Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-26 / 46. szám

KANADAI MAGYARSÁG

i

V. 46. sz. 1955 november 26.

PÉNZÁTUTALÁS

MAGYARORSZÁGRA, CSEHSZLOVÁKIÁBA ►és minden európai államba a legolcsóbban és a leggyorsabban teljes garanciával. Mielőtt bárhol küld, tájékozódjon a napi árakról központi irodánknál.

Minden valuta vétele és eladása.

ERGÄ, IKKA

VÁMMENTES CSOMAGOK

>dán és svájci szeretetcsomagok a világ minden részébe. Vámmentesítő jegyek (Coupon).

GYÓGYSZERKÜLDÉS

a világ minden részébe. 25.000 féle gyógyszer áll ►vevőink rendelkezésére. Orvosságok óhazai receptre is. Minden gyógyszer használati utasítással lesz ellátva. Kérjen árjegyzéket.

ROYAL GENERAL AGENCY

Kanada legnagyobb pénzátutaló intézete.

Hosszú évek óta a magyarság szolgálatában.

269 SPADINA AVE., TORONTO, ONT.

(A magjai- katolikus templommal szemben)

Telefon : EMpire 6-7197.

MAGYAR

RÁDIÓADÁSOK

A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván.

SZENT PETER ESERNYŐJE

Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN

XXIII.

Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G.

SOMERVILLE & SON telepén Wellandon.

303 Division St. Tel. 4515

l Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland.

Az “Üzen az Otthon”, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35—10 óráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán.

VAAAAAAAAAAA/

Hallgassa amerika legnívósabb magyar rádióadását ! Rózsa László clevelandi ma! gyár rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig.

Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA.

Autóját azonnal javítja

Earl Mabee

White Owl Service Station

— Delhi, Ont. Telefon 331.—

Ha használt autojai el jakarja adni, vagy alkatrészll jkíván vásárolni, hívja fel aj AUTO-WRECKING-ET MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave.

Niagara Falls : EL. 8-3653 EL. 4-1921)

AZ ÖN ÉRDEKEST VÉDI A BETTER BUSINESS BUREAU, INC.

A “Better Business Bureau” olyan szervezet, amely nem keresi a maga hasznát, hanem azért alakult, hogy védje a közönséget és ezáltal növelje a közönség bizalmát az üzleti élet iránt.

A szervezetek főcéljai közé tartozik, hogy leleplezze a csalást és küzdjön annak minden formája ellen ; hogy megszüntesse az igazságtalan versenyt és előmozdítsa az igazmondó reklámozást és a tisztességes eljárást az üzleti életben.

A szervezetnek öt irodája van Kanadában, a következő városokban: Montreál, Ottawa, Quebec, Winnipeg, Vancouver és Torontó.

Ha követjük a Better Business Bureau alábbi négy tanácsát, sok kellemetlenségtől szabadulunk meg üzleti tevékenységünkben :

1. Mielőtt befektetünk — tudakozódjunk.

2. Olvassunk el gondosan aláírás előtt minden okmányt, legyünk biztosak benne, hogy értjük a szöveget és másolatát őrizzük meg.

3. Adakozás előtt tudakoljuk meg a tényeket.

4. Ha biztosan tudjuk, hogy szélhámosságról van szó, jelentsük a rendőrségnek ; ha úgy gondoljuk, hogy szélhámosság áll fenn, jelentsük a Better Business Bureau-nak

JOHN LABATT

OCJOCCCOOOOOKOöOOMQOOQOOöCXKiOOOOOCSOOöaöO

OTTHONI HARANGSZÓ

A közelmúltban jelent meg, igazán ízléses nyomdai kiállításban Nt. Nagy Lajos esperes fenti cimü, elbeszéléseket tartalmazó munkája. Aki elolvassa ezt a könyvet, az igazi lelki élménnyel lesz gazdagabb, mert hisz a műnek minden sora szívvel íródott. Rajongó magyar szívvel írt könyv ez a magyar faluról, mindent megszépítve az emlékezet, a távolság és az idő távlatából.

Gazdag és szép ajándék ez az írás azok számára, akik a lüktető amerikai élet közepette üdülésre vágynak s néha-néha magyar könyvet vesznek a kezükbe, hogy a hetük szárnyán hazaálmodják magukat. Ä könyv az izes történetek egész tárháza s olya,n, szép és zamatos magyarsággal íródott annak

minden sora, — hogy még azok is élvezettel olvashatják, akik még vagy már nem beszélnek jól magyarul. Magunkfajta egyszerű emberek örömei és keservei tárulnak elénk a könyv olvasása közben olyan élethüséggel, annyira szívhezszólóan, hogy valósággal azt hisszük velünk történtek azok meg. Az otthoni harangszó nekünk annyira kedves kondulását senki jobban nem érzékelteti meg, mint ez a könyv.

A magyar írás kedvelőit kérjük arra, hogy feltétlenül szerezzék meg ezt a könyvet, megrendelhető a szerzőnél — 702 Union St., McKeesport, Pa. Ára mindössze $1.50.

A Kanadai Magyarság a világ egyetlen független, pártokon felülálló magyar hetilapja.

Ezért támogatása közérdek.

■ Szegény Vladimir ! Mártírja a hitvesi szeretetnek. Tizenhat esztendeje áll ilyen soha meg nem szűnő gondozás j alatt, s bár mint erős férfi házasodott s azóta sem volt beteg soha, mégis minden órán várja a katasztrófát, mert a folytonos gyámolítás következtében a bolond lengyel maga is szentül azt hiszi, hogy egy levegőáram, vagy egy rossz falat és vége van. Érzi, mindenütt érzi, hogy a természet ezer daliban ólálkodik körülötte gyilkos szándékkal.

— Vigyázz, Vladin ! A kutya bele talál harapni a lábadba !

Az asztal alatt egy komondor rágcsál valami lehajított csonton, ott somfordálván a vendégek lába közt, távolabb a macska bernyákol keservesen, mintha mondaná : “Adjatok nekem is abból a sok ennivalóból”.

Az úgynevezett amabilis confusio (kellemes zűrzavar) kezd beállni. Mindenki beszél, mindenki másról, másfelé. A szenátorok megint rátérnek a közügyekre, az akasztott ember esetéből származott konfliktusra, Mravucsánné sopánkodik, hogy senki sem evett semmit, valóságos keserűség ül ' emiatt becsületes, egyszerű arcán : Klempa Teofil, megoldozván nyelvét a vörös bor, miután madame Kriszbayt úgyis a nap tartja szóval, felkiált, magára akarván vonni a közfigyelmet :

— Uraim, szenátorok, egy töredelmes vallomást teszek.

— Halljuk ! Miről !

— A kutyák öngyilkosságáról.

i Ah, ez nevezetes kérdés. Általános figyelem támad, még ia papnak is abba kell hagynia a csevegéseit. Pszt, pszt ! Halljuk a kutyák öngyilkosságát !

Egy idő óta ugyanis a környéken nagy szenzációt kezd okozni, hogy a Klempa kántor méhesében reggelenként egy|egy holt kutyát találnak, amelyik fegyverrel öngyilkosságot követ el : nem főbe, de hátgerincen lövi magát.

— A gyilkos én vagyok ! — beszéli Klempa. — Úgy szoktam eljárni, hogy a megtöltött puska csövét bedugom az üres méhköpü felső részén annak a belsejébe ; a künnmaradt s felhúzott ravaszra madzagot kötök, azzal megkerülöm a puska fogantyúját s áthúzván a madzagot a billentyű alatt, hasonlóképpen bevezetem a kas belsejébe, egy darab húst kötve a madzag legvégére. A kutya odajön, megszagolja a húst, bedugja érte a fejét a köpü belsejébe, természetesen húzgálni kezdi fogaival a húst, mire dörren r puska, bum, s bekövetkezik a haláleset.

Homéri kacaj fogadja a furfangos kutyahalált, miből Mravucsán vonja le a morált legelőbb.

Az öngyilkosságok kétségen kívül sokfélék, de a legborzasztóbb lehet a szomjúság által előidézett öngyilkosság. Igyunk, uraim h

A poharak összekoccannak, a vidám csengésbe egy hang vegyül :

— Ej, Vladin, Vladin !

Ez a Szliminszkyné hangja, ki nem jó néven veszi, hogy Vladin is a pohárhoz nyúlt. Tőle viszont nem jó néven veszi Mokry, a stuccer jegyzősegéd, hogy dacára az érdekfeszítc témának, mellyel mulattatta, figyelmével örökké férjén csüng.

— Megárt az az erős szivar, Vladin ! Tedd le már ! Néhány szippantás is elég lehetett. ..

— Sok apró-cseprő dolgom volt, s tetejébe még ezt t ruhát is hazahoztam a kecskéiül, ami most rajtam van.

Csodálattal vegyes gyönyörűséggel nézett végig sötétkék uj ruháján, ki tudja, már hányadszor ma este.

— Csinos ruha. Hogy vette ?

— Mérték után csináltattam a Kléner szabónál, tulaj dón testemre szabták. . .

— Hogy volt ?

—Gácsi posztó ám ez, olyan erős, hogy a víz se hat rajt: át, nappal kellene ezt megnézni.

— Az ám, de vájjon sokba került-e ? — felelgette a len gyei menyecske szórakozottan.-— Láttam az érintetlen posztó véget, rajt volt még ? sárga kezdődése is, ott voltam, mikor szabták. Valami külö nos játéka van a napsugarak mellett.

— Jó, jó, de az árát kérdezem.

Azonban nehéz volt Mokryt a maga vágányából kizökkenteni, mikor ő az uj ruhájáról beszélhetett.

A Klénernek van egy szabásza, valami Kupék nevű. Az előtt Bécsben szabott valamely udvari szabónál. Ez a Kupek így szólt hozzám : “Ne sajnálja a pénzt, Mokry úr, mert edyan szövet, hogy a bőr is elbújhat előle”. Tapintsa meg csak, erdészné asszony ! i

— Puha, akár a selyem... Vladin, fiacskám, jó volna ha helyet cserélnél velem. Ott könnyen ér léghuzam, miko íz ajtót nyitják. No, mit vágsz olyan dacos fancsali arcot ' Talán bizony ellenkezni akarsz velem ? Egy, kettő, három ülj át Vladin !

A szeretet mártírja helyet cserél a feleségével s mos már Szliminszkyné a másik oldalra kerül, a fiatal Wibra ügy véd mellé, ki főleg Veronkával van elfoglalva. A bakfisnal is bezzeg, mintha a nyelvét vágták volna fel, úgy elcsacsof Gyurival. A híres okos ember, akiről azt mondják, hogy Besz tcrcebánya követe lesz valamikor, olyan feszült érdeklődés sei hallgatja, mintha egy püspök beszélne, a világért sen venné le róla a szemét, csupán akkor egy pillanatra, ha Veronka veti rá a magáét.

Halkan beszélgetnek, azt hinné az ember, hogy tudja Isten, milyen főbenjáró dologról, pedig merő bolondságokró' í'oly a szó. Hogy mit szokott Veronka csinálni napközben ? Hát olvas, sétál. Ebből kisarjadzik a másik kérdés : mit olvas, hol sétál ? Veronka elmondja a könyveket. Azokat mind olvasta Gyuri is s elkezdik felemlegetni a regények hőseit, mint közös ösmerőseiket : Elemért, a sast, Berend Ivánt, Ankerschmidt Erzsikét, Béldi Arankát. Bizony nagy csacsi volt Béldi Pál, hogy nem fogadta el a fejedelemséget.

— De hátha mégis jól tette, mert ha elfogadja, miből támad akkor a szép regény ?

Maid Glogova után kérdezősködik az ügyvéd, unalmas-3 nagyon ?

Veronka cosdálkozva emeli rá sötétkék szemét:

— Hogy volna Glogova unalmas ? (Mintha azt kérdezné valami tudatlan ember : Unalmas-e Páris ?)

Van-e Glogován erdő ?

— De még milyen erdő van.

— Szokott-e maga kijárni ?

— Szoktam bizony.

— És nem fél ?

— Mitől ?

— Hát tudja, az erdőknek vannak néha olyan lakói.

— Ah, a mi erdőnk lakói ellenkezőleg, tőlem félnek.

— Ugyan ? Magától is lehet félni ?

— Mert én fogdosom őket.

— A zsiványokat ?

— Ugyan, menjen ! Mindjárt a kezére ütök, ha ilyet mond.

— Üssön no. Itt a kezem.

— Majd ha mégegyszer olyat mond. Én a lepkéket fogdosom az erdőben.

— S vannak szép lepkék ? Diákkoromban nekem is volt gyűjteményem. Még most is van néhány példány.

De már erre elfogta Veronkát is a dicsekedési vágy :

— Az én gyűjteményemet látná. Van abban már minden : gyászpalást, admirál, papmacska, Apolló. Kár, hogy az Apollómnak el van hasadva az egyik szárnya.

— Hát Hébéje van-e ?

— Van, pedig olyan nagy, mint a tenyerem.

— Nagy is a maga tenyere ? Mutassa !

Veronka kitette tenyerét az abroszra. Biz’ az csöppecske volt, de olyan finom fehér, mintha valami rózsából lenne lehasítva egy szirom.

— Van egy öles a lilputiak országában ! — jegyzé meg az ügyvéd enyelgő hangon s felkapván egy gyufaszálat, csintalanul mérni kezdte vele a szélességét.

Mérés közben vigyázatlanul hozzáért a saját ujjaival, mire a bakfis összerezzent, visszahúzta kezét és a vér arcába szökött.

— Nagy hőség van, — mondá fojtott hangon, a tenyerét kigyúlt arcához tapasztva. Mintha csak azért rántotta volna vissza.

— Valóban átmelegedett a szoba, — ragadta meg a szót Szliminszkyné. — Gombold ki a kabátodat, Vladin !

Vladin fújt egyet és kigombolta a kabátját, Veronka pedig visszatért a lepkéihez.

— Valóságos sportom a lepkefogás. Olyan lehet az, mint mikor a férfiak a vadat űzik.

— Én is lelkesedem a lepkékért, bizonykodék Gyuri, — mert csak egyszer szeretnek.

— Oh, én másért szeretem őket. . .

— Csak talán nem azért, hogy bajuszuk van. . .

Veronka durcásan fordította el a fejét.

— Wibra úr, maga kiállhatatlan kezd lenni.

— Köszönöm a vallomást.

— Miféle vallomást ?

— Azt, hogy kiállhatatlan kezdek lenni. Következéskép ;ddig nem voltam az.

— Ah, itt van ni ! Ez az a bizonyos prókátori fogás. )lyasvalamit belemagyarázni valakinek a szavaiba, amit nem nondott. Magával veszedelmes beszélni, tudja. Egy szót se ízólok többet.

Gyuri könyörgésre tette össze kezeit.

— Nem teszem többet. Soha többet. Csak beszéljen.

— Komolyan érdeklik a lepkék ?

— Becsületemre mondom, az oroszlánok és tigrisek se rdekelnek e percben annyira.

— Lássa, a lepkék olyan szépek, mint valami gyönyöüen felöltözött asszonyok. Milyen ízléses összekeverése a zineknek ! Én úgy nézem a szárnyaikat, mintha megannyi nintázott szövet lenne. Vegyük például éppen a Hébét, a fe:ete-piros alsó szárnyai nem pompásan illenek-e a sárga-kékes felsőkhöz ? Éppen olyan fölséges összhang van a papnacska tarka-karkaságában, amilyen ünnepélyes komor han;ulat a gyászpalást kékpettyes, sárgaszegélyes barna toilettén. Higyje meg, hogy a híres párisi Worth is eljöhetne az rdőrc, a pillangóktól tanulni az öltözködés művészetét.

— Lassabban, Vladin ! — kiáltott fel c percben Szíininszkyné. — Hány tüdőd van ? Helyi levelekre elég hárommá j cár os márkát ragasztani.

Szliminszky Vladimir ugyanis Fajka szenátorral bocsátkozott vitatkozásba, arról az aktuális témáról, hogy mi lenne, iá az embereknél a hallás érzéke hiányoznék s olyan hangosan feleseiének efelett, hogy a szerető hitves nem állhatta Vladin tüdejének ezt a fölösleges pocsékolását rendreutasító szózat nélkül.

— Egymás mellett ülnek és mégis kiabálnak, — zsörtöődék nagy fejcsóválással, mintha tizenöt krajcáros márkát ragasztanának helybeli levelekre. Oh, Istenem, Istenem, nikor lesz már egészen okos az emberiség ?

E percben fölemelkedett Konopka szenátor és felköszöné a házigazdát. Bábaszék regenerátorát, teljesen olyan vé' ony reszelős hangon, aminő a Mravucsáné volt, szinte azt lehetett volna hinni, ha valaki a szemét behúnyja, hogy maga Mravucsán dicsőíti önmagát, ami zajos derültséget okozott. Erre aztán felugrott Mravucsán és visszaszál'ott a poharával Konopkára, éppen azon mozdulatokkal, grimaszokkal és szempislogásokkal, amint Konopka szokott beszélni. Ezen is nagyot nevettek. Pedig ilyenformán csinálják ezt a királyok is, midőn udvariasságból egymás ruhájában jelennek meg, — de azokon senki sem mer nevetni. A tósztok most nagy szaporaságban eredtek meg.

— Fölszabadítottad láncaikról a kutyákat, — súgta Konopkának Faj ka.

Következő számunkban folytatjuk.