Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-02-02 / 9. szám
VII. 9. sz. 1957 február 2. KANADAI MAGYARSÁG gk KANADAI m ß rn m e m 'íbtCttyvtiOM* 996 Dovercouri Road, Toronto. Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Laptulajdonos-főszerkesrtő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válas/.bélveg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published at 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LE. 6-0333. A SZERKESZTŐ POSTÁJA Három magyar szabónő ír levelet Budapestről, melyben kanadaiaktól munkaviszonyt kilátásba helyező bizonylatot kérnek. Mindhárman jártasak a szabóság minden ágában, de háztartásba is elmennének, mert kitünően főznek. A tervet naivnak látjuk. Nevüket és budapesti címüket nem írjuk ide, de érdeklődő kanadaiaknak szívesen szolgálunk közelebbi felvilágosítással. D| MIKES KELEMEN LEVELEI LEVELEK - ÓCEÁNIÁBÓL * * * Az uj menekültek lelkesedéssel olvassák lapunkat, melyet, az ausztriai táboroktól kezdve megtalálnak a kivándorlás minden állomásán. Most Bánrévei Kovács uj kanadás testvérünktől kapunk lelkesítő sorokat, ki egyetért célkitűzéseinkkel. Versben fejezi ki támogató szeretetét : Kanadai Magyarságnak Cikkeit olvasom, A meghirdetett programmot Én is támogatom. Köszöni ük a “hazáBan magyar” lelkesedését, ilyen olvasók lelkesítenek az újságírás nehéz és felelősségteljes munkájában. * * Magda István felvilágosítást kér a Nyugatnémetországban megalakult Szabadság Légióról. Mi sem tudunk többet erről a kérdésről, mint amennyit az európai hírügynökségek közöltek. Az utazáshoz a külügyminisztériumtól kell útlevelet kérni s a repülőjegy Torontó és Bonn között mintegy 250 dollárba kerül. Óvjuk azonban minden elhamarkodott lépéstől. ** * Bognár Ferenc, Keszthelyről november 20-án indult el és három napi gya’oglás után lépte át az osztrák határt. Résztvett a szabadságharcban. Kanadában élő rokonainak címét nem hozhatta magával. Nagynénje Könczöl Mária, valahol a Dohány vidéken él. Kéri a jóakaratú emberek támogatását rokonainak felkutatásához. * * ííí Németh Gyulát vakbélgyulladással szállították be a kochranei kórházba, ahol nem tud sem az orvosokkal, sem az ápolónőkkel beszélni. Néhány német szót ismer s csupán ezek segít. 'végével érintkezik környezetével. Arra kér bennünket, hogy szótárt küldjünk részére. Sajnálattal értesítjük, hogy jelenleg angol-magyar szótár nem áll rendelkezésünkre. ** * Breznyák János és társai, a salzburgi menekült táborok lakói, panaszkodnak, hogy nem indítják őket útba Kanada felé. A kanadai bevándorlási miniszter szerint 28.000 magyar szabadságharcost hoznak át Kanadába. A szállítási eszközök hiánya miatt azonban csak nyár közepére várható valamenynyinek megérkezése. Eddig 10.000 van kint s február végéig még 5.000 .érkezik. Márciusban 3.000 várható. A további 10.000 felvételét még csak most szervezik a különböző európai országokban. őszintén kívánjuk, hogy Breznyák János és társai már a legközelebbi szállítási csoporttal útbainduljanak Kanada felé. i i * * Makó Márton kérésére keressük Juhász Ferenc régi kanadás rokonát. Boldogan írja, hogy felesége ,és fia is átlépték az osztrák határt s most az egész család együtt várja az ansfeldeni táborban a kanadai kivándorlást. A jószivű kanadaiakat arra kéri, hogy küldjenek neki munkavállalási engedélyt, mert annak birtokában a kivándorlásnál soronkívüliséget élvezne. Foglalkozása cipőfelsőrész készítő, 10 éves gyakorlata van. Szerkesztőségünk szívesen továbbítaná hozzá a munkavállalási engedélyt. Ezt a bevándorlási hivatal 478. számú nyomtatványán kell kiállítani. * * * Pintér László Abbotsfordból, ahova nemrégen érkezett a soproni egyetem erdészeti karával, lapunk rendszeres küldését kéri. Szívesen útbaindítottuk. Versei érdeklik szerkesztőségünket, s ha megütik a mértéket közölni is fogjuk. Éaes JNéném ! Mingyárt elöljáróban azzal kezdem, hogy lám, a magyar sors milyen egy, örök és oszthatatlan minden időben : felkelünk, leveretünk, s aztán tehetetlenségünkben jobb híjján tatarozgatni kezdjük a rozzant kapulábat, — vagy szétfutkosunk a világba. Egyszóval : pus:tulunk, veszünk, — várunk, s remélünk ! Hát nem mindegy, hogy az Urnák hányadik esztendejében vagyunk, ha a bajunk éppen ugyanaz maradt, mint amikor a Nagyságos fejedelem íródeákja küldözgette magának Rodostóból leveleit. Nekem is most az a Zágon-felé mutató halovány csillag adta a gondolatot, hogy levelezzek magával, annál is inkább, mert a zágoni falucskában, ha ilyenkor hajnalosan disznót perzselnek, a lángja az én szülőfalumig is ellátszik. No de most egyelőre ne a jóféleségekről beszéljünk. (Úgy vélem otthon nem igen fulladnak a zsírba mostanában atyánkfiái). És arról se, hogy bizony erre felé igen fájintos élet van, még a kert végibe is gépkocsin járnak az emberek, s engem majdnem kidobtak az állásomból, mert feltartóztattam a fagyasztási lázat azzal, hogy nem mertem egy csirkeszárnyat a szemétvödörbe dobni. Hiába, nagy dolog, s szerencse az, hogy erre felé még a háború halálmadara nem csapkodta meg szárnyait. Hanem beszéljünk arról, ami ilyen javíthatatlan, folyton gyötrődő tollászkodó emberj nek első pillanatban szemügyre esik. Nagy a I fájdalmam, mint éppen a rodostóiaké volt. De mégis n^gy a gyönyörűségem is, mert tudja édes néném, hogy Budapesten 15 évig nem ! igen tollászkodhattam, s magamnak írtam, ' magamban beszéltem, mint — emlékszik — I a félkegyelmű Rózsi a falunkban. Hát ezalka' lommal azt szeretném megírni édes néném, hogy erre felé a nagy idegenségben is vannak jószándékú és világos fejű emberek, közülünk is, akik látták, ismerték a mi otthoni I sorsunkat, bajunkat, s anélkül, hogy a nagy I marakodásban erre vagy arra elgaloppíroznák magukat, ma is töretlenül a magyar ügy harcosai. Kell, hogy elnézést kérjek tőlük, hogy ezen a helyen írok róluk, ahol éppen ők is írnak, de hogyan hallgathatnám el, amikor minduntalan olyan mondatok ötlenek szemembe, amelyek éppen úgy szivén ragadnak, mint amikor a sötétség éveiben a föld alatt lantot pengetgettem ! Egyik cikkírónk a nemzetvédelemről sikolt, — mert ez sikoly, nemcsak beszéd, — i a világ fülébe. Bizony nemzettragédia, hogy itt vagyunk, de annyira mélypontra süllyedt sorsunk, hogy lám még így is jobb, mint abban a pokolban élni, amely se embert, se Istent nem ismer, amely már ott tart, vagy azzal is jött, hogy emberéletekről egyáltalán nem tartozik beszámolni, saját bálványait is bepiszkolja, s a közösségi életforma, a közösségi elv és az anyagelvűség együtthangoztatott “fából-vaskarika”-tanából pedig kitermelte az uj embertípust, amely csak és kizárólag saját magával törődik. Egy másik írásban a “szent őrületről” olvastam. Ami a fiúkat minden idők legszebb forradalmába vitte. Úgy történt minden a valóságban, otthon, ahogy le van írva. A legjobb forradalmi szellemnevelő a kommunizmus maga volt, saját maga ellen. Ez olyan volt, igaz-e édes néném, mint a vurstliban a céllövő tudományát mutogató ember. Amíg nem talál, azt mondja : így lősz te !. .. Hát valóban eleget próbálkoztak a kommunisták és sikerült is megmutatni mindazt, amit az emberiség, a szabadság az élethez való jog érdekében tenni nem szabad. A “szent őrület” maga pedig nem is jött olyan nehezen a fiúknál. Azoknál már minden mindegy volt. Itt megint az Ízléstelenségnél és a mértéktartásnál számították