Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-12-03 / 47. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 47. sz. 1955 december 3. Alig kandit ki a hajnalból a nap, ami eddig csend volt, szürke pillanat, teli lesz színes, szagos tartalommal. Leanderek ébrednek tarka lombbal, rózsák kényes bokra piros dalt hangol, ős tölgyek lombján mókus barangol s madarak csőre csipkedi a csendet. Az első villamos jóreggelt csenget, a Mississippiről hajókürt köszön. És az Audubon zengő sugárözön. Miért, hogy a lelkem nem talál vigaszt ? Miért gondolja, hogy mindez nem igaz ? Nem vidul a rózsák kinyílt dalain, inkább a Margitsziget hajnalain mereng. De lehet, hogy a Bükk az álma. Hiába ennyi szépség, lengő pálma, nyugtalan szárnya mindég haza vágyik. Egyszer a Bükkig, majd a Hortobágyig folyótól-folyóig, hegytől-hegyig száll s nézi virágos réteken mint kaszál az ős föld titánja, a magyar paraszt. Kihallgat sóhajt, bús, fájdalmas panaszt amit éjjente suttognak a szelek, erdők lombja zúg és bús rab kesereg. Ott repked most is a kék Mátra alján, hol inkább ülne tölgyek száraz gallyán lesve az idők jobbrafordulását, minthogy itt nézi parkok virulását s találkozását csókra szomjas párnak. Magyar sólyom szárnyak magasba vágynak. Miért szállna törpe magnóliákra, ha a jegenyék sugár góliátja csúcsáról az alvó falvakra nézhet és dallal ébreszthet minden kis fészket, honnan muskátli s acélzöld rozmaring a szülőföld szagát illatozza mind. Amikor a fenti sorokat olvassa, gondoljon idegenben élő költőinkre, akik nehéz körülmények között tengetik életüket és még így is áldozatot hoznak azzal, hogy könyvalakban is megjelentetik verseiket. Rendelje meg kiadóhivatalunkban Csighy Sándor : “Viharok sodrában” című vesreskötetét, amely karácsonyi ajándéknak is kiválóan alkalmas. Ára: $2.00 m KANADÄ HIRES ASSZONYAI EMILY CARR. (Canadian Scene). A festőművész, író, indián-barát Emily Carr-t már életében sokan az igazi kanadai nő megtestesítőjének tartották. Miss Carr a Brit Columbia-i Victoriában született 1871- ben. 1945-ben halt meg ugyanott. Úgy szerette Brit Columbiát, mint Tom Thomson Észak-Ontarió vadonját. Végrendeletében meghagyta, hogy a képei nagy részéből befolyó jövedelmet fordítsák a művészet és a művészek támogatására Kanada Csendes Óceán-i tartományában. Tíz egynéhány éves volt, amikor képzeletét már föltüzelték Észak Brit Columbia sokszínű, változatos települései, ahol, amint mondták, a legcsodálatosabb totem oszlopok — emberek, madarak, vadállatok és rovarok magas fa-oszlopba vésett és ragyogó színekkel kifestett képmásai — találhatók. “Oda akarok menni, s ott akarok élni, ha majd nagy leszek” — mondotta Emily nővéreinek, de azok másként vélekedtek. “Mi Angliába megyünk, ha nagyok leszünk” — mondották, — “megnézni a híres régi templomokat és kastélyokat. Nem akarjuk látni a csúnya totem oszlopokat”. Mikor Emely 15 éves volt, édesapja meghalt. Két év múlva elvesztette édesanyját is. Mivel nővérei nem voltak valami barátságosak, rászánta magát, hogy elmegy San Francisco-ba, az akkor hírhedten gonosz városba, hogy ott tanuljon a képzőművészeti főiskolán. Később Angliába ment, de nem tetszett neki az “óhaza”, úgy találta, hogy az emberek túl merevek, ó-divatúak és túlontúl ragaszkodnak megrögződött szokásaikhoz. Meg is mondotta, hogy hiányzik neki Kanada izgalmas pionír légköre. Visszatérvén Victoriába, Emily barátságot kötött két 'misszionárius hölggyel, akik a nyugati part északi részén lakó indiánok között dolgoztak. Ezek a hölgyek magukkal vitték Emilyt egy nyáron az Ucluevet nevű indián falu miszsziói iskolájába. Itt totem oszlopokat, indiánokat és erdőségeket rajzolt. És itt fejlődött ki benne a Kanada első lakói iránt való, soha el nem múló szeretete. Victoriában volt egy képtár, de Emily képei nem illettek be a szép táj- és tengeri képek közé. Megpróbált külön kép-csarnokot szervezni. Ez azonban nem sikerült. 1927-ben egy Keletkanadából jött idegen látogatta meg műtermét. Olyan nagy hatással voltak rá Emily képei, hogy magával vitte őt és festményeinek gyűjteményét Ottawába, ahol bemutatta a festőművésznőt a Szépművészeti Muzeum igazgatójának. így lett híressé Emily Carr. PHILLIPS POLGÁRMESTER A KÖVETKEZŐT MONDOTTA ELSŐ VÁLASZTÁSI BESZÉDÉBEN: “. . . kiépítettünk egy újfajta olyan megértést, amely egymás vallásának és kultúrájának kölcsönös megbecsülésén alapszik”. HA AZT AKARJA, HOGY A POLGÁRMESTER MINDEN EGYES TORONTÓI POLGÁR ÉRDEKÉT KÉPVISELJE, MINDEN ELŐÍTÉLET NÉLKÜL : VÁLASSZA MEG ÚJRA I 1 I 1 I I PHILLIPS POLGRMESTERT ÍME ÍGY TARTJA BE AZ ÍGÉRETÉT PHILLIPS POLGÁRMESTER I Mielőtt megválasztották, vállalkozott arra, hogy dolgozni fog az uj hivatali épület és tér megvalósításáért. “A terület már szabaddá van téve, úgy hogy az építés máris megkezdődhet”. Olyan kultúrközpont és hangversenyterem megvalósításáért, amely egész Torontó számára elegendő nagyságú lesz, — valamint egy uj szálloda megvalósításáért. “Phillips kezdeményezésére egy nem üzleti haszonra alakult alapítvány fel fogja építeni a hangversenytermet, — az uj Lord Simcoe szálloda pedig Kanada egyik legnagyobb hotelje lesz”. Megígérte, hogy parkokat és strandokat fog építtetni. “A Woodbine-i strandok újra megnyíltak, — a Cherry Beach strandjának építését megkezdték, — nagyszabású rendbehozási munkákat hajtottak végre a torontói szigetek közül Hanlan’s Point-on”. Megígérte, hogy olyan közmunkaprogrammot fog megvalósítani, amely mindenkinek munkát biztosít. “A Regent Parkban nagyobb munkákat hajtottak végre. Phillips több bizottság élén nagy eredményeket ért el ezen a téren a tartományi kormányok és a központi kormány előtt”. Megígérte, hogy a Metropolitan adóztatás keretében csökkenteni fogja Torontó adóztatási arányát. “Nemcsak ezt érte el, hanem rábírta a Metro közigazgatási bizottságát, hogy a Central Island és az Állatkert költségeit vállalja magára”, ígéretet tett arra, hogy minden közügyben a nyitott ajtó politikáját fogja rendszeresíteni. “Torontó történelme során soha még a polgármesteri hivatal és a városi közigazgatás szervei nem állottak ilyen mértékben nyitva minden ember számára”. POLGÁRMESTERI TISZTSÉGÉNEK TELJES ELSŐ ÉVE ALATT MINDIG LELKIISMERETESEN BEVÁLTOTTA ÍGÉRETÉT. December 5-én feltétlenül PHILLIPS polgármesterjelöltre szavazzon ONE GOOD TERM DESERVES ANOTHER BÉKEFFI LÁSZLÚ UJ SZÍNPADI ESTJE 1955 DECEMBER 3-ÁN, SZOMBATON ESTE PONTOSAN 8 ÓRAKOR A HARBORD COLLEGIATE SZÍNHÁZTERMÉBEN Torontó legszebb színházterme. — 286 Harbord St. — TELJESEN UJ PROGRAMMAL A BÉKEBELI PESTI PODIUM MIKULÁSESTJE TORONTÓBAN AZ ELŐADÁS FőATTRAKClóI : FEYER GYÖRGY a C.B.C. ismert, híres karikaturistája rajzokkal kiséri Békeffi konferánszait PS;. JÁNOSSY MARGIT a pesti Madách Színház v. művésznője A SZERKESZTŐ UR, A SZEMÉBE MONDOM, A HÁZBÉREMELÉS című darabok főszerepében. SIMAY EDE a Pesti Kamara Színház v. művésze A LENCSE, AZ ORVOSOK, MÉLYFÚRÁS, SEGÍTSÉG című bohózatok kacagtató főszerepében. TOUCHET VERONIKA vidám jelenetekben. MEZEY ISTVÁN humoros jelenetekben. BÉKEFFI LÁSZLÓ uj aktuális konferánszokkal. Nagyon kérjük kedves közönségünk pontos megjelenését, mert az előadás megkezdése után az ajtók, a műsorszámok tartalma alatt zárva lesznek. JEGYEK $3.00, $2.00 és $1.50 ÁRBAN ADÓVAL EGYÜTT kaphatók a magyar vendéglőkben