Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-14 / 2. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty (J a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. @ci*tadCcut '%CM$CVlieUM Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 906 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 2. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1956 január 14. SEREGSZEMLE Nemzetközi körök Eisenhower elnök “Kongresszusi üzenetét” — főleg annak külpolitikai és hadügyi vonatkozásai miatt hatalmas diplomáciai ellentámadás bevezetésének tekintik. A már régóta esedékes doplomáciai ellentámadást az ázsiai és közelkeleti kommunista térnyerés indokolja, a közelgő elnökválasztás pedig sürgeti. A Demokrata Párt vezetői ugyanis nem fukarkodnak kritikáikkal s egybehangzóan megállapítják, hogy az elnöki üzenet, külpolitikai helyzetmegítélésében és a katonai felkészülés tekintetében, indokolatlanul optimista és túlságosan rózsaszínűén látja a dolgokat. A demokrata bírálók szerint, — akikhez a Republikánus Párt Taft-szárnyához tartozók közül is sokan csatlakoznak,- a genfi találkozó óta, a diplomáciai pofonok és vereségek sorozata érte az USA-t. A közelkeleti helyzet “teljes felborulásáról”, az ázsiai “földcsuszamlásról”, az európai pozíciók “megingásáról” beszélnek. Illetékes tényezők nyilatkozatára hivatkozva megállapítják, hogy a kontinentális hadviselés modern eszközeiért futott versenyben is lemaradt az USA a Szovjet mögött. A kül- és belpolitikai helyzet ilyenképpeni alakulása folytán valószínűnek látszik, hogy rövidesen a hidegháború uj szakaszába lépünk, amelyben az eddig passzív ás védekező szerepet játszó USA, tényleg ellentámadásba kényszerül majd. Az uj esztendő sok újat hozhat, nem árt tehát, ha magyar vonatkozásban is seregszemlét tartunk. Sajnos hiába böngésszük a világ minden tájáról halomszámra beérkező magyar lapok karácsonyi és újévi megnyilatkozásait, a várható nemzetközi események által indokolt szellemet, avagy kezdeményezést, olyat, ami tényleg újat jelentene nem találunk sehol sem. Lényegében minden lap fújja eddigi nótáját. A pártsajtó üdvözli olvasóit, a pártvezérek híveiket. Közösen keseregnek az elmúlt tíz éven, rendületlenül bíznak a jövőben, megdicsérik önmagukat és változatlanul szidják ellenfeleiket. Úgynevezett “csúcs- és világszervezeteink” — a különböző bizottmányok, bizottságok és mozgalmak — meg sem szólaltak. Vagy azért mert nem volt mondanivalójuk, vagy azért, mert maguk is érezték, hogy eljátszották azt a jogukat, hogy a külföldi magyarság összességéhez szólhassanak. Ékes bizonyságául annak, hogy a magyar emigráció belső reorganizációjára megérett az idő. Az egyébként eléggé sivár uj esztendei megnyilatkozásokban felfedezhető, pozitív szándékú kezdeményezésekből pedig arra kell következtetnünk, hogy ez az átalakulási folyamat már meg is indult. Még nem eléggé erőteljes, nem eléggé átfogó és összhangolt, kezdet csupán, de biztató kezdet. A munkát ,4s szervezetet illetően egyaránt megerősödésre és teljes kifejlődésre van szükség, hogy az eddig szétesett és passzív magyar emigrációt is egységbe, ellentámadásba lendíthesse. Bizakodó megállapításainkat az alábbi két jelenségre alapozzuk : 1. Az “országos szövetségek” megalakulása és fokozott aktivitása. December végén Melbourne-i székhellyel megalakult az “Ausztráliai Magyarok Szövetsége”. Elnöke dr. Megay László lett. A megalakulással az egyik legkomolyabb értékekkel rendelkező ausztráliai magyar emigráció egységes