Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-04-20 / 31. szám

VII. 31. sz. 1957 április 20. 2 v KANADAI MAGYARSÁG 'íbtUtQMiMA 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portó­költség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak ta­lált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. ELSŐ BENYOMÁSOK KANADÁRÓL Elöljáróban őszintén meg kell mondanom, hogy otthon Magyarországon igen sok szépet és jót hallottam már Kana­dáról, így felfokozott igényekkel jöttünk. A hajón arról beszél­tünk, vájjon nem fogunk-e csalódni, hiszen ilyen ország csak az álmokban létezhet. .. De nem ! A valóság — kivételesen — még a legmerészebb álmainkat is meghazudtolta. .. valóban boldog egy ország ez a Kanada! Hatalmas, még részben kiaknázatlan természeti kincsei, erdei, mesés tavai, pompás folyói nagy lehetőségeket Ígérnek és ami ennél is több: szabad ország! Nem áll a’lakos­­ság mögött az AVO (kommunista politikai rendőrség) dühös kopóival, hogy azt, aki egy bátor szót mer szólni börtönbe, vagy az internálótáborba vigye .. Szinte kacagtunk örömünk­ben, hogy 12 év börtöne után itt szabadon elmondhatjuk véle­ményünket és szégyenkezve jöttünk rá, hogy még mindig gyakran suttogva merünk egy-egy erősebb mondatot kimon­dani a magyar “kormányról”, — hogy utána boldogan vere­gessük egymás vállát : hisz szabadon beszélhetünk, szabad földön vagyunk !.. . Kanadában nem ismerik a háború bor­zalmait, a légitámadások őrületeit, az internálótáborok és ha­tármenti drótakadályok szörnyűségeit. Itt valóban öröm a munka, az alkotás, míg otthon szegény hazánkban az keserves robot és hajsza volt... Frederictonba két magyar család jött : szivében az el­vesztett haza és szabadság súlyos fájdalmával, s itt. .. uj ha­zát, fehér kenyeret, uj barátokat kaptak ! Lakást, állást kap­tunk, s az angol nyelvtanulásban a kollégáktól igen sok segít­séget és megértést. A vállalatomnál egyik kartársam (kollégám) kocsiján naponta haza, illetve a munkahelyemre visz. mivel messze la­kom. Nagy türelemmel ötször is elmagyaráz egy szót, míg a helyes kiejtést el nem sajátítom. A másik bútort ajánl fel csa­ládom részére ; gyűjtenek minden magyar vonatkozású hírt, hogy nekem elhozhassák... Ha Magyarországról levél érke­zik velem örülnek, ha nem, velem szomorkodnak. Igen sok barátunk van ; a főtolmács, aki annyit törődik velünk, a Be­vándorlási Hivatal vezetője, a főnökeink stb. akik mind való­ban a szivükön viselik sorsunkat. Persze a másik magyar barátommal együtt versenyt gyúr­juk az angol nyelvet, hogy minél előbb hasznos munkát vé­gezhessünk. .. Azt talán nem is kellene megemlíteni, hogy itt egy mér­nök-embernek mennyi lehetősége van : szabad országban, sza­bad tervezés, gyönyörű műszaki feladatok, problémák és azok megoldása... Mindez, amit eddig írtam, egy kanadai embernek termé­szetes, s magától értetődő, de nekünk, akik rabországból, drót­kerítésen, szovjet tankokon keresztül vergődtünk ide : mindez drága aiándék, remek lehetőség, s a boldogság ígérete. . . Ezért szeretnénk minél előbb jó és hasznos kanadai pol­gárok lenni, hogy önöknek az legyen a vélemény ük s ezek a magyarok nemcsak verekedni tudnak a szabadságukért, ha­nem élni is tudnak azzal, szabad országban, szabadon és hasznosan !... “Délvidéki őrs.” AMERIKAI REPÜLŐGÉPEK KERESIK A HÁROM OROSZ MATRÓZT > Három orosz matróz úszik valahol egy jégtáblán Grön­land és Izland között, akiket a Christopol nevű hajóról küld­tek ki bevontatni a halász zsákmányt. Aids motoros felborult és a matrózok holléte ismeretlen. Amerikai repülőgépek száll­tak fel Grönland-i repülőtereikről, hogy az orosz külképvise­let kérésére a halászok hollétét felkutassák és ha lehet meg­mentsék őket. Pf három orosz világszenzáció, mert nem for­dult