Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-16 / 21. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &ameUcut “i^cuu^vUcuu Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ C a n a d a’ s largest Hungarian semi weekly K A. ^.4K AA Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam 21. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1957 március 16., szombat. AZ UNO-NAK NINCS HATALMA! MIT JELENT A SZUVERENITÁS? Az UNO közgyűlése, amely a szuezi kérdéssel kapcsolatban mint rendkívüli közgyűlés ült össze 1956 október 3-án, majd a magyarországi és közelkeleti események tárgyalása során az évi rendes közgyűlésbe olvadt bele, végéhez közeledik. Lodge USA delegátus visszavonta azt a javaslatot, hogy a közgyűlés újra tárgyalja hazánk ügyét addig is, amíg a Magyarországot környező államokban működő adat-kutató bizottság jelentése be nem fut, s így ez a kérdés a legközelebbi — rendes, vagy rendkívüli — közgyűlésre marad. A közgyűlés utolsó ténykedése az volt, hogy egyhangúlag felvette 81-ik tagjaként a volt Aranypart gyarmatból önálló állammá lett Ghana köztársaságot, amely csak egy héttel ezelőtt kapott szuverenitást korábbi protektorájúl, Nagybritanniától. Hozzátehetjük, hogy ennek a 4V2 millió lakost számláló, Csonkamagyarországnál valamivel nagyobb, tiszta néger köztársaságnak az első napjai máris véres belső harcokkal teltek el. A Ghana déli részéhez tartozó tartományok, amelyek a régi német gyarmatnak, Togonak egyes részeiből alakultak, nem hajlandók elismerni a ghanai fennhatóságot, s a lázadásnak máris -számos halottja és sebesültje van. Az Accra fővárosban működő uj ghanai kormány rohamsisakos, páncélos katonákat küldött a déli térületeken fekvő Ho városába s míg a Ho-i rádió függetlenségről és szabadságról beszélt, addig az utcákon katonaruhába öltözött négerek lőttek agyon más négereket a szabadság jegyében. A világesemények szempontjából látszólag nem sokat jelent egy uj állam helyhatalmi szerveinek kisebb méretű kilengése. A múlt héten, amikor még az Aranypart angol protektorátus alatt állt, nem kerülhetett volna arra sor, hogy az a bennszülött, akin egyenruha van, büntetlenül lelőhesse a másik bennszülöttet, akin nincs egyenruha, azon a címen, hogy az valami más jelszót kiabál, mint ami elő van írva. A múlt héten az angol rendőrség, vagy akár a polgári hatóság egy szava elég lett volna ennek a felesleges vérengzésnek a megakadályozására. Ma azonban Ghana szuverén, — a ghanai katona “felsőbb parancsra” használta fegyverét, és Ghana az Egyesült Nemzetek legújabb, 81-ik tagja, amelyet egyhangúlag vettek fel a “békés és szabadságszerető nemzetek” sorába, senkinek nem köteles beszámolni arról, miért kezdte a szabadságot és függetlenséget — fegyveres elnyomással és gyilkolással. Ghana szuverén. Egyiptom szuverén. India szuverén. A Szovjet szuverén. S az Egyesült Nemzetek, amely állítólag a világ közvéleményének a letéteményese semmit sem képes tenni ezek ellen az államok ellen. Nem képes még a magyar bábkormány ellen sem tenni semmit sem, pedig az nyilvánvalólag nem a magyar nép akaratát képviseli, — még kommunista elmélet szerint sem, — s nincs sem önálló katonasága, sem független politikai hatalma. Az Egyesült Nemzetek a magyar bábkormány esetében respektálnak egy olyan szuverenitást, amelyet hivatalosan nem is ismernek el. A szuezi csatorna ügyében respektálnak egy olyan szuverenitást, amelyet egy önmagát kinevezett, erőszakkal uralkodó diktátor a maga javára birtokol, s amely a nemzetközi megállapodások egyoldalú megszegésével szörnyű károkat okoz az egész világnak. India esetében respektálják annak az országnak a szuverenitását (a kashmiri kérdésben), amelynek kormánya hivatalosan kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek határozatát csak akkor fogadja el, ha az a saját országa érdekeivel egyezik. A szovjet esetében pedig respektálnak egy olyan szuverenitást, amely azt egyedül az egész világ elleni harcra, gyilkolásra, rabszolgák összefogására, az egész civilizáció elpusztítására használja fel. És végül az alig embriónyi Ghana esetében respektálnak egy olyan szuverenitást, amelynek se történelmi, se erkölcsi, se hatalmi alapja nincs. Az Egyesült Nemzetek jelenlegi szervezete mellett tehát bármely kormány, amely valamely földterület felett tényleges fegyveres hatalmat gyakorol, szembehelyezkedhet az Alapokmány bármelyik alapelvével, a közgyűlés bármely határozatával, s általában minden olyan szabállyal és elvvel, amelyeknek betartására alakult az Egyesült Nemzetek egész szervezete. Más szavakkal kifejezve : a szuverenitás jelszava alatt bármely ország kormánya azt csinálhat, amit akar, s ebben az Egyesült Nemzetek nem fogja megakadályozni. Olyan esetekben (mint Anglia, Franciaország, Izrael esetében) mikor UNO határozatokat egyes országok végrehajtottak, — nem az UNO erkölcsi vagy fegyveres nyomásának engedtek, hanem egyes nagyhatalmak fenyegetése alatt határoztak, mint ahogy például a szuezi és a ghazai kérdésben az Egyesült Államok felszólításának tettek eleget. Sőt az egyes országok úgynevezett szuverenitása alapján még az Egyesült Nemzetekkel szemben közvetlenül tett ígéreteket is úgylátszik bárki megszegheti. Mint ismeretes a közelkeleti viták lezárására alakult UNO-rendórség, amelyben Kanada vezetésével 13 nemzet katonasága vesz részt, s amely a kanadai Burns generális parancsnoksága alatt áll, hűséget esküdött az UNO-nak azzal, hogy az egyes nemzeti katonai egységek kizárólag az UNO-tól fogadhatnak el parancsokat. Jugoszlávia például ezerfőnyi kontingenst küldött ebbe a nemzetközi katonai alakulatba, s a jugoszláv katonák most Buras generális parancsára a gazai földnyelvre voltak vezényelve. A jugoszláv parancsnok, alig hogy megérkezett a kijelölt helyre, kijelentette, hogy a jugoszláv egységek megtagadják az UNO parancsát, nem foglalnak állást Gazában, mert “a jugoszláv kormány felfogása szerint ott egyiptomi rendőrségnek kellene állomásoznia.” A jugoszláv katonai parancsnok tehát Jugoszlávia szuverenitására hivatkozva tagadja meg annak az UNO-parancsnoknak az engedelmességet, akinek a jugoszláv kormány ebbe a vonatkozásban hűséget ígért, s akinek önként, minden kényszer nélkül küldött csapatokat. Logikusan az volna a következő lépés, hogy az UNO nemzetközi rendőrség többi csapategysége körülkerítse, leszerelje és foglyulejtse a “lázadó” jugoszláv csapatot. Erre persze nem kerülhet sói', mert az UNO még ebben az élére állított esetben is respektálni fogja Jugoszlávia szuverenitását, amely tehát gyakorlatilag az UNO felett áll. A tragédia az, hogy a szuverenitás, amelyre hivatkozással kis és nagy ország, nagyhatalmak és erőtlen kis országok az UNO-val szembehelyezkednek és azt teszik, ami eszükbe jut, — meg nem határozható, szétfolyó fogalom. Mint ahogy a szabadság, a demokrácia, az önrendelkezési jog, a szocializmus és számos más filozófiai fogalom amelynek jegyében anynyi rosszat és annyi jót követnek el, úgy a szuverenitás is azok közé a fogalmak közé tartozik, amelyeket mindenki úgy határoz meg, ahogy pillanatnyi érdeke kívánja. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a mai értelemben vett szuverenitás a valahol tényleges uralmon lévő kormánynak az a gyakorlatilag fennálló lehetősége, hogy egy bizonyos földterület ügyeinek intézéséből minden más kormányt kizárjon. Ha ez a lehetőség megszűnik, akkor megszűnik a szuverenitás is, mert ennek az ürés szónak csak az ad tartalmat, hogy aki hangoztatja, valóban elég erős is arra, hogy a külső beavatkozást fegyverrel lehetetlenné tegye. Itt volna tehát az ideje annak, hogy az Egyesült Nemzetek fölényes fegyveres erővel biztosítsa a világ közvéleményének “szuper-szuverenitását.” A legközelebbi közgyűlésnek arról kellene határoznia, hogy a Biztonsági Tanácsban megszüntessék a vétójogot, s ezután a Tanácsot ellenállhatatlan fegyverekkel szereljék fel, s ezeket a fegyvereket szükség esetén valóban fel is használják. Ha ez nem lehetséges, akkor ez azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek egész szervezetének fenntartása nem lehetséges ma még ; s ebben az esetben nyugodtan át lehet adni a világ kérdéseinek intézését a nagyhatalmaknak — azaz az USA és a többi nyugati hatalom fölényes haderejének, -— amelynek a tanácskozó testületek kerékkötő tevékenysége nélkül is módjában áll, hogy az Alapokmányban lefektetett elveket betartassa azokkal a kis- közép- és nagyhatalmakkal, amelyek a szuverenitás jelszava alatt diktatúrát, elnyomást és rabszolgaságot tartanak fenn. dr. Pangloss. nem károsított meg MÄGYÄR0KÄT Két magyar család lopás vádjával beperelte az egyik torontói ügyvédet, 11.500 dollár erejéig, amit az ügyvéd állítólag egy házvételből eredő jelzálogkölcsönből tulajdonított el. A tárgyaláson kiderült, hogy az ügyvéd helyesen járt el és a pénz az egész idő alatt letétben volt az egyik bankban. Az ügyvédet a bíróság felmentette. MIBŐL LESZ Ä CSEREBOGÁR? Az Izvesztija című szovjet lap erősen kikel az olyan bíráskodás ellen, ahol a vádlottakat kényszerítik a vallomásra. Azt írja, hogy a szovjet jog-nak az alapja, hogy a vádlott ártatlan mindaddig, amíg bűnösségét be nem tudják bizonyítani. A végén kiderül, hogy a világ független bíróságai a szovjettől tanulták az igazságos bíráskodásnak ezt az alapelvét. Vagy talán ezt éppen most találta ki a zseniális szovjet igazságügyminiszter, mindenkit megelőzve ? Jaj, csak legalább Magyarországon alkalmaznák ezt az uj elvet.------------o-----------ÚJABB LETARTÓZTATÁSOK MAGYARORSZÁGON. Az államvédelmi Hatóság pribékjei újból az egyházakat kezdik tisztogatni. A Magyar Református Egyház öt vezető lelkészét március 8-án letartóztatták. A Szabadság ünnepe Lángoló betűk és számok a Magyar Történelem lapjain. S ma, amikor odafordítunk erre a lapra, hogy emlékezzünk, igen nehéz a másik, oly rövid idő óta a szivünkbe égetett emléket szótlanul elkerülni. Október 23., éppúgy a Szabadság Ünnepe lesz nemzetünk emlékei között, mint 1848 márciusa. Amikor emlékezünk, akkor képzelet- és gondolatvilágunkba visszaidézzük a múlt eseményeit, levonjuk belőlük a tanulságot és megkíséreljük, hogy azokat a gondolatokat, eszméket, eredményeket, melyek a múltból leszűrődtek megvalósítsuk, nehogy az áldozat, amit nagyapáink, őseink értünk hoztak, — hiábavaló legyen. Márciust már annyiszor boncolgattuk a múltban, annyit idéztük, de ha jól meggondoljuk^kkor szégyenkezve kell lehajtanunk a fejünket, mert ime, hiába esküdtek nagyapáink arra, hogy rabok tovább nem leszünk, mi mégis láncot hordunk... a legszörnyűbb rabságban senyved a nemzet, az ország. Pedig minden márciusban kivonultunk és fogadkoztunk, együtt mondtuk ,és mondjuk az eskü szövegét. De nem, még sincs így ! Mert ime Októberünk is volt, amikor a nemzet hűségesen annyiszor fogadott esküjéhez, inkább a halált választotta, de nem akart és nem akar rab'szolgasoi’sban tovább élni. Az otthoni magyarság megtette kötelességét és az emlékezésből folyó következtetéseket hacsak rövid időre is, de valóra váltotta. A szent fáklya újból égett, fennen lobogott, az égig ért a lángja. .. és ismét eltaposták, mert a világ vezető államférfiait nem hatja át a történelmi hivatásból folyó kötelességérzet. Ha most ismét idézzük a multat és összehasonlítjuk a közelmúlttal, megdöbbenve gyökerezik a földbe a lábunk, véres verítéket izzadunk a gondolatra is : hogy milyen szörnyen, milyen sorsszerűén ismétlődött meg a történelem. Azok, akik a történelemmel foglalkoznak mindig mondják, hogy a történelem megismétlődik, ezért lehet és kell tanulni belőle. Akkor Is, most is hosszú ideig parázslott a szabadság tüze az elnyomás hamuja alatt. Akkor is, most is az if j úság, a költők, az írók lelke lángolt fel legelőbb és az emberi jogok legelemibb vázlatát követelve, magukkal ragadták az egész nemzetet, olyan összeforrott egységben, amit a világ népei szinte értelmetlen bárgyúsággal néztek, dermedten, minden cselekvésre képtelenül. Akkor is fennen lobogott a háromszinű zászló, akkor is független kormányunk volt, akkor is szabad volt az ország és most is. És akkor is csak álom volt, most is csak vágy lett. Akkor is a legszömyűbb megtorlás következett, most is. Akkor is az orosz kegyetlenség, most is ez a keleti, állatias, embertelen bosszú tiporta sárba ezt a forró, hőn szerető szivet, a magyar nép együtt dobogó, piros szivét. De ezek az emlékek, amiket most felsoroltam, melyek .éles fájdalommal hasítanak belénk, amik felzaklatják lelkünk belsejét és tehetetlen kínnal ökölbe szoríttatják a markunkat, —• ezek az emlékek erősítő, buzdító tanítást is tartalmaznak. Akkor is hangtalan, mindenben megnyilvánuló, de láthatatlan ellenállás morzsolta fel a kormányzat idegeit, gazdasági erejét. Hiszszük, hogy most is ez fogja megtörni és végleg ledönteni a zsarnokság bálványát. Erkölcsi győzelmünk 1818-ban is fennen hirdette a magyar nemzet dicsőségét. Ma a világ elismeri, hogy ilyen csodálatosan nagyszerűt, eddig még nemzet nem vitt véghez. Bámulva csodálják a Magyart. De mint akkor, most sem segítettek, most sem segítenek. Hosszú évek munkájával, börtönök fenekéről küldött sóhajok, buzgó imák, a magyar anyák leikéből előtört : egy célért történő nevelés és sok-sok magyar gyermek... mi magunk értük el a kiegyezést, majd az önálló nemzeti létet. Most is így lesz! Bár a körülmények mások, a lelkek mélyén a márciusi szivek, imák, hangtalan és keserű könnyek, összeszorított foggal nevelt gyermekek fogják a történelem útszéli árkába dönteni a világ legnagyobb bálványát, a vörös óriást. Ezt tanítja a történelem. Eddig minden bálvány ledőlt, s ha maradtak is eltöredezett tagjai, torz arcvonásai, azok mohosak, porladoznak, férgek tanyáznak benne és lassan az emlékük is elmúlik, megsemmisül. De az Eszmék, az isteni eredetű lelki lángok újból és újból felélednek és égnek az örökkévalóságig. A márciusi és októberi eszmék közül ma, egyről szeretnék maradandó emléket állítani: a magyar egységről, mert ez az erő volt az a lelki feszítő erő, mely a márciust és az októbert lehetővé tette és amely a szenvedések útján kitartást adott és fog adni, a végső győzelemig, vagy halálig. Ne feledjük, csak azért győztünk erkölcsileg és csak azért fogunk győzni a valóságban is, mert mi magunk harcoltuk ki azt, ami nekünk a legszentebb és mert mindnyájan egy célért küzdöttünk, egyesítve az Eszme lelki szoros egységében. Amilyen egységbe forrtunk Otthon, olyan egységbe forrjunk itt is. Mindenki akarjon tenni valamit, egymásért, hogy mindnyájan tehessünk és cselekedhessünk a Hazáért. Zászlóinkon ott ragyogtak a büszke jelszavak : Istenért, Hazáért, Szabadságért ! •— Legyünk egyek az Isten előtti alázatban, magunkra hagyva, csak az ő végtelen igazsága áll mellettünk, az ő szeretetében egybeforrva, valláskülönbség nélkül fogadjuk meg, hogy buzgó imával segítünk egymáson és Hazánkon. A másik szó a Haza. Most mi itt, az újbúzában, mások más ujhazában dolgoznak, élnek. Mi már tudjuk, hogy a magyarság jóhírének itt ebben az országban elsősorban az az alapja, hogy sohasem feledkeztünk meg arról, hogy az óhazát segíteni kell. Ne feledjük a világon szétszórt magyarságot csak az Otthon, a Haza szeretete forraszthatja öszsze. Ne engedjük, hogy gyermekeink erről megfeledkezzenek. Legyenek jó kanadaiak, amerikaiak, ausztrálok, argentinok, legyenek jó állampolgárok, de maradjanak magyarok. A magyar név ma dicsőséget jelent. Példátmutatóan ragyog szerte a világon, minden Országban. Legyünk magyarok. Legyünk egyek ebben is. Vigyázzuk egymást, segítsünk egymáson, — szeressük a magyart. Vessük ki szivünkből a társadalmi, az osztály, a foglalkozásbeli, a vallási és elsősorban a pártpolitikai különbségeket. Ne űzzünk pártpolitikát itt künn, mert ezek mind szétválasztanak. Keressük azt, ami a másikban jó, ami szép, feledjük el a személyi ellentéteket, öleljünk szivünkre minden magyart s akkor büszkén mondhatjuk, hogy magyarok vagyunk. Akkor ebből a magyar összefogásból olyan hatalmas erkölcsi és szellemi erő fog sugározni, mely szinte csodálatos egyszerűséggel és természetes következményként fogja juttatni nekünk a harmadik szent jeligét : a Szabadságot. Március és Október összefolynak könnyes szemünk előtt, a nagyapák és unokák vére együtt öntözi a magyar parlagot. A magyar föld egyformán takarja bársonyos rögével az ősök és fiák porladó csontjait. A magyar anyák, asszonyok, apák, férfiak ugyanazok, mint régen, lelkünk, szivünk ugyanazokért az Eszmékért dobog, áhítozik, vágyódik : fogjuk meg egymás kezét és haladjunk együtt: Istenért, Hazáért és Szabadságért. Hamvas J. József. OKTAT A PRAVDA--------o--------A Pravda március 11-i száma azzal vádolta Koca Popovic jugoszláv külügyminisztert, hogy a kapitalizmust össze akarja házasítani a szocializmussal. A cikk, melyet a moszkvai rádió is bemondott, kijelenti, hogy ez teljesen lehetetlen. A társadalmi rendszerek ezen két ellentétes pólusa sohasem vegyülhet, nyilatkoztatja ki a szovjet lap. J. .t X JL J. J. X J. J. X X X .». X X V Kérjük kedves előfizetőinket, hogy címváltozásuk esetén az előző címüket is közöljék kiadók fatalunkkal.
