Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-03 / 51. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 VII. 51. szám 1957 július 8 Ä KANADAI m b W M & lw (^chuuUom 996 üovercuuri lioad. Toronto. Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : ' RENESE1 F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 egyes szám ára 10 Cent. v áias/.hélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portó­költség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak ta­lált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJA A “debreceni asszonynak”, aki szeretné a magyar ügyet szolgálni, hálásan köszönjük, hogy Endrődi Sándor veszpré­mi ref. lelkésznek 1914-ből származó “Édes szülőanyám” című költeményét elküldte hozzánk. Az igazi költői tehetséget ar­ról lehet felismerni, hogy versei nem a napi hangulat kifeje­zői, hanem örökéletre születtek. Ilyen ez a kéziratban ter­jesztett Endrődi vers is. M,ég sem közöljük, mert rendkívül nagy gondot fordítunk a költői mű azonosságára, melyről je­len esetben nincs módunkban meggyőződni. Igen szeretnénk, ha a lelkes debreceni asszony közölné velünk nevét s azt a körülményt, hogy a vers miként jutott birtokába. Talán az irodalomtörténetet is szolgálnánk egy ismeretlen Endrődi vers nyilvánosságra hozatalával. Bojtos Imre szabadságharcos menekült olvasónknak köszönjük hazafias aggodalommal teli levelét. Megértjük, hogy milyen nehezen olvassa annak a vérengzésnek a híreit, melyet Moszkva fizetett hazaáruló pribékjei szegény árva hazánkban elkövetnek. Méltányolni tudjuk a nyugati hatal­makat ostromló felkiáltásait is. Semmi sem rázta meg annyi­ra a szovjet birodalom alapjait, mint a maroknyi magyarság­­szabadságharca. Mi azt hisszük, hogy ez forduló pontot je­lent a világ történelmében: a szabad népek megvetéssel el fordulnak tőle, a leigázott nemzetek pedig lesik-várják az al­kalmat, hogy szembefordulhassanak vele. Kanadai új hazánk­ban majd megtalálja helyét és keresetéből segíteni tudja majd otthoni hozzátartozóit, örülünk, hogy lapunkkal meg van elégedve s a szabadságharcos ajándékpéldányokat majd előfizetéssel váltja fel. Karli László edmonti olvasónk leveléből megrendülve olvassuk élettörténetét. 18 éves korában, 1944-ben, beleesett a totális mozgósításba és szívvel-lélekkel küzdött a gyűlölt vörös terror ellen. A háború után a szovjet titkos rendőrség fivérével és nővérével együtt letartóztatta s kémkedés gya­núja címén öt évi kényszermunkára ítélte. Észak-Kelet-Szi­­bériában 200 km-re a legközelebbi vasútállomástól fivérével közös táborba került. Erdőt irtottak még 60 fokos hidegben is. 1954 évben amnesztiát kaptak, egy év múlva megkapták a hazautazási engedélyt és saját költségükön 9.000 km. távol­ságból hazatértek Budapestre. De ott is megbélyegzett em­berek voltak ,és csak segédmunkások lehettek. Most itt Kanadában is erdőt írt s nincs megelégedve sorsával. Mi hisszük, hogy Kanada minden fiáról gondoskodik s mindenki megtalálja előbb-utóbb képességei­nek és szaktudásának megfelelő foglalkozását. Az pedig fel­becsülhetetlen előny, hogy itt az ÁVO pribékjei nem kopog­tatnak ajtajukon. Ezért érdemes beletörődni az új világ meg­változott viszonyaiba. — Rendkívül örülünk, hogy lapunk­nak szorgalmas olvasója s “Te vagy a vádlott nyugat fia” című cikkünk lelkében visszhangot keltett. Györgypál Lajos