Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-14 / 15. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egv jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. (fatacUatt Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : v KEN ESEL F. LÁSZLÓ yvvwAvywvvyvvvvvvvvvvvvvs Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 15. szám. Ára : 10 Fent. Toronto, 1956 április 14. A KÖZILKEÍ1TI ESEMÉNYEK Április 4-én az UNO Biztonsági Tanácsa egyhangúlag megszavazta azt az USA javaslatot ,hogy Hammerskjöld fő­titkár külön kiküldöttként utazzék a helyszínre és ott kísé­relje meg a szembenálló felek kibékítését. Nemcsak a szava­zás eredménye volt egyhangú — tehát a Szovjet is együtt szavazott Amerikával, — hanem az érdekelt UNO-tagok, Iz­rael, Szíria, Libanon, Egyiptom és Jordán, szintén nyomban hozzájárulásukat adták a főtitkár kiküldetéséhez. Április 5-én reggel azonban az egyiptomi és izraeli tü­zérség kölcsönösen tüzet nyitott a gazai határsávon, s a nap folyamán a tűzharcnak mindkét oldalon számos áldozata volt. A Burns kanadai altábornagy vezetésével a helyszínen mű­ködő fegyverszüneti ellenőrző UNO-bizottság nyomban köz­belépett, s ennek eredményeként a tűzharc este 7 órakor újabb fegyverszünettel abbamaradt. Mindkét fél kijelentette, hogy Hammerskjöld missziójának befejezéséig nem tesznek további fegyveres lépéseket. A Biztonsági Tanács egy hónapi időt engedélyezett Ham­­merskjöldnek a misszió befejezésére. A főtitkár azonban már­is kijelentette, hogy valószínűleg a határidő meghosszabbí­tását fogja kérni; azt is közölte az elindulásakor egybegyűlt újságírók előtt, hogy az 1949-es fegyverszünet betartását fogja javasolni az érdekelt feleknek. A közelkeleti kérdéshez tartozik az is, hogy a Londonból hazatérő Malenkovot a sajtó képviselői megkérdezték az egyiptomi fegyverszállítás ügyében is. Malenkov azt a ho­mályos kijelentést tette, hogy a közelkeleti nehézségek oka nem a szovjet fegyverszállítás, hanem a baghdadi “háborús” paktum. Arra a kérdésre, hogy a szovjet folytatja-e az! arab államok fegyverrel való támogatását, azt mondotta, hogy a szovjet az UNO által követendő irányhoz kíván csatlakozni.. Az amerikai és kanadai sajtó szerint Hammerskjöld missziójának sikere : az UNO működésének próbaköve. Mi ehhez azt tennők hozzá, hogy már maga az a tény, hogy egy nemzetközi intrikákkal ilyen súlyosan elmérgesített helyzet­ben a két valódi ellenfél, az USA és a Szovjet együtt szavaz, — s hogy az egymással szembenálló, állig felfegyverzett és «OOOOOOC 4O0O00Q0WB000OOÍ BQOOCOCOSCOOOWO gyűlölettől eltelt helyi ellenfelek az UNO egyszerű felszólí­tására abbahagyják a harcot, máris az UNO szervezetének döntő sikerét jelenti. A közelkeleti események azonban másrészről súlyos kri­tikákat idéztek elő az angol parlamentben, közvéleményben es sajtóban az USA külpolitikája ellen. Egyes lapok keserű szavakban támadják Dulles amerikai külügyminiszter této­vázó magatartását az izráel-egyiptomi kérdésben, gúnyos és megvető megjegyzésekkel kisérik Dulles azon kijelentését, hogy Nasser egyiptomi államfő az amerikai kormány bizal­mát élvezi, holott Eden csak az elmúlt héten minősítette ugyanezt a Nassert politikai kalandornak és a kommunizmus ízá 1 láscsinálcjának. Az egész londoni sajtó egyetért abban, hogy az USA teljes politikai szervezetét a közelgő elnökvá­lasztás foglalja el, s így a külpolitikai gépezet akadozik. Az újságok azt kívánják, hogy amennyiben a közelkeleti kérdés­ben nincs egyesség az USA és Nagybritannia külpolitikája között, akkor járjon el Anglia a saját feje szerint, azaz, ha kell, katonai hatalmát is vegye igénybe. A sajtópolémiára válaszként az USA komolyabb lapjai természetesen azt hangoztatják, hogy az efféle testvérharc­nak — még ha csak elvi síkon folyik is — egyedül a kommu­nisták húzhatják hasznát, akik maguk teremtették meg azt a zavaros politikai helyzetet, amelyben most kedvükre ha­lászhatnak. Annál nagyobb UNO sikernek kell tekintenünk tehát azt, hogy Hammerskjöld főtitkárra bízták az egész ügy elintézé­sét, Ha az ő útja következtében megnyugodnak az események a Közelkeleten, akkor első ízben lesz példa arra a világ tör­ténelem során, hogy az UNO, ez a NAGYHATALMAK KÖ­ZÖS MEGEGYEZÉSÉBŐL született szerv, képes lesz ugyan­ezen NAGYHATALMAK ellentétes szándékait összeegyeztet­ni. Politikai műszavat használja : kialakul egy a nagyhatal­mak szuverenitása FELETTI UNO-szuverenitás. Ez pedig az emberiség mai erkölcsi nívóján a világbéke legreálisabb biztosítéka. DR. PANGLOSS. flQogOBee-aflOOgGQeooogggooo' KRUSCSEV MEG BULGANIN jövőheti angliai látogatásának elöhangjaként komoly diplo­máciai jegyzékváltás történt a Szovjet és Nagybritannia kö­zött, melynek során a kommunisták annak a lehetőségét is felvetették, hogy az egész látogatást határidő nélkül elha­lasztják. A felmerült kérdések véleményünk szerint jobban rávilágítanak a szovjet mai belső helyzetére, mint minden eddig elhangzott nyilatkozat. > Mindenekelőtt Serovnak, a szovjet Biztonsági Miniszté­riuma vezetőjének angliai látogatását kellett megszakítani mert a Londonban élő sokezer balti származású angol ebben a sötét terrorfiúban felismerte azt az embert, aki kormány­­biztosi minőségében a balti államok teljes intelligenciáját, számszerűit több millió embert Szibériába és más haláltábo­rokba deportáltatott. A tiltakozás hatása alatt Serov vissza­utazott Moszkvába anélkül, hogy eredeti feladatának meg­felelően megtehette volna Nagybritanniában a Kruscsev és Bulganin személyes biztonsága érdekében állítólag szüksé­ges intézkedéseket. A valóságban persze az a feladat várt volna Serovra, hogy megszervezze az Angliában élő kisszámú kommunista és egyéb hazaáruló, valamint sokkal nagyobb­­számú szélsőbaloldali szimpatizáns szimpátia-tüntetését Krus­­csevék mellett. Serov nevét törölték a jövő heti szovjet láto­gatók sorából. Másrészről Malenkov, akit, mint tudjuk, az angol nép a jó pojácának kijáró szimpátiával fogadott, már előre le­aratta azokat a babérokat, amelyeket a szovjet kiküldöttjei az angol munkásság körében arathatnak. Most Kruscsev és Bulganin arra törekszenek, hogy a szovjet iránt Angliában olyan “tömegszimpátia-tüntetést” hozzanak létre, mint ami­lyent Indiában élveztek a kiváncsi, de teljesen tudatlan tö­meg előtt. Evégből azt a kérelmet intézték az angol kormány­hoz, hogy változtassa meg a látogatás hivatalos programmjái és adjon nekik alkalmat arra, hogy “személyesen találkozza­nak” az angol néppel, főleg a walesi és skót bányavidéken tehessenek tömegtüntetésre alkalmas látogatásokat. Ezt a kérelmet az angol kormány határozottan megta­gadta. A szovjet államférfiak látogatásának terve ugyanis még az első — elvileg sikeres — genfi konferencián merült fel, s a teljesen formátlan, tisztán baráti megnyilatkozások­ra szánt eredeti programmot még ott állították össze. Mivel az októberi második genfi konferencia teljes fiascóval végző­dött, a brit külügyminisztérium olymódon változtatta meg a látogatás programmját, hogy az elsősorban hivatalos diplo­máciai tárgyalásokat foglaljon magában, s csap másodsorban tartalmazzon “a nép körében tett” utazásokat. Ezt az ilymó­­don megváltoztatott tárgysorozatot a szovjet elfogadta, s az angol kormány az értelemben tette meg az előkészületeket. A brit álláspont szerint a látogatás célja : A nemzetközi fe­szültség enyhítése. Most a jövőheti látogatás előestéjén a szovjet hivatalos sajtó első oldalon hozza a szovjet kormány “tiltakozását” ez ellen a programm ellen azon a címen, hogy így Krusesevék­­nak nem lesz módjuk arra, hogy az “angol néppel” közvetlen érintkezésbe kerüljenek. Bár ez nem igaz, mert a programm így is számos tömeggyűlést foglal magában, mégis a kanadai és amerikai sajtókommentárok bő magyarázatokat fűznek j az erőteljes kommunista tiltakozáshoz. Egyes vélemények szerint Kruscsevék a Serov-ügyből megtanulták, hogy az an­gol nép teljes egészében utálja a szovjet rendszert és a Prav­dában közzétett “tiltakozással” már előre ellensúlyozni akar­ják a várható angliai balsikerük hatását. Más vélemények szerint a különös szovjet lépés célja az, hogy későbbi kije­lentésekben majd a távolkeleti népek, így elsősorban India felé módjuk legyen hangsúlyozni, hogy a “kapitalista dikta­túra” Angliában megakadályozta a szovjet államférfiakat abban, hogy “barátaikat” meglátogathassák. Mi nem hisszük, hogy a durvahangú “tiltakozásnak” ilyen körmönfont okai volnának. Egyszerűen arról van szó. hogy a kövér Malenkov már előre learatta azt a népszerűsé­get, amelyet az angol munkás (és arisztokrata) körökben a romantikus színben beállított kommunista vezetők egyáltalán arathatnak. Malenkov már arconcsókolta a kislányokat, már poharazott a bányászokkal, már tett szimpátianyilatkozato­­kat, szóval a dicsőség már az övé volt. Ezt írigylik tőle Krus­­esev és Bulganin. Mert persze komoly diplomáciai munkát végezni nehéz feladat, — sokkal nehezebb mint bámész töme­gei: előtt felelőtlen frázisokat elismételni. S így Kruscsevék ki vannak téve annak, hogy az egész angliai utazás, amelyet ók magukban egy remek kéj utazásnak terveztek ki, most unalmas és kínos tárgyalások sorozatává fog átalakulni. Az ilyesmi pedig nem leányálom olyan műveltségi fokon álló államfők számára, mint ez a két kövér kommunista diplomata VAAAAAAAAAAAAAAAA "A BÉKÉT ERŐSZAKKAL IS HELYRE KELL ÁLLÍTANI" Az USA minden erejével teljesíti kötelezettségeit a Kö-; ; zelkeleten, — jelentette ki a washingtoni Fehér Ház szószó-j dója. Az USA támogatni fogja Hammerskjöld UNO főtitkár misszoóját, s ha kell fegyveres erő alkalmazásával is végre­hajtja azokat az esetleges feladatokat, melyeket az UNO í biztonsági tanácsa a közelekeleti béke fenntartására reábíz. I Az USA rendkívüli aggodalommal szemléli az Izráel és az j jarab államok közötti konfliktust és az amerikai kormánynak! határozott meggyőződése, hogy a békét az UNO szervein ke­­! resztül erőszakkal is helyre kell állítani. AZ AMERIKA ÉS KANADA KÖZÖTTI VISZONY egyes árnyoldalairól folyt a szó a Sulphur Springsben megtartott államférfiúi értekez­leten. St. Laurent miniszterelnök az ottawai parlamentben beszámolt arról, hogy a talál­kozón hangsúlyozta Eisenhower előtt, hogy Kanada és az USA között jobban kiegyen­súlyozott kereskedelmi kapcsolatoknak kell fennállaniuk. A miniszterelnök abban jelöl­­temeg a gazdasági nehézségek főforrását, hogy az amerikai tőkések inkább befektetik a pénzüket Kanadában, semminthogy Kana­dával kereskednének. Ennek volt a következ­ménye az, hogy az USA-val szemben keres­kedelmi mérlegünk csaknem 840 millió defi­citet mutatott. USA részről viszont kifogás esett azon kanadai kormányintézkedés ellen, amely az USA-ban nyomtatott “kanadai kiadású” fo­lyóiratokra 20 /t -os büntetővámot vet ki. St. Laurent miniszterelnök ezenkívül be­számolt a Vörökína ügyében lefolytatott bi­zalmas megbeszélésekről. Kijelentette, hogy tévedés volna azt hinni, hogy ebben a kérdés­ben az USA és Kanada véleménye egymás­tól eltérne. E pillanatban mindkét ország ha­tározottan megtagadja Vöröskína elismeré­sét. Míg azonban az USA álláspontja úgy­látszik egyszersmindenkorra szól, addig Ka­nada képviseletében a miniszterelnök hang­súlyozta, hogy áz a tény, hogy számos ország valójában elismerte Vöröskínát, nehézsége­ket okoz, s ezek a nehézségek a közeljövőben még csak fokozódni fognak.------------------------o-----------------------­HAMMERSKJÖLD UNO FŐTITKÁR közelkeleti békítő útja - során mindenekelőtt Rómában töltött két napot, mely idő alatt a szokásos udvariassági látogatások mellett a különböző helyekről beérkezett jelentéseket tanulmányozta. Az arab-izráeli határinciden­sek súlvosodása miatt rövidebbre fogta ró­mai tartózkodását, mint eredetileg tervezve volt, s már április 9-én a libanoni Beirutba utazott, ahol mindenekelőtt Burns altábor­nagyot, az állandó békítő bizottság elnökét fogadta, .-----------------------o--------—^------------­EGYMILLIÓ DOLLÁROS PERT indított a Ford-rész vény társaság kanadai vállalata tizenkét biztosító társaság ellen, amelyek vonakodnak megfizetni az 1951 évi sztrájk következtében beállott károkat. Ford­'d: követelésének egy részét éspedig az üzleti veszteséget már megfizették a biztosítók, mert erre kifejezetten szólt a biztosítás, de a sztrájkkal kapcsolatos mellékes károkat, me­lyek az épület megrongálódásából, az anyag elavulásából és a konjuktúra elvesztéséből erednek, nemhajlandók kifizetni. Az érdekes perben hozandó bírói határozatnak elvi je­lentősége lesz, mert hasonló követeléseket pognak támasztani más sztrájkkal sújtott társaságok is a biztosítók ellen.-----------------------o--------—------------­A KOMMUNISTA “BÉKEBSZOTTSÁG” i amely néhány éve milliós tömegekben gyűj­tött úgynevezett ‘‘békealáírásokat” Picasso galambjának jegyében, ma már kisjelentö­­ségü papírmozgalommá vált. Mégis megtar­tották naggyűlésüket Stockholmban. A gyű­lés hangos botrány színhelyévé lett, amikor az ott megjelent izráeli kommunista delegá­tusok az arab kommunistákat vádolták azzal, hogy a szovjettől fegyvereket vesznek azért, hogy Izraelt megtámadják. Az arabok sem maradtak adósok hasonló kijelentésekkel, melyeknek következtében a “békebizottság” gyűlését a legharciasabb hangulatban fel­oszlatták. AZ ARAB-IZRÁELI HATÁRON napokon át tüzérségi párbaj folyt Egyiptom és Izráel csapategységei között. Mindkét részről történtek kis jelentőségű gyalogsági mozdulatok is, amelyek azonban nem terjed­tek túl helyi támadásokon ,és egyik fél részé­ről sem vezettek eredményre. Egyiptom, Sziria és Szaudi Arábia vezetői Kairóban haditanácsot tartottak, amelyen többek közt bejelentették, hogy az Izráel északi határán álló szíriai csapatok szintén komoly egységeket összpontosítottak. Hírek szerint az iraki külügyminiszter is résztvett a tanácskozáson, ami azért volna jelentős, mert Irak tudvalevőleg a három “kairói” arab országgal ellentétben álló angolbarát “bagh­dadi tömb”-höz tartozik. A helyzetre az a jellemző, hogy egyelőre mindkét fél a másikat vádolja fenyegető ma­gatartással. A jelenlegi sürgés-forgás Igazi célja az, hogy a nagyhatalmakban keltsen kedvező benyomást.-----------------------o-----------------------­LYSENKOT ELMOZDÍTOTTÁK---------0-------­Trofim I). Lysenko, a szovjet Mezőgazda­­sági Akadémiák Szövetségének vezetője, a szovjet legnagyobb élő tudósa “a kormány kérelmére lemondott’ és helyette legnagyobb tudományos ellensége, Lobanov nyerte el a mezőgazdasági fővezér pozícióját. Az elmoz­dítás oka az, hogy Lysenko egyike volt Sztá­lin legkedvesebb embereinek. Lysenko valóban rengeteget használt a szovjet mezőgazdaságnak. Növénynemesíté­­si módszerei óriási eredményeket hoztak nemcsak a szovjetben, hanem az egész világ minden mezőgazdasági államában. Azonban az az elmélet, amelyről híres lett, valóban hamis volt és nem a tudományos igazságot, hanem a kommunista pártpolitikát szolgálta. Lysenko azt az elméletet fogadtatta eí ä hivatalos kommunista mezőgazdasági körök­kel, hogy az egyes növény- és állatfajok élé­tében a neveléssel, illetve a körülmények vál­toztatásával elért eredmények bizonyos eset­ben a csira-sejtekben átöröklődnek. Népsze­rű nyelven ez azt jelentené, hogy ha például a lovakat generációkon keresztül állandóan nagy teherhordásra trenírozzuk, néhány ge­neráció múlva ebből a fajtából már olyan csi­kók fognak születni, amelyek születésüktől fogva alkalmasabbak a teherbírásra, mint elődeik. A tudomány helyes álláspontja -sze­rint ez az elmélet hamis. Egyéni tulajdon­ságok öröklődnek, de szerzett tulajdonságok­kal nem lehet uj fajokat kitenyészteni, még a növényvilágban sem. Sztálin — és az akkori kommunista veze­tők — azért támogatták a Lysenko-féle el­méletet, mert azt akarták bizonyítani, hogy ha egy-két generáción át kommunistának ne­velik az embereket, akkor a harmadik gene­rációban már “született kommunista” em­berek fognak a világra jönni. Most, hogy Ly­­senkot megbuktatták, a szovjet mezőgazda­­sági tudomány — és természetesen a társa­dalomtudomány is — egy síkon fog mozog­ni a nyugati tudományos elméletekkel. ---------------------o----------------------­MAGYAR CSALÁDI TRAGÉDIA ETOBICOKEBAN-----------o-----------­Szabó József Kálmán 17 éves középiskolai tanuló április 10-én reggel biciklin az Etobi­­coke-i rendőrségre hajtott és feljelentést tett sajátmaga ellen, mert néhány órával az­előtt puskalövéssel megölte a saját édesany­ját, Szabó -Jánosnét. A tragédia részletei még nem ismeretesek. A család, amely a há­zaspáron kívül két felnőtt fiúból állt, a leg­nagyobb, harmóniában élt együtt, a férj ker­tészettel, az asszony házimunkával foglalko­zott. Jelenleg úgy látszik, hogy a fiú, aki édesanyját megölte, hirtelen elmezavar áldo­zata.

Next

/
Thumbnails
Contents