Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-10-05 / 78. szám

VII. 78. szám, 1957 október 5. 10 KANADAI MAGYARSÁG SZÉKELY MOLNÁR IMRE: Székely Molnár Imre hogy ismert [Ritkán látott [művészi est­iben gyönyör­|*ködtünk> szom­baton este a (Central Tech­nical School Auditóriumá­ban. Plakátok, 'hirdették, új­ságok, rádiók harsonázták, magyar művé­szek látogatnak el Torontóba, hogy egy feledhetetlen este keretében állítsanak színpom­pás díszletet, a mi emigrációs életünk nagy drámájához. Kellett nagyon ez az este, hogy meg,érezzük: az isteni igazság aranyfonala felcsillan még a mi fekete gyászruhán­kon, hogy ne essünk kétségbe e földi zarándoklat sivár pusz­tájában és ne veszítsük el re­ményünket a gondviselésben. Olyan magyar művészek érkeztek ide, akik joggal büsz­keségei a magyarságnak, akiknek egyetlen bűnük — ve­lünk együtt i— csak a „szüle­tési hiba” és a nyelvi nehéz­ség, mert máskülönben hírűk­­kel-nevükkel tele lenne ez a forrongva-vajudó nagy világ. Az összehasonlítás kézen­fekvő, aki látja az új filmeket,. -— vagy ott ül szobájában a televízió mellett, — büszke örömmel vallhatja, hogy ezek a mieink, mindeniknéR külön­bek— Az est sikerének minden kelléke adva volt. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötte az a színe-java magyar közön­ség, aki szívesen áldozza fel obulusait a nemzeti művészet és az idealizmus oltárán. És eljöttek a mi művé­szeink, akik a fogantatás pil­lanatában már vérükben hoz­ták magukkal azt a sok száza­dos erőt, kultúrát és tehetsé­get. ami fölébe helyezi őket a világ összes művészeinek. A műsor első számaként FELLEGI Teri libbent a szín­padra, Ez a nagy énekesnő, aki már végigjárta a világ sok színpadát s mindenütt di­csőséget és hírnevet szerzett a magyarságnak, most látha­tóan a megindultságig elfo­gult volt. Valami nagy meg­­hatódottság remegtette ezt a törékeny testet, amint mélyen a földig hajolva, palástolni igyekezett csörgő könnyeit. Ami a franciáknál LUCIEN Boyer, aki ebben a műfajban szinte egyedül , képviseli a francia lelkiséget, az mine­künk FELLEGI Teri, aki a magyar karakternek, egy el­nyomott nép szenvedélyének és vigadva is síró magyar szív bánatának és örömének köny­­nyesszívű kifejezője. Vele repül, benne él a dal: az a dinamikus temperamen­tum, robbanó erő, ami a ma­gyar szomorúság útjait besu­gárzó aranyos jókedv és nap­fény .,. Megérdemelten óriási si­kere volt. Úgy ünnepelték, ahogyan csak ünnepelni lehet. FELLEGI Terit a taps szár­nyai emelték mindig feljebb és feljebb s Balassa Emil „Egy krajczár” című költeményé­nek elszavalása blyan művészi teljesítmény volt, amihez ha­sonló élmény csak ritkán for­dul elő az ember életében. Petőfi „Szeptember végén” és Vörösmarthy „Vén cigány” című költeményének — Husz­­ka Jenő és Budai Dénes zené­jének — melodramatikus elő­adása, a lelke gyökeréig rázta meg ezt a művészetet értő és értékelő közönséget. És a könnyű sanzonok, mókáskedvű, elandalitó és múltba visszaringató éneke, a magyar nyelv savas-borsos vágy- és érzékcsiklandó futa­mai, falrengető, harsogó jó­kedvet teremtettek. Visszava­rázsolták a régi Budapest gondtalan éjszakáit, szívünk miivészest margójára ’ köré fonódott a csapongó jó­kedvünk, lumpos, mámoros megrészegítő fiatalsága. Nó­táiban mindenki találkozha­tott a régi életével: magával, a tegnappal... A művészest nagy meglepe­tése SZABÓ Sándor volt. Ki­­teljesedett művészete úgy robbant felénk a színpadról, mint a nagy nemzeti ünnepek titáni játéka, mikor az ember szinte megszédülve, bódultán zuhan és emelkedik a szavak káprázatában az elérhetetlen csillagos égbolt magasságáig, ahonnan nagyon ^áj visszaté­vedni a földre. A magyar szó és a lélek vakmerő PAGANINI hegedű­se SZABÓ. Démoni erejű és lázító, aki kezének gesztusai­val, arcának, szemének néma játékával ki tudja fejezni a töprengő ember gondolatvilá­gát. A sejtésekből, törvények­ből és tárgyakból elénk vetíti az eltitkolt érzések viharzó háborgását. Minden kis szótag külön él a szavaiban, lenyűgöző szépsé­gekben hömpölyögteti a mon­datokat, SZABÓ SÁNDOROS zamat áradt, izesedett róluk, s úgy játszott érzéseink húr­ján, ahogy egyedül állóan, csak PAGANINI tudott min­dent adni és mindent kifejezni a hegedűjével... CYRANO monológjával olyan részegítően dobálta a szavak sohasem hallott, sok­színű zuhatagát, mintha csak RŐSTAND lelke bene élne to­vább; kisértő társként szegő­dött hozzá a megejtő szépsé­gek költői országutján. Az erkélyjelenetben pedig szinte tobzódtak az önkínzó mondatok, mintha csak saját önsebünket tépte volna fel. A senkinek soha el nem mondott titkokról beszélt, amiket na­ponta egyre mélyebbre ásunk magunkba, hogy kibírjuk ezt a gyönyört és boldogságot... KÖRMENDI Ferenc, a nagy magyar író egy emigránsról szóló kis jelenetét is előadta. Milyen egyszerű művészi esz­­j közökkel ríhatott meg mind­nyájunkat. A fojtott szavak komorságával felemelte vala­mennyiünk életéről a koporsó fedelét. Hogy megdermedt bele a lélek és a siratok bal­zsamával élesztgette a Nirvá­nába zuhant sziveinket. Művésznek is és a hallgató­ságnak is felejthetetlen * ün­nepe volt s az is marad ez a 1 nagyszerű kettős találkozás, 'ami sok gyötrelemért, meg­­' nem-értésért, közönyért és ! megaláztatásért adott elégté­telt. Mert ásító és konok szí­vek során lépegetünk mind­nyájan itt az emigrációban és a jegek árja fagyasztja meg, jobbat és szebbet váró és örökké reménykedő, lázas tes­tünket. SZÖRÉNYI Éva a maga tö­rékeny szőkeségével, az igaz szerelem hymnuszát zengte el HELTAI Jenő a „Néma Le­i vente” című világhírű darab­jának nagy jelenetében. Mint egy szép pastellkép, égetve világított a színpadon és örök emléket állított a mindenkori anyának, KAFKA Margit „Peti fiam” című csupaszív költeményében. Külön meg kell emlékez­nünk, a mi szeretett, kedves SIMAY Edénk-ről, aki az örök művész-bohémek fáradhatat­lanságával járt-kelt hosszú hetek óta és kilincselt (sajnos olyan ajtókon is, amik nem nyíltak ki előtte és nem adtak segítséget, de erről majd más­kor és külön cikkben számo­lunk be.) Az ő fáradhatatlan munkája eredményezte ezt az impozáns és eddig még soha nem látott nagy sikert, ami egy ilyen művészi esttel tette gazdagabbá életünket. De SIMAY Ede nem csak a előkészítést vállalta, hanem mint konferanszié, ötletes, BENCZÚR GYULA AZ EMIGRÁCIÓBAN Benczúr Gyula Nyíregyházán született egy kis Piac-téri sárga házban. Apja patikus volt, ezért laktak a város szivében. A kis ötéves „csodagyerek” az 1849-es szabadságharc napjaiban ennek a kis háznak muskátlis ab- Jakán át szemlélte a világot. A főtéren kozák lovak táncoltak, szénásszekerek hordták a tanyák takarmányát és friss kenyérszag ter­jengett a városban. A pékek a muszkáknak sütöttek. Több rajza maradt meg a kis művésznek a szabadságharc mozgalmas napjaiból. Vala­mennyi lovas kozákokat ábrázol, ez ragadta meg legjobban a gyermek képzeletét. A há­zak tele voltak katonákkal, az istállók pedig lovakkal. A fehérnépet rejteni kellett pincék­ben és padlásokon. Benczuréknál is lakott egy magasrangú kozáktiszt, aki magával vitte egy ilyen lovaskatona szénrajzát Oroszor­szágba. Fényes ezüst rubelt dobott érte az asztalra. Ez volt a művész első honoráriuma, melyet élete végéig őrizgetett. A Benczur-ház falán ma is márványtábla hirdeti a világhírű művész dicsőségét. Ab­laka alatt újra orosz katonák járnak s 1956. évben megint lobot vetett alatta a szabad­ságharc húnyó parazsa. A novemberi napok­ban páncéloá szovjet gépkocsik érkeztek Nagykálló felől s az egyik nekihajtott’a Benczúr szülőháza előtti villanyoszlopnak. A kocsik egymásra torlódtak s a nép utcakö­vekkel dobálta meg a páncélosok ablakait. Ezt a zűrzavart egy fiatal gyermek arra használta fel, hogy felugrott az egyik pán­célosra és kiragadta a szovjet katona kezéből a géppisztolyt. Zsákmányával gyorsan elme­nekült a házak között. A megrémült szovjet katonák ijedtükben tüzet nyitottak s 16 ha­lott maradt a csatatéren. Nagy fiával szemben nem volt hálás a szü­lőváros közönsége. Még csak egy utcát sem nevezett el róla. A függetlenségi politika Kossuth-térftek keresztelte a szülőház előtti hatalmas piac-teret. Dehát Benczúr akkor még élt s értéke nem volt véglegesen kije­lölve a festészet történetében. Később ki merte volna a Kossuth nevet Benczúrra cse­rélni ? Nem valósították meg Zala György monu­mentális szobor terveit sem.. De a második háború előtti évtizedben rendszeresen hozzá­fogtunk a Benczúr emlékek gyűjtéséhez. Minden eladásra kerülő képet megvásárol­tunk. Többnyire közadakozásból, hogy az új festmény valóban a polgárság vagyona le­gyen. Kérésemre gyakran ismeretlen szegény emberek küldték el féltve őrzött pengőiket. Már a háborús bombák robbanásai között, 1942-ben a Széchenyi-út kertjeiben szobrot állíttattunk Benczúr Gyulának. Választásunk Fekete Géza erőteljes fiatal művész pálya­munkájára esett, persze a háborús lehetősé­gek között egyszerűen magyar mészkőbe fa­ragva. E szobor leleplezése körül váratlan bonyo­dalmak tornyosultak. Szinnyei-Merse akkori kultuszminiszter művészi kifogásokat tá­masztott a szoborral szemben, pedig az ő legfőbb ellenőrzése alatt működő Művészeti Tanács választotta ki egész sorozat pálya­munka közül. Furcsa művészettörténeti fin­tor volt, hogy a Benczur-Szinnyey-Merse fes­tőóriások elsőbbsége éppen e kis igénytelen szobor lehulló leplére rajzolt torz politikai vonásokat. A törpe fiuk néha nem bírják hordozni apjuk óriási szellemének súlyát. A szobor azonban ma is áll s a kommunis­ták kénytelenek kalaplevéve járni a magyar történelmi dicsőség, a selyem és bársony s a nyíregyházi ablakokban virító mályva vi­lághírű festője előtt. A Nyírség színei vi­rulnak palettáján. Ez a világhír nemcsak afféle művészet­­történeti jelző. Számtalanszor találkoztam vele utazásaimban, sőt az emigráció gondjai között is. A firenzei Uffici-képtárnak, mely a világ egyik legjelentősebb képgyűjteménye, az volt a szokása, hogy az emberiség szellemi kincsének minősített festőket felszólította, hogy önarcképeiket helyezzék el a muzeum gyűjteményében. Én erről akkor meg mit isem tudtam, mikor először jártam Olaszor­szágban. Beléptem a .terembe, hol a mennye­zetig felsorolva több száz festő önarcképe tekintett rám. Köztük Benczúr Gyula, a mi egykori patikusunk világhírű fia. Nagy utat tett meg a Piac-téri alacsony házból a firenzei muzeum márványpalotájáig. Szé­­leskarimájú kalapjával áll a festőállvány dött, feleségét festi embermagasságú mály­vák között. Zsebében talán ott van az ezüst rubel, az ötéves gyermek első honoráriuma. Bajorországi utazók sokan felkeresték Herrencliiemsee-ben a bolond Lajos király csodálatos kastélyát. Az óraterem négy be­járata