írja Montreálból, hogy szívesen látná­nak újságunkban olyan rovatot, melyben az otthoni magyar­ság álláspontját mondhatnák el az itteni magyaroknak. Még áprilisban történt, hogy a montreáli T. V. francia műsorában “cigányműsort” adtak. Ennek során elénekeltek egy dalt (“Hej cigány”) Kálmán Imre “Maricza grófnőj,é”-ből, egy kettőst (“Ki volt tanúd”) Strauss “Cigánybárójá”-ból, egy kabarénótát a boldogult Komédia Orfeum műsorából (“Ju­liska de Budapest”). Játszottak egy elferdített Balázs Árpád dalt (“Szeretnék május éjszakáján”) és játszottak magyar népdalokat. Kik? Spanyol cigány jelmezbe öltözött zenészek. A tánckar (román, szlovák és spanyol elemekből összeállított kosztümben) magyar népi táncokat adott elő — elég jól. Mindezt pedig játszották a vándorcigányok lobogó esti tüze mellett, mint cigányfolklor. Nem győzzük eleget hallgatni, hogy új hazánkban az élet első törvénye a becsületesség és igazmondás. Helyes! Minden tisztességes emberi közösségnek ez az alaptörvénye. De vájjon ez nem vonatkozik-e a művészetre is? Egyébként a montreái francia egyetem keleteurópai tanszékén azt tanítják, hogy a magyarságnak nincs saját népdal és tánckincse, mindezt a cigányoktól vette át. Nagyon-nagyon sürgős szükség lenne egy kritikai rovatra, amely ilyen szempontból figyeli az itteni művészeti és kulturális életet. Észleleteit mindenki szívesen beküldi, csak rendezni és kommentálni kell. Bocsánat, hogy e-zel is terheltem Szerkesztő urat. Úgyis nehéz magyarnak lenni, hátmég újságot csinálni...” Szívesen bocsátottuk ren­delkezésre mindig hasábjainkat komoly művészeti és kultu­rális törekvések és kritika céljaira. UJ MIKES KELEMEN LEVELEI: LEVELEK - ÓCEÁNIÁBÓL Édes néném 1 Úgy állapodtunk meg, hogy — akárcsak Kele­men úr tette----érr se szépítek semmit, s nem is titkolok, még akkor se, ha ezt kétszer meggon­dolom, hiszen vannak elegen, akik szapulják a magyart. Gyógyítani csak őszinteséggel lehet, s ezért ma véletlenül a "fekete listán" levők ke­rülnek sorra. Hallotta-e, hogy New Jersey kör­nyékén egy velünk egyidőben kimenekült ifjú öncsonkítást végzett magán, több helyen meg­sebesítette magát, a száját bekötötte s azután úgy adta elő a dolgot, mint akit a. kommunista kémek támadtak meg. Hát ezt igazán nem nehéz elhinni, de ebben az esetben mesének bizonyult, s ahogy a hírek mondják, mindezt azért csele­kedte, hogy magának nevet szerezzen, kitűnjön a többi közül. Nem hiszem, hogy csupán Tom Mix-regényhős az illető. Magyar betegséget hor­doz magában. A magyar individum-tultengetés mindig rákfenénk volt. Bizony még a forradalom alatt is láttam olyan helyezkedő vezetőket, akik pillanatnyilag letörve állottak a szerepek kiosz­tásánál, ha nem az övéké volt az elsőség. De az­­előttről, az egész magyar életet mérgezte ez a kitünési viszeketegség. Emlékszik ? — a minisztériumokban, főválto­zás idején mindent, — módszert, tankönyvet, irányelveket tartalmazó munkákat — meg kel­lett semmisíteni, amit az előd alkotott, hogy aztán annál nagyobb mellénnyel jöjjön, aki jön I Sze­gény mindennapos becsületes hősök, szakértő beosztottak dörzsölhették homlokukat. Vagy em­lékszik a társadalmi érintkezésben a Piripócsi Mucukákra, akik már harmadik szavukba bele­keverték, hogy "Jani bácsi a méltó" jóbarátjuk nekik. Mindenki akart valaminek lenni, valami­nek látszani s ez még ma is és