Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-01-09 / 2. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail ' Kanada legnagyobb magyarnyelvű Post Office Department, Ottawa. r * anti-kommunista lapja ^AAAAAAAAAA^^^^^^W^AAA^AAWVWW/WVAftAW^A<WW»\VWVW^AAA^AAA^/*AA^WVWWV v ^AAAAAAA<VWWi*A^A^A^W^y¥^^AV. wVWW^WVWWVWWWVWWVWWWVWVWA^WV>wWWS C a « a d a’ s largest Anti-Communist twice every week in Hungarian language Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam, 2. szám. Ara : 10 Cent Toronto, 1957 január 9. MAGUNK ÜGYÉBEN A MENEKÜLTEK HELYZETE AUSZTRIÁBAN------------O----------Az ausztriai Magyar Segítő Szolgálat jelenti : Ausztriába eddig kereken 170.000 menekült érkezett. Az érkezők száma a múlt hét közepe felé lecsökkent napi 800—900 emberre, viszont az utóbbi napokban ismét emelkedett. Az utolsó napokban 1340 menekültet regisztráltak a felfogó állomásokon. Az eddigi kivándorlás tabellája a következő képet mutatta : Kedves Olvasóink ! Mai számunktól kezdve hetenkint kétszer adjuk ki a Kanadai Magyarságot. Ezzel megvalósult egyik régi tervünk, s egyúttal az az általános kívánság, hogy a magyarok több tájékoztatást kapjanak anyanyelvükön. Hatalmas lépés ez hét évvel ezelőtt elindult lapunk történetében. A kívülálló, az emigráns újságírás nehéz, idegölő problémáját nem ismerő olvasó talán el sem tudja képzelni, mennyi munka, szorgalom, gond, kitartás, vas Idegzet kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk. Mikor elindultunk, egy ellenséges világ vett bennünket körül. Mert hisz nemcsak a győztes hatalmak tekintettek bennünket, magyarokat “enemy”-nek, hanem még saját testvéreink is. Hét évvel ezelőtt, mikor elindultunk, még a 25—30 évvel ezelőtt kivándorolt kanadai, amerikai magyarok nagy része is “nyilas, fasiszta bitangnak’’ nevezett bennünket, mert lapjaik, amelyek idegen zsoldban állottak, erre az ostobaságra tanították őket. De idegenkedéssel, sőt gyűlölettel nézett ránk a másik oldal is, a ködevők, az izmusok megszállottái, akik arról ábrándoztak (egy részük még ma is azt hihiszi), hogy a vörös rémuralom bukása után majd ismét “ők” jönnek. Csak nagyon kevesen voltak azok, akik mindjárt kezdetben mellénkálltak. A többség csak lassan, nagyonis lassan kezdte észrevenni lapunk tiszta szándékát, azon igyekezetünket, hogy pártérdekeken felülemelkedve, az emigrációs magyar élet egyetemes érdekeit képviseljük, s a világeseményekről a magyar emigráció szemszögéből hű képet adjunk. Az erőset az Isten is segíti — mondja a római közmondás. Ezt tapasztaltuk mi is az utóbbi két évben. Mert amikor ellenfeleink látták, hogy képtelenek bennünket legyűrni, hogy hazugságaik már sehol sem találnak hitelre, ők maguk is beálltak olvasóink közé. Először csak azért vették meg a lapot, hogy azt szidhassák, kritizálhassák, aztán lassan kénytelenek voltak beismerni, hogy egyre kevesebb a lapban a szidnivaló. Igen. Mert még a gyűlölet sem tudta őket úgy elvakítani, hogy ne lássák, ne érezzék meg, hogy a Kanadai Magyarság minden sorából izzó magyar érzés, emelkedett szellem, a testvéri megbékülést akaró legtisztább szándék sugárzik. Az emigráció sajnos ismét csak a Mindenható által ránkmért büntetésből eszmélt rá arra, hogy a széthúzás, a pártpolitika nem szolgálja a magyarság ügyét. Népünk a közelmúltban lefolyt, minden eddiginél dicsőségesebb szabadságharca reméljük meggyőzött mindenkit arról, hogy a magyar népnek nem pártokra, vezérekre van