Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-21 / 16. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után 3uzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. rl (fauuUeut ^cutyviCcuM C a n » d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 16. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1956 április 21. MOSZKVAI FALÓ A példa öreg akár az emberiség. Még a legismertebb is vagy ezer évvel Krisztus Urunk születése előtt történt, a görög-trójai háborúban. Bizony az is elég régen volt már, amikor az iskola padjaiban, a szépszámú görög félistenek eléggé bonyolult háborús és szerelmi kalandjaival kínoztak bennünket. Elmosódtak az évszámok, részletek, nevek. Agamemnone csakúgy mint Szép Helénáé. De a történet lényege és a történelem könyvünk bal oldalán lévő toronymagasságú falovat ábrázoló kép emléke a mai napig megmaradt. Ma is látom még. Ugyanazon az oldalon volt amelyen Zeusé, akinek nemes vonásait, a könyv egyik megelőző gazdája, tintaceruzával rajzolt pápaszemmel és hetyke magyar bajusszal kiradírozhatatlanul megcsúfolta. A szöveg, a könnyebb megérthetőség kedvéért kissé átírva, körülbelül így hangzott : Miután a trójaiak és görögök hosszú időn át sokat, de hiába beszéltek a békéről, azon vették észre magukat, hogy háborúba keveredtek egymással. A görögök partraszálltak Trója városa előtt, melyet százezernyi sereggel ostromolni kezdtek. Rá sem hederítettek többet arra az egy-két megszállt bolondra, aki változatlanul a “peaceful coexistencia” szükségességét hangoztatta. Mázsás kövekkel parittyázták a várost és hetekig viaskodtak kezdetben az ostromlétrák, majd a várfalakig felérő hullahegyek tetején. Mindhiába. A trójaiak állták a sarat meg az ostromot, az ütött réseket pedig betömték Marshall tervvel, dollár segéllyel, NATO-val meg SEATO-val. A görögök látván, hogy így nem boldogulnak, elhatározták, hogy cselhez folyamodnak. Kerekeken mozgó, hatalmas falovat építettek. Belsejét megtömték elszánt harcosokkal, akik a “Világ proletárjai egyesüljetek” jelszó alatt, anyjukat, hazájukat és hitüket is^ hajlandók voltak elárulni. Azt a feladatot adták nekik, hogy amikor az ostromlottak, a görög csapatok visszavonulása után, az áldozati falovat a várba cipelik, ötödik hadoszlopként működve, belülről végezzék el azt, ami kívülről nem sikerült. Majd elmasíroztak a várfalak alól, hajóra szálltak és elvitorláztak. Nosza lett erre nagy öröm Trójában. Az Óperenciás tengeren is átcsapó és ha már akkor élt volna, biztos azt is elhitték volna a jó trójaiak, hogy Sztálin őrült, vaddisznó volt, aki a világhatalommá tett szovjet kommunizmusnak többet ártott, mint használt. A győzelmi zsákmányt, a falovat meg bevonszolták a város UNO nevű főterére. Elszórták fegyvereiket, örültek a békének és azonnal úgy elkezdték élvezni a gondatlan életet, mint ahogy azt néhány torontói nagy lap “editorial” rovat vezetője szeretné. Ámde nem úgy a falovasok, akik alig várták, hogy leszálljon az éj, amikor szorosabbra húzhatják tunikájukon a madzagokat. Lassan ez is elkövetkezett. Aludt a város, elvonult az őrség. Mindössze egy-két kelekótya és javíthatat-[ lan iszákos ődöngélt az utcákon. Kinyílott a faló titkos ajtaja, csapata szétszéledt a városban, belopakodott titkos raktárakba, fontos pozíciókba és észrevétlenül ellopta a szerelem és szabadság szép Helénáját. Kinyitották a várkapukat és az éj leple alatt visszafordult görögök játszi könnyedséggel elfoglalták a várost, egyszerűen lekaszabolva azon keveseket, akik a veszett helyzetben menteni próbálták a trójai becsületet. így szól a háromezer évvel ezelőtti történet. Azóta per sze megváltoztak a szereplők, körülmények és alaposan a hadviselés módszerei. Lényegében azonban most is annyit beszélünk a békéről, hogy észre sem vesszük, hogy évek óta háborúban vagyunk. Amely egyeseknek “hideg” másoknak viszont nagyon is “meleg”. Nagynehezen sikerült fél Ázsia és fél Európa feláldozásával megállítani a szabad világ bástyáira zúdult vörös veszélyt és úgy, ahogy betömni az Iránban, Görögországban, Berlinben, Koreában és Indo-Kínában ütött réseket. Az ostromlók pedig látván, hogy ezzel az erőszakos sztálini módszerrel nem boldogulnak, átsegítették a nagy mestert először a mauzóleumba, majd a kommunista lomtárba és elhatározták, hogy ők is cselhez folyamodnak. Megépítették a “Moszkvai Falovat”, melyet Genf be csempésztek kicsinyek és nagyok, egyesek és nemzetek, a jóhiszeműek, együgyűek, gyávák és ostobák szivébe. Nincs még éjszaka, csupán alkonyodik. A Moszkvai Faló csapatai még nem indultak támadásra, de ügynökei már közénk lopakodtak. Mezőgazdasági küldöttségek, szakállas pópák, vöröscsillagos futballisták, és cukrot osztogató tömeg- és nemzetgyilkosok képében. Befurakodtak sajtóba, rádióba, szakszervezetekbe, politikai pártokba és királyi fogadótermekbe. Bizonyítva mindenütt, hogy a sereg elvonult a veszély megszűnt. Elhitetve azt, hogy a minden eddiginél agyafúrtabb kommunista húzás, a belső gyengeség jele. S miközben biztatják a maradék őrséget fegyvereik elszórására ők lázasan készülődnek és észrevétlenül kinyitogatják a várkapukat : Izlandban, Angliában, Tuniszban, Algiriában, Tito-Szerbiában, Ciprusban, Egyiptomban, Adenben, Ceylonban, Burmában és Indonéziában. Még csak alkonyodik. A jól álcázott ötödik hadoszlop azonban rohamra, a vörös sereg támadásra készül. Majd meglátjuk, hogy mit hoz az éjjel. KOMISZ. ÚJABB FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK KÖZELKELETRE-----------0----------Bizonyos elégtétellel tölt el bennünket az, hogy az elmúlt három hét alatt, míg a legnagyobb kanadai lapok, az amerikai sajtó szenzációra éhes része, valamint a vastagbetűs címeket kereső európai sajtótermékek is első oldalon ordító híreket közöltek az arabizráeli háború küszöbön álló kitöréséről, sőt a közeli világháborúról is, addig mi azon a véleményen voltunk, hogy a közelkeleti feszültség e pillanatban nem fenyeget komoly méretű háború kitörésével. Mi úgy éreztük, hogy ebben a kérdésben az UNO hatalma elég nagy ahhoz, hogy ha békét nem is, de legalább fegyverszünetet produkáljon, főleg azért, mert jelenleg úgy az USA mint a Szovjet érdeke a béke fenntartása. A hírek valóban azt mutatják, hogy Hammerskjöld UNO főtitkár küldetése jó eredménnyel fog végződni. Kairói lés tel-avivi látogatása után most a gazai határsávon, a legutóbbi tüzérségi párbaj színhelyén folytat vizsgálatot. Az egyébként nagyon óvatos főtitkár máris kiadott egy rövid sajtónyilatkozatot, mely szerint reméli, hogy missziója el fogja érni a kitűzött ^célokat. Ha meggondoljuk, hogy Moszkva micsoda nagytömegű hadianyagot szállított Egyiptomnak, hogy a “kairói” arab országok “szent háborút” hirdettek, s hogy a másik oldalon az izráeli kormány micsoda fenyegető nyilatkozatokat tett ; — ha meggondoljuk, hogy az utóbbi hetekben többszáz katona és számos civil lakos vesztette az életét ezer a forrongó határsávon ; — ha tekintetbe vesszük, hogy Jordán közel volt ahhoz, hogy csatlakozzék egy nyugatellenes, azaz kommunistabarát blokkhoz, — akkor élénken kidomborodik annak a jelentősége, hogy az UNO főtitkár néhánynapos közelkeleti tartózkodás után képes optimista hangú nyilatkozatot adni. Persze a fegyverszünetet elsősorban nem az érdekeltek “jóindulata” magyarázza meg. Az igazi ok egyrészt abban rejlik, hogy a nagyhatalmak egyike sem Ígért tartós támogatást egyik félnek sem, — másrészt abban, hogy sem az arab, sem az izráeli oldal nem érzi magát elég erősnek, hogy győzelmet arasson és az esetleges zsákmányt meg is tarthassa. Éppen ezért mindkét fél tovább fegyverkezik éspedig most már alaposan. A legújabb hírek szerint Izráel, amely Franciaországtól már beszerzett 12 legmodernebb léglökéses bombázót, most a montreáli Canadair-tól vásárol komolyabb számú Sabretipusú léglökéses vadászgépet. A gépek gyártása folyamatban van, de az exporthoz a kanadai kormány engedélye szükséges. Kérdéses, hogy a kormány megadja-e ezt az engedélyt, bár ez jelenleg valószínűnek látszik, mert hiszen nem régen engedélyt adtak az egyik arab ország rendelésére készített tankok leszállítására is. A szovjet fégyvergyárak sem tétlenek. Legutóbb Szudán kormánya közölte, hogy Csehország részéről kapott nagyobbarányú fegyverszállításra ajánlatot, s hogy a tárgyalások még folyamatban vannak. (A csak egy éve független Szudán meglévő hadianyaga angol eredetű, s a brit fegyvergyárak azóta is állandóan szállítanak könnyű fegyvereket Szudánnak.) Más oldalról érkezett hírek szerint a szovjet nem tervez újabb hadianyagszállítást Egyiptom címére. BULGANIN ÉS KRUSCSEV ELINDULTAK ANGLIÁBA------------o*---------A két szovjet vezető hadihajón tette meg az utat éspedig a régi cári látogatásokat megcsúfoló titokzatosság leple alatt. A hadihajó csak az utolsó pillanatban kapott utasításokat, s a két kommunista vezért senki sem kisérte az úton, kivéve legszűkebbkörü testörségüket. A küldöttség többi tagja vonaton indult Angliába. Bulganin személyét helyes megvilágításba helyezte ezzel kapcsolatban egy feltűnő cikk, melyet Sir John Sessor, brit légügyi marsall, a Nyugatnémetországban állomásozó brit UNO-légierők volt parancsnoka tett közzé a kecskeszakállas szovjet marsall háborús múltjáról. Sessor nyilvánosságra hozza az 1944. évi varsói felkelés borzalmas részleteit. 1944 augusztusában a szovjet haderők Bulganin parancsnoksága alatt közvetlenül Varsó falai alatt álltak, s a Tadeus Bor-Komorowski lengyel nacionalista vezér parancsnoksága alatt álló varsói lengyel partizánok —számszerint legalább 150.000-en — a szövetségesek tervei szerint készen álltak arra, hogy a városban kirobbantsák a felkelést, amely a város felszabadítására vezetett volna. Ha ez sikerül, a háború hónapokkal megrövidülhetett volna, mert a varsói lázadással egyidőre volt tervezve a brit-amerikai csapategységek 'partraszállása az Adriai tengeren. A terv az volt, hogy a Varsó alól visszavonulásra kényszerítendő német csapatok a Jugoszlávián és Magyarországon keresztül északra nyomuló brit csapatokkal találják magukat szemben. Ha ez sikerül, akkor egész Keleteurópa, Magyarországot és Lengyelországot is beleértve, nem a szovjet, hanem a nyugat befolyása alá került volna, s ma hazánk független demokratikus ország volna. Varsó felszabadításának terve természetesen közös angol-amerikai-szovjet vezérkari elgondolások alapján jöt létre. Mikor azonban 1944 augusztusában a végrehajtásra került volna a sor, a szovjet parancsnokság személyszerint Bulganin marsall — megtagadták nemcsak a közvetlen segítséget, hanem még azt sem engedték meg. hogy a Varsó felett átrepülő anyag- és embersegítséget szállító angol repülőgépek szovjet területen szállhassanak le. Az eredményt tudjuk. A varsói felkelés kudarccal végződött, a lengyel hazafiakat lemészárolták és Varsó csak hoszszú hónapok múlva, késő télen esett el, mikor a városban már nem élt egyetlen nemkemmunista partizán sem. EZ AZ A BULGANIN, aki most az angol-orosz barátság negédes mosolyát hozza Londonba. AZ AMERIKAI NAGYKÖVET BÚCSÚBESZÉDE------------0----------R. Douglas Stuart amerikai nagykövet, aki 1953 óta képviseli az USA-t Ottawában, nyugalomba vonul. Ebből az alkalomból gyönyörű búcsúbeszédet mondott egy vancouveri klubban, melyben méltó választ ad azok, nak, akik az utóbbi időben mesterségesen j rontani akarják a példás amerikai-kanadai j jószomszédi viszonyt. Stuart elsősorban i azokra a vádakra felelt, mely szerint az USA I tőkései, vállalkozói és szakértői túlzottan 1 nagy befolyást gyakorolnak a kanadai gazdasági életre, s kifejtette, hogy ezek a vádak i néha úgy hangzanak, mintha valamilyen kommunista propaganda-iratból másolták volna ki őket. Az USA soha semilyen formában nem törekedett komoly gazdasági befolyásra Kanadában ; ha ide nagyarányú amerikai tőke jön be, ez azért van, mert Kanada mérhetetlen kincsei és területe kiváló alkalmat ad újabb vállalkozásokra. De a vállalkozás haszna nem kerül ki Kanadából, haneir a kanadai életnívót emeli éppenúgy, mint ahogy a kanadai bányák, erdők, vízierőművek áldásos hatását is élvezi az amerikai munkás csakúgy, mint a kanadai polgárok. RÖVID HÍREK A KÖZELKELETI BONYODALMAKRÓL Izráel demonstrativ katoiiai felvonulást, tartott Tel-Avivban, melyben bemutatták a franciáktól kapott uj vadászrepülőket is. A Kanadának feladott vadászrepülő-rendelés engedélyezéséről még nem határozott a kormány. ** * Feltűnő külsőségek között tett “baráti” látogatást Izráel moszkvai követségén Molotov és Mikoyan, tíz ország függetlenségének évfordulója alkalmából. A demonstratív jellegű látogatást az arab államok sajtója keserű megjegyzésekkel kísérte. MIÉRT OLY KÉSŐN? A vöröskínai sajtó csak most, közel két hónappal az emlékezetes februári moszkvai kommunista pártkongress us után csatlakozott a Sztálin emlékét megtipró nemzetközi bolsevista mozgalomhoz. Az, hogy Mao-Ce-Tung 560 millió rabszolgája — habár csak hosszabb idő eltelte után is — köteles csatlakozni a jelenlegi kremli dirigensek által intonált kórushoz, azt bizonyítja, hogy Vöröskína kommunista rémuralma nem önálló szervezet, hanem e-pillanatban még a szovjet kommunizmus engedelmes szolgája. Az viszont, hogy a sztalinellenes nyilatkozatokkal aránylag ilyen hosszú ideig vártak, azt mutatja, hogy a kínai terrorista vezérek nem iós ántukbol, hanem csak praktikus okoknál fogva követik Moszkva előírásait. A peipingi “Nép Újságja” több mint 6000 szavas vezércikkében részletesen megindokolja, miért kellett ilyen soká várni a sztalinellenes kampányhoz való csatlakozással. Az egyik ok az, már csirájában el kellett folytani minden indiszkrét “miért”-et, azaz el kellett távolítani a vezető pozíciókból azokat, akik esetleg megkérdezhetnék, mire volt jó a pokoli szentként tisztelt Sztálin emlékét megtiporni. A másik ok az volt, hogy a kínai kormány megvárja, nem követi-e ezt a sztalinellenes mozgalmat esetleg rövid idő múlva egy újabb pálfordulás. “Még kommunista országban sem lehet megakadályozni annak a lehetőségét” — írja a vöröskínai hivatalos kormánylep, — “hogy egyes tévedéseket más, ellenkező irányú tévedések kövessenek, vagy hogy akár a régebbi tévedések megint megismétlődhessenek.” Ezután gratulál a lap a moszkvai vezéreknek, amiért volt erejük arra, hogy megtagadják az “egyéniség túlzott kultuszát” (értsd : Sztálin diktatúráját) és helyette “a párt kollektív uralmát” helyezzék előtérbe. A kínai lap — a moszkvai vonalnak megfelelően — rámutat arra, hogy Sztálin elfordult a földművelő rétegtől, majd hangsúlyozza azt, hogy a kína1 kommunista párt, a moszkvai iránytól eltérőleg, nem az egyének uralmát, hanem a “tömeg hatalmát” valósította meg. Miután a földművelők érdekvédelme a kommunista Kínában azt jelentette, hogy néhány év alatt tíznrlkó önáTó kisgazdát végeztek ki, a tömeg uralma pedig azt jelenti, hogy Mao-Ce-Tung, Chou-En-Lai és barátai a, császári pa’otában \ legnagyobb luxusban élnek, míg az 56Ä millió kínaiból továbbra is 15 millió hal éhen minden évben, — nyilvánvaló, hogy a kínai lap vezércikke lényegében csak kifogást keres arra, hogy Sztálin utólagos megcsúfolásával kapcsolatban helyeselhessen Mao-Ce-Tung hasonlóképpen egyéni terrorra épített hatalmának. EISENHOWER VÉTÓJA Eisenhower elnöki vétójogát gyakorolta azzal a törvényjavaslattal szemben, mely az amerikai farmerek évi biztosított jövedelmét 2 billió dollárral kívánta emelni. A törvén17 javaslatot a demokrata párt terjesztette be ; lénveeében a régi, gyakorlatban károsnak bizonyult termény-átvételi rendszert kívánta újra bevezetni, melynek alapján a farmerek úgyszólván minden terményét határozott áron megvásárolja a kormány. Ez a szabadkereskedelem kizárását je'enti, az adófizetőkre óriási újabb terheket rak, egyúttal pedig az aműgyis megduzzadt mezőgazdasági feleslegeket emel1'. Eisenhower azzal az indoklással gyakorolta vétójogát, hogy a törvényjavaslat lényegileg téves elveken alapszik. Ezzé1 ? téréssel az elnök tudatosan lemondott sokmillió demokratapárti szavazatról, de bizonyára elvesztett igen sok republikánus szavazatot is. A BÉCSI ARBEITER ZEITUNG MUNKATÁRSÁNAK BENYOMÁSAI A HÚSVÉTI BUDAPESTEN A húsvéti futballmérkőzések alkalmából a bécsi Arbeiter Zeitung munkatársa Budapesten járt és benyomásairól hoszszakb színes riportban számolt be lapja április 6-i számában, 'me néhány meg'állapítása : A Keleti pályaudvaron alig van utasforgalom. Egyetlen, régi, rozoga taxi vár az érkezőkre. A hall, a váróterem elhaivagolt, piszkos, néhány szegényesen öltözött személy ül benie. Egyikük végigterülve alszik a podgyászasztalon, elnyűtt •alapja lyukas, felsőkabátja és cipője szakadt. A foltos egyenuhát hordó vasutas mosdatlan ember benyomását kelti. . A hatalmas Népstadionban 50.000 ember ordítja “Hurrá Kinizsi”, mikor a Ferencváros utódának tekintett labdarúgócsapat kivonul a pályára, ily módon tüntetve a kommumsta rezsim ellen. Hiába játszik bármily jól az ellenfél : a “Honvéd”, a közönség ellenszenvvel fogadja, mert a rendszer alkotásának tartja. A Rákóczi út járdáin hömpölyög a tömeg, megbámuüa az osztrák autókat, de már nem oly hévvel, mint egy év e'őtt. A járda nyomorúságosán fest, hol aszfalt, hol kövezet. A kirakatok szegényesek. Egy ingnek az ára. melyért Bécsben legfeljebb 60 Schillinget kérnek, itt 215 forint, holott a magyar dolgozók kevesebbet keresnek forintban, mint az osztrákok Schillingben.