el magukat a világ tév-elvtársai. Emlékszik, még magam is keservesen vetettem papírra, hogy “alszik a homok” és mutogattam Erdély, a románok, szerbek bolgárok felé, példaképpen, akik bizonyára hamarabb unják majd meg a dolgot. Most boldog vagyok, hogy nekem segített a kommunizmus. Csak szomorúan látom, hogy a kis népek még most se tudják félretenni egymás közti féltékenykedésüket, a legragyogóbb alkalmat szalasztották el, feledve a “divide et impera” farkaskörmeit. “El kell pusztítani” című cikk írójának is NYUGALOM AZ OSZTRÁK /HATÁRON Bécsből jelentik, hogy január 25-én éjjel mindössze csak 35 magyar menekült lépte át az osztrák határt. Ez a legkisebb napi menekült létszám az október 23-iki szabadságharc kitörése óta. Lapunk más helyén már jelentettük, hogy a menekülési irány most eltolódott Jugoszlávia felé. Az osztrák határt túlságosan megerősítették. oooooDQC'M«o«eo«oo»oa»oooo& igaza van. írásából a tárgyilagos szemmel és nyílt egyenességgel keresett humánum csendül ki. Nincs “ilyen”, nincs “olyan” kommunizmus, csak kommunizmus van. Nérósdit játszani ma már nem lehet. Akik még azt is megkövetelik, hogy mosolyogjon a halálraítélt, hogy védekezzen, ne rontsa örömét a császárnak. Akik a lekötözött ember orrát tollal piszkálják s ha moccan, már telekürtölik, hegy ellenforradalmár, fasiszta... Mind a nép nevében beszélnek, s közben a nép a legnagyobb ellenségük, az a nép, amely az ország lakóinak — minden bosszúságukra — a legnagyobb százalékát teszi ki. “Az írók felelősségéről” is olvastam eg: cikket. Kifelé vezető utamban néhány sorstársam közt megemlítettem, hogy az írónak a forradalomban való szereplését nem igen kellene hánytorgatni. Mert ugy-e bár a hőmérőt is hiába dörzsölgetjük, az alig-alig emelkedik valamicskét. Nem tetszett egyiknek-másiknak ez a megjegyzés, s én nem firtattam. Nem akartam abba a látszatba esni, hogy hazabeszélek s azért vélekedem így, mert mindenkitől akkora némaságot vártam volna el. mint saját magamtól. Én, tudja édes néném ma is csak egyszerű betüvető embernek tartom magamat s valóban inkább újságot írtarr a háborúig. Csak a némaságomban buzdultair neki. De nem magamra, hanem a többiekre vonatkozóan, akik asztalfióknak írtak, e helyes iráúyú cikk kibővítésére megjegyezhetem : Nem is tudom, hogy egyáltalán lehet-e valakit hibáztatni olyan terror mellett ? Itt mást nem lehetett tenni, legfeljebb egyet : elhallgatni. Különösen annak, aki nem volt még “név”, és nem mentek el hozzá. Aki pedig haladt az árral, vagy akkor kezdett szabadabb hangot pengetni, amikor a hivatalos utasítás is megengedte, az minden, csak nem előfutár. A realitások tényét mindig el kell fogadni. De kérdés, hogy 1944—1956 között a megjelent, vagy a meg nem jelent művek fogják-e majd az irodalmat képviselni ? Találkoztam jőszándékú emberekkel, de az irányítás miatt alig tudták az “örök embert” becsempészgetni, hogy élvezetté és értékké váljanak írásaik, s ha pedig tanítani akartak volna, az csak a vörös tanok irányában történhetett. A multat szapulták, amelynek hibái, minden ellenséges legázolás nélkül is orvoslást nyertek volna. Az események nem csak az Ígérgető politikusok, hanem az írók szavát is meghaladták a tüntetők tömegében, a harcokban az írókká' szembeni hitetlenség legfeljebb megbotrán kozássá változott, amikor ugyanazok egyil 24 óráról a másikra homlokegyenest ellenkezően írtak. A többiről nem is beszélek, azok szellemi ÁVÓ-sok voltak. Nem irigylem kedves néném a sorsukat. De most még egy lapszemle-futtatást teszek Mert ide kívánkozik. Milyen szomorúan szól nak hozzám a betűk, amikor egyik amerika hetilapban azt olvasom, hogy “gyászmagya rok” nyílt