felett freskók mutatják a négy év­szakot. Már müncheni éveiben annyira ki­tűnt, hogy őt bízták meg e freskók festé­sével. Ragyogó iszínei, a felhőkárpitot emelő kis angyalok, a nyár pompás virágai az én szülővárosom dicsőségét mosolyogják a vi­lág vándoraira. Az emigráció első esztendejében az oszt­rákok drákói rendszabályokkal szorították rá a menekülteket a munkára. Élelmiszer­jegyet csak a munkahivatal igazolása mel­lett adtak. Nem volt ez baj, hiszen e szokat­lan napszámos munka elterelte figyelmün­ket életünk kilátástalan nyomorúságáról. Leányom egy kertészeti üzemben dolgozott, ahol tavasszal virág- és zöldségpalánták mil­lióit csomagolta százankint ócska újságpa­pírba. Lányom a gépies munka közben a nyom­tatványokat nézte és szeme megakadt egy ponyva regényfüzetén, mely a múlt század utolsó évtizedeiben egész Európában diva­tos volt. Ezt a füzetet 1874-ben Stuttgart­ban adta ki A. Kroner kiadóvállalata. A „Gondtalan órák” sorozatban a „Kegyenc­nő” címen „udvari” történetet közöl E. M. Vacanoi tollából. Címlapján olvasható: Il­lusztrálta Benczúr Gyula. De nem kell ezt mondani: a huszadik évét alig betöltött fiatal művész oroszlán­­körmei ott vannak ebben a kis ponyvafü­zetben. Ha nem volna aláírva a neve, akkor is megismerném. Az egyik rajzon a magas erkélyen ülő birodalmi grófnő előtt gróf Lathur visszatartja a vágtató lovat rövid hódolatra. Ahogy a ló megtorpan a tisztelgő egyenruhás tiszt alatt, azt a gyerekkori ko­záklovat látom a nyíregyházi Piac-téren. S az erkély mögött álló sudár jegenyékben rá­ismerek az Eletó díszeire, melyekről az első varjakat lőttem diákkoromban. Ez a pony­varegény emigrációs életem egyik legszebb emléke. Napjainkban a kizsákmányoló kapitaliz­mus művészének minősítik Benczúr Gyulát, pedig ritkán volt több pénz a zsebében, mint az az ezüst rubel, amit olyan hetykén dobott oda a kozáktiszt szülőházának aszta­lára. A kommunizmusnak csak lidércemléke marad fenn, amikor „Vajk keresztelése” még örökre hirdetni fogja a magyar nemzeti dicsőséget. Nyiregyházy Pál. PUSZTULÓ ÁLLATFAJTÁK Természettudósok meghúzták a lélekha­rangot néhány állatfajta felett. A beregi er­dőségekben él hazánk egyik ritka ésí Vesze­delmes mérgeskígyója: a keresztes vipera. Ez a kígyó 40—50 cm. hosszú, 3—4 cm. vas­tag,, hátán zegzugos fekete rajzolat van. Mérge szerencsétlen esetben az embert is megöli, ősi erdők elhagyott helyein, kőraká­sok alatt, vagy levágott korhadt fatuskók­­ban él családostul. Helyéhez ragaszkodik, sok­szor három generáció is él egy helyen. Eleven fiakat szül, ellentétben a többi kigyófajjal, amely tojásokat tojik. Keresztes viperát ma már nagyon kevés helyen találni Európában s a beregi erdőben is jóformán kipusztították. A kommunizmus a mérges kígyót is el­pusztítja, mi lehet a sorsa az ártatlan embe­reknek ? ÍAAAAAAÁAAAAAAAAÍ.A. Kérjük kedves előfizetőinket, hogy címválto­zásuk esetén az előző címüket is közöljék ki­adódva tálunkkal. szívesen sznliráIlink 1 miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|H||||iM|i||||||||l||||||||||H|l||||||||l|||||||||l||||||||„„„||,limn,n,|,mi,in„„|,mu, mm,,|Mn sziporkázó szellemességével, i A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek ol­­sokször kényszerített tapsra | vassák, s éppen ezért jó befektetést csinál, ha elhelyez egy minket. hirdetést lapunkban. Naacyobb hirdetéseknél árajánlattal Az ő művészete a mienk s nincs az az igazi művészi meg­mozdulás, amit ne ő kezdemé­nyezne ■ és fényes tehetsége i mindég újra és újra állja a tűzpróbákat s nekünk