Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-21 / 16. szám
I VI. 16. sz. 1956 április 21 Kanada: magyarság KANADAI kw m & m (fatuidiM "íbunyatiaM 996 Dovercourt, Road, Toronto, Ont., Canada Laptulajdonos-fó'szerkesrtő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LE. 6-0333 Eló'fizetési árak : egész évre $5, fél évre $>2.7"), egyes szám ára 10 Cent, • Amerikában : egész évre $6, fél évre $3,25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre 4iem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldják, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief ’ublisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published at 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phope : LE. 6-0333. KANADA RENDŐRSÉGE (Canadian Scene.) Az ujkanadásokat gyakran meglepi a kanadai rendőrség sokfélesége. Sokan hiszik, hogy a, rendőrség a hatalom megbízottja. Éppen ezért úgy érezzük, jó szolgálatot teszünk, ha ismertetjük a kanadai rendőrség szervezetét és kötelességeit. Mindenekelőtt, itt van egy kivonat a kanadai rendőrség Kézikönyvéből : “A rendőrnek sohasem szabad elfelejtenie, hogy ő összekötő kapocs a lakosság és az ország törvényei között. Több hatalma van, mint más állampolgárnak, mivel ezzel a törvény felruházza avégett, hogy kötelességeit jobban végre tudja hajtani, — de nincs több joga, mint bármely más állampolgárnak.” A legtöbb kanadai rendőr fegyvert visel, de azt csupán önvédelemből, vagy pedig a rend helyreállítása végett használhatja fegyveres támadás esetén. A rendőrség ebben az országban nem csinálhat törvényt csupán arra van felhatalmazva, hogy a meglévő törvényt érvényesítse. Kommunista és fasiszta országokban a lakosság szolgája a rendőrségnek; Kanadában és- a többi szabad országban a rendőrség szolgája a lakosságnak. A királyi kanadai lovasrendőrség (RCMP) a fő törvényvégrehajtó közeg az országban. 1873-ban alapították, mint "Északnyugati Lovasrendőr>ég”-et, hogy ellenőrizze és a rendet fenntartsa azokon a hatalmas uj területeken, amik akkortájt kezdtek benépesülni Nyugat- és Észak-Kanadában. 1904-ben a “Királyi Északnyugati Lovasrendőrség” nevet vette fel, 1920-ban pedig a jelenlegi elnevezését. Ma csak két tartomány *— Ontario és Quebec — tart fenn külön tartományi rendőrséget. A többiek az RCMP szolgálatait veszik igénybe és azért megfelelő díjat fizetnek be az országos Igazságügyi Szakosztálynak. Az RCMP, melynek feje a főbiztos, aki a szövetségi kormány egyik miniszteréből függ, meg van bízva a szövetségi törvények végrehajtásával, a kábítószercsempészet, valamint a vám és jövedelem-adóval való csalás területén. Ez a szervezet megfelel nagyjából az amerikai állami biztonsági rendőrségnek (Fill) .és az angliai Scotland Yard rendőrségének. A “Mounties” felelősek a kanadai indiánok és eszkimók közigazgatására vonatkozó rendelkezések végrehajtásáért ; sőt még két vagy három kereskedő állomást (“trading post”) is fenntartanak a Hudson öböl vidékén, hogy a helybeli lakosság, számára biztosítsák szükségleteik beszerzését. A “Mounties”, akik világszerte ismeretesek színes egyenruhájukról .és még színesebb kalandjaikról, — ma már ritkán láthatók eleven piros zubbonyaikban, kivéve természetesen az ottawai parlament épületét, ahol még mindig használják azt az amerikai és európai turisták gyönyörködtetésére. Manapság már ritkán járnak lóháton, ehelyett a sokkal gyorsabb autót, repülőgépet, motorcsónakot és hajót használjak közlekedési eszköziii, Északon pedig a kutyafogatokat és a kenukat. Abban a nyolc tartományban, ahol nincs saját rendőrség, ők végzik az országutak ellenőrzését és a szesztilalmi törvények végrehajtását is, együtt a többi tartományi rendelettel. Városi törvényhatóságok rendszerint tartanak saját rendőrséget. De a kisebb közösségek gyakran szerződésre lépnek az RCMP-vel, vágy azok tartományi szervezetével, hogy rendőrséggel lássák el őket és ilyen esetben a törvényhatóságok fizetik azoknak költségeit ,és fizetését. A legtöbb nagyvárosnak, mint pl. Montreál, Torontó, Hamilton, Winnipeg, Quebec és Windsor, saját jól képzett detektív csoportjuk van, akik szoros kapcsolatban dolgoznak együtt az RCMP, FBI és Scotland Yard bűnügyi osztályaival. Hasonlóképpen Ontario és Quebec tartományok saját külön rendőri szervezete is szoros együttműködésben van az RCMP-vel. A vasúti rendőrség természetesen elsősorban az utazó közönség személyi ,és vagyoni biztonságára ügyel, de ezenkívül széles kiterjedésű letartóztatási és végrehajtási joga van saját területén. , Több nagy iparvállalat megszervezte saját biztonsági rendőrségét. Ennek egyetlen és fő feladata a vállalat vagyonának védelme. Ez a kifejezés, hogy “biztonsági rendőrség” egész más jelentéssel bír az Európából újonnan jöttek számára. De itt Kanadában a kémkedési és árulási bűncselekmények kivizsgálása nem a vállalatok biztonsági rendői'ségének feladata, hanem ez az RCMP egy külön ágára tartozik. Néha megesik, hogy valami félreértésből kifolyólag, a rendőrség túllépi hatáskörét. Torontó területén volt erre példa nem régen, amikor két polgári ruhás detektív felszólított egy ujkanadást, hogy igazolja magát. A felszólított nem engedelmeskedett. Erre dulakodás kezdődött és bizony a detektívek nem szépen bántak vele. A bíróság igazat adott az ujkanadásnak abban, hogy visszautasította igazoltatását, azok részéről, akikről nem tudhatta, hogy valóban detektívek. Másrészről pedig időt és kellemetlenséget takaríthatott volna meg mindenki számára, ha igazolja mindjárt személyazonosságát éppen úgy, mintha egy egyenruhás rendőr szólította volna föl erre. Ilyen esetekben leghelyesebb minden újonnan jött számára, ha elmegy a rendőrrel az őrszobára és ott tolmácsot kér. Hogy a kanadai rendőr ellenség vagy barát lesz-e, az majdnem teljesen az egyén magatartásán fordul njeg. Bármiként lesz is, egy bizonyos, — az a feladata, hogy a magunk és családunk biztonságát szolgálja. A szabad sajtó az emberi alkotás legnagyobb fegyvere. A Kanadai Magyarság a világ egyetlen szabadelvű, pártokon felülálló magyar hetilapja'. Ha támogatod a saját jövődet építed vele. mit írnak mások? AZ EGYHÁZ HELYZETE MAGYARORSZÁGON lla a külföldi olvasó kezébe veszi a Bulletin CathoHquo Hongrois gondosan kiállított számait, azt hihetné, hogy a magyar “népi” köztársaságban a katolikus vallás teljes szabadságnak örvend. Bármily ügyesek is azonban a folyóirat szerkesztői, figyelmes olvasó elől nem tudják elrejteni a Valóságot, amely egészen., más, mint aminek első pillantásra látszik. A Bulletin, a Kereszt c. hetilappal együtt, mint ismeretes, múlt júniusban a Szent Officium rendeletével indexre került. Természetesen egyik lap sem említi ezt az egyházi cenzúrát, hanem csak hallgatólagosan tesz néhány változtatást a külszin megmentésére. Az egyházi Ítélet után a két lapot többé nem megnevezett személyek, hanem névtelen “szerkesztő-bizottság” állítja/ össze ; a cikkeket sem írják alá a szerzők, vagy ha mégis szerepel a nevük, más lapokból átvett írásokról van szó. A Kereszt egyik számában figyelmezteti a katolikusokat, hogy ne értsék félre az állam részéről biztosított vallásszabadságot. Ez a szábadság nem engedi meg, hogy bárki is a vallás leple alatt “reakciós” tevékenységet fejtsen ki. Még kevésbé engedi meg, hogy a “kormány ellen táplált gyűlöletből” politikai kalandokat tervezgessen. A vallásszabadság a Kereszt elgondolása szerint nem jelent többet, mint a rezsim felfogása szerinti kultusz-szabadságot. Világos, hogy ilyen nézetek terjesztéséhez nincs szükség “katolikus” lap létezésére. Ehhez elég a rendőri rendelkezéseknek és a törvényeknek marxista értelmezése, amely a vallást a kapitalizmus maradék-struktúrájának tekinti. Eszerint, aki hisz Istenben és .megvallja hitét, már azzal is, hogy templomba jár, az “uj rend” ellenségének jelenti ki magát. Tehát ha keresztényként viselkedik, automatikusan az állam ellenségévé vállat. Ám a katolikusok nagyon jól tudják, hogy a vallásszabadság nemcsak a vallás gyakorlásának lehetőségében áll. hanem abban a jogban és kötelességben is, hogy Krisztus tanítását terjeszthessék és hogy az emberek szabadon élhessenek törvényei szerint. Ezek után világos, hogy a magát “katolikus” lapnak nevező Kereszt épp az ellenkezőjéről tanúskodik s a kommunizmus által külsőleg az Egyházra gyakorolt nyomást és nézeteket belsőleg igyekszik széthinteni a nép között. Tény az, hogy a püspökök és papok nem taníthatnak szabadon, irányítani akarják apostoli munkájukat s megkövetelik tőlük, hogy kijelentéseikkel a kormány és a szovjet gazdasági és társadalmi politikáját támogassák. A vallás-szabadság tehát az ‘uj népidemokráciában” azt jelenti, hogy a kultusz szabadságának árán kommunista propagandát kell folytatnia a papságnak. Ezek a körülmények újabb bizonyítékai annak, hogy az Egyház élete, — már a múlt nyáron, a Szent Officium rendelete után megnehezedett Magyarországon. A papok ellen, ha nem akarnak résztvenni a béke-gyűléseken, eljárást indítanak ; egyházmegyéjükből elkergetik őket s másutt sem folytathatják papi működésüket. A püspöki kúriákban a civil tisztviselők útján gyakorolt állami ellenőrzés nyomasztóvá vált. A püspökök minden tevékenysége állandó ellenőrzés alatt áll s akaratuk ellenére megnyilatkozásokra is kényszerítik őket. Nem egy esetben az egyházügyi hivatal ellenőrének engedélye volt szükséges egy fiatalember szemináriumba lépéséhez vagy pappá szenteléséhez. Ez az ellenőrzés természetesen megszünteti a püspökök lelki hatalmának gyakorlását. így aztán világos az is — fejezi be a cikkíró, *— hogy a papoknak és püspököknek tulajdonított bizonyos kezdeményezéseket és írásokat, amelyekben egyébként semmi keresztény vonatkozás sincs, azzal a gyanakvással kell fogadni, hogy már nem ők maguk, hanem általuk a felügyelők cselekszenek. ^ Magyar Péter (Katolikus Szemle.) * KUDARC A BÉCSI VÁSÁRON Az idei bécsi tavaszi vásár magyar kiállítása iránt nemzetközi kereskedelmi körökben élénk érdeklődés nyilvánult meg. Ámde üzletkötésre a túlságosan hosszú és bizonytalan 'szállítási határidők miatt alig kerülhetett sor. A bécsi vásár üzletkötésének statisztikájában Magyarország az utolsó helyek egyi- i kén áll. A kiállítás egyenlege súlyos deficittel zárult. A magyar külkereskedelmi szervek a vásár alkalmával mindössze 470.000 Schilling értékű export üzletet kötöttek. Ezzel szemben pl. az olasz exportőrök 22 millió Schilling értékű olasz árút adtak el. Nemzetközi kereskedelmi köröknek az (volt a benyomása, hogy a magyar kormány szeretett ' volna hosszúlejáratú határidőre nyugati megrendeléseket szerezni, erre azonban a nyugati üzletfelek nem voltak hajlandók. Főkép a magyar szerszámgépek iránt nyilvánult meg érdeklődés, ámde a tárgyalások folyamán kiderült, hogy a rövid határidejű export kontingenst teljes egészében lekötötte a Szovjetunió, a kínai Népköztársaság és a csatlós államok. Külföldi szakemberek megtudták, hogy a magyar kormány a nyugati árajánlatoknál jóval kedvezőtlenebb vételárért adja el a szovjet tömbön belül a magyar ipar termékeit. A nyugati vásárlók a magyar szerszám esztergapad, illetve rádiál fúrógép darabjáért 406—796 dollárral többet fizetnének, mint amennyit a magyar kormány a Szovjetuniónak felszámíthat. A KOMÉDIÁS Irta : Fürv Lajos. A kisvárosi eleganciával öltözött titkár hivatalos mozdulattal tűnt el a kárpitozott ajtó mögött. Odabent megállt, az ipartestületi remekbe készült, nehéz, bárok íróasztal előtt és várt. Az asztal mögött az enyhefényű, zöldernyős állólámpa, nagy halom iratcsomó és könyv között egészen elmerült a főjegyző kopasz feje. A város polgármestere nyári szabadságát Balatonfüreden élvezte és ezalatt a polgármesterséget, régi titkos vágyát, a főjegyző gyakorolta. Most végre felnézett az írásból, amelyet a helybeli városi lap részére készített és a városfejlesztést ismertette. — Tessék ? A nyurga titkár meghajolt és jelentett. — Főjegyző úr kérem Harasztos Dezső van itt. . . ha méltóztatna fogadni. . . A főjegyző összerándult és kiegyenesedett. — Kicsoda ? a Harasztos ? Felkelt a támlásszékből, megigazította a kabátját, meghafapdálta a bajusza szélét,-aztán saját magát csillapítva, a titkárhoz indult. — Jöjjön be. A titkár szélesre tárta a nagy párnás ajtót és az előszoba bőrdíványán kuporgó fiatalembernek intett. — Tessék. Hangtalanul álltak egymással szemben. A főjegyző az ablakon kinézett a városháza előtti térre, ahol a városi tűzoltók gyakorlatoztak. Csak aztán fogadta a köszönést. — Szervusz, ülj le. A fiatalember leült. A főjegyző az asztal körül járkált. — öt esztendő, tudod micáoda idő ? Ah, mit tudjátok ti fiatalok, hogy mi az idő, csak pazaroljátok drága éveiteket haszontalanul. öt esztendő, tudod hol állnál ma ? Az egyetem már mögötted volna, fogalmazó. a1 jegyző, nyitva az 'út tanácsnok, vagy a minisztérium felé. Érted ember ? Közigazgatási karrier előtt, mindenki álta! tisztelt, közmegbecsülésnek örvendő kaszinó tag és ehelyett. .. öt esztendő. Elhallgatott és újra kinézett az ablakon, ahol a csővezető sípjelére megindult a víz a fecskendőből a bámuló gyerekek örömére. — . . .Amikor öt év előtt én adtam át neked a város nevében a száz pengős díjat a Válya alapítványból és felajánlottam, hogy a város mint a gimnázium legjobban végzett növendékét és városunk lakóját azonnal felvesz fizetéses fogalmazó gyakornoknak. Tudod mit jelentett ez abban az időben, amikor az embek diplomával állásnélkül lézengtek. . . A fiatalember mereven nézte a falon függő, “Ménes a viharban” festményt és egyszerre emlékezett. Együtt állt az egész iskola és igazgató a nevén szólította. Harasztos Dezső. Megindult a nyolc egymás mellé állított osztály élén az emelvény felé. Czerniczay főjegyző úr megrázta a kezét és megveregette a vállát. Derék fiú vagy Dezső és felemelve hangját, hogy az egész iskola, meg a szülők és az utcáról besereglett bámulok is hallják — és a szorgalom, a becsületes derék munka elveszi jutalmát. Városunk nemes gondolkozást! vezetősége úgy döntött, hogy a száz pengős alapítványi jutalmon kívül még külön azzal is meg akarja becsülni a jó tanulót, hogy azonnali elfoglalásra egy fizetett fogalmazógyakornoki állást ajánl fel Harasztos Dezsőnek. Először az igazgató tapsolt, aztán a tanárok, végül a diákok harsány éljenzése között, kipirosodott arccal köszönte m,eg a megtisztelést. A cserkészzenekar eljátszotta a Ballag már a vén diák-ot, a nyolcadik osztály kezdte az éneket, aztán elballagtak, hogy majd este az iskola táncünnepélyén újra találkozzanak. Csemiczay Lenke megszorította a kezét, úgy, hogy ez a kézszorítás többet mondott, mint gratulációt. A, főjegyző cigarettával kínálta. — Gyújts rá. — Köszönöm. Most mintha enyhült volna az előbbi feszült hangulat. — Hogyan tehetted ezt Dezső, nem gondoltál arra, hogy milyen szégyen ez a szüleidnek. édesapád azóta se láttam a kaszinóban, el akarja kerülni az emberek kérdését, hogyjiová lett az eminens fia. Goniolkoztál te, hiszen jó eszed van, hogy mit dobtál oda, hogy mit áldoztál fel ? Most nemcsak az állásra, a pénzre gondolok, de erkölcsileg, társadalmilag, (tudod te azt, hogy Lenke, hogy sírt, amikor elmentél és hogy mindenki téged keresett a banketten. Te az ünnepelt el sem jöttél és másnap végigfutott a hír az egész városon, hogy a mintának állított diák, fütyölve mindenre és mindenkire a városi állásra és a tisztességes életre, beállt komédiásnak. A falak visszhangzották, mint egy vádat. i A főjegyző megértő hangon folytatta. — Ha nem mondod is tudom, hogy milyen nehéz életed volt. Azt hitted, ugy-f fiatal fejjel, hogy mindjárt főszerepet kapsz a Hamletben vagy Bánk bán-ban és Ja Nemzeti Színház küldöttségileg fog meghívni, aztán jön a film és beérkezel, csupa művésznő vesz körül, lakosztályod lesz az előkelő szállóban és a színházi lapok első oldalukon közlik fényképedet. Autogrammért ostromolnak a színész bejárónál ácsorgó diáklányok és te az ország ünnepelt színésze már külföldre készülsz. Ehelyett mit kaptál, kis harmad és negyedrangú szerepeket, sok koplalást, vidéki olcsó sikereket, tapsot és olcsó csókokat, az igazgató csak ígért és igazán csak akkor laktál jól, ha meghívtak vacsorára. Sokat töprengtél, amikor egyedül voltál, hogy vájjon helyesen cselekedtél-e, amikor otthagytál egy szépen induló tisztviselői pályát, azért, hogy esténként komédiázz és a tömeg nevessen, tapsoljon, vagy ha úgy tetszik fütyüljön neked. Már saját külön hivatali szobád lenne, ahova csak kopogtatás után lehet belépni. És mégis ennyi időt elfecsérelni, elkomédiázni. Elnyomta a cigarettát a tartóban és megállt a fiatalember előtt. — Dezső, tudod, hogy milyen fájdalmat okoztál nekünk, akik mindig úgy tekintettünk, mint ha már is a családhoz tartoztál volna. Lenke sokat sírt, pedig megmondtam neki, hogy ha te ezt választottad magadnak, akkor vége mindennek, akkor feledjen el, mert az én házamban nincs hely többé számodra... Mintha csak szünetet tartana, mint a díjkiosztáskor, hogy még nagyobb legyen a meglepetés, aztán felderülő arccal folytatta. — És most Isten hozott. Örülök, hogy visszajöttél, öt év kellett, hogy észhez térj, öt évig kellett, hogy józan életre pofozzon a sok keserű és nehéz körülmény. Most visszajöttél körünkbe, mint a tékozló fiú és mi boldogan veszünk vissza fiam a körünkbe. Mintha nem is lett volna ez az öt esztendő, feledjük el és ha valaki célozni mer rá. majd provokálod, de különben is mit gondolsz, ki mer ebben a városban a főjegyző és... hm, majd meglátjuk. Az öreg szabadságon van és én addig egészen előkészítem a helyzetet, ma mindenesetre nálunk vacsorázol. Harasztos megint a festményt nézte és megint kavarogtak benne az emlékek. öt esztendő a társulattal, sokszor fűtetlen szobában, sokszor éhesen, veszekedéssel, intrikákkal, féltékenységgel, hófúvásban elakadva, egyszer a zongoristát helyettesítve, egyszer a francia királyt játszva, egyszer pezsgős vacsorán, egyszer töpörtyűn és kenyéren, egyszer manikűrös lányok szerelmes levelét olvasva, egyszer pedig csak a bárónénak játszani. A főjegyző a vállára tette a kezét. — Ugy-e most már saját magad előtt is furcsának tűnik ez az öt év, nem baj fiam, még mindig nem késő, még jó hogy észbekaptál és én most nem is kérdezem tőled, hogy mi volt az, ami visszahozott közénk, örülök, hogy itt vagy és akkor estére nálunk leszel. A fiatalember megköszörülte a torkát. — Főjegyző úr kérem... — Na, remélem nem akarsz kibújni valami címen, vagy el akarod kerülni a házunkat? — Főjegyző úr kérem. .. nagyon köszönöm ért a kedvességet, hogy a főjegyző űr ilyen jó és a megtiszteltetést is, de én nem mehetek el a főjegyző úrékhoz. A főjegyző megnyúlt és komolyra vált arccal nézte. — Mit beszélsz, nem jöhetsz el, miért ? mondtam, hogy^az öt év el van temetve, mindenestől, elfeledjük és biztosítalak, hogy senki a városban nem fogja kérdezni tőled. — Főjegyző úr kérem én kérni szeretnék valamit. . . — Na mondjad, csak ki vele, eddig mindig én beszéltem és szóhoz sem engedtelek, mit akarsz ? A fiatalember összecsavart papírlapot vesz elő a zsebéből. .. — . .a társulat a jövő héten a városba érkezik és kérem szíveskedjék az engedélyt megadni, ezek itt a plakátok, egyet itt is hagynék, valamint a tiszteletjegyek főjegyző úr és kedves családja részére. . . A főjegyző meghökkent. — És mért Te. .. hogy-hogy még mindig te intézed ezeket a dolgokat, hát nem hagytad ott ? — Nem. — Nem ? Szóval akkor még mindig. . . Visszament az íróasztal mögé, összeránjcolta a homlokát. — Itt van, a tudomásulvétel igazolva, engedélyezve, jónapot. I Amikor becsukódott a pámásajtó újra ■az ablakhoz lépett. Odalent a tűzoltók szedték össze a csö- I veket és Harasztos Dezső köteg plakáttal a hóna alatt, vidáman fütyörészve ment át a parkon, maga mögött hagyva a biztos nyugodt életet.