levelet írtak Erdélyből, még pedif írók Budapestre, amelyben elítélik az “ellen foiTadalmat”. Hát kedves néném ezek közöt olyan három név szerepel, akik úgy emberi mint irodalmi múltjukat tekintve, igen soka^ tettek az emberért, a magyarért egyaránt Most hallgasson meg engem. Nem akarok én senkit védeni, őket sem. Nem is szorulna! talán rá. De nem szeretem azt, ha az ellenség egymásnak ereszti a magyart és sátáni módoj hahotáz rajta. Én ismerem a kommunizmu nagy gépezetét : a nyílt levelet aláíratták ! Mondom, nem kívánom a vörös bűvkörben élő írók sorsát. Akiknek megőszíilt fejjel méj félre se szabad állni, hanem ime, elhurcolják, ha kell saját szülőanyjuk (hazájuk) kínpadra feszítéséhez és ott elvárják tőlük, hogy tapsoljanak és siránkozzanak : “valóban ross anya volt, méltó a halálra.” Az emberi szörnyűségnek ezt a netovábbját nem lehet felülmúlni. Nem csodálkoznék, ha valamennyi csatlós állam valamennyi honpolgára táviratban kérné : azonnal akasszák fe! őket, mert nincs szebb dolog a világon, mint egy ilyen üdvös eszméért kilehelni lelkűket. Ha sokáig várunk és élünk, még ezt is megérhetjük édes néném. De most már búcsúzom is, mert igen megjött az etye-petyém egy kis füstölt szalonnára. Üdvözli : Kelemen űr apródja. EGY IGAZ BARÁTUNK TÁMOGASD A “MAGYARSÁGOT !” a szabad világ legbátrabb hangú, pártokon felülálló magyar lapját! Mrs. Edith Hyder, a hamiltoni rádió kommentátora minden héten külön előadást tart a magyar szabadságharcról, s a magyar menekültek helyzetéről Kanadában. Felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent mindanynyiunknak, mikor egy ilyen önzetlen, lelkes kanadai barát nemcsak a foglalkozásából eredő szakértelemmel, hanem teli szívvel áll ki ügyünk mellett. Mert most, amikor a magyar szabadságharcosoknak a közönnyel és irigységgel, féltékenységgel és idegenkedéssel kell megküzdeniök, az angolok, illetve a kanadaiak baráti támogatása, főleg a rádió hullámain át, többet tesz, mint kötetekre terjedő magyar szavak. Köszönjük Mrs. Hyder munkáját és biztosan tudjuk, hogy számos követője akad. Kérjük kedves előfizetőinket, hogy címváltozásuk esetén az előző címüket is közöljék kiadóhivatalunkkal. MAGYÁR PASSIO összeállította : Béla deák. Csapó jött, átvette a foglyot és én egy óra múlva elindultam a határ felé. (Kovách A.: “A Mindszenty per árnyékában”) FÜGGÖNY. X. Jelenet. (Szoba az Andrássy út 60 második emeletén. A menyíyezet magasságából fekete posztó körfüggöny borítja a faat. Ablak nincs. A mennyezetet tompa, zöldes neonfény viágítja. Zöld ripsz garnitúra. Az egyik sarokban pálma. Szotatlan a szoba közepére helyezett dívány. A díványt három írvos állja körül. A díványon a bíboros megkínzott teste.) Weil : (A test fölé hajol, felnyitja az egyik szemhéját. Ügyeli.) A pupilla még merev, nem reagál. Balassa : (Odahúzza az egyik karosszéket. Leül. Kézbemszi a bíboros élettelen kezét. Érverést mér.) Kelemen : Tizenhét órája tart a transz. (Szünet.) Nem coma ez ? Balassa (Visszateszi a mellkasra a kezet.) A pulzus kicsit gyenge, de ritmusos. Szívműködés kielégítő. Weil : Most jutunk el a fizikumi lebontás legalsó fokára íz élet veszélyeztetése nélkül. De mindenesetre a váratlan colapsusok veszélyzónája ez. Kelemen : Kínos lenne. Csend. Lassan a fej fölé kerül. 'Nézi.) Az arc megkövesedett, kékesfehér. A fül és az ajak krétaszerű. Weil : Mennyi volt a vércukor tegnap ? Balassa : Mélyen a normál alá sülyedt. Kelemen : Ez a test most élő koporsója egy halott léeknek. Weil : Egy kicsit túlhajtották odalenn a dolgot. (Meglézi a pulzust.) Nincs semmi baj. Mindjárt tonizáljuk egy kicsit a szivet. Balassa : A régi törvényszéki orvos csodálkozna, hogy mennyire megnőtt a szerepköre. Weil : Megértem, hogy türelmetlen az Osztály. Kilenc lapja dolgoznak s az anyag nem az, amit vártak. Sok a negatívum. Tulajdonképpen belőle, (a test felé int) nem hoztak ki semmit. Kelemen : Igen. Hiányzik az a belső fordulat, amit csak 5 adhatott volna meg : a hitelesség bélyege a vallomásokon. Amit az Osztály nem tud megoldani, akárhogy is belemegy a dolgokba. Balassa : S azt hiszem, kicsit túlkoránra tűzték ki a tárgyalást. Publikum elé vinni értetlenül képtelenség. Weil : Hát abba a terminusba majd beleszólunk. Idő kell. A bíboros uj énjét meg kell komponálnom, — még magam sem látom világosan. Nem ismerem a papi típusokat. Rendkí'ül kényes feladat. Uraim, az orvos és pszihiáter leggyönyöűbb területén dolgozunk. A forradalom megadta a lehetőségét, hogy egy főpapon mutathassuk be a tömegeknek, hogy i lélek fikció. Az egyház régen még a halott test boncolását s tiltotta, most eljutottunk oda, hogy a lélek élve-boncolá;át végezhetjük el egy bíboroson. Kelemen : Mi a közvetlen feladat ? Weil : Most hatolunk be a tudattalanba, az ős-énbe. Feldatunk az úgynevezett lélekkivonás az emberi testből, — a 'izikum, az ideghálózat és az agyi tevékenység összeomlása léikül. A szovjet-kísérletek tömegének köszönhető, hogy ma nár szinte biztos terepen mozgunk itt és hogy nagy eredméíyekre támaszkodhatunk. Bíboros : (Jobb keze lecsúszik, — mélyet sóhajt.) Weil : A lélek lebontása az élő fizikumban, helyesebben ;alán áthangolása, vagy mélyebbre hatolva ; egy uj én beépítése a fizikumba, ez a modern szovjet biopszichológia dialala. (Elgondolkozva játszik ceruzájával a bíboros feje feett.) Lélek, lélek, lélek mondom és nevezzük csak továbbra s léleknek a könnyebb kezelhetőség kedvéért, a szervek össznűködésének ezt a derivátumát, — ez a lélek kérem, felszánolás alatt áll. A testnek ez a szinte önálló életre törő készégé, ez a lélek, amely sug’árzik belülről, magja már a biológiai ős-énben is benne van, fluidál. hullámhossza van, ugyanakkor a testet mint burok veszi körül s az egyén légkörét jelenti, — ez a rejtélyes lélek foglyunk lett. Bíboros : (Teste a maláriás hidegrázás sokkjával remegíi kezd. Lélegzés szaggatottabb, gyorsabb.) Weil : (Felveszi a lecsuklatt kart. Szünet.) Úgy látom, '.tléptük a krízist. Lám, az ajkak szineződnek, a homlokon veejték. (Megfogja az állat.) Az állkapocs spazmusosan zár negindul a felfelétörés a tudat-küszöb felé. Nagy erőfeszítéssel dolgozza fel magát. Kelemen : Meg akar születni az én. Weil: Ez az. Kelemen : És van emléke erről az érzésről ? Weil : Már kinek ? Kelemen : Nem is tudom, hogyan nevezzem ? Weil : (Nevet.) Elhiszem, hogy akadozik, hogy nem tud:a megnevezni az alanyt. Páciensnek nehezen nevezhetjük az lyen művi beteget. Bűnös ? — naivitás. Egyén ? Az se, hizen éppen az egyénisége válságáról van szó. Nevezzük csak Példánynak : kísérleti példánynak. Mert mindegy, hogy bíborosról, vagy békáról van szó. Tehát, van-e emléke a Példányiak erről az érzésről ? Van. Az az érzése általában, hogy valani rettenetes kísérletet végeznek rajta, amit nem lehet túlélni. És mint a halálból visszatérő gyógyuló másként látja a lapot, az életet. Figyeljék meg az előbb még megkövesedett, üres arc nézett ránk, most az élet hulláma önti el. Kinyílik a szeme. Bíboros (A tág, merev pupilla félelmes mélységével néz.) (Folytatása következik). MAGYARORSZÁGI HOZZÁTARTOZÓI RÉSZÉRE IKKA CSOMAGOKAT SZABADVÁLASZTÁSRA VAGY DÁN CSOMAGOKAT RENDELJEN 'ALEX A. KELEN LIMITED ^1467 Mansfield St., PL. 9548 Montreal 2, Que.] vagy hivatalos megbizottainál. Fordítások, hitelesítések, pénzküldések ! Hajó- és repülőjegyek hivatalos áron !
