Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-04-20 / 31. szám

Még jőni kell, még jön! fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 31. szám. &UUuCiCUt 0%UH$4niCUt4 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS Canada’s largest / Anti-Communist Hungarian semi-weekly ARA s 10 CENT Toronto, 1957 április 20., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 HÚSVÉTI GONDOLATOK Husvét, Krisztus feltámadásának az ünnepe, vasárnap mellett, a legrégibb keresztény ünnep. Husvét a feltámadás szimbóluma is, ezért hozzuk legtöbb­ször kapcsolatba a magyar történelemmel. Ez természetes is, hiszen nincs a világnak még egy népe, melyet annyiszor feszí­tettek volna keresztre, mint bennünket magyarokat. 1957 husvétját talán történelmünk legvéresebb, legfájdalmasabb nagypéntekje előzte meg : ezrek haltak hősi vagy kínhalált, kerültek börtönbe és tízezrek lettek hazátlanok, földönfutók. A magyar nép szenvedése, kálváriajárása tehát folytató­dik és bizony már nagyon sokan vannak, akik nem hisznek a feltámadásban. “Nagypéntekes nemzet vagyunk’’ — írja a költő, s igaza van. De vájjon elég-e ennek hangoztatása, ismételgetése ? Vájjon nem segítettük mi magunk is ácsolni azt a keresztet, amelyre Nemzetünket felfeszítették ? Ha befelé nézünk, lel­­kiismeretvizsgálatot tartunk, be kell vallanunk, hogy nem voltunk és ma sem vagyunk mentesek a bűntől. A magyar történelem tele van testvérárulással, s a MA­GYARNAK LEGNAGYOBB ELLENSÉGE MA IS A MA­GYAR ! Az elmúlt harminc év különösen, megdöbbentően bi­zonyítja ezt. Ez idő alatt négy forradalmat, vagy ha úgy tet­szik “ellenforradalmat” éltünk át, s ezeket mind a bűn, a bosszú, a megtorlás, a kegyetlen testvérgyilkosságok jellem­zik. Senki sem vethet a másik szemére semmit, mert egyik ol­dal vezetői, résztvevői sem voltak jobbak a másiknál, ha a jelszavak, vagy a cél mások is voltak. Ártatlanokat gyilkolni, megkínozni, börtönbe vetni senkinek sincs joga. Akik ilyen bűnt követtek el, vagy hozzájárultak ilyen cselekedetek elkö­vetéséhez, azok közönséges gonosztevők, teljesen mindegy, hogy nemzeti kokárdát hordtak a mellükön, vagi- sarló-kala­pácsos szalagot a karjukon. A bűnt, becstelenséget, hazug­ságot nem lehet semilyen jelszóval, legkevésbbé KERESZ­TÉNY JELSZAVAKKAL MENTEGETNI. Az érettünk, az emberiségért kereszthalált halt Krisztus a SZERETETET, a MEGBOCKÁJTÁST hirdette, tanította. Keresztény embernek csak az vallhatja magát, aki ilyen szel­lemben él, cselekszik és dolgozik. Aki csak külsőségekben él keresztény életet, de tetteit, cselekedeteit a gyűlölet irányítja, annak semmi köze sincs Krisztushoz, de még a tisztességes emberekhez sem. Sajnos az elmúlt harminc év magyar politikai élete, külö­nösen gazdag volt ilyen ál-keresztényekben, Krisztusgvalá­­zókban. De nem mentes ezektől az emigráció sem ! Más népek a szenvedés tüzében megtisztulnak, — mi nem javulunk. Ha vannak is bennünk rövid fellángolások, amint azt az októberi eseményeknél tapasztalhattuk, ezek nem tartanak sokáig, is­mét felülkerekedik bennünk a gonosz, a testvérgyűlölet. Ettől a rossz tulajdonságtól nem mentesek még azok sem, akiknek hivatásuk, legfőbb kötelességük éppen az volna, hogy Krisz­tus tanításának megfelelően a szeretetet, a megbékülést, a megbocsájtást hirdessék. Még Isten szolgái között is akadnak olyanok, akik : önzésből, becsvágyból, vagy személyi gyűlölet­ből megfeledkeznek fogadalmukról és a szeretet virágjai he­lyett, a gyűlölet magvát hintik, az amúgyis ezerfelé húzó ma­gyarok között. Hogyan hihetünk ilyen lelkülettel a HÚSVÉTI FELTÁMADÁSBAN ? Nem is lesz feltámadás bűnvezeklés nélkül ! Ha továbbra is a türelmetlenség, a gyűlölködés irányítja ajféletünket, nem is érdemeljük meg Krisztus könyörületét. Emberibb embernek kell lennünk ahhoz, hogy egy tisztes, ségesehb világ eljövetelét és MAGYARORSZÁG FELTÁMA­DÁSÁT kívánhassuk. Jobb világot csak jobb emberek, a bűn­től és mocsoktól mentes emberiség képes megteremteni. Igye­kezzünk mi magyarok jobbak lenni, mint a múltban voltunk : tisztítsuk meg lelkünket a bűntől, a gonosztól, a testvérgyű­lölettől. Ne hallgassunk azokra, akik “vizet prédikálnak, de bort isznak.” Ne tévesszen meg senkit ezek farizeus képe, ál­vallásossága, hamis meaculpázása. Nincs ezeknek semmi kö­zük Krisztus tanításához még akkor sem : ha naponta imád­koznak. Az igaz embert, a jó magyart az egyenesség jellemzi. Az ilyen ember barátai előtt ugyanazt mondja, amit az ellen­ségei előtt. Mert a becsületes embernek nincs titkolni valója. Krisztus tanítását, útmutatását azoknak is követni kell, akik egyáltalán nem élnek vallásos életet. Hisz Krisztus el­veinek nem csak a magánéletben, hanem a társadalomban is érvényesülnie kell. Olyan politikai elvet, rendszert, gondolatot senkinek sem szabad támogatni, amelyből hiányzik ez a krisztusi tartalom. Legyünk méltók az ő nagy áldozatára, éljünk Neki tetsző módon : életünket, cselekedeteinket a szeretet és a megb»­­csájtás irányítsa. Ne gyűlöljük embertársainkat csak azért, mert azoknak esetleg nem egyezik véleményük a miénkkel, vagy más templomban imádják az Istenüket. Legyünk irgalmasok még ellenségeinkkel szemben is, mert azok is Isten teremtményei. És ha majd szivünkből való­ban Jtihalt a gyűlöletnek már az utolsó sziklája is, ha majd szenvedő, küzködő testvért látunk minden embertársunkban — teljesen mindegy, hogy milyen nyelvet beszél, vagy milyen anya szülte a világra, — akkor tekinthetünk tiszta lelkiisme­rettel a Mindenhatóra, s kérhetjük az ö végtelen szeretetet, segítségét rabságban szenvedő, szerencsétlen népünk megse­gítésére, Szülőhazánk s minden elnyomott nép felszabadí­tására. KENESEI F. LÁSZLÓ. •OOOOOÖDOOOCOOOOMOOOOOOOOO aOOOOCOOOCOOOC400Q9COCOOOOOSSOOQOOOD<KO ÜRESEN KONGÓ koexisztenciális jelszavakat hangoztatott ismét Kruscsev, majd Bulganin, Moszkvában az albán követség tiszteletére megtartott, s a külvilágnak szánt nyilatkozataiban. Kruscsev azt mondotta, hogy miután a szuezi kérdés rendeződött és a magyar “ellenforradalmat” leverték, ismét vissza lehet térni a békés együttélésért folyó nemzetközi munkához. Hozzátette, hogy azok a fenyegetések, melyeket a szovjet kormány egy héttel ezelőtt intézett Norvégia, Dánia, Hollandia, Nyugat­­németország és a többi NATO-ország címére, nem az elret­tentést, hanem ezt a békés együttműködést szolgálták. Idetartozik az a hír is, hogy Chou-en-Lai, Vöröskína mi­niszterelnöke javaslatot tett egy közös Vöröskínai—Indiai— Amerikai — Japán — Burmái — Szovjet keletázsiai védelmi egyezmény létrehozására. Az ilyen ostoba “békeajánlatoknak” a célja mindig csak az, hogy azokat visszautasítsák, s hogy a visszautasítást le­hessen azután otthon úgy tálalni, mint a nyugatiak rossz­hiszeműségének bizonyítékát. Kruscsev és Bulganin esetében azonban az az érzésünk, hogy ők a saját elvakultságukban va­lóban azt hiszik, hogy a tavalyi események után ott lehet foly­tatni, ahol 1946 őszén elhagyták. Ez az a pont, ahol joggal idéz­hetjük Voltairet: “A saját bölcsességünkben hiába bízunk. De amire fel­tétlenül számíthatunk : az az ellenfeleink ostobasága.”_______ A NORVÉGEK ELFOGTAK EGY SZOVJET HALÁSZHAJÓT A norvég hadiflotta fregattja fekete halászaton rajta­csípte az egyik szovjet halászhajót, a norvég parti vizeken. Az orosz hajót a fregatt bekisérte Vardoe kikötőjébe. Ezek a norvégek úgylátszik nem félnek a szovjet fenyegetéstől. Alig egy hete kapták meg az ismert szövegű figyelmeztetést. V.VAV/.W.'.W.V.’.V.V.V.V.V.V.V.'.V.V.V.V/^.VAV. KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK. A LEGKÜLÖNÖSEBB HÁBORÚ A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN Egyiptom az Izrael elleni..csatározásban 8.000 halottat és sebesültet vesztett, de mások jóvoltából megnyerte a “há­borút.” Izrael, csak 12.000 főnyi hadsereggel vett részt a hábo­rúban, meghódított egy hatalmas megerősített területet, 150 halott és 200 sebesült árán és a végén mindent elvesztett. Nagybritannia és Franciaország kiadtak 184 milliót, megnyertek minden csatát, a háborút, — de legyőzte őket a szövetséges nyomása és megbüntette őket a megvert ellenség. A győztes : Nasser, annak a nemzetnek a legfőbb kato­nai vezére, mely egyetlen csatát sem nyert, sem szárazföldön, sem levegőben, sem a tengeren. A történelem legkülönösebb háborúja ez. Bár kétséges, meddig lesz még Nasser hatalmon. Jelen pillanatban a saját kénye-kedve szerint szabja meg a csa­torna használatát, vámját, s fütyül a csatornát használó álla­mok kívánságára. A jövő azonban bizonytalan. Nasser barátai lassan torkig vannak az öncsinálta arab vezérrel. Ha Nasser magára marad, nem tudja a Közelkeletet irányítani. A szovjet segítség késik, nem pótolják a fegyvereket, amit a zsidók elvettek (nem bo­londok Izraelnek szállítani.) Az egyiptomi hadsereg erkölcsi szintje erősen sülyedt, sokan belátják, hogy teljes csődöt mon­dott az egyiptomi katona, nagyobb vereséget szenvedtek, mint a németek. Egyiptom kivitele csökkent, a munkanélküli­ség nő. Az U.S. és Nagybritannia nyomása az egyiptomi tőkén kezdi éreztetni hatását. A kereskedelmi elégedetlenség nyil­vánvaló. A hadsereg gyengesége újabb katonai felkelést robbant­hat ki. A történelem megismétlődik, de most majd Nasser el­len. No és mi lesz a különbség a Nyugat javára ? Több kiadás, esetleg újabb emberáldozat. Ki nyeri a legtöbbet : a harmadik, aki a színfalak mögött húzogatja a szálakat : a Szovjetunió. RENDSZERVÁLTOZÁS A KÖZELKELETEN A szuezi krízissel kapcsolatban illetékes diplomáciai körök már hónapok óta azt jósol­ták, hogy a jordáni királyság létét politikai bomlás fenyegeti. Hussein, Jordán 21 éves ki­rálya az amerikabarat Irakkal tartott fenn szoros kapcsolatokat, míg Nabulsi miniszter­­elnök a Jordánnal Észak felől határos Szíria felé gravitált. Szíria tudvalévőén a Szovjet egyik közelkeleti támaszpontja, s a Nasser által vezetendő “arab egység” egyik előharco­­sa. Jordán déli, illetve délnyugati szomszédja, Izrael tudvalevőleg egyformán ellensége mindegyik arab államnak, s így a nemzetközi politikusok, főleg pedig az újságírók azt jó­solták, hogy Jordán fel fog bomlani, s terü­letét Szíria, Irak, Szaudi-Arábia és Izrael fog­ják egymás között erőszakkal felosztani. So­kan azt is előrelátták, hogy a jordáni válság nyílt összeütközésre fog vezetni az arab világ nyugatbarát és szovjetbarát része között, s ez az összeütközés a nagyhatalmak közel­­keleti konfliktusát ; sőt esetleg a világhábo­rút is magával fogja hozni. Ezekkel a riasztó s nem teljesen indokolatlan jóslatokkal ellentétben mi annak a véleménynek adtunk ki­fejezést, hogy az Eisenhower-dok­­trina következtében a Közelkeleten sem a szovjet, sem az USA nem fog heavatkozni, ez a két óriás hatalom egyensúlyban tartja egymást, s hogy ezért a közelkeleti válságok úgy fognak megoldódni, mintha sem az egyik, sem a másik nagyhatalom nem léteznék, tehát lokális eszközökkel, lokális' forradal­makkal, lokális diplomáciával, vagy esetleg lokális háborúval fognak befejezést nyerni. An-a a szempontra is felhívtuk olvasóink fi­gyelmét, hogy a Közelkeleten — miután a nagyhatalmak hadereje kölcsönösen sakkban tartja egymást — végeredményben nem a katonai, hanem a gazdasági erők aránya lesz a döntő. Ami most Jordánban a virágvasár­napi héten lejátszódott, igazat adott nekünk. Jordán, amely tavaly száműzte területéről a politikai egyensúly fenntartására ott állomásozó brit haderőt, most a szuezi, illetve izraeli kérdéssel kapcso­latosan katonai erőket kért és kapott a többi arab államtól, nevezetesen Szíriától és Szaudi- Arábiától, valamint Iraktól. Az ott állomá­sozó idegen haderő túlnyomó részben Szíriá­ból jött, amely politikailag kifejezetten a szovjet oldalán áll. Egyiptom nem adott ka­tonai egységeket Jordánnak, ellenben Nasser, aki természetesen változatlanul pánarab-Nas­­ser-birodalom létrehozásáról álmodozik, a szovjet követ utasítására orosz fegyvereket ás repülőket ígért Jordánnak, ha csatlakozik az egyiptomi-sziriai kommunistabarát front­hoz. Ebben a szituációban a jordáni királyság­ban a katonaság képviselte a tényleges poli­tikai hatalmat. Nabulsi miniszterelnök és Ali \bu Nuwar vezérkari főnök, katonai puccsot terveztek Husszein király ellen. Terveik vég­rehajtásánál az egyiptomi Ígéretekre, vala­mint a Jordánban állomásozó sziviai katona­ságra támaszkodtak. Ha a felkelés sikerül, Husszeint vagy eltávolították volna, vagy ar­ra kényszerítették volna, hogy Jordán csat­lakozz,ék egy Egyiptom-Sziria-Jordán terüle­téből alakulandó uj arab országhoz, amelynek arab feje Nasser lett volna, politikája pedig a szovjetbarátság, illetve a kommunizmus. A tervezett j ordáni puccsot Moszk­vában készítették elő éspedig valószínűleg még a szuezi válság napjaiban„,amikor az iz­raeli támadás, illetve a francia-angol akció miatt az összes arab országok közös fellépé­sére lehetett számítani. Időközben azonban megszületett az Eisenhower-doktrina, s létre­jött az USA és Szaudi-Arábia között a kato­nai ,és gazdasági szerződés ; Nasser diktató­rikus tervei napvilágra kerültek, Egyiptom gazdasági helyzete meggyengült, s ma már az a helyzet, hogy ilyen Egyiptom—JORDÁN— Szíria egyesült arab országnak sehonnan nem volna jövedelme és fegyvereket nem kapna még a szovjettől sem. Az egyhetes szuezi harc megmutatta azt is, hogy Egyiptom katonai ereje a nullával egyenlő, s hogy Nasser politikai tehetsége csupán any­­nyi, mint egy skrupulus nélküli, csupán az alkudozáshoz értő lókupecé. Az a negyedmil­lió palesztinai menekült pedig, akik Jordán megalakulásakor az izraeli részről menekül­tek, s azóta is menekültként, nyomorban és reménytelenségben élnek a jordáni puszta­ságban, s akiket -ezért a kommunistabarát frakció a “tömeghangulat” felidézésére és megszemélyesítésére akart felhasználni, —• most a puccskísérlet alatt teljes egészében Husszein királyhoz csatlakozott, a kommunis­ták ellen. Ennek az oka pedig az volt, hogy az UNO, illetve annak nyugati ügynökségei ki­tűnő ellátást adtak annak a másik negyedmil­liós menekült tömegnek, amely a szuezi tá­madás idején a gazai földnyelven szorult meg. Miután így a jordáni puccskísérlet mögött nem állt sem pénz, sem ka­tonai hatalom, sem megbízható politikai támogatás a kom­munistabarát oldal részéről, ezért Husszein királynak sikerült lemondásra kényszeríteni Nabulsi miniszterelnököt, — aki egyébként az uj kormányban formálisan ismét helyet kapott — és száműzetésbe kergetni Nuwar vezérkari főnököt, valamint kitessékelni a Jordánban állomásozó sziriai csapategysége­ket, Helyettük megerősítették a szaudi-ará­­biai csapategységeket. Mint ismeretes Szaudi-Arábia hadserege amerikai fegyverek­kel van ellátva, s s Szaudi-Arábiában hatalmas ameri­kai légitámaszpontok vannak, illetve létesülnek. Hozzá kell tennünk, hogy miután Jordán ta­valy lemondott az Anglia részéről folyósított évi 30 milliós gazdasági segítségről, ezt a se­gítséget Jordán kérelmére Egyiptom, Szíria és Szaudi-Arábia vállalták magukra. Csak­hogy Egyiptomnak egy fillérje sincs, Szíria eddig egy dollárt sem adott, így csupán Szau­di-Arábia adhat pénzt. A szaudi-arábiai pénz pedig nem egyéb, mint az Amerika, illetve a nyugati hatalmak által fizetett olaj­kitermelési díj. Igaz ugyan, hogy az olajvezetékek részben Szírián, részben Jordánon át vezetnek, de maguk az olajforrások Szaudi-Arábiában és a teljesen nyugatbarát Irakban fekszenek. Ezért Jordán — s végeredményben Szíria is — a nyugati országokba irányuló olajszállí­tásokra vannak utalva. Arábia és Irak a szuezi csatorna elzárása óta is tovább kapják az olajkihasználási díjakat, míg Egyiptom anyagilag és erkölcsileg tönkrement. Ilyen politikai és gazdasági koldusország már a bolsevistáknak sem jelent előnyt. Ezért mond­hatjuk azt, hogy a jordáni puccs-kisérlet megbuktatásával, illetve Husszein király nyu­gatbarát kormányának megerősödésével va­lóságos redszerváltozás következett be a Kö­zelkeleten. Miután most már Szaudi-Arábia. Libanon, Irak és Jordán is nyugatbarát, Szíriának sem marad más választása, mint hogy csatlakoz­zék a kommunistaellenes oldalhoz. Mert a szélső nacionalista arab pártok, amelyeknek dinamikus erejét a vörösök eddig ki tudták használni, már szintén Amerika oldalán áll­nak, --se szempontból Dullesé az érdem, aki az izrael-gazai-akabai kérdésekben igen józanul és gyakran a politikai közhangulat ellenére is, ragaszkodott ahhoz, hogy Izrael hajtsa végre az UNO határozatait. — Ha pe­dig Szíriát sikerül elszigetelt helyzetéből a nyugatbarát oldalra átállítani (ami csak rö­vid idő kérdése) akkor Nasser teljesen egye­dül marad szovjetbarát politikájával. Ez pe­dig a közelkeleti krízis végét és a közelkeleti kommunista befolyás végleges bukását je­lenti. dr. Pangloss.

Next

/
Thumbnails
Contents