Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-09-24 / 37. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 V. 37. sz. 1955 szeptember 24 Csütörtöktől, 1955 szeptember 22-től szerdáig, szeptember 28-ig bezárólag CSAK EGY HÉTIG KONSUL STROTTHOFF Angol feliratokkal. Egy idősödő férfinek, Strotthoff konzulnak, a művészetek pártfogójának szerelme egy kis éneknövendék iránt, aki azonban fiatalabb embernek adja a szivét. Lenyű­gözően szép muzsikával telített érdekes társadalmi film, mely Hamburgban és Mo­zart városában, Salzburgban játszódik. Főszereplők: INGE EGGER, WILLY BIRGEL, MARGARETE HAAGEN, ERIK SCHUMAN és mások. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR! Következő filmünk : “AZ ERŐSEBB” SZENT PITER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN XIV. ALL NATIONS BOOK ANO FIL6VI WA. 2-0850 — WA. 2-6319 SERVICE MONTREAL MELODY THEATRE SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 szeptember 23-tól csütörtökig, szeptember 29-ig bezárólag A BOSZORKÁNY (DIE HEXE) Angol feliratokkal. A monarchia utolsó éveiben játszódó, különleges és érdekfeszítő film valóban meg­történt eseményeket mutat be, melyek 40 évvel ezelőtt Európa kormányait nagy izgalomba hozták. Egy előkelő osztrák tiszt látnoki képességekkel sújtott felesége előre megjósolta a tragédiát, mely nem sokkal ezután az egész világot megrázta, de látomásai az ő végzetét is okozzák. Főszereplők : ANITA BJÖRK, KARLHEINZ BÖHM, ATTILA HÖRBIGER és mások Következő filmünk : “AZ ELSŐ CSÓK” Kísérőműsorban a legújabb német hisadó : BLICK IN Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! DIE WELT, szombat—vasárnap VVVW^W^WWMVAVVW.%VWVWVVVVVVWAV-­MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap I. 15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. V VVVTTTTYTTy ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35-— 10óráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán. VAA AAAAAAAAi HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 350-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától II. 30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. /vvvsvvwwvvvvvvvvww PÉNZÁTUTALÁS MAGYARORSZÁGRA, CSEHSZLOVÁKIÁBA ►és minden európai államba a legolcsóbban és a leggyor-< sabban teljes garanciával. Mielőtt bárhol küld, tájékozódjon a napi árakról központi irodánknál. Minden valuta vétele és eladása. ERGÄ, IKKA VÁMMENTES CSOMAGOK ►dán és svájci szeretetcsomagok a világ minden részébe/ Vámmentesítő jegyek (Coupon). GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden részébe. 25.000 féle gyógyszer áll ►vevőink rendelkezésére. Orvosságok óhazai receptre is. Minden gyógyszer használati utasítással lesz ellátva. Kérjen árjegyzéket. ROYAL GENERAL AGENCY Kanada legnagyobb pénzátutaló intézete. Hosszú évek óta a magyarság szolgálatában. 269 SPADINA AVE., TORONTO, ONT. (A magyar katolikus templommal szemben) Telefon : EMpire 6-7197. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el likarja adni, vagy alkatrészt I kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTÓ-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls iTel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 <>VlVWVWVWVWW*WW'( Magyar fodrász üzlet a LÍVIA BEAUTY SALON: 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 799S. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. CIMFESTÉS REKLÁMFESTÉS CSONKA TIBOR Uj telefon : RO. 6-1515 HA HÁZAT, üzletet vagy far­mot akar vásárolni vagy elad­ni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i • b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. Támogassa hirdetőinket! Westinghouse rádiók, jég-j szekrények, mosógépek ésj televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Autóját azonnal javitja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— A Kanadai Magyarság a te lapod! Olvasd, terjeszd és szerezz újabb barátokat! VÁSÁRLÁSAINÁL HIVATKOZZON LAPUNKRA Már éppen azt várta, hogy a Bpldizsár ötvenezer forint­ját, hogy üti le ötvenkettővel, mikor egyszerre meglepő for­­lulat következett be. Gáspárnak támadt egy ötlete. (Gáspár sokkal okosabb és furfangosabb volt.) Gáspárnak ugyanis feltűnt, hogy Panyókiné, a harmadik ' estvér nem mozog. Honnan van ez, miért van ez ? Hát ez •.sak úgy lehet, hogy Panyókiné nem tud semmiről s Prepe­­icza Mihály neki nem adta el a titkot. Prepelicza ebben is Járulta, hogy nagyon okos ember. Mert ha Panyókinénak is riadja vala a titkot, akkor az ő szerepe végkép lejár, így azonban a két férfi-testvér aknázván ki az üst belsejét, örö­kös adófizetője lesz, hogy a harmadiknak ne szóljon. Mindezt ekkép állítván fel elméjében Grcgorics Gáspár, nagy ostobaságnak kezdte tartani, hogy ők ketten Boldizsár­ral az egész világ hahotájára szórják oda a vagyonukat a törvénytelen porontynak a Libanonért s ezzel a harmadik testvér gyanúját is felköltik. Az bizonyos immár, hogy akár­­melyikök szerzi is meg a Libanont, a másik bajt csinál neki az üst miatt. Nem volna-e tehát olcsóbb és célszerűbb, ha kö­zösen vennék meg, közösen bontanák fel a kincset rejtő fa­lat s fékentartván a Prepelicza nyelvét, egész hallgatagon raknák zsebre a megboldogult Pál kincseit ? No már bizony, százszor okosabb lenne. Gáspár tehát egy szép napon megbékült Boldizsárral és i Sztolarik úr nagyot csodálkozott, mikor a rákövetkező napon benyitott hozzá Boldizsár úr és kijelentette, hogy vissza­veszi a szavát a Libanon megvételére nézve, meggondolta otthon, aludt rá egyet, egy kis számadást is csinált és be­látja, hogy ötvenezer forintot nem ér meg. — Semmi az — gondolta Sztolarik úr — majd megveszi I negyvennyolcért Gregorics Gáspár. Alig várta, míg találkozik vele, hogy legott felszólítsa a szerződés megkötésére. Gáspár úr azonban vállát vonogatta. — Ostobaság volt tőlem — mondá hanyagul. — Kipá­­rolgott a fejemből, mint egy rossz álom. Köszönöm, kedves Sztolarik úr, hogy mindjárt akkor nem fogott szavamon, most már bele nem megyek. Az ördögbe is, negyvennyolcezer forintért csaknem egy uradalmat lehet venni. A gyám kétségbeesett. Azt hitte, hogy a húr feszítésé­vel ő rontotta el a dolgot, érezte, hogy az egész város nevetni fogja ügyetlen sáfár kodását s szemrehányással halmozza majd el Gyuri, ha felnő. Rohant tehát Boldizsár úrhoz s fel­­ajánlta a Libanont negyvenötért, Boldizsár azt felelte kurtán, a tokáját vakargatva : — Hát bolondnak néz engem az úr ? Boldizsártól lóhalálában nyargalt Gáspárhoz : — Nem bánom no, tartsa meg a Libanont negyvenért. Gáspár csendesen rázta a fejét : — Talán csa^ nem ettem maszlagot. S most újra .megindult a licitálás, de már lefelé, kínálta harmincötért, harmincért, huszonötért, míg végre sok min­denféle herce-hurca után valahogy rá jók sózta tizenötezer forintért. Közösen vették meg s közösen Íratták a nevükre a telekkönyvben. , Aznap, mikorrátvették a gyámtól a kis házikó kulcsát bezárkóztak abba ketten, csákányokat vivén magukkal a kö pönyegjük alatt (amint az a későbbi tanúvallomásokból ki derült) s természetes, hogy mindjárt akkor felbontották a' üstöt rejtő falat, de hogy mit találtak az üstben, azt égés­­bizonyossággal sohasem lehetett megállapítani, bár éppen ez volt a főkérdés a Gregorics-pörben, mellyel egy évtizedig ve szödött a besztercebányai királyi törvényszék. A pör ugyanis akképpen kezdődött, hogy Prepelicza Mi hály egy pár hónap múlva megjelent a Gregorics-testvérék nél s részt követelt a kifalazott kincsből azzal a fenyegetés sei, hogy különben mindent elbeszél Panyókinénak. A Gregoricsok dühbe jöttek, amint meglátták. — Megcsaltál gazember ! Te is cinkosa voltál annak ; megholt zsiványnak, aki ki akart fosztani a holta után — i fattyú kölyke javára. Azt akarta, hogy drága pénzen vegyül meg a kalyibáját. Azért tettetek ócskavasat és szegeket f katlanba. Jó, hogy ide jöttél. Majd mindjárt kikapod a ré szedet a kincsből. Ezzel felkaptak egy-egy furkósbotot s piff-paff, úgy el verték a jámbor Prepeliczát, hogy az rögtön futott az orvos hoz, hadd vegyen írásbeli mappát a hátát átszeldeső kék vo nalakról, aztán futott Krekics János tyúk-prókátorhoz, írjoi egy gyönyörű panaszkodó instanciát magához a királykor-: Becsbe a Gregoricsok ellen, akik egy Észtéi kiszolgált káplárt merészkedtek így csúffá tenni. (Ha a király nem szégyenli — jegyzé meg Prepelicza a prókátornál — én ugyan nem szégyenlem, mert ketten voltak ellenem). Harmadik megtor­­’ásul pedig nyomban fogadott egy szekeret (mert nem birt gyalogolni az összetört csontjaival) s elvitette magát Va­­recskára, ahol Panyókiné lakott, elbeszélvén előtte egész őszintén mindent, elejétől kezdve egész végig. Innen kezdődött aztán r roppant Gregorics-pör Panyóki­né felperessége alatt, mely az egész felvidéket foglalkoztatta több mint tíz esztendeig. Egy légió tanút kellett kihallgatn' s az akták idők múltával hetvenhárom fontra nőttek. Panyó kiné az üst létezését, befalazását és a két Gregorics rossz­hiszeműségét bizonyította (többre nem bírta vinni), a Gre­goricsok és ügyvédjeik ellenben a halott csalárdságát vitat­ták, aki szeget és ócskavasat rakott az üstbe, hogy őket bo londdá tegye és kifossza. Minthogy a halottnak nem volt se ügyvédje, se protek­ciója, végre is ő maradt bent a csávában. De valószínű is. hogy ő csinálta a gonosz tréfát a szegekkel és ócskavasakkal: ö hagyta nekik örökül, furfangosan előre kieszelve a végze­tes port, mely csak akkor ért véget, mikor már mindegy volt, hogy ki veszti, ki nyeri, minthogy egyiknek se maradt sem­mi vagyona : az a hetvenhárom font papiros és öt-hat ügy­véd megette mindenüket. A Gregoricsok rendre elhaltak (valamennyien szegény­ségben). Hírük is egyre halványodék, csak a prókátorok em­legették néha Gregorics Pált: — Ej, ez egy roppant eszü ember volt! Hanem a vagyona hová lett, azt senki sem bírta eltalálni. Pedig volt, sok volt, de nyoma tűnt, nem lett senkié. Azaz, hogy mégis ! örököltek a mesék. Ezek rendelkez­tek vele szabadon, fogyasztották, gyarapították, tették ide, tették oda, ahova nékik tetszett. AZ ESERNYŐ KIBUKKAN Sok esztendő elmúlt, sok tutaj ment át azóta a Garamon, sok megváltozott Besztercén, de minket az összes változások közül legjobban érdekel az a kis aranybetüs táblácska a Gre­­gorics-ház folyosólyán, melyen ez van felírva : Wibra György köz- és váltóügyvéd. Megy a világ, megy, megy... a kis Gyuri fiúból hírne­ves ügyvéd lett. Bölcs megyei urak kérik véleményét, ha ta­nácsban ül, muskátlis ablakoknál szép leányfejecskék moso­lyognak, ha az utcán jár. Igazán csinos ember és sok esze van. S mi kell a világon egyéb ? Fiatal, egészséges — nyitva előtte az egész jövendő. Lehet abból valaha még talán kö­vet is. De ily messzire nem járnak előre a kisvárosi fantáziák. Ök csak egy garádicsot léptek. S mi lenne az az egy garádics, ha nem az : hogy kit fog elvenni Wibra Gyuri ? Hát biz’ ahhoz elmenne Krikovszky Katka is, pedig a legszebb lány a városban : két kézzel kapna utána a Hupka Matild, pedig ugyancsak rátartós, gúnyoros jószág. Sőt ta­lán Biky Mariska se adna neki kosarat, habár nemes leány és ötvenezer forintja van. Nagyon olcsók mostan a leányok ! De Wibra Gyuri nem gondolt mindezekre, nagyon ko­moly volt és elmélyedő. Az ismerősei mintegy érezték, hogy valami más föl a fejében, mint a többi embernek. A rendes szokás az, hogy az ember megszerzi először a diplomát, az­után irodát nyit, azután klienseket szerez s a primitív fészek egyre tágul, míg egyszer a nagy tágasságtól olyan üresnek látszik, hogy okvetlen kell valakit belehozni. Egy szép női fejecske hiányzik, vagy szőke, vagy barna. 4gy csinálja ezt a többi fiatal prókátor, akinek az Isten fölviszi a dolgát. Gyurinak esze ágában se volt. Mikor egyszer Krikovszky­­mama valami olyasféle kérdést tett, hogy mikor olvassuk már a nevét a Hymen-hírek között, valóságos méltatlanko­­iással felelte : — Bocsánat, de én nem szoktam házasodni. Valóban, ’sak egy rossz szokás, de egy olyan szokás, amelyik sehogy­­sem akar a divatból kimenni. Évezredek óta emberöltők után új emberöltők csinálják végig, panaszkodnak is miatta, va­karják a fejüket, hogy bolondot tettek, de okosabbá a világot még se teszik. Amíg szép fiatal leányok nőnek, mindig vala­kinek nőnek... Az irodája pompásan indult, a szerencse mindenünnen mosolygott feléje, de ő meglehetősen savanyú képpel fogad­ba. Dolgozott, hiszen dolgozott, de inkább megszokásból, mint ahogy az ember megmosakszik, megfésülködik mindennap, úgy végezte az ő ügyvédi teendőit. A lelke valahol másutt volt. De hol ? Ejh, hát hova szokott járni ebben a korban a lélek ? Barátjai azt hitték, hogy tudják s váltig unszolták ők is : — Mért nem házasodd, öreg ? \ — Nincs pénzem. — De hiszen éppen azért ; az asszony hozza a pénzt. (Ez i felfogás van a lateiner-világban). Gyuri a fejét rázta, szép férfias oválfeje volt, lelkes, bo­­rongós fekete szemekkel. Ah, milyen asszonyt akarhat ez ! Valami nagyralátó ter­heket véltek lappangani benne. — Mennykő nagy stréber. Sokat akar, valami na­gyot akar. Nem kellenek neki ezek a szerény polgári leánykák ! Ta­­án egy Mednyánszky vagy egy Radvánszky baronesz kóvá­­yog fejében. Egyszóval nagy stréber, olyan mint a vadszőlő, nagasra kúszik először és csak aztán kezd virágzani. Pedig ha most nősülne is, emelkedhetnék. Lám, a futópaszuly rgyütt kúszik a virágaival. .. Mind bolond beszéd ez. Nem volt Wibra Gyurinak más baja, ami az ö pályafutásának egyenletességét, egyéniségé­nek összhangját zavarta, csak az a szerencsétlen legenda az örökségről. Nem háborgatta leányarc, sem nagyravágyás, csak az a legenda. Mert legenda volt az másoknak, de őneki majdnem való­ság, mely fénylik előtte, mint a lidércfény : nem bírja sem jlhagyni, sem elérni. Fut, fut utána, a köznapi vágányból ki­­erelve, fut izgatottan, szakadatlanul, eléje botlik minden­­innen, üldözi ébren, álmában, egy hang kiált ki a falakból, rz utcakövekből : “Hiszen te milliomos vagy”. Mikor a nyo­­norult öt- és tízforintos kereseteket írja, egyszerre csak rá­­igyorognak a kacskaringós betűk : “Csapd le a tollat, Wibra Gyuri, van teneked elég kincsed, Isten tudja, mennyi kin­csed. Hagyott az apád, mert a te apád volt, neked gyűjtötte, a te jogos örökséged. Nagy úr vagy te, Gyuri és nem egy sze­gény kezdő prókátor ! Dobd a pokolba azokat az aktákat és 'áss a kincsed után. Hogy hol keresd ? Persze, hogy hol ? Hiszen éppen ez az, amiben meg lehet bolondulni. Meglehet, •ajtók ülsz, mikor fáradtan leheveredel valahova, meglehet, éppen melegszenek a tenyeredtől, mikor a kezedet megtá­masztod valamiben és az sincs kizárva, hogy soha sem talá­lod meg. Pedig milyen úr tudnál lenni ! Mennyit tehetnél az­zal a pénzzel. Négy lovon járhatnál, pezsgőt innál, inasokat tartanál. Más világ, más élet nyílnék meg számodra. Címe­res ajtóknak ezüstkulcsa megcsikordulna a lépteid neszére. És hogy ez így legyen, csak egy kis eltalálás dolga. Az elmé­nek egy szerencsés villanatja kell hozzá. . . De minthogy ez nincs, csak írd tovább, barátom, a kereseteket és exekváld nemes nyugalommal a szegény tót alpereseket. Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt va­gyon tudata. Maga is érezte ezt és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak soha se hallott volna felőle. Sokért nem adná, ha egy olyan részlet találna kibukkanni a homályból, mely kétséges­sé, sőt valószínűtlenné tenné az örökség létezését. Bárcsak előállna egyszer egy ember és így szólna : Következő számunkban folytatjuk. N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents