel Kruscsev állandóan megismételt fegyveres fenyegetéseire, s az egész sputnik-ügy katonai zsarolási céljaira, Bulganin ajánlatát még akkor sem lehetne komoly megfontolás tárgyává tenni, ha nem ismernök a kommunista elveket. De a világ ma már pontosan tudja, hogy a szovjet még soha, egyetlen szerződés, vagy ünnepélyes kijelentést sem tartott be, s minden megállapodást csak azzal a céllal kötött, hogy azt az ellenféllel betartassa, maga pedig tetszése szerint félredobja. Ezt az eljárást pedig nemcsak erkölcsi megbízhatatlanságból követik a kommunisták, hanem azért is, mert a bolsevizmus hivatalos programjában így van előírva.

A Bulganin-levél a továbbiakban azzal vádolja a nyugati hatalmakat, hogy terveket kovácsolnak abból a célból, hogy a békeszerető népeket megzavarják, a hidegháborút fegyveres küzdelemmé alakítsák át, s ennek előkészítése céljából háborús hisztériát idézzenek elő a szovjet "állítólagos" fenyegetései alapján. Ez a buta vád nyilván azt bizonyítja, hogy a szovjet maga is megijedt attól a komoly hatástól, amelyet Kruscsev legutóbbi fenyegetései a NYUGATON keltettek, s amelynek közvetlen eredménye csak az

lesz, hogy a demokratikus országok hallatlan mértékben fokozzák hadiiparukat és tudományos kutatásaikat. Kruscsev eredetileg a SEMLEGESEKBEN akart háborús hisztériát kelteni, s miután ez nem sikerült, most a semlegeseken keresztül akarja az akarata ellenére nyugaton előidézett egészséges háborús félelmet lecsillapítani. Az, hogy a moszkvai politikusok ezzel kísérleteznek, súlyos diplomáciai tapasztalatlanságra vall.

Bulganin egyúttal levelet intézett az USA kormányához is, amelyben szintén felajánlja az atomkísérleteknek január elsejével való kölcsönös beszüntetését. Hirek szerint a washingtoni kormány erre a levélre csupán a NATO-konferencia után fog válaszolni.

A harmadik szovjet-levél Adenauer kancellárhoz volt intézve, s azt az elvi kijelentést tartalmazta, hogy a szovjet hajlandó kiüríteni Keletnémetországot, ha Nyugatnémetország kilép a NATO-ból, s hadseregét nem szereli fel. Ez a sztereotyp módon újra meg újra felmerülő szovjet ajánlat mindenkor zavarkeltési célokat szolgál. Abban a tudatban, hogy a szovjet nem tart be semmiféle szerződést, nincs értelme, semmiféle kölcsönös kiürítési megállapodásnak sem. Adenauer kormánya sokkal jobban ismeri a szovjetet, semmint, hogy erre a levélre válaszoljon.

Bulganinnak az amerikai elnökhöz intézett levele azt tartalmazza, hogy a szovjet kormány "mélyen fájlalja" a NATO tagok politikájának megmerevedését és az atomháborúra való készülődés egyéb jeleit. Hozzátette, hogy amennyiben a szovjet, Nagybritannia és az USA hozzájárulna, hogy Németországban ne legyenek atomfegyverek, s ha úgy Nyugat- mint Keletnémetország gondoskodnának arról, hogy ott valóban ne legyenek atomfegyverek, úgy Lengyelország és Csehország sem termelnének atomfegyvereket.

Ennél üresebb propaganda kijelentéseket még soha nem tettek az oroszok. Mert mi köze Lengyelországnak és Csehországnak a nagyhatalmak atomfegyverkezési versenyéhez? S mi köze Nyugatvagy Keletnémetországnak ahhoz, hogy az amerikaiak és az oroszok milyen fegyverekkel látják el ott állomásozó csapataikat? A Bulganin-féle levél lényege az, hogy a szovjet meg akarja akadályozni, hogy a NATO hatalmak valóban fel is legyenek fegyverezve. Más szavakkal: a szovjet fél attól, hogy a Nyugat — ha valóban összefog — ismét minden téren sokszorosan erősebbé válik, mint a szovjet. S ez a pillanat, amikor a szovjet remeg, éppen a legalkalmasabb a hadifelszerelés fokozására, nem pedig az atombombatermelés abbanhagyására. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a nyugati fölény legalább akkora, mint 1946-ban volt, mikor az atombomba titka még egyedül az amerikaiak birtokában volt.

