Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-01-30 / 8. szám
2 KANADAI MACYARSAC VII. 8. sz. 1957 január 30. m KANADAI m e r n e m ß&UieUcHt "íkuHQMlClH* 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 La pt ula jdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd.f Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portó költség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published at 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LE. 6-0333. Béla deák : TÖBB KRITIKUST, KOMOLYABB [KRITIKÁT ! Még nem olvastam olyan kanadai magyar mulatságról, társas összejövetelről, színdarabról, vagy előadásról, amely ne “felejthetetlen hangulatú” “kitünően sikerült”, “ragyogó”, “felemelő”, stb. lett volna és a dicsérő szavak szótárát az utolsó szóig, legtöbbnyire túlzó fokban ki ne merítette volna. Először boldogan olvastam mindezt, jóleső érzéssel és fajtám iránt érzett nem kis büszkeséggel. Később azonban már mégiscsak hitetlenkedni kezdtem. Lehetetlennek tartottam ugyanis, hogy Kanadába kizárólag a Magyajy Nemzeti Színházból, a Tudományos Akadémiáról és a M. Kir. Operaházból vándoroltak volna ki a legkiválóbb művészek és tudósok. A kritikátlan művészeti-, tudományos-, társadalmi- és közélet hajító fát sem ér, hiszen a társadalmi beszámolók megszokott közhelyei már minden selejtet és igen gyenge középszert szajkó módra “kitünő”-nek és “elsőrendű”-nek tartanak. Ha va’aki éppen csak elvakkantja magát valamelyik igen szomorú szellemi színvonalú gyülekezeten, annak már a kritikai érzékkel egyáltalában nem rendelkező, felelőtlen és nagyon sokszor tehetségtelen helyi tudósítók az Istennel a kezébe adatják a tárogatót. A‘z már feltétlenül világrengető bölcsességgel szónokolt és az összes jelenlevők “fergeteges” tapssal jutalmazták a “nagy nevű szónok”-ot, még akkor is, ha a valóságban csupán két tenyér verődött össze, az is gyanúsan langyos erővel. Az a lelki beállítottság, amely ezt a nem éppen gerinces hibákra rámutatni és bírálni egyáltalában nem merő tudósító-iránymtot jellemzi, a nemzeti öntudatnak és szellemnek a sírásója. Hiszen kritika nélkül senki sem tanul, senki sem okul. a hiba továbbra i§ hiba marad, nincs jövő. Különös jelentőséggel bír a kritika itt, idegen földön, ahol szellemi és nemzeti kincseinket, sajátos népi szokásainkat, táncainkat és egyéb művészetünket, meghívott vendégeinknek, idegen nemzetek fiainak is bemutatjuk. Voltam már néhány ilyen magyar esten, ahol történetesen csupa angolok és egyéb idegen vendégek vettek körül és szomorúan kellett látnom, hogy az, amit honfitársaim jellegzetesen magyar, nemzeti sajátunkként bemutattak, csupán gyatra selejt volt, szánalmas paródiája annak, aminek lennie kellett volna. Lehangolt és szomorú voltam és mélységesen szégyeltem magam éppen a meghívott idegenek előtt, akik a látottakat és hallottakat halálosan komolyan vették és joggal úgy könyveltek el bennünket, mint a sötét Ázsia, vagy a Balkán, Kanadába szakadt, barbár képviselőit. Mi sem természetesebb, hogy az említett est is “felejthetetlen hangulatú” és “kitünően sikerült” jelszavú kommentárral jelent meg az újságban. A hályogos szemű tudósító hosszú névsorokat sorolt, fel a “nagyszerű” és “lelkes” rendező- és szereplőgárdáról. Esze ágába sem jutott volna, hogy jóindulatú, de az előforduló szarvas hibákat mégis markánsan kiemelő kritikájával a legközelebbi est sikerét legalább részben emelte volna. A kritika a szellemi és művészeti élet sója. De csakis a tárgyilagos, józan, igazságos kritika. A csak dicsérő és a dicséretben is unalmasan túlzó kritika kizárja a fejlődést és csak selejtet nevel. A kritikával szemben nem szabad betegesen érzékenyeknek lennünk.*Xétjogosultságát elismervén és belátván, meg kell hajtanunk a fejünket előtte és igyekezzünk minél többel? tanulni, okulni belőle. Csak a teljesen műveletlen, kezdetleges emberek sértődnek meg kritikát hallván, vagy olvasván. Olyanojc, akiknek nincsen önkritikájuk. Baden Powel, a cserkészet angol megalapítója éppen azzal vetette meg a cserkészet áldásos intézményének szilárd alapját, hogy kötelezővé tette az önkritikát*: “A cserkész másokkal szemben gyöngéd, önmagával szemben szigorú !” Ne sértődjünk meg tehát a nevelő kritikán, hanem lássuk be annak létjogosultságát, javító- és építő erejét és lássuk meg mögötte azt a jóakaratot, amely a cél-, a jövő érdekében a kritikát sugalmazza. Hagyjuk ki nyugodtan az agyba-főbe dicsértek unalmas és hosszú listáját beszámolóinkból és tényleg csak azt az elenyésző-keveset emeljük ki, akik valóban maradandót, értékeset és szépet alkottak, ami igazán megérdemli a dicséretet és elismerést. Mutassunk rá nyugodtan a hibákra. Nem lealázó és becsmérő módon, de feltétlenül úgy, hogy mindenki tanulhasson belőle. Több kritikust és komolyabb kritikát az elárvult magyar ügy, a hathatós és komoly nemzeti propaganda, az ide s tova korcs selejtté fajult, sajátos nemzeti kultúránk méltóbb külképviselete érdekében Kanadai Notesz AZ ÁLLATKÍNZÁS TÖRVÉNYILEG TILOS KANADÁBAN------------o-----------(Canadian Scene.) Kanadában, az emberekhez hasonlóan, törvények védik az állatok jogait is. Aki szükségtelenül ver egy lov^t, éheztet egy kutyát, vagy elüldöz egy macskát megsérti a törvényt, ugyanúgy, mintha ugyanazt a cselekményt egy gyermekkel szemben követte volna el. Az állatokkal való rossz bánásmód a kanadai büntetőjog megsértését jelenti. Ezen törvényeknek, valamint az állatok jogainak őre az országos jelleggel bíró “Humane Societies”, (Emberségi Társaságok) és a “Societies for the Prevention of Cruelty to Animals” (Az Állatkínzás Megelőzésére Alakult Társaságok) amelyeknek Kanada majdnem minden helyiségében van képviseletük. E. G. Reade ezredes, a torontói Humane Society vezetője aggodalmának adott kifejezést azon állatok, főleg macskák és kismacskák nagy száma felett, amelyeket mostanában Torontóban egyszerűen sorsukra hagynak. (Kijelentése szerint az e célra használt legszokottabb hely a város nyugati részén levő High Park.) Reade ezredes nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kanadai törvények tiltják háziállatoknak, amelyek közé a macs: ka is tartozik, egyszerűen sorsukra hagyását. Ez mint rossz bánásmód, büntetendő cselekmény. “Ha bárkinek nehézségei vannak háziállatával” — mondja, — “úgy az elintézésnek az a módja, hogy az illető értesíti a Humane Society-t. A torontói fiókintézet 24 órás rendkívüli szolgálatot tart és szívesen segít ki bárkit, akinek nehézsége van valamelyik háziállatával.” Ha egy háziállat beteg, úgy állatorvoshoz kell vinni kezelésre. Ha azonban a tulajdonos ezt nem tudja megtenni, vagy nincsen rá pénze, úgy lépjen érintkezésbe a helyi Humane Society-vel (vagy a Society for the Prevention of Cruelty to Animals-al.) Ha egy háziállat oly öreg, vagy annyira beteg, hogy el kell pusztítani, ez esetben is a Humane Society-vel kell érintkezésbe lépni. Kutya tartásához majdnem mindenütt engedélyre van szükség és a kutyák nem engedhetők teljesen szabadon. Torontóban a Humane Society-knél kaphatók ilyen engedélyek. Reade ezredes az alábbiakban foglalja öszsze a torontói Humane Society tevékenységét, amely nagyjából hasonló a más városokban működő ugyanilyen társaságok tevékenységéhez : • Az egyesület feladata a levélben vagy személyesen bejelentett kegyetlenkedést állatokkal szemben, vagy az elhagyott