Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-04 / 5. szám
KANADAI MAGYARSAG 5 VI. 5. sz. 1956 február 4. A Bulganin-Eisenhower levélváltás Ismeretes, hogy a múlt héten, Zarubin washingtoni szovjet követ feltűnő körülmények közt magánkihallgatást kért Eisenhower elnöktől, akinek átadott egy Bulganin ,szovjet miniszterelnöktől származó levelet. Múlt szombatig senki nem tette közzé a levelet, melyről csupán annyit sikerült megtudni, hogy a leszerelési kérdéseire ,és a Szovjet-USA. közötti viszony megjavítására vonatkozik. A vikenden megszületett Eisenhower válasza is, s most hivatalosan közzétették úgy a Bulganin-féle levél szövegét, mint az amerikai elnök válaszát. Mielőtt a szövegeket magyar kivonatban idéznők, előre megmondhatjuk, hogy a Bulganin-levél politikai kísérleti ballonnak volt szánva, •— míg az Eisenhower féle válasz az egész világot .érintő kérdésekben ritka őszinteséggel és precizitással tartalmazza az amerikai álláspontot. Bulganin levele mindenekelőtt az 1955 augusztusi konferenciára hivatkozással megállapítja. hogy a világbéke fenntartása és az emberiség fejlődése céljából feltétlenül meg kell javítani az USA-Szovjet közötti viszonyt, s hogy ennek következtében a két nagyhatalomnak együtt kell küzdeni az agressziós törekvések ellen, ami különösen azért lehetséges, mert az USA és a Szovjet soha nem álltak hadviselő félként szemben egymással. Egyúttal — mondja a levél — meg kell szüntetni azokat a félreértéseket és ellentéteket, melyeket a hidegháború neve alatt ismernek a világon. Ebből a célból azután Bulganin amerikai-szovjet barátsági szerződés létrehozását javasolja, amelynek tervezetét csatolja a levélhez. A tervezet a következőképpen hangzik : “1. Az aláíró hatalmak az őszinte együttműködés szellemében és a kölcsönös megértés elvei alapján kifejlesztik és megerősítik a szovjet s az USA népek közötti baráti kapcsolatokat, melyeknek alapja az egyenlő jogok biztosítása, kölcsönös megbecsülés egymás szuverenitása iránt, s az egymás belügyeibe való be nem avatkozás.” 2. A szerződő felek az UNO alapokmányának megfelelően megállapodnak abban, hogy minden nemzetközi vitáikat békés úton intézik el. 3. A szerződő felek segíteni fogják a két ország közötti gazdasági, kultúrák s és tudományos együttműködés, a jogegyenlőség és a kölcsönös haszon elvei alapján. Ezen bekezdés részleteinek kidolgozására kiegészítő szerződések fognak a felek között létrejönni. 4. A jelen szerződést ratifikálni kell, s a ratifikációs okmányok kicserélésével lép életbe. A szerződés 20 évig lesz érvényben, s lejárat után egy évre felmondható.” Eisenhower válaszában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi ellentétek megszüntetésére az USA éppen olyan őszintén vágyódik, mint a többi nép és hogy az USA teljes népe a béke és a béke megerősítése érdekében dolgozik. Ezért valóban nincs semmi olyan tisztességes megoldás, melyet az USA el ne fogadna örömmel a kölcsönös megértés kifejlesztése érdekében. ‘‘Elöljáróban meg kell jegyeznem — írta Eisenhower, — hogy az USA és a Szovjet már most is egy kölcsönös ünnepélyes szerződéssel vannak egymáshoz kapcsolva, s ez a szerződés az UNO alapokmánya. Az a szerződés tervezet, melyet most a Szovjet előterjeszt, egyetlen olyan pontot sem tartalmaz, amely ne volna benn az UNO alapokmányában.” “A szerződés tervezet első pontja mindkét országra nézve most is kötelező, mert az UNO alapokmánya előírja, hogy annak aláírói egymással baráti kapcsolatokat építenek ki az egyenlő jogok biztosítása, s a népek önrendelkezési jogainak biztosításának elvei alapján.” “A tervezet második pontja a nemzetközi viták békés elintézését írja elő. Ez már benn van az UNO alapokmány 2. szakaszában.” “A tervezet harmadik pontja, amely gazdasági, kultúrális és tudományos kapcsolap kra vonatkozik, az Alapokmány IX. fejezetében részletesen szabályozva van, s máris kötelező mindkét nagyhatalomra nézve. “Az alapokmány sokoldalú szerződés, mely nemcsak a két nagyhatalmat, hanem a világ majdnem minden országát köti, s rínak többi aláírója éppenúgy vágyik a bék're, mint a Szovjet és az USA népe. Ennek cfenére, az Alapokmány szövege és annak aláírása nem volt képes megakadályozni a j 'enlegi feszült helyzet létrejöttét. Hogyan lehetne elképzelni, hogy a feszültség megf injék azzal, hogy az Alapokmány szavait ( vszerüen elismételjük kétoldalú szerződés formájában ?” “Ellenkezőleg, ezen elveknek kétoldalú í erződésekben való újabb leszögezése a béke irt vének csak árthatna, mert azt az illúziót keltené, mintha egv egyszerű aláírással olyan eredményt lehetett volna elérni, amely a valóságban csak a nemzetközi szellemben való gyökeres változás útján érhető el. Mert a népek közötti baráti együttműködés nem csak a szerződésekben tett Ígéreteken alapul. hanem azon a szellemen, amely áthatja azokat a kormányokat, amelyek a szerződéseket a valóságban végrehajtják. Ebben a reményben utaztam júliusban Genfbe, s tettem ezzel egy olyan lépést, melyet az USA egyik előző elnöke sem tett soha béke idején.” Eisenhower ezután leírta, miért hiúsultak meg a genfi remények és a következőben adja meg azt a programmot, melyet az USA Genfben megvalósítani kívánt, s amely azóta is a világbéke biztosítására szükséges egyedüli utat mutatja : “Az első probléma volt Európa biztonsága és Németország egyesítése. Genfben határozottan megállapodtunk abban, hogy Németország egyesítése szabad választások útján végre lesz hajtva Európa biztonsága érdekében. Ennek ellenére, a szovjet kormány később közölte, hogy szabad választásokat tartani nem hajlandó Németországban.” “A második probléma a leszerelés volt. E kérdésben a korlátlan légiellenőrzés megoldását ajánlottam, hogy az egymásba vetett kölcsönös bizalmat ezzel is hangsúlyozzam. A külügyminiszteri értekezleten önök ezt is elvetették.” “A harmadik kérdés a kelet és nyugat közötti kapcsolatok megjavítása volt. Kormányunk számos konkrét javaslatot terjesztett be, de a Szovjet kormány valamennyit elvetette. Ennek ellenére valamelyes javulás állt be a Szovjet és az USA közötti kapcsolatokban.” “A javulást később újabb romlás követte, mert meggyőződtünk arról, hogy a Szovjet olyan útra lépett, hogy a világ többi pontján fennálló történelmi alapú ellentéteket és gyűlöletet mesterségesen szítsa és táplálja. Nekem is az a véleményem, hogy a Szovjet- Amerikai viszonyt sürgősen meg kell javítani, de őszintén megmondom, az amerikai nép nem érti meg, hogyan lehet ezt a célt összeegyeztetni azokkal az intézkedésekkel, melyeket a szovjet kormány tesz.” Eisenhower a következőben jelölte meg a követendő programmot, melynek alapján a két nép között valóban barátságra kerülhet a sor : “1. Azonnali intézkedések Németország szabad választások útján való egyesítésére, j 2. Minden népnek megadni a jogot, hogy szabad választással válassza meg azt a kormányformát, amelyet óhajt. I 3. Olyan nemzetközi szabad ellenőrzés létesítése a fegyverkezés terén, melyben kölcsönösen és szabadon vizsgálhatjuk meg egymás berendezéseit. 4. Minden rajtaütésszerű támadás lehetőségének kölcsönös ellenőrzéssel való kikapcsolása, mely után az általános leszerelés végrehajtható. 5. Sajtóközlemények, gondolatok, információk kölcsönös szabad közlése, kölcsönös szabad utazás egymás országaiban, — mert csak ezen az úton lehet eltávolítani a bizalmatlanság és félreértés irtózatos gátjait, amelyek országaink közt fennállnak.” Az Eisenhower-féle levél ezekre a kérdésekre vár további választ a Szovjettől. A Bulganin-levél kísérlet volt arra. hogy az USA kormány útját elválassza az angol külpolitikai irány útjától, különös tekintettel Eden közelgő washingtoni és ottawai látogatására. Másik célja a Vasfüggöny mögötti, illetve az ázsiai népek közötti propaganda volt. A szovjet nyilván várta az u. n. barátsági szerződéstervezetre hdandó NEGATÍV választ, amelyet most úgy fog a kommunista propagandagépezetben visszaadni, hogy az USA “nem kíván barátsági szerződést kötni és nem kiván barátságban élni a Szovjettel.” Mindez semmiben sem változtat a nemzetközi helyzeten. Azonban EISENHOWER VÁLASZA feltűnő és megnyugtató határozottsággal szögezi le az amerikai külpolitika jövőbeli céljait. A “koexisztenciás” és “genfi szellemű” tartalmatlan, védekező jellegű kijelentések helyett most végre POZITÍV PROGRAMMOT kapott a nyugati világ. Úgy látszik tehát, hogy Bulganin levele súlyos diplomáciai hiba volt a szovjet számára, mert Eisenhower válasza után a nagy politikai iniciativa ismét az USA oldalára került át. Dr. Pangloss. «ft« «ft« «ia «L «I« «lU «I« «ft« «i* «ft« «ft« «ft« «ft« «ft« «ft« «ft« «ft« V KANADA UJ HERCEGPRÍMÁSA SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN XXXII. Sztolarik úr hangosan kezdett kacagni - a könnye is kicsordult, úgy kacagott. A templom falai, kőkockái visszhangozták, az egész templom hahotázni látszott. Mikor aztán kiértek a templomból s a pap bevitte a kulcsot, Sztolarik úr kihúzta a selyempapírba göngyölgetett gyűrűket, a markába nyomta Gyurinak, csendes humorral mondván : — Az előbbi logikád szerint most már az Adamec nét kell nőül venned. Eredj hát. itt a gyűrűk, jegyezd el hamar 1 Gyuri nem is felelt a maró tréfára, a bizonytalanság ideges mohóságával rontott be a konyhába, hol Ademeczné éppen palacsintát sütött a tűzhely lyukán fölcsapó lángon. — Hallja-e, Adameczné, hova tette maga a templomi esernyő régi nyelét ? . .Adameczné előbb megsütötte a palacsintát, kiborította óvatosan egy fatálra, ahol már nagy garmada volt, csak aztán nézte meg. ki szólott hozzá. — Hogy a régi nyelet tetszik kérdezni, galambom, tekintetes uram ? Hát az úgy volt, beteg lett a Matyiié, a kis unokám... .éppen tavaly káposztaéréskor, de bizony még előtte volt... — Mit bánom én, mikor volt ! Adameczné nyugodtan öntött uj tésztát a palacsintasütőre. — Hát igen... hol is hagytam el ? A Matykónál. Szemtől jött neki. (Szemtől jött a baja. A nép azt tartja, hogy az irigykedő rábámulás megigézi a gyermeket). Mert gyönyörű: gyerek ám a M atykó. .. Gyuri türelmetlenül toppantott a lábával. — Hát nem mondja meg, hol van ? — Ahol eszik a kuckóban. — Az esernyőnyél ? — Dehogy : a Matykó. Csakugyan ott kuporgott az öblögető dézsa mellett, fölfordított szakajtón ülve, egy kékszemű, maszatosképü tóti fiúcska, tarka babszemeket csórikálva a kezében, míg a po-! fácskái meg voltak dagadva az egyszerre begyömöszölt pala-( csintáktól. — Mennydörgettét anyó ! Siket maga, vagy mi ? —j pattant fel az ügyvéd. — Én a régi esernyőnkéiről kérdezős-j ködöm. Adameczné méltatlankodva csóválta a fejét. — Hiszen arról beszélek. .. szemmel verték meg, mondom. a Matykót, oda volt a szentem, kis porontyom, arra pedig az egyedüli orvosság, lelkem tekintetes uram, hogy három égő íiszköt kell a gyermek ivóvizébe tenni és arról itatni három napig. De uramfia, csak nem használ, csak egyre nem használ, senyved, fogy a kis cseléd napról napra, majd szivem hasadt meg, ha ránéztem, mert nagyon gyenge szivem van, azt a tisztelendő úr is elösmeri. .. —Inkább én is elösmerem, de térjen már a dologra, az Isten szerelméért ! — Ott tailok már, kérem alásan, mert akkoriban csinálták az ezüst nyelet a szent esernyőre, s a kisasszony, a jó lélek, nekem ajándékozta az ócska nyelet. No, mondok, ez éppen jó lesz a Matykónak, ebből a szent fából három üszög, ha ez se használ, akkor besorozzák, akkor az Istenke