Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-06-01 / 42. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS Canada’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ARA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 42. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 június 1., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A TAPASZTALT EURÓPA Akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá — ez a cinikus megállapítás a nemzetközi politikában úgy szól, hogy amely országnak hatalma van, annak megfelelő politikusai is vannak a hatalom megfelelő felhasználására. Sajnos a fenti megállapítás, amennyire jel hangzik, annyira hamis. A hivatalnoknak nincs “hivatalból” esze, s a nagy­hatalmaknak nincs “automatikusán” megfelelő politikus­gárdájuk arra, hogy erejüket mindig jól használják fel. Ez vonatkozik ma a szovjetre, ahol az erő gonoszsággal párosul, de vonatkozik az USA-ra is, ahol az ellenállhatatlan erő meg­felelő felhasználására hiányzik a politikusok nagy részében a kellő tapasztalat. Ez a kellő tapasztalat azonban annál inkább megvan az európai nagy országok politikusaiban, noha a katonai erőért minduntalan a nyugati kontinenshez kell fordulniuk. Csak évszázados, talán évezredes történelmi múlttal rendelkező országok politikusaiban lehet meg az a rendkívül finom ér­zék, amely szükséges olyan, eddig példátlan katonai és erköl­csi hatalom birtokához, mint amellyel ma az U.S. rendelke­zik. Ezért a legnagyobb örömmel, sőt elragadtatással kell üdvözölnünk azt, hogy az amerikai politikusok nem öntelten, nem egyoldalúlag, hanem a tapasztaltabb európai tanácsadók meghallgatása után határoznak a világot érintő kérdésekben. Ezért van oly nagy fontossága annak, hogy Washington kikérte a brit, francia és nyugatnémet kormányok vélemé­nyét, mielőtt részletekbe bocsátkozna a most folyó londoni Szovjet-r-USA leszerelési tárgyalások során. Elsősorban Adenaüer kancellár az, aki 81 éves korának minden tapasz­talatát és a II. világháború német tragédiájának minden ta­nulságát magával vitte a most lefolyt washingtoni talál­kozóra. Adenauer mindenelőtt kijelentette, hogy Nyugatnémet­ország a mostani, kezdeti stádiumban nem csatlakozhat a Kelet—Nyugat közötti leszerelési egyezményekhez, mert az 1 ilyen egyezményt, — ha arról egyáltalán beszélni lehet —­­egyedül a két szembenálló nagyhatalom kötheti meg. “Né­metországban nincs senki, aki a háború, vagy erőszak gon­dolatával játszana, még Németország egyesítése érdekében sem” — mondotta, — de leszerelni egy védtelen országot, mi­előtt az még egyáltalán felszerelt volna, pontosan a hódításra törekvő szovjet orra előtt, — tragikus tévedés volna. Aden­auer ehelyett azt javasolta, hogy az USA és a szovjet kísé­reljenek meg egy részleges leszerelési egyezményt létrehozni, kizárólag az atomfegyverekre nézve, s ha ez már létrejött és gyakorlatilag is végrehajtást nyert, akkor kezdjenek tái'­­gyalásokat egy négy- vagy öthatalmi konferencián Német­ország egyesítéséről. Az Eisenhower és Adenauer által kiadott közös kommü­niké egyébként még a következő kölcsönös kijelentéseket tartalmazta : Az USA a tárgyalások során meg fogja hallgatni Német­országot minden Európát érintő kérdésben. Az USA semmi olyan egyezményt nem fog elfogadni, amely Németország felosztását, mint befejezett tényt el­fogadná. Az USA továbbra is fenntartja haderejét Nyugatné­metországban, ameddig azt támadás veszélye fenyegeti. Az Atlanti Egyezmény állandóan fel lesz szerelve atom­fegyverekkel, Nyugatnémetország sürgősen felállítja azt a 12 hadosztályt, amely a NATO rendelkezése alatt Nyugat­­európa védelmi hadseregébe nyer beosztást. Adenauer mellett az USA kikérte természetesen Fran­ciaország véleményét is a küszöbön álló leszerelési tárgya­lások ügyében. Az uj francia miniszterelnök, Pineau, külön megbízottat rendelt Washingtonba Jules Modi személyében, akinek feladata az, hogy óvatosságra és lassúságra intse a túlságosan optimista amerikaiakat. Főleg a francia kommu­nista párt felszámolása, illetve a szovjetbarátoknak a francia belpolitikai életből való teljes eltüntetése az a feltétel, amely mellett Franciaország hajlandó lenne atom-leszerelésről tár­gyalni. Emellett a franciák, akik ragaszkodnak nagyhatalmi pozíciójukhoz, nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy az atomfegyverek kérdésében az USA és a szovjet egymás kö­zött döntsön, s Franciaországot és Nagybritanniát csak a már létrejött egyezménybe vegye be “kisebb partnerként.” A döntő szót ebben az ügyben ismét Nagybritannia fogja kimondani. Most, hogy Angliának is megvan a teljes atom­bomba -fegyvertára, illetve az annak kifejlesztéséhez szük­séges felszerelése és ereje, — többé nem lehetséges, hogy a Szovjet és az USA atomleszerelást hajtsanak végre, hacsak Nagybritannia minden egyes feltételhez hozzá nem járul. LESZ TEHÁT MÓD ARRA, hogy az amerikai erő és az euró­pai tapasztalat együttesen, nem pedig egymás ellen járul­janak hozzá a világbéke létrehozásához. KÖZELKELETI HÍREK-----------o----------­Mint arról már beszámoltunk a sziriai csa­patok elhagyták Jordán területét. Ezzel kap­csolatban Jordán vezérkari főnöke nyílt le­vélben azzal vádolta a sziriai hadvezetősé­get, hogy a május elejei krízis során bérgyil­kosokkal akarta Hussein királyt és párthí­veit meggyilkoltatni. Jordán azt is bejelen­tette, hogy a sziriai csapatok visszavonulá­sával végétért a Jordán—Szíria—Egyiptom között annakidején létrejött katonai szer­ződés. Egyiptom diktátora, Nasser május 28-án kinevezte önmagát Egyiptom úgynevezett “Nemzeti Unió”-ja főnökének, s az Uniót megbízta azzal, hogy “hajtsa végre a forra­dalom céljait és tartsa fenn Egyiptom poli­tikai, szociális és gazdasági helyzetét a je­len állapotban.” Nasser egyúttal megbízást adott a hadügyminiszternek és a munkaügyi miniszternek, hogy nevezzék ki a kairói par­lament tagjait, Ezzel az intézkedéssel Nasser hivatalosan is diktátornak nevezte ki önma­gát, miután az államfői, a végrehajtói, a ka­tonai, s most a törvényhozási hatalmat is a saját személyében egyesíti. A valóságban azonban Nasser csak egy kegyvesztett kom­munista társutas, aki egyedül a nyugati ha­talmak. kegyelemkenyerén képes országát eltartani.------------------------o----------------------­A LEGÚJABB AMERIKAI ATOMBOMBA-SOROZAT kísérletei megkezdődtek Nevadában. A rob­bantásokat a legszélesebbkörü nemzetközi szakértő-gárda és az újságírók, valamint a katonai attasék egész légiója kisérte figye­lemmel A robbantásnál, amelyet 500 láb magas toronyban hajtottak végre, elsősor­ban a lakosság biztonsági szempontjait kí­vánták a legnagyobb gonddal megőrizni, s ez olyan jól sikerült, hogy a robbantás után tíz perccel, — amikor a rádióaktív por ha­tása a legerőteljesebb — a rádióaktivitás helyi hatása semilyen emberlakta területen sem haladta meg egy egyszerű világító kar­óra sugárzó hatását.