Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-12 / 19. szám

I 0 VI. 19. sz. 1956 május 12. Kanada: magyarság HETI EGTVELE “Fáklya”, melyet Andreánszki István szerkeszt. “Beszélgetés' Kis Menyhérttel” című cikkében pedig ezeket írja : ’A független magyar emigráció a kapocs szerepét kell, hegy bctölt.-e a két világ között. A mi feladatunk egy recon­­ciliáló ideológia létrehozása, melyben a demokrácia és a kom­munizmus pozitív elemei összhangban találkoznak. A reak­ció- gyűlölködésével szemben, nekünk kötelességünk az, hogy baráti kapcsolatokat létesítsünk a világ építő és haladó ele­meivel.” * * * így a magyar n m éti emigráció sajtóorgánumai. Nem csoda, ha a Regensburgban megjelenő “Magyar Nemzeti If­júság” c. lap, mely erősen kifakad a Fáklya cikkével kapcso­latosan. felteszi a keserű kérdést : “Mit szól mindehhez a Magyar Szabadság Mozgalom” — melynek Andreánszki Ist­ván elnökségi tagja. « * * Ezek a megnyilatkozások, ha nem is mentik, de meg­magyarázzák azt, hogy Európában voltak néhányan, akik bedőltek a hazkcsalcgatá i akciónak. Nem sokan. Az aggokat, nőket és gyermekeket is beleszámítva vagy kétszázan. Egy­két ismertebb személy is volt közöttük. Idézzük a “Szabad Magyar Munkást”: “Az utóbbi hetekben l<ét Párisban ismert személy tért haza Magyarországra : Eperjesy (Eisler) Ferenc MHBK-tag, a Magyar Menekült Munkások Egyesülete elnöke és Dékány Károly, a Szabad Magyar Újságírók Egyesülete elnökségi tagja, az “Ahogy Lehet” c. keresztény lap munkatársa.” X * * Anglia idegességét a közelkeleti események miatt meg­magyarázza az a tény, hogy az érintett területen lévő brit olajérdekeltségek évi három és fél milliárd dollárral gazda­gítják az államkincstárt. Többel mint az összes maradék gyarmatok nyersanyagforrásai együttvéve. • ** * A jövő évi USA elnökválasztás Nixon nyilatkozatával lé­nyegében máris befejeződött. Az Eisenhower—Nixon lista, az előjelek szerint biztos győztesnek látszik. Hogyan is kérdez­ték ezt egykor otthon : “Na és jó ez nekünk ?” • ** ❖ A Kremlin urainak sikerült megtalálni a Sztalin-problé­­ma megoldását. A készülő hírek szerint rövidesen megtalálják Sztálin végrendeletét, melyben tiltakozni fog az ellen, hogy Lenin mellé temessék és azt a kívánságát fogja kifejezni, hogy holttestét Tiflisben, szülővárosában helyezzék örök el­­feledésre. — km — Már egyenesen komikus az a szánalmas erőlködés, amely­­lye' a kommunista kormányok a Nyugatra menekülteket hazacsalcgatni igyekeznek. Ebből az akcióból persze nem ma­radhatott ki a “Magyar Népköztársaság Kormánya” sem, melynek “Elnöki Tanácsa” a napokban bocsájtotta ki “ke­gyelem kiterjesztéséről szóló törvényrendeletét.” Eszerint “nem lehet büntető eljárást indítani a felsza­badulás .előtt, vagy után a Magyar Népköztársaság ellen a külföldön elkövetett cselekményekért azok ellen a személyek ellen, akik megbánják magatartásukat és 1957 április 4-ig önként hazatérnek.” ** * A rendelet persze nem tartalmazza a fenyegetésekre,! ígérgetésekre, csábításokra és hazarablásokra vonatkozó tit­kos utasításokat. Páger Antalnak, az Argentínában élő neves magyar szí­nésznek esete azonban eléggé rávilágít az amnesztia rende­let igazi céljára. Szó sincsen benne a Magyar Népköztársaság “nagylelkű gondoskodásáról, mely a