LESLIE PEARSON BESZÉDE

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

Pickersgill

a volt liberális kormány utolsó bevándorlásügyi minisztere súlyos szavakkal támadta a konzervatív kormány amerika-ellenes intézkedéseit. Kijelentette, hogy a konzervatív kormány oktalan és éles USA elleni támadásaival súlyosan árt Kanada érdekeinek, anélkül, hogy ezzel bármi eredményt érne el. A kanadai kereskedelmi küldöttség angliai látogatása — mondta Pickersgill — Kanada történelmének a legdrágább kirándulása lesz, mert az amerikai piac részbeni elvesztése miatt sokszázmillió kárt okoz hazánknak. Az Amerika-ellenes politika egyenlő az öngyilkossággal i— fejezte be beszédét a volt miniszter.

Szállodatiiz

Montrealban

A 87 éves Windsor szálloda Montreal egyik nevezetessége, december 10-én tűzvész áldozata lett. Az öreg épület 400 szobája teljesen megsemmisült, az ott lakó 170 állandó bérlő emberéletben nem szenvedett kárt. A nemrég felépített modern szárny sértetlenül maradt és a tűz alatt az ottlakóknak el sem kellett hagyniuk lakásaikat.

Pakisztán

miniszterelnöke

Ismail Chundrigar lemondott. A köztársasági elnök ismét őt bízta meg az új kormány megalakításával. A lemondás indoka az, hogy a kormány külön választási eljárás bevezetését kívánta a mohamedánok, keresztények és a hindú vallásúak számára. Ezen a kérdésen megbukott az eddig fenálló pártkoalició. Pakisztán túlnyomó többségben mohamedánokból áll. A koalició bukása a vallási türelmetlenség feléledését jelenti.

»QOeOOOQOfaOOOOQOOOCOeaOOOOOOQOOOBOOBeOQOOOeOOOOOOQtfQCCQOOOOOOOOOQi

A TASS-ügynökség

a közismert Szovjet Távirati iroda rövidített neve. Ennek a nemzetközi kémszervnek a működéséről számol be egy nagy londoni lap riportere. Mindenekelőtt összehasonlítja a kommunista hírügynökséget a nyugati távirati irodákkal. A TASS-nak nincsenek konkurensei odahaza. Feladata nem a híranyag megszerzése és pontos közlése az objektív újságírás használatára, hanem az, hogy részint kommunista propaganda-ügyek, részint kommunista kém gyanánt szolgáljon. Az általa hazaküldött anyag legnagyobb része soha nem jelenik meg, hanem a politikai és gazdasági rendőrség rendelkezésére szolgál. Éppen ez az oka annak, hogy a szovjet olyan bizalmatlanul fogadja a nyugati újságírókat; kommunista országban el sem lehet képzelni, hogy egy külföldön működő újságíró legfőbb feladata más lehessen, mint a kémkedés.

A TASS külföldi irodáinak főnökei egyáltalán nem újságírók, hanem politikai rendőrök, akik információikat részben nyíltan, a többi újságíró "kolléga" útján szerzik be, részint — a tisztességes újságírók mozgási szabadságának kihasználásával — titkos kémközpontok szervezése útján szerzik be. Mikor a kommunista kémkedés egyszer-egyszer a bíróság elé kerül, minden esetben kiderül, hogy a kém, aki mint egyszerű újságíró nyert bebocsátást az illető országba, "véletlenül" diplomáciai mentességet is élvez. Annak a bizonyítására, hogy egy TASS-újságíró, mint diplomata, személyes

mentességet élvez, 1949-ben a londoni legfelsőbb bíróság elfogadta az ott akkreditált szovjet követség azon nyilatkozatát, hogy a , TASS-ügynökség a szovjet állam hivatalos hírszerző organizációja. A szóbanforgó kémkedési ügyben kompromitált újságíró ezzel szabadságot nyert, azonban a TASS-ügynökség "polgári" feladatáról szóló legenda végleg szertefoszlott.

A TASS-ügynökség jelenlegi főnöke, N. G. Palgunov, a következő nyilatkozatban körvonalazta a szovjet újságíró feladatát. A nyilatkozatot érdemes megszívlelni azoknak, akik kétkednek a kommunisták szándékaiban, vagy hisznek a kommunisták bármelyik nyilatkozatának:

"Minden információnak egy bizonyos célt kell szolgálnia — mondja Palgunov — és nem szabad egyszerűen tények és események regisztrálására szorítkoznia. Az információ nem egyéb, mint TÉNYEK SEGÍTSÉGÉVEL VALÓ KOMMUNISTA AGITÁCIÓ. Az újságírónak szem előtt kell tartania, hogy nem minden tényt szabad az újságokban közzétenni. Csak azokat a tényeket és híreket szabad kiválasztani közlésre, amelyek arra szolgálnak, hogy a szovjet népnek a kommunizmus világszerte való elterjesztési céljait előmozdítsák."

Ez tehát a szovjet sajtó "igazsága". Tények segítségével való aaitáció.

A newyorki földalatti kossivezetők

sztrájkja, amely napok óta úgyszólván megbénítja a város forgalmát, nem a munkaadók és munkások közötti nézeteltérésből keletkezett, hanem a kocsivezetők kisszámú szakszervezetének a

Szállítómunkások Szakszervezete nevű óriás-képviseleti szerv elleni harc során tört ki. A kocsivezetők úgy ér-1 zik, hogy nem kötelesek a | szállítómunkásokhoz csatlakozni. A szenvedő alany : a j közönség. Az amerikai sajtó felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy naponta sok emberélet ,és sokmilliós vagyonok menjenek veszendőbe egy szakszervezeti belharc miatt,

s arra mutatnak rá, hogy a szakszervezeteken belül sem a tagok érdeke, sőt nem is a tagok büszkesége a döntő tényező, hanem kizárólag egyes vezető^ akaratos, csökönyös magatartása. Sokan azt követelik, hogy az egész szakszervezeti kérdést újra szabályozzák, s a vezetők majdnem korlátlan hatalmát nyirbálják meg. Józanabb kritikusok szerint az egész ügy

csak arra a tényre jellemző, ! hogy a szakszervezeti problémakör a legutóbbi évtizedek folyamán teljesen megváltozott, mert a munkaadó és ' munkás közötti elvi viszony i is teljesen más, mint a szakj szervezetek megalakulásakor : volt. Az ilyen ügyeket ma J már úgy kell megítélni, mint hatalmi csoportok, nem pe- I dig érdekcsoportok versenj gését.

A Nobel-díjas Leslie Pearson Oslóban nagyhatású beszédben köszönte meg a világraszóló kitüntetést a norvég parlament elnökének. "A Béke Négy Fajtája" nevet adta értekezésének, melyben többek között ezeket mondta :

Amint a hidegháború ellenfelei egymással szembenéznek, a mi politikánk és diplomáciánk annyira merev, védekező poziciót foglal el, mint az első világháború lövészárkai, amikor a szembenálló harcosok beásták magukat, s árkaikban éltek és szenvedtek. Mindent meg kell tennünk, hogy ezt a veszedelmes diplomáciai tétlenséget elkerüljük. A lehetetlen helyzetért a két legfőbb hatalmat az USA-t és a szovjetet terheli a felelősség. Semmire sem jutunk addig, amíg az egyik fél folyton a teljesen negatív irányú, tartalmatlan "koexistencia" nótáját fújja és már előre eredménytelenségre kárhoztatott államfői értekezleteket sürget, míg a másik fél ugyanilyen csökönyösen azt válaszolja, hogy kiegyezés nem lehetséges, amíg a kommunisták be nem bizonyítják jószándékukat.

Meg kell próbálnunk, hogy a problémákat egyenkint, lépésről-lépésre oldjuk meg. Ha már nem állhatunk a bizalom és együttműködés alapján, legalább az egymás megtörésére, s a saját érdekeink megőrzésére kell törekednünk.

Nem holmi államfői, nagyhangú konferenciákra van szükség, mert ezeken már csak kész eredményekkel szabad előhozakodni, hanem Moszkva és Washington közötti diplomáciai és politikai részlet-megbeszélésekre. Ezek a tárgyalások csak akkor vezethetnek sikerre, ha a Nyugat elismeri, hogy bizonyos dolgok, mint például Németország egyesítése, vagy a közelkeleti béke nem juthat dűlőre az oroszok résztvétele nélkül. Ugyanakkor az is szükséges, hogy Oroszország elismerje, hogy minden népnek joga van saját kormányformáját megválasztani, anélkül, hogy külső katonai erők, vagy belső, de Oroszországból támogatott katonai erők ezt lehetetlenné tennék.

Ez a diplomáciai közeledés hihetetlen kusza problémákat, sőt veszélyeket hozhat magával. De a legelső és legnagyobb hiba az volna, ha még meg sem próbálnák a tárgyalásokat, őrültség volna gyors, vagy teljes megoldást remélni bármelyik kérdésben, de még nagyobb őrültség volna egyszerűen helyben ülni, rakétára rakétával, sértésre sértéssel válaszolni.