képviselethez jutott. Bekapcsolódása a közös magyar ügybe biztosított. Az “Amerikai Magyarok Szövetsége” az elmúlt esztendőben, egyik legeredményesebb időszakára tekinthet vissza. Befolyása a régi és uj magyar tömegek felé egyre nő és ennek megfelelően komoly tekintélyt vívott ki magának, az amerikai közéletben és vezető USA. személyiségek felé. Keleti kerülete, az elmúlt napokban, ismét Jáger Lajost választotta elnökéül, ami egymagában biztosítja a következő évek eredményes munkáját. Programmjában, a magyarság politikamentes összefogását és a fokozott, tervszerű külföldi propagandát hirdette meg. A “Délamerikai Magyarok Szövetsége”, az újév alkalmával megrázó erejű felhívással fordult a déli földrész magyarságához. “Magyar Adót” kér, hogy a “hazai magyarok ellenállásának dokumentumairól ,és a szovjet uralom kegyetlenségeiről már elkészült, spanyol, portugál és angol nyelvű tájékoztatót, 23 külügyi hivatalnak. 640 délamerikai követségnek és 600 latinamerikai püspöknek elküldhesse.” Az angol nyelvű “Exiled Europe”, az olasz nyelvű “Corvina” kellő példányszámban való megrendelése és az illetékesekhez való eljuttatása szintén programmjában szerepelnek. A “Kanadai Magyarok Szövetsége” hasonló célú “Magyarságunkért” akcióját és az évfordulón közzétett felhívásait ismerjük. A külföldi magyarságnak több mint 90%-a van a szövetségek által képviselt országokban. Ezeknek a politikamentes csúcsszervezeteknek megalakulását, illetőleg az egyetemes magyar cél érdekébe állított fokozott tevékenységét biztató jelnek kell tekintenünk, örömmel vehetjük tudomásul azt is, hogy a Szövetségek között kiépülőben van az együttműködés és meg van a harmónia. Köszönet illesse azokat, akik csendes, jó munkával a dolgokat idáig érlelték. 2. A Hunyadi Emlékév. 1956-ban lesz 500 éves évfordulója a Nándorfeh,évár-i diadalnak, melyhez a déli harangszó elrendelése is fűződik. “Hunyadi-Saved the Western Civilization” hirdeti az Amerikai Magyar Szövetség és a Kanadai Magyarok Szövetsége által sokszázezer példányszámban forgalomba hozott emlékbélyeg. Az emlékév és felirata az egyik legjobb alkalom és mód, történelmi érdemeink és jogos igényeink világbakiáltására. Emellett úgy néz ki a dolog, hogy egyben ez lesz az első alkalom, amikor a külföldi magyarság egységesen fog fellépni. Minden lap, egyesületünk és szervezetünk készül ás résztvesz a méltó megünneplésben. Országos Szövetségeink ebben a tekintetben is az élen járnak. Az Amerikai Magyar Szövetség nagyszabású programmját Bácskai Béla központi titkár az elmúlt napokban ismertette. A Délamerikai Magyar Szövetség spanyol és portugál nyelvű Hunyadi-tájékoztatója már elkészült. A Kanadai Magyarok Szövetsége Hamiltonban tervez országos emlékünnepséget. Európában “Hunyadi Emlékbizottság” alakult mely felhívását és részletes programmját szintén közzé tette. Percig sem lehet tehát vitás, hogy az emlékév keretében, az egész világ közvéleményének figyelmét sikerülni fog felhívni Hunyadira és benne a magyar problémára. Ugyanakkor a Hunyadi-év jó példát mutathat nekünk is arra vonatkozólag, hogy a közös cél érdekében összefogott és összehangolt erőkkel nincsen és nem lehet megoldhatatalan probléma. Gondolkozzunk rajta. Talán még nem késő. Az események soha vissza nem térő alkalmat és keretet adnak. Rajtunk múlik, hogy ismét büszkék lehessünk magyarságunkra, KOMISZ. VVVVVVyVVVAAWUVWAAAAAWÄWyWUWWWdVWUVVSA BENJAMIN FRANKLIN A SAJTÓSZABADSÁGRÓL 1956 január 17-én lesz Benjámin Franklin születésének 250-ik évfordulója. Világszerte készülődnek az alkalom megünneplésére, a nemzetek közti jobb megértés előmozdítása érdekében. Több mint 500 társadalmi egyesület és 40 ország kormánya külön-külön tervezi és tartja meg az ünnepségeket és érthető az egész világ hódolata az ember előtt, aki az emberi szabadságjogok bajnoka volt mindenütt a világon ; ezenkívül tudós, államférfi, író, kiadó és az emberiség nevelője. Franklin Benjámin a szabadság legelemibb kellékének tartotta, hogy az emberek gondolataikat szabadon közölhessék. Enélkiil nincs igazi tudás, haladás, szabadság és béke. Ennek a szabadságnak, amit nem szabad magától értetődőnek tartani, a kivívását és megőrzését tette élete céljává. Első közszereplése — 16 éves korában — a sajtószabadság érdekében történt és halála pillanatában — 84 éves korában — a rabszolgák felszabadításán, a négerek oktatásán és alkalmazási lehetőségein dolgozott. Gyakorlati ember lévén, nem csak szavakkal, hanem tettekkel érvelt. Első fellépése az volt, hogy a New England Courant kiadását átvette James bátyjától, akit az angolok, tárgyilagos bírálatai miatt, börtönbe vetettek. Ezzel megmentette a lapot. Ugyanakkor ritka bátorsággal a következő idézettel nyitotta meg újságja uj korszakát: “Gondolkozási szabadság nélkül nem haladhat a tudomány, szólásszabadság nélkül nincsenek közszabadságok, amelyekhez pedig minden embernek veleszületett joga van. .. Aki a népet béklyóba kívánja verni, a szólásszabadság megnyirbálásával kezdi el”. Franklin hangsúlyozta, hogy minden nemzet sajtója az, amely elsősorban felelős a szabadságok tíszteletbentartásáért. “Az újságíró nemzete jóhírnevének a letéteményese”. Figyelmeztet arra, hogy a legcsekélyebb mulasztás a zsarnokság bírálatában — végzetessé fajulhat. Egyik legékesebben szóló cikkében : A NYOMDÁSZ VÉDELMÉBEN a következőket írja : “Ha a vélemények megoszlanak, minden véleménynek joga van a nyilvánossághoz. Az igazság végül úgyis győzelmet arat a hamisság felett”. SZEGÉNY RICHARD álnév alatt írt bátor és szókimondó nyilatkozatai elragadták az amerikai gyarmatok közönségét, PENNSYLVANIA GAZETTE című lapja pedig csakhamar a legtöbb példányszámot érte el Amerikában és a legtöbb hirdetést közölte. Szegény Richárd Naptárja New Yorkban és New Englandban komoly anyagi sikert is hozott magával úgy, hogy 42 éves korában már megengedehtte magának, hogy nyugalomba vonuljon és hátralévő életét a tudományok előmozdítására és nemzete javára fordíthassa. Egyik legfőbb sikere a hírhedt “Stamps Tax” rendelkezéseinek az eltörlése volt, amit az ő londoni útjának köszönhetünk, Az eredeti törvényt az angol parlament 1765-ben hozta meg, súlyos illetékeket szabva okmányokra, könyvekre, újságpapírodra, stb. Életbeléptetése az amerikai sajtó exisztenciáját fenyegette, úgy, hogy az itteni lapok gyászkeretben közölték a hírt a közönséggel. Benjamin azonban megjelent az angol parlamentben, mire az ellenzéki Pitt és Burke őmellé állottak. Az eredmény az lett, hogy a törvényt visszavonták s az amerikai sajtó szárnyai felszabadultak egyszer és mindenkorra. EGY KISGYERMEK HALÁLÁRA “Végsőt mosolyga orcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat...” így búcsúztatta Vörösmarty meghatóan szép költeményében legkedvesebb barátjának kisgyermekét, akit oly korán ragadott el kedvesei köréből a halál. Az az ötéves kislány, akit London lakossága a minap temetett el, nem végső mosolylyal ment el az élők közül. Édes kis arcát a fájdalom vonaglása torzította el, a számára érthetetlen brutalitástól való rettegés sikolya volt az utolsó hangja, s a kétségbeesés könnyei fagytak rá daloló ajkaira. Egy kis földi angyal hirtelen szembekerült a rémek rémével, néhány óra alatt végigszenvedte mindazt az iszonyatot, amelyet évezredek óta szenvedtek át azok a szerencsétlen nők, akik az állatoknál állatibb szexuális őrültek áldozatául estek. A kislány tragédiája tele van szörnyű részletekkel. Nem akarunk újra meg újra sebekre tapintani és a rémségek részleteit elismételni. Az amerikai és kanadai mindennapi élet amúgyis bővelkedik ilyen hátborzongató hírekben. Méltán kifogásolják a lapok azt, hogy minden második mozi gyilkosságról, verekedésről, háborúról ad filmeket, hogy az utcán árusított könyvek tele vannak a pornográfia határán mozgó termékekkel és fedőlapokkal, a comic-ok szllemhistóriák, vámpírok és hosanló szörnyűségekkel tömik meg a gyerekek fejét. Sok igazság van abban, hogy a ponyvairodalom és az ellenőrzés nélküli mozilátogatás mérhetetlen kárt okoz az ifjúságnak és kifejleszti a szellemi eltévelyedésre hajlamos korcs lelkek további eltorzulását. Nagyon-nagyon szomorú tény az, hogy Amerikában és Kanadában, a szabadság és a bőség hazájában van aránylag a legtöbb elmebeteg, s hogy még mindig akadnak példák, mint a mostani is, a kéjgyilkosságra, amelynek elkövetésére csak a legveszedelmesebb őrültek képesek. Lehet, hogy ebben a lesújtó statisztikában nagy része van az alkoholizmusnak ; lehet, hogy a meghitt családi élet hiánya az okozója az eltévelyedéseknek ; lehet, hogy a serdülő fiúk és lányok ellenőrzés nélküli, túlsók anyagi lehetőséget biztosító életmódja a hibás ; talán a tiilkorai meggondolatlan gyerekházasságok, talán a pénz utáni hajsza, talán a tradíciók és a szülői tekintély hiánya teremti meg azt a melegágyat, amelyben erőszakos bűnözők és perverz őrültek tenyésznek ; néha úgy érezzük, hogy a korbács és a pofon, kellő időben és kellő eréllyel alkalmazva helyre tudna billenteni sok elhajlásra alkalmas lelket ; talán nem vált be a modern, psychológiai eszközökkel dolgozó nevelés a gyakorlatban annyira, mint ahogy azt lánglelkű megalapítói remélték. Mindez az orvosok és a papok feladata. Hosszú idő és rengeteg fáradság után egyszer — sokszáz év múlva — majd lesz egy olyan generáció, amely az embereket nem a lelőtt ellenségek száma szerint, nem az elfoglalt idegen országok nagysága szerint, nem a levert és tönkretett gazdasági ellenfelek, vagy a szerelmi riválisok sokasága szerint fogja megbecsülni. Valamikor majd fognak születni olyan késői utódaink, akiknek az ideáljai nem hadvezérek és ügyes gangszterek, hanem művészek és tudósok lesznek. Azonban mindez még csak n távoli jövő reménye. Sok évszázad, vagy talán sok évezred telik el még, amíg az ősemberi sorból alig, hogy kiemelkedett homo sapiens megszűnik őrülteket termelni, — azokat a szörnyű lényeket, akikről ezt írta Schiller : “Veszélyes felkelteni az alvó oroszlánt, — szörnyű a tigris harapása, — de minden borzalom legborzalmasabbja az ember, ha elveszti az eszét”. És ez az a pont, ahol segíteni lehet és segíteni kell. Ha már nincs mód arra, hogy őrültek születését megakadályozzuk, a rendői'ségnek egészen más eszközökkel kell eljárnia, mint eddig. Középeurópában aránylag elvétve akadtak gyilkosságok, kéjgyilkosság pedig alig fordult elő. Nem azért, mert ott nincsenek szexuális őrültek, hanem azért, mert a rendőrség jobban dolgozik, mint az amerikai kontinensen és az igazságszolgáltatás közönséges bűncselekményeknél sokkal: megfelelőbb, mint Amerikában. Szabadjon nekünk néhány egyszerű, gyakorlati ötletet felvetnünk. Mindenekelőtt be kell vezetni az általános rendőri bejelentési kötelezettséget. Ezt a kérdést kanadai jogászismerőseinkkel számtalanszor megtárgyaltuk, s rendesen azt a választ kaptuk, hogy a szabad mozgás egyike az alapvető polgári szabadságjogoknak, s a kötelező lakásbejelentés rendőrállamot csinálna szabad országunkból. Ez nyilvánvaló tévedés. A lakásbejelentés nyugodtan lehet kötelező, s egyúttal titkos, s azt kizárólag a bűnügyi hatóságoknak kell a rendelkezésére bocsátani. Az atomkorszakban azonban nevetséges dolog gyerekek személyleírása alapján vagy járókelők pillanatnyi impressziója alapján keresni elszabadult kéjgyilkosokat. A budapesti rendőrség órák alatt meg tudta találni a legtöbb esetben a bűnösöket, egyszerűen azért, mert előbb-utóbb mindenki lefekszik valahol aludni, s a bejelentési kötelezettség alapján a rendőrség tudomást szerez minden ismeretlen bujkáló bűnözőről. Ha a kanadai rendőrség dicséretreméltó buzgalommal bekopog minden mellékutcában parkoló kocsiba, hogy az “illegálisan” szerelmeskedő párokat rendreutasítsa, — ha amúgyis szigorúan ellenőrzi a szállodák laké listáit, akkor a “teljes mozgási szabadság elve” amúgyis csak hipokrízis. Nem lehet józan ésszel belátni, miért legyen joga valakinek a rendőrség tudomása nélkül magánlakásban lakni, még ha az illető rablógyilkos, vagy kéjgyilkos is, ha ugyanannak az egyénnek nincsen joga háborítatlanul parkolni a kocsijában, vagy egy nyilvános park padján üldögélni egész éjjel. Másrészről a lakásbejelentés közérdekre való hivatkozással már be volt vezetve a háború alatt. Szerintünk akkor, amikor kéjgyilkosságok napirenden vannak, legalább olyan ostromállapotra van szükség, mint amikor az ellenség ejtőernyős kémeitől kellett tartani. Azt ajánljuk továbbá, hogy a törvényhozás bizonyos bűncselekményekre : mint rablógyilkosság, kéjgyilkosság, kábítószerek eladása, — vezesse be a statáriumot. Nagyon sok őrült van, akit vissza fog tartani a bűncselekményektől az a tudat, hogy ha elfogják, 24 óra alatt lógni fog, — nem is beszélve azokról a bűnözőkről, akik távolról sem őrültek. Végül azt ajánljuk, hogy a szerencsétlen elmeháborodottakat necsak kezeljék és gyógyítsák, — bár kétségen kívül ez velük szemben a legfontosabb feladat, — hanem tartsák is őket rács mögött. Azok, akik őrültek kezelésével vannak megbízva, ugyanolyan súlyos felelősséget viselnek, mint akik atombombákat vagy halálos veszélyt jelentő mérgeket, baktériumokat, robbanóanyagokat őriznek. Senki sem habozna a legsúlyosabb büntetéssel büntetni azt a vegyészt, akinek meggondolatlansága következtében pusztító robbanás, vagy borzalmas járvány következnék be. Ugyanígy azt kívánjuk, hogy a törvény teljes szigora sújtson le kíméletlenül azokra, akik lehetővé teszik, hogy veszélyes elmebetegek kiszabaduljanak. DR. PANGLOSS. Jt- X J. J. J. J. J. J. .t. J. J. .1. x X V KÄTÄLMÄS POMPÁDUL mutatkozott be a nagy montecarlói bálon Grace Kelly amerikai színésznő, mint Rainer monakói nagyherceg menyasszonya. Az ifjú pár az egész világon szimpátiát kelt. Minden ország olvasóközönségének jólesik “békebeli” híreket hallani a nemzetközi politika kavargó eseményei helyett. Luxusyachtfelvonulás, világhírű szépségű menyasszony, fiatal, gazdag és jóképű herceg, a világ leggazdagabb emberei a világ legkisebb és legfestőibb országában ! Szeretnék, ha a lapok első oldalait ilyenfajta hírek tölthetnék meg.