külföldön élő megtévedt gyermekeiről kíván gondoskodni.” Az egyetlen cél a kommu­nistaellenes emigrációk felszámolása, melynek második fel­vonása, a hazatértek likvidálása majd csak későbben követ­kezik. * * * Págert ugyanis felkereste a Buenos Aires-i kommunista követség első tanácsosa. Megígérte neki, hogy hazatérése ese­tén visszakapja Tamás-utcai villáját, 2—3 autót és “cseléd­lányt” tarthat, tanár lesz az Akadémián, 50.000 forintos havi gázsival szerződtetik az államosított színházak és filmgyárak, kap egy Balaton-i nyaralót, magyar földet, magyar levegőt, — szóval mindent, ami “teuer und gut” — csak az Isten sze­relmére menjen már haza. Nekik megérte volna, ha a “Bors István”, “Harmincadik”, “Földindulás”, “Dr. Kováts István” c. filmek főszereplőjének példájára hivatkozva mozgásba tudták volna hozni a magyar tömegeket. Páger Téni azonban nyugodtan végighallgatta a tanácsos elvtárs mondókáját, aztán szónélkül kinyitotta az ajtót az amnesztiás látogató előtt. — ő pedig maradt a sze­génységben, de szabadságban. * * * A Németországi Würtenbergben van a legnagyobb észt lap kiadóhivatala. Hetekkel ezelőtt ismeretlen tettesek be­törtek a szerkesztőségbe és ellopták az előfizetők címjegyzé­két. A német és észt lapok most arról számolnak be, hogy a lap előfizetői kivétel nélkül hazacsalogató leveleket kaptak, nem egyet a már régen meghalt hozzátartozók hamisított aláírásával. Furcsa kis “kegyelem” ez, amelyért az elvtársak Tiég betörni és hamisítani is képesek. * * — x A közelmúltban bejárta a világsajtót az a rövid hír, hogy íz US. kormánya kiutasította a Szovjet UNO delegációjának két tagját : A. Gukyanov és N. Turmin urakat. A szenátus Belbiztonsági Bizottsága most részleteket kö-1 zölt a kiutasítás okairól. Eszerint a már egy évvel ezelőtt menekült jogot kért és kapott 9 szovjet tengerész közül, a tisztviselő urak ötöt formálisan “kidnappoltak.” A lakásu­kon talált szakadt és véres ingek, üres vodkás üvegek azt bi­zonyítják, hogy az áldozatokat leitatták és elrabolták. A re­pülőtéren, pisztollyal tuszkolták be a “boldog hazatérőket” akik azóta már persze dicsérő levelekkel halmozták el a még kinnmaradt négy társukat. Mégisc:ak sokat kibír ez a jó öreg demokrácia. *<• * A fenti esetek után teljesen érthetetlen egyes magyar­­nyelvű sajtóorgánumok megnyilatkozása. Erdős Ferenc Brüsszelben megjelenő “Szocialista Szem­léje” így ír. “A hideg háború végétért. A nemzetközi feszült­ség okainak megszüntetése a kölcsönös biztonság és bizalom jegyében az állapotok normalizálódását, a rendszerek de­mokratizálódását jelenti. Akik ezt a folyamatot ellenzik és akadályozzák, tehát az emigrációban ma a háborús provoká­ció ügynökei, balloneregetői, a propagandarádiók hamis hír­verői, ezáltal a népek közötti ellentétek elsimításának ellenzői, éppoly nemzetközi bőnösök, mint azok, akik a népidemokrata rendszerekben ragaszkodnak idejétmúlt állapotokhoz. “A Szovjetunió békeszándékát és a világ többi hatalmaival való békés együttélési vágyát kizárólag manővernek, megváltozott taktikának minősíteni csak súlyos politikai tájékozatlanság­ból lehet.” * ** A Párisban megjelenő “Sajtó”-ban, a Szabad Magyar Új­ságírók Egyesületének közlönyében pedig ezeket olvassuk : “A hazatérés feltételeit mindenki más