Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-14 / 15. szám

« KANADAI MAGYARSÁG 3 A DÉLI HARANGSZÓ ÉS A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL Irta rDr. Hets Aurélián O.S.B. (Sao Paulo). I. 1454 január 25-én, pontosan száz évvel a brazíliai Sao Paulo város alapítása előtt a magyar országgyűlés törvényt hozott, amely az (országot fenyegető ozmán veszéllyel szemben készíti elő az ellenállást. A Pálfordulás napján (in festo conversionis B. Pauli apostoli) aláírt törvény első cikkelye kimondja, hogy a király kinevezi Hunyadi János besztercei örökös grófot az ország főkapitányává. Konstantinápoly elesett. A magyar rendeket az ozmán török hirtelen előretörése késztette a rendkívüli intézkedésre. Tudatában voltak annak a veszélynek, amit az ellenállás nélküli további hódítás jelen­tett volna. Az oszmanli törökök, akik egyesítettéle maguk­ban faj rokonaik, a hunok, arabok, törkök, tatárok, mandzsuk fergetegszerű harcmodorát és az átvett mohamedán-arab kultúra szervező és konzerváló erejét, a XIV. század végén uj hatalom alapítójává lettek. Céltudatos hódításaik során a XV. század derekán már az egész Kisázsiai félsziget és szinte az egész Balkán felett uralkodtak, a folytonos hódítást csak rövid időre állította meg a keletről előtörő Timur Lenk, vagy amint nyugaton nevezték : Tamerlán, mongol fejedelemnek a győzhetetlennek hitt Bajazid szultánon 1402-ben Ankara mellett aratott győzelme. Nyugaton az ellenállás mind messzebb tolódott. I. és II. Murad szultánok már az Aldunáig és a Dráva folyóig hatol­nak. A legmegdöbbentőbb esemény a nyugati világ számára Bizánc (Konstantinápoly, ma Istambul) elfoglalása volt. II. Mohamed, a legnagyobb, de legvérengzőbb szultán, 1453 má­jus. 29-én foglalta el a magára hagyott Konstantinápolyi, amelyet nem menthetett meg romlott, elpuhult arisztokrá­ciája, a csekély nyugati segítség és utolsó császárának, Konstantinusznak kései hősiessége. Attól a pillanattól kezd­ve, hogy a janicsár Halián kitűzte a félholdas zászlót Bizánc ormára és a császár levágott fejét felállították arra a már­vány oszlopra, amelyet hajdan a város alapító Nagy Konstan­tin és Ilona császárnő avattak fel, Konstantinápoly sorsa példája lett sbk várnak és városnak, Mohamed kegyetlensé­gének, aki az ostrom megindítása előtt megesküdött, hogy a városból nem menekül meg keresztény, még madárszár­nyon'sem. Pár velencei hajónak sikerült csak elhagyni a kikötőt és elbeszélésük megdöbbentette az egész keresztény világot, el­sősorban Magyarországot. Hunyadi János levelet írt III. Fri­gyes német császárnak, hogy most vagy soha, meg kell már indítani a preventív háborút az ozmánok ellen. “Soha ilyen alkalom — írja levelében — nem kínálkozott az ozmán ellen a harcra. Kisebb erőkkel és segítséggel, mint felséged gon­dolná, Románián és Bulgárián keresztül a tengerbe szoríthat­juk az ozmánt. De, ha nem indul meg az általános pre­­\entív háború, az ozmánok újra lendületet vesznek és az egész kereszténység veszélybe kerül.” (Katona István : Historia critica Regum Hungáriáé, XIII. 963.) Hunyadi levelére küldte el Frigyes császár 1454 szep­temberében követeit a frankfurti birodalmi gyűlésre, amely valóságos európai kongresszus volt. Ezen a gyűlésen mon­dotta Aeneas Sylvius, Frigyes követe többek között : “Hal­lottátok, mi történt Konstantinápollyal. Ez a sors vár most sok városra, hacsak még idejében nem gondoskodunk. Kígyó­zik a méreg. Most az egyik, majd másik ország vész el. A magyarok eddig, hitünk paizsa (nostrae fideii clypeus, nos­trae religionis murus fuere) és vallásunk bástyája voltak. Albert királyuk halála óta két csatában 100.000, vagy még ennél is több embert vesztettek. Ha akkor a lengyelek segít­sége ellenére csatát vesztettek,, hogyan állhatnak fneg egye­dül ? Nagy az ozmán ereje Ázsiában és Görögországban : hogy többet nem mondjunk 200.000— 300.000 harcost tud­nék kiállítani. Ha bátrak és hősök is a magyarok és minden dicséretet megérdemelnek, de nem szállhatnak szembe ek­kora erővel. És ha Magyarország vereséget szenved, vagy kénytelen lesz az ozmánnal szövetségre lépni, sem Olaszor­szág, sem Németország nem lesz már többet biztonságban, de még a franciákat sem védi meg a Rajna. Ha most Ti né­metek cserben hagyjátok a magyarokat, nem kérhettek majd segítséget a franciáktól, sem annakidején a franciák nem fordulhatnak a spanyolokhoz.” (Katona: Historia critica Re­gum Hungáriáé, XIII. 968.) A beszéd megmozgatta a kedélyeket : azonnal megsza­vazták az ozmánok elleni hadjáratot. Csak a megvalósítás maradt el. Frankfurtban 10.000 lovas és 32.000 gyalogos ki­állítását ígérték a magyarok megsegítésére, — de ez csak ígéret maradt. A pápák Magyarország mellett. A keresztény fejedelmek nehezen mozdultak, csak a szentszék tartott ki Magyarország mellett. V. Miklóst mélyen megrendítette Konstantinápoly eleste. Már 1453-ban keresz­tes háborút hirdető bullát ad ki. Jól ismeri a magyarországi viszonyokat. Hunyadi Jánost a nagy magyar hadvezért hősies küzdelmeiért római hercegi címmel és arany mellkereszttel tünteti ki. Carvajal bíborost III. Frigyes német-római csá­szárhoz küldte, hogy a fösvény fejedelmet a magyarok meg­segítésére bírja, az ozmánok ellen. A keresztes hadjáratot meghirdető pápai bulla szerint a legfontosabb az, hogy a keresztény fejedelmek szüntessék be az egymás elleni vi­­szálykodásckat, ne marcangolják egymást és népüket, kösse­nek békét és egyezséget. Ezen kívül a pápar aki a keresztény­ség védelmét ezúttal is Magyarországra bízta, V. László ma­gyar király udvarába küldi Castiglione János bíborost, a ke­resztes háború előkészítésére. Még hatalmasabb pártfogóra akadt az ozmánok elleni vé­dekezés gondolata a pápai trónon V. Miklóst követő, III. Cal­­lixtus (1455—1458) személyében. Alfonso Borgia bíboros még hazájából, spanyol földről hozta magával az izlám elleni védekezés tüzét. Megértette Kapisztrán Jánosnak Ausztriá­ból írt üzenetét, hogy jó a római templomokra pénzt költeni, de most jobban kell Róma aranya a keresztes háborúra az ozmánok ellen. Abbahagyatta elődje, a nagy renaissance pápa építkezéseit és a Tiberis partján a hajógyárakkal az ozmánok elleni hajóhadat építteti. A pápa megesküszik, hogy nem nyugszik addik, amíg az ozmánokat ki nem űzi Európából, ‘ még -vére ontásával is kész harcolni az ozmánok ellen.” Kő étkező számunkban folytatjuk. HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL **>• w v«v ‘«sä.* w ( 1ZLÄMD PÄRLÄMENTJE egyhangúlag úgy szavazott, hogy az ameri­kai csapat egységes visszavonását kéri a szi­getiül. Lapunk egyik korábbi számában már jelentettük, hogy a kis északi sziget lakossá­ga társadalmi és gazdasági okokból a túlgaz­­dag amerikai katonaság eltávolítását kéri. A társadalmi mozgalomnak most törvényes for­mát adott a parlament döntése. A NATO fő­parancsnokságnak komoly gondot okoz ez a határozat, mert bármilyen Oroszország felől fenyegető támadás esetén Izland védelme a hajózás szempontjából életfontosságú. Majd­nem bizonyos, hogy egy ilyen szovjet táma­dás egyik első célpontja Izland volna, s ame­rikai csapatok nélkül a sziget természetesen teljesen védtelen.----------------------------_o------------------------------­CHOU-EII-LÄE Vöröskína miniszterelnöke, akinek a lelkén szárad közel 15 millió kínai földbirtokos, kö­zéposztálybeli tanult ember és kereskedő ki­irtása, váratlanul újabb programmot adott. A kínai kommunista párt naggyűlésén kije­lentette, hogy Kína feladata az, hogy nagy­számú intelligens embert képezzen ki taní­tói, tisztviselői és hasonló tisztségekre ; egy­úttal arra hívta fel az intelligenciát, hogy nyugodtan adjon hangot a kommunista kor­mányzat elleni kritikának. Eddig a közép­­osztály tagjai, számára a kritika tilos volt, csak a munkásoknak volt megengedve, hogy egyáltalán nyilatkozzanak a párt valamilyen fogyatékosságáról. Természetes, hogy amíg Kínában kommunista terror uralkodik, az in­telligencia óvakodni fog attól, hogy ezt a ‘rendkívüli kedvezményt” igénybevegye. MALENKOV, A SZOVJET “REJTELMES EMBERE” hazatért a négyhetes angliai útjáról, ahova azért utazott, hogy előkészítse a hangulatot Kruscsev és Bulganin küszöbönálló fogadá­sára. Malenkov határozott szimpátiát keltett maga iránt Angliában, pojáca-szerű maga­tartásán és humoros, jelentéktelen megjegy­zésein a brit közvélemény jókat nevetett, ami­vel sikerült elérnie azt, hogy az angol nép ma nem misztikus rémalakoknak, hanem fa-­­ragatlan, de nem rosszindulatú, műveletlen, -de nem vérengző embereknek tekinti a szov­jet jelenlegi vezetőit. Hogy ez a kép meny­nyire igaz, azt a közeljövő fogja eldönteni. Malenkov azzal folytatta a brit közvéle-' mény megnyeréséért játszott szerepét, hogy a Moszkvába való hazaérkezésekor hosszú sajtónyilatkozatot adott, melyben kijelentet­te, hogy Angliában minden csodálatos, min­den nagyszerű és a brit nép és az egész brit lakosság csodálatraméltó és lenyűgöző. (Mindezek a nyilatkozatok addig érvényesek, míg a Pravda valamelyik következő számá­ban ismét nem fog kiderülni az, hogy “Ang­liában minden szörnyű/, s hogy a brit lakos­ság műveletlen, kegyetlen, stb.” — amint néhány hónappal ezelőtt azt Kruscsev Indiá­-*■ ban és Burmában jelentette ki. Az igazság az, hogy teljesen mindegy, hogy ezek szov­jet vezetők milyen kijelentéseket tesznek. Minden nyilatkozatnak csak annyiban van jelentősége, hogy pillanatnyilag követett po­litikai irányt mutatja.)-------- —.---------o----------------\------­SPHMYOL MÄROKKO függetlenséget nyert. A spanyol és a marok­kói kormány közös nyilatkozatot adott ki, amely szerint ez év május 7-vel végetér a Spanyol .Marokkói protekturátusi közjogi helyzet és Spanyol-Marokkó a független ma­rokkói szultánság részévé válik, de mint ilyen, továbbra is a “szauad együttműködés” elve alapján fog a spanyol .érdekekre ügyel­ni. A nyilatkozat nagyjában azonos a Fran­ciaország és Marokkó viszonyának szabályo­zására kiadott március 2-i nyilatkozattal, az zal a különbséggel, hogy míg Franciaország abban a formában ismerte el a független Ma­rokkót, hogy a két állam 1‘ülpolitikailag és gazdaságilag “egymástól függ” addig Spa­nyolország azt a diplomáciai formát válasz­totta, hogy Spanyolország és Marokkó “szaf bad megegyezés alapján” működik együtt. A gyakorlatban ez a disztinkció azt jelenti hogy míg Franciaország továbbra is a sajá< érdekkörébe tartozónak tekinti az egyébként független Marokkót, addig Spanyolország megelégszik azzal, hogy a független Marok kóban jóindulatú szövetségest kap. Mint hogy másrészről úgy a francia, mint a spa nyol katonaság egyelőre még Marokkóba! marad, a két nyilatkozat igazi jelentőség! abban van, hogy ezen a területen a franciái befolyása erősödött, a spanyoloké pedig meg gyengült.------------------------o----------------------­CEYLON MINISZTERELNÖKE MEGBUKOTT-----------o---------<— Ceylon alkotmánya értelmében a kormány­zó pártot, illetve annak miniszterelnökét há rom fokozatban egymásra következő válasz tások útján jelölik ki. A most megtartott vá­lasztások első menetében Sir John Kotela wala eddigi miniszterelnök vereséget szen­vedett, s helyét minden bizonnyal a szocia­lista párt elnökének', Bandaranaiek-nak fog­ja átadni. A szocialista párton kívül Ceylon­ban még egy szélsőbaloldali úgynevezett Trotskvsta párt is működik, amely úgy a szocialistákkal, mint a kommunistákkal szemben áll. Kotelawala bukása nagy veszteség a brit távolkeleti politika számára, mert az ő magas intelligenciája és brit iskolázottsága sokai segített a háború utáni években abban az angol törekvésben, hogy Ceylon fokozatosan és megrázkódtatások nélkül nyerjen függet­lenséget. Mindenki előtt emlékezetes az a nagyszerű szerep, melyet Kotelawala a ban­­dungi színes népek konferenciáján a kom­munista imperializmus ellen intézett hatásos támadásával töltött be. immiiiiimimimimiiiimiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiimiiiiii MINDKETTEN EGYFORMÁN ÖRÜLNEK, AMIKOR A GYERMEK PABLUM TÁPSZERT ESZIK ! NÉGYFÉLE PABLUM TÁPSZER VAN : VEGYES, RIZS, ZABPEHELY ÉS MALÁTA. A PABLUM CSAK AKKOR VALÓDI, HA EZ A CÍMKE VAN A DOBOZON A gyermek etetésének minden pillanata tiszta gyö­nyörűség. ha a kicsi tényleg élvezi a táplálékot. A gyerek biztonságérzése és egészsége szempontjá­ból döntő jelentőségű, hogy szeresse az etetést. Kérdezze meg háziorvosát, majd ő megmagyarázza. Itt kezdődik a Pablum Tápszer igazi szerepe. Enyhe, könnyen emészthető, — olyan, ami a legjobban Ízlik a kisbabának. A Pablumot éppúgy utánozzák, mint minden más el­sőrendű terméket. De ami agyerek Ízlését illeti, — annak csakis a valódi Pablum fog megfelelni. Ezért van az, hogy a Pablum Vegyes Gyermektápszerekből több fogy i el, mint az összes többi vegyes tápszerből együttvéve. I Legyen a gyerek etetése tiszta gyönyörűség ! Csak valódi Pablumot használjon !* 2-56 Poffu/m, PaoduSí DIVISION OF MEAD JOHNSON 4 CO. OF CANADA UMlIfD *T.M. Reg’d. VI. 15. sz. 1956 április 14. EGY ÉVVEL MEGHOSSZABBÍTOTTÁK A “HAZATÉRÉSI AMNESZTIÁT” (h EP.) A Kossuth Rádió április 3-i adása közli, hogy az '.hiöki tanács egy évvel, tehát 1957 április 11-ig meghosszab­bította az ú. n. hazatérési amnesztiát. A rendelet szerint “az rmnesztia most kiterjed azokra a személyekre is, akik önként bbahagyták bűnös tevékenységüket a külföldön a magyar 'épi demokrácia ellen.” Nem kétséges, hogy az uj rendeletre zeit került sor, mert az előző hazatérési amnesztia rende­letre elenyészően csekély számban jelentkeztek. A követ­­.ező évben az eddiginél nagyobb intenzitással igyekeznek negdolgozni az emigráns magyarságot és ennek elérése ér­iekében egymás után állítják fel a szabad világban a “haza­érési irodákat.” * * ❖ TÖRÖK PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG MAGYARORSZÁGON. A Szovjetunió a régi török-magyar kapcsolatok emléké­­ick kiaknázásával Magyarországot igyekszik előre tolni Tö­­ökország beédesgetésére s a Szovjetuniótól annyira félt tö­­ök-görög-jugoszláv katonai szövetség végleges megbomlasz­­ására. A budapesti rádió március 30-i adása szerint Rónai lándor parlamenti elnök meghívta a török parlament kül­­löttségét Budapestre, hogy ezzel “ápolják és megújítsák a rét nép hagyományos barátságát.” ❖ i'fi AZ “EGYüÍTMENEKüLö” ÁVH-KÉM BÖRTÖNBE JUTTATOTT ÖT MENEKÜLŐT 1956 februárban menekült Nyugatra egy dunántúli gyá­­nnunkás, akinek elbeszéléséből öt szerencsétlen magyar egy 'V előtti megrázó tragédiája került most nyilvánosságra. 1955 ebruárjában négy volt recski internált : Erdei Sándor, Fixl Jerenc, Jánosa Sándor és Pieringer Károly a határ mentén akó Weszelits József volt fogolytársuk segítségével nyugat­éi akartak szökni, de Szombathely környékén, noha már a latármenti faluban voltak, valamennyi tikét lefogta az ÁVH. lármán 7—7 évi, egyikük 5 évi börtönt kapott, egyik társukat ledig akit amerikai szolgálatban folytatott kémkedéssel is yyanusítottak, átadták a “katonapolitikai” osztálynak, ahol dtünt, valószínűleg kivégezték. Csodálatos módon az egyik ‘menekültnek” Erdei Sándor 35 év körüli autószerelőnek, ■.ki a Szent László páncélos hadosztály katonája js volt 1945- ;*en, semmi baja nem történt, sőt társult egy ÁVO-s had- 1 aggyal és Budapesten a Iluba-utcában közvetlenül kiszaba­­lulása után mint önálló iparos műhelyt is nyitott, ő volt az áVuló. * * * ÚJABB BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG HÉT HALOTTAL. A szénbányákban folyó kommunista rablógazdálkodás­­lak újabb két áldozata van : a budapesti rádió április 2-i je­­entése szerint e nap reggelén az oroszlányi szénbánya 18-as vágatában óriási vízbetörés történt: a felette húzódó 68. szá­mi bányarészből kb. 5000 köbméter bányavíz tört át és zú­­lult be a túlságosan vékonyan hagyott elválasztó rétegen ke­resztül s elzárta az útját 19 bennrekedt bányásznak. Több 5rai izgalmas munkával közülük tizenkettőt sikerült kimen­teni, heten azonban már halottak voltak, mire a mentőcsapat Kiásta őket. * -+ ❖ FÉLMILLIÁRD FORINT KÁRT OKOZOTT AZ ÁRVÍZ. Hegedűs András miniszterelnök Csornán tartott beszé­dében (Magyar Nemzet, március 27.) kijelentette, hogy az del árvíz közel félmilliárd forint kárt okozott az országnak. Dégen Imre árvíz-kormánybiztos szerint vízbe került 8500 'láz s ezekből 3400 lakhatatlanná vált. Az árvízkárosultak szúrna 30.000. Az árvíz halottai : Tulbanov orosz tizedes, Hor­váth Sándor ÁVH törzsőrmester, Pergeor Ferencné, Bálint Mihálvné és Sümegi Imre. A földek feléről az ár már elhú­zódott. * * KÉTDEKÁS HUSADAG, EHETETLEN ÉTELEK AZ ÜZEMI ÉTKEZDÉBEN A Szabad Nép március 27-i számában hosszú helyszíni riport foglalkozik a Hazai Pamut szövőgyár üzemi konyhája elleni panaszokkal, ahol ugyan az ebédlő tiszta, rendes, de : “A baj a levesnél kezdődik. Szinte valamennyi szomszédom otthagyja, írja a tudósító, mert a levesben a tészta gusztus­talan, ragacsos.” “Egyesek tányérjába 6—7 dekás hús kerül, de sok étkezőnek csak kétdekás húsadag jut.” “Az a hiba, hogy igen gyakran rossz, sőt ehetetlen ételt tálalnak elénk”, — mondják tizenkilencen huszonöt végigkérdezett “üzemi kosztos” közül a Szabad Nép riporterének, aki megállapítja, hogy “a burgonyát szakszerűtlenül tárolják s emiatt sok megromlik. Egy 30—40 kilos gyümölcsíz tömb is van a rak­­árban, ott tartják fedetlenül a romlott zöldség mellett. Nem iroda, ha erjedésnek indult.” “Néhány nappal előbb ehetetlen volt a bukta, belül nyers volt. Nemrégiben ehetetlen, kemény volt a lencse. A minap megsavanyodott levest kaptak a leány­otthon lakói.” “A raktárban lévő értékes nyersanyagokból nem is jelentéktelen mennyiség tűnik el...” “Naponta át­lag 700-an étkeznek itt, do az üzemi konyhán étkezők száma csökken. Az üzem pprtvezetőségének tagjai, mivel a koszt nekik sem Ízlik, nem .étkeznek az üzemi konyhán. . .” (Gáspár Sándor SzOT elnök március 25-i cikke szerint az állam a bér­alap 1.6%-ának összegével járul hozzá az üzemi konyhák költségeihez.) ZALA- ÉS VASMEGYÉKBEN IS FÖLDRENGÉS VOLT. Az elmúlt napokban Zala- s Vasmegyék déli részeiben erős földrengést éreztek, mely több községben érzékeny ká­rokat okozott. Néhol 40—50%-a a házaknak megsérült!

Next

/
Thumbnails
Contents