itt is meg van a magyarok körében. Öntudathiány és bizonyos primitívség az eredője ennek. Azt hiszi semmiség ? Nem. Különösen idegen­ben nem. Ezt a rossz hiányosságot csak alá ját­szotta a kommunizmus "alkotása" s egészen klasszikusan megformált tételt igazol évtizeddel ezelőtt Ortega di Gasse "A tömegek lázadása" című könyvében. Még pedig azt, hogy mindenki, minden képzettség nélkül szerepelni akar, bár­milyen feladatra jogosnak érzi magát, esetleg arra is, hogy félóra, alatt egy negyven emeletes felhőkarcolót építtessen (nem építsen I) Ma mindenki az ilyenek közül vezért, tudóst, mű­vészt akar játszani, azok felelőssége és alázata nélkül. Jersey-i barátunk és a hozzáhasonlók, a "kicsi, kutya nagytól tanul ugatni" elve alapján, ma ime,- itt vannak még és rontanak a legna­gyobb közösségi összefogás idején. Szerencsé­re nem sokan vannak. De hogy vannak és más formában, ilyen feltűnési, s ha nem lehet, sértő­­döm-hiúsági betegségben szenvednek ez tény. A napokban egy jelentékeny létszámú magyar­ságot felölelő városban voltam magyar tánc­estélyen. Minden szép volt, kedves volt, csak most arról az egy-két. beteg lélekről akarok be­számolni, akiket a többi értelmesebb magyarok is hasonlóan hibáztattak. Ne gondoljon valami botrányra az estélyen. Ó nem. Csupán beszélge­tés alatt mutogatták ismerőseim, hogy ez, job­ban mondva ezek azok, akik bizony már hosszú évtizede itt élnek, de ma sem tudnak —- nyu­godtan mondhatjuk — egy szót se angolul. Ál­láspontjuk : "tanuljon meg magyarul, aki akar, mert én valamikor..." s itt aztán császár és királyi és nemcsászári felsorolások következtek. Ez a hetykeség és magukat is becsapó önáltatás valóságban úgy néz ki, hogy ha valami jótét an­gyal egy éjszakai csoda folytán megtanítaná őket angolul, másnap a nagy "felvágás"-i igye­kezetben ők volnának azok, akik ha kell, ha nem, még magyar estéken is kizárólag angolul beszél­nének. Érzi édes néném azt az áporodott dohos levegőt, ^amely e szavak elmondása után kicsap, s amely mérgezte magyar múltbeli életünket? Mondjuk meg őszintén : hozzászoktak a semmit­tevéshez, megkülönböztetett szerepükhöz az ilyen legénye'k, műveltségük elképesztően hiá­nyos volt, s az igazi magyar intellektueleket el és kiűzték pávatollas társaságukból. 1941-ben katona voltam, átmeneti kiképzés­ben. Egy becsületes tanítóból lett tartalékos had­nagy a marosvásárhelyi árok szélén könnyes szemmel mesélte nekem, hogy a tiszti étkezdé­ben a többiek kinézik őt, mert nem végzett Lu­­dovikát. 1937-ben a Collegium Hungaricumban szobát kerestem s a titkár örömmel újságolta, hogy megürült váratlanul az egyik. Egy három nappal ezelőtt ideérkezett szolgabíró hirtelen hazautazott s amint a titkár mondta, azért, mert nem bírta ki a gondolatot, hogy amikor az utcá­ra kimegy,senki sem köszön neki. Ez volt tehát a nagy tanulmányút. Édes néném, — miért sorolom fel mindezt ? A rosszat, amit csak egy még rosszabb, a vörös gyötrelem tudott elsöpörni. De, ami után a kitisz­tulás kell, hogy jöjjön ?! Azért, mert az uj élet­re, amire várunk, s aminek megfogalmazását any­­nyiszor "kérdezik itt az emigrációban, így is rá lehet mutatni. Mindaz, ami nem ilyen, mint a felsorolt példák. Odahaza az ilyeneket nem írtam volna meg, hogy ne szolgáljak az ellenségnek, de itt az emigrációban, a holnap kötelessége, a magyar emigrációnak velleitása