szüksége, hanem szabadságra. Olyan szabadságra, amelyben a nép maga határozhatja meg, milyen pártot támogasson, melyik kormányformát válassza. Az elmúlt hónapok eseményei bebizonyították, hogy egyetlen emigráns politikus sem beszélhet “jogfolytonosságról”, mert a magyar népnek sem az 1945-ben megszűnt, sem az ezt ŰOÖOOOOCMOÖOOOOOOOOOOÖK ÄZ USA UJ KÖZELKELETI POLITIKÁJA Eisenhower elnök nagyjelentőségű törvényjavaslatot nyújtott be a Kongresszusban, amely az Egyesült Államok eddigi passzív közelkeleti politikáját teljesen megváltoztatja. A javaslat szerint “az Elnök jogosult a Közelkeleti Térben katonai segélynyújtási programmot végrehajtani, bármely ország, vagy országok javára, amelyek ezt a segítséget kérik. Jogosult toyábbá az Egyesült Államok fegyveres erejét felhasználni, ha úgy látja, hogy ez szükséges abból a célból, hogy valamelyik közelkeleti országot megvédje bármilyen nyílt támadás ellen, mely azt a nemzetközi kommunizmus által ellenőrzött bármely ország részéről éri, ha a megtámadott ország ezt a segítséget kéri. A haderő felhasználása csak az Egyesült államok nemzetközi szerződése kötelezettségeivel, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányával egyetértésben történhet, s csak az Egyesült Nemzeteknek az Alapokmány 51-ik szakaszában meghatározott intézkedéseivel és meghagyásaival egyetértésben működhet. Ha az USA ilyen intézkedést tesz, azt azonnal jelentenie kell a Biztonsági Tanácsnak, s az intézkedés semilyen formában sem szünteti meg a Biztonsági Tanács azon hatáskörét és felelősségét, hogy a nemzetközi béke helyreállítása érdekében bármely szükséges intézkedést megtehessen.” A diplomácia nyelvén megfogalmazott mondatok egyszerű szavakkal a következőket jelentik : Ha kommunista részről BÁRMELY KÖZELKELETI ORSZÁGOT nyílt támadás ér, úgy az USA hadserege az Elnök parancsára az UNO ELŐZETES MEGKÉRDEZÉSE NÉLKÜL IS beavatkozhat, körülbelül abban a formában, amelyben Nagybritannia és Franciaország beavatkoztak a szuezi kérdésben. Az USA ilyen beavatkozás esetén UTÓLAG fog jelentést tenni a Biztonsági Tanácsnak, tehát nem enged időt arra, hogy a Szovjet vétójával lehetetlenné és hiábavalóvá tegye a katonai akciót. Másrészről azonban a KÖZGYŰLÉS által az UNO-tagjai által elhatározott esetleges intézkedéseket az USA mindenkor respektálni fogja. Minthogy a közgyűlésen ország quota kivándorolt Svájc 10.000 8.882 Hollandia 5.000 1.976 Svédország 3.500 2.951 Ausztrália 5.000 156 USA 21.000 16.000 Belgium 3.000 6.002 Ujzéland 1.000 — Brazília 3.000 — Kolumbia 1.000 — Délafrika 500 — Csile 1.000 7 Írország 1.000 461 Luxemburg 300 186 Olaszország 4.000 2.485 Dánia 1.000 2.000 Törökország 500 — Franciaország korlátlan 8.000 Németország korlátlan 12.000 Anglia korlátlan 13.000 Kanada korlátlan 4.000 A fenti összeállításból látható, hogy bár a kivándorlás Ausztriából nagy ütemben haladt az elmúlt hetekben, ez nem állt számarányban a beözönlők számával. A legtöbb quota betelt, vagy közel van a beteléshez. Az egyes országokban kivándorolni óhajtók regisztrálása már ma felülmúlják a quotaszámokat. Ez a helyzet pl. az USA esetében is. December 12-én volt egy megbeszélés a belügyminisztériumban, amelyen az amerikai követség illetékes ura közölte, hogy a 21.500 ember Amerikába való elszállítása január végéig be fog fejeződni. A németországi, franciaországi, angliai és kanadai kivándorlások tehát a korlátlan bevándorlási lehetőség lebonyolítása is le fog lassulni, mert komoly transzportnehézségek mutatkoznak. A Kanadába való regisztrálás december végéig szünetel, mert az előjegyzettek elszállítása egyelőre heteket fog igénybe venni. A menekülteknek kb. 80%-a túlzsúfolt táborokban van elhelyezve és nincsen remény arra, hogy ezeket a közeljövőben Ausztriában munkába lehessen állítani, illetve magánhelyeken helyezzék el őket. A nyomor és tétlenségre kárhoztatás olyan demoralizáló hatással van az emberekre, hogy mielőbbi gyökeres változás nélkül katasztrófára kell elkészülni. Nem szabad elfelejteni, hogy a most menekült tömegeknek kb. 70%-a 30 éven aluli ember. Túlsúlyban vannak a fiatal férfiak, •vert e-’ek a deportálásoktól félnek. Ezek az emberek mindenüket hajlandók voltak fe’áldozni Magyarországért és azért, hogy Magyarországon a nyugati értelemben vett demokrácia jusson győzelemre. Ezek az emberek egytől-egyig a legsúlyosabban csalódtak a Nyugatban azáltal, hogy amikor az ország lakossága nemre, korra és társadalmi származásra való tekintet nélkül fegyvert ragadott a nyugati eszményekért, üres szavakon kívül semminemű támogatást nem kapott a Nyugattól. Amikor ezek az emberek mindenüket feláldozva menekülni kényszerültek az orosz szoldateszka elől, tették ezt abban a reményben, hogy a Nyugat legalább idekint segítségükre fog sietni. Ez részben megtörtént. De a segítség ahhoz viszonyítva, amire még szükség lenne, elenyészően csekély. Magyarországon a terror állandóan fokozódik. A deportálások egyre folynak. A menekültek egybehangzó vallomása alapián megállapítható, hogy az embereket éjszaka viszik el lakásaikról. Főleg diákok és a munkásság vezetői vannak kitéve az üldözéseknek. Mindezt figyelembe véve nemhogy a menekülés megállásával, hanem állandó fokozódásá-»joooooooooeoecoooooooc-HooooscooDoooooo' veto nincsen, a közgyűlési határozatok valóban a világ közvéleményét kell, hogy visszatükrözzék, s ezzel az USA nem kíván szembehelyezkedni. Eisenhower javaslata nyílt kiállást jelent a kommunizmus terjeszkedési kísérleteivel szemben, utólag jóváhagyja Nagybritannia és Franciaország szuezi akcióját, s egyúttal biztonságot ad az arab államoknak ; a katonai segélyprogramm természetesen jelentős gazdasági segítséggel karöltve jár. LEGÚJABB MÉGY HM© DELEGÁTUS érkezett Magyarországra, egyedül azzal a céllal, hogy a Magyarországnak esetleg nyújtandó gazdasági segítség feltételeit tanulmányozza. A Kádár-bábkormány csak azzal a feltétellel engedte be a delegátusokat, hogy politikai helyzettanulmányt nem végezhetnek, erről jelentést nem adhatnak, s megérkezésüket előre nem szabad közzétenni. A négy delegátus tevékenysége véleményünk szerint többet árt, mint amit használ ; őrültség volna a Kádár-kormánynak gazdasági segítséget nyújtani, s ezzel tönkretenni a magyar munkásság ellenállásának legnagyobb fegyverét, a passzív rezisztenciát. Reméljük, hogy a delegátusok jelentése után csak akkor kerülhet sor érdembeli gazdasági tárgyalásokra, ha előbb a magyar nép politikai követeléseit teljesítették. Ezzel kapcsolatos az a hír, hogy Horváth Imre, a Kádárbábkormány úgynevezett külügyminisztere azt a kijelentést tette, hogy Hammerskjöld UNO-főtitkár a tavasz folyamán fog Budapestre a helyzet tanulmányozására ellátogatni. Ha az UNO hajlandó arra, hogy bitorló, tömeggyilkos, szemtelen szovjetbábok parancsát elfogadja, akkor valóban elveszti tekintélyét. Hammerskjöldnek akkor és úgy kell Magyarországra utaznia, ahogy