aján­dékozza gazdag művészi éle­tének összegyűjtött kincseit. Ezen az estén mintha felöl-1 dódott volna rólunk a régi j átok, ,s úgy tűnt, mintha Isten kegyelmi idejét jóra, művelő­désre s önmagunk hasznára is tudnánk kamatoztatni... így kellene csinálni mindég, mert az élet nem ostoba játék és az idő türelme sem végte­len... MEGJELENT ELLA NÉNI MESÉI CIMü GYÖNYÖRŰ MESÉSKÖNYV Irta: M. Saint Clair Kapható kiadóhivatalunkban Ára: 1 dollár Rendelésnél 10 cent postakölt­séget kérünk mellékelni. A Kanadai Magyarság a világ egyetlen szabadelvű, pártokon felülállé magyar lapja. Ha támogatod a saját jövődet építed vele. POSTÁN A LEGKÖNNYEBB ! a legértelmesebb takarékbetéti hely ! Tökéletes takarékbetéttel járé kiszolgálást kaphat azzal a TÖBBLETTEL, hogy be* tétjét postán is beküldheti, így a legkönnyebb . . . magasabb kamat . . . beváltott csekkjeit kívánságára elküldjük önnek. Látogassa meg a fiókunk igazgatóját, vagy küldje be az alábbi szelvényt.. Győ* zödjék meg maga is, miért fordul olyan sok ''értelmes takarékoskodó" a Canada Permanent-hez ! •jC Canada Permanent M ortgage C orporation Halifax, Hamilton, Regina, Saint John, Brantford, Edmonton, Montreal, Woodstock, Vancouver, Toronto, Winnipeg, Victoria. Tegye postára e szelvényt bővebb tájékoztatás céljából Canada Permanent Mortgage Corporation, 320 Bay Street, Toronto 1., Ontario Kérem, küldjék el a takarékbetétekről szóló részletes tájékoztatásukat. Név : ...........................................................................—...................—....................................................... Cim : ...............................................—...................................................................................................... SÜTÉSHEZ HASZNÁLJUK A LEGNÉPSZERŰBB KANADAI SÜTŐPORT ! Négy kanadaiból három, a sütéshez Magic Powdert használ. E sütőpor használata négy generáció óta családi hagyománnyá vált. Használjon Magic sütő­port minden régi receptjéhez, az alábbihoz is. Keverjük össze és szitáljuk át kétszer lábasba 2Ví> csésze sütőlisztet, 2 teakanál Magic Sütőport, I/2 teakanál sütő­szódát, I/2 teakanál sót és Va teakanál őrölt szerecsen­diót (mace). Keverjünk hoz­zá kétharmad csésze laza barna cukrot, i/£ csésze zab­­pehelyt (rolled oats) és 1 csésze összetört diót. Ve­gyítsünk össze 1 jól felvert tojást, 1 csésze buttermilk­­et, 2 teakanál őrölt narancs­héjat, 1 teakanál vaníliát és 5 évőkanál olvasztott növé­nyi zsiradékot (shortening) A száraz keverék közepébe mélyedést csinálunk és abba beleöntjük a folyadékot, enyhén összekeverjük. Bo­rítsuk ki kenyérsütő sütő­formába (belső, felső mére­te: 4i/2”x8i/2”), amelyet előzőleg zsírozott papírral vagy staniollal kibéleltünk. Lassú tűzön, 325 fokos sü­tőben mintegy 1 órán át sütjük, *Méréshez használjunk min­dig kanadai szokvány mé­rőcsészét és kanalat. Általá­ban minden csé­szényi liszthez 2 teakanálnyi Magic sütőport használunk. • • • • ÉDESANYÁK hasz- 2 B T • náljatok Pudert CSAK a Z.B.T. Csecsemő Puder szünteti meg a pelenka-okozta bőr gyul­ladását, CSAK a Z.B.T. Csecsemő Puder tartja szárazon a kicsi bőrét, CSAK a Z.B.T. Csecsemő Puder tartalmaz enyhí­tő ollva-olajat. 1700 KÓRHÁZ HASZNÁLJA BIZALOMMAL Budapesti borbély kéri a magyarság pártfogását. Modern hajvágás. Minden igényt kielégít. JOE MAY'S BARBER-SHOP 292 DUNDAS ST. W„ TORONTO. Mindennemű hentes, mészáros és fűszerárut TÓBIÁSTÓL 482 Queen St., W., Toronto Telefon : EM. 8-1255 A Standard Brands Ltd. egy újabb finom terméke ( 1999

Next

/
Thumbnails
Contents