követeli meg­szólaltatni. Civilekben, katonákban öntudatos és szellemiekben 4s felkészült, születési előítélettől függetlenített férfiakra van szükség, nem pedig olyanokra, akik megkülönböztetetthelyzetüket jóterjedelmű anyagi javaiknak köszönhették, amelyeknek kúriájában festmény gyanánt leg­feljebb egy gipszbe öntött kézzel rásurolható ba­nális nyomtatott képet találhattál. A pénz a kár­tyára s a kávéházi főúrnak ment pohártörésekre, a "ki vagyok én ?" érdekében. üdvözli Kelemen ur aprédja. «aowaoooeBOooeoeoo&MgoDflOflooeoopQewooooooooBc MAGYAR LEXIKON AUGUSTUS RÓMAI CSÁSZÁR. Augustus, teljes nevén Caius Julius Caesar Octavianus, az első római császár volt. Született Rómában Kr. e. 63-ban, meghalt Nolában Kr. u. 14-ben. Nagybátyja^ Julius Caesar végrendeletében fiává fogadta és örökösévé tette. Caesar megöleté­­sének hírére az ifjú Octavianus Rómába sietett. Itt szemben találta magát a nép kegyét kereső, uralomravágyó Antoniusszal. Octavianus, a szenátus felhatalmazása alapján Hirtius és Panza consulokkal megtámadta Antoniust s le is győzte Mutiná­­nál ; a szenátus azonban nem volt hajlandó elismerni a győztes jogait. Octavianus ezért kibékült Antoniusszal és hármasban Lepidusszal megkötötték a második trium­virátust {43). Teljesen magukhoz ragadták a hatalmat és a birodalmat felosztották egymás közt : Octavianus kapta nyugatot, Antonius keletet, Lepidus pedig az afrikai tartol mányokat. Utóbbit azonban csakhamar kibuktatták ; mikor ipedig Antoniust Cleo­patra egyiptomi királynőhöz kötötte szerelme, a hatalom egyedüli birtokosa Octa­vianus maradt, aki élve az alkalommal, Antoniusra Actiumnál döntő csapást mért 9 ezzel biztosította magának az egyeduralmat. Háromnapos diadalmenet, az Augustus (felséges) császári cím (erről a hónap neve) és a világ hódolata járt mindezért. Külsikereit betetőzte az állam belső rendjének újjáalakításával. Népszámlálás, vagyonfelbecsülés., senatus alakítás, állandó hadsereg létesítése, városépítés, gyar­matosítás, az egyén, család és köz jogainak megvédése, az irodalmi élet fellendí­tése s mindehhez vallásos légkör teremtése : újjáépítő munkájának legkiemelkedőbb állomásai. A köztársaság bevált formáit megőrizte, de minden hatalmat saját magá­ban egyesített. Főpap és hadúr volt egyszemélyben. Békefejedelem akart lenni s a polgárháborúktól sokat szenvedett népeinek békét és jólétet akart szerezni. A határok biztosítása és kikerekítése azonban számos háborúra kényszerítette. A magyar történelemre fontos, hogy az Alpok vidékét, Ausztriát a Dunáig, a Dráva-Száva közét ő kebelezte be az ókor kulturbirodalmába. Ezzel lépett Magyar­­ország területe a világtörténet színpadára. Más hadjáratait nem kísérte szerencse. Nem sikerült elfoglalnia Arábiát, Aethiópiát, a mai Csehszlovákia területét. Utóbbi ellen Kr. u. ó-ban azért maradt abba a felvonulás, mert a római sereg mögött éppen a nemrég meghódított pannonok és dalmaták lázadtak fel. Németországot kezdetben sikerült az Elbáig meghódítania, de Kr. u. 9-ben Arminius megsemmi­sítette Quintilius Varus 25 ezer főnyi seregét a teutoburgi erdőben és ennek kö­vetkeztében csak egy sáv maradt római kézen a Rajna jobbpartján. Augustus Kr. e. 35-ben személyesen is vezetett hadat a későbbi magyar földön, melynek eredménye volt Sziszek és a Száva-part elfoglalása. Augustus uralkodásá­hoz