azt az UNO közgyűlés elhatározta. Éppen ezért örömmel üdvözöljük azt a hírt, hogy a magyar kérdést a most folyó héten ismét tárgyalás alá veszi a közgyűlés, ahol valószínűleg a magyar bábkormány kizárására fognak javaslatot tenni, val kell számolnunk. Az egyetlen megoldás, amely véget vetne ennek a szörnyű helyzetnek az volna, ha a nyugati hatalmak végre erélyes fellépéssel kényszerítenék a szovjetet magyarországi politikájának megváltoztatására. Ugyancsak egybehangzóan vallják a menekültek, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt által kiosztott segélyanyagot az Államvédelmi szervek a Vöröskereszt közegeinek távozása után elkobozzák. Ezek az áruk így nem kerülnek a rászorulók kezébe, hanem drága pénzért vásárolhatók az állami áruházakban vagy megbízható kommunisták között kerülnek kiosztásra. Ezért a Magyarországra küldött segélyek ottani felhasználásának szigorúbb ellenőrzését kellene kieszközölnünk ! Ami az ausztriai menekültek sorsát illeti, azért kell dolgoznunk, hogy az ideszóló segélyakciók ne lohadjanak le és hogy a kivándorlási quotákat lehetőleg a kétszeresére lehessen felemelni. A legtöbb menekült az USA-ba, Svájcba, Németországba, Kanadába és Braziliába szeretne kivándorolni. Legnagyobb részük viszont Ausztriában szeretne maradni, közel a hazához. Az osztrák hatóságok minden téren megteszik a tőlük telhetőt, de nem képesek egyedül megoldani a problémákat. Ha a szabad államok mindegyike kéthárom menekült tábor teljes ellátását és patronálását elvállalná, ezzel lehetne a jelen pillanatban az akut problémát leghatásosabban segíteni. A Vöröskeresztek Ligája 10 nagy tábor, összesen 25.000 ember gondozását már elvállalta. Viszont több, mint 400 táborban vannak elhelyezve Ausztriában menekültek. Az illetékes osztrák szervek egybehangzó beesése szerint legalább 60.000 ember itt maradásával kell számolni. Nagy problémát okoznak még a diákok. Eddig kb. 2.600 egyetemistát regisztráltak az österreichische Hochschülerschaft-nál. A rendelkezésekre álló stipendiumok száma viszont csupán 960. A főiskolások száma állandóan nő. A regisztráltak közé nincsenek beszámítva azok, akiket odahaza származásuk miatt nem engedtek tanulni, de akik szabad földön szeretnék tanulmányaikat folytatni.. Nagy segítség volna, ha a szabad magyaroknak sikerülne minél nagyobb számú stipendiumot kieszközölni befogadó országok révén. Ha bizonyos alapítványok, vagy egyetemek, esetleg kormányok hajlandók stipendiumot adni a magyar menekült diákoknak, kérjük irányítsák ezeket a következő címre : österreichische Hochschülerschaft Koordínationskomitee für Ungar. Studentenhilfe Wien I. Kolingasse 19. Hasonló probléma a középiskolások ügye. Innsbruckban már működik magyar középiskola, amelyet okvetlenül ki kell bővíteni, hogy ebben 70 tanulót elhelyezhessünk és elláthassunk. Lenne egy megfelelő épület, amelyet azonban meg kellene venni. A vételár 40.000 dollár. Egy tanuló havi ellátása kb. 23—24 dollár. Ha ezt az épületet meg lehetne venni, akkor ebben 70 diákot tudnának elhelyezni, további 130 pedig a városban, koszthelyeken volna elhelyezhető. A 200 diák havi 23 dolláros ellátása kereken havi 4.800 dollárt jelentene. 