-----------------------o---------------------— NEMZETI KÍNÁBAN lecsillapodtak a kedélyek, s az amerikai he­tedik flotta, amely már készen állott Taipei kikötőjében a 8000 főnyi amerikai kolónia kiürítésre, ismét elhagyta a kikötőt. Egy­idejűleg bizonyos mértékű létszámcsökken­tést hajtanak végre a Formózán állomásozó amerikai szárazföldi hadsereg kötelékeiben is. A Csiang-Kai Sek által elrendelt statá­rium azonban egyelőre még fennmarad. Min­den jel arra mutat, hogy az amerikai követ­ség ellen intézett támadás hullámai ellankad­tak, s a nemzeti Kína és az USA közötti vi­szonyban törés nem áll be. A MAGYAR BÜNTETŐTÖRVÉNYEK a szovjet hadsereg tagjaira is vonatkozni fognak, — legalábbis ezt tartalmazza a Ká­dár-bábkormány és a szovjet között május 27-én aláírt egyezmény. A megállapodást Gromyko külügyminiszter, Zsukov, továb­bá Horváth magyar külügyminiszter és Ré­vész Géza honvédelmi miniszter írták alá. Az egyezmény szövege szerint a szovjet csapa­tok továbbra is Magyarországon maradnak, mert ez “szükséges a NATO fennállása miatt.” A szovjet csapatok létszáma semmi­féle korlátozás alá sem esik, ellenben a csa­patoknak a normális állomáshelyeiken kívül való mozgásához a magyar kormány “enge­délye” szükséges, s a szovjet hadsereg tag­jai a magyar törvény hatásköre és a magyar bíróságok illetékessége alá esnek. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy egy 1956- ban hozott törvény értelmében a magyar bí­rák nem Ítélkezhetnek függetlenül, hanem a kommunista párt utasításait kötelesek kö­vetni, úgy elvi, mint konkrét kérdésekben. ALAGÚT ANGLIA ÉS FRANCIAORSZAG KÖZÖTT-----------0----------­Anglia végleg levetette elszigeteltségét az európai kontinenssel szemben s egyre na­gyobb részt kér a kommunizmus világhódító törekvései ellen felállított védelmi berende­zésekből. A jövő terveinek középpontjában már hónapok óta az Anglia és Franciaország között megépítendő alagút kérdése áll. Ez az első számú probléma : politikai, katonai és gazdasági körökben egyaránt. Az alagút hossza -- az uj tervek szerint — 57 kilomé­ter volna, melynek 36 kilométeres szakasza vezetne a tengerfenék alatt. Ezek az érdekes hírek az angol parlamenti csatornabizottság londoni üléséről láttak napvilágot. A bizottság elnökének, d’Erlan­­gernek kijelentése szerint, a világ ezen leg­hosszabb alagútjának építése tíz évig- tarta­na. Az alagút bejáratát az angliai Folkes­tone város közelében tervezik, kijárata pe­dig francia oldalon öt kilométerre Marquise­­től, Calais és Boulogne között volna. A Párizsban működő szuezi nemzetközi csatorna-bizottság kijelentette, hogy vezető­szerepet vállal az előkészületek és kutatások irányításában. E csatorna-bizottság műszaki szerveinek tapasztalatai nagyban megköny­­nyítik a feltornyosuló nehéz technikai pi*ob­­lémák megoldását. Az építkezés terv,épek időszerűségét az is bizonyítja, hogy az angol parlament szüksé­gesnek látta a kontinensre építendő alagút ügyeinek felülvizsgálatával' : foglalkozó bi­zottságának tagjait kiegészíteni és felújíta­ni. Az angol kormány hivatalos nyilatkoza­tot tett közzé, hogy az alagút építésével el­sősorban nem katonai célokat akar szolgálni. Sőt ellenkezőleg ! Az angol gazdasági élet kedvező számításokat végzett a szigetország és a kontinens közötti árúforgalom szállítá­si költségeinek igen lényeges csökkenésről. Úgy látszik, hogy az atomkorszak (melynek kezdetén szerencsések vagyunk élni) első gigászi alkotása az Anglia és Franciaország közötti alagút megépítése és üzembehelyezé­se lesz.