Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-07 / 14. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KANADAI

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

rl

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommun ista hetilapja.

Szégyenükben tényleg oda kellene kivánkozniok jelenleg, legalábbis azoknak a kommunistáknak, akik a szabad világ minden részébe befurakodva, a szabad gondolatvilág megmételyezésére és a szólásszabadság előnyeit bitorolva, Sztálint és diktatúráját égre-földre magasztalták — olyanok előtt, akiknek agyában még nincs teljesen elnyomorítva a logikus gondolkodás és akiknek szabad mérlegelniük, következtetniök, sőt rtieg is mondhatják véleményüket.

A föld alá kívánkoznának szégyenükben, ha ilyen erkölcsi megnyilatkozásra egyáltalán képesek lennének. De képtelenek ! Pirulás nélkül, sőt továbbra is szemérmetlenül handabandázva kapaszkodnak a ledöntött bálvány talapzatába ahonnan pedig, mint a megrongált kanálisból, ma már a nagy nyilvánosság előtt zuhog rájuk a szennyes fertő áradata.

És minthogy szégyenérzésre képtelenek, az is végre neon-fény-éles megvilágításba jutott, hogy a bolseviki tanok egyik főtörekvése az önérzetesség, vagyis a jellem gyökeres kiirtása.

Felette lesújtó azonban, hogy az egész világ közvéleménye ahelyett, hogy mélységes felháborodásának, avagy legalábbis marón éles csúfolódásának adna kifejezést, inkább csak némi cinizmussal, holmi szórakozási témának tekinti az oroszországi pálfordulást.

Maguk a kommunisták kiáltják világgá, hogy harmincöt éves kormányzatuk alatt harminc esztendőn át vérengző terror rendszerrel uralkodtak és hogy ennek a terrornak az ártatlanok milliói estek áldozatául. Ennek dacára a tiszta, sőt fenkölt erkölcsi érdekek nemzetközi védelmére alakult UNO- ban a szabad világ képviselői még mindig magukkal egyenrangú személyiségeknek ismerik el Sztálin terrorista pribékeit. Mi több, éppen azt a Malenkovot, aki Sztálin jobbkeze volt, még maga az angol királynő sem átalja fogadni. Kedélyes teázgatás közben társalog vele és feltételezhető, hogy szokása szerinti egyszerűségével tüntetőn, ő nyujtá át a szadista ex-lakájnak a cukrot és süteményes tányérokat.

A tisztességes érzésű és logikusan gondolkodni tudó embereknek már idáig is nagyon nagy adag filozófiára volt szükségük, amíg állandóan tapasztalhatták, hogy a vasfüggöny és a szemérmetlen hazudozások milyen vastag lepel gyanánt szolgálhatnak a kommunisták számára, mitöbb, ezt a leplet milyen igyekezettel maguk a szabad világ nagyjai húzgálták saját szemük elé valahányszor a politikai célok ércekében hasznosnak vélték (de mennyire tévesen!) nem tudomásul venni a vasfüggöny mögötti felháborító tényeket.

Most azonban, amikor (ki tudja milyen merész avagy aberrációs célzattal, de kétségtelenül szintén nem tisztességes szándékból kifolyólag) maguk a kommunista vezérek rántják le saját leplüket, — nyíltan bevallják, hogy harminc éven át csak hazudtak, hazudták, hogy diktatúrájuk nem a lcgförtelmesebb terror-rendszer — most még mindig diplomatákat és nagy államférfiakat megillető tisztelettel kezelik ugyanazokat a száz- és ezerszeres gyilkosokat, akik hi'íséo'ps fríiakáiai voltak.

Ez már végkép felette undorító. Ezt már a legalaposabban kiépített filozófiával se lehet mélységes undorodás nélkü’ végignézni.

Ha valaki részegen, vagy féltékenységből, avagy más okból kifolyólag és bár jogos gyűlölettől indíttatva megöli szomszédját — csupán egyetlen személyt — azt számos országban halálra Ítélik és ott ahol csak börtönbüntetés jár a gyilkosoknak, ha kiszabadul a fogságból, a társadalom kö zösíti ki magából. De... milliók agyonkínzóinak, gyilkosainak még koronás királyok megvetésétől se kell tartaniok. . .

Furcsa világ ez nagyon ! Az államfők és hivatalos személyiségek önérzetének ennél mélyebbre sülyedésével seholse találkozhatunk az emberiség eddig felderített történelmében.

Vakságig szenvedélyes fanatizmusok már gyakran emeltek gigantikus bálványokat és az ilyen fanatizmusok már máskor is fajultak el terrorisztikus rendszerré, de a bálvány edöntése nyomban ama hitnek megszűnését is jelentette, amely a bálványt piedesztálra emelte. Soha nem fordult még slő, hogy azok a papok, akik a bálvány nevében hozott jogtalan Ítéletnek végrehajtói voltak ugyanezeknek megtorlói, rehabilitálói is lehettek. Ha nem álltak félre, nem rejtőzködtek el összeroskadva szégyenük súlya alatt, a nép utálata és dühe tette őket így vagy úgy lehetetlenné.

Nem. A legbarbárabb történelmi időkben sem adatott példa a kommunisták jelenlegi arcátlanságára és ezt az “eredményt” kétségtelen csupán a technikai fejlettségnek tudhatjuk be, vagyis annak, hogy tankok, gépfegyverek ellen lehetetlenség ásókkal és fejszékkel fellázadni. Közvetve tehát ennek tudható be az is, hogy a jellem hiánya még sohase nyilvánulhatott meg annyira frappánsan egyetlen államférfinél sem, mint pl. most Egerben, amikor Rákosi Mátyás nem átallotta személyesen kinyilvánítani, hogy az általa kivégeztetett Rajk László és társai “ártatlanok voltak.”

Ennél nyeglébben még soha senki se köpte önmagát szembe, hiszen Rákosi hiába próbálgatja hazudni, hogy félrevezették :

Rajkék ellen senkise vallott! “önmaguk 'smerték be bűnüket”, hirdették világgá annakidején a rádiók és lapok. És tény, hogy mint minden nyilvános, — sőt színpadiasán megrendezett — tárgyaláson mindenki, köztük Mindszenty hercegprímás is, Rajk László, valamint társai szintén “bevallották bűnüket”, töredelmesen beismerték, hogy az ellenük szóló vádak egytől-egyig színtiszta igazságok voltak.

Ezúttal tehát neonfény-éles megvilágításba jutott az is, hogy az agymosások sem “ostoba ellenpropaganda híresztelések” voltak. Kiderült még a legbornírtabbak előtt is, hogy mindazok a “kapitalista rágalmak”, amelyek a kommunisták nagydobon hirdetett arcátlan hazugságai szerint “a szabad és boldog népköztársaságok meggyöngítésére irányultak”, valójában a szörnyű valóságoknak csupán gyenge vázlatai voltak.

AMALTHEA.

“A történet repülése Csak egy sóhajtás lengése”

Kölcsey.

Csak egy szomorú sóhajtás jelzi, hogy már ■■izenegy éve 1945 április 4-ének. Tizenegy éve annak, hogy Magyarország utolsó nyugati falvaira is felkerült a szovjet csillag. A sar’ó és kalapács szörnyű szimbóluma, ame’yet a nyugati hatalmak azért támogattak, hogy eltörölje Európában a horogkeresrt diktatúráját, elsöpörte Krisztus keresztjét ;s. Az a hadsereg, amely azért kapott fegyvereket, hogy felszabadulást hozzon a politikai üldözöttek millióinak, a felszabadítás helyett borzalmas, sivár és kegyetlen rabszolgaságot hozott Keleteurópának.

A magyar történelemben nem újdonság, ami tizenegy éve történt. Két pogány közt — egy hazáért, — ez volt a magyar sors nem tizenegy év, hanem tizenegy évszázad óta. Hol a tatár csizma, hol az orosz csizma taposott végig a magyar Alföldön. Hol a német vasasok, hol a török janicsárok lovai tiporták a magyar népet, amely sem ide, sem oda nem tartozott. Hol az osztrák grófok zsoldosai, hol a török hordák égették fel a Kárpátok medencéjét. S ami 1941-től a mai napig Magyarországgal történt, néhány évtized múlva már csak úgy fog szerepelni a magyar történelemkönyvben, mint “A váltakozó német és orosz befolyás korszaka.”

Nem is kell a távoli múltba néznünk, hogy bizonyítékot keressünk arra a kísérteties de mégis nagyon vigasztaló tényre, hogy az évezredekre, örökidőkre berendezkedő különböző diktatúrák élete még az egyén életénél is sokkal rövidebb időre szól. “A szegény népek gránit-tömbje kialakult” — írta egy közismert jobboldali magyar újságíró 1941-ben, amikor az áruló német-orosz paktum kis időre egy táborba tömörítette a ’’apán imperializmust, a szovjet bolsevizmust, a német nácizmust, az olasz fasizmust és a magyar szervilizmust. “A kommunizmust soha, senki nem fogja megdönteni” — ordította egy azóta a kommunisták által kivégzett budapesti rendőrfőnök ; “Sztálin dicsősége a földkerekség legszebb csillaga” — kiáltotta a sztálinisták által kivégzett Rajk László bűnpere után Rákosi, hogy pár év múlva kijelentse, hogy a “történelem legnagvobb alakja, Sztálin” — vérengző, ostoba diktátor volt.

ÚJABB SZOVJET LESZERELÉSI AJÁNLAT--------O-------A s-ovjet, amely rendszeres időközökben ad ki jelentésekét a saját fegyveres ereiérő1 és katonai hatalmával, valamint állító’ aeros atomfegyvereivel rendszeres időközökben háborús pánikhangulatot okoz, ugvanilyen rendszeres időközökben úgynevezett les^ere’ési ajánlatokat tesz. A legújabb leszerelési ajánlatot éppúgy mint a mege’őzőket, az jellemzi, hogy e]fogadásuk ki'árólag a kommunista oldalon hagyná meg a katonai erőt, a ívugati o’dalon nedig gvakor’ati’ag syöngeséget és kiszolgáltatottságot eredménvezne.

A legújabb szovjet leszerelési ajánlatta! '■rdemes komolyán foglalkozni, főleg azért, nert é1 énken rávilágít arra, hogv milyen álzent manőver az egész je’en'egi kommunis•■a békülékeny magatartás. Az aián’at. amelv hivatkozik Eisenhower jólismert “légi ellenőrzési” gondolatára — a tavalyi genfi konferencia egyetlen pozitív eredményére a következő pontokat foglalja magában :

1. ) Az Egyesült Államok, a Szovjet és Vöröskína hadseregének létszámát másfélmillióra csökkenteni, Nagybritannia és Franciaország fegyveres erejét 650.000-re redukálni, s minden egyéb független államnak 150 ezres létszámú hadsereget engedélyezni.

2. ) A hadfelszerelést, illetve a fegyveres erő létszámát valamilyen nemzetközi szerv ellenőrizze, azonban csupán a szokásos katonai intézményekben, mint fegyvertárakban,

I kaszárnyákban és raktárakban. Az esetleges

Keserű tanulság, hogy az orokidokre, .évezredekre, mindörökre szóló politikai vá’to ások csak nagyon rövid ideig élnek. Keserű azért, mert ezek a homokra épített légvárak, mikor összedő’nek, még mindig sokmillió embert temetnek a romok alá. Keserű azért, mert a politikai változások fe’dúlják az egyén életét, a család harmóniáját, a társadalmi közösségek harmóniáját és megrendítik az ember biza’mát abban, ho<rv eyvá’talában léteznek ideá’ok, amelyek felé törekedni érdemes.

Könnvű a diktátoroknak, a politikai színészeknek. ők elordítják a maguk frázisait vérpadra, vagy vágóhídra küldik a nénet, kü’önböző színű betűkkel beírják a nejüket “a történelem könyvébe”, azután eltűnnek. Egyik-más’k erőszakos halállal tűnik el, másokat a feledés homálya borít be, — de ők mindenesetre eljátszották a salát s^ere^üket, s ha elbuktak, csak azt a sorsot kapták, amit másoknak szántak. De a nép, — a magyar nép az évezredes programmokból soha nem kap mást, mint könnyet, vért és izzadságot.

S ha Magyarország mégis él, ha rrésrs van magyar jövő, tatáron, törökön, osztrákon, németen és oroszon túl is, az azért van, mert a világ mégis fejlődik. Tudósok tollával, művészek ecsetjével és vésőjével, költők szavával, zenészek hangjával javul és szépül az emberiség sorsa. Felfedezések, találmányok százai születnek naponta, a laboratóriumok csendjében dolgozó százezrek munkájából. A tudás és a szépség kultusza, a sport, a s_ociális intézmények és az emberi zsenialitás milliónyi alkotása lassan átitatja az emberi szellemet és széppé teszi az ember életét.

Ma, április 4-nek tizenegyedik évfordulóján hálát adhatunk az Istennek, hogy mi szabad földön élünk, hogy a mi problémánk nem az, hogy örökösen változó politikai szimbólumok közt hogyan tudjuk fenntartani puszta életünket. És erőt meríthetünk abból a valóban szép, valóban emberhez méltó é’etformából, amit itt találtunk, hogy higyjünk abban, hogy Magyarországon is e’jön egyszer egy valódi felszabadulás. Nem szónoklatokkal, nem uj zászlókkal, nem uj diktátorokkal. Hanem úgy, mint ahogy a hóvirág kidugja a fejét a fagyott földből. Ma észre se veszed az első kis fehér harangot, — s mire észbekapsz és körülnézel : egyszerre minden virágbaborult, csoda történt, — itt a viruló Ravasz. Dr. Pangloss.

ÉS NEM BÚJNAK A FÖLD ALÁ...

katonai koncentrációk ellenőrzésére a légi felderítést is igénybe lehet venni, de az egész cl’enőr-és nem terjed ki semmiféle nukleáris fegyverre, atombombákra, sem a katonai fontosságú anyagot gyártó gyárak működésére.

3.) Németország és a környező államok teljesen leszerelendők, s ott sem német, sem NATO, sem UNO haderők nem állomásozhatnak.

A) A nagyhatalmak katonai költségvetése 15%-al csökkentendő.

A szovjet a'án’at lényege, mint mindig, a német haderő kiküszöbö’ése. Ennek a pontnak az elfogadása katonai szempontból ismét megnyitná az utat a szovjet haderőnek, — béke, vagy hidegháború idején pedig megint végnélküli politikai zsarolásokra vezetne. A másik feltűnő pont pedig a7, hogy az ellenőrzés nem terjedne ki az atomfegyverekre. Gyakorlatilag tehát az a katonaság á’lna ellenőrzés alatt, melyet a nagyközönség katonai parádék alkalmából megtapsol, míg a’ok a fegyverek, amelyek egy esetleges háborút valóban eldönthetnek, továbbra is korlátlanul és titokban volnának gyárthatók. --------------------o-------—------------A TENGERBE ZUHANT

Seattle mellett egy 38 utast szállító amerikai Stratocruiser. Az utasok közül 33-an megmenekültek, mert a gép lebegve maradt a víz felszínén. A repülőgép utasai csodálattal emlékeznek meg egy apáca magatartásáról, aki vigasztaló és bizakodó szavaival nyugalmat teremtett a reszkető szerencsétlenülj ártak között.

A SULPHUR SPRINGS! HÁROM HATALMI TÁRGYALÁSON

Eisenhower elnök félreérthetetlenül leszögezte azt az álláspontját, hogy az USA nem kívánja sohasem elismerni Vöröskínát, amelynek kormányát törvényellenesnek tartja és nem kívánja Formózát önálló hatalomnak elismerni, mert az amerikai álláspont szerint Kina legális kormánya Formózán működik.

Nehéz megérteni, miért követeli a kanadai sajtó egy része — éspedig a legkomolyabb része, hogy a kanadai kormány ismerje el Vöröskínát. hivatkozással arra, hogy N agybritannia már hosszú évekkel ezelőtt megtette ezt a lépést. A kereskedelmi ügyleteket nem érinti a politikai elismerés kérdése, mert minden kanadai exportőrnek jogában áll esetről-esetre engedélyt kérni a kormánytól egy-egy üzlet lebonyolítására Vöröskína felé. Mi inkább azt hisszük, hogy í kanadai sajtó egy része állandóan szeretné Kanadát a “szabadság hivatott védőiéként” szerepeltetni, amely egyes eszméket az USA akarata ellenére is keresztül akar vinni. A jelen esetben úgy érzik ezek az egyébként abszolúte jóindulatú újságíró-barátaink, hogy Vöröskína elismerése csupán egy formális lépés, amelyet Amerika makacsságból tagad meg.

Higyjék el nekünk angol kollégáink, hogy ezekben a kérdésekben a nemzetiségi sajtó képviselőinek több tapasztalata van. mint nekik. Nemcsak mi magunk éltük át az elnyomás és diktatúra minden formáját, nemcsak mi magunk ismerjük személyesen a hatását, hanem a mi kanadai és amerikai olvasóközönségünk is az elnyomás elleni küzdelem harcedzett veteránjaiból áll. Mi tehát olyan közvéleményre hivatkozhatunk, amely több bölcsességgel rendelkezik ebben a speciális kérdésben, mint a boldogabb őskanadai olvasóközönség.

Ilyen ügyben, mint Vöröskína elismerésének a problémája, NEM A TÉNYEK SZÁMÍTANAK, HANEM AZ ELV. Az egész II. Világháborút azért az elvért folytatta a demokratikus oldal, hogy erőszakos hódítással megszerzett országokat és embermilliókat ne lehessen a lakosság akarata ellenére idegen megszállás alatt tartani. Az, hogy ebben a küzdelemben a másik diktatórikus hatalom, a Szovjet a nyugati demokráciák oldalán állt, nem változtat azon az elven, hogy .? fegyverrel meghódított ország feletti hatalmat elismerm nem szabad. Kína területét a lakosság akarata ellenére fegyverrel foglalta el a Sztalin-féle szovjet által fegyveresen támogatott kommunista kisebbség. Mind az 500 millió kina' polgár a saját akarata ellenére él vöröskínai kormányzás alatt. Olyan kormánnyal, olyan kormányképviselőkkel, olyan diplomatákkal, akik ezt az erőszakos uralmat képviselik és akarják állandóvá tenni, semmiféle összeköttetésben ser szabad állni.Amikor a hitleri csapatot 1940-ben megszállták Franciaországot, vájjon eszébe jutott volna-e a kanadai sajgónak, hogy a “tények erejénél fogva” a németbarát Laval :éle francia kormányt kell elismerni ? Vagy hajlandó lett /olna-e a Vöröskína elismerését kívánó vezércikkíró példáu' Quislinget elfogadni a norvég nép tényleges kormányfődé nek ? Természetesen nem, mert ezek a diktatúra és ellenséges fegyveres erő jóvoltából ideig-óráig működő kormányok nem a nép akaratát, hanem a nép ellenségének, a fegyveres ellenségnek az akaratát képviselték.

Pontosan ugyanez a helyzet Vöröskína kormányával is. Az, hogy ez a kormány még ma is uralmon van, nem teszi az uralmat sem erkölcsösebbé, sem erősebbé. Az erőszakkal uralomra került kormányt nem elismerni kell, hanem annak az elűzésére kell törekedni, s az annak megbuktatására szövetkezett erőket kell támogatni. Ezért van az. hogy a formózai kínai kormány minden amerikai támogatást, minden UNO- támogatást, minden kanadai támogatást megérdemel, még akkor is, ha annak személyei esetleg nem állnak azon a ma gaslaton, mint amelyen állniuk kellene.