Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-19 / 12. szám
1 Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ßtUMtUeut Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto V. évfolyam 12. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955. március 19. A MUNKANÉLKÜLISÉG A kanadai sajtó, úgy az angolnyelvű, mint a nemzetiségi lapok, növekvő mértékben foglalkoznak, írnak a munkanélküliségről. Közel 600.000 ipari munkás van munka, illetve állás nélkül, s ezeknek nagy része hajlandó volna bármilyen munkát vállalni, csakhogy családját eltarthassa és súlyos adósságait kifizethesse. Minthogy a kanadai ipar 65 százaléka Ontarioban fekszik, közelebbről Toronto és Hamilton környékén, s mivel a magyarok legnagyobb része is ugyanezen a vidéken helyezkedett el, az ipari munkanélküliség ma már valóságos kanadai magyar problémává nőtt. Itt van az ideje tehát, hogy ezt a kérdést, főleg pedig a közvetlen jövő kilátásait megtárgyaljuk. Az első pillantásra is látszik, hogy a kanadai munkanélküliség legfőbb oka a helytelen organizáció. A világpiacokon általában nincs túlkínálat, a legkevésbé azokban a nyersanyagokban és ipari termékekben, amelyeket Kanada exportál és amelyeknek előállításában a most munka nélkül lévő munkások elhelyezkedést találhatnának. Kanada legfőbb terményeiben : az ásványi anyagokban, a gabonafélékben, az épületfában világszerte hiány van. Az itt gyártott ipari termékekben, mint amilyenek a szerszámgépek, az autók, teherautók, .mezőgazdasági .gépek és mechanikai tömegcikkek, olyan nagy a kereslet világszerte, hogy az olcsóbban gyártó európai országok — elsősorban Nyugatnémetország és Anglia — évekre előre tele vannak megrendelésekkel. Azt sem lehet mondani, hogy a nemzetközi politikai feszültség volna a kanadai munkanélküliség oka. Kanada szívesen szállítana a vasfüggöny mögé is nem hadifontosságú anyagokat, sőt valószínű is, hogy ezen a téren fokozódni is fog az export a közeljövőben. Akik azt hiszik, hogy a munkanélküliség oka a tulmechanizált ipari termelésben van, szintén tévednek. Igaz, hogy a legmodernebb szerszámgépek egyszerre többszáz példányban faragnak, vagy esztergálnak ki géprészeket és idomdarabokat, s így ma egy munkás 50 ember munkáját végzi fáradság nélkül, azonban az uj gépekkel csak ismét újabb gépeket, illetve munka- és közlekedési eszközöket állítanak elő, amelyek a régieket elavulttá teszik, s az eredmény azt mutatja, hogy egy-egy gyárnál, amelynek vevőköre a kiskereskedelmen keresztül biztosítva van, a vásárlóközönség kereslete annyira állandó, hogy az automatikus gépek használata ellenére sem kell csökkenteni a munkások létszámát. A délamerikai kontinens és Középamerika, a maga óriási mértékben növekvő lakosságával és folyton fokozódó kultúrnívójával a legkiválóbb piac minden kanadai termény és ipari termék számára. Ezek az országok nagyrészt csak most állnak át arra az életformára, amelyet mi már Magyarországról, vagy Kanadából ismerünk : a jól berendezett kórházak, jól felszerelt iskolák, rendben tartott országutak, uj vasútvonalak, teherautó parkok, vasbeton épületek, telefon, rádió, mosógép, tiszta ruha, modern higiénikus berendezések életformájára. Mindezeket az anyagokat valakinek szállítani kell, s e téren Kanada lehetőségei óriásiak. Ezekre a piacokra céloz elsősorban Howe kanadai kereskedelemügyi miniszter évente két-háromszor megismételt optimista nyilatkozataiban. A szomszédos USA-ban az általános életnívó nagyjából ugyanaz, mint Délontarioban, nemcsak hogy nincs munkanélküliség, hanem bizonyos iparágakban komoly munkaerőhiánnyal küzd. Pedig az amerikai munkás átlagban 15—30 százalékkal többet keres, mint a kanadai, nem is beszélve az irodai alkalmazottakról, akik majdnem kétszer annyi fizetést élveznek, mint pl. Torontóban vagy Montrealban. Emellett az ipari cikkek ára az USA-ban általában alacsonyabb, mint nálunk, sőt a családi házak építési költsége és az autó ára csaknem 25%-al kisebb, mint itt. Az amerikai rendszer titka : a belső fogyasztás. Az Egyesült Államok (pláne, ha Kanadát gazdaságilag hozzászámítjuk) úgyszólván száz százalékig önellátó. Rendelkezik minden fontos nyersanyaggal, minden iparcikk előállításához szükséges gyárakkal, munkaerővel, szakemberekkel és tapasztalattal, s ezért egyáltalán nem függ az exportpiactól. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy az a bevétel, amelyet az USA exportból szerez, végeredményben csak az amerikai átlagpolgár luxusigényeihez szükséges ; mert lia egy cent árút sem exportálna Amerika, akkor is mód volna arra, hogy az amerikaiak a legmagasabb életnívón élhessenek. Az amerikaiak nemcsak a saját szükségleteiket állítják elő önmaguk, hanem azok belső elfogyasztásáról is gondoskodnak, úgy, hogy amit Amerika termel, az végeredményben “a családban marad”. Ez az oka annak, hogy az USA-ban a magas munkabérek nemcsak, hogy nem okoznak munkanélküliséget, hanem a belső fogyasztást egyúttal a munkaalkalmakat is fokozzák. Mi azonban, akik Kanadában élünk, tudomásul kell, hogy vegyük, hogy uj hazánk még nincs ennyire elől a gazdasági küzdőtéren. Igaz, hogy Kanada messze a világ leggazdagabb országa, talán a Szovjet kivételével, amelyben azonban a diktatórikus rendszer miatt az egyén soha nem részesülhet az ország gazdagságának áldásaiban. Azonban hiába van Kanadának minden elképzelhető nyersanyaga, energiakészlete, közlekedési utai és gyárai, — a Kanadában élő 15 millió ember nem elég arra, hogy az ország által produkált anyagokat elfogyassza. De ha 150 millió ember élne Kanadában, az sem fogyaszthatná el például a búza, puhafa, nyersolaj, vizierő, nikkel, vasérc, vagy uránium készleteket, amelyekben Kanada az egész világ összes piacát képes volna ellátni. Azonfelül a mainál tízszer sűrűbb lakosság mellett is néptelenek maradnának az északi területek, ahol a nyersanyag nagy része fekszik, s ahol dolgozni ugyan zavartalanul lehet (a technika mai vívmányai mellett), de nagy városokban, kultúrközpontokban élni lehetetlen. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy Kanada úgy ma, mint az elkövetkezendő évtizedekben arra van predesztinálva, hogy az exportból éljen. Ez azt jelenti, hogy minden termékét külföldön kell eladni. Piacot találni nem nehéz, mert mint fentebb már említettük, a kanadai termények és termékek nélkülözhetetlenek az egész világon. Amit nehéz megtalálni, az a vevő pénze. Mert a kanadai exportcikkek borzalmasan drágák, s éppen azokban a cikkekben, amelyek előállításánál a legtöbb munkás találna munkát, — a drága árak miatt nem versenyképesek. A nyugati világban ma már fokozatosan mindenütt helyreállították a szabadkereskedelmet, amelyben pedig egyedül a minőség és az ár az irányadó. Most fejeződött be Genfben az ú. n. GATT-konferencia. A GATT a nemzetközi vám- és tarifa-egyezmény rövidítése. Az egyezmény tagjai — gyakorlatilag a teljes nyugat — arra kötelezik magukat, hogy az árúk behozatalánál a szabadkereskedelem elveit tartják szem előtt, nem alkalmaznak büntető vámtételeket, behozatali tilalmakat és egyéb egyoldalú kényszerintézkedéseket. Az egyezményt most három évre, 1958 júniusáig ismét meghosszabbították, de mint a múltban, úgy most is, annyi kivétel és kibúvó van a szabadkereskedelem általános elve alól, hogy az egyes országok eladási versenye a nemzetközi piacokon talán még élesebbé válik, mint eddig. Ez egy jó okkal több, hogy az illetékesek revízió alá vegyék Kanada exportrendszerét, amelynek jó vagy gyenge voltától függ a munkanélküliség ügye is. Miután pedig Kanada nem képes export nélkül élni, s az árúcikkek árát minden erővel csökkenteni kell, — csupán egy megoldás kínálkozik, s ez a termények és ipari termékek előállítási költségének csökkentése. Lejjebb kell tehát szállni a profittal és munkabérekkel, mert hiszen minden exportcikk árának tulnyomórésze a munkabérekből ered. Egy-két centtel alacsonyabb órabér egyes iparokban egyszerre azt eredményezné, hogy a gyárak egész éven át, teljes erővel dolgozhatnának. A munkások hetenkint 5—6 dollárral kevesebb bért kapnának, de nem volnának hónapokon át munka nélkül. S a munkabérek önmaguktól emelkednének majd vissza a mostani nívóra, illetve ennél feljebb, az amerikai nívóra, sőt talán a fölé is, mihelyt az üzemek állandó foglalkoztatása állandó munkát és tartalékok képzését biztosítja. Ennek megfelelően emelkednék a belső fogyasztás is, ami újabb rendeléseket, újabb munkaórákat jelent. Nemzetközi viszonylatban pedig az volna a kanadai kormány helyes útja, hogy a kanadai dollár értékét az USA dollárhoz képest megfelelő mértékben (két-három százalékkal) csökkentse. Egyes jelek arra mutatnak, hogy a kormány mérlegeli ezt a lehetőséget. Az intézkedés gyakorlatilag azt jelentené, hogy az USA dollár ismét egy kanadai dollárt érne, szemben a mostani 97 centtel, viszont a kanadai kiskereskedelmi árak nem emelkednének. Ne higyjük, hogy ez a gazdasági vázlat érdektelen, vagy, hogy csak távolról jelentene megoldást a hiábavaló munkakeresésből fáradtan hazatérő férj számára. Egyetlen jólirányzott gazdasági intézkedés néhány nap alatt uj befektetési tervek, uj építkezések, uj rendelések tömegét eredményezné. A szakszervezetek és a munkaadók, valamint a kormány között most folyó tárgyalások bármelyik nap exportképessé tehetik Kanadát olyan területeken, ahol a mai helyzetben nem képes áruit eladni. Bármelyik nap bekövetkezhet az az örvendetes javulás, amelyre ezen a hosszú télen át oly sokan hiába vártak, s újra lesz munka, kocsi, ház, hitel. A lényeg azonban az, hogy a munkanélküliségben ne lássunk se Istencsapást, se nyugati gazdasági válságot, hanem csak azt, ami az valóban : átmeneti, múló bajt, amely feltétlenül káros következmények nélkül fog elmúlni. Dr. Pangloss. HÍREINK a NAGYVI1A6B01 “MINDEN ERŐSZAKRA ERŐSZAKKAL VÁLASZOLUNK” ez volt Dulles, amerikai külügyminiszter legutóbbi rádióbeszédének a lényege, melyet az USA távolkeleti politikájáról tartott. Dulles főleg azokra a vöröskínai propagandaszólamokra kíván válaszolni, amelyek az Egyesült Államokat “papír tigrisnek” nevezte és azt állítják, hogy az USA soha nem fog fegyveres támadás ellen fegyverrel védekezni s a koreai békeszerződés, valamint a Tachen-szigetek kiürítését világraszóló vörös győzelemnek állítják be. Dulles beszédében hangsúlyozta, hogy sem erélyes szavak, sem a hazafiasság önmagukban nem elegendők a támadó fél elleni harc megnyerésére. A béke fenntartásának egyetlen eszköze : az USA hadseregének elrettentő ereje és az USA népének elszántsága, hogy a szabadságért valóban kész bárhol és bármikor harcolni. Itt említjük meg, hogy ugyanez a kérdés a brit parlamentben is felmerült éspedig Eden külügyminiszterhez intézett ellenzéki interpellációk formájában. Arra a kérdésre, lehetséges-e, hogy az USA preventív háborút indít Vöröskína ellen, Eden ezt válaszolta : “Ez teljesen ki van zárva”. Arra a kérdésre pedig, hogy az USA meg fogja-e védeni Quemoy és Matsu szigeteit, a válasz ez volt: “Ezt az amerikai vezérkarnak kell elhatároznia”. Az amerikai sajtó egyébként meglehetősen erélyes hangon vádolja a brit külpolitikát azzal, hogy míg Quemoy és Matsu stratégiai fontosságú szigetek feladását sürgeti azon a címen, hogy azok földrajzilag a kínai szárazföldhöz tartoznak, addig — természetesen — eszük ágában sincs, hogy Hong Kong szigetének, vagy a Hong Kong-i brit gyarmathoz tartozó Kaulun félszigetének feladására gondoljanak. Pedig Hong Kong egy mérföldre fekszik a vöröskínai szárazföldtől és 11.000 mérföldre a brit anyaországtól. AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS kérdése ezúttal elfogadhatóbb formában ismét felmerült. Molotov szovjet külügyminiszter március 11-én magához kérette Bischoff moszkvai osztrák követet, s közölte vele, hogy a Szovjet most már hajlandó volna az osztrák államszerződés végleges megkötéséről tárgyalni. Mint tudvalevő, Nagybritannia az elmúlt évben közölte a szovjettel, hogy mindaddig nem hajlandó az általános kérdések rendezésére szolgáló négyhatalmi konferencián résztvenni, amíg az osztrák államszerződés aláírva nincs. Az orosz válasz akkor az volt, hogy Ausztria megszállása mindaddig nem fejeződhet be, míg Németországgal létre nem jött a békeszerződés. Minthogy erre sem akkor, sem azóta sincs kilátás, az orosz választ csak úgy lehetett értelmezni, hogy az osztrák kérdésben soha nem lesz egyesség. Molotov most arról értesítette az osztrák kormányt, hogy nem ragaszkodik többé ehhez a feltételhez. Mindössze két kikötése volt : 1. Garanciát kívánt arra, hogy nem lesz többé Anschluss és 2. hogy Ausztria nem fog semmiféle katonai szövetséghez csatlakozni. A közeljövő fogja megmutatni, hogy ebben a kommunista ajánlatban hol van elrejtve a lóláb. A PENICILLIN FELTALÁLÓJA---------6--------Sir Alexander Fleming 73 éves korában I Londonban elhunyt. Fleming volt korunknak i egyik legnagyobb kutató orvosa. A penicilj lint egy véletlen folytán 1928-ban fedezte fel úgy, hogy egy laboratóriumban kitenyésztett bacillustörzset tartalmazó tégelybe a szél véletlenül egy kis darab penészt sodort be ; Flemingnek zseniális agyában hirtelen felvillant az, hogy a látszólag oktalan nép babona szerint a penésznek gyógyító hatása van bizonyos betegségekre. Mikroszkópján csakhamar megállapította, hogy a bacillustenyészet a penészgombák hatására elpusztult. Ezután 12 évig tartó precíz munkára volt szüksége, amíg kitermelte az első, emberi gyógyításra használható penicillint, amely azóta a többi úgynevezett antibiotikus (“baktéri um-ölő”) csodagyógyszerrel együtt (streptomycin, aureomycin és sok száz hasonló szer) az emberiség egyik legnagyobb áldásává lett.-----------------------o-----------------------UJ MARSHALL-TERV A SZOVJETBEN---------o--------A II. világháború után Európát felsegélyező ú. n. Marshall-terv után, melyet Marshall akkori USA hadügyminiszterről neveztek el, most a kommunistáknak is megszületett a saját marshall-tervük. Egyszerre tizenkét uj szárazföldi és légügyi marsait neveztek ki, O. F. Zsigarev légügyi marsait pedig a szovjet legfőbb főmarsallá léptették elő.-----------------------o-----------------------AZ ARUBA SZÁLLITÓHAJÓ ÜGYE-----------o-----------Az “Aruba” egy tízezertonnás petróleumszállítóhajó, amely finn lobogó alatt hajózik, s jelenleg egyik romániai kikötőből van Vöröskína felé, megrakodva oktán-repülőolajjal, amely elsősorban a léglökéses hadirepülők üzemanyaga. A szállítmány kb. 6000 repülő-órához szükséges üzemanyagot tartalmaz, s elkerülhetetlenül szükséges volna ahhoz, hogy a bolsevisták légitámogatást adhassanak egy esetleges Quemoy és Matsu elleni invázióhoz. Erre való tekintettel Csiang-Kai-Sek-ék nyilatkozatot adtak, mely szerint az Aruba-t, ha kínai vizekre érkezik, fel fogják tartóztatni, míg az amerikai 7. flotta parancsnoksága az üggyel kapcsolatban olyan kijelentést tett, hogy a nemzeti kínai flottát minden “védelmi jellegű” katonai akcióban támogatni fogja. A másik oldalról Chou-En-Lai sajátmaga tett rádiónyilatkozatot, mely “azonnali megtorlást” helyezett kilátásba Amerika ellen, ha az USA “merészeli” feltartóztatni az Arubát, amely szerintük békés szállítmányt tartalmaz. Az ügy sok veszélyes és komplikált nemzetközi hadi jogi kérdést vet fel. A kínai partvidék blokádját ugyanis még a koreai háború kitörésekor az UNO rendelte el, s ennek alapján az UNO, illetve az UNO megbízásából harcoló USA hadihajók jogosultak voltak a szállítmányokat átvizsgálni, s a hadianyagokat elkobozni. A koreai háború azonban két éve fegyverszünet alapján szünetel, a Nemzeti Kína-Vöröskína közötti konfliktusban pedig egyedül az USA van érdekelve, az UNO nem. A kérdés tehát az, hogy az USA hajóinak joga van-e az UNO által 1950- ben elrendelt blokád alapján megakadályozni egy Vöröskínába igyekvő hadiszállítmányt. Ha erre a kérdésre “nem” a válasz, a további kérdés az, hogy az USA, amely kizárólag a nemzeti kínai szigetek megvédésére vállalkozott, jogosult-e a hadi jog alapján feltartóztatni a hadiszállítmányt azon a címen, hogy erre Formóza védelme céljából van szükség ? A mostani jelek szerint — ha az Aruba egyáltalán megjelenik a sárga vizeken — a nemzeti kínai haditengerészet fogja magára vállalni az elkobzás ódiumát. A nemzetközi jogi kérdéseken kívül további érdekességet ad az ügynek az, hogy ezt az üzemanyagot miért nem a Szovjet szállítja ?
