Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-11-02 / 86. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyartág útja, ma it változatlan: hívón az ezer ávos múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kenetei F. László la* punk első számában megjelent be* köszöntő cikkéből való.) ÁRA : 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 86. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 nov. 30., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Oovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 KR1SCSEV őrület, de van benne rendszer; így jellemzi Madách az Ember Tragédiájá­nak falanszter jelenetében az eszelőssé vált tudós működését. A szovjet politikai irány ennél rosszabb, őrület, amelyben még rend­szer sincs. Nemcsak rendszer nincs, hanem még a valószínűség törvényei sem érvénye­sek, holott ezekre a legnagyobb rendszerte­lenségben is lehet számítani. Gyakran azt hinné az ember, hogy olyan típusú diktáto­rok, mint Kruscsev és elődjei (s valószínű­leg az utódjai) bizonyos célokat követnek konokul s azokat gátlás nélkül valósítják meg. Máskor úgy látszik, bogy a szovjet egymást váltogató diktátorai egyszerűen a személyes hatalmukat akarják megerősíteni és mindenáron megtartani, akár előnyt, akár hátrányt jelent ez a politikai célok szempontjából. Néha az az érzése az ember­nek, hogy Kruscsev s a hozzá hasonló műve­letlen, de hatalommal bíró terroristák egy­szerűen csak ostobák, akik az adott helyze­tekben improvizálnak s azután vagy sikerül valami, vagy nem. Azt hisszük, az igazság az, hogy a szov­jet sajátos helyzeténél fogva s talán még in­­,kább az Oroszországban oly hosszú évszá­zadok óta fennálló folytonos diktatúránál fogva, a Kremlben mindig az az ember kerül a legfőbb hatalomra, aki a tülekedők közül a legjobban érdemli meg a kényszerzub­bonyt. Az őrülteket nem csak az jellemzi, hogy tetteikből hiányzik a logika, a felelős­ségérzet, hogy nem az ok és okozat láncolata szerint, hanem egyedül a pillanatnyi hangu­lat szerint cselekszenek, — hanem az is, hogy az őrültek összefüggéstelen cselekede­teik alátámasztására mindenkor valamilyen tekintélyre hivatkoznak. Ez a tekintély néha egy félremagyarázott vallási szabály, néha egy elferdített tudományos elmélet, néha valamilyen álpróféta, néha egy úgynevezett világmegváltó eszme. A cári rendszer orosz diktátorai a Biblia szavait magyarázták félre, — a bolsevizmus őrült vezetői pedig a Marx—Lenin-féle elavult könyvek szavai­ban próbálnak szellemi hátteret találni ösz­­szefüggéstelen handabandázásaiknak. A véreskezű orosz őrültek sorozatában — Rettenetes Ivántól Kruscsevig — talán a most uralkodó Nikita a legbolondabb s ha a hazánkban elkövetett rémtetteit nézzük, egyike a legvérengzőbbeknek is. A legújabb orosz közelkeleti politika azt bizonyítja, hogy Kruscsev őrületében a rendszernek nyoma sincs. Miután a hosszú hetek óta mondvacsinált török-sziriai háború rémét festette a falra, — miután pontosan megjósolta, hogy a török támadás Sziria ellen október 28-án fog meg­indulni, s hogy már másnapra a földdel teszi egyenlővé egész Törökországot, — miután tüntető hadseregfelvonulást hajtott végre Törökország északi határán, — s miután a Zsukov főparancsnoksága alatt állott szovjet hadsereg legsúlyosabb beavatkozását Ígérte A Pravda hosszabb cikke! közölt a következő cimmel: "A Kommunista párt és a nép meg rendíthetet­len egysége." A vezércikk pontosan ugyanazzal a szófűzéssel volt írva, s ugyanazzal a betűtípussal, ugyanazon a helyen volt szedve, mint ahol néhány hónapja egy másik cikk jelent meg: "A meg­­rendíthetetlen egység" cím alatt. Annakidején Malenkov, Molotov és Kaganovics bukását harangozta be a vezércikk___természetesen annak a hangsúlyozása mellett, hogy a párt soraiban végrehajtott tisztogatás egyedüli célja a "még szorosabb egység". Most Zsukov és barátainak erőszakos eltávolítása az az esemény, amely miatt ismét a "tökéletes egység" hangoztatására van szükség. A vezércikk történelmi összefoglalás alakjában beszél azok­ról a példákról, amikor "a kommunista pártnak volt köszönhető a katonai téren aratott győzelem", majd így folytatja: "Pártunk ereje az eszmék egységében és a tagok szervezettségében rej­lik. A kommunista párt egész történelme alatt állandóan és hatá­rozottan az egységért küzdött és harcolt a különféle áramlatok és a különféle pártellenes csoportok ellen. A szovjet nép meg van győződve arról, hogy a párt leninista egysége a legfontosabb do­log a munkások jóléte érdekében." A Pravda a továbbiakban azt hangsúlyozza, hogy a második világháború alatt a kommunista párt volt az, amely a hadseregnek lelket adott s az orosz népet a támadók elleni hazafias ellenállásra búzdította. Teljesen azonos szövegezésű vezércikkek jelentek meg a csatlósországok lapjaiban is. Magára Zsukovra és társaira nem tettek közvetlen célzásokat, úgy hogy a sajtókommentárok első pil­lanatban nem is tudták, mi a tulajdonképeni vád a nagyhatalmú marsall ellen. Az első konkrét vádat — nyilván moszkvai parancsra — a londoni kommunista orgánum, a Daily Worker hangoztatta el. Esze­rint Zsukov legfőbb bűne, s a kommunista pártvonaltól való elté­résének legfőbb jele az volt, hogy megakadályozta a kommunista párt működését a hadsereg tagjai között. Zsukov meg akarta szün­tetni a hadseregben a kommunista politikai biztosok működését, mert az volt a véleménye, hogy a komiszárok aláássák a tisztek te­kintélyét és kémkedési és besúgói rendszert építenek ki a hadse­regben a fegyelem rovására. A második konkrét politikai vád egy egyiptomi lap tudósításá­ban röppent fel. Eszerint Zsukov arra szólította fel Kruscsevet s raj­ta keresztül a szovjet kormányt, hogy a közelkeleti kardesörtetési akciókat szüntesse be, s óvakodjék attól, hogy a szovjet haderőt pártérdekek miatt világháborúba sodorja; Zsukov most kinevezett utódja, Malinovszki állítólag közelebbáll a Kruscsev-féle nagyszájú fenyegető politikához.------------------------------------o------------------------------------­Uj polgármestert kapott Montreál Sarto Fournier szenátor lett Montreál uj polgármestere. A ko­rábbi polgármester, Drapeau, aki egymásután háromszor foglalta el ezt a széket, mintegy 4.000 szavazattal maradt le. A választók­nak csak 48%-a járult az urnához. Az uj polgármester megválasz­tása a Civic Action League nevű párt bukását jelenti. Ez a párt, amely nem politikai hatalmat, hanem Montreál erkölcseinek meg­tisztítását tűzte ki céljául, az ellenfelek szerint valójában maga is korrupt volt és emellett kellő tehetség nélkül vitte Montreál ügyeit. Az ellenlábas szervezet, amely a Greater Montreal Rally név alatt tömörült, most a polgármesteri széken kívül az összes fontosabb városi tanácsi pozíciókat is megkapta. A megbukott C. A. L. szerint a választási győzelem előkészítésében a montreáli alvilágnak is része volt. A Montreálon. illetve a montreáli városi politikai küzdel­men kívül álló közönség nem sokat ért az egymással szemben álló szervezetek valódi céljaiból, amit bizonyít az a kicsi létszám is, amellyel a szavazásban résztvettek. Mindent egybevetve alig 150 ezer ember szavazott a másfélmilliós Montreál sorsáról.--------------------o-------------------­Ontario kormányzója Louis O. Breithaupt ontariói kormányzó, (aki az uralkodó sze­mélyes képviselője a torontói parlamentben) ez évben befejezi öt­éves működését. Utódja a kormány közlése szerint J. Kei Mer MacKay, a legfelsőbb bíróság bírája lesz. MacKay 69 éves 1922 óta működik mint bíró.----------------o---------------­A ghanai köztársaság azelőtt Aranypart, amely ez évben nyert önállóságot azzal, hogy Nagybritannia megszüntette gyarmati jellegét, s amelynek teljes kormánya és szervezete kizárólag néger bennszülöttekből áll, a Brit Nemzetközösség tagja maradt. Dr. Nkrumah, az uj ország mi­niszterelnöke és valóságos politikai feje azonban megszüntette a sajtószabadságot, elmozdította a parlamenti ellenzék vezetőit és úgy látszik, a legjobb úton van bizonyosfajta rendőri uralom beve­zetésére. Ez természetesen szöges ellentétben áll a Nemzetközösség többi tagja által elfogadott szabadságeszmékkel s inkább a délame­rikai diktatúra-köztársaságok rendszerére emlékeztet. Nkrumah te­tézte a zavart azzal a kijelentésével, hogy "nem törődik a világ köz­véleményével, s még kevésbbé azzal, mit szólnak az angolok." ! Törökország ellen, — most, október 29-én délután megjelent a moszkvai török követsé­gen. A törökök a saját nemzeti ünnepüket ünnepelték Moszkvában, s a világszerte fenn­álló török diplomáciai missziókban. Kruscsev váratlanul eleget tett a török követ formális meghívásának, s vidám poharazgatás közben nyilatkozott arról, hogy miért mozdította el Zsukovot, azután kijelentette, hogy a szovjet a lehető legjobb barátságban áll Törökország­gal, hogy a szovjet tudja, hogy Törökország­nak a legbékésebb szándékai vannak, s hogy végül ő is azért tette a mostani látogatást, hogy a szovjet-török barátságot hangsú­lyozza. Ugyanekkor az UNO közgyűlésén Gromy­ko szovjet kiküldött is hirtelen megváltoztat­ta korábbi éles támadó magatartását, nem vádolta többé Törökországot háborús készü­lődéssel, visszavonta a szovjet azon kijelen­téseit, hogy szir-török konfliktus esetén be­avatkoznék, s csupán vizsgálóbizottság ki­küldését javasolta. Ez sem fog azonban meg­történni, mert a legújabb kruscsevi irány­­változás folytán az egész úgynevezett török­­sziriai ügy be is fejeződött. A nyugati diplomaták — s általában min­denki, aki nem kénytelen a magatartását Moszkva folytonosan változó parancsaihoz szabni — csak fejcsóválással vehetik tudomá­sul az elmeháborodott Kruscsev legújabb ke­délyváltozását. Reméljük, hogy a szovjet úgynevezett külpolitikáját ezekután valóban kutyakomédiának fogiák kezelni, — olyan hozzá nem értő emberek handabandázásának, akiknek egy szavát sem, sőt annak az ellen­kezőjét sem szabad elhinni. Annál nagyobb körültekintéssel, annál nagyobb eréllyel kell azonban védekezni Kruscsev és a többi őrült bolsevista fővezér véres beavatkozásai ellen bárhol, ahol erre sor kerül. Ha a magyar sza­badságharc idején felismerték volna a nyu­gati diplomaták, hogy Kruscsev nem egy meghatározott külpolitikai elvet követ, ha­nem improvizál, handabandázik, — akkor nyugodtan beavatkozhattak volna a magyar hősök küzdelmébe, s nem féltek volna attól, hogy ez világháború kitörésére vezethet. Az őrült Kruscsev sajnos még mindig az élén áll egy óriási hatalommal rendelkező két­százmilliós tömegnek. Zsukov elmozdítása óta talán — pillanatnyilag — a hadsereg felett is hatalommal rendelkezik. Idő kérdése csu­pán, mikor fogják odahaza elmozdítani. Ta­lán egy épelméjű ember kerül a helyébe, — bár sajnos valószínű, hogy a Kreml követke­ző ura megint egy elmebeteg lesz. A propaganda-sputnik nyomán az oroszok azzal dicsekszenek, hogy nemsokára kilövik első hold-rakétájukat, s-ebben talán már egy ember is elhelyezhető lesz. Azt hisszük, a legpraktikusabb jelölt Kruscsev volna, ő pon­tosan a holdba való, hiszen — amint az “őrült” jelző angol fordítása mondja — ő a legvalódibb LUNATIC. Bombamerénylet az izraeli kormány ellen kai háttere, bár lehet, hogy a gyengeelméjű merénylőt a közelkeleti zavarban érdekelt va­lamelyik ország ügynökei befolyásolták. Amerika egyik leggonoszabb bűnözője Albert Anastasia, akit a sajtó az amerikai gangsztervilág legfőbb hóhéraként ismerd, New Yorkban borotválkozás közben géppisz­­tolygolvó-sorozatot kapott és meghalt. Va­lamelyik régebbi gangszter-partnere ölte meg. Anastasia papíron római katolikus volt, azonban az egyház megtiltotta, hogy kato­likus rítus szerint legyen eltemetve. Minden papi segédlet nélkül, a temető falán kívül temették el Anastasiát, akinek gonosz lelkén legalább ötven ember halála szárad. Mégegyszer a munkanélküliségről A téli munkanélküliség Kanadában bizonyos foglalkozási ágakban megszokott jelenség. Az építőipar egy része, a gyárak egy bizonyos csoportja, a mezőgazdasági termelés némelyik ága a hideg idő megérkezésekor leáll, a munkások nagy részét elbo­­csájtják. Annak ellenére, hogy Kanada 1956-ban eddig soha el nem ért gazdasági fellendülést mutatott, s 1957-ben sem csökkent a ter­melés üteme (bár nem fokozódott a tavalyi mértékben), mégis várható, hogy a munkanélküliség ezen a télen is komoly mérvben jelentkezni fog. 1956-ban a munkanélküliek száma elhanyagolha­tóan kicsiny volt, alig érte el a munkaképes lakosság 1.7%-át. Idén azonban máris 4.8%-ra emelkedett ez a szám. A szakszervezet jelentései szerint ezen a télen 450.000 munkanélkülire lehet szá­mítani. Azok a kanadai születésű, vagy igen régen bevándorolt mun­kanélküliek, akiknek itt élő népes családjuk van, rendesen nem szenvednek súlyosan a néhány hónapos téli munkaszünet következ­tében. Valami tartaléktőkéje, saját háza, biztosítása majdnem min­denkinek van, aki legalább tíz-húsz éve itt él, s rendesen a család­nak elég sok tagja dolgozik, s a fiatalabb generáció rendszerint már kezdetben eleget keres ahhoz, hogy az életnívót a család ne legyen kénytelen leszállítani. Teljesen más azonban a helyzet a nemrégen bevándorolt tíz­ezreknél, akik közül bennünket természetesen az újonnan érkezett magyarok sorsa érdekel. Igaz, hogy a szabadságharc óta érkezett honfitársaink legnagyobb része elhelyezkedett és nyugodt biza­lommal tekinthet az itt töltendő első tél el.é. De még mindig sok­ezer olyan magyar van, akinek kisebb volt a szerencséje, s akit a téli munkanélküliség borzasztó megélhetési problémák elé állít. Mi tudjuk, mert saját személyünkön éltük át valamennyien, hogy az első év, s az első tél nehézségei után minden egyes be­vándorló pályája lassan, de biztosan felfelé kezd ívelni. Mi is mind­annyian a legrosszabbul fizetett munkával kezdtük. Mi sem akar­tuk elhinni régi kanadai magyar barátainknak, hogy a mi helyze­tünk nemsokára javulni fog. De hála Istennek, ezen a korszakon túl vagyunk és velünk együtt mindannyian, akik 8—10 éve élnek ezen a földön. De éppen, mert saját személyünkben tapasztaltuk ki a kezdet keserűségét, tudjuk, hogy a szép szavak legfeljebb re­ménységet keltenek, de a munkanélküli magyarokon AZONNAL SEGÍTENI KELL. Mint a múltban, úgy most is igyekszünk lapunkon keresztül segíteni, ahol lehet. Mindenekelőtt ismét felhívjuk Kanada egész magyarságát, hogy nyomban közöljön velünk minden munkaalkal­mat, — akár állandó, akár ideiglenes munkára is vonatkozik. Min­den magyar, akinek bármilyen munkaerőre van szüksége, érezze kötelességének, hogy elsősorban magyarokat alkalmazzon. Mi min­den munkaalkalmat feljegyzünk, s minden munkát kereső ma­gyart, aki hozzánk fordul, értesítünk azokról a címekről, amelyeket így kapunk. Talán felesleges megemlítenünk, hogy ezt a szolgála­tot mint a múltban, úgy a jövőben is díjmentesen végezzük. Máris sok száz azoknak a száma, akit ilyen módon keresethez tudtunk juttatni. Az egész csak jószándék kérdése.--------------------o-------------------­A leszerelés ügyében a szovjet azt a meglepő javaslatot tette az UNO közgyűlésén, hogy az öthatalmi leszerelési albizottságot— USA, Anglia, Franciaország, Kanada, Szovjet — szüntessék meg, s helyette a leszerelési kérdést mindenkor az UNO közgyűlésének plénuma tárgyalja meg. A ja­vaslat azért volt meglepő, mert a tavalyi közgyűlésen éppen a szovjet volt az, amely a szervezeténél fogva tehetetlen közgyűlés és a vétójog miatt tehetetlen Biztonsági Tanács helyett öthatalmi al­bizottság kiküldését javasolta. Mikor a leszerelési konferencia Lon­donban hathónapi tárgyalás után kizárólag a szovjet álláspontja miatt megbukott, India és más semleges országok azt javasolták, hogy az albizottság tagjait egészítsék ki néhány fővel. Ezt a tervet a szovjet utasította el legelső sorban. Most Kruscsevék megint azt találták ki, hogy a leszereléssel a közgyűlés foglalkozzék. A cél csu­pán az, hogy ha már a leszerelés érdemi eredményre nem vezet­het, legalább ismét módja legyen a szovjet küldöttnek arra, hogy oktalanul vádaskodjék. A török választások eredménye Adnan Menderes, a török Demokrata Párt vezére, aki négy éve van kormányon, hatalmas többséget kapott a törökországi országos vá­lasztásokon, szemben az ismét ellenzékbe szoruló Inönü-féle Népi Köztársasági Párttal. Mindkét párt nyugatbarát és élesen antikom­­munista. A választás lezajlása után a török közvélemény teljesen lecsil­lapodott. A sziriai úgynevezett probléma valójában nem létezik, s valószínű, hogy az egész kérdés el fog laposodni, vagy csupán az UNO előtti vitákra fog szorítkozni. A szovjet még mindig mindent megtesz, hogy "ügyet" csinál­jon a török-sziriai határon. Kruscsev ismét beszédet mondott, mely­ben azt állítja, hogy november 1-re van kitűzve a török támadás ' időpontja. Helyi megfigyelők a készülődésnek nyomát sem találják I Törökországban. A jeruzsálemi parlament október 29-i ülé­sén a karzatról kisméretű bombát dobtak a miniszteri székek közé. Ben Gurion minisz­terelnök, Golda Meir külülgyminisztemő könnyebben megsebesült, míg Moshe Shapiro népjóléti miniszter súlyosabb, de nem .élet­­veszélyes sérüléseket szenvedett. A merény­lő egy 26 éves iráni születésű fiú, Moshe Douek volt, aki tettét azzal indokolta, hogy nem volt megelégedve a kormány szociális gondoskodási programmjával. A nyomozás adatai szerint Doueket elmebetegség miatt éveken át kezelték. Az eddigi jelek arra mu­tatnak, hogy a merényletnek nincs külpoliti-

Next

/
Thumbnails
Contents