állatok esetét kivizsgálni, gondozásba veszi a Torontó területén elhagyott, vagy bajba került, a beteg vagy sebesült állatokat és gyors, valamint emberies intézkedést biztosít olyar esetekben, amidőn az állat elpusztítása a szenvedések megszüntetése miatt indokolt. Időnként megvizsgálja a vásárcsarnokokat lovaglóiskolákat, istállókat, vágóhidakat, stb. elrendeli munkaképtelen lovak pihentetését, felülvizsgálja a lovak betakarását, szerszámozását és patkolását. Gondozásba vesz elhagyott állatokat és megkísérli azok gazdájának felkutatását, figyelemmel kiséri állatok úton vagy vasúton való szállítását, gondoskodik a városi hatóságok által őrizetbe vett állatokról ,és e téren segítségére van a városi és tartományi rendőrségnek, amellyel együttműködik. Otthonokat talál elhagyott állatoknak, de nem tartja el őket. Kutyatartási városi engedélyeket ad ki és ellenőrzi a kutyarendtartást. Előmozdítja az emberiesség szabályainak az iskdlákban való tanítását, elpusztul" állatokat átvesz, de nem megy el értük és díjakat oszt ki olyan állatok számára, amelyek hősiességről, hűségről és okosságról tesznek tanúságot. Kutyaharapások eseteivel nem foglalkozik kivéve, ha erre az egészségügyi hatóságoktól, vagy a rendőrségtől utasítást kap. Nem foglalkozik szomszédos állatok elleni panaszokkal sem. Bár nem engedi meg, hogy megbízottai például éjjel fákra vagy oszlopokra felmásszanak vagy más hasonló módon veszélyeztessék testi épségüket, mégis valamilyen módon gondoskodik a veszélybe jutott állatok megmentéséről. mit írnak mások? BELGIUM SZIVE A magyarok sokáig csak a tankönyvből és az újságból ismerték Belgiumot, de az első világháború után valami páratlan dolog történt, ami minden időkre összekapcsolta két nemzet lelkét. Belga szülők ezrével fogadtak be magyar gyermeket, hogy megmentkék őket az Ínségből, mely akkor országunkra szakadt. Ugyanígy történt a második háború után is. Aztán jöttek a menekültek : az egyik tovább akai't tanulni az egyetemen, a másik munkát keresett, hogy családját eltartsa, a harmadik a papságra készült és mindenki talált itt valami támogatást, sőt olyannak is van otthona, aki már nem képes dolgozni. E napokban a jóság újabb csodáját műveli velünk szemben a belga nép. Befogadja bujdosó ifjúságunkat, fölruházza, lakást és kenyeret ad neki, hogy némileg pótolja elvesztett hazáját, amennyire csak emberileg lehetséges. Olyan kapcsolat születik most két nemzet között, melyet semmi mással fölmérni nem lehet. Ez sokkal több, ez egészen más mint a politikai vagy gazdasági szerződés ezt segítő készség és a köszönő hála teremti az emléke pedig élni fog sok nemzedéken ke resztül. Ez a legjobb érték az életben, ez a tiszta barátság isteni vonása bennünk ét egyedül ebben van megváltás attól az iszonyattól, mely pokollá teszi a földet. Belgium gazdag ország : bővelkedik műveltségben, művészetben, vagyonban, amit népének tehetsége és szorgalma hozott létre Mindezt megcsodálja a bujdosó magyar, aki ma koldus a saját hazájában is, de elsősorban a belga nép jóságát fogják tisztelni, hódolattal szeretni, amíg csak igaz magyar él a földön. Minden menekült ezzel az érzéssel lépjen e kedves országba és ezt ápolja magában minden nap, amíg csak vissza nem térünk az elhagyott otthonba. Ez a szív és a becsület parancsa s ha ezt megtartjuk, megmentjük legfőbb kincsünket a bujdosó sorsban is. SOOOOOO&I (“Belgiumi Közlöny”). Szemelvények a hazai sajtóból A Budapesten megjelenő NÉPSZABADSÁG-bó! olvassuk az alábbiakat : * * * MENNYI EMBERÁLDOZATOT KÖVETELTEK A BUDAPESTI HARCOK? Az október 23-i és az azt követő tragikus események számos emberáldozatot követeltek, A sebesültek, s főleg a harcok során elesettek számáról a legkülönbözőbb híresztelések keltek szárnyra. Ismeretes, hogy egyes nyugati hírügynökségek 50—60.000 halottról beszéltek ; Nehru indiai miniszterelnök is 25.000-re becsülte a harci események áldozatainak számát. Mi a valóság ? Budapesten november végéig 1191, a harcok során bekövetkezett halálesetet jegyeztek be az snyakönyvbe a kerületi tanácsoknál. Valószínű, hogy jónéhány áldozat nincs anyakönyvezve. A budapesti Statisztikai Igazgatóság mintegy 500, a főváros közterületein eltemetett halottról tud. (Ezeknek például csak* kisebb részét anyakönyvezték.) Az is köztudomású, hogy jónéhány áldozat személyazonosságát nem sikerült a temetéskor megállapítani, s így vannak elföldelve még anyakönyvi nyilvántartásba nem vett áldozatok is. Mindezek figyelembevételével a harci cselekményely következtében meghaltak számát Budapesten 1800—2000-re becsülhetjük. A statisztikusoknak ezt a konkrét tényekre (állami anyakönyvek, a kerületi tanácsok kimutatásai stb.) támaszkodó becslését igazolják azok a listák is, amelyeket a temetők igazgatóságai az eltemetett halottakról készítettek, s a közelmúltban közszemlére tettek ki. A mintegy 1200 nyilvántartott halott közül több mint 200 a nő, a harcok során mintegy hatvan 14 éven aluli gyermek is életét vesztette. Ezek a számok nem tartalmazzák a szovjet hadsereg veszteségeit, s a vidéki áldozatokat sem. (Ismeretes, 'hogy vidéken a fővárosinál jóval kevesebb halálos áldozatot követeltek a harci cselekmények; ezek statisztikai felmérése most folyik.) Jóval nagyobb a sebesültek száma. Itt már az országos adatokkal is rendelkezünk. Ezen adatok szerint október 23. és december 1. között az országban összesen 12.971 sebesültet részesítettek kórházi és rendelőintézeti ápolásban. Ezek közül 11.513 sebesültet Budapest kórházaiban és rendelőintézeteiben ápoltak. Kérjük kedves előfizetőinket, hogy címváltozásuk esetén az előző címüket is közöljék kiadók fatalunkkal. HÁZAI HÍREK NEM DISSZIDÁLT PÁGER ANTAL « Páger Antalról rémhírek terjedtek el. A legvalószínűbbnek ezek közül még az tűnt, hogy az argentin útlevéllel rendelkező színművész elhagyta Magyarországot. Felhívtuk a Gellért Szállót, ott azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Páger An:al jelenleg is a szálló lakója s úgy tudják, hogy továbbra is Magyarországon marad. Erre kértük, hogy kapcsolják szobá’át. Interjút szándékoztunk készíteni vele, de kérésére elálltunk ettől. Indokai méltánylandók. Azért jött*haza, mondotta még mnak idején megérkezésekor a rádió tudósítójának, mert oszozni akar jóban, rosszban a többi kilencmillió magyarral. Buiapesten van és itt is szándékszik maradni. Hiszen neki még ’.sak szöknie sem kellett volna, külföldi útlevelével bármikor 'lutazhatott volna Magyarországról. Kár, hogy a most eltávozott színészek nem fogadták meg Págernek nem szóban, de naradásával adott tanácsát : a magyar beszéd művészének lines másutt hazája. Hiszen ha semmi mást nem néznek is : ugyan mire vitték azok a magyar színészek, akik annakidején lágerrel együtt hagyták el az országot ? Páger hazatértekor adott nyilatkozatai nagy vihart kavartak. Kevesen tudják, pedig úgy van : Páger emlékezetes ayilatkozatát annak idején meghamisítva közölte a sajtó. Az ikkori kultúrpolitikusok közül egyesek Páger hazatértét elvtelen és rövidlátó politikai manőverekhez akarták felhasználui. Úgy vélték : Páger nagyszabású beharangozásával növelhetik alaposan megcsökkent befolyásukat a közönségre. Ebbe a tervbe nem fért bele Páger nyilatkozatának az a része, amelyben már arról szólt, hogy a múltban esett nagy vétkeket őszintén megbánta s arra kér lehetőséget, hogy ezt munkájával bebizonyíthassa. Páger nyilatkozatából kihúztak tehát minden önkritikus szót, mondván : semmi szükség itt neaculpázásra. Ez az eljárás vonta maga után, hogy Páger hazatértéből Páger-ügy lett. A közvélemény és a művészvilág természetesen felháborodott, amikor Páger a múltjáról szóló egyetlen elitélő szó nélkül a nyilvánosságra lépett — bár jó szimattal, nem annyira Págerra haragudott meg, mint az elvtelen hivatalos fogadtatásra. Színházi körökben úgy tudják, hogy Págert hazatérése után csaknem valamennyi budapesti színház igazgatója felkereste, /hogy esetleges fellépéséről tárgyaljon vele. A közvélemény emlékezetes felbolydulása után a legtöbb visszahúzólőtt ; egy-kettő szeretett volna, de nem mert többé közeledni Págerhez, csupán egyetlen színház igazgatója maradt meg állhatatosan terve mellett. Érdekes, hogy éppen annak a színháznak, a Néphadsereg Színházának az igazgatója, amelyben \ legkevésbbé szabadultak el a szenvedélyek október 23 után. gy tehát megeshet, hogy Páger nemsokára nyilatkozhat művészi terveiről. ** * (Itt közölt cikkünk a budapesti Népszabadság című lapban jelent meg s mi azt azért vettük át, mert a hazatért Páxer Antal sorsa érdekli az emigrációban élő magyarságot. Természetesen a cikkben közölt tények valódiságát nem tud’uk ellenőrizni, de úgy érezzük, hogy ez alkalommal a bolsi újságíró nem tért el túlságosan az igazságtól. Páger szinész;orsa annyival inkább érdekes, mert most már a börtönből kizabadult Kiss Ferenc is színpadra jutott.) Nagy gyakorlattal rendelkező GÉPSZEDŐT állandó munkára felveszünk. AKI NYOMÓGÉPHEZ IS ÉRT, ELŐNYBEN RÉSZESÍTJÜK. Jelentkezni lehet 996 Dovercourt Road cím alatti szerkesztőségünkben. TELEFON : LE. 6-0333. TÖBB MINT KÉT SZÁZALÉK Jelentőségéhez mérten sokat hallunk azon hatalmas öszszegekről, amelyeket az Egyesült Államok fordítottak külföldi segítség nyújtásra a második világháború óta. Sokkal kevesebbet hallani Kanada hozzájárulásáról ugyanezen célok érdekében. E mulasztást már csak azért, is, helyre kell hozni, mert vannak olyanok úgy magában Kanadában, mint azon kívül, akiknek látszólag nincs is tudomásuk arról, hogy Kanada is részt vett ezen akcióban. Mr. J. N. T. Bulman, a Canadian Manufacturer’s Association (Kanadai Gyáriparosok Szövetsége) elnöke nemrégen New Yorkban, a Gyáriparosok Harmadik Nemzetközi Kongresszusán (Third International Conference of Manufacturers) tartott beszédében tisztázta e kérdést. Tudomására adta hallgatóságának, hogy az idei költségvetési év befejeztével, Kanada háború utáni hozzájárulása e téren meg fogja haladni a 4 billió dollárt, vagyis majdnem 1.200 dollárt minden kanadai családfő után. E számok egymagukban is sokatmondók. Azonban az egész kérdésnek csak egy részét foglalják magukban. A csoiálatos tény az, hogy mint a teljes háború utáni nemzeti jövedelem egy bizonyos százalékát, Kanadának külföldi segítségre fordított kiadásait nem haladja túl hatalmas szomszédja és barátja sem. Az Egyesült Államok 61 billiónyi hozzájárulása valamivel több mint 2%-a a 3.000 billiót kitevő háború utáni teljes nemzeti jövedelemnek. Kanada 4 billiója, 180 billiónyi háború utáni jövedelméhez viszonyítva szintén fölötte van a 2%-nak. Érdekes, hogy. tizedesekben számítva, az összehasonlítás rég kedvezőbb Kanadára nézve. De vájjon ki törődik ezzel ? A valóban fontos tény az, hogy Kanada — szerényen szólva — teljes mértékben teljesítette nemzetközi kötelezettségeit. Egyetlen kanadainak sem kell szégyenkeznie a számokkal. Ve feledje el, hogy a Kanadai Magyarság hetenkint kétszer jelenik meg : szerdán és szombaton. Ha tökéletes képet akar szerezni a világ eseményeiről, olvassa el hetenkint mindkét számunkat.
