Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-01-09 / 2. szám
2 KANADAI MAGYARSÁG VII. 2. sz. 1957 január 9. “TfUtUf-tVlltZtM 996 Doveremü l Road, Toronto. Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Laptulajdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válaszból vég nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portó költség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published at 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LE. 6-0333. KÖSZÖNJÜK! A karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben és naprólnapra az üdvözlő levelek százait kapjuk hűséges olvasóinktól. Mindannyian Isten áldását kérik további munkánkra, szép terveinkre. Különösen a 16 oldalas karácsonyi számunk nyerte , meg olvasóink tetszését. “Nincs még egy lap az emigrációban, j amely olyen gazdag tartalommal, ünnepi számmal lepte volna meg olvasóit” — írja egyik montreáli olvasónk. De idézhetnénk bőven az elismerő levelekből, de nem tesszük, mert nem akarjuk, hogy bárki is önreklámmal vádoljon bennünket: a tények, egyébként is önmaguk helyett beszélnek. Reméljük, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben tudjuk hatalmas olvasótáborunk igényeit kielégíteni. Köszönjük a rengetegkarácsonyi üdvözlőlapot, az elismerő leveleket és igyekszünk azt a jövőben is kiérdemelni. AZ ÁVO ÉS AZ OROSZOK ELLOPJÁK A VÖRÖSKERESZTES SZÁLLÍTMÁNYOKAT JEGYZŐKÖNYV, Készült 1956. évi november 26-án a Magyar Menekültügyi Szolgálat wieni, III. Ditscheinergasse 3. III. alatti irodájában. — Megjelenik Dr. Bender Géza nőgyógyász, volt V1T. Garay tér 14. sz. jelenleg II. Rembrandstrasse 32/11 j (Ranfelshofer) lakos és előadta a következőket. Pohtikai fogoly voR, előbb kötél általi halálra Ítélve, melyet kegye-1 lemből változtattak át életfogytiglani börtönre. 1956 évi november 1. én szabadult meg a fogságból,! akkor elvezényelték a Péterffy Sándor utcai MABI kórházba dolgozni mint orvost. Onnan pedig kivezényelték a Thököli úti szabadságharcos csoporthoz. 12.-ig ott működött, akkor a csapatát szétverték, akkor az Egészségügyi Minisztériumba került, ahol gyermekeket szállított Szombathelyre. Szom-i bathelyen összekerült Németh Istvánnéval, aki a vasmegyei Vörös Kereszt szervezet vezetője volt. Ott győződtem meg róla, hogy mindazok az ausztriai vöröskeresztes szállítmányok, amelyek odaérkeztek, vagy az oroszok kezére kerültek, vagy pedig az ÁVO akkor már átöltöztetett emberei kezére kerülnek, vagy pedig azokat Németh Istvánná, a vezető egyszerűen eladta a saját zsebére. Maga Németh Istvánná adta át a gyógyszereket, az egész megyében összegyűjtött élelmiszereket az oroszoknak, illetve az ÁVó-soknak, a férje ÁVO-s százados volt, a,z oroszokat kizárólag igy, a budapesti éhező lakosság számára összegyűjtött élelmiszerrel élelmezték. Csupán egy esetben fordult elő, hogy 63 zsák élelmiszert, 25 kg zsírt, 25 kg. almát és 25 kg cukrot sikerült neki kiverekednie a pestiek részére és Budapestre felszállitani, azokat a Budapesti Autóbuszüzem dolgozóinak adta át, akik a harcok idején a harcosok szállítását eszközölték. Biztos tudomásom van arról, hogy azok az ausztriai gyógyszerek, amelyek Szentgotthárdon lettek elhelyezve, a gyógyszertárba kerültek és ott pénzért árusítják őket. ő maga személyesen járt Szentgotthárdon, ott kért gyógyszereket a Vörös Kereszt részére, és vele a járási titkár, illetve a VB elnök, Kasza Ferenc közölte, hogy nem adhat semmit, mert azt az utasítást kapta, hogy a gyógyszereket a patikában kell pénzért eladni. A Rókus