időpontban fogja megvalósultnak tekinteni. Történelmi jelentőséggel bír, hogy most a mi emigrációnkban is fölmerült a hazatérés gondolata. Ha egyesek engedtek a hazai rendszer felszólításának, azért nem lehet őket elitélni. Ma már az emigráció pártokon felül­­álló és haladószellemű csoportosulásaira hárul a feladat, hogy megtalálja a kapcsolatot az otthon demokratikus (?) irányba fejlődő csoportjaival és rétegeivel. A magyar jövő csak ezen az összefogáson alapulhat, nem pedig a neo-sztalinista vagy Free Európás irányzatokkal.” * * “A Független Magyar Szocialista Mozgalom” lapja a FRANCIA STILUSU • ALSÓNADRÁG (Sza badalmazva 1945-ben) Ez a nadrág különlegesen van szabva ; ruganyos csípőövvel és szabadalmazott, magától záródó “CRISS AND CROSS” ruganyos előrésszel van ellát­va, úgy, hogy olyan, mintha testre szabták volna. Első­rendű fésűs pamutból készült, könnyen mosható, nem keli vasalni, igen tartós. Hozzáva­ló alsótrikók is kaphatók. W-18-5 6 VW*VVSAiVVVVVWV*S<V*^»NVV MAGYAR NÉPIES MOTÍVUMOKKAL festett CSERÉPEDÉNYÜK KORSÓK, TÁLAK, VIRÁGVÁZÁK kaphatók kiadóhivatalunkban 996 Dovercourt Rd., Toronto. ^W.V.VA,.W,W,,.V,V-,-V. A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek ol­vassák, s éppen ezért jó befektetést csinál, ha elhelyez egy hirdetést lapunkban. Nacyobb hirdetéseknél árajánlattal \ pja igazán barátja lapunknak, szívesen szolgálunk. ^ ^ j bizonyítsa be azzal, hogy sze­■ : rez egy előfizetőt. Lapunk nem Ha lapunkkal meg van elégedve, mondja el másnak is ! pártoké, hanem az egyetemes Ha panasza van csak velünk közölje. j magyarságé. PÜNKÖSDI RÖZSÄ Irta : Nagy Lajos. Régen elsüllyedt már ez a történet tűnő életem mélyvizü tengerében. Eltűnt vilá­gok néha-néha megszólalnak a mélyben. Akkor, amikor az emlékek harangoznak. Van úgy néha, hogy az emlékezet szellője felcsókolja álmából, Csipke Rózsika király­kisasszonyt. Zord hajósok zúgó vizek fö­lött érzik, hogy az elsüllyedt Atlantis ha­rangoz a mélyben és ellágyul szívük tőle. Halott édesanyámra gondoltam és ak­kor ébredt fel lelkemben ez az elfeledett történet egy magyar .édesanyáról. Elmon­dom. Mint egy szál pünkösdi rózsát, min­den magyar anya felé odanvujtom tiszte­lettel. «• * A második világháború után egy felvi­déki kórházban kerestem gyógyulást. A városban a magyarság emlékét már csak a középületek, régi-régi kúriák és a teme­tőben lévő sírkövek őrizték. Az uj hata­lom irtotta az ezeréves együttélés emlékeit tűzzel-vassal. Egyről elfeledkeztek, hogy a temető, a csend birodalma, a néma fejfák az ő leghangosabb vádlóik. A népes lakosú városban egyetlen magyar hangot sem le­hetett hallani. Ha akadt is magyar abban az időben, az igen nagy csendben szedte lélegzetét és hangosan dobbanó szívére is rátette a kezét. Abban az időben nyírták kopaszra magyarul beszélő nőinket és ver­ték meg az utcán magyarul kiabáló gyer­mekeinket. Sohasem hittem volna, ha nem látom, hogy egy népnek minden emlékét el lehet tüntetni. Én magam úgy jártam ennek a városnak utcáin fényes nappal, mint egy kísértet, mint egy rossz álom. Aki meglátott, nem hitt önmagának és szemét dörzsölte. Ugyanis a “felszabadító” dicsőséges had­sereg elől egyetlen ruhámat sikerült meg­menteni : a magyar ruhámat. Sem pén­zem, sem időm nem volt arra, hogy