és könyvkereskedésekben és telefonon előjegyezhetők : ORchard 9318 Autóknak szabad parkolóhely ! Az első helyek számozottak. ŐSBEMUTATÓ AUSZTRÁLIÁBAN Folyó évi szeptember 3-án tartották Melbourneben, Ausztráliában Padányi Viktor “Vászoly” c. darabjának az ősbemutatóját. Minden túlzás nélkül a tíz éves magyar emigráció legnagyobb és legforróbb sikerű irodalmi eseménye volt, amit mintegy 700 főnyi magyar közönség (Melbourne magyarságának mintegy egyharmada) zokogott, tapsolt és lelkesedett végig. A mintegy hatvan szereplőt mozgató monumentális történelmi drámát a közönség a szó szoros értelmében visszafojtott lélekzettel, szinte templomi csendben nézte folydogáló könnyekkel végig. Anyák kezüket szorították kisgyermekeik szájára. Az egyik felvonás közben egy volt pesti asszony elsírta magát : “Istenem, színház, magyar, zsúfolt nézőtér, folyosók, ahol mindenki magyar, premier... Pest, hát tizenkét év után lehetséges ez ?...” Az első felvonás színpadi képét, a hajnalt a nyitrai várudvaron mindjárt tapsviharral fogadta a közönség, az utolsó felvonás megrendítő záró jelenetének függönye után másodpercekig tartó igézett csend után tört ki a tapsorkán. Az előadást követő napokon telefonhívások, levelek garmada jellemezte a mély hatást, amit az ősbemutató gyakorolt. A helyi kritika refrénje az, hogy a Bánk Bán testvére megszületett. A siker a drámán magán kívül kiváló közreműködők egész sorának, valamint az emigrációban eddig még nem tapasztalt hatalmas, kitartó és lelkes munkának köszönhető, amit egy több mint hetven személyből álló együttes végzett teljesen ingyen. A hatvan csodálatos Árpádkori jelmezt dr. Kalix Zoltánná hivatásos festőművésznő és kosztümtörténész tervezte és szabta gondos és lelkes előzetes tanulmányozások után, s a melbournei Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet asszonyai varrták kenyérit ~reső és háztartási munkájukon felül, ingyen, kalákában. A Nemzeti Színházba is bátran odaillő díszletek, 22 óriási darab ugyancsak lelkes és önkéntes ingyen-munka gyümölcse volt, amit tervezők, művészek és napi gyári munkájuk után önként jelentkező iparosok, munkások végeztek esténkint, szombatonkint, vasárnaponkint. A dráma szinrehozatala így csupán 700 USA dollárnak megfelelő összegbe került, az 1960 effektiv munkaórán és a mintegy 1600 mérföldnyi transzporton felül. Az ősbemutató három kimagasló szereplője Deseő Dezső (István király), Szilágyi Tibor (Vászoly) és Kondor Jánosné (Hajna) voltak, de kiválót nyújtottak Linka Márton (Aba Sámuel), Salacz Béla (Velencei Péter) is. Az epizódisták közül ki kell emelni Pintér József remek Ernőd hadnagyát, Barna István kitűnő Sekrestyését és Győry Géza Giuseppe nobile-jét. A darabot a szerző rendezte, akinek Deseő Dezső és Szilágyi Tibor nyújtottak nagy segítséget. A technikai rendezés kimagaslóan ízléses munkáját Csákfay Tibor a m. kir. Operaház volt technikai s. rendezője végezte remek világítási effektusokkal. A nagy siker hatására a drámát dec. 9-én mégegyszer szinrehozzák Melbourneben. A dráma negyedik felvonásának egy részét Adelaide-ban is előadták nagy sikerrel. Az ősbemutató zsúfolt háza mintegy 800 dollárnyi bevételt hozott a mellékjövedelmeken kívül, amelyek egy részét a Lorántffy Zsuzsanna Nőegyletnek, másik részét a Melboumei magyar Cserkészcsapatnak engedte át a rendezőség. A dráma irodalmi elemzését könyvismertetőnkben fogjuk hozni. Itt csak arra kívánunk rámutatni, hogy Padányi Viktor monumentális darabja az engesztelődés gondolatának hatalmas erejű szószólója, amely mély hatást fog gyakorolni a magyar emigráció széttépett politikai életére is. Boros-Botond István.