Pearson a következő négy fajta békét jelölte meg, mint járható utat: kereskedelem és béke; hatalom és béke; diplomáciai tevékenység és béke; népi kormányzat és béke. Úgy ahogy azt ma nagyhatalmak képzelik, a béke semmi egyéb, mint az emberiség öngyilkosságtól való félelme. A háborúra úgy készülünk, mint ha korán kifejlődött óriás fickók volnának, — de a béke útját csak úgy készíthetjük elő, mintha örökre törpeségre volnánk kárhoztatva valamennyien.

Pearson rámutatott arra, hogy a háborúnak és a győzelem reményének minden elképzelt szépsége ma már a múlté. Egy nép sem reménykedik abban, hogy bármilyen háború javítani fogja a sorsát. A mai harcos katona egyszerűen egy tudós, aki tégelye fölé hajol, vagy egy ember, aki megnyom egy gombot. Érzelmi hatásokat a háborútól senki sem vár többé.

A volt külügyminiszter szerint minden akadályt el kell mozdítani a népek kölcsönös érintkezésében. Elképzelhető, hogy egymást nem ismerő népek egyszerűen jóindulatú tudatlanságot tanúsítanak egymással szemben. Az is elképzelhető, hogy egyes népek békés elszigeteltségben élnek. De annak végkép semmi értelme nincs, hogy a népeket mesterségesen rosszindulatú tudatlanságban tartjuk. Tudom, hogy az oroszok nagy része azt hiszi, hogy az amerikaiak háborúval fenyegetik őket, hogy támadás éri őket. Ez természetes, mikor egy népnek olyan kevés alkalma van arra, hogy objektív képet kapjon egy másikról, mint az oroszoknak. De talán az amerikaiak is feleslegesen bizalmatlanok a szovjettel szemben. Lehet, hogy a szovjet nép sem olyan borzalmas, mint ahogy azt sok amerikai hiszi. Talán a kölcsönös ismeretek hiánya az, amely a félelmet okozza, s a félelem örökké a béke legnagyobb ellensége lesz.

A gazdasági és politikai fejlődés a háború óta politikai szükségszerűséggé vált mindenütt, a világ minden egyes pontján. Ha ezt a nagyhatalmak nem ismerik fel, nem lesz béke soha.

Beszédének végén arra a konklúzióra jutott Mr. Pearson, hogy társadalmunkat háború segítségével megvédeni többé nem lehet, mert a totális háború totális pusztulást is jelent, s ha a háborút használjuk fel politikai eszközül, úgy a totális háború be is fog következni. Ennélfogva — mondotta — a béke megvédésének legjobb módja nem a hatalom fokozása, hanem a háború okainak kiküszöbölése.

W.VAV/^/.V.V.V.VAW.V

Ciprus szigetén

a harc ezúttal nem a függetlenségért küzdő ciprióták és az angolok, hanem a görög és török anyanyelvű lakosság között tört ki. A brit rendőrség mindkét féllel szemben! könnygázbombákat használt, j aminek az lett a következménye, hogy a háromórás zavar- j

Egyes esetekben harmincöt százalékkal

emelik fel az autóbiztosítás díjtételeit Ontarióban január elsejei hatállyal. Minden biztosítási díj emelkedni fog legalább 3 százalékkal s az emelkedés mérve attól függ, hogy a biztosítottnak milyen a korábbi baleseti statisztikája. 25 éven aluli vezetők s azok, akik egy év alatt három balesetet okoztak, lényegesen magasabb díjakat fizetnek, mint a többi. Azok az autóvezetők, akik nincsenek biztosítva, évi külön $50 fognak fizetni a hajtási engedély meghosszabbításakor a Fedezetnélküli Megítélt Követelések Kielégítési Alapjába. Ez az állami intézmény tudvalevőleg arra szolgál, hogy ha egy nem biztosított kocsi, illetve vezető okoz balesetet, s rajta a bíróilag megítélt követelést nem lehet behajtani, úgy a kielégítésről az alap gondoskodik.

gás végén görögök és törökök egyformán az angol rendőrség székháza ellen intéztek támadást, üres üvegeket és köveket dobálva. A zavargásnak egyelőre vége van, azonban az egyetemi és középiskolai hallgatók továbbra is sztrájkolnak azon a címen, hogy egész idejüket lefoglalja az utcai harc.