------------------------o----------------------­MILYEN A GYUFA MAGYARORSZÁGON--------O--------­Amíg Magyarországon milliárdokat öltek bele a szovjet hatalmi őrületet szolgáló ne­hézipari termelésbe, addig a lakosság leg­egyszerűbb szükségletét sem elégítik ki. A “munkás-paraszt” államban e kedvezménye­zett osztályok szabotálják az állami életet, ipari termelésük hasznavehetetlen. A vérbe­­fojtott szabadságharc titkos folytatása ez az értéktelen ipari munka. Valamikor a ma­gyar gyufa világhírű export cikk volt. A győ­ri gyufagyár gyártmánya nem maradt alól a leghíresebb svédgyufával szemben sem. A magyarországi Néplapban most így pa­naszkodik az elkeseredett kommunista új­ságíró : “Batári elvtárs egy tucat gyufát vásárolt. A gyufa egészen használatba véte­léig szépen viselkedett. Meglapult szerényen a csinos dobozkában, s azt gondolhattuk vol­na, hogy éppen olyan becsületes gyufa, mint a többi. Később derült ki, hogy nem az. Dur­­cás. Lobban egyet a feje, aztán haragosan elalszik. A fája egyáltalában nem ég. Akár szár nélkül is gyárthatnák az ilyen gyufát, úgyis csak a feje lobban. Vagy talán az len­ne a legjobb újítás, ha egyáltalán semmit­­sem tennének a dobozba. Akkor sem lehetne vele meggyujtani semmit, mint így — vi­szont kevesebb lenne vele a méreg. A cím­kén nem szerepel, hogy melyik gyufagyár készítette ezt a remek minőségű türelem­játékot. Mindenesetre azt írták rá, hogy “A földművesszövetkezet tagjainak visszatérí­tést fizet.” Ez szép dolog, csak mostmár ar­ra adjanak választ, hogy a becsapott gyufa­vásárlóknak ki fizet visszatérítést ?” Ezt nem mi írtuk nyájas olvasó. Ne vegye túlzásnak ! A bűnpártoló kommunista ripor­ter látja így a gyufát — a Néplap hasábjain — a szovjet rettegés alatt élő szegény Ma­gyarországon. MI AZ IGAZI HÁTTERE AZ AMERIKA ELLENES TÜNTETÉSEKNEK FORMOZÁN ? Amint arról lapunk előző számában már beszámoltunk Formóza szigetének fővárosában, Taipeiban többnapos tün­tetések folytak le az amerikai hadbíróság Ítélete ellen, mely­­lyel egy amerikai katona, aki egy őt megtámadó kínait meg­ölt, felmentést nyert. Csaknem százezer főnyi tömeg tünte­tett az amerikai katonai parancsnokság, majd a követség épülete előtt, s a súlyos zavargásokat csak a nemzeti kínai katonaság tudta lecsillapítani. Az amerikai katonaság jái*­­őrökkel biztosítja ma is az amerikai használatban álló épü­leteket, s a zavargás néhány nap múlva látszólag le is csil­lapodott, de az eseményeknek mégis mintegy 20 halottja volt. A felkelés kétségtelenül megmutatta, hogy az amerikai katonaság nem népszerű Formózán ; kérdéses és tisztázatlan azonban, hogy a tüntetésnek nemzeti kínai — vagy kommu­nista háttere volt-e ? Formózán nincs ereje a kommunisták­nak, s valószínű, hogy a tüntetés politikai oka inkább az, hogy az amerikai hadsereg nem támogatja a Nemzeti Kínai had­sereg azon törekvését, hogy felszabadító offenzivát indítson Vöröskína ellen. Washingtonban még nem döntötték el, hogy a Formózán állomásozó, illetve a kínai vizeken horgonyzó •amerikai flotta feladata kiterjed-e egy Chiang-Kai-Sek által indítandó offenzíva támogatására vagy sem ? Egyes sajtó­hangok, külnösen Angliában, úgy vélekednek, hogy az ame­rikai flotta leghelyesebben tenné, ha teljesen elhagyná For­­mózát, mert a mai helyzetben nem fenyeget Vöröskínai tá­madás. Tekintettel azonban arra, hogy Formóza nemcsak a nemzeti kínai, hanem az amerikai védelem szempontjából is fontos stratégiai támaszpont, az amerikaiak semmiféle tün­tetés hatása alatt sem hagyhatják el ezeket a vizeket. A LEGNAGYOBB TITOKBAN tárgyalják azokat a nemzetközi béke javaslatokat, melyeket a londoni leszerelési bizottság ülésére az U.S. és a szovjet kiküldöttek magukkal visznek. A világsajtó ennek ellenére tudni véli, hogy a nagyhatalmak kölcsönös leszerelésére az első, apró lépések ezúttal meg fognak történni. Első ízben történik meg, hogy nemcsak az amerikai sajtó, hanem a moszkvai sajtó is az óvatos optimizmus hangján ír a kon­ferenciáról, s Harold Stassent, Eisenhower különleges lesze­relési megbízottját, mint a béke és a boldogabb jövő egyik építőjét állítja be. A leszerelési terv legnagyobb ellenzője — egyúttal nyil­vánvalóan a valódi helyzet legjobb ismerője — Arthur Rad­ford admirális, aki Washingtonban súlyosan támadta az USA leszerelési terveit, s ezeket addig az ideig el akarja halasz­tani, amíg az USA katonai fölénye mégjobban meg nem erő­södik. SZERENCSÉTLENSÉGEK A május 26—27-i hétvégén szerte a világon, de különö­sen Kanadában a kisebb-nagyobb szerencsétlenségek egész sora történt. Nem beszélve a rengeteg autó-balesetről, ezúttal az ontariói vizek is számos áldozatot követeltek. Az önfelál­dozás szép példáját mutatta Port Dalhousieben egy 12 éves fiú, aki közel 20 éves barátját egyedül, úszva húzta ki a Wel­land Canal örvényéből. Orillia mellett négy ember egy út­jelző bójába kapaszkodva négy órán át várta meg, míg meg tudták menteni őket. Amerika legnagyobb déli államában, Texasban az évek óta tartó szárazságot ezen a tavaszon pusztító tornádók, felhőszakadások és áradások váltották fel. Számos folyó gátja átszakadt, sokezer ember vált haj­léktalanná, s a halottak száma meghaladja a százat. Különös szerencsétlenség sújtotta Carleton Place egyik farmer-csa­ládját. A villám becsapott az egyedülálló házba, annak min­den berendezését széjjeldobálta és felszakította, a bentlévő­­ket a romok maguk alá temették. Az ijedtségen kívül azon­ban nem érte kár a lakókat. Súlyos áradást okozott a távol északi Yukon-folyó, amelyen most indult meg a tavaszi jég­zajlás. Az aranyláz idejében ismert Klondike és Yukon fo­lyók egész mentén tart az árvíz, s a kormány helikopterekkel menti a világtól elvágott lakosságot.--------------------------------O........................................... ADENAUER VÁLASZJEGYZÉKE A SZOVJETHEZ Adenauer nyugatnémet kancellár hosszú válasz jegyzék­ben közölte a szovjettel Németország álláspontját a kölcsö­nös leszerelést ajánló legújabb vörös békeajánlatra. “Ha a szovjet kormány attól fél, hogy a német milita­­rizmus Európában feléled, akkor meg kell engednie Német­ország egyesítését, s azután minden módja meglesz, hogy a szovjet biztonsága szempontjából szükséges garanciákat kö­veteljen az egyesített Németországtól” — mondotta a kan­cellár. Azt azonban kereken visszautasította, hogy a német kormány bármilyen tárgyalást kezdjen Keletnémetország úgynevezett vezetőivel, mert, mint mondotta, Keletnémetor­szág kommunista helytartók diktatúrája alatt áll, akik hazug módon nevezik magukat a munkásosztály képviselőinek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents