Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-27 / 24. szám
VII. 24. sz. 1957 március 27. 2 Kj lNADAI magyarság KANADAI m r n f á w 996 Dovercuurt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Lapt ulajdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válasz.bélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI FEJLŐDNEK AZ OROSZOK IS... MI VAN AZ UJ OROSZ “ILLEMKÓDEXÉBEN ? “A szovjet népnek többet kell dolgoznia, mint másoknak és jobb kommunistáknak kell lenniük ezzel szemben mint másoknak.” Újabban azonban még többet követelnek tőlük : ki kell fényesíteni a cipőjüket és horribile dictu, m,ég a levest sem szabad szürcsölniök. Évekig ragaszkodott a szovjet kormány ahhoz, hogy sehol a világon nincsen olyan magas fokú kultúra, mint a Szovjetben, most végre megtört az ellenállás és beismerték, hogy még a Szovjetben is szükség van “Illemkódexre.” A kinyomtatott, egykötetes kis mű a legrövidebb idő alatt elkelt. Úgy látszik a tovarisokat is érdekli, hogy miért nevetnek a megszállott, letiport országok népei rajtuk, mikor haragosan rájuk dörrentenek, hogy a mi (már tudniillik a szovjet) kultúránk a legmagasabb. Hát még ilyet, képzeljék csak el, nem akarják elhinni. Azok a példányai a könyvecskének, melyek a nyilvános könyvtárakban vannak, csak egy napra vehetők ki, mert olyan sokan akarják elolvasni az Illemkódex szabályait. “A jó élet titka” című kis mű szerzője, Gordienko elvtárs, filozófus, egyetemi hallgató egy pillanat alatt híres ember lett. Nem mintha ez anyagi hasznot is jelentene, mert hiszen tudjuk . . . Nehogy ellenforradalmi bujtogatással vádolhassák, Gordienko gondosan idézi néhány “elismerten jó” kommunista megjegyzését arról, hogy milyen fontos az, hogy jó modorúak legyünk. Az első fecske ezen a téren Maxim Litvinov volt, aki ellenezte azt, hogy a gyárakból toborozzanak diplomatákat. Ar egyik ilyen szovjet diplomata Tokióban a kézmosó tálból itta a vizet a legnagyobb szálló éttermében, felesége pedig mikor a császár e’ől kihátrált, oly szerencsétlenül esett el az egyik spanyolfalban, hogy többet mutatott testéből, mint amit illik. Vorosilov marsall pedig, mikor a katonai akadémián parancsnokolt, tánciskolát nyitott a hallgatóknak, akik ekkor táncmestert szerződtettek. Bár ez az újítás forradalmi volt, mégis az illem lassan megkezdte térhódítását a Szovjetunióban. Az emberek lassan nyakkendőt is kötöttek. Titokban felkérték Volkonszky hercegnőt, hogy írjon egy rövid illemkódexet és ezt a kis könyvecskét becsempészték a szovjet diplomaták útitáskáiba, mikor elhagyták az országot. Gordienko ilymodon ideológiailag megalapozván a modorosság szükségességét, nekilát az illemszabályok becsepegtetéséhez. Az illemszabályok nagyrésze azonban az egészség elemi alapfogalmait ismétli. Fürödj hetenkint legalább egyszer, — figyelmezteti az olvasót a filozófus, — talán nyáron még többször is és a fogadat mosd meg minden este a lefekvés előtt. Nem minden embernek szokása ez, — teszi hozzá, ami azt a gyanút kelti az emberben, hogy nem egymagában alszik és így módjában van személyes tapasztalatokat szerezni. Azt mondja, hogy mindenki gondját viseli a külső ruhájának, hiszen mindenki látná, ha az piszkos volna, — de kevesen gondolnak az alsóneműre, melyet ime már senkisem lát. Igen tanácsos megtisztítani a cipődet, mielőtt elmész hazulról, de az is szükséges mondja tovább, hogy harisnyát váltsál szabályszerű időközökben. Az időtartamról már nem ír. amiért azonban nem őt illeti a dorgálás. Nem mindenki teheti meg azt, hogy a legutolsó divat szerint öltözködjék, azt azonban mindenki megteheti, hogy a ruháját karban tartsa, vasaltassa, tisztítássá. A nőknek azt tanácsolja, hogy a túlerős illatszer alkalmazása nem előnyös, mert nem mindenki szereti azt. Pizsamában csak akkor étkezzenek, ha a felső részét is felveszik h idegenek nincsenek jelen. Az étkezéssel kapcsolatos szabályok között ezt is ott találjuk : “Addig nem ülhetünk asztalhoz, míg legalább a kezünket meg nem mostuk. Ne ülj az asztalra, ne tedd könyöködet a7 asztalra és ne dugd az on-odat a levesbe, hanem ülj egyenesen és egyél tisztán.” Gratulálunk Gordienko elvtárs. Ezen a téren úttörőnek lenni nem könnyű dolog. Mi tudjuk mekkora a szovjet kultúra Akik átestek a kultúrált szovjet csapatok “felszabadítási” műveletein. azoknak van fogalmuk arról, micsoda fába vágta fejszéjét a szegény filozófus. De ha így haladunk, egy-két száz év múlva csak rájukragad valami a szovjet rétegekre. ÉJJELJ TÁRGYALÁS Nincsen semmi baj, ha ezentúl beidézik a bíróságra gépkocsikihágás miatt. Az idézés hátlapján értesítik, hogy éjjel is fogadják a bíróságon, ha az idézett úgy kívánja. Eddig sokan azért nem jelentek meg a bíróság előtt, mert sajnálták a munkabért, melyet elvesztettek azáltal, hogy a bírói tárgyaláson napközben megjelentek, inkább megfizették a magasabb büntetést. Most már nem kell ettől félni, a kihágási bíróságok éjszaka is üléseznek, el lehet menni a tárgyalásra és .. .fizetni. IJ MIKES IBIMEN LEVELEI: Édes néném ! Emlékszik még arra a szép szólás-mondásra a mi nyelvünkben, hogy : “törököt fogtam, nem enged ?” No, így jártam én is a napokban. Ablakomon ahova hála Istennek már nem járnak titkos poroszlók, a kis japáni lányka, Kejkó azzal csilingelt be, hogy postacsomagom van. Különös izgalommal bontottam fel. Ki gonodlhat rám, csomaggal ? Édesanyám, barátaim, ha voltak is, — elérhetetlen messzeségben ! Ki zavarja magányomat, mint az a bizonyos “never”-t ismétlő holló ? És akkor egyszerre elém terül a kifejtett papirosból egy vászonkötésű könyv. Címe, szerzője, olyan nemes egyszerűséggel feltüntetve, — ha még arany betűkkel is, — mintha maguk a puritánok tettek volna pontot a középkor hajbókolásaira. A mikor kezembe vettem, már nem álltam ott, én, a cukorspárgára készülődő, hazát, családi otthont négyszeri menekülésben négy könyvtárat vesztett betűvető céhsegéd. Hanem valaki más, egészen más. Egy pattanásaival is bűbájos, világértelmet, betűt szomjazó kamasz diák, aki stucnikkal, szandállal és frissen vasalt vászonruhájával tart hazafelé jutalomkönyvével a zárünnepélyről. S a könyv képében küldött üzenet is, éppen úgy csilingelt szivemben, mint akkor régen tanárom útmutatása. Az üzenetet, az útmutatás szavait ilyenkor jóformán nem is lehet hallani az izgalomtól. De különben sem nyugosznak sajnos, valami reális alapokon. Valahogy kezdődnek és végződnek, így : az élet útjain elindulva — légy jó mindhalálig ! A bennük rejlő szeretet, gondoskodás, a soha egy életen át meg nem található jó szándék azonban olyan szépségekkel szól a jutalom könyvet szorongatóhoz, amely már a földhör.kötöttségtől szakadóban van. Igen édes néném, álltam és remegtem. Mint az az egykori kisdiák. Úgy éreztem, e magányomból küldött leveleimért kapom jutalomképpen, alig kéthónapos ittartózkodásom után szerkesztőmtől az ő könyvét. Hány szekunda, hány elégséges vagy jeles van beírva a bizonyítványba ? Nem is fontos. Az a lényeg, hogy mégis kaptam jutalomkönyvet. S valóban, nem tudom, nem szebb-e rakoncátlanságért, vagy kevesebb lázongásra intésért, kapni jutalmat, mint példás, sima jélességért. Mert én — s most már hallgasson meg szeretettel az, aki adta, s az akit sajnos még személyesen nem is ismerek — nagyon veszedelmes tipus vagyok. Magamfajta sansculotte enfant terrible, szent zárkózottságban élő csuhás barát, izzó nap hevében kaszáló kálomista pap... vagy éppen söntés mélyén diskuráló “belevaló gyerek”, — hogyan tudná meghálálni a beléhelyezett bizalmat ? Az a — csak önmaga útján biztos, de mindenki más előtt semmiféle szervezethez nem tartozó “tévelygő-kereső” — és mindig jobbra, szebbre próbálkozó, hogyan és miféle biztosítékot tudna nyújtani e keserű lében forgó világban ? Mikor éppen az ő élet,értelme : filozófusok között táncraperdülni — és nyegle táncosok kö ött gondolatokat boncolgatni, tükröt tartani mindenki elé a tökéletesedés érdekében. önmaga pedig az emberek erkölcsi világrendjéből kiesve, sajnos, különc-nek bélyegeztetik, tökéletlenné válik. Mert: mer, mert keres, mert kutat. És mindezt megteheti, mert egészen mellékes, hogy valahonnan előkerül a mindennapira való is. Édes néném, az emberek olyan micsodás szokást kellene maguk között kövessenek, hogy — báncmis én — a maguk érdeke mellett, de legalább még két percig gondolkozzanak, amikor valami cselekvésbe, állásfoglalásba bocsátkoznának. Ez a kevéske idő, a: önmaguk felé emelkedés ideje, amely valóban élő tartalommal töltené meg az általuk és általában mindnyájunk által hangoztatott öszszefogást, egységet. A magamfajta próbálkozó bocsánatot kér ilyenkor szerkesztőtől, emberektől egyaránt, hogy szóvá is mer tenni valamit. Védelmére, valahol Balzac körül mutat, s mentségül hívja, hogy a gondolat birodalmában minden bilaterális, s a foglalkozásbeliséggel jár, ha kifakad, sújt vagy dicséretet halmoz, de soha nem általánosítva, hanem úgy ahogy az élet sodra magával hozza, a benne tévelygő emberre. Ig’en, itt állok, zárünnepélyről érkezőben. Egy jutalomkönyvvel a kezemben. Az első könyv, az Ujhazában. Vájjon valaha lesz-e könyvtáram, vájjon nem hal-e el ajkamról a szó ? ó, hogy megrohamoznak a féltések ! És én könnyes szemmel rebesgetem magam elé : köszönöm, köszönöm, megpróbálom. Eszembe jut — édes néném — egy megrázó erejű kép. Tavaly láttam Budapesten egy eléggé irányított filmben. Ma is csodálom, csak azt hiszem a “békepropaganda” miatt hagyták benne. A színész, egy falusi féllábú hadirokkant, műlábat kapott karácsonyi ajándékul a közös “télapó ünnepségen”. S amikor sírva tapogatta, a körülötte lévő gyermekekhez fordult meghatódottságában : “Legyetek jók, tanuljatok szorgalmasan, ha felnőttek lesztek, ti is kaphattok majd ilyen ajándékot.” Ilyesféle bizony —néném, — az író ajándéka, aki hol “gyerekszájjal” kellemetlenkedik őszinteségében, hol a fiatalság tiszta álmait próbálja őrizgetni felnőttek között is. Nem mondom : eléggé “járhatatlan út”, az irigyelt földi halandók számára. Az ajándékban törököt fogtam, — nem enged, visszahoz az életbe. A napokban elfogom olvasni. Üdvözli : Kelemen úr apródja. ........................................ NÉNI VETTE LE KALAPJÁT A KÉPVISELŐ HÁZBAN Ilon. Harold Scott, tárcanélküli miniszter kalapban ült a parlament tanácskozásán. Az ■egyik képviselő hevesen kikelt a kalapos miniszter ellen, mire a Speaker, A. W. Downer elnök, kioktatta, mondván, hogy minden képveselőnek jogában van kalapban ülni. Csak akkor kell levennie a kalapot, ha felszólal. Ez a jog a középkorból ered, mikor az angol képviselők a kalap viselésével azt mutatták ki, hogy függetlenek a királytól. Még a nagy tűz előtt is kalapban ültek a kanadai képviselőház honatyái, de a rossz nyelvek azt mondják, hogy csak a huzat miatt. Jog ide, tekintély oda Scott miniszter zavartan vette le a kalapját, mikor látta, milyen feltűnést keltett. FIGYELJE POLITIKAI HÍREINKET! Minden nemzetközi esemény, amelyet évek óta megjósoltunk, következetesen bevált! ANGLIA TAKARÉKOSKODNI FOG Anglia elsősorban olymódon kíván lakar.ékoskodn:, hogy katonai erejét csökkenti. Igv az uj költségvetésben már nem jut anyagi fedezet csapatok tartására Délkoreában, Hong- Kongban. Singaporeban, Malayában, Libiában és Ciprusban, valamint Nyugatnémetországban. Ezen feladatok további ellátására az Egyesült Államok lesznek hivatva. Valószínű, hogy a csapatok visszavonásának kérdése is egyik pontja a Bermuda-i megbeszéléseknek. A CAMP KILMER-REN A múltkor a West Lodge-ban látogattuk meg honfitársainkat és kísértük figyelemmel sorsuk indulását az uj hazában. Most megkaptuk az U.S. Elnöki Menekült Bizottságának jelentését az Egyesült Államokba bevándorolt magyarok sorsáról és elkövetkező életükről. Amikor a jelentést áttanulmányoztuk büszke megelégedettség töltötte el szivünket. A nagy »merikal nemzet buzgó erőfeszítése, előkészületei és valóságban nyújtott szinte elképesztő segítsége méltán emelneLi önbizalmunkat, mert ezt mind magyarokért tették. A jelentés első mondata azt mondja, hogy az U.S. még soha nem nyújtott menedéket ennyi bátor, hazátlan menekültnek, ilyen rövid idő alatt. Ez csak a kormány és az egyházak, a hadsereg és polgári társulatok együttes erőfeszítésével volt lehetséges. Majd rátér a jelentés a menekültek számára, a szállítás szinte villámgyors végrehajtására, a táborban való elhelyezésre, majd innen megfelelő arányos elosztás alapján a menekültek munkával és otthonnal való ellátására. Itt a Bizottság munkája megszűnt és megkezdődik a szabadságharcos önálló élete : beolvadása az uj társadalomba, beil’eszkedése az uj életkörülmények közé, a finom uj gyökered elültetése, a gyermekek átnevelése. Uj világ, uj gondolatok, uj civilizáció, uj ideológia, csak egy marad a régi : a magyar röghöz való hűség, a magyar történelmi feladatok teljesítése mindig és mindenütt. Az összefoglaló legérdekesebb része a menekültekről felállított statisztika. Ebből idézünk néhány adatot, mert ezek a számok jó keresztmetszetét adják a kanadai legújabb magyar vérfelfrissítésnek is. Lássuk tehát : Milyen is a menekült ? Átlagember, kb. 28 éves és mintegy 10 évet töltött az iskolában. Amilyen gyorsan csak lehet, szeretne dolgozni és szeretné folytatni tanulmányait. A menekülteknek majdnem a fele nőtlen férfi, kevesebb mint 10%-a hajadon. Nézzük a részleteket. A jelentés kiemeli, hogy a Fogadó Tábor látogatóit meglepte a menekültek illedelmes modora és egészséges, tetszetős külseje. A legnagyobb kérdést azonban abban látják, hogyan fognak alkalmazkodni tudni az amerikai élethez. Az alábbi adatokat 20.000 menekült alapos kikérdezése után állította össze a Bizottság, közel 6.000 alkalmazottból álló törzse útján. Átlagos életkór : 28 év 7 hónap (férfiak.) Átlagos életkor : 30 és 3 hónap (nők.) Családonkint az átlagos taglétszám : 3. Átlagosan 9 évet és 10 hónapot töltöttek iskolában a menekültek. Angolul beszél: 12%. Rokonuk van az U.S.ban : 45%. Az iskolai végzettség szerint : elemi iskolája van 100%nak, technikusi kiképzése (szakipariskola, 4 év : 29%, egyetem : 11.5%, oki. mérnök : 1.5%, egyéb okleveles : .5% doktorátus : 1.5%. A keroszályok részletezése : 18 év alatt : 6%, 18—20 éves : 16%-, 21—24 éves : 21%, 25—29 éves : 20%, 30—34 éves : 14%, 35—40 éves : 9% 41—45 éves : 7%, 46—50 éves : 4%, 51—55 éves : 2%, 55 év felett : 1%. Az ember azt hinné, hogy az ilyen statisztikai felsorolás unalmas, bezzeg mennyire érdekes, most, mikor rólunk magyarokról van szó. A nem és korszerinti feldolgozás részletezése : Nőtlen : 45%, hajadon : 8%>, nős férfi : 29%, férjezett : 14%, elvált férfi : 2%, elvált nő : 1%, özvegy férfi : 5%, özvegy nő : 5%. A Bizottság azzal fejezi be a jelentést, hogy a menekültek felszívódása az amerikai nemzettestbe máris megkezdődött. A hatóságok, a társadalmi egyesületek, az üzletemberek, kereskedők, munkás szakszervezetek, egyházi szervek minden tőlük telhetőt megtesznek a segítség érdekében. A. Rövid ujjú Penmans 253 D. Térdig érő hosszú 251 natúr rövid ujjú Penmans 253 kombinált 223 fehér kombinált 251 natúr 222 natúr B. V-nyakú E. Alsónadrág Penmans 253 rövid ujjú Penmans 2530 bosszú 251 natúr hosszú 2510 natúr ^ e*ől 223 fehér kombinált gombos 222 2-szálú C. Criss-cross F. Elől gom- Penmans 253 ujjatlan, 1 gombos hosszú bős rövid 251 natúr kombinált Penmans 253 ujjú ing 223 fehér 251 natúr 222 2-szálú G. Gomb nélküli öves Penmans 253 hosszú 251 natúr alsónadrág H. T-ingek férfiak és fiúk számára, I. Gyapjú trikó férfiak és fiúk számára. Alsónadrág férfiak fiúk számára. Sima vagy bordázott. es PEHELYSÚLYÚ ALSÓNEMÜ A minőség jelképe MINŐSÉGILEG KIPRÓBÁLT ALSÓNEMÜ Érdemes ragaszkodni a PENMANS címkéhez, ha értéket és minőséget akarunk. MINDEN FAJTA
