Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-09-03 / 34. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

Authorized as Second Class Mail

(fanaeUcut

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto.

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at

362 Bathurst St., Toronto

V. évfolyam 34. szám.

Ára : 10 Cent..

Toronto, 1955 szeptember 3.

A LESZERELÉS

Mindenki, aki valaha katona? alakulatnál szolgált, emlékszik arra a furcsa érzésre, ameiv akkor fogja el az embert, mikor éveken, vagy hónapokon át viselt oldalfegyverét beadja a raktárba, s utoljára viseli azt az egyenruhát, amely hosszií időn át annyi büszkeséget és annyi szenvedést jelentett a számára. Abba a nagy örömbe, amelyet a korlátoktól mentes szabad civil élet jelent a katonai fegyelem szorítása után, keserű csöppként vegyiül bele egy bizonytalansággal teli érzés, hogy nincs többé rajtunk tekintélyt és hatalmat parancsoló uniformis, félelmet és tiszteletet parancsoló fegyver, legfőképpen pedig, hogy nincs többé meghatározott álállandó foglalkozás és programúi.

Ha más keretek között is, de lényegében hasonló gondolatokat ébreszt a leszerelés kérdése azokban az államférfiakban is, akik ma New Yorkban az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottságában megkezdték a genfi konferencia alapelvei figy elembevételével az általános leszerelés részleteinek megbeszélését.

“Genf szelleme^ uralkodik a megbeszélések felett” — így jellemzi az amerikai sajtó ezeket a tanácskozásokat, amelyeken nemcsak a Genfben résztvett négy nagyhatalom, hanem az UNO többi tagja is résztvesz. “Genf szelleme” nem jelenti azt, hogy a szembenálló felek között megegyezés áll fenn, akárcsak az alapelvek tekintetében is ; ellenkezőleg, úgy7 az USA, mint Nagybritannia, a másik oldalon pedig a Szovjet ragaszkodnak azokhoz az egymástól eltérő ajánlatokhoz, melyeket Genfben nagy vonalakban már előterjesztettek ; a genfi szellem azonban azt jelenti, hogy békés, őszinte és megértő modorban, a megegyezés határozott céljával folytatják a megbeszéléseket, anélkül, hogy propagandaszólamokat, politikai frázisokat hangoztatnának, vagy7 hogy elvi ellentétek miatt dolgukvégezetlenül elhagynák az üléstermet.

A három egymástól eltérő leszerelési ajánlat röviden a következő :

1. USA : Minden régi és uj harceszköz részleteinek kölcsönös és állandó közlése ; egymás katonai erejének állandó és korlátlan ellenőrzése levegőben és a földön.

2. Nagybritannia : Kölcsönös katonai kiürítés a Vasfüggöny7 mindkét oldalán meghatározott szélességben, korlátlan légi ellenőrzés, nemzetközi ellenőrzés egyes stratégiailag fontos pontokon.

3. Szovjet : Az atomfegyverek gyártásának azonnali abbahagyása, az atomfegyverek fokozatos megsemmisítése, ezután a szárazföldi hadseregek lépcsőzetes csökkentése, nemzetközi ellenőrzés, de csak meghatározott pontokon és meghatározott időközökben.

Az ajánlatok részleteivel e helyütt helyszűke miatt nem foglalkozhatunk, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a részletek kötetekre terjednek ki az UNO leszerelési bizottsága előtt.

A három nagyhatalom által kitűzött POLITIKAI előfeltételek, amelyek megvalósítása nélkül a leszerelési egyezséget — ha egyáltalán létrejön — egyik fél sem fogja megvalósítani, majd októberben Genfben fognak tárgyalás alá kerülni. így a Ne w York-i leszerelési konferencia tulajdonképen előre ivás a medve bőrére és lehet, hogy még megegyezés esetén is teljesen hiábavaló lesz, mert esetleg nem fogják végrehajtani a határozatokat. De mégha soha nem is kerülne végrehajtásra az, amit a leszerelés ügyében Cabot Lodge USA-delegátus, Nutting brit államminiszter, Moch francia delegátus és Sobojev Szovjet kiküldött közösen elhatároznak, akkor is világjelentőségű maga az a tény, hogy tíz évvel az atombomba feltalálása után már konkrét formában, a zöld asztalnál és nem a csatatereken keresnek megoldást a nagyhatalmak, mert ez azt bizonyítja, hogy a mai politikusok — bármennyi jogos kritika is érje őket — tudatában vannak annak, hogy MINDEGYIK SZEMÉLYESEN FELELŐS AZ EGÉSZ FÖLD LAKOSSÁGÁNAK FENNMARADÁSÁÉRT.

Csak örülhetünk annak, hogy a fegyverkezés nemzetközi megszüntetésének részleteiről tárgyalnak, még mielőtt annak politikai feltételei megvalósultak volna, mert ez azt jelenti, hogy bármilyen nehéz, vagy akár lehetetlen a politikai béke megvalósítása, — a nemzetközi problémákat egyik fél sem fogja váratlan fegyveres támadással egyoldalűlag megoldani próbálni. Mert igaz ugyan, hogy a politikai hatalom birtokosának joga van parancsot adni a hadsereg számára, de ha a hadsereg már előre tudja, hogy akaratát nem képes az ellenfélre ráerőszakolni, akkor a háború materálisan és lelkileg lehetetlenné válik. Ezekután a nemzetközi problémákat csak alku formájában, kölcsönös engedékenység alapján lehet megoldani és éppen ez a leszerelési tárgyalások fő jelentősége.

De a leszerelésnek, a fegyverek elraktározásának nyo. mában fel fog lépni — mert nem is lehet máskép — az a lelki ür, amely a leszerelt katonára oly jellemző. A nagyhatalmak nem fognak tudni mit kezdeni a budget-bói hirtelen kieső számtalan billióval, a hirtelen felszabaduló számtalan millió

egészséges felnőtt férfivel, a megnővekedett civil termelőerővel. Hosszú évekig, talán évtizedekig tartó bizonytalanság fogja követni a nemzetközi leszerelést, amelynek során a világ legkülönbözőbb részein gazdasági nehézségek, pénzügyi kiegyensúlyozatlanság, szociális problémák fognak fellépni és sok országban — legelsősorban a kommunista országokban — mélyreható belpolitikai rendszerváltozásoknak kell bekövetkezni. Ezek a belső megrázkódtatások végeredményben az emberiség eddig legszebb korszakának, az atomkorszaknak a születését jelzik és minden kétséget kizárólag egy sokszorosan boldogabb világhoz vezetnek el, — de azoknak a politikusoknak a számára, akik MA KÉNYTELENEK a leszerelés kényes kérdéséhez nyúlni, helyi és időleges nehézségek egész sorozatát jelentik.

Ezért van az, hogy a leszereléssel foglalkozó konferenciák résztvevői mindvégig bizonytalan lélekkel, lelkesedés nélkül fognak tárgyalni, hiszen előre olyasféle szerepre szánták el magukat, mint a szótár-író, akit soha nem ér dicséret azokért a szavakért, amit bevett a szótárba, de annál több kritikát kap azért a néhány szóért, amit esetleg kihagy.

DR. PANGLOSS.

EISENHOWER

KOMOLY FIGYELMEZTETÉSE---------------o--------------A józan világ már régóta feszülten várta, mikor fog az elnök programmot adni az októberi genfi külügyminiszteri tanácskozásra. Növekvő aggodalommal láttuk, hogy a négyhatalmi megbeszélések során keletkezett békésebb légkörben a semleges, valamint a kommunistabarát sajtó mindenütt úgy tüntette fel a világhelyzetet, mintha az -USA, illetve a nyugati hatalmak egyszerűen tudomásul vették volna azt, hogy a hidegháborút felszámolják, illetve kelet és nyugat között békés, sőt baráti kapcsolatokat létesítenek, anélkül azonban, hogy a jelenlegi — tarthatatlan — politikai helyzet megváltoztatását követelnék a Szovjettől. Szakkifejezéssel élve : a Status Quo fenntartása érdekében a nyugati hatalmak baráti kapcsolatokat építenének ki a Szovjettel.

Tudvalevő, hogy a genfi Négy Nagy találkozásán mindössze az történt, hogy a felek leszögezték álláspontjukat és kölcsönösen kijelentették, hogy a hidegháború felszámolását óhajtják. Ha ezt a kommunisták úgy magyarázták, hogy az USA mindenbe beleegyezik, csakhogy béke legyen, most megkapták a hideg zuhanyt.

“Semmiesetre sem engedünk egyetlen lépést sem három fő programm-pontunkból — jelentette ki Eisenhower legutóbbi beszédében, — amelyek

a. ) Németország egyesítése ;

b. ) <a rabnemzetek felszabadítása ;

c. ) a kommunista propaganda teljes megszüntetése a nyugati országokban”.

Hozzátette, hogy Dulles külügyminiszter ilyenirányú utasítással fog az októberben kezdődő genfi külügyminiszteri tárgyalásokra utazni.

Eisehhower figyelmeztetése egyformán szól a vörösökhöz és a szabad nemzetekhez. Minthogy a békülékeny hangú politika ezidőszerint nem a nyugat, hanem a teljesen legyengült szovjet részéről indult ki, természetes volt, hogy a nyugati közvélemény úgy érezte, hogy ezúttal a kommunisták tettek egy lépést a világbéke felé. Ez igaz is, mert hiszen azon a hangon, azokkal az eszközökkel, abban a hangulatban, amely a kommunista politikát egészen 1955 tavaszáig jellemezte, még csak tárgyalni sem lehet. De azt hinni, hogy egy barátságos mosoly, jólhangzó nyilatkozatok, vagy jelentéktelen kereskedelmi lehetőségek kedvéért az USA — és a többi nyugati hatalom — lemond a világ szabaddá tételére irányuló feladatáról, lemond a békeszerződések tisztességes betartásáról, — az naivság volt mindkét oldalon. Naiv, ostoba gondolat volt a szovjet jelenlegi kistehetségű mellékutcapolitikusai részéről. De még naivabb volt azok részéről, akik a négyhatalmi találkozó után a szokott siránkozásba kezdtek, hogy “íme, már megint elárult bennünket a nyugat”.

A legújabb Eisenhower beszéd tehát elsősorban ezeknek a kishitűeknek szól. De talán méginkább szól a németeknek, akik — s ez Adenauer államférfiúi bölcsességére jellemző, óvakodtak attól, hogy Genf után elhagyottnak, elárultnak érezzék magukat csak azért, mert Németország egyesítése még mindig nem született meg. Adenauer szeptember elején Moszkvába utazik, s mint már korábban jelentettük, nem kulturális és kereskedelmi ügyekről, hanem Németország egyesítéséről fog tárgyalni. Eisenhower beszéde után most azzal a tudattal utazhat el, hogy az USA, a többi nyugati hatalmak, s az UNO többsége akarja és keresztül is fogja vinni Németország egyesítését.

Nekünk és a többi rabnemzet száműzött fiainak pedig újra reményt ad az Eisenhower-beszéd. Ma már félreérthetetlenül tudjuk, hogy a nyugati világ határozott célja, megalkuvást nem ismerő békefeltétele — egyebek között — hazánk felszabadítása. A cél még messze van, de az eredmény biztos.

A KÖZELKELETI BÉKE MEGVÉDÉSÉRE

Dulles, USA külügyminiszter három pontból álló ajánlatot tett Izraelnek és az arab államoknak. Az USA hajlandó fegyveres erővel garantálni az arab-izraeli határt, hajlandó segítséget nyújtani Izraelnek, hogy a 900 ezer arab menekültnek járó, s az UNO által elrendelt segélyt megfizethesse, továbbá hajlandó külön anyagi segényt nyújtani abból a célból, hogy öntözési művekkel termékenynyé tegyenek egy hatalmas sivatagot. Dulles kijelentette, hogy az USA kormánya azt reméli, hogy a praktikus problémák megoldása után idővel az érzelmi kibékülésre is sor kerül majd.

A HIMALÁJA REJTELMES EMBERSZERÜ VADÁLLATA

a ‘“yeti”, másnéyen “rettenetes hóember” lassan bevonul a természetrajzkönyvekbe, mint ritka, de kétségtelenül létező emberszabású majomfajta. Mr. Stobart, egy ciprusi származású angol mezőgazdasági gépszakértő, aki most Torontóban tartózkodik, hat hónapot töltött a Himalájában egy expedíció élén, csak azért, hogy a rejtelmes állatfajtára vonatkozó legendákat tanulmányozza, s ha lehet, az állat egy példányát magával hozza. Ez utóbbi kisérlet nem sikerült, de a yeti-ről annyi pontos leírást kapott — nemcsak a bennszülöttektől, hanem európaiaktól is — annyi lábnyomot fotografáltak le, hogy Stobart szerint nem lehet többé vitatni, hogy a rettenetes hóember valóban létező lény éspedig vörösesbarna, emberszabású ismeretlen majomfajta, amely 6-7000 méter magasságban, a gleccserek szakadékaiban él.

KISÉRTET-HAJÓT TALÁLT EGY KALÁSZ---------o--------A történészek szerint, lehet, hogy egy Georgian Bay-i halász megtalálta a Nagy Tavak kisértet-hajóját, Sieur de la Salle bárkáját, a “Griffin”-t, amely közel háromszáz évvel ezelőtt veszett el.

Sok régészeti és történelmi társulat próbálta már régóta megtalálni a “Griffin”-t, az első hajót, amely áthaladt az Erie, Huron és Michigan tavakon.

Még mindig titokban tartják annak a kis tengeröbölnek a helyét, ahol a hajó maradványait megtalálták, a Georgian Bay-ben. Mindössze a 40 láb hosszú hajóborda maradt meg amelybe valamikor 35 borda illett. A hajó orra és fara, amelyek a hajóbordához vannak még mindig kapcsolva, viszonylag jó állapotban vannak.

ÜT A TENGEREN AT------------o------------Nemrégen fejezték be Kanada egyik legjelentősebb mérnöki teljesítményét — a Nova Scotia-i szárazföld és a Cape Breton sziget közti országutat, amely 24 millió dollárba került. A kapcsolatot eddig a sziget és a tartomány szárazföldi része közt négy komp tartotta fönn, kettő a gyalogosok és gépkocsik, kettő a vasúti szerelvények számára. Ezek a kompok a szárazföldi Mulgrave és a szigeti Point Tupper közt közeledtek. A két falu afölötti sajnálkozásában, hogy elveszítette kompjait, nem vett részt az uj összekötő út megnyitásának ünnepségein.

Az uj út “'S” alakú, 4.300 láb hosszú, 217 láb mély és a tetején 80 láb széles. Építéséhez 10 millió tonna sziklát kellett eltávolítani robbantással a Cape Porcupine hegység felszínéről, — hogy azzal feltöltsék a csatornát. Hegy a hajózás átmehessen a csatormán. 820 láb hosszú és 32 láb mély zsilipeket j énítettek az uj útba. Ezekre azért volt szükség, mert a csatorna érős dagály-áramlatai miatt a hajók nem használhatták volna az i út keskeny nyílását amikor teljes mértékű j az apály, vagy dagály.

CIPRUSZ KÉRDÉSÉBEN HÁROMHATALMI ÉRTEKEZLET NYÍLT MEG LONDONBAN------------0------------A brit, görög és török kormány fog tárgyalni a jelenleg még brit gyarmati státussal rendelkező Ciprusz 500.000 lakójának önállósági törekvéseiről. A brit javaslat azt kéri, hogy a görögök álljanak el a ciprióták függetlenségi mozgalmainak támogatásától. A törökök, — akik a lakosság egynegyedét teszik ki, — tiltakoznak minden Görögországhoz való csatlakozási mozgalom ellen.

MEGADTÁK MAGUKAT AZ ÉSZAKAFRIKAI _ LÁZADÓK---------—0-----------A marokkói Oued Zemből érkezett jelentések szerint 4.000 főnyi berber hegyilakó, akik a múlt vikend véres lázadásának előharcosai voltak, s Oued Zem faluban ötven európait bestiális módon meggyilkoltak, hat nappal később feltétel nélkül megadta magát a francia hadseregnek. Antoine Franchi, parancsnok a következő, szavakat mondotta a hangszóróba : “Körül vagytok véve tüzérséggel, csapatokkal és repülőgépekkel, amelyek porrá zúznak valamennyieteket, ha nem adjátok meg magatokat. Én parancsolok, s ha nem engedelmeskedtek, egyetlen ember sem számíthat kegyelemre”.

Mintegy 12.000 berber hegyilakó adta meg magát feltétel nélkül, majd tovább hallgatta a katonai kormányzó súlyos szavait : “Húsz éve harcolok már lázadók ellen, mint egyik harcos a másik ellen. De amit itt tettetek, az nem harcosnak, hanem sakáloknak a műve volt. örökké megbecstelenítettétek harcos hírneveteket. Ezt főleg asszonyaitoknak köszönhetitek, akik titeket felizgattak az esztelen mészárlásra. Ha még egyszer ártatlanok ellen fegyvert ragadtok, se titeket, se asszonyaitokat nem fogjuk kímélni”.

FARSANGI ÁLARCCAL MULATTATTA A

kiállítás közönségét

három fiatal suhanc. Néhány perccel később az álarc jótékony védelme alatt pisztollyal megtámadtak és birtokukba vettek egy kiállítási postakocsit és 870 dollár készpénzzel eltűntek. A nyomozás folyik, de eddig csupán az eldobott álarcokat találták meg. ------------------------o-----------------------A HONG-KONGI KÁPLÁR SZERENCSÉJE---------O--------A kínai szárazföld tőszomszédságában fekvő Hong-Kong angol protektorátusban teljesített őrszolgálatot William Harries brit királyi káplár, aki két évvel ezelőtt puszta időtöltésből földtannal kezdett foglalkozni. Kirándulás közben egyik ritka fémnek, a berylliumnak egy telérj éré bukkant. A beryllium nemcsak ritka, hanem az atombontásnál nélkülözhetetlen anyag. Az eredmény : a bányakutatási jog kereken egymillió dollárt hozott készpénzben a szemcsés káplárnak. Néhány kilométerrel arrébb, vöröskínai területen talán a fejét vették volna, hogy hallgasson a felfedezésről.-------------------------o-----------------------KÉTÉVES VILÁGKÖRÜLI PROPAGANDA UT KANADA

NÉPSZERŰSÍTÉSÉRE---------0--------Torontó és Montreál leggazdagabb üzletemberrel finanszírozzák egy háromtagú expedíció költségeit, amely a világ 75 országát fogja bejárni, hogy Kanada kulturális kapcsolatait mindezen országokkal szorosabbra fűzze. Az expedíció egyúttal feladatául tűzte ki, hogy minden egyes országban tanulmányozza a száműzöttek és DP-k problémáit.