12 tanár havi szükséglete 1.500 schilling fizetéssel további havi 800 dollárt tesz ki. Felállítás alatt áll még két másik középiskola, amelyeket holland és svájci alapból lehetne részben financírozni. A diákok tankönyvekkel való ellátása, itteni előállítás rotanrint eljárással kb. 12.000 dollárba kerülne. A három iskola tanári fizetése összesen havi 2.500 dollárt igényelne. ** A Magyar Menekültügyi Szolgálat fenti tájékoztatóját Dr. Taubinger László, a Szolgá lat vezetője írta alá. A Menekültügyi Szolgálat a menekültek direkt segélyezésén kívül jelenleg az egyetlen teljesen magyar ellenőrzés alatt álló ausztriai központi szervezetünk. amely a magyarság képviseletében igen fontos munkát végez az osztrák hatóságok, a nemzetközi segélyszervezetek, a különböző követségek és küldöttségek munkájának koordinálása terén. kővető politikai rendszerek egyike sem kell. Ami után az egész magyar nemzet vágyik és amiért 1956 októberében minden magyar az életét is hajlandó volt feláldozni : az az izmusoktól mentes, szabad, független Magyarország. A magyar nép, hasonlóan a világ minden kultúrnépéhez, szabadon, félelem nélkül szeretne élni. Elég volt az idegen1 ügynökökből, a terror legények uralmából ! De nem akarunk a jövőben egyetlen nagyhatalom szolgája sem lenni. Ezer évig j a magunk fejével gondolkoztunk és egész Európa respektált bennünket, a jövőben is magunk akarjuk meghatározni, mit tartunk jónak, igazságosnak, mi szolgálja népünk érdekét. Idegen hatalmak ügynökei, külföld-majmolók többé nem juthatnak Magyarországon szerephez. Erről majd gondoskodik a szabadságát, függetlenségét visszanyert nemzet, a titkos, általános választójog alapján létrejövendő parlament és kormány. Lapunk megszületése óta ezekért az elvekért küzdött és ezért fog a jövőben is harcolni, most már hála Istennek még hatalmasabb fegyverrel. A Kanadai Magyarság egyelőre hetenként kétszer, nyolcnyolc oldalon jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ha lapunk terjedelme csak négy oldal volna, kiadhatnék akár naponta is. Erre azonban ma még nem gondolunk. Sőt, azt sem ígérjük, hogy állandóan nyolc oldalon jelenünk meg. Előfordulhat, j (ahogy eredetileg terveztük is), hogy csak hat-hat oldalas lesz a lapunk, mert nem szokásunk az, hogy olyat ígérjünk olvasóinknak, amit esetleg nem tudunk betartani. Teljesen az olvasóktól, hirdetőktől függ, milyen mértékben tudunk tovább erősödni. Úgy érezzük, hogy ha minden olvasónk legalább egy uj előfizetőt szerez ebben az ujesztendőben, akkor lehetővé válik, hogy hetenként háromszor, vagy még nagyobb oldalszámmal jelenjünk meg. Szerkesztőgárdánk ma már elég erős ahhoz, hogy ezt a problémát minden technikai nehézség ^ nélkül megoldhassuk. Ne feledjük, hogy minél többször jele- 1 nünk meg, annál frissebb lesz a híranyag, s annál több üzleti ' eredményt is tudunk biztosítani hirdetőinknek. 1 Azok a barátaink, akik hét évvel ezelőtt csatlakoztak < olvasótáborunkhoz, s az általunk képviselt eszmékhez, ma már 1 nemcsak kanadai, amerikai állampolgárok, de anyagi téren is ^ eljutottak oda, ahová az itt született, vagy régen bevándo- ' rolt többi kanadai polgár eljutott. Annakidején még mind- 1 annyian olyan tétován, olyan értetlenül álltak egy számukra > idegen világban, mint a most érkezett és egyre érkező többi á magyar testvérünk ezen az újéven. De amint ezek a régi ba- ^ rátáink megtanulták, hogyan kell jó kanadainak, jó amerikainak, s egyúttal igaz magyarnak lenni a nyugati kontinensen, 1 úgy fogják megérni a boldogulást azok is, akiket az 1956-os 1 magyar szabadságharc vihara sodort ide. Mert ez a kontinens! 1 a szabadság földje, az a föld, ahol mindenki félelem nélkül 1 élhet, építheti a jövőjét. <