kórházban volt éppen, ahova több száz orosz sebesültet vitt, amikor az oroszok lőni kezdték a kórházat november 12-én. A főorvos kérésére, mint olyan, aki oroszul beszé’ek, kimentem és kiabáltam, hogy ne lőjjenek, itt csak sebesültek vannak, mégpedig vegyesen magyar és orosz sebesültek. E't megnézte az őrnagy, azután kiment és éktelen káromkodás közepette levett az első tankról egy őrnagyi ruhát viselő ÁVó-s tisztet és a tankkal négyszer keresztül ment rajta és széttaposta. Ez adta nekik azt a felvilágosítást, hogy a Rókus az egy fasiszta menedékhely. Felolvasás után helybenhagyva aláírtam azzal, hogy az mindenben az én előadásomat tartalmazza és mindenben fed'a valóságot. Előadásomat mindenkor, bármilyen törvényhatóság vagy bíróság előtt esküvel is hajlandó vagyok megerősíteni. Kmft. Felvette: Dr. Papp Andor s. k, Dr. Bender Géza s. k. Körbélvegző: Ungarischer Hilfsdienst, Magyar Segítő Szolgálat, Wien, Hungarian Welfare Service. Fenti jegyzőkönyv szószerint egyezik a Délamerika’ Magyarok Szövetségének, eredeti pecséttel megküldött másolattal. Kanadai Notesz A SZABAD SAJTÓ A SZABADSÁG ALAPPILLÉRE A szabad, mindenféle korlátozástól mentes sajtó, amely a hatóságoktól való félelem és beleszólás nélkül nyilváníthatja véleményét a közügyeket illetőleg, egyike a demokratikus szabadság alapvető sarkköveinek. Kanada 100 napilapja, mintegy 130 nemzetiségi lapja és 1200 angol és francia nyelvű hetilapja és más időszaki sajtóterméke együttes őrzője szabadságunknak, a közpénzeknek és egyben közvéleményünk kialakítója is. Kanada sajtója kevés kivétellel szabad volt egész történelmünk folyamán és keveset szenvedett kormánybeavatkozástól. Különös, hogy Angliában, amely demokráciánk forrása, sokkal több volt a sajtókorlátozás, amíg a sajtó elérte teljes szabadságát. (Ma viszont, az angol sajtó gyakran sokkal élesebben támadja kormányát, mint a kanadai, sőt addig is elmegy, hogy magát a királyi családot is bírálja, ami jóformán elképzelhetetlen Kanadában.) Hogyan fejlődött ki a szabad kanadai sajtó? Amidőn Quebec eleste után Kanada 1759- ben angol uralom alá került, a Korona biztosította a québeci francia lakosság egyéni szabadságjogait annak ellenére, hogy a meghódított ország kormányzata angol lett. Ez a kormányzat azután fokozatosan terjedt Nyugat felé,, az akkori Felső-Kanadába, ahol Simcoe 1793-ban az akkor York néven ismert Torontóban megalapította a mai Ontario fővárosát. Az uj Királyi Gyarmat kormányzói Angliából jöttek. Annak ellenére, hogy Quebecben fenntartották a franciák egyéni szabadságjogait, Alsó-Kanadában a Korona angol polgári és katonai megbízottai gyakorolták a hatalmat. 1776-ban, az akkori ú. n. Continental Congress (Kontinentális Kongresszus) megalapítói, akik nem voltak mások mint a lázadó gyarmatok, vagyis a mai Egyesült Államok kénviselői, Benjamin Franklint Montreálba küldték, hogy megkísérelje a kanadaiakat is lázadásra bírni a Korona ellen. Franklin küldetése nem vezetett eredményre, de meg volt az a hatása, hogy 1778-ban Fleury Mesplets lapot alapított. Irodalmi kiadmánynak készült, de valószínűleg olyan propagandát is tartalmazott, amely nem tetszett a kormány képviselőinek, mert 1779-ben betiltották. 1785-ben újra megindult és azóta fennáll mind a mai napig, mint Montreál vezető angol nyelvű napilapja, a Gazette. Ugyanezen évek alatt az angol sajtó nehéz időket élt át. Az első nyomdát William Caxton alapította meg Angliában 1477-ben. Az újságok terén azonban egészen a 18. századig nem volt jelentős fejlődés. Az angol törvények szerint újság megindí- MGO»KX»DCOeG*0000000& tásához engedélyre volt szükség és a rágalmazásra vonatkozó törvénykezés rendkívül szigorú volt. Angliában az uralkodó osztály nem nézte jószemmel a demokratikus sajtót. Sir Philip Gibbs elmondja, hogy 1663-ban (II. Károly uralkodása alatt) egy nyomdászt felakasztottak, majd felnégyeltek azért, mert a nemességre sértő anyagot tett közzé. 1770-ig tilos volt a Parlament üléseiről sajtójelentést készíteni. Ezután úgy a Képviselőház, mint a Lordok Házának vitáit nyilvánosságra hozták, azonban a sajtót igen magas adókkal sújtották. Egészen a 19. század derekáig az újságok példányonkint 4 filléres (penny) adót voltak kötelesek fizetni, ezenkívül az újságpapír minden fontja után 2l/j> fillért (pennyt) fizettek és a hirdetésekből befolyó jövedelmük felét is a kincstárnak adták le. Kanadában nincsen kézzelfogható adatunk hasonló korlátozásokra nézve. Ez bizonyos mértékig talán annak volt a következménye, hogy az első kanadai újságok a kormány által kiadott hivatalos közlönyök voltak. Az első ilyen közlönyt (Gazette-et) Bartholomew Green alapította 1752-ben Halifaxban. Ezt követte a Quebec Gazette 1764-ben. Ezen újságok kiadói inkább nyomdászok voltak, mint újságírók. Anyagukat nagyrészt kormányzóiktól kapták. Többé-kevésbbé azt tették, amit kiosztottak számukra. A hivatalos köröknek ezen úttörő lapokkal szemben tanúsított türelmes magatartása azonban a szabad véleménynyilvánítás szülőanyja lett. 1837-ben az angol kormányzat elleni lázadás vezetője, William Lyon Mackenzit, maga is lapszerkesztő volt. 1824-től 1834- ig a Colonial Advocate (Gyarmati Tanácsadó) című újság kiadója volt, amely élesen bírálta a Mackenzie által “Family Compact”-nak, családi együttesnek bélyegzett kinevezéseket Felső-Kanadában. Lapja először a Niagara Falls melletti Queenston-ban jelent meg, ahonnan később Yorkba (a mai Torontó) költözött. Kétségtelen, hogy Torontó és Montreál úttörő községeiben az embereknek nem volt sok pénze. Mégis, Mackenzie nyomain az ú. n. “reform” lapok egész sora jelent meg. E lapok nem bírták volna el az angliaihoz hasonló magas bélyegadót, mert hisz az úttörő közületek kevés készpénzzel rendelkező lakói máskép nem tudták volna őket megvenni. Mackenzie forradalma az Alsó-Kanada-ihoz hasonlóan elbukott. A “Családi Együttes” számos “reform” lapot betiltott. Ezen intézkedés azonban csak növelte a keresletet a torontói Georg Brown által 1844-ben megalapított Globe című liberális lap, továbbá más olyan lapok iránt, amelyek a demokratikus kormányforma kiszélesítés,ót követelték. Ezen időponttól kezdve a kanadai sajtó félelem, vagy kedvezőbb elbánás befolyásától mentesen haladt előre a fejlődés útján. OOCXHGOOCHG-SOSSQOaOOOO«’ A KISEBBSÉGEK NEMZETE--------0--------Egy a Városházán tartott fogadáson, Phillips polgármester azt mondotta az uj bevándorlók egy csoportjának, akik éppen akkor kapták meg állampolgársági bizonyítványukat, hogy Kanada “a kisebbségek hazája.” E kijelentés érdemes arra, hogy elismételjék olyan jövőbeni ünnepélyeken, amelyeken ujkanadaiak teljesjogú állampolgárokká válnak, vagy az állampolgárság kihangsulyozására más tevékenység folyamán kerül sor. Demokratikus országokban lehetnek különbségek egyes csoportok között. Kanadában e külömbségeket előmozdítják. E nemzet azon alapelven épült fel, amelynek értelmében változó kultúrák erőt adnak a népnek. Arra való jogunk azonban, hogy külömbözők lehessünk, felelősséget is hordoz magában. A hangsúly e vonatkozásban rendesen azon van, hogy a kisebbségnek joga legyen azt kívánni, hogy ne legyen megkülömböztetés. E kívánság jogos és figyelemmel kell lennünk annak kielégítésére. Viszont a kisebbség részére fennáll annak kötelezettsége, hogy ne csak kérjen, hanem adjon is. Ez azt jelenti, hogy hozzá kell járulnia a nemzet egésze egységének, biztonságának és jólétének megteremtéséhez. A hozzájárulás kötelezettségének hangsúlyozása épp oly fontos mint a követelésekre való jogé. Phillips polgármester azon kijelentése, amely szerint Kanada “a kisebbségek hazája”, egyformán hangsúlyozza ki az állampolgársággal járó jogokat ,és kötelességeket. Kanadában mindnyájan összetartozunk. E nagykiterjedésű országban minden nemzetiségi, vagy vallási csoport kisebbségben van valahol. Ilyen körülmények között senki sem mondhatja, hogy mint egy bizonyos kisebbség tagjának több jogra és kevesebb felelősségre van igénye, vagy hogy mint a többséghez tartozót több felelősség és kevesebb jog illeti meg. Mivel bizonyos időben vagy bizonyos helyeken mindnyájan védekezésben vagyunk, mindnyájan egyenlőek kell, hogy legyünk. Amilyen mértékben Kanada népe felismeri ezen igazságot, olyan mértékben fog a nemzet ereje és szabadsága is tovább növekedni. KANADA ÉS INDIA BARÁTSÁGA-----------O-----------Paul Martin kanadi egészségügyi és népjóléti miniszter indiai tai-tózkodása megerősítette a két ország közötti baráti együttérzést. A miniszter körutat tett Indiában, majd megegyezést írt alá, mely szerint Kanada pénzügyi segítséget nyújt India északi államaiban az uj ötéves terv megvalósításához. Kérjük kedves előfizetőinket, hogy címváltozásuk esetén az előző címüket is közöljék kiadólrva tatunkkal. ar hatóságok hirdetménye értelmében teljesen vámmentesen küldhető. A tás Bécsfcól történik. Kikézbesítés 3—4 nap alatt. Kérjen árjegyzéket! GIFT PARCEL CENTRE TO HUNGARY 781 QUEEN ST., W., TORONTO MAGYÁR PASSIO összeállította : Béla deák. V. A darab közlése az újságban legalább négy-öt folytatást fog igénybe venni (Kb. 15 jelenet). Ezt nem kell megvárni. Az ügy sürgős, mert minél előbb elő kell adni, ahol csak leihet. Éppen ezért társadalmi- és egyesületi vezetők forduljanak levélben egyenesen az alábbi címre : Mr. J. FülÖpp 225-13 Ave. East Calgary (Alta.) Ezen a címen egészen csekély díjazásért (éppen csak a papír és bélyegköltség) válaszbélyegben 50 cent, a teljes darab magyarul és angolul kapható. A kettő együtt 1 dollárért. V. Jelenet. (Szín : Gyári iroda fizető helyisége. Fizető ablak előtt munkások állnak sorban a fizetésért. Minden munkás láthatólag alkuszik a fizetés átvételénél. Sokalják a rengeteg levonást s igyekszenek annyit megmenteni keserves keresetükből, amennyit csak lehet. A pénztárnyílás előtt vörös kai’szalagos AVó-s legény áll. Ha az alku túlságosan hosszúra nyúlik, akkor vészjóslóan beleavatkozik a vitába. Beavatkozására a munkás rendszerint megnémuh A falakon nagyhangú plakátok : “Dolgozz az 5 éves tervért, javítsd a normát.” “Tiéd a gyár magadnak dolgozol !” stb.) Szekeres : (Harmadik a sorban a pénztár előtt. Türelmetlenül előre szól egy idősebb embernek, aki a pénztárossal vitatkozik.) Gyerünk már Pista bácsi, mert ránk esteledik! Pista bácsi : (Méltatlankodva visszaszól.) Fogd be a szád. Azt hiszed te nem fogsz mérgelődni, ha ide kerülsz. Hiszen ezek lenyúzzák még a rongyos ingedet is a testedről. (Itt hüvelykujjával a pénztár felé bök.) ÁVÓ-s : (Vésztjóslón.) Ne sokat pofázzanak, mert baj lesz. Egy hang- hátulról : (Gúnyosan.) Már megint ugat az oroszok kutyája. ÁVÓ-s : (Előreugrik.) Ki volt az ? Néma csend. ÁVÓ-s (Szigorúbban.) Kinek járt itt a szája ? (Mellen ragadja az egyik munkást.) Ha nem mondod meg, ki volt, akkor velem jössz ! Munkás : (Egykedvűen.) Mit akar tudni ? ÁVó-s : Azt, hogy ki pofázott az imént. Munkás : Nem tudom mire gondol. Sokfélét beszélgettünk itten. ÁVó-s : Na ne tetesd magad, mint aki nem hallotta. Aki a kutyáról beszélt. Azt akarom tudni. Munkás : Nem volt itt semmiféle kutya. Egy hang elől : Csak az az egy, aki most is beszél. ÁVÓ-s : -(Elengedi a munkást. Dühösen előreugrik.) No megállj, a mindenségit ! Pártbizalmi : (Bőrkabátos, vörös karszalagos, micisapkás ember bejön balról. Az ÁVó-shoz.) Keresik magát az őrsön Moravecz. ÁVó-s : Nekem most itt kell lennem, elvtárs. (A munkásokra mutat.) Ezek itt úgyis sokat pofáznak. Pártbizalmi : Ne féljen, majd nem pofáznak, amíg én itt leszek. (Vésztjóslón körülnéz. — ÁVÓ-s morogva el.) Szekeres : (Odakerül a pénztárhoz, sóhajtva.) Soványan szivárog az a nyomorult pénz. Pénztáros : Én, sajnos, nem adhatok többet. (Átnyújtja Szekeresnek a levonások céduláját.) Szekeres : (Hangosan olvassa.) Párttagsági díj : ötven forint, könyvtár : harminc forint, öt éves tervre : száz forint, önkéntes felajánlás Koreának : száz forint... Szentséges Atyaúristen, ez közel háromszáz forint. Marad hétszáz forint. Ez egy zsák krumpli, egy kevés liszt, öt kilo zsír és három kilo hús ! És akkor hol van még a kenyér ? Pénztáros : Ne méltatlankodjék, írja alá. Szekeres : Nem írom alá, ha beledöglöm sem. Én sem Koreára, sem az ötéves tervre ,nem ajánlottam fel önként egyetlen fityinget sem. Dolgoztam, mint az állat, majd a duplájára javítottam a normát s most írjam alá ezt ?... Pártbizalmi: (Csendesen Szekeres mögé lép. Vészjóslón) : Nem gondolja, hogy okosabb lenne, ha egy kicsit csendesebben viselkedne, elvtárs ? Szekeres : (Ingerülten.) Mi köze magának az én magánügyemhez ? Pártbizalmi : Ez nem magánügy. Ez az állam ügye. Szekeres : Hogy azt a fizetést kapjam, amiért becsületesen megdolgoztam, az a magánügyem. Pártbizalmi : De az ötéves terv, meg a koreai háború az államé. Szekeres : Bánom is én ezeket a marhaságokat, de én önkéntesen egy fityinget sem ajánlottam fel ezekre a célokra, nemhogy százforintokat. Ennyit már csak a négy gyermekemre való tekintettel sem tehetek meg. Pártbizalmi : (Gúnyosan.) Úgy, szóval maga szabotálja ezeket a dolgokat. És ezt még be is ismeri. Vegye tudomásul, hogy maga az állam ellensége. (Ahhoz az ajtóhoz megy, ahol az előbb az ÁVó-s kiment. Fennhangon.) őrség ! Szekeres : (Kétségbeesetten.) Én nem szabotáltam semmit és maga nem mondhatja, hogy az állam ellensége vagyok, mert csak a családomra gondoltam és csak azt követeljem, amit tisztességesen megkerestem. ÁVó-s (Egy társával besiet a pénztárhelyiségbe.) Itt /agyunk biztos elvtárs ! Pártbizalmi : Ezt a hazaáruló gazembert fogjátok fülön. Lázit ja a munkásokat és szabotálni akar. Ezért felelnie kell a népbíróság előtt. Szekeres : (Kétségbeesetten.) Én nem szabotáltam semmit. Nem igaz, amit ez az ember mond. Minden szava hazugság ! Ne higyjetek neki. Pártbizalmi: (Int a szemével az ÁVÓ-soknak, akik két oldaról karon ragadják Szekerest. Szekeres kétségbeesetten védekezik.) Első ÁVó-s : Ha nem hallgat a szépszóra, másképp is beszélhetünk ! Pártbizalmi : A hatvanba vigyétek. Szekeres : (Dulakodva.) Segítség ! Ne hagyjatok emberek !... Második ÁVÓ-s : (A géppisztoly agyával hátbavágja Szekerest.) Ne ordítozzon ! Gyerünk ! (Dulakodva kiviszik Szekerest.) (Folytatása következik). Nyugtával dicsérd a napot, előfizetéssel a lapot.