átcsi­náltassam, betegségem pedig arra kény­­szerített, hogy utazzam el. így jutottam akarva, nem akarva, a szlovákok Mekká­jába magyar ruhában. Minden percben el voltam készülve arra, hogy' megmernek, vagy levetkőztetnek. Ám nagy úr a muszáj és én akaratlanul is hős lettem, a felvidéki magyarság legnagyobb derültsége köze­pette. Amikor" megláttak ruhámban, nem akarták elhinni, hogy ez valóság. Mire ma­gukhoz tértek, én már túl voltam ungon és berken. Mások azt hitték, hogy valami­lyen partizán testvérük van a ruhában, aki a “felszabadító” harcok során valamelyik burzsuj magyart szabadított meg ruhájá­tól és most tudatlanságból tetszeleg benne. Hej, ha sejtették volna, hogy eleven ma­gyar mozog benne, aki régi elavult mód­szerek szerint jutott hozzá : pénzen vette meg. Szerencsésen bejutottam a kórház­ba, ahol az orvos ijedten csapta össze a kezét : — Te szerencsétlen, milyen ruhában jöttél ide ? — kérdi az orvos. — Itt van a szobád és bújj azonnal ágyba, mert agyon­vernek. Az osztályon nem volt más magyar, csak alorvos barátom és a felesége. Ezek angyalai voltak tört gályájú magyaroknak. Csak az Isten és azok tudják, kiken segí­tettek, hogy milyen melegszívű, igaz ma­gyarok voltak. Az én életemnek is ők vol­tak a legnagyobb áldásai. Ha vége volt a napnak és leszállt az éj, lejöttek értem s szobájukba hívtak. Együtt álmodoztunk és sóhajtottunk fel az égre. Nappal nagyon árva voltam. Először voltam olyan környezetben, ahol magyar szót nem hallottam. Alig vártam az est jöttét, amikor együtt 'ehettem orvos ba­­rátomékkal. Délelőtt kint üldögéltem az amerikai pénzen épült épület előtt, ami visszaverte az őszi nap melegét. Sápadt arcom cirógatta a szeptembervégi napsu­gár. Ugv esett, mintha délre eső hazám küldené áldását messzelevő fiának. Távol­ról kéklő hegyek ölelték körül a völgyek világát. A hegyek alján az ősz, mint egy pajkos festő inas, ezerszii\űre festette át a tájat és kacarászva tovább futott, végez­ni munkáját. Szobám ablaka előtt egy törpe kis fenyő állott. Amint ott ülök a pádon, észreve­­szem, hogy a földrehajló ágak között, egy tenyérnyi szabad területen, egyetlen szál ibolya mosolyog bele az őszi napsugárba. Odalent Gömörber. gyakran megtörtént, hogy az ősz ibolyát és akácvirágot szórt az öledbe. De hogy kerültél ide, kis ibolya? Jön nemsokára a szláv tél, ami hamarább beáll, mint a magyar és meghalsz. Ettől kezdve nappal az ibolya, este az orvosék, éjjel álmaim lettek társaim. Egyik nap, amint figyelem az őszi nap­sugárban fürdő virágomat, nem messze tőlem három fiatalember áll meg beszélget­ni. Egyik felöltözve, útrakészen. Látásból ismertem, a szomszéd betegszobából való volt, a másik kettőn kórházi köpönyeg. Beszélgetnek egymással. A felöltözött fiatalember viszi a szót} Minden szavukat hallom, de nem nyitom meg lelkem előttük. Hagyom elnyargalni magam fölött, mint az utcai forgószelet, ami elől becsukjuk szemünket és várjuk, hogy vége legyen. Egyszerre csak ismerős szó hull lelkem bezárt kapuja elé és örömmel nyílik a ked­ves ismerős előtt : — Pünkösdi rózsa, pünkösdi rózsa ! Jaksza volá ? (hogy hívják ?) — kérdi az útrakész fiatalember. Egyszerre a magyar május illat tenge­rében jár a lelkem. Fehérre meszelt templo­mokban ünnepel a szívem. Látom a pün­kösdi rózsával díszített kedves kis templo­mot és az emlékezésre felsajog a szívem. Mit keresett ez a magyar virág neve szomorú őszben egy tót fiatalember aj­kán ? Miért ejtették ki a nevét, hiszen di­dereg itt a magyar májusok virága. Mele­gebb', déli vidékre való. Alig hiszem, hogy a fiatalemberrel szó­­baállhassak. — Ön tud magyarul ? — kérdezem. — Igen. — Miért használta előbb ezt a szót, hogy pünkösdi rózsa ? — faggatom. — Azért, mert néni jutott eszembe szlo­vákul.