Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-09-17 / 36. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság cpedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. fattaeUeiK ^ C i n a d t’ i largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű antl-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti: KENBSEI F. LÁSZLÓ V. évfolyam 36. szóm. Ára : 10 Cent. Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Toronto, 1955 szeptember 17. A TORONTÓI MAGYAR HÁZ ÉS A MAGYARSÁG ÜGYE Olvasóink még emlékeznek rá, hogy többízben is foglalkoztunk a Torontó Magyar Ház ügyével. Akkor megírtuk a véleményünket az ottani állapotokról, majd később beszámoltunk a kanadai bíróságok által hozott határozatokról is. A bírói ítélet után, — amint arról ugyancsak beszámoltunk — egy békülékenyebb atmoszféra alakult ki a kizárt tagok és jelenlegi vezetőség között. Lapunk, amely kezdettől fogva a békés megegyezés támogatója volt, most is segítségére kíván lenni úgy a kizárt tagoknak, mint a Magyar Ház vezetőinek. Tesszük ezt annál is Inkább, mert közben meggyőződtünk arról, hogy sok olyan közlemény jelent meg lapunkban (a kizárt tagok aláírásával) amelynek tartalma nem mindenben felelt meg a valóságnak. Ahogy annakidején helyt adtunk hasábjainkon ezeknek a közleményeknek, most lehetőséget kívánunk adni a Magyar Ház vezetőinek is, hogy álláspontjukat kifejtsék, illetve részletesen vázolják jövő terveiket. Hisszük, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a félreértéseket tisztázzuk és megszüntessük a további vádaskodásokat. Ma, amikor a világpolitikai helyzet alakulása folytán talán rövid időn belül szülőhazánk sorsa is megváltozik, kétszeres fontossággal bír az, hogy a felszabadulás idején egységes magyarság tudjon sokat szenvedett népünk segítségére lenni. Az óhajtott magyar egységet azonban csak megbékült szívvel, gyűlölettől mentes érzéssel lehet megteremteni. Valakinek valahol egyszer már el kell kezdeni ezt a munkát. Mert azzal, hogy folyton csak beszélünk a magyar összefogásról, de annak érdekében semmit sem teszünk, sőt még arra sem vagyunk hajlandók, hogy egymás felé egy baráti gesztust tegyünk, akkor egy lépéssel sein jutunk előre. Mindegy, hogy ki, hol végzi el a maga lelkiismeretvizsgálatát és hol fog kezet azzal a másik magyarral, akit eddig még csak nem is köszöntött, talán ő maga sem tudja, hogy miért. Higyjük el, hogy nekünk semmi okunk sincs arra, hogy egymást gyűlöljük. Mert egyaránt gyarló emberek vagyunk, tele hibákkal és egyikünk sem vághatja a másik szemébe, hogy “különb vagyok nálad”. Nem vagyunk különbek, higyjék el. Mindannyian hazátvesztett, árva magyarok vagyunk, akiket a balsors ide, vagy a világ másik végére sodort. Ne higyje senki, hogy az az öregmagyar, aki harminc, vagy negyven éve él idegenben, boldogabb, mint mi vagyunk, újak. Neki ugyanúgy fáj a szive az elhagyott kis falu, vagy város után, ahol született, mint nekünk, későbben jöttéknek. Mert a ház, a vagyon, még a fényűző élet sem tudja soha pótolni a szülőhazát. Lehetünk jó kanadaiak, amerikaiak — azoknak is kell lennünk, — de a szivünkből a világ vagyona sem tudja kiölni a magyar érzést. Higyjék el kedves olvasóink, hogy ez az érzés mindannyiunk szivében benne van. Teljesen mindegy, hogy egyébként ki milyen politikai istent imád, vagy milyen felekezetnek a tagja. Csak erre a magyar érzésre hallgassunk, mikor valami szépet akarunk cselekedni. Csak ennek az érzésnek hagyjuk, hogy irányítsa akaratunkat, ne pedig a külső benyomások szerint ítéljük meg embertársainkat. Ha így cselekszünk, altkor egész biztos, hogy megtaláljuk az egymáshoz vezető utat és nem fogja többé gyűlölni magyar a magyart. Ezért akarunk módot adni a Torontói Magyar Ház vezetőinek, hogy fejtsék ki álláspontjukat, közöljék, mik az okai azoknak a cselekedeteknek, amelyek a közelmúltban kiváltották a magyarság ellenszenvét és mi ezeknek a közleményeknek helyt fogunk adni, hogy ezzel is bebizonyítsuk, hogy bennünket soha nem az elfogultság, hanem egyedül a közös magyar érdek szolgálata vezetett, hogy előttünk nem pártok, klikkek, csoportok érdeke lebeg, hanem egyedül az a cél, hogy egészséges, szeretetteljes, baráti magyar szellem alakuljon ki. KENESEI F. LÁSZLÓ. WW^AV.WA,.V//A%SW.V.V.V.SW,,.V.V.V.V^ LAPZÁRTAKOR JELENTIK A tizenkettedik órában mégis aláírtak egy részleges egyezséget Moszkvában. A nyugatnémet köztársaság és a Szovjet között helyreáll a diplomáciai viszony, — másrészről a Szovjet általános “amnesztiát” ad mindazoknak a németeknek, akiket a háborúban elkövetett bűnök megtorlásaként orosz büntetőtáborokban tartanak. Ez gyakorlatilag a német hadifoglyok hazaengedését jelenti. K saerí >»>'. <♦>-'. •» <♦> "<«< Kses >m>. ,<♦>.. >m. *♦>-:<♦>: <♦> <♦> AZ ANGOL FLOTTA EGYETLEN AKTIV SZOLGÁLATBAN ÁLLÓ CSATAHAJÓJA a 45.000 tonnás Vanguard szintén tartalékállományba került. A hajót leszerelik, legénységét pedig más szolgálatra vezénylik. A nagyhatalmak tengeri hadereje ma már nem nagyméretű csatahajókon nyugszik, s a dreadnaughtok korszaka úgy látszik lejárt. A SORREND KÉRDÉSE CIPRUS KÉRDÉSÉBEN NINCS MEGOLDÁS Amikor a század elején a francia parlamentben törvényjavaslatot terjesztettek be a halálbüntetés eltörléséről, a javaslatot ellenőrző igazságügyminiszter a következő szavakkal válaszolt : “Én magam is a halálbüntetés eltörlése .mellett vagyok. De kezdjék a halálbüntetés eltörlését a gyilkos urak !” Hasonló módon válaszolt Adenauer Moszkvában a szovjet vezetőknek, akik a Nyugatnémetországgal való normális kapcsolatok felvételét olyan sorrendben kívánták, hogy előbb álljon helyre a diplomáciai összeköttetés a két állam között, előbb kössenek kölcsönös kereskedelmi szerződéseket, s ha ez már szabályszerűen megtörtént, akkor kerülhet sorra a Szovjetben még mindig fogságban élő mintegy százezer német és egyéb hadifogoly hazaengedésére. Minden diktatúrára az a jellemző, hogy az egyén életét semmire sem becsüli, s mindazokat, akik a parancsuralmi rendszerrel bármily módon szembekerültek, lélektelen számként, érdektelen rabszolgaként kezeli. Hitler Németországában hasonló volt a helyzet. Csakhogy Nyugatnémetországban megszűnt a parancsuralmi rendszer és Adenauer nem a nemzetiszocialista diktatúra jogutóda, hanem a nyugati kultúrközösséghez tartozó Nyugatnémetország kancellárja. A Szovjet jelenlegi vezetői pedig azt állítják magukról, hogy egy demokratikus rendszer nevében beszélnek, s hogy az emberi szabadság megvalósításáért küzdenek. Ezen az alapon kívánják azt, hogy a “genfi szellem” értelmében őket a nyugati népekkel egyenrangú, “békeszerető’’ népként és demokratikus kormányként tiszteljék és becsüljék. Ezzel a szólammal hívták Adenauert Moszkvába. Ha ez így van, ha a demokratikus Németország egy állítólag demokratikus Szovjettel kell, hoyy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen : hogyan lehet a háborúban foglyujejtett katonákat még mindig több mint tíz év után rabszolgaságban tartani ? A válasz az, hogy SORRENDBEN A SZOVJETNEK KELL MINDEN VONALON megmutatnia, hogy letért a diktatúra, a tömegrabszolgaság, az emberirtás rendszeréről. Ők azok a gyilkos urak, akiknek a kezében még mindig ott a tőr. És ez ugyanígy vonatkozik a Kelet-Nyugat közötti kapcsolatok “normálissá tételére” minden vonalon. Csak HA MÁR SZABAD VÁLASZTÁSOK voltak Közép- és Keleteurópában, akkor lehet elhinni, hogy a mai Szovjet rendszer már nem ugyanaz, mint a Sztalin-féle véres, pökhendi, középkori imperialista rendszer volt. Ugyanez a helyzet a Távolkeleten. Csak a napokban érkezett újabb jegyzék Vöröskínától kerülő úton az USA külügyminisztériumához, mely szerint most már hajlandók a még fogvatartott amerikai pilótákat és 40 amerikai civil egyént szabadon bocsátani, — de választ kérnek Vöröskína amerikai elismerése kérdésében. Dulles válasza lényegében ugyanaz volt, mint Adenaueré : a sorrendet be kell tartani. ELŐBB KELL a vörösöknek megmutatni, hogy civilizált módon járnak el, csak azután lehet általános megegyezésről egyáltalán tárgyalni is. A kommunista oldal jelenlegi engedékenyebb iránya kizárólag a Nyugat hatalmas katonai fölényének és a Kelet gazdasági nehézségeinek köszönhető. Ha a Nyugat továbbra is kitart az erély mellett, ha nem tesz semmiféle konkrét engedményt papírigéretek ellenében, akkor a kommunisták előbb-utóbb rá fognak térni a gyakorlati engedményekre. Adenauer elutasító magatartása mögött nem katonai erő rejlik, hisz Nyugatnémetországnak ma még nincs katonai ereje. De a kancellár ugyanazt a helyes utat járja, mint Eden, Dulles és a többi nyugati államfő : a gyakorlati lépések sorozatát a kommunistáknak kell megkezdeniük. Ciprus szigetén az elmúlt héten folytatódtak az erőszakos jelenetek, úgy, hogy a brit kormány megerősítette a helyőrséget és a kikötőben a legerélyesebb razziát hajtotta végre, fegyverek után kutatva. A hivatalos katonai jelentés szerint egyetlen fegyvert sem találtak sehol, ami arra vall, hogy a ciprusi görög csatlakozási mozgalmat a görög kormány valóban csak szavakkal támogatja. Egyelőre Londonban folynak titkos tárgyalások a brit kormány, a ciprusi egyházfők, valamint a görög kormány megfigyelői között. A tárgyalások békés légkörét zavarják az Athénben lefolyt kisebb arányú tüntetések, de mégjóbban az Isztambulban a múlt héten lefolyt komolyméretű felvonulás, melyet a török ifjúság rendezett a görög követség előtt. Ciprus lakossága egyharmadrészben török, s maga a sziget évszázadokon át a török birodalomhoz tartozott; a lakosság többi része görög eredetű ugyan, de főleg olyan görögökből kerül ki, akik a különféle görög kormányok elől menekültek a korábbi évszázadok során. Maga a sziget sohasem tartozott a modern görög királysághoz. Miután azonban Szuez feladása után Ciprusnak döntő katonai jelentősége van a brit flotta számára, nem valószínű, hogy az angol kormány bármi olyan engedményt tenne, amely ciprusi hatalmi pozícióját csökkentené. A T O MÜ°H ÍREK Az első Kanadai Gyaloghadosztály ebben az évben atomfegyverekkel lefolytatandó hadgyakorlatban vesz részt. A gyakorlat a németországi Weser folyó völgyében, Hannovertől nem messze fog lejátszódni. Ez lesz az első kanadai katonai alakulat, amely szabályszerű atomharc-kiképzésben részesül. • • • Nagybritannia újabb atombomba-robbantásokat fog végrehajtani az Ausztrália melletti Montebello szigetcsoportban jövő április havában. A múlt évi tapasztalatok figyelembevételével a kísérleti atombombák aránylag kis-hatású robbanóanyaggal lesznek megtöltve. • • • Az atomfegyver készletek ellenőrzése gyakorlatban lehetetlen — jelentette ki egy chicagói beszámoló során az Atomtudósok Szaklapjának főszerkesztője, majd hozzátette, hogy az atombombák gyártásához szükséges készleteket igen kis helyen, észrevétlenül el lehet raktározni, ezenfelül a nukleáris anyagok az Egyesült Államokban, Nagybritanniában és a Szovjetben ma már olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy a készletek ellenőrzése kivihetetlen és hiábavaló. Az egyedüli ellenőrzési eszköz — jelentette ki a tudós — az atombombagyárak és atombombákszállítására alkalmas eszközöket előállító gyárak légi ellenőrzése, Eisenhower javaslata szerint. BETÖRTÉK A GÖRÖG ÜZLETEK KIRAKATAIT Isztambulban, a ciprusi kérdésben kitört nagyarányú török tüntetések során. Csaknem 1300 körög kereskedő szenvedett súlyos anyagi kárt és csak a rendőrség közbenlépésének volt köszönhető, hogy személyi bántalom senkit sem ért. A török parlamentben a tüntetés miatt súlyos támadás érte a kormányt, többek között a kormánypárt képviselői részéről is, amiért a tüntetést nem tudta megakadályozni. A Nagybritannia-Törökország és Görögország között Ciprus kérdésében folytatott tárgyalások egyelőre megszakadtak. A probléma azért vált súlyossá, mert mindhárom állam tagja a NATO-nak. Az UNO főtitkára hírek szerint azt tervezi, hogy a kérdést külön bizottságnak adja ki javaslattétel céljából. A KANADAI BÚZA NEMZETKÖZI PIACA Az idei búzatermelés a jelek szerint rekordmennyiségeket fog hozni, minőségben pedig meg fogja haladni az előző évekét. Ez a jelenség, amely a kanadai farmerek számára jólétet és gazdagságot kellene, hogy jelentsen, súlyos problémát okoz, a felesleges búzamennyiség eladása. Minden búzaraktározásra alkalmas tároló, raktár, zárt, vagy szabadtéri helyiség és csűr szinültig tele van még a tavalyi terméssel, sokhelyen még 1953. évi terméssel is és ma az a helyzet, hogy a búzaszállítást végző hajótársaságok egyetlen szem 1955. évi termésű búzára sem fogadnak el hajótér-előjegyzést, mert még az is kérdéses, hogy az 1954. évi termést el tudják-e ebben az évben szállítani. A fantasztikus mennyiségű búza felhalmozódása azonban elsősorban nem a hajótér hiányán múlik, hanem azon, hogy a kanadai kormány a farmerek érdekében nem hajlandó a búza árát lecsökkenteni és így versenyképes árakon piacra bocsátani a búzát. Kanada, amely eredetileg a világ legnagyobb búzakiviteli országa volt, ma az Egyesült Államok mögött erősen a második helyre szorult éspedig egyedül azért, mert az USA hatalmas prémiumot fizet a farmereknek a búzáért, ami magyarul azt jelenti, hogy az amerikai kormány versenyképes, olcsó áron adja el a búzát az exportpiacon és az árkülömbséget a saját zsebéből fizeti meg a farmernek. A farmer több dollárt kap a búzáért, mint amennyit a külföldi vevő fizet. Az USA-nak a maga 170 milliós lakosságával érdemes fenntartani ezt az abnormális helyzetet, mert a farmerek vagyona, munka ereje és szavazatai nélkül az amerikai belpolitika alapjaiban rendülne meg, s a jelenlegi hosszantartó prosperitásnak vége szakadna. Az a prémium, amit a kormány a farmereknek fizet, tulajdonképen egy hatásos gyógyszer, amelynek árát az egész amerikai lakosság fizeti, saját egészségének fenntartása érdekében. Ugyanezt a rendszert Kanadában nem lehetne bevezetni, sem fenntartani, mert azon tönkremenne az egész nemfarmfer lakosság. Két megoldás van tehát : az egyik a mostani helyzet fenntartása, a másik a búza árának a nemzetközi szabadkereskedelem piaci áraihoz való igazítása. A jelenlegi helyzetben a kormánynak az a politikája, hogy az eladatlan búzamennyiségeket mindaddig raktározni kell, míg egy általános rossz termés, valamilyen katasztrófa, vagy háborús hírek nem idéznek elő ismét hatalmas keresletet az egész világon, s majd akkor Kanada lesz az az ország, amely óriási búzaraktáraival és utolérhetetlen minőségű terményeivel az egész világon diktálni fogja az árakat. Hogy ez a “katasztrófára való támaszkodás” politikája a távolabbi jövőben beválik-e vagy sem, az kérdéses ; annyi azonban bizonyos, hogy ha nem áll elő rövidesen ilyen nemzetközi kereslet, akkor a kanadai farmerek — s velük együtt a kanadai mezőgazdasági géptermelés — súlyos nehézségek elé kerülhetnek. A másik megoldás, amelyet szakemberek és politikusok egyre j óbban sürgetnek, a kanadai búza mesterséges árának megszüntetése, azaz a felhalmozódott búzamennyiségnek a nemzetközi kereslet-kínálat szerint kialakult áron való eladása. Ennek a megoldásnak két hatalmas hátránya van : az egyik az, hogy a farmerek azonnal bizonyos veszteséget szenvednének (amit azonban végeredményben elkerülni úgysem tudnak) mert a búzát olcsóbban kellene eladniuk, mint ahogy arra számítottak. Persze itt meg kell jegyeznünk, hogy jobb valamit olcsón eladni, mint eladatlanul raktáron tartani. A másik hátrány az, hogy ebben az esetben Kanada súlyos gazdasági harcba keveredne az USA-val, holott — mint azt Pearson külügyminiszter épp a napokban fejtette ki — Kanada külpolitikájának legfontosabb része éppen az Egyesült Államokkal való elválaszthatatlan együttműködés. Az ezévi búzatermelés végleges felvétele után fogjuk látni, hogy a kormány melyik megoldást választja ebben a kérdésben, amely oly szorosan érinti az egész kanadai magyar lakossággazdasági boldogulását. A FRANCIÁK ERÉLYES LÉPÉSE AZ ALGÍRI KOMMUNISTA LÁZITÓK ELLEN A francia rendőrség már régóta gyanítja, hogy a legutóbbi algíri szélső nacionalista lázadás mögött Moszkva keze húzódik meg. A múlt héten egy francia katonaság elleni kődobálásos tüntetéssel kapcsolatban megtalálták a közvetlen összefüggést a lázadók és az algíri kommunista pártközpont között. Az algíri hatóságok egy órán belül törvényen kívül nyilvánították a kommunista pártot, s további egy órán belül elkobozták a helyiségeit és birtokba vették készleteit, amelyek között megtalálták a nacionalista lázadással kapcsolatos titkos iratokat és nagyszámú fegyvert is.
