Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-07 / 1. szám
VI. 1. sz'. 1956 január 7. 2 KANADAI MAGYARSÁG fatUuliM 'íbuttyW&HM 996 Dovercourt Road, Toronto. Ont., Canada Phone : LO. 0333. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto I Telefon : LO. 0333. Laptula jdonos-f őszerkesztő: EENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday QUO VADIS - KMSZ ? Gondolatok a Kanadai Magyarok Szövetsége közgyűlése előtt. A KMSz elnöke, 1956 január 28-ára összehívta a Kanadai Magyarok Szövetségének harmadik közgyűlését. A Kanadához és magyarságukhoz hű, magyar származású kanadaiak egységes képviseletére hivatott szervezet, rövidesen összeül tehát, hogy alkotmányos formák között, meghatározza működésének és tevékenységének körvonalait és megválassza azt a vezetőséget, amelyre az elkövetkező két évben érdekeinek védelmét bízza. Kanada magyarsága —- létszáma, helyzete, intézményei, erkölcsi és anyagi súlya — jelentős tényező a külföldi magyarság életében. A kanadai magyar egyházak, egyesületek és intézmények harmonikus együttműködésének biztosítására hivatott csúcsszervezet további sorsának alakulása mindannyiunkat érintő és az összmagyarságra is kiható kérdés, melynek a világpolitikai és magyar emigrációs helyzet legújabb alakulása külön jelentőséget ad. Kötelességet vélünk teljesíteni, amikor a részletek és összefüggések ismeretében, olvasóközönségünket tájékoztatjuk és egy-két gondolat felvetésével, a közgyűlés anyagához a magunk részéről is hozzájárulunk. I. A Nagy Keret. Kelet és Nyugat végsőkig kiéleződött viszonyában, a csodaszernek szánt “koexisztencia”, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A mindkét oldalról, inkább önigazolásnak és a felelősség elhárításának szánt “Genfi találkozók’’ — és legújabban, a világ vezető erkölcsi hatalmának, a pápának, megrázó erejű újévi szózata és állásfoglalása, eléggé bizonyítják, hogy a “hideg háború” végső kifejlődés felé közeledik és a rendezés valamilyen formában elkerülhetetlenné vált. Fmnek a rendezésnek ésszerű vagy érzelmi, békés vagy háborús formájára következtetni lehetetlen. Az ilyen kísérletek, találgatásánál, kétesértékű jósolgatásánál vagy üres stílusgyakorlatánál többet nem jelentenek. Az azonban a rendezés formájától függetlenül is biztosra vehető, hogy abban és már azt megelőzően is, a nemzeti érzés, a nemzeti összetartozásban gyökerező hatalmas, morális erőtényezők fontos szerepet fognak játszani. E tétel bizonyítása és részletes kifejtése meghaladja, e tájékoztatónak szánt írás kereteit. Az a tény azonban, hogy mind a Szovjet, mind az USA, a szellemi hadviselés keretében, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti gondolatnak és a nacionalista érzésnek — német egység, ázsiai népek szabadsága, Saar szavazás, Cyprus, Észak-Afrika, Székely Autonom Tartomány stb. — eléggé bizonyítják a tétel helyességét. A rendezés érdekében így szükségszerűen vagy mesterségesen szított népi és nemzeti öntudat nem gyorsan múló szalmaláng, hanem olyan áldozatok hozására alkalmas maradandó erőtényező, melyet a végső rendezés idején is tekintetbe kell venni. Bármilyen formában és bármilyen égisz alatt történjék is a világ újbóli elrendezése, — abban a nemzeti elem és jelleg — döntő szerepet fog játszani. Magyar vonatkozásban ez, a második magyar ezredév alapjainak lerakását jelenti. ** * Hiszünk a tisztességes szándék, az emberi szabadság és a keresztény-kultúra győzelmében, az ármány, a terror és a materialista-istentelenség rendszere felett. így hiszünk abban is, hogy a világot a “Nyugati-gondolat” fogja ujjárendezni és abban a magyar nép jövőjét a Nyugat fogja megszabni. Ezért sorsszerű a nyugatra szakadt magyarság küldetése és történelmi a ránkháruló kötelesség és felelősség. Magyar népünk nincsen abban a helyzetben, hogy a hatalmasok elé tárja panaszait és tőlük a két világháború gyűlöletében fogant igazságtalanságok jóvátételét követelje. A közös vér és közös magyar lelkiség alapján, a szabad földön élő magyarság feladata lett az, hogy sikerre vigye azt a harcot, melynek kimenetelétől függ a Kárpátmedence 15 millió magyarjának élete, szabadsága, jövője és boldogsága. * * Irtózatosan nehéz, halálosán komoly és mindannyiunkat közösen érintő feladat ez, melyet szervezetten, szorosan öszszezárkózottan, erkölcsi és anyagi erőforrásainkat egyetlen cél szolgálatába állítva is, csak nehezen oldhatnánk meg. Kétszeresen az azonban, közismerten zilált viszonyaink, szomorú szétesettségünk közepette. Kritikus időkben, egyetlen államvezetés dolga sem egyszerű. Különösen nem külföldre szorultan, — ország, nép, alkotmányos keretek, törvényes rend és anyagi erőforrások nélkül. A magyar emigráció helyzetét még inkább súlyosbítja i az a tény, hogy keletkezése két ellentétes okra vezethető vissza. A korábban kivándoroltak gazdasági okokból, az otthon szűknek bizonyult kenyér miatt hagyták el az országot. lAz újabban kiérkezettek, politikai okokból, életüket mentve kényszerültek elhagyni a szülőföldet. De még ez a politikai emigráció sem egységes, hisz rövid idő leforgása alatt, három egymással élesen szembenálló rendszer — Horthy, Szálasi, Nagy Ferenc — képviselői és hívei települtek rá, a 19-es rószaszinü emigráció maradványaira és a háború alatt újra erőre kapott magyar kommunista szervezetekre. Ilyen körülmények és adottságok mellett, a múltban gyökerező, alkotmányjogi, politikai avagy pláne belpolitikai alapokon nyugvó életképes szervnek létrehozása, a külföldi magyarság erejének, a közös nemzeti cél érdekében történő szervezet összefogása elképzelhetetlen. Az elmúlt tíz esztendő eléggé bizonyítja, hogy minden ilyen kísérlet eleve bukásra van ítélve, személyekhez vagy politikai csoportokhoz kötött erőltetése, csupán az erők további polarizálásához, végnélküli belső harchoz, a teljes eredménytelenséghez vezet. Mint ahogy annak lapunk hasábjain, különböző formákban már ismételten hangot adtunk, meggyőződésünk, hogy a külföldi magyarságot — régieket és újakat —csakis a befogadó országok törvényeihez simuló, minden külföldi befolyástól, személyektől és belpolitikai vonatkozásoktól mentes szervezet keretében lehet eredményesen a nemzeti célok szolgálatába állítani. Ez a meggyőződésünk az évek múlásával csak megerősödött. (Folytatása következik). NAGY A KORRUPCIÓ A “Győri Hírlap” egyik legutóbbi száma súlyos ítéleteket közöl. A megvádoltak jó fizetésű, vezető kommunisták voltak. A cikk érdekesebb részeit az alábbiakban közöljük : “Gábor Györgyöt, a bűnszövetkezet fejét, aki a minisztériumból irányította a “nádasokat” árdrágító, csaló tevékenységét, közhivatalnoki kötelességszegés, társadalmi tulajdon sérelmére különösen nagy kár okozásával ismételten a bűnszövetkezetben elkövetett csalás, ártullépés, vesztegetés, hitelfegyelmet sértő bűntettei miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre Ítélték. Tíz évre eltiltották a választójogától, közhivatalnoki állás és hasonló tisztségviseléstől, továbbá minden vagyonát elkobozták. Ugyancsak életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték Gábor György bűntársát, Bolya Lászlót, aki hosszú ideig együtt intézte a nádügyeket a minisztériumban Gáborral. Életfogytig tartó büntetést kapott még Szalai Károly és Groschner Géza. Természetesen összes vagyonukat, azt a házat is elkobozták, amit a bűnszövetkezetben elkövetett csalás, árdrágítás, vesztegetés után szereztek. Gábort és Bolyát Budapestről, Szalayt Győrből, Groschnert Mosonmagyaróvárról örökre kitiltották”. A KANADAIAK 4-SZERES GYORSASÁGGAL SZÜNTETIK MEG A MEGHŰLÉST A BUCKLEY FÉLE “COLD CAPSULES” HASZNÁLATÁVAL Ne engedje elhatalmasodni meghűlését. A tüsszentés, hidegrázás első jele után mindjárt megszűnik a Buckley féle “Cold Capsules” által. Ezek a kapszulák az orvosi recepthez hasonlóan négy féle meghűlés elleni szert tartalmaznak. 1 Megszünteti a tüsszentést és lázat. 2. Az általános rosszullétet. 3. A meghűlés okozta fejfájást. 4. Felüdítenek testileg s szellemileg. 12 adag 35 c. — 30 adag 70 c. Minden gyógyszertárban kapható. INGYEN Buckley féle fehér kenőcs (Buckley’s White Rub) Kanada leghatásosabb fájdalmak elleni kenőcse. Ingyenes nagy, próba tégelyért küldjön be 15 centet (csomagolás és portó költségre) erre a címre : W. K. BUCKLEY LTD. 559 College St., Toronto, Ont. HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 WAV.VW/AV.V.mVW Ha igazán barátja lapunknak, bizonyítsa be azzal, hogy szerez egy előfizetőt. Lapunk nem pártoké, hanem az egyetemes ÜGY ÉL A MAGYAR AHOGY TUD Irta : Nagy Lajos. Mióta a magyar a Kárpátokat átlépte Árpád apánkkal, mióta sátort ütött ott s leverte az első cölöpöt, azóta mindig küzdött tűzzel-árral törökkel-tatárral. Tűrte a villámlást, hordozott bajokat, verte a labancot és vérzett nagyon sokat. Százszor eltemették, százszor támadt uj életre. Ólmos eső mosta kopjafáját, de csodaként tavaszra lomb sarjadt rajta, őszi szél fütyörészett feldúlt otthonában, baglyok huhogták az elmúlást éjtszakánként, éhes farkasok üvöltöttek kapujában. De tavaszszal virág nyílott a kiskertben, a kormos falakat hófehérre meszelte valaki. Bölcsődalt vitt az esti szellő, valahol az örök magyar anya csókja cuppant fiacskája gödrös arcán. Odafent, kék égbolton mosolygott a nap. Isten szánón nézett le megpróbált gyermekére. Pacsirta dalolt, valahol az örök magyar kardjával kaparta le ekéjéről az odatapadt földet. Jaja dallá simult s uj kedvvel fogott bele újabb barázdák hasogatásába. Ezer éve úgy élt a magyar mindig-, ahogy tudott. Nagy urak rossz politikájáért mindig ő fizette meg az árat. Vesztett csaták után az örök szántóvető kezdte újra az életet. Kezdte a szántást, vetést, gyógyította a nemzet sebét s szülte gyeimrekét a magyar vér nagy tékozlására. így volt ezer éven át s élt a magyar, ahogy tudott. A magyar bűn gyűlt és sokhelyen az égre kiáltott. A huszadik század ott könyörgött a kastélyok előtt. Ezerfelé húztunk, délibábot kergettünk, a magunk politikája helyett mások politikai táncát jártuk. Millió magyar kérdés megoldás után kiáltott. Az idő sebes szárnyon szállt tova. A homokóra végzetesen pergett. Körmünkre égett minden. Magyar próféták szava pusztába veszett. Az elszalasztott alkalmak ott zokogtak az útfélen. Mi tovább civódtunk, vagy a vesztétérzők könynyelműségével ürítettük az utolsó pohárt. Bűnbánatot senkisem tartott, mindenki a tiinő percet élvezte s akarta megtartani. Sötét fellegek lepték el az eget. Gomolyogtak, furcsa alakokká váltak. Nagy karjuk, óriás szájuk volt, mintha magyar falvakat faltak volna fel mindenestől. Néhány lélek megdermedt e szörnyű jelekre. Mások egy késő ősznek búcsúzó napsugaraiban fürdették arcukat. Közben gyűlt a bűn, kacagott az önzés, kerítést font a gyűlölet a testvérek közé. Isten végtelen szomorúsággal figyelte magyar gyermekét, aki Róla elfeledkezett és járta a saját maga útját. Isten elhatározta, hogy népét magához alázza. Isten egy szörnyű áradatot bocsátott Magyarországra. Ez a szennyes áradat legázolta ártatlan lányaink liliomos kertjeit, beszennyezte, meggy alázta tiszta és hű magyar asszonyaink házi szentélyét. Elsodort két történelmi osztályt, megötödölte a hivatalnoki kart, akit meghagyott .annak megölte a lelkét. Százezreket, százezrek után rabságba hurcolt. Ebben a véres, szörnyű viharban minden falu egy negyede elpusztult. Üszkös romok között, beszennyezett házi szentélyek és feldúlt otthonokban, legázolt virágos kertek mellett magára maradt, a magyar ! Országát hatfelé szabdalták. Barázda köveit kihányták. Nadrágszij szélességű földje, egy kegyetlen rabtartó uradalmi földjévé nőtt, de már nem ő a tulajdonos. Nincs értelme a verejtéknek. Aratók víg énekét szüretelők boldog dalát megfagyasztja a bánat. Testvértelenül árván, mindenkitől elhagyva, tavaszra vár a magyar. Jaj de most nem akar tavasz jönni. Hosszú tél van. Reménytelen télben él a magyar, ahogy tud. Ott valahol a Felvidéken, a hegyek alján kicsi magyar falvak álmodnak egy szebb világról. Uj neveket adtak nekik, de az ezeréves nevük mindenünnen kikiabál. A szomszéd községek a hét vezérektől kapták nevüket. Ahol történetünk lejátszódott a hét, vezér egyikének szépséges leánya nevét viselte. Ott élnek ezer éve és élnek, ahogy tudnak. A második világháború után minden magyar bírót elcsaptak ezen a tájon. Minden falu uj bírót kapott, még pedig partizánokat. Ezek a partizánok a felvidéki rengetegekben bújtak el. A visszavonuló németek utolsó csapatait támadták biztos rejtett helyükről, vagy a vesztett háború végén otthonukba húzódó magyar fiúkat lőtték le rettentő bátorsággal. Néha megtörtént, hogy elhurcolt, azután megszökött ártatlan magyar munkás embereket gyilkoltak le, akik a kezük közé kerültek, azoknak nem volt irgalom. Ezek a partizánok rettenetesen haragudtak a lakatra és a zárra, ha valahol meglátták, mindjárt leverték. Nagyon szerették a kincset, ruhát és minden mozdíthatót. A partizánok “mind hősök” voltak és mind “talpig férfiak” esetleg nők, akiket a halálra ijedt magyarok nagyon tiszteltek. Ezek a partizánok lettek az első bírák a magyar falvakban. A nép fizette az adót, de az állam semmit sem kapott belőle. Néha a népnek kétszer is kellett fizetni. Nem volt más tennivaló, mint leváltani őket. Helyüket más felvidéki atyafiak vették át, de ezek is azt tartották, hogy “az állam én vagyok” s a beszedett pénzt maguknak tartották meg. A hatóság végül nem tudott mást tenni mint ahhoz a néphez fordult, amelyiknek nem voltak érdemei, csak bűnei, de becsület is akadt minden háznál. Hát legyen magyarból a bíró, de kommunistáknak kell lenniök. Azokban a falvakban, ahol akadtak bőven olyan emberek, akiket a falu népe “gyüttknentek”-nek hívott, ott akadt is bíró, akik sokszor keményebben hajtották végre a parancsot, mintha az ellenség tette volna. Ma is legnehezebb ott az élet, ahol ilyen sok “gyüttment” féle ember lakik. Vannak szerencsés falvak, ahol nincsenek ilyenek, vagyha vannak, azok tisztességes emberek, akik belegyökereztek a magyar faluba. Itt aztán nem akadt bíró. A hatóság legnagyobb fenyegetéshez fogott, hogy elviszik az egész falut Szibériába, ha holnapra nem lesz bíró. Ekkor összedugták a falu okosai a fejüket, sorsot húztak, vagy a legügyesebbet kijelölték és élnek, ahogy tudnak. A magyar vezér lánya nevét viselő faluban is összeültek az okosok, az öregek és egyhangúlag kijelölték Minács Palit, hogy legyen a falu bírája. Pali otthagyta a gyűlést és hazaszaladt. Ha az egész világot neki adják is, de ő nem lesz kommunista bíró. Pali régebben Detroitban dolgozott apjával együtt. Tisztességes tót emberek voltak, de mindig úgy hozta a sors, hogy a magyarok közt éltek. Az első háború végén hazamentek az óhazába. Az öreg Minács azt mondta fiának : — Fiam, én már termeltem elég zabot, meg krumplit is. Én most búzát akarok termelni, fehér kenyeret enni és magyar bort inni. Én nem megyek a hegyek közé, lemegyünk a magyarok közé. így is történt. Egy szép kis birtokot megvettek. A gyerekek jól megtanultak magyarul.Lánya férjhez ment a faluba, Pali pedig a faluból nősült. Lutheránusok voltak, a helybeli kis református egyház felajánlotta nekik a templomi széket, amibe a birtok volt tulajdonosa járt. Paliék templomba jártak, úrvacsorával éltek és kálvinisták lettek. 1938-ban a kis falu Magyarországhoz esett. Valaki csupa buzgalomból azt mondta Palinak, hogy el ne menjen a faluból. Pali önérzetesen felelt : — Eszemágában sincs. A második világháború után népbíróság elé került, mert a magyarokkal ottmaradt. Pali kisebb büntetéssel megúszta a magyarkodását. A falu most örült csak igazán Palinak, aki szlovákul beszélt, nem ijedt meg fajtájától s védte a magyart. De most sehogyan sem akart bíró lenni, mert a bírónak a kommunista pártba is be kell iratkozni, ígérnek mindent, könyörögnek Palinak, de ő csak nem akar kötélnek állani. Végül az öreg’ Gál Lajos bácsi állott elő : — Pali — kezdte mondókáját, — mindig becsültelek és tisztességes embernek tartottalak, de most azt látom, hogy egy nagyon önző ember vagy. A falut is hagyod veszni, hogy a jóhírnevedet megtarthassad. Hát vedd tudomásul, mi is becsületes emberek vagyunk. A mi falunk ezeréve úgy élt, ahogy tudott. Most is bajban vagyunk, keresünk egy nagyon becsületes embert, akiben bízhatunk, akire reá bízhat juk a falunkat. Mi keresünk egy embert, aki odaadja egy időre a becsületét, hogy a falut megmentse. Pali, ebben a faluban mi adjuk meg a becsületet mindenkinek, de mi most a magunk becsületét is átadjuk néked, gazdálkodjál vele bölcsen. Pali ! ilyen nehéz idők még nem jártak a falunk felett, nekünk igen nagy szükségünk van reád. Ha közénk valónak érzed magad, akkor vállalod a bíróságot. Pali elvörösödött, szeretett volna valamit mondani. Nehezen jött a szó torkán, krákogott, köhögött és nagy nehezen kinyögte : — Jól van, Lajosbácsi, vállalom a bíróságot, de a kommunista jelvényt sorba hordjuk. Ettől kezdve, ha valaki ment a városba, beszólt Palihoz. — Pali megyek a járási hivatalba. Pali szótlanul hozta és odaadta a kis vörös csillagot, a kommunista jelvényt. Mosolygott is hozzá : — Viseld egészséggel. Egy napon majd Pali is a városba tartott. A város végén megállt. Ott motoszkált kis kabátja hajtókáján. A szomszéd falusi lelkipásztor éppen akkor ért oda, amikor Pali egy nagyot köpött s valami cifrát mondott. — Adj Isten Palikám ! Miért haragszik ? — kérdezte a lelkipásztor. Pali ránézett és mélyet sóhajtott :- Tiszteletes úr, szeretnék egy tükör elé állni és szembeköpni saját magam. — Miért — kérdi csodálkozva a lelkész. — Ezért ni — és mellére ütött, ahol szinte kuncogott a kis vörös csillag. — Palikám, én az alatt a vörös csillag alatt látom a maga becsületes szivét. Tudom, hogy falujáért teszi. Az Isten meg fogja áldani érte. Pali elérzékenyedett. — Tetszik tudni, Gál Lajos bácsi mondta, hogy a magyar mindig úgy élt, ahogy tudott. Most igen megnehezedett az idő járása felettünk. De egyszer, majd csak kiderül. Addig pedig meg kell élni. Hát most él a magyar úgy, ahogy tud. Nem baj, hogy a földeket összeszántják, hogy a barázda köveket kihányták. Vas sötét éjtszakán is mindenki a maga földjére talál. Már a három éves gyereknek is megtanítjuk, hogy itt volt a mi földünk és ennyi öl széles volt. Sohase feledd el s ha felnőssz, ha mi már nem leszünk, akkor pedig te tanítsd meg gyermekedet arra, hogy hol volt a határ. A házat elrombolhatják, építünk mást helyette, mint a fecskék. Mindent elvihetnek, de a föld az megmarad. Mi pedig belekapaszkodunk a földbe. Most csak egy fontos, hogy a falu együtt maradjon. Nekünk át kell vészelni ezeket az időket, mert — a kutya mindenit — úgy él a magyar, ahogy tud, de megél. ❖ * ❖ Álmatlan éjtszakákon, amikor gondolatban köztük járok, néha-néha egy imádság is kicsúszik a számon : “Istenem tartsd meg a falu komunistáját”. Úgy tetszik, mintha a csillagok mosolyognának. Mintha Isten szelíden felelne : “Különös gondom van ezekre a “kommunistákra”, akik vasárnap tele szájjal fújják magyar nyelven Dávid zsoltárait. Minden nap adok nekik elég erőt. Minács Palit pedig a csillag hordásáért ezerszer megáldom”, (Részlet a szerző “Otthoni Harangszó” című könyvéből. Megrendelhető az író címén : 702 Union St. McKeesport, Pa.