- Kicsoda ön és hol tanult meg magya­rul ? — Én egy harmadéves természetrajz­szakos tanárjelölt vagyok Pozsonyban. Ma­gyarul az én jó édesanyámtól tanultam. Mi nem messze lakunk innen, egy telepen. Édesanyám az egyetlen magyar ott. Édes­apám szlovák hivatalnok, de megengedte az édesanyámnak, hogy velem mindig ma­gyarul beszéljen. Valamennyi jó magyar könyv van, azokat mind megszerezte ne­kem és ki is olvastam azokat. Talán egy­formán beszélem mindkét nyelvet. Anyám­mal pedig mindig magyarul levelezgetek. — Most is ? — kérdem. — Igen most is. Nekem azt senkisem tilthatja meg, hogy az édesanyámmal ne levelezzek magyarul. Én szlovák vagyok, de őt soha senkiért nem fogom megszomo­­rítani. Édesanyám nagy álmodozó és fa­natikusan hiszi, hogy egyszer szükségem lesz a magyar nyelvre. Szegény, nem lát­ja be, hogy mi szlávok túl vagyunk Ber­linen és holnap szláv lesz egész Európa. Hadd álmodozzon az én jó anyám. Én olyan türelemmel hallgatom, amikor megfidul beszéde, mint egy kedves zenéié óra. Ki mer mérni határt zúgó patakok útjába ? Ki akadályozza meg, hogy a fenyő ózondús illata le ne ömöljón a Vág, a Sajó a Her­­nád, a Bodrog, a Tisza völgyébe ? Ki ne vágyna inni Tokaj borát és enni a magyar föld izes, fehér, foszlós kenyerét ? Álmo­dozz csak jó anyám és ..ne tudd meg soha, hogy már nincs magyar, csak te vagy egye­dül hű álmodozó szíveddel... Elhallgatott a fiatalember. Mennyire bi tos a szláv Európába^/ és egy magyar nő adott neki életet, akit szeret és tisztel is. Nem is sejti, hogy most az Isten után egy kiváló magyar orvosnak köszönheti életét. Erről nem is beszélhettem. Hallgattam. Igen, megvallom én is, hogy a magyar életnek nagy álmodéi ti vagytok, magyar édesanyák. Édesbús történelmünk évezredét nektek köszönhetjük. A ti szí­vetekben termett az igazi hűség. Tőletek tanulta ezt a hűséget Mikes Rodostóban. Ti megálltatok a bástyán és a tiszta csa­ládi tűzhely őrhelyén hűen, mindhalálig. Hűek maradtok még a sírhoz is és őrizni tudjátok azt is, míg oda nem temetnek titeket is. Ti vagytok, akik a nagy lehe­tetlenségek ellenére is álmodtok a jöven­dőről és hiszitek erősen, hogy lesz még szükség a magyar nyelvre. Drága magyar édesanyák, álmodozások és a mindhalálig való hűség szent népei. A fiatalember rám nézett. Látta, hogy lelkem mélyén átviharzott valami. Fele­letre várt. — fiatalember ! Az édesanyja álmaiban én is hiszek fanatikusan. Egyszer önnek szüksége lesz a magyar nyelvre. Nem tu­dom, hogy-mikor ? Lehet, hogy egy boldog világ felépítésénél. Lehet, hogy akkor, amikor élete legnagyobb ajándékát meg­kapja, mint édesanyját az apja. És szük­sége van rá most is, amikor a világ leg­szebb megszólítását kimondja, mikor így szól : édesanyám. Most pedig figyeljen ide. Itt, a törpe fenyőfánál egyetlen szál ibolya vah. Nem tudom, fiogy került ide ? Már öt napja fi­gyelem. Nagyon a szívemhez nőtt és ne­kem ez a legkedvesebb ajándék, amit a kórházban adhatok. Leszakítom, mert az egyre hűvösödőbb éjszakában úgyis le fog fagyni. Vigye el az édesanyjának, aki ép­pen ilyen fenyők alá került ibolya, délnek illatozó szép virága, a magyar völgyekből került ide. Nyújtsa át neki és mondja meg neki, hogy egy magyar pap végtelen tisz­telettel üdvözli és olyan szeretettel öleli meg, mint egy rég nem látott nőtestvérét. Köszöni sokmillió magyar nevében hűsé­gét és fog^ó életét az Ur szolgálatán kí­vül arra áldozza, hogy álmai valóra válja­nak és nagy, szent hite ne legyen hiába­való. A fiú az ibolyát úgy vitte haza édes­anyjának, mint egy kincset. Este orvos barátommal elbeszélgettünk a magyar édesanya hűségéről és hazaszeretetéről. Megtanultuk, hogy nem ott kell magyar­nak lenni, ahol habzik a pohár, ahol haszon van belőle. Hanem eldugott végvárakon, ott, ahol keresztet kell hordozni. Ahol hin­ni kell a nagy lehetet'’enságekben is. Aho’ csak az Isten látja sokszor a hűséget. Ilye­nek a magyar anyák. * * ■*:< Azóta halálosan szeretem pusztuló faj­tánk legnagyobb hőseit, a magyar édes­anyákat, Ott fogadtam meg. az őszi nap­sugárban, hogy fogyó életem annak szol­gálatába állítom, hogy ilyen magyar, édes­anyák álmodta álmok valóra váljanak. Az­óta az őskeresztyének szent fanatizmusá­val imádkozom : Istenem, jutalmazd meg a magyar anya hűségét. Álma legyen való­sággá és a megtanított magyar szóra le­gyen szükség. Azóta egy őrült magvető­ként szóróin a magot szántóföldbe, ugarba, völgyre, hegyre, tengerre és szárazföldre, sziklára és termőtalajra, hogy a Dunamen­­tén csak úgy lesz béke, ha megalakítják a valóban demokratikus Középeurópai Uniót, aminek tagja lesz Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Horvátország és Magyarországból Ausztriának adott rész minden szabad és boldog polgára. Ekkor kicsi végvárak és tűzhelyek szent és hű­séges katonáinak, a magyar anyáknak ál­ma valóra válik. Azóta egynéhány év eltelt. Láttam sok mindent az életből. Nagy emberek kicsiny­ségét és kis emberek nagyságát. Azóta megismertem az amerikai magyar anyá­kat is. Az amerikai magyar anyák nagy­­szerűségét egy kis dédunoka mutatta be. Amikor csodálkozva a szépségeken és a jóléten, így felel nekem : —r Van Itt minden, mint Pesten. . . Milyen magyarok lehetnek azok, ahol a gyermeknél ilyen könnyen megterem egy kedves szállóige. Csak a dédmama látta a magyar földet, de az utána következő há­rom nemzedék úgy beszéli nyelvünket, mintha mindnyájan jártak volna a drága földön. Én nem féltem annak a népnek jö­vendőjét, amelynek ilyen női \ annak. Amíg lesz amerikai magyar édesanya, ad­dig a magyar szó innen sem hal ki köny­­nyen. Az amerikai magyar anyák is faj­tánk hősei. Én tisztelettel hajlok meg a világ legkülönb női : a magyar édesanyák előtt. * ❖ * Piros pünkösd ünnepén egy álomkertbe szabadult a lelkem. Ott csupa magyar ta­vaszban nőtt pünkösdi rózsát láttam, öl­re téptem és mint egy középkori lovag, lá­bad elé szórom mély hódolattal, magyar édesanya, bárhol vagy a világon. Csak egyetlen szálat tartok meg és azt édes­­anyámsírjára teszem a clevelandi west parki temetőben. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents