Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-10-01 / 38. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. (2a*tadia«t 'i Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. vaaaaaa^^,\a/>aaaaaaaaaaa aaaaa^aa^\/^AAAAAAA<*^^^^AAAAA^AAA^AAA^AA^AAAAAAAA^ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto V. évfolyam 38. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955 október 1. Országhatárokon keresztül, futótűzként terjedt el a szomorú hír, hogy “Főtisztelendő Galambos József, a Throop-i rk. egyházközség magyar plébánosa, 54 éves korában visszaadta lelkét Teremtó'jének”. A magyar emigráció “Kapisztrán Jánosának”, egyik legfanatikusabb harcosának, váratlan halálhíre minden igaz magyarban őszinte részvétet, fájó szomorúságot váltott ki. Mert Galambos Atya több volt a jó keresztény papnál és a jó magyarnál. A vasmegyei uradalmak árnyékában szerényen meghúzódó zsuppfedeles házból indult el, mint egy szegény mezőgazdasági munkáscsalád hetedik gyermeke. A Haza földjével összenőtt “földtúró ősei” rendíthetetlen szeretetével ragaszkodott magyarságához és egy magasabb eszme érdekében áldozott élet belső tüzétől hajtva, küzdött népe és a maga igazáért. Az elmúlt évben ünnepelte 25 éves plébánosi jubileumát. Abban a Throop-i templomban, melyet 1895-ben hálás magyar bányász kezek munkájából emeltek Isten nagyobb dicsőségére. 60 év hosszú idő. Ember és templom életében egyaránt. A templomot alapítók azóta sorra eltávoztak, a valamikor lelkes és népes magyar kolónia lassanként felszívódott az idegen tengerben. A Throop-i plébániában már csak 16 magyar maradt. Galambos Atya azonban továbbra is csak magyarul prédikált : “Magyarok építették a templomot azért, hogy benne magyarul imádkozhassanak. Legyetek hát türelemmel, amíg velem együtt kihal itt is a magyar szó” — mondta idegen nyelvű híveinek. S amint a 25 év alatt fogytak egyházközségének hívei, úgy ment Galambos Atya a magyarjai, a magyarok után. Szóval és írással. Buzdítva, kérve, dicsérve és korholva. Tíz éven keresztül írta a “Katholikus Magyarok Vasárnapjá”-ban az “Ahogy én látom” rovatot. Jórészt az ő írásainak volt köszönhető, hogy egyre többen “látták” egyformán a dolgokat a magyarság sorsa, saját napjai pedig erősen megszámlálták a teendőket. ösztönösen érezte, hogy döntő események felé közeledik. Izzó hazaszeretete végső nagy nekilendülésre sarkalta. Száz és százezer magyart akart a saját lelkesedésével átitatni, elszántságával a csatasorba állítani. Eszköznek a keresztény nemzeti sajtót választotta. Az utóbbi években már csak erről írt, lelkesített utazott és harcolt. Töretlen hitéből és ebből a nagy akarásból született meg a “Magyar Végvár” című havi szemléje. Egyedül akarta megemelni a súlyos magyar keresztet, melynek mindenkinél jobban érzett súlya alatt összeroskadt. Az áttöprengett és átdolgozott végnélküli éjszakák sorozata után, szeptember lü-én, vasárnap hajnalban írta az utolsó sorokat. Agyonhajtott szive, márcsak a szentmise áldozat bemutatásáig bírta. Az oltártól vitték a kórházba, ahol még aznap este végleg elszenderült. Vele minden külső és belső ellenséggel keményen dacoló “magyar végvár” esett el. Távozásával kevesebben maradtunk és olyan nagyon szegényebbek lettünk. Mindannyian. Mi is, akik talán a részletekben nem mindenben és nem mindenkor értettünk Vele egyet, de akik meg nem alkuvó bátor kiállásából mindig erőt merítettünk, lángoló hazaszeretetét pedig a jövőben is követendő példának tekint jük. Becsületesen és eredményesen végigharcolt élet után, azzal búcsúzunk a magyarság nagy halottjától, hogy emlékét és szellemét fájó szeretettel örökre megőrizzük. <4» 4* 4? 4* 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4* •! Súlyos kár érte a Delhi i magyarságot Olvasóink legtöbbje ismeri Ontariónak azt a részét, amit tobacco-land-nak, dohány vidéknek neveznek. Ezen a környéken közel 3.000 magyar él, akiknek legtöbbje dohánytermelő. A leveles arany, — ahogy a dohányt itt hívják, jó termés idején valóban duplán visszafizeti a befektetett munkát, amit a termelő egész évben végez. Ha az időjárás jó, rendszeresen, kellő időben van eső, akkor még a sok rettegést is kárpótolja, amit a dohánytermelő a dohány beéréséig átél. Az elmúlt nyár a szokottnál jóval melegebb volt. Az eső csak ritkán esett, s ezért a legtöbb dohány farmer nagy költséggel öntözőcsöveket rakatott le, s így próbált védekezni az abnormális időjárás ellen. A vállalat, amely az öntözőkészülékeket szállította, hatalmas hasznot vágott zsebre, s ennek tudatában volt minden dohánytermelő. Mégis meghozták a nagy áldozatot annak reményében, hogy a befektetett tőke jó termés esetén duplán megtérül. Ember tervez, Isten végez. A dohány vidék magyarjai egyik reggel arra ébredtek, hogy elfagyott a dohány. A nagy, kellemetlenül meleg napok után huszonnégy óra alatt megváltozott az idő és a gyönyörűen fejlődő dohány egyik napról a másikra tönkrement. A termelőkkel együtt sír az a sok száz magyar honfitársunk is, aki évről-évre dohányvidéki OKTÓBER 6. AZ ARGENTIN HELYZET “Minél inkább változik a világpolitika képe, annál inkább ugyanazok a figurák, ugyanazok az eszmék, ugyanazok az erények és bűnök szerepelnek a porondon”, — mondja egy gyakran idézett francia mondás. S minél messzebb marad el mögöttünk 1849 október 6-ikának véres emléke, minél sötétebb fátyollal takarja el az idő az aradi vértanuk nevét, s a magyar szabadságharc dicsőséges elbukásának történelmét, annál tisztábban tündököl a magyarok lelkében az az eszmény, amelyért Damjanich és társai annakidején életüket feláldozták. Hiába telt el azóta százhat év, hiába törölte ki a szovjet parancs a magyar gyermekek történelemkönyvéből az akkori orosz megszállás fejezetét, hiába vették le az aradi hősök neveit az utcák névtáblájáról, annál inkább vágyódik a magyarok lelke olyan emberek, olyan hősök után, akik a történelmi időkben, vagy a jelenben és a jövendőben készek voltak, készek lesznek az életüket a szabadság eszméjéért zokszó nélkül feláldozni. Elbukott szabadságharcok, vesztett háborúk mindig voltak és mindaddig lesznek, amíg a világon a fegyverek döntik el a hatalom kérdését. Az is természetes, hogy katonák, tisztek, parancsnokok hősi halált halnak a háborúban. De a harcnak is megvan a maga erkölcse, a gyilkos háborúnk is megvannak az általánosan elfogadott szabályai. Ezek közé tartozik az, hogy a fegyverrel a kezében fogságba esett katonát bántani, kínozni, kivégezni nem szabad, s az a hatalom, amely a tehetetlen, fegyvertelen ellenséges katonát kivégezteti, a saját katonai hírnevét szennyezi be. Ezért okozott az egész világon méltó felháborodást, amikor az orosz hadsereg túlnyomó ereje előtt fegyverletételre kényszerült magyar szabadságharcos tábornokokat az akkori osztrák kormány megbélyegző módon, bitófán végeztette ki. Akkor azt hitték — és egészen a második világháborúig mindnyájan azt hittük, — hogy az aradi hóhérmunka egy assan eltűnő barbárság utolsó maradványa volt, amely éppúgy a sötét múlt rossz emlékévé válik majd, mint a nürnbergi kínzókamrák, Néró cirkusza, vagy az inkvizíció borzalmai. De a második világháború tömegsírjai, a különböző diktatúrák különböző tömegtáboraiban kivégzett milliók, a Szibériába deportált egész népek, hadáfogolymilliók, a koreai és az indokínai háborúban halomra gyilkolt katonai és civilfoglyok véres árnya azt mutatja, hogy az aradi önkény szerte a világon nemcsak él, hanem 1849 óta még százszor barbárabbá, ezerszer kegyetlenebbé vált. Talán nem véletlen, hogy a könyörtelen megtorlás elvét, a fegyverrel a kezükben fogságba esett, vagy a politika porondján tiszta eszmékért küzdő ellenfelek kivégzésének borzalmas szokását ma is az orosz rém propagálja Európában és Ázsiában egyaránt, amely annakidején is a fegyveres hatalmat képviselte az akkor perfid osztrák kormány mögött. Talán nem véletlen, hogy megint Magyarország lett egyike i azoknak az országoknak, amelyeknek a leikéből az orosz csizma tapossa ki az idealizmust. De ha az elnyomás ma is ugyanaz, mint 1849-ben volt, ugyanúgy a vértanuk önfeláldozása, hősi eszménye is ugyanaz ma, mint akkor. Az aradi tizenhárom példája százhat év távlatából is minden magyar számára is tündöklő szimbóluma annak a gondolatnak, amit Kossuth ezekkel a szavakkal öntött formába : “A hazáért mindent fel kell áldoznunk, — de a hazát feláldoznunk semmiért sem szabad”. szezonmunkával pótolta ki a szűkös téli keresetet, s a fagykár következtében most ez a külön munkája elmaradt. A természeti erőkkel mi nem szállhatunk vitába és így nem vádolhatunk senkit sem ezért az elemi katasztrófáért. Mi tiszta szivünkkel együttérzünk azokkal a testvéreinkkel, akik máról-holnapra ezreket vesztettek el és ezért búskomorrá váltak, sőt ketten közülük a halálba menekültek. Mégis arra kell kérnünk őket, ne veszítsék el a hitüket, mert nincs az a földi vagyon amit ne lehetne pótolni, ha a Mindenható egészséget ad. Bár ez nem vigasztalás, de mégis gondoljanak azokra ezek a dohánytermelő testvéreink, akik a második világháború után máról-holnapra nemcsak a vagyonukat vesztették el, hanem sokszor az életüket, vagy hozzátartozóik életét sem tudták megmenteni. Százezrek lettek koldussá Magyarországon a világháború után és ezeknek az a reményük sincs meg, ami hála Istennek a kanadai dohánytermelőknek megvan, hogy Isten segítségével ujult erővel foghatnak a munkához és hogy kárukat a jövő évben ismét kiheverhetik. Mi magyarok egyébként sem tartozunk ahhoz a fajtához, amely összeroskad a csapások alatt. Ha ez nem így volna, akkor nem tudtuk volna ezer év viharait átvészelni és minden megpróbáltatás dacára is fennmaradni. Hiszünk abban, hogy a dohányvidék sok vihart és küzdelmet átélt magyarjai is, ki fogják heverni a csapást és uiult erővel fogják folytatni azt a munkát, amellyel már eddig is annyi megbecsülést szereztek a magyar névnek. Uj cimüuk: 996 DOVERCOURT ROAD Peron lemondása óta még távolról sem nyügodott meg az argentin belpolitikai helyzet. Peron maga egy Paraguay hadihajón, nem messze Buenos Airestől tartózkodik, s várja a további fejleményeket, időközben azonban Argentínában a főhatalmat az 59 éves Gén Lonardi ezredes, Peron legnagyobb politikai ellenfele vette át, s első itnézkedései arra mutatnak, hogy Argentínát legalábbis átmenetileg diktatórikus úton akarja kormányozni. Lonardi egy szálig letartóztatásba vetette az összes Peron-párti képviselőt és szenátort, s Argentina minden tartományában egy háromtagú tanácsra bízta a kormányzást, amely parlament nélkül, rendeletekkel intézkedik. Bár Lonardi kijelentette, hogy az uj választói névjegyzékek elkészítése után nyomban általános választásokat tart és alkotmányosan kíván kormányozni, a Peront éltető ipari munkásság máris hatalmas tüntetésekkel válaszolt és hírek szerint erőszakos, sőt véres jelenetek váltják egymást. Egyes körök attól félnek, hogy Lonardi szélsőséges politikát kíván folytatni, körülbelül olyan irányban, mint amelyben azok a politikai pártok haladtak, amelyek fölött Peron tíz évvel ezelőtt győzelmet aratott. Lonardi első cselekedetei közé tartozott az, hogy “Éva Peron” városának nevét átkeresztelték és a diktátor elhunyt feleségének szobrait mindenhonnan eltávolították. Lonardi kijelentette, hogy a Vatikánnal nyomban egyezséget köt, s hogy a Standard Oilnak az argentin olajforrások feltárására vonatkozó szerződését fel fogja bontani. A DEPORTÁLÁS BORZALMAI százszoros arányban sújtják Vöröskína népét. A világsajtó mindenütt idézi a hivatalos angolnyelvü kommunista kínai újság, a “Shanghai Daily News” jelentését arról, hogy Shanghait, Kína legnagyobb várbsát, erőszakos deportálásokkal ritkítják. Shanghai ez év elején 7 millió lakost számlált, s így New Yorkkal vetekedett, de a megnövekedett ipari munkásság száma miatt egyre több volt benne a munkanélküli. A vörös kormány nem kívánja a Shanghai környékén szaporodó kisebb-nagyobb ipertelepek számát sem növelni, mert — a hivatalos jelentés szerint — Shanghai az “ellenség”, tehát a formózai nemzeti kínai hadsereg repülőtámadásának könnyű célpontot nyújt. Ezért a kormány azonnali hatállyal elrendelte hárommillió shanghai lakos kitelepítését. Naponta sokezer családot löktek ki az országúira, vagy irányítottak Északkínába, Nyugatkínába, sőt Tibetbe. A deportálásokat részben egyes lakónegyedek teljes kiürítésével hajtják végre, de a valódi cél az, hogy a Shanghaiban bujkáló (kommunistaellenes elemeket felkutassák. Chou-En-Lai, aki a megértő szimpatikus diplomata jelmezében mutatkozott Genf ben, olyan rendeletet írt alá, mely szerint a kormány azonnali büntető rendszabályokat vezetett be minden ellenforradalmi mozgalomban résztvevő éllen, akiket “fellebbezési jog nélkül halálra kell Ítélni és nyomban ki kell végezni”. Mindenkit, aki a deportálás ellen akár egy szóval is tiltakozik, ellenforradalmárnak kell tekinteni. KANADA LEGHIDEGEBB TENGERI KIKÖTŐJE Kanada egyik legforgalmasabb kikötőjét az év kilenc hónapján keresztül : novembertől júliusig hó borítja. A manitobai Churchill, a Hudson öböl délnyugati partján, forgalmas kikötővé válik azonban, amint a jégtáblákat megolvasztja a nyári napsütés. Egymásután érkeznek a színes teherhajók Angliából, Németországból, Olaszországból és Chiléből az északnyugati átjáróba, Labrajdor fölött és nyugatra fordulnak, majd délnyugatra, a kis Akpatok, Charles, Mansel és Salisbury szigetek mellett. Átszelik a Hudson öböl vizét, amely nagyjából akkora távolság, mint Torontótól Winnipegig, mintegy 1000 mérföld légvonalban. Áthaladva az öblön, amelyben pézsma-fehér cethalak úszkálnak, végül meglátják Churchill körvonalát az elhagyott, üres látóhatáron. Az út soha nem unalmas, még olyan hajósok számára sem, ákik már többször is megtették az utat. Az állandó légi őrjárat és a radar állomások kiküszöbölték azonban a hajózással járó kockázat nagy részét. A dokkokban kikötőmunkások rakodják ki a hajók terhét — gépkocsikat, traktorokat és egyéb gyári készítményt Kanada nyugati tartományai számára. A hajók azért válalják nyáron az északi utat, mert rövid, Calgarytól Liverpoolig Churchillen keresztül 1.076 mérfölddel rövidebb, mint a nagy tavakon és az Atlanti Óceánon át. KANADA AZ UNO ELŐTT---------o--------Paul Martin kanadai közegészségügyi miniszter, aki Kanadát fődelegátusi minőségben a most folyó UNO közgyűlésen képviseli, 50 perces beszédében ismertette Kanada álláspontját az általános közgyűlési vita során. Martin megállapította, hogy a most folyó közgyűlésen a 60 jelenlevő ország képviselői között a bizalomnak és a megértésnek a hangja alakult ki, s az UNO még soha sem volt ennyire közel feladatainak megvalósításához, mint ma. “Az a meggyőződésünk, de legalábbis az alapos reményünk — mondotta, — hogy a világ hirtelen kijózanodott és hogy úgy a közgyűlésen, mint a leszerelési albizottságban arra törekszenek a szembenálló felek, hogy álláspontjukat őszintén és nyíltan feltárják, s hogy a propagandaszólamok helyett az egyenes beszédet válasszák. Ha ezen az úton haladunk tovább, az UNO a világ minden problémáját képes lesz megoldani”. Mr. Martin hozzátette, hogy az atomfegyverek betiltására nem kerülhet sor kölcsönös óvatossági rendszabályok bevezetése előtt, majd részletesen kitért Kanada álláspontjának ismertetésére az UNO- tagságra pályázó 17 ország kérdésében. Martin beszéde hatalmas tapsot aratott. AZ AMERIKAI BELPOLITIKA súlyos nehézségek előtt áll Eisenhower elnök betegsége miatt. A legújabb hírek szerint az elnök gyógyulás útján van, bár a szívattakot követő két hét eltelte előtt sohasem lehet biztosan tudni, nem áll-e be visszaesés. Ha minden jól megy, Eisenhower három hét múlva ismét képes lesz fontosabb államügyekkel foglalkozni, de az nem valószínű, hogy a jövő évi elnökválasztáson indulhat. Az amerikai politikai élet hasonló helyzetben van, mint 1919-ben volt, mikor az akkori elnök, Wilson, szélütést kapott. Eisenhower hatásköre jelenleg megoszlik Nixon alelnök és Sherman Adams, az elnök első asszisztense között. A belpolitikai gépezet az elnök betegsége ellenére kifogástalanul működik, de Eisenhower személyi tekintélyének hiányában minden pillanatban nehézségekkel lehet számolni, nem is beszélve arról, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló összes nemzetközi problémák megoldásához szükség volna Eisenhower személyes tekintélyére és köztiszteletben álló egyéniségére. Az amerikai bizonytalanságra jellemző a tőzsdei papírok hatalmas áresése, amely Torontóra is átterjedt. A részvények alacsonyabban állanak, mint a koreai háború kezdete óta bármikor.----------------------o----------------------AZ ÉSZAKI FÉNY ALATT alussza örök álmát Arthur Moffat amerikai kutató, aki a Hudson-Bay-től északnyugatra, mint egy expedíció vezetője egy vízesésben lelte halálát. Moffat a Kanadát északról védő radar-állomások elhelyezési lehetőségét kutatta a vadonban hat társával együtt, akiknek sikerült épségben viszszatérniük a civilizációba.