katonája lesz a Matykó. Elpity eredeti a gondolatra, hogy a kis Matykóból Isten katonája lehetett volna, elkezdtek folydogálni a könnyéi — ezer szerencse, ha a palacsintatésztába nem esett belőlük. — Adameczné ! — kiáltott fel Gyuri az indulattól reszkető hangon. — Csak nem égette talán el az esernyőnyelet ? Elcsudálkozva nézett rá az öregasszony. — Ej, hát honnan vettem volna egyébként a három üszköt, ha el nem égettem volna ? Gyuri a falnak tántorodott, forogni kezdett vele a konyha, őrülten futottak körbe a tányérok, tepsik és fazekak, a takaréktűzhely lyukából óriás lángnyelvet öltögetctt rá a a bizonyos harmadik ördög, aki mindig rá vigyorgott a célnál : “Itt a semmi !” De egyszerre felrázta egy kéz, mely a vállára nehezült : a Sztolarik keze. — Volt, nincs, ugyan ne szontyorodj el, fráter. így akara a végzet, punktum. Ezentúl legalább nem kergetsz hiú álmokat, vissza vagy adva a magad erejének. Hidd meg, ez is ért valamit. VISZIK A KIS VERONKÁT Hanem ’iszen hiába vigasztalta Sztolarik. Könnyű prédikálni, hogy a földi javak elvonják az embert a lelkiektől, azért csak jók azok a földi javak. Mikor az embernek meghal a kedvenc gyermeke, mindig akad a családban egy nagy bölcs, aki a fájdalomtól von ágié szivet be akarja gyógyítani, hogy ki tudja, mi lett volna a gyermekből, hátha akasztófán halt volna meg, még tán jobb hogy most és így múlt ki, hanem azért még soha egy könynyet se szárított fel a bölcsesség. Bizony gyenge portéka e; a fájdalommal szemben. Sztolarik is összehordott hetet-havat. de Gyuri szivé elszorította a gondolat, hogy soha se lesz többé domíniuma angolparkja és a többi, ami azzal jár; az egész világ újnál és szomorúnak látszott előtte. Pedig csak a régi volt. Minden úgy folyt tovább, mintht Adameczné el sem égette vohia a régi esernyőnyelet. A muzsikáló óra a parókia nappalijában eljutott a római kettesre mire egy nótát játszott, a szolgálók megterítettek az ebéd hez. Adameczné behozta a levest, a tisztelendő úr felkeresd a vendegeket, bevezette az ebédlőbe, leültette őket jobbró és balról madame Kriszbay mellé, mikor egyszerre csak ész revette, hogy hát a Veronka hol van. — Éppen azt akartam én is kérdezni, — mondá a madame. — Hát nem az urakkal volt ? — Én azt hittem. — szól a pap. — hogy önnel volt. — Van két órája, hogy nem láttam. — Mi se. — Én se. — Talán a konyhában van V Madame Kriszbay bosszús arccal kelt fel elnöki helyéről, hogy behozza a Veronkát, de csakhamar visszajött vállvonogatva. — A konyhában se látták. — No, ez szép mulatság, — fortyant fel a pap és maga szaladt ki. szétriasztván a cselédeket, hogy hamar keressék meg a kisasszonyt, a kert valamelyik lugasában, ahol nyilván regényt olvas elbújva. Ott künn Adameczné panaszkodott, hogy kipang az étel, minden elromlik. — Hát tálaljon, — parancsolta a plébános, — aki nincs itt. nem ebédel. Olyan nagy urat, mint az elnök, végre is nem lehet várakoztatni, kivált mert haza akar indulni. Egymásután hordták be tehát az ételeket, a leves után a ludas-kását, a töltött káposztát, orrjával, fülével, kövérjével, a király se eszik különbet, a malacot, a palacsintát, de Veronkának se híre, se hamva. Közbül a Hanka jött bejelenteni, hogy seliol se találják. Gyuri úgy ült ott érzéketlenül, mint egy makktíz, csak az arca volt sápadt, mint egy halotté. Ejh, talán a méhesben aludt el. — jegyző meg a pap - vagy talán (habozott egy percig, hogy folytassa-e) vagy I talán közietek történt valami ? Gyurira nézett fürkésző tekintettel. — Köztünk ? Nem, semmi — szólt Gyuri' fázékonyan. — Akkor hát szaladj át, Hanka, az uj házba, nézd meg a méhesben. Mi pedig igyunk, uraim, ne zavartassuk magunkat, Hiszen gyerek még, kit ide-oda sodor a szeszélye. Talán egy lepke után futott. Ebből a vörösből méltóztassék, elnök Ül’. Nem annyira a vendégeit biztatta, mint inkább önmagát, tűkön ült, szivét az aggodalom szorongatta, szórakozottan beszélgetett. Az elnök kérdezgette, volt-e valami befolyása az idei korai melegnek az itteni termésre és mennyi ? — Nem tudom. — Van-e a tisztelendő úrnak több testvére is ? — Volt vagy kettő, — felelte a pap. A visszás feleletek mutatták kedélye nyomottságát s hogy csak erőszakolt Hiedelemből ül köztük. Végre megszánta az elnök és így szólt a fekete kávénál : — Jobb volna, ha tisztelendő úr maga nézne utána a kisasszonynak. Aztán szíveskedjék megparancsolni az én kocsisomnak is, hogy fogjon be, mert sok veréblépés ide Beszterce. A pap kapva-kapott az alkalmon, madame Kriszbay hasonlóan engedelmet kárt, eltávozhatni, mert oly különös, ami történik, hogy ő is nyugtalankodni kezdett. A két férfi magára maradt. Kínos csend következett. A falióra kísértetiesen ketyegett közbe. Gyuri karikára nyílt szemekkel, mereven, mozdulatlanul nézte a kalitkában gubbaszkodó kanárimadarat. Az is olyan szomorú volt most. — Fogass be te is, — törte meg végre a csendet az elnök. — Menjünk együtt. Valami nyöszörgésfélét hallatott erre a Gyuri, nem igen ’ehetett azt érteni, de mert a fejét is rázta hozzá, hát világos volt, hogy nem szándékozik fogatni. —• Pedig okvetlenül el kell jönnöd. A mi szerepünk lejárt itt. — Mondom, hogy lehetetlen. — Miért ? — Hát nem látja, hogy Veronka elveszett. — Mit törődöl vele ? Hiszen elveszett az eserayőnyál is. Gyuri bosszúsan ütött szét a könyökével a poharak között. — Mit bánom én az esernyőnyelet ! — Úgy ? Hát neked a lány kell ? Hiszen nem ezt mond- I tad te nekem ebéd előtt. Gyuri vállat vont. — Az akkor volt ! Akkor még nem tudtam. — Hát most már tudod ? — Most már tudom — felejtő kurtán. — Oh, oh, — szólt az elnök úr csípősen, — mikor gyújthatta meg Ámor ezt a csodálatos tüzet, mert a leány részéről nem valami nagy érdeklődésre mutat irántad az eltűnése. — Éppen emiatt érzem c percben a pokol minden keserűségét. Oh, gyámatyám, higgye meg, hogy most szinte kicsiségnek tetszik előttem az örökség elpusztulása. Az elnököt mélyen meghatotta az ifjú fájdalma, mely oly őszinte hangon tört ki. — Ez már más. Forgós teremtette, hát így beszélj ! Akkor hát én is ittmaradok. Gyere, keressük a kicsikét mi is nézzünk szembe vele. mit akar. Amint kimentek, nagy zenebona volt már az udvaron, de a legjobban jajveszékelt Adameczné a kezeit tördelve. — Tudtam, tudtam, hogy ez lesz a vége. A mesebeli fiúdért sem szabad ujjal érinteni, mert szétfoszlik, akárcsak a köd. Oh. édes kis kisasszonyunk ! A Jézus menyasszonya ■olt ö és halandó ember menyasszonyává tették, hát Jézus magához parancsolta. Sztolarik hozzáűgrott. megragadta a kezét. — Mit mond kend ? Hallott valamit ? — Most beszéli, kérem alásan a Gundros tehénpásztor felesége, hogy látta a kisasszonyunkat délelőtt, amint egyenesen a Bielá Voda felé lépegetett a réteken, kisírt szemekkel. .. Oh. Istenem, hiszen világos. Egy csomó asszony és gyerek lebzselt a konyhaajtó előtt, kiket az eset híre öszsecsődített. Köztük az egyik szintén látta Veronkát a kertek alatt, de még Gundrusné előtt. — Szomorú volt-e ? — kérdé Gyuri. ■— Sírt. — Jaj nekem ! — sziszegte kétségbeesve. — Megkeressük — biztatta az elnök. — Hol ? — A határban, mert most már bizonyos, hogy ott van. mindjárt megtudjuk, hol. (Folytatása következik). XII. Pius pápa prímássá nevezte ki Maurice Roy québeci érseket, s ezzel egyidejűleg a québeci érseki széket a prímási szék méltóságára emelte. Quebec 1947 óta az északamerikai katolikus egyházak legfőbb központja. Az uj prímás 51 éves ; eddigi papi karrierje alatt főleg mint tábori lelkész szerzett kimagasló érdemeket. A II. világháború első napjától az utolsóig a kanadai haderőnél a fronton szolgált.
