Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-16 / 21. szám
I VII. 21. sz. 1957 március 16. KANADAI MAGYARSÁG LEGYÜNK FIGYELEMMEL EZEN ÁLLATOKRA ÉS EZEKKEL KAPCSOLATOS MONDÁSOKRA A KANADAIAKKAL VALÓ BESZÉLGETÉSNÉL cross as a HARAGOS, MINT EGY MEDVE Ezen kifejezés eredete a medve közismert rossz kedve, amidőn téli álmából felébred. Soványan, éhesen és bocsaival a medve nincs rózsás kedvé' ben ez időtájt — hasonlóan sok emberi lényhez, akit éppen álmából keltenek fel, KIEJTÉS: KARLINGSZ RED KAP ÉL H KANADAI gégk m m ii& ß ß ßtUUUlUlH “íbuHQMitl** 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto egyes szám ára 10 Cent. Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 Amerikában : egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válasz bélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portó költség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI (Ij magyar Március Az idén uj tartalommal telt meg március. Százkilenc esztendő alatt hányszor változott jelentősége, öreg magyar, aki még Ferenc József idejében katonáskodott, a Hőrthj*-korszakban élte férfikorát s az emigrációban nehezedett el a járása : sokféleképpen védelmezte a szabadság szent eszméit Az első világháború előtti évtizedekben az osztrák zsarnokság ellen védekeztünk. Furcsa viszony volt, a nemzet lázadozott saját királya ellen. Tekintete ott nyugodott a turini remetén, akit élve nem tudott hazahozni s a bánatos könnyek árja csak koporsójára hullhatott. Kokárdát és zsinóros ruhát viseltünk s a 48-as ifjak örökségét kemény függetlenségi párt hordozta. Közmegbecsülés kisérte azokat, akik a kufsteiir börtön rabjai voltak. Fiatal párok szüleikkel gyakran elutaztak sáncfogságban szenvedő szabadságharcos papjukhoz, hogy ott a börtönben előtte kössenek házasságot. S az uj nemzedék szabadságszeretete nem csökkent, magam is márciusi ódává1 arattam tizenhét éves gimnázista koromban az első szerény irodalmi babért. A monarchikus nagyhatalmi státust a trianoni csonkasáp váltotta fel. Nem ellenkeztünk többet császárral és kamarillá val. Ausztria barátságos szomszédunk lett, bár a nyugati sáv hozrácsatolása örök fájdalmat jelentett szivünkben. Szabadságunkat azonban Trianonban még jobban gúzsba kötötték Határainkon állig fel fegyverzett mesterséges államok lestek a prédára. így március jelentősége átalakult. Aki évről-évrc figyelte az ünnepi szónokokat, úgy tetszett, mintha beszédjük belső tartalma egyre szürkébb lett volna. A szabadságharc eseményei személyes élményből történelemmé alakultak át s az aradi határ szent földjét idegen katona csizmája taposta. Az orosz megszállás megint különös kényszerbe döntötte a magyar népet. A 48—49-es szabadságharcot kommunista tartalommal töltötték meg, Kossuth és Petőfi halhatatlan tekintélyét kisajátították sánta ideológiájuk megerősítésére. A márciusi eszmékbe hazugságokat kevertek s így nem csoda, ha népünk nem tudott lelkesedni iránta. A mesterséges érdeklődés és taps nem a meghamisított márciusnak szólt, hanem alkalom volt a megsemmisített szabadság titkos ünneplésére. Az igazi magyar ember, aki becsülte ezeréves múltúnkat, apáink szabadságharcait és nemzeti dicsőségünket : el zárkózott a kommunizmus elől. Utálta a gyárak rabszolga rendszerét s a kolhoszok személytelen közös gazdálkodását. Álmában mindig a saját földjét szántotta s azt fiának hagyta örökségbe. Március megtelt elkeseredéssel. Hiába zárták ki a régi középosztály gyermekeit a felsőbb iskolákból s hiába neveltek helyébe munkás és földművelő értelmiséget, a magyar ifjúság továbbra is a szabadság katonája maradt. Mert a hazaszere tét és a szabadság utáni vágy nem társadalmi osztályok privilégiuma, hanem olyan magyar erény, mely veleszületik az emberrel. Ez az elkeseredés robbant ki 1956 október 23-án s egyszerre megint uj tartalmat adott márciusnak. Lehetetlen észre nem venni a történelmi párhuzamot 1848 és 1956 között. A zsarnokság igája alatt szenvedő nép követelte mindkét esetben a szabadságot s amíg Világosnál a cári kozákok lándzsája fojtotta vérbe harcainkat, addig most az imperialista szovjet tankjainak borzalmas tüze. Megint csak a “Talpra magyar”-t szavalták az országház lépcsőjéről és százezer magyar torkából harsant az eskü : “Rabok tovább nem leszünk 1” Ha valaha elhalványult a március tartalma, most szörnyű leckét kapott a magyarság. Ezt a borzalmas csapást egysorban fogja emlegetni történelmünk legnagyobb vérveszteségeinkkel: a tatárjárással és a mohácsi vésszel. Az emigrációk márciusa mindig vágyódással van tele. Vágyakoznak a szülőföld, a falu, rokonok és ismerősek után. De ahogy telnek az esztendők, egyre homályosabb lesz az elhagyott barázda, gyalupad vagy iroda emléke s uj hazájuk mai gazdasági állapotát a trianoni csonkaság 20—30 év előtti szegénységével hasonlítják össze. A szabadság utáni vágy is mindinkább elhalványul, hiszen itt senki sem bánt bennünket politikai felfogásunkért. Még a kommunistákat se üldözi senki, akik pedig itt is a nemzetet akarják végromlásba dönteni. Az idei március Idusán hódolunk az uj magyar szabadságharc vértanúi előtt, aggódunk az ismeretlen munkatáborokba elhurcolt véreink miatt és fájdalmas boldogsággal szorítjuk keblünkre uj menekült testvéreinket, akik meg tudták mozgatni a szabad világ lelkiismeretét. Nyugat és Kelet összecsapásait mindenütt a magyar szabadság kegyetlen vérbefojtása dönti el javunkra. A szovjet nem viselheti többé a szabadság bajnokának álarcát, kiviláglanak alóla ördögi vonásai. Ami eddig csak kis rokontalan népet le7kesített Európa közepén : a magyar március most egyszerre az egész világ márciusa lett. Hozsanna neked uj magyar Március ! NYIREGYHÁZY PÁL. D| MIKES KELEMEN LEVELEI: LEVELEK - ÓCEÁNIÁBÓL Édes néném ! Minden körülmények között őrizzük meg a komolyságunkat, mert mi nem tudunk olcsó nulatérozáson vidulni, nem olyan a természetünk. De ma, mégis csak azt kell mondjam, e sok szép gondolatot felvető újság hasábjain, kivételesen hagyjuk most a nagy “közéletet”. Hiszen odakint tavasz készülődik, s minden áldásával az ilyen kóbor-emigráns életbe is be-belopódzik. Arról van szó édes néném, s ezzel azt hiszem nagy újságot mondok magának, asszonyi léleknek, hogy a múltkor Bercsényi úrékhoz voltunk híva vacsoi'ára. Ott slnevetgéltünk a kis “Zsuzsival”-, amikor hirtelen Bercsényi úr félre hív engem, hivatkoik Íródeák voltomra s aztán, hogy ne szapoázzam a szót, négyszemközt kisüti, hogy a avasz őt is megkörnyékezte. Ezek szerint >edig én kivételes képességeimnél fogva állak csatasorba, legyek levélfogalmazó, már annál is inkább, mert ő a nyelvet nem értegeti. Szégyenbe nem szabad maradni, hivatásomat illetőleg, s ezért, bárén se vagyok jártas i nyelvben, vállalkoztam a dologra. Emlékízem, — jaj dehogy is emlékszem, még nagyipám mondta, — hogy a törökök ablakot se csináltattak a házukra, olyan féltékeny természetűek voltak. No, ezen a téren haladt a •ilág s helyesen is, mert ma a bevakolt ablak helyett ott van az öntudat... s az maga a helyes úton megőrzi és vezeti az újvilág fehérnép jeit. De mondom, Bercsényi úr ügyében munkába állottam. Vettem egy csodakönyvet s ha szerelmeslevelet kell. írni, ebben jöngészkedem, praktikus nyelvtanulásra. Ebien minden benne van. Hallgasson ide néném! Vzt mondja Bercsényi úr : "írj, írj, te már ;udod, érted a módját.” Átvettem érzéseit, ihogy tudtam, s a tavasz s a nap már diktált s nekem. A csodakönyv “Szükség esetén” c. 'ejezetéből idézve, megüzentem a szerelmet : ‘A feleségemnek azonnali segítségre van züksége.” Persze a “feleség” szó helyett — i merne ilyesmit emlegetni, még ha százezer ilométerekre is van — a szótárból a szivet helyettesítettem be. Utána ijesztgetni kezdem Bercsényi úr menyasszonyát, hogy ha mm hallgatná meg őt, legalább “segítsen eliltani a tüzet.” Ezt is a fenti fejezetből. Nagy sikere volt a levélnek, mert hamar ött a válasz. Újra írni kellett s megbízóm aggodalmas arcából láttam, hogy valami féltékenység féle emésztheti s nagyon szenved emiatt. Most mitévő legyek ? — gondoltam magamban, unszolására. Közben megköszönte az első levelet s titokban megsúgta, hogy vasárnap már találkoztak is. De nekem, — mondom, — maradt a gyötrődés. Ilyen lelki bonyodalmak ecsetelése nehéz dolog. Már éppen azt akartam idézni — más nem lévén — a “közélet” fejezetből, hogy “minden városnak van egy polgármestere”. De Bercsényi úr nagyon dühös lett és azt mondta elcsapat. Erre megerőltettem magamat, — s csakugyan hosszas kutatás után szószerint idéztem is a “kórházban” c. fejezetből, hogy : “önnek túl sok a látogatója” — “elviselhetetlen fájdalmaim vannak” és a “kezelések nem segítettek rajtam...” Hallgassa meg édes néném, olyan sikert értem el, hogy maga a kajmakám is eljött a fejedelem úvhrtr s megkérdezte, Bercsényi úr miért mulatozik s feredik pezsgőiben minden áldott éjjel ? Majdnem országos botrány lett belőle. Mert tudja-e, nekünk emigránsoknak minden lépésre vigyázni kell s ez a helyes is. De mondom, jöttek-mentek a levelek s én nem győztem eleget forgatni a tollat, idézni, hol a “kórházi”, hol egyéb rovatból, hogy Bercsényi úrnak “az orra, — jobban mondva a szive vérzik...”, hogy “magas vérnyomása van.r.” s ha veszekedésekkel tarkították a kapcsolatot “tyúkszemem sokat bánt engem” mondattal operáltam. Egy alkalommal meg is érkezett a menyasszony. Még engem is bemutattak neki. De ennek bizony már vagy két napja is vagyon. Azóta megváltozott a helyzet. Mondom, édes néném, mint minden tavaszi dolog, ez se bizonyult tartósnak. Kár volt a sok etye-petyéért, amit a fogadáskor feltálaltunk. Még áfonyaízes vaddisznó is volt, spékelve ! Bercsényi úr csalódott szerelmes lett. A kajmakám maga járt közbe békíteni, de ő nem mer hinni többé a menyasszonyának. Nekem ez a helyzet csak könnyebbedést jelent, — higyje el édes néném, — mert ha a békítési akcióban egyre-másra jönnek a levelek, amire válaszolni kell, nem kell már töprengenem, nem kell be és kihelyettesítési szavakkal kínlódnom, mindent készen találok meg az “orvosnál” fejezetben, s találkát, sétára hívást azzal utasítok el, hogy “a bölcsességfogam kellemetlenkedik...” “ideges és fáradt vagyok. ..” “ne hívjon fel és ne közölje velem, hogy érzi magát” és “gyermekkorom óta lúd talpas vagyok.” No látja-e édes néném, ilyen bolond micsodás szokásokat tartunk mostanában, de ki tehet róla, ha nyelvvel s tavasszal egyformán küzködünk, s ezen felül, még igen jól is megy a dolgaink. Az embernek nem lehet mindig az ország gondjain vándorolni. Igaz-e ? “Ér legszívesebben a kicsi Zsuzsival nevetgélek de bevallom magának őszintén, énnekem olyan micsodás természetem vagyon, elhallgatom őt három óráig is, hogy egyet szóljak de. aztán kérdje meg ked tőlem, mit beszélt nekem, egy szót se tudnék megmondani belőle. Ugyanis, ha én idomot akarom tölteni a Nagy Sándor históriáját olvasom inkább.’ Abból legalább megtanulom, hogy nincs sem mi uj a nap alatt, akár 1700-at, akár 1900-ai írjunk, akár pedig gyengéd érzelmekről szá mólj unk be. Üdvözli : Kelemen úr apródja. fe A #i.AA.A A AA A Á A A A A-A A ^ MEGHÍVÓ A Kanadai Magyarok Szövetsége, 1955 március 16-án, szombaton este 8 órai kezdet tel, a Central Technical School dísztermében 275 Lippincott St. Harbord-Lippincott sarol alatt rendezi országos jellegű NEMZETI ÜNNEPÉT amelyre Kanada egész magyarságát szeretet tel hívja és várja. Temesváry Gábor, a KMSz országos elnöke. DIANA CSŐRIEKKEL készüljön fel már előre a hideg, nedves, esős időkre, melyek meghűlést, náthát és ezzel járó fájdalmakat okoznak. Maradandó meghűlés, tartós köhögés, nátha, asztma, bronchitisz, torokfájás ellen, vagy egyszerű öblítőszerként, azonnal használja a gyorsan ható DIANA CSÖPPEKET, akár kockacukron, vagy kevés vízben, de eredeti töménységben is, naponta többször. Csak $1.65 az ára. írjon közvetlenül nekünk, ha nem kapja meg megszokott gyógyszertárában, vagy más üzletben. Utánvét nincs. Luscoe Products Ltd. T. H. 559 Bathurst St., Toronto 4, Ont., Canada EZ A HÓNAP A VÖRÖSKERESZT HÓNAPJA 1956-ban 35.796-szor említette a sajtó a Kanadai Vöröskeresztet.Ennek bizonyára megvan az oka. A Vöröskereszt egyetlen célja a segítés ! Ha emlegette a sajtó, ha megjelent ,;alami a fehér lapokon, akkor az azért történt, mert megemítették, hogy a Vöröskereszt ismét itt segített, ott nyúlt a lóna alá valakinek, vagy valakiknek. A Vöröskereszt munkásai önzetlenül, gyorsan, minden politikai, társadalmi, faji ellentéttől függetlenül embertársi kötelességet teljesítenek a krisztusi szellemben : Szeresd felebarátodat, mint temagadat! Mi magyarok tudjuk legjobban, hogy a Kanadai Vöröskereszt ennek a hivatásnak minden korlátozás nélkül, tétovázás nélkül, legelsőként tett eleget akkor, mikor a mi szerencsétlen kicsi Hazánk megkísérelte az Istenadta emberi szabadságot visszaszerezni. Emlékszem arra az októberi szombatra, nikor aggódva ott állottam a Vöröskereszt folyosóján és téován néztem körül az üres épületben. Ide jöttem segítségért? Hiszen ezek nem dolgoznak szombaton, — ezt tudhattam volna. Akkor egyszerre körülfogtak, kérdeztek, mit kívánok, mire van szükségem, hebegtem — az otthoniak. Rámmosolyogtak és szerényen tudatták velem, hogy a dolog el van intézve, a következő táviratok mentek Európába, Svájcba, Ausztriába. .. a segítség már útban van. S mikor a szemem cönny belábadt, halkan vigasztaltak, lelki segítséget is kapám. A szivem megtelt hálával. Mondhattok akármit a Vöröskeresztre, rágalmazhattok. Én és velem azok, akik akkor ■zombaton ott voltak, nem hiszünk másnak, csak a saját szelünknek és fülünknek. A Kanadai Vöröskereszt segített, sejt és fog segíteni, ha mi is segítünk, támogatjuk a Vöröske■esztet. Adj, Siéss, Segíts ! Másoknak is szükségük lehet a /öröskeresztre ! De Neked is. ’A magyarok felé még egy dologra kell felhívnunk a figyelmet. A hazai események százezres tömegeket szakítottak cl egymástól, családok szóródtak szét. Gyermekek keresik szüleiket, apák, kétségbeesett édesanyák keresik fiukat, lályukat. A Vöröskereszt segíteni akar. Itt is kinyújtja segítő rezét Feléd, magyar Testvérem. A Vöröskereszt kereső szolgálata azt a célt szolgálja, hogy az egymást elvesztett családok, rokonok ismét megtalálják egymást. Csak úgy tudunk egíteni a Vöröskereszt szinte emberfeletti munkájában, ha i lapunkban már megjelent űrlapot személyi adatainkkal kiöltve a Vöröskereszt Magyar Osztályának beküldjük. A Vööskereszt igen kevés ilyen lapot kapott és annak tulajdonítja, rogy sokan félnek a nevüket és címüket bejelenteni. Ezeket i magyarokat a Vöröskereszt vezetősége ismételten megnyugatja, hogy senkinek bántódása nem esik, az adatokat a legzigorúbb titoktartással kezelik és csak az illetők beleegyeése után szolgáltatnak ki másoknak adatokat, lakcímet. De íz emberi szolgálat érdekében a Vöröskereszt minden magyar nenekültet kér, hogy nevét, címét küldje be a Vöröske■esztnek. Adakozzatok, segítsetek a Vöröskereszt munkájában, lem tudhatjuk mikor lesz rá ismét szükség ! Magadat segíted!