még elő, hogy szovjet részről ilyen kéréssel fordultak volna az U.S. valamilyen képviseletéhez. Nem mehetünk el szó nélkül ennyi emberi érzés nyilván­való megnyilatkozása mellett. A három matróz életét mentsék meg az amerikai repülők, reméljük, hogy amerikai területen politikai mentsvárat is fognak találni az orosz tengerészek. A Kanadai Magyarság az egyetemes magyar érdekekért küzd. Hívja fel barátai, ismerősei figyelmét is lapunkra. A Kanadai Magyarság a te lapod! Olvasd, terjeszd és szerezz újabb barátokat! Lánykérés a pusztán Irta : Füry Lajos. KANADA KULCSHELYZETE AZ ENERGIATERMELÉSBEN A felhők olyan alacsonyan jártak, hogy majd a szilaj gulya szarván akadtak. Dél felé a nap is elővánszorgott a ködből és megbizser­­gette melegével a jószágot. Az ökörnyál közt még néhány légy is táncolt a verőfényben. Nagy, méla, őszi csend terült a pusztára Böszörménytől Nádudvarig. A gulyákat már behajtották, a renyhe ménes is szállásra ment, csak a szilaj gulya, meg a bikák dar­­vadoztak a deresedő füvön. Vadlibák húztak Észak felé a puszta hátán terebélyesedő tócsákból. A vénasszonyok nyara a végét járta. Csak a gulyáslegénynek volt nagy a jó­kedve. Akkorát kurjantott most már másod­szor, hogy a vérbenforgó szemű, megkolon­­cozott, városi bikák is felkapták a fejüket. A kutyák is bandzsítottak és emelték fülüket, hogy ugrani kell-e vagy nem. Rettenetes nagy kedve volt Szittyanós Da­ninak, kurjantott is még vagy kettőt-hármat, hogy az öreg gulyások megcsóválták a fejü­ket. t No e is most kergíítt meg. Pedig hát Szittyanós Dani, soha józanabb nem volt, mint most. Hogyne, amikor három évi katonáskodás után magamögött hagyta a nyíregyházi huszárlaktanyát és visszajött a civil életbe. Debrecen szabad királyi város a városi bikák mellé fel is vette gulyásnak. Az­tán amikor megkapta járandóságát, a csiz­mát, meg a lábravalót, ráadásul a böszörmé­nyi cifra szűrt, akkora jó kedve támadt, hogy ott menten a városháza udvarán rikoltott volna. Pedig még csak eztán jött a java, a városgazda úr, azt mondta, hogy : No Dani remélem, most aztán mán asszony után is nézői. Tyhű, de nézett, miótátú hazajött a kato­naságtól egyebet sem tett, csak nézett. Há­rom év nagy idő, megnyőttek, megszípültek a jányok, de azért nem találta a párját, akit kiszemelt már régen magának, amikor a nyír­egyházi istállóban lóőr volt, aztán fél éjszaka csak úgy foga közt dudorászva, járt a lovak közt. Dehát Böszörményben nem talált lányt, pedig volt elég, mint a rosta lika, talán még annál is több, de egy se Szittyanós Dani ked­vére való. Hanem aztán a múlt héten kölcsönvett bi­ciklivel átkerekezett Nádudvarba, a kovács vele szolgált Nyíregyházán, csak éppen egy évvel előbb szabadult. A műhely előtt iddo­­gáltak egy kicsit, felelevenítve a huszáréle­tet, Talán két messzely bort ittak, aztán Dani i indult is vissza, mert nehéz volt a vizenyős, sáros füvön hajtani. Akkor látta meg a lányt. És akkor támadt a gondolata, azon minutum­­ban. Ezt a jányt kereste, ha törik, ha szakad, de ez lesz a hitestársa egy életre. Megtámasztotta a kerékpárt és megállt a lány előtt. — Aggy egy ital vizet húgom, megszom­jaztam. A lány rávillantótta a szemét és nevetett. — Ott a kút, igyék. Aztán már tovább is ment. Dani meg-vakarta az üstökét. Nem hiába nádudvari, ezek mind olyan rá­tarti, büszke jányok, no majd meglátjuk. A pótcsikó is nyakas, amikor a pusztárú be­hozzák, de mikor megérzi, hogy kinek a kezé­ben van a pányva úgy megszelídül, mint a kezes bárány, aztán kézből lehet etetni, pedig előbb még tüzet okádott, rúgott, harapott. Huncutul mosolyogva, bajuszát csavargatta Szittyanós Dani, aztán egy ácsorgó gyereket elkapott. — Kinek a jánya-e ? A gyerek kabátujjába törölte az orrát. — A Banai Böske. Dani még mindig a kútnál állt és ismétel­gette magában. Böske. Banai Böske, nohát, majd ha az Is­ten is úgy akarja, mert én úgy, akko Szittya­nós Daniné lesz nemsokára. Azóta, ha a lányra gondolt nem volt nyug­ta. Rityegtette a karikást, kurjantgatott ak­korákat, hogy Mátáig is elhallatszott. Mondo­gatta is magába : No városgazda úr, vagy ez a jány, vagy sönki. Banai Böske, vagy szétve­rem a Hortobágyot. Fütyörészve ment az öreg számadóhoz. Mi­­zsei János nyolcvan éve nem aludt ágyban és télen-nyáron a pusztán lakott. Ismert is min­den élőt, csillagot, jószágot, növényt, időt, em­bert és történelmet. A kutyák megismerték a pusztai embert és csak úgy tisztességből acsarogtak Dani felé. — Adj Isten Mizsei Jani bátyám, én vagyok Dani innen a szilaj gulyától, azelőtt a bikák­nál voltam, emlékszik még rám ? Az öreg a kutyákat csittitva, az állát va­­kargatta. — Böszörménybű ? A Szittyanós Gáspár legkisebbik fia vagy, oszt huszár 'vótá. Mit akarsz, kutyám nincs most eladó. Azzal már hátat is fordított az öreg és to­vább faragta a gurgulyát. Dani eléje került. — Nagy tisztességre kérném Jani bátyám, osztán csak kedhe gyühetek, mint a pusztá­ban legtapasztatabb, oszt legtisztőtebb pász­­torho. —- A butéliát előhúzta a zsebéből és az orra alá nyomta. — Igyék egészséggel. Az öreg visszahökkent, aztán a törköly pálinka illata megbizsergette az orrát, meg az Ínyét. Megdöntötte az üveget. Kétfelé tö­rölte a bajuszát, Aztán mégegyszer meghúzta, mintha csak a csillagokat akarná vizsgálni a derűs nappali égbolton. És csak akkor mondta. — Aujnye ez jól esött. Dani is húzott egyet. Az öreg fészkelődött a subáján, aztán föl­emelte a fejét. —- No aztán mirül is vóna szó. Dani megvakarta a fejét, előre nyomta a kalapját, hogy a szemébe bukott, — Szerelmes vagyok. .. Az öreg összehúzta a szemét és bökdöste a szortyogó, halott pipát. —■ Oszt mi dógom neköm azza ? Legény vagy, hát ereggy, osztán majd tanász jányt magadho, vagy tán én komendájjak vagy a butel­fészkös fenét akarsz ? Add még azt a kát, szinte vérré vátt bennem. Szittyanós Dani mondani kezdte. — Mizsei Jani bátyám ismer mindenkit a hortobágyi határban ügyi ? Az öreg bólogatott. — Hát ismeri e legszebb jányt Nádudvar­ban, a községi kúttá áttal. . . — A Banai Böskét kérdőd ? A legény rácsudálkozott. — Hát ösmeri ? — Szép jány, takaros, gazdajány, osztár. kérték mán, de kirakta az Üröm Jóska szűrét az ereszre, meg tavassza a Fertályon Ábrisét, Dúl Jani is csak kerűgette egy darabig. .. — Hát ezt a jányt én akarom. Osztán az a kérésöm, hogy ked bemenne és annak rengve és módja szerént beszíne rulam, oszt, hogy tiszteletűm töhetném-e, szóval tuggya mán Jani bátyám, ahogy szokás, ked a szavak bölcs embere, tegye meg nekem. Mert ez a bódogságom. A kisbojtár vigyázta a gulyát és az öreg Mizsi Jani számadógulyás éppen lámpagyuj­­tásra beköszöntött a Banai házba. ‘— Jóestét adjon Isten. A venyige kesernyés füstje becsapott a konyhába és keveredett a friss tej szagával. Zsírban elrakott, lesütött disznóhúst ettek, búzakenyérrel, meg csalamádéval. Ismerték jól az öreget, tudták, hogy valami küldetés­ben jár, de nem kérdezték, az meg nem mondta. Jól bevacsoráztak. Beszéltek a termésről, a jószágról, az adókról, a következő télről, csak éppen a küldetésről nem. Mikor aztán már éppen illendően eljójsza­­káztak volna, az öreg Mizsei az ajtóból vissza­fordult. — Ja, mert csak azt akarom mondani még, hogy Debreceny szabad királi város uj gulás bojtárt szegödtetett. Most gyüt-t vissza a hu szároktú, káplár vót, oszt jókötásű leginy, üsmerem a családot Böszörménybül. Oszt, ha véletlenül erre tanána járni, hát egy ital vizet ne sajnájj tüle Böske. Hja a nevit nem is mondtam, Szittyanós Dani, no nyugodalmas jójcakát. így tudta meg Banai Böske, hogy a bicik lis legény Szittyanós Dani és hogy jönni fog Jött is Dani. Alig tudott aludni azon az éjszakán, amikor az öreg visszajött a küldetésből. Faggatta hogy vót, mint vót, íizent-e a jány, vagy leg­alább valami biztató jelet adott-e. — Nem adott a. De, hogy is adott vóna. azir lány, hogy húzóggyék, mentül jobban eszi a fene, anná jobban tagaggya. No de majd a többi mán a te dógod, osztán, ha a Banai Böske fejit bekötöd, hát csakugyan leginy vagy Szittyanós Dani. De ha csúfú jársz, hát bejárja a hír az égisz Hortobágyot, hogy Szittyanós Daninak is kiadta a Banai lány az útját és kiakasztotta a szűrét az eresz alá. Akko aztán mehecc világgá. Nehezen telt el a hét. Számolta a napokat Dani, végre aztán vasárnap ünneplőbe öltö­zött. Uj városi kalap, debreceni csizma, bö­szörményi cifra szűr a vállára vetve. Cibart is dugott a szájába, osztán beköszönt az ud­varba. — Jó napot aggyon Isten, nagyon meg­szomjaztam, egy ital vizet kaphatnék-e ? Banai Böske elpirosodott, mint a paprika, hol a kötényét igazgatta, hol a seprőt támasz­totta a falnak. — Tisztességgé gyüttem, Mizsei Jani bá­tyám mán szólott rúlam, Szittyanós Dani va­gyok a pusztábú... Úgy mondta ezt a szót, hogy pusztábú, hogy Böskének lúbbőrzött a háta. Deli legény, hangja megdobogtatta a szivét, — Kenijjék bejjebb, majd hozok egy kár­tyával. (Folyt, a 3. oldalon.) ir\v, emum, nonapuK KozepKeien esemenyei, elsősorban pe­dig a szuezi csatorna lezárása rávilágítottak arra a bizonyta­lan helyzetre, amelyben Nyugateurópa, a valóságban azonban az egész nyugati világ van energiaellátás tekintetében. Az a tény, hogy a világ legiparosítottabb országainak gazdasági lete kényre-kedvre ki legyen szolgáltatva egy távoli sivatag­ban hősködő diktátorocskának hihetetlennek látszik, sajnos azonban igaz. Kanadának viszont meg van a lehetősége arra, hogy az egyensúlyt e téren ismét helyreállítsa és hosszú távlatra füg­getlenné tegye e nyugatot ellenséges, vagy legalábbis poten­ciálisan ellenséges területen átmenő gazdasági tápvonalaktól. Mi ez országban nem hunyhatjuk be a szemünket Nyugat­európa tüzelőanyag problémáival szemben. Ha ugyanis gaz­dasági életük hanyatlik, vele csökken a kereskedelem is. Mi pedig kereskedelemből élünk. E helyzet kihatással lehet még a tüzelőanyagban rendkívül gazdag Egyesült Államokra is, mert Európa ellátásának biztosítására kénytelen saját tartalékait felhasználni, ami végeredményében sajátja csökkentésére vezet. A múltban Kanada ellátása is más országoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól függött. Szenünk van ugyan elég a következő 2000 évre, ennek legnagyobb része azonban Alber­téban és az Atlanti tartományokban van, messze a sűrűn la­kott ontariói .és québeci termelési központoktqL Ennek követ­keztében a jelentéktelen széntermelésű Ontario és Quebec tar­tományok számára előnyösebb volt szenüket az Egyesült Álla­mokból behozni, aminek folytán viszont a nyugati és atlanti tartományok széngazdasága nem lett oly mértékben kihasz­­lálva, mint ahogy lehetett volna. A szén ma is alapvető és nélkülözhetetlen tüzelőanyaga íz elsőrangú fontosságú acéltermelésnek. Ezenkívül ezt hasz­­lálják a nagy épületek és sokezer kanadai otthon fűtésére is. Vagy szénfogyasztó a vasút is. Viszont mindig nagyobb mértékben használják fűtőanyag ryanánt az olajat és földgázt, sőt a vasutak is fokozatosan ittérnek a Diesel meghajtásra. Ezenkívül az autóforgalom évente 10%-al emelkedik és állandóan fokozódik a légiforga­lom is. Vagyis benzin és olajszükségleteink nagyobb mérték­ben emelkednek, mint amilyen mértékben csökken szénszük­ségletünk. Húsz évvel ezelőtt Kanada csupán évi 1,500.000 hordó ola­jat termelt és nyersolajszükséglete 90%-át külföldről hozta be. E helyzet azonban gyökeresen megváltozott az albertai, valamint az újabban Saskatchewanban és Manitobában felfe­dezett olajmezők megnyitása által, amelyek következtében Kanada ma olajszükséglete 60%-át maga állítja elő. De ez még meg sem közelíti a teljes kihasználást .éspedig azért, mert egyes területeken még mindig gazdaságosabb az olajat tengerentúlról behozni, mint tankkocsikon szállítani Keletre a nyugati tartományokból. E helyzet azonban meg fog változ­ni, kiépülnek az újabb olajvezetékek, amelyek a nyugati olajat a keleti piacokra szállítják. A már felmért nyugati olajtartalé­kok meghaladják a 2,500,000.000( billió) hordót. De az egész északamerikai kontinens, sőt az egész ismert világ egytagban levő legnagyobb olajtartaléka Északalbertá­­ban van az ú. n. Athabaska-i kátrány homokmezőkben. E te­­’ület Edmontontól Északra fekszik, nem is olyan messze, de nehezen hozzáférhető helyen. Az ott levő és a valóságban jzemmellátható olajtömeg még a legelkényeztetettebb olaj­­mérnököt is ámulatba ejti. A becslések szerint e homokok 100-tól 300 billió hordónyi úajat tartalmaznak. A megoldandó probléma nem a szállítás, Jár ez is elég nagy nehézséget jelent, hanem az olajnak a romokból való kiválasztása. A kátrányos homokmezők legjob­ban úgy jellemezhetők, mint egy barnásszürke gumitenger, állománya olyan, mintha homokot és iszapot folyékony kát­rányba áztatnának. Az olajnak e homoktól való kiválasztásá­lak kérdése több mint két generáció óta foglalkoztatja a tudó­sokat. Lehetséges, hogy egy uj centrifugális eljárás most kö­­:el jutott a rejtély megoldásához. A homok jelentőségét legjobban összehasonlítás által nérhetjük fel. Az Egyesült Államok megállapított olajtartaléka 32 billió hordó. A világ jelenlegi legnagyobb ismert olaj vidékének, a Közelkeletnek tartaléka 144 billió hordó. Az albertai kátrány­­íomokmezők a Közelkelet kétszeresét és az Egyesült Államok ;ízsveresét tartalmazhatják ! Nemzetközi válság esetén, amilyen például Északamerika tengeri blokádja lenne, kétségkívül megkezdenők ezen olaj kitermelést a költségekre való tekintet nélkül. Jelenleg nem vagyunk ilyen helyzetben. Viszont Nyugateurópa, Nasser jó­­/oltából i észben blokád alatt van és könnyen abban is marad-»-, hat az elkövetkezendő évek folyamán. Ez a helyzet kétségtele­nül meg fogja gyorsítani a kátrányhomokmezők kihasználá­sát, nem is beszélve a már működő olajmezők termelésének fokozásáról. Kanada energiájának másik főforrása a villamosság. A ■ejenkénti arányszámot véve alapul Kanada több villanyener- Tiát termel, mint a világ bármely más országa. Ennek forrása elsősorban vízierő. De ha volt is olyan idő, amikor azt hittük, hogy vízienergiánk elegendő szükségleteink fedezésére, úgy az mái a múlté. Az Ontario Hydro-Electric Power Commission a világ legnagyobb vízierővállalata a meglévő vízierők felhasz­nálásának kiapadása következtében már a gőz útján való energiateimelés eszközéhez nyúl. Sőt, a federális kormánnyal való együttműködésben, amely mindenféle atom termelést íZigoi ú ellenőrzés alatt tart, már áttér az atomenergia ki­használásának terére is. Kanada jövője tehát: olajtermelés az autók, repülőgépek növekvő száma, továbbá fűtés céljaira és export célokra egy olajszomjas világ szükségleteinek kielégítésére. Ezenkívül uiániumtermelés békés célokra. Kanada a körülmények kény­szerítő hatása alatt, amelyek ellenőrzésére csak részben van befolyása, uj energiakorszak küszöbét lépi át (C S ) Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk nyomdája meghívók, esküvői- és gyászjelentések, üzleti levelek röpiratok, könyvek és újságok stb. kiszedését és kinyomását a legszebb kivitelben, olcsó áron vállalja. 996 Dovercourt Road Telefon : LE. 6-0333

Next

/
Thumbnails
Contents