fűződik a római képzőművészet, különösen az építészet rendkívüli fellendülése, valamint a római irodalom aranykora is : Vergilius és Horatius munkássága. A hónapok elnevezése is Augustus római császár alatt vált véglegessé. Az év 8. hónapja ekkor kapta Augustus nevét, azért is, mert ő küszöbölte ki a naptárba becsúszott újabb hibákat. Augustus latinul fenségest, dicsőt jelent. Később, még az újkorban is, a csá­szári rangot jelentette. Augusta pedig a római birodalomban a császári ház nő­tagjainak címe volt, a császárnéé is. Szintén fenségest jelentett. Kocsi Jánosnak üzenjük Judenauba, Ausztriába, hogy ne csüggedjen kivándorlására biztosan mielőbb sor kerül s az univerzális lakatosnak, villany- és autogén hegesztőnek Ka­nadában könnyű lesz elhelyezkedni. Január 19. óta várják indulásukat. Lapunkon keresztül azzal a kéréssel fordulnak a kanadai magyarokhoz, hogy adjanak részükre garancia le­velet, Míg angolul megtanul szakmáján kívül is bármilyen munkát elvállal. Felesége is vele van, gyermekük nincs. A jó­indulatú emberek értesítését kéri Judenau, Flüchtlingslager EGYHÁZI HÍREK MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ London-Mount Brydges, Ont. 1957 április 1*én uj lelkipásztort ka­pott a Lorvdon-Mount Brydges-i gyüleke­zet Csiszár Attila menekült lelkész sze­mélyében. Beiktatása május 10-én, d. u. 5 órakor volt a Presbyterian Church St. Andrew's templomában. A beiktatást Rú­zsa Jenő hamiltoni- lelkipásztor végezte, az igehírdetői szolgálatot Dr. Tóth Kálmán torontói lelkipásztor látta el. Az ünnep­ségen több magyar és angol lelkipásztor vett részt. A beiktatás után a községi Hall­ban 170 személyes vacsora volt, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. Minden vasárnap fél háromkor tartjuk az istentiszteletet. A templomba járók át­lagos száma 60. A gyülekezeti tagok szá­ma 115. Husvétkor 92-en voltak az isten­tiszteleten, 54-en vettek úrvacsorát. Az istentisztelettel egy időben van vasárnapi iskola, melyet a lelkipásztor felesége és Gégény Irénke végez. Minden szerdán este 7 órakor ifjúsági bibliaóra van. Az uj lelkipásztor a kon­firmációi oktatást is megkezdte. Május 12-én megtartottuk az Anyák Napját. A résztvevők száma 110 volt. Istentisztelet után műsoros ünnepélyt tar­tottunk. A következő gyermekek szaval­tak : Varga Bandi, Gégény Irénke, Gégény Juliska, Gégény Janika, Matiszko Deni, Tóth Margit, Tóth Linda, Énekes Lacika, Körmendi Ernő, Braun István, Csiszár Ani­ta, Fazekas Zsuzsi, Ur Lajos és ifj. Csiszár Attila. Zeneszámokkal gyönyörködtettek: Csiszár Anita,Gégény Julia, Vágó Ágnes és Vágó Eszter. Az Anyák Napja testvéri szeretetben lefolyt teadélutánnal végző­dött. Májúi 25-én volt Cseke Eliz diakonisz­­sza testvér esküvője Urbán Károly mont­reali építészmérnökkel a Londoni Chal-i mers' templomban. Tanuk voltak Dr. Ko­­váts Gyula és Cseke Sándor. Cseke Eliz diakonissza testvér nem ismeretlen a gyü­lekezetünkben, mert ő szervezte meg az itteni egyházi közösséget. Az Ur áldása legyen az uj házaspáron. Junius 17-én nagy részvét mellett te­mettük el özv. Kajathy Istvár.né sz. Far­kas Julianna asszonytestvérünket a tem­plomi istentisztelet után a Mount Bryd­­gesi temetőbe. Élt 76 évet. Az elhunyt; MELODY THEATRE TORONTO 344 COLLEGE ST. TEL.: WA. 2-6319 ICH HAB7 MICH SO AN DICH GEWOEHNT Angol feliratokkal. Csütörtöktől, 