Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-01-05 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam 1. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1957 január 5. Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. 0%«M$wUeut4' C a n a d a’ s largest Anti-Communist twice every week in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja MIT HOZ A HOLNAP ? Keserűséggel, gyásszal és aggodalommal van tele a szi­vünk az uj .év hajnalán. Hozzátartozóink, barátaink nagy­része elpusztult, sokan a szibériai pokolban érik meg az uj­­esztendőt, százezrek a menekülttáborok nyomorában várják a bizonytalan jövőt, s a kivérzett, szétrombolt Magyarország­ra nem várhat más az 1957. esztendőben, mint még több nyo­mor, még több fájdalom, még több keserv. Minket, akik már három, öt, tíz évvel ezelőtt szerencsésen átkerültünk a kultú­rált nyugati világba, s akik a polgári jólét nehezen megszer­zett áldásait élvezzük, fájdalom és düh tölt el, hogy nem tud­tunk segíteni az otthonmaradtakon. Kollektív bűntudattal vagyunk tele, s talán úgy érezzük, hogy amint az egész Nyu­gat együttvéve nem segített hazánkon, úgy mi magunk, kü­­lön-külön szintén nem tettünk meg mindent, hogy az ottho­niakon segítsünk. Úgy érezzük, hogy nekünk személy szerint ott kellett volna lennünk, velük kellett volna harcolnunk, puszta kézzel kiragadni a szenvedésből anyánkat, testvé­reinket. Ez a fájdalmas érzés valóban elkeseríti az újévi han­gulatot, valóban ürmöt kever a reménység borába. Dé aztán úrrá lesz felettünk a hideg objektivitás. Ezen a számító — s ezért boldog és gazdag — kontinensen lassan megtanultuk, hogy az érzelmek csak pillanatnyi életün­ket befolyásolják, — de a jövőt hideg fejjel a tények jó­zan mérlegelésével lehet megalapozni. Próbáljuk meg a józanság tükrében szemügyre venni, mi történt ebben a rettentő 1956-ik évben : Az újságolvasó ebben az .évben azt tapasztalhatta, hogy a mellékesemények, — amelyek máskor oly bőven töltik meg a lapok hasábjait — legalábbis politikai téren jelentéktelenné zsugorodtak. Az ,év egész első fele feltűnően csendes volt, a gazdasági élet világszerte komoly fejlődésnek indult, Európa egysége megerősödött, s még a Vasfüggöny mögötti orszá­gokban is mintha meglazultak volna a láncok. Egy kis opti­mizmus, egy kis mosoly érkezett mindenfelől. Csak olyan politikusok, akik bő tapasztalattal rendelkeznek a világese­mények mérlegelésében, csak olyan politikai lapok (mint a miénk is), amelyek soha nem tévesztik szem elől az egyetlen ellenség, a bolsevizmus elleni harcot, — azok tudták és írták, hogy az ellenség által adott önkéntes engedmények soha nem Őszinték. Február utolsó napjaiban zajlott le Moszkvában az úgynevezett 28-ik kommunista pártkongresszus, amelyen a kommunista birodalom belső széthullásának első kon­krét jelei mutatkoztak meg. Kruscsev, mint a kommu­nista párt főtitkára, hosszas beszédben leplezte le mind­azokat a borzalmas bűnöket, amelyeket Sztálin diktatú­rája alatt a világgal és az orosz néppel szemben elköve­tett. Tömeggyilkosnak, csalónak, hazaárulónak bélyegezte meg ezt a sátáni alakot, akit egészen addig a pillanatig a “világ legnagyobb zsenijeként” kötelező volt tisztelni és követni. A beszéd, amelynek során olyan tényekről számoltak be, amelyeket eddig csak emigránsok, üldözöttek, volt börtön­lakók ismertek, nemcsak azért volt jelentős, mert a Vasfüg­gönyön kívül egyaránt nyilvánosságra hozta Sztálin és a kommunista rendszer elképzelhetetlen bűneit és hibáit, hanem azért is, mert a pártkongresszus következtében a kommu­nista világ minden részében megindult a kritika azok ellen a vezetők ellen, akiknek a terrorcselekményei tartják fenn a kommunizmust. Maga az a tény, hogy kommunista országok­ban megengedték, hogy a közvélemény szóhoz jusson, hogy kritizáljon más kommunistákat, nagyobb jelentőségű válto­zás volt, mint bármi, ami 1917 óta a szovjetben történt. Ma is az a meggyőződésünk, hogy Kruscsevék titokban akarták tartani ezt a beszédet ; miután azonban valami in­­diszkréció folytán napvilágra került, s miután egyidejűleg megindult a szovjetben, a csatlósállamokban és a nyugati kommunista pártokban a volt “sztálinista” vezetők eltávolí­tása, — a szovjet kormány kénytelen volt jó képet vágni a bomlási folyamathoz és utólag hivatalos programmá avatni a szabad kritikát a sztálinizmus ellen, hogy ezzel azt a látszatot keltse, mintha a kommunizmus valóban a tisztesség útjára lépett volna. Az év közepe felé az egész kommunista világban általá­nossá lett a vezetők kritizálása ; mindenütt elmozdították a terror leggyülöltebb képviselőit, s főleg az értelmiségi osztály mindenütt több politikai szabadságot követelt. Ez vezetett a lengyelországi eseményekre, majd a magyar szabadságharc­ra. A szovjet katonaság minden brutalitása ellenére úgy lát­szik azonban, hogy a szovjet vezetői nem akarják visszaállí­tani a sztálini rémuralmat, hanem szívesen tudomásul venné­nek egy Gomulka-stilusú, valamivel szabadabb kommunista rendszert minden csatlósállamban. Hogy ez még nem követ­kezett be, illetve, hogy hazánkat — és a többi csatlósállamot i?. — még nem hagyta el a szovjet katonaság, az azért van, mert Moszkva semmiesetre sem akar bármelyik csatlósország­ból kivonulni anélkül, hogy ott feltétlenül oroszbarát, feltét­lenül amerika-ellenes, s amellett valóságos belső hatalommal rendelkező kormányt ne hagyjon. Egy Tito- vagy Gomulka­­stilusú, úgynevezett “nemzeti” kommunizmus még éppen elég garancia a szovjetnek arra, hogy háború esetén legalább­is semleges lesz, s hogy nem fog már eleve az Északatlanti Egyezményhez csatlakozni, s nyugati katonai támaszponttá kifejlődni. Miután a magyarországi események és a többi szatellita államban ugyancsak kitört nyugtalanság világossá tette a szovjet előtt, hogy egy szovjetbarát szabad ország többet ér, mint egy orosz katonai megszállás alatt álló, ellenséges gyár- j mat, ezért biztosra vehetjük, hogy a szovjet nem az erősza-1 kos megszállás és eltiprás politikáját, hanem a szatellitákkal szemben a “koexisztenciális” politikát fogja követni. Az át­menet ebbe az irányba vezet. Hogy ez valóban így van, arra a legjellemzőbbek a Neh­ru, illetve Chou en Lai szájából elhangzott nyilatkozatok. Nehruról fel lehet tételezni, hogy semmi olyan nyilat­kozatot nem tesz, amiről előzőleg meg nem kérdezte volna a kommunistákat, hogy nem találkozik-e vehemes ellen­kezésükkel. Nehru egész semlegességi politikája azon ala­pul, hogy nem tesz nyugatbarát nyilatkozatot vagy lé­pést mielőtt a szovjet véleményét meg nem kérdezte volna, — s másrészről nem tesz szovjetbarát nyilatkozatot vagy' \ápést sem, mielőtt meg nem győződött volna arról, hogy a Nyugat azt nem fogja kifejezetten kommunistabarát maga­tartásnak elkönyvelni. Hazánk helyzetében, illetve az indiai delegációnak az UNO-előtt tanúsított késlekedő magatartá­sában látjuk erre a legvilágosabb példát. Mikor tehát Nehru Washingtonban, illetve Ottawában olyan nyilatkozatot tett, hogy “olyan jellegű passzív re­­sistenciát, mint amit Magyarországon a nép tanúsít az oroszokkal szemben, soha nem lehet megtörni”, ezt úgy tekinthetjük, mintha maga az orosz kormány mondta volna. Más szavakkal : a Kreml majd Nehrura, illetve a “semleges közvéleményre” fog hivatkozni, mikor hazán­kat elhagyja. De ezt nem fogja addig megtenni, amíg egy szovjet szempontból semleges magyar kormány ki nem alakul. Hasonló szempontok döntik el Lengyelország jövőjét is i következő évben. Ha .és ameddig Gomulka szovjet szempont­ból semleges marad, addig marad a mai, valamivel szabadabb lengyel kormányzat; s ha a többi csatlósállamban hasonló felkelés, illetve szabadságharc kezdődik, a szempont mindig ugyanez fog maradni. Mert a szovjet vezetők meggyőződése az, hogy “semleges, de kommunista” országokkal kell magu­kat védeni. Hasonló egyébként a véleménye az amerikai kor­mánynak is. A legutóbbi sajtótudósítások szerint Eisenhower kormánya konkrét ellen javaslatot akar tenni a szovjetnek ar­ra az önmagában elfogadhatatlan javaslatára, hogy a Vasfüg­göny mindkét oldalát 500 kilométer mélységben katonailag ürítsék ki. Maga az, hogy az amerikai kormány ilyen lehető- f ségről tárgyal, azt jelenti, hogy “semleges, de szovjetbarát” országok láncolatát, (amelybe hazánk is beletartoznék) el­fogadható megoldásnak tartja. De ebben a kérdésben úgy a szovjet kormány, mint az amerikai kormány téved. A szovjet téved, mikor azt hiszi, hogy" “semleges, de oroszbarát” magatartás a csatlósállamok­ban elképzelhető. Ideig-óráig igen. Bár Magyarország ezt vá­lasztotta volna, — akkor nem siratnánk ma 70.000 halottat, 200.000 menekültet, 100.000 deportáltat, sokmillió éhezőt. De éppen a magyar példa mutatta, hogy a folyamatot sem vissza­fordítani, sem meggátolni nem lehet. Mert az igazi bomlás magában a szovjetben is megindult és megy tovább.Az 1957. év elkerülhetetlenül meg fogja mutatni, hogy az igazi bölcs jós a Jugoszláviában letartóztatott Djilas volt : a sztálinizmus felszámolása nemcsak a szatellita birodalmat, nem csak a szovjet egységet, hanem magát a kommunizmust is szét fogja bomlasztani. S téved az amerikai kormány is, amikor a szatellita országokban beálló bomlást “helyi jelentőségű ügynek” fogja fel, illetve lokálisan akarja megoldani. A magyar, lengyel, balti és egyéb eseményekből az amerikai kor­mánynak azt a következtetést kellene levonnia, hogy a szovjetnek ma már nincs politikai egysége, sőt katonai hatalma sem arra, hogy bármi oknál fogva háborút indít­son az egész világ ellen. (Mert az UNO-közgyülés megmutatta, hogy a szovjet az egész világgal áll szemben). A szovjet ma nagyon gyenge, s ezt ki kellene használni, még mielőtt az önként végrehajtandó “csatlós-semlegesítés” útján ismét megerősödik. Lehet, hogy' az USA politikai vezetői érzik ezt. De az is lehet, hogy to­vábbra is “megbékélési” politikát akarnak folytatni. A kom­munizmus szétbomlása akkcr is bekövetkezik, de akkor az öszeomlást háború előzi meg. De amint fordulatot hozott az 1956. év Keleteurópa hely­zetében, úgy fordulatot hozott a Közelkelet kérdésében is. I Nasser, aki — mint az ma már világos — egyszerűen a szov­­(Folyt. a 8. oldalon.) AMERIKÁT TÁMADJÁK SZUEZ MIATT---------o-------­Franciaországban erős Amerika-ellenes hangulat uralkodik s annak kisérő jelenségei napról-napra jelentkeznek. Azzal vádolják Amerikát, hogy teljesen kiragadta a Közép­kelet politikai vezetését Anglia és Francia­­ország kezeiből. A francia újságok keserű vezércikkekben szítják az Amerika-ellenes hangulatot. A francia közvélemény, felizgat­va a hideg lakás, a benzin nélküli gépkocsik és a kritikus tüzelőanyag hiány miatt, min­den baj okát a szuezi kérdésben elfoglalt ame­rikai álláspontra hárítják. Amerika miatt voltak kénytelenek az angol-francia csapa­tok fegyverszünetet kötni és most a diplo­máciai kezdeményezést is elvesztették. Az amerikai politikán bátorodott fel Egyiptom, hogy a szuezi-csatornát hajók elsülyesztésé­­vel használhatatlanná tegye s az UNO előtt október havában Egyiptom, Anglia, Francia­­ország és a Biztonsági Tanács hozzájárulá­sával kihirdetett hat-pontos nyilatkozat is csak Egyiptom érdekeinek kedvezett. Az európai sajtóban különben másutt is felüti fejét olyan vélemény, hogy Amerika egyelő­re csak azért nem látja el olajjal európai szö­vetségeseit, mert ezzel akarja rákényszeríte­ni köz,épkeleti politikájának elfogadására.----------------------------------------o------------------------------—— NEMZETI KÍNA HÁBORÚS MÉRLEGE---------0-------­Nemzeti Kína hadseregének főhadiszállása jelentést tett közzé, mely szerint 1956. évben tüzérségi tűzzel a szigeteken és a kommu­nista megszállás alatt lévő szárazföldön 1.262 személy lelte halálát. Elpusztítottak a had­sereg erői 156 nagyobb épületet, 4 barakot, 13 muníciós raktárt, 26 tüzérségi állást és egy hidat.------------------------o-----------------------­MAGYARORSZÁG VISSZATÉR AZ UNO-BA---------o--------­A Reuter ügynökség jelenti Bécsböl, hogy a szovjet-csinálta Kádár kormány visszakül­di a magyar delegációt az UNO-ba. A küldött­ség vezetésével újból Horváth Imre külügy­minisztert bízzák meg. ő volt az, aki a múlt évi december hó 11-én kivonult az Egyesült Nemzetek közgyűléséről, mikor ott a ma­gyarországi véres terrorral kapcsolatban a szovjet megbélyegzését tárgyalták és köve­telték, hogy a szovjet vonja vissza csapatait Magyarország területéről. Ugyancsak Bécsből jelentik, hogy kará­csony előestéjén 601 menekült magyar lépte át az osztrák határt. A menekült táborok ve­zetői igyekeztek őket a karácsonyi szeretet melegével fogadni. A magyar kommunista kormány azt állít­ja, hogy a Szovjetunió hajlandó a szabadság­­harc által megingott nemzetgazdasági rend helyreállítására 50 millió dollár kölcsönt nyúj­tani. A Kádár kormány uj lapja, a Népsza­badság azt is tudni véli, hogy Nyugateurópa ‘kommunista országai” is résztvennének e segítségben ? Szakértők megállapítása sze­rint azonban a magyar gazdasági rend hely­reállítására legalább 400 millió dollár kölcsön­re volna szükség. A gyárak és épületek hely­reállításához szükséges nyersanyagokat a nyugati országokból kellene vásárolni. A szabadságharcos magyar nép földalatti mozgalma úgy határozott, hegy az idei Szil­veszter Magyarországon a legteljesebb csend­ben fog eltelni. Szinbóluma lesz ez egyrészt a Kádár kormánnyal szemben tanúsított el­lenállásnak, másrészt szomorú megdicsőitése a szabadságharc hősi halottainak. A magyar kommunista lapok szerint mindössze 1.800— 2.000 harcos esett el Budapest utcáin az orosz tankokkal folytatott elkeseredett ütközetek­ben. Nehru, India miniszterelnöke azt mond­ja, hogy budapesti követségének megállapí­tása szerint a harcokban 25.000 magyar és 7.000 orosz esett el. A szabadságharcosok azonban 70.000-re becsülik elesett hőseiknek számát. A MAGYAR MUNKÁSSÁG SZEMBEN ÁLL A KÁDÁR KORMÁNNYAL---------o--------­Az ellenálló munkásság számtalan tanu­­jelét adja annak, hogy szembenáll a szovjet­csinálta magyar kormánnyal. A nemzeti gaz­dasági krízis megoldásának csak egy módja volna, ha a munkásság újból kezébe venné a szerszámot. Bécsbe érkezett jelentések sze­rint a csepeli ipari központ acélmunkásai bér­javítási és politikai követeléseket terjesztet­tek Kádár János bábminiszterelnök elé. Kü­lönösen panaszolták, hogy karácsony előtt csupán 4000 munkás kapta meg fizetését a főbb ipari vidékek 38.000 munkása közül. Az acélmunkásokat felszólították, hogy hagyjon fel az ellenállással a szovjet fegyveres erejé­vel szemben. A budapesti rádió szerint Kádár miniszterelnök és Marosán György állammi­niszter rendezni fogják a munkásság vala­mennyi kérését. A vörös kormány legnagyobb problémája a széntermelés újbóli teljesütemű megindítá­sa. “önkéntes” munkásokat toboroznak a bányákba és a pécsi körzetben a mezőgazda­­sági népességet kényszerítik, hogy foglalko­zását a bányászattal cserélje fel. Kádár mi­niszterelnök személyes tárgyalásokat foly­tat, hogy néhány nem-kommunista vezetőt vonjon be a kormányba. Nyugati megfigye­lők szerint az oroszok el vannak szánva mi­előbb uj kormányt alakítani Budapesten, ne­hogy a lengyel “titoizmus” mérge ide is el­terjedjen. A Szovjet azonban nem kerülheti el, hogy a magyar kormánynak olyan önálló­ságot ne engedélyezzen, mint amilyennel a lengyel Wladislaw Gomulka rendelkezik. Ká­dár különben maga is szeretne már eltűnni a kormány éléről s ahhoz csupán a moszkvai kommunista párt központi bizottságának en­gedélyét várja. Amíg az ő gyűlölt személye van a kormányon, addig nem kerülhető el a magyar nép pusztulása. VÖRÖSKÍNA A MAGYAROK MELLETT A magyar igazság világhódító ereje még a szovjet-barát Vöröskínát is a magyarok olda­lára állítja. Különös jelentősége van, hogy Chou En Lai miniszterelnök meglátogatta Nehrut, mielőtt Washingtonba utazott volna az azóta lezajlott Eisenhower-Nehru találko­zóra. így közölhette Eisenhowerrel, hogy még Vöröskína is elitéli a Szovjet magyarországi brutális fellépését s hogy a kommunista vi­lágnak is az a kívánsága : a Szovjet hagyja el Magyarország területét. Az oroszok mai hanyatló belső viszonyaik között igyekezni fognak Vöröskínával kerülni a nézeteltérése­ket. Nehrut Ázsia vezérének tartják s az ő állásfoglalásával sem szívesen helyezkednek szembe. Vöröskína egyre erőteljesebben kö­veteli a kommunista világ vezető szerepét. Erre nemcsak lakosainak száma teszi alkal­massá, mely 600 millió fővel éppen három­szorosa Oroszország 200 millió lakosának, ha­nem egységes felfogása, rohamosan fejlődő ipari élete, melytől azt remélik, hogy a világ első hatalmai közé küzdik fel magukat. -------------------------o-----------------------­A JUGOSZLÁVOK PS SZERETNÉK EMELNI AZ ÉLETNÍVÓT-----------o-----------­A belgrádi kommunista országgyűlés az 1957. évre olyan gazdasági tervet fogadott el, mely szerint több közfogyasztásra szol­gáló s a népesség életnívóját emelő közszük­ségleti cikket fognak gyártani s ezzel a há­borús célokat szolgáló nehézipari termelést háttérbe szorítják. így éles ellentétet létesí­tenek a Szovjet nehézipari termeléssel szem­ben s mintha Kruscsev és Molotov irányza­tával szemben Malenkov volt miniszterelnök gazdasági politikáját követnék. Talán ez is egyik jelensége annak a titkos harcnak, mely a Kremlinben folyik a hatalomért. 4? 4? 4? *1* 4* 4? 4? 4? 4* 4* 4* 4* 4? 4? 4? 4? 4? 4? Közös a küzdelem, közösek az áldozatok is 1 Adakozz a Hungarian Relief Fund céljaira !

Next

/
Thumbnails
Contents