Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-08-13 / 31. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. fauMulitut '%u«tqwUa*t& Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto V. évfolyam 31. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955 augusztus 13 GENF UTÁN... A Négy “Nagy” genfi konferenciája, amelytől a világ a hidegháború megszüntetését, a Kelet és Nyugat közötti barátság valamilyenformában való helyreállítását várta, s amelytől a rabnemzetek a felszabadulást várták, — végétért. Végétért anélkül, hogy a négy államfő bármilyen konkrét kérdésre nézve megállapodást kötött volna, anélkül, hogy a világfeszültség enyhítésére bármilyen közös elvi nyilatkozatot tettek volna. Az egyetlen konkrétum az volt, hogy a négy nagyhatalom külügyminiszterei októberben újra összeülnek, hogy részletes terveket adjanak át egymásnak Németország egyesítése és a kölcsönös leszerelés végrehajtása kérdésében: Azok tehát, akik azt remélték, hogy Genfben egyszerre meg fog nyílni a Mennyek kapuja, — s hogy Németország egyesítése, majd hazánk felszabadítása hónapokon belül az egész világ osztatlan tapsai mellett meg fog történni, — csalódtak. De ugyanannyira csalódtak azok is, akik azt hitték, hogy a genfi konferencián az unalomig megszokott, régi, merev propagandajáték fog megismétlődni, amely után a problémáknak csak egyetlen megoldása következhet : a háború. Mert Genfben konkrété nem történt semmi, — de általános!ságban óriási lépéssel közelebb jutottunk a világ békéje és a világ szabadsága felé. A konferencia első három napja konkrét javaslatok megfogalmazásával és benyújtásával telt el. Mint lapunkban már annakidején beszámoltunk, a főkérdés Németország egyesítése és az európai leszerelés volt. Az amerikai álláspont szerint legelőször Németországot kell egyesíteni, aztán lehet leszerelésről tárgyalni, — a rabnemzeteket fel keli szabadítani, azután lehet a NATO megszüntetéséről beszélni. Az angol álláspont szerint a Vasfüggöny mindkét oldalán katonamentes zónát kell felállítani. Az orosz álláspont szerint előbb a NATO-t kell felszámolni — a keleti védelmi szerződéssel egyidejűleg — s csak azután lehet Németország fokozatos egyesítéséről tárgyalni. Ezekben a kérdésekben a genfi konferencia csak egyet hozott : a tárgyalási készséget. Az államfők megbízták a külügyminisztereket, hogy javaslataikat részletesen dolgozzák ki. Következni fog tehát ez év októberétől kezdődőleg egy konferencia sorozat, melynek célja, hogy lassan, apró részletenkint ki lehessen küszöbölni a Kelet és Nyugat között Európában fennálló ellentétek egy részét. Ezek között feltétlenül elsőrendű szerepet játszik a rabnemzetek teljes, vagy részleges felszabadításának kérdése is, valamint például a Vasfüggöny mögül való kiutazás megengedése és egyéb ilyen problémák. Minderről hónapokig, vagy évekig tartó bonyolult viták következnek, de abban az egyben feltétlenül megállapodott a négy államfő — mégha írásbeli szerződést nem is kötöttek, hogy a főcél : a problémák megoldása, nem pedig a merev, hidegháborús magatartás állandósítása. De a konferencia igazi, érdekes és döntő kijelentése az értekezlet negyedik napján hangzott el, Eisenhower szájából. Eisenhower, aki előzőleg három napon át kevés sikerrel próbálta meggyőzni az orosz delegációt arról, hogy a NATO nem forral ellenséges terveket a szovjettel szemben, s hogy az amerikai haderő nem követ támadó célokat, a következőket mondotta : “Uraim. — és most elsősorban a szovjet képviselőkhöz szólok — felkutattam szivem és agyam mindén zugát, hpgy valami olyat mondhassak, amely mindenkit meggyőz arról, milyen nagy őszinteséggel kívánják az Egyesüli Államok a leszerelés ügyét megoldani. Szavaimat elsősorban a Szovjethez intézem, mert köztudomás szerint a mi két országunk van birtokában olyan erejű és olyan tömegű fegyvereknek, amelyek úgy egymással szemben, mint a világ többi népe között azt a jogos félelmet kelti, hogy a mi országaink képesek egy romboló hatású meglepetésszerű támadás végrehajtására. Ezért azt ajánlom, tegyünk egy praktikus lépést éspedig azonnal. Bocsássuk egymás rendelkezésére valamennyi katonai berendezésünk, harceszközünk, katonai szervezetünk összes tervét. Engedjük meg kölcsönösen egymásnak, hogy katonai berendezéseinket a másik fél a levegőből tetszése szerint ellenőrizhesse. S ez az ellenőrzési mód legyen csupán a kezdet”. Eisenhower szenzációs ajánlatát síri csend követte. A szovjet delegáció nem válaszolt a konferencián. (Csupán most, a konferencia után tíz nappal érkezett meg a szovjet válasza erre az ajánlatra. A válasz, természetesen elutasító volt, éspedig azzal az indokkal, hogy azt praktikusan végrehajtani nem lehet, mert mindkét ország területe oly óriási, hogy az ellenőrzés lehetetlen). A konferencia ötödik és hatodik napján ismét Eden volt a vezérszónok. Híven a brit külpolitika elveihez, nem kívánt átütő erejű sikert elérni, hanem korlátolt célokat tűzött ki maga elé. Visszatért a konferencia első napján tett ajánlatához, az Európában felállítandó “demilitarizált zóna” gondolatához. A terv. mint ilyen, szintén nem került elfogadásra, de az októberben összeülő külügyminiszteri értekezlet elsősorban mégis a Vasfüggöny oldalon lévő országok katonai erejének csökkentéséről fog tárgyalni. Ennyiben tehát Eden terve — legalább részben — végrehajtásra fog kerülni. A zárókommüniké óvatos szavakban megállapította, hogy a négy államfő megegyezett abban, hogy a világbéke fenntartása céljából mindkét oldalon csökkenteni kell a katonai készültséget, — valamint, hogy Németország egyesítése és az európai béke között közvetlen összefüggés áll fenn. Bejelentette továbbá a zárókommüniké, hogy a Genfben elhangzott minden javaslatot az októberben összeülő külügyminiszteri értekezlet fog részletesen letárgyalni, a leszerelésre nézve tett ajánlatok pedig augusztus végén az UNO leszerelési bizottsága elé kerülnek további tárgyalásra. A genfi konferencia legnagyobb konkrét eredménye az a barátságos, szinte azt lehetne mondani, baráti hang, amelyen a tárgyalások folytak, valamint az az őszinteség és formamentes, közvetlen modor, amelyben a felek érintkeztek egymással. A konferencián résztvevő diplomaták a páncélozott, lefüggönyzött autók helyett egyszerűen elvegyültek a tömegben, a résztvevők és feleségeik baráti vacsorákat, teákat adtak egymás tiszteletére, mosolygó, közvetlen fotográfiákat készítettek magukról és egymásról — és kölcsönösen meghívták az érdeklődőket saját országaikba, hpgy ott közvetlenül szerezzenek benyomásokat a Vasfüggöny két oldalán uralkodó állapotokról. Jellemző volt a Szó ..•••* legke-, ményebb, legöregebb diplomatájának, Mólót óvnak egyik kijelentése : “öreg ember letterr — mondotta — és azt akarom. hogy az egész világ, Amerikát is beleértve — úgy emlékezzék rám, mint valakire, aki nem csak “nem-et” mondott egész életén át”. Végül a konferencia egyik kimagasló tényeként kell elkönyvelnünk azt a nagyszerű szerepet, melyet Eisenhower ezen az értekezleten kapott. íke most már nemcsak mint az amerikai nép vezetője, hanem mint a világ közvéleményének hangadója tündököl. Beszédeinek keresetlen modora, meggyőző magatartása nagyszerű képet adott az amerikai átlagpolgár jóindulatú, magabízó, lelkes és barátságos alakjáról. A genfi konferencia óta nemcsak Eisenhower legközelebbi megválasztása látszik biztosítottnak, hanem az is. hogy az ő személye mindenkor alkalmas lesz a kelet-nyugat közötti ellentétes kérdések megtárgyalásánál a békés, barátságos modor biztosítására. «ooc-sococooc-moooqoooooooooc-soooooocooooococooocooooocc-oococ-dooo: TITÓT SZEMELTÉK KI RÁKOSI HÓHÉRÁNAK?--------------0--------------nem változtat semmit, ez esetben mind a magyar, mind a csehszlovák bolsevista sajtó kihagyta a magyarországi és a csehszlovák kommunista vezérek ellen intézett támadást, s a beszédet a Tass ügynökség nyomán e mondatok nélkül közölte le. Tito marsall karlováci nagy beszédében, július 27-én, rendkívül éles támadást intézett “csehszlovákiai és magyarországi vezetőemberek” ellen, “ők a felelősek, — mondotta Tito — azoknak a férfiáknak üldöztetéséért, bebörtönzéséért és meggyilkolásáért, akik előnyben részesítették a jóviszonyt Jugoszlávia és a Szovjetunió között”. Beszéde további részében a jugoszláv államfő azt állította, hogy ezek a Jugoszlávia ellenes elemek, akiket súlyos felelősség terhel a Szovjetunió és Jugoszlávia közti jóviszony megbomlásáért, inkább Sztálin eredeti vonalát követik, mint Nikita Kruscsevét, az orosz kommunista párt vezéréét és a többi szovjet vezérét. Nagyon figyelemreméltó, hogy Tito beszédét teljes egészében publikálta a szovjet Tass hírügynökség. Annak ellenére, hogy máskor a Tass ügynökség közlésein a csatlós sajtó soha A New York Times, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung majdnem teljesen egybevágó értelmezése szerint : Tito beszéde elsősorban Rákosiék ellen irányul, s miután a Tass ügynökség az ellenük intézett támadást is leközölte, nyilvánvaló, hogy Tito támadása a szovjet vezérek hallgatólagos beleegyezésével történt. Emlékezni kell arra, hogy Rákosi és közvetlen köre, a híres “ötösfogat” tagjai támadták, az egyetlen Vas Zoltán kivételével, a legélesebben Titót. Rákosi, Gerő, Révai és Farkas Mihály 1951- 52-es beszédeiben csak úgy hemzsegtek az amerikai jelzők Titóra alkalmazva : “gyilkos, haramia, bandita, alávaló, amerikai ágens, imperialisták láncos kutyája” stb. A jelek azt mutatják, hogy a Tito beszéd és annak leközlése a Tass ügynökség által a Rákosi éra lélekharangjának első szava. HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL .... ___ ______ __ V.W ’ VÖRÖSKÍNA IS...--------0--------A kommunisták jelenlegi “komolyabb ’ jellegű békeoffenzívájával kapcsolatos az a hír, hogy most már Vöröskína is közvetlen tárgyalásokba kezdett az Egyesül* Államokkal. A kommunisták részéről a varsói kínai követ Wang-P n-Nan vesz részt az értekezleten, melynek színhelye ugyancsak Genf. Az USA képviselője Alexis Johnson, prágai nagykövet. A vörösök mindenekelőtt azzal mutatták ki jószándékukat, hogy bejelentették, hogy a kémkedés címén elitéit és még Kínában maradt 11 amerikai pilótát, valamint 40 amerikai polgári személyt szabadonengedték. Mialatt a konferencia folyt, az amerikaiak valóban elérték Hong Kongot, ahonnan rövid kórházi vizsgálat után szülőhazájukba repültek. Az értekezlet valódi célja természetesen, mint mindig. Vöröskína felvétele az UNO-ba, illetve legalábbis a Mao-Ce-Tung-féle kormány hivatalos amerikai elismerése. Cserében úgylátszik, hogy a kommunisták hajlandók volnának — legalábbis egyelőre — lemondani Formózáról. Egyelőre még sem a vörösök nem mondtak le hivatalosan formózai terveikről, sem az USA nem tett Vöröskína elismerésére vonatkozó kijelentéseket, de maga az a tény, hogy most elsőízben tárgyalnak a zöld asztalnál a kommunista Kína és az Egyesült Államok képviselői, máris a kínai vörös uralom de facto elismerését jelenti, aminek logikus folytatása csak egy lehet : Vöröskína elismerése, s később az UNO- ba való felvétele. Ezért a ma már valószínűnek látszó engedményért Vöröskína igen komoly árat fog fizetni. Mindenekelőtt feltétlenül le fog mondani Formózáról, ahol a Csiang-Kai-Sek kormány valamilyen formában mint második kínai birodalom tovább fog működni, s ellenállhatatlanul fogja vonzani a szabadságra áhító kínaiakat a szárazföldi óriásbörtönből. Ha ilyenmódon “két Kína” lesz, azok csak úgy lesznek képesek békében élni, ha egymás ellen lemondanak minden akcióról, s elfogadják az USA és a Szovjet errevonatkozó ellenőrzését. Mindez csak úgy lehetséges, ha Vöröskína teljes mértékben aláveti magát az UNO hatáskörének, mint annak leendő “békés szándékú” tagja. Ez pedig azt jelenti, hogy adott esetben az UNO keretein belül vagy a Szovjet fog az USA-val együtt békét parancsolni Vöröskínának, — vagy nyílt ellentétre kell, hogy kerüljön a sor a Szovjet és Vöröskína között. A távoli eredmény tehát mindenképen az lesz. hogy — ha Vöröskína elfogadja a Formózáról való végleges lemondás és a “két Kína” elvét — ezzel a Szovjet—Vöröskína közötti érdekbarátság meg fog gyengülni. 1 Könnyen lehetséges, hogy éppen emiatt mégsem jön létre a “nagy egyezség” Vöröskína és az UNO tagállamai között. Azonban ebben az esetben is létre kell jönni egy ideiglenes békeállapotnak Távolkeleten, s úgy a koreai helyzetben, mint az indokínai fronton tartós nyugalomnak kell beállnia. Mert egyedül ilyenmódon biztosíthat magának Vöröskína gazdasági segítséget a nyugattól, ami nélkül pedig éhínség, lázadás és a kommunista rendszer bukása következnék be. A kínai kérdésben éppúgy nem várható gyors rendezés Genfben, mint az európai kérdésekben. Annyi azonban bizonyos, hogy a békére, nyugalomra, békés fejlődésre irányuló vágy — a kommunista oldal gyengesége következtében — ezidőszerint őszinte tünet. , ,-y< SZOVJET LÁTOGATÓK ÖZÖNLIK EL AZ AMERIKAI KONTINENST--------0-------A genfi barátságos modor közvetlen visszhangjaként az amerikai és kanadai kormány beutazási engedélyeket adott ki számos szovjet bizottságnak, akik azért utaztak a nyugati kontinensre, hogy a mezőgazdaság és ipar fejlettségét tanulmányozzák. Az amerikai lakosság — jellemzően — kíváncsisággal és szeretettel fogadta a különböző, sok tucatra rúgó delegációkat, s a szovjet farmerek és iparosok csodálattal szemlélték az amerikai és orosz viszonyok között fennálló szédületes különbséget. Főleg az ragadta meg a kommunista látogatók érdeklődését, hogy Amerikában és Kanadában a fantasztikus területű mezőgazdasági birtokoKon milyen kevés számú munkásra van szükség. -----------------------o----------------------Ä BALOLDALI SZOCIALISTÁK KÉT SZÉK KÖZÖTT Anglia baloldali szocialistái, az ú. n. Bevanisták, akik néhány hónappal ezelőtt súlyos támadásokat intéztek Amerika ellen, amiért az nem hajlandó a Szovjet “baráti jobbját” elfogadni, — most azon panaszkodnak, hogy a Szovjet és az USA esetleg “túlszoros” barátságba kerülnek. A londoni Daily Mirror, a szocialisták hivatalos pártlapja azt a meglepő kijelentést tette, hogy ha a vörösök és az amerikaiak bizonyos pontokon megegyeznek, esetleg meg fogják egymást szeretni és akkor közösen hajtják végre a szocialista programmot, mellőzvén az angliai és a többi szocialista pártot. Mi nem hisszük, hogy az amerikai-szovjet barátság szorosabbá válhatnék, mint állatszelídítő és a tigris közötti viszony. Ezek is jól megvannak egymással, de azért a szelídítő nem mond le az ostorról, sem a tigris a fogakról és a karmokról. De, hogy a baloldali szocialisták, az “elméleti kommunisták” és egyéb olyan elemek, akik egyformán gyűlölik az amerikaiakat és a bolsevistákat, esetleg áldozatául esnek az ideiglenes kelet-nyugati békének, — az lehet.------------------------o---------------------— AZ ELSŐ "MESTERSÉGES HOLD" A genfi konferencia egyik mellékhajtásaként a Szovjet bejelentette, hogy teljes erővel csatlakozik Eisenhower híres “Atomerő a békéért” mozgalmához, s az eddigi kutatások eredményét a mozgalom, illetve annak végrehajtására működő nemzetközli szerve rendelkezésére bocsájtja. Ezzel kapcsolatban közzétették az USA tudósai által tervezett első “Mesterséges Hold” terveit, melyet 1957-ben fognak kutatások céljából kilőni a föld vonkörén túl. Az ámerikai tervek szerint ez a “szatellita” alig lesz nagyobb egy futballabdánál, antennával és automatikus leolvasó- és leadókészülékekkel ellátva abból a célból, hogy jelentéseket adjon le a föld vonzókörén túl uralkodó fizikai és kémiai állapotról, elsősorban a kozmikus sugárzás hatásáról. Ezen adatok nélkül lehetetlenség volna az égitestek között közlekedő első rakéta részletes terveit kidolgozni. A kis “szatellita” jóval a föld légkörén túl fog keringeni éspedig eleinte olyan sebességgel, hogy másfél óra alatt fogja a földet megkerülni. Ebben a helyzetben fog maradni heteken át, míg mozgása lelassul, majd mikor a tudományos kutatás céljából szükséges adatokat leadta, ejtőernyővel lassan fog a földre ereszkedni. A szovjet szintén foglalkozik ilyesHke szatellita készítésével, amelyet valamivel nagyobb méretre tervez, s az eddigi jelentések szerint kísérleti egereket is fel fog küldeni vele az űrbe. Most Eisenhower és Kruscsev kölcsönösen kijelentették, hogy a “szatellita” kidolgozására és működésére vonatkozó kísérleteket az USA és a Szovjet együttesen, illetve egymás kölcsönös információja mellett fogja végrehajtani.