1957. julius 4-től szerdáig, julius 10-ig bezárólag Két kitűnő német zenés vígjáték: Gyönyörű tájak — Kedves dallamok — Derűs romantika — Vidám félre-4 értések — Két házasság szellemesen és finoman fűszerezett mulatságos tÖr-^ ténete. Főszereplők: INGE EGGER az ikernővérek kettős alakításában O. W. FISCHER — ROBERT LINDNER — és mások FIAKERMILLI ►Bécsi kedély és hangulat — Szerelem — Humor — Ének — Tánc — Muzsika ► Főszereplők : GRETL SCHOERG — PAUL HOERBIGER — KARL SCHOENBOEOc' és mások változatos kisérőmüsor a legújabb német híradóval. Előadások naponta 6 órától folytatólagosan. Szombaton 1.30, 5.30 és 9-koM MELODY THEATRE MONTREAL ►SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok.) BE. 0050 . Péntektől, 1957. julius 5-től csütörtökig, julius 11-ig bezárólag Két kitűnő német zenés vígjáték MAEDCHEN MIT ZUKUNFT Angol feliratokkal. ► Vidám bonyodalmakkal telt szerelmi történet — Lendület — Humor — Tánc__] Muzsika Főszereplők: HERTHA STAAL — PETER PASETTI — GRETHE WEISER — HANS RICHTER és mások WIESE Hangulat — Derű — . AUF DER GRUENEN Angol feliratokkal. ► Kedves tájak — Vérpezsdítő dallamok — Szerelem — Humor ^Főszereplők : HANNELORE BOLLMANN — HANS HOLT — WALTER MUELLER1 és mások Változatos kisérőmüsor. Naponta 6-tól folytatólagosan. Szombat, vasárnap d. u. 2-től folytatólagosan.; julius 1-én 6 órától folytatólagosan. YORK THEATRE 164 YORK ST. Csak 3 napig DIE HAMILTON TEL.: JA. 2-09214 1957. julius 8—9 és 10-én, hétfőn, kedden és szerdán Két kitűnő német film egy műsorban : PERLE VON TOKAY Angol feliratokkal. Vidám bonyodalmakkal telt szerelmi történet — Szüreti mulatság Tokajban —i Cigányzene — Csárdás — Magyaros tűz és hangulat — Remek élmény és szórakozás Főszereplők: HANNERL MAíZ -1- PAUL HOERBIGER — KARL SCHOENBOECK, és mások LICHT DER Angol feliratokkal. Az anyai szeretet gyönyörű himnusza — Felejthetetlenül szép, megragadó és éfdekfeszítő film Főszereplő : PAULA WESSELY Változatos kisérőmüsor. Előadások naponta este 6.15-től folytatólagosan. “A legkedveltebb rajzom” DAS LIEBE PETERBOROUGH! SZÜLETÉSŰ Lyle Glover nagyon szereti a zenét, gyűjti a jazz-lemeze­­ket és immár tizenkét éve hivatásos rajzoló és karikaturista. Kedvelt karikaturistái Char­les. Addams, George Price és Virgil Partch. No és hogy állunk Lyle Glover-rel ? A kanadai művészek népszerűsítésére kiadott sorozat egyik képe, melyet a John Laban Ltd. hoz nyilvánosságra BREWERY LIMITED A MAGYAR HÖLGYEK FIGYELMÉBE ajánlom divatszalonomat, amelyet 380 KING ST. WEST alatt, TORONTÓBAN nyitottam meg. Telefon : EM. 8-5653. Budapesten a Haris közben tizenhét éven keresztül a legkényesebb igényű hölgyek kosztümjei készül­tek szalonomban. Szívesen venném a torontói magjar hölgyek érdeklődését és pártfogását. KOYNOK MÁRIA. asszonytestvérünkben Lakó Andrásné édesanyját, Kohlsmith Vilbertné asszony­körünk elnöknője nagyanyját gyászolja. Emléke legyen áldott közöttünk. Julius 1 -tői magyar iskola kezdődött a lelkipásztor lakásán. Áldja meg az Ur és tegye gyümölcsöző­vé az Ő magvetését a mi kis London- Mount Brydges-i magyar gyülekezetünk­ben. Ha valamit el akar adni, vágj’ venni akar, ha kiadó lakása van, vagy lakást keres MINDEN ESETBEN ADJON FEL EGY HIRDETÉST -a “Kanadai Magyarságában. Előfizetőink hirdetéseiket telefonon is feladhatják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents