Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-05 / 10. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 10. sz. 1955. március 5. W/.V.V*\VA,.\VAV.\V.V.V/NV.%V.,.,.V.V.V.,.V.V.W.VAV.,AV.,AV.' Csütörtöktől, 1955 március 3-tól szerdáig, március 9-ig bezárólag. CSAK EGY HÉTIG! WEENER MAEDELN (BÉCSI LÁNYOK) Angol feliratokkal. Ziehrernek, sok népszerű bécsi dallam és keringő szerzőjének élete és szerelmi története. A felejthetetlenül szép és kedves színes film főszereplői: WILLY FORST, JUDITH HOLZMEISTER, DORA KOMAR, HANS MOSER. KÖVETKEZŐ MŰSORUNK : DAEMON ISCHE LIEBE Margot Hielscher felejthetetlen alakításával. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton : 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 (OLGA PAPOVA) — REGÉNY — Irta : KENESEI F. LÁSZLÓ Copyright by László F. Kenesei Toronto egyetlen magyar női fodrászüzelte a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el Jsarja adni, vagy alkatrészt [kíván vásárolni, hívja fel a I Niagara-vidék legnagyobb AUTó-WRECKlNG üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Telefon : 2021. Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. PINCÉRNŐI ÁLLÁST keres magyar vendéglőben. Angolul is jól beszélő intelligens nő Cim : a kiadóhivatalban. JÓ MUNKÁT KAPHAT HA ANGOLUL BESZÉL Bevált módszerrel tanít magyarul is beszélő, nyelvtanárnő. Telefon : LL. 2761 Két szoba-konyhás lakás (fürdőszoba, gáztűzhely és állandó melegvíz szolgáltatással) KIADÓ 18 AFTON AVE. (Dundas W Lisgar dostrict). Tel.: OL. 7075 (5 óra után), N Y I L T T É R Vettük és szószerint közöljük az alábbi levelet : “Kedves Szerkesztő Ur ! Szabad kémem, hogy az alábbi sorokat lapjában leközölni szíveskedjék és az alábbiakért törvényes felelősségem teljes tudatában mindenkor és mindenki előtt helytállóké nyílt levél Bálint Kálmán úrhoz ! Kedves Kálmán bátyám ! Tudom, most kissé meg fogsz lepődni soraim láttán, de remélem a kérdéseimre válaszolni fogsz !? Itt fekszik előttem hozzám szétküldésre adott meghívód egyike, a “Riadó a Kárpátokon”. Napok óta nézem, forgatom, hol keserűséggel, hol dühhel, hol megvetéssel. Én kérésedre azokat itt Oshawán szétküldtem, ebben segített egy helyi honfitársam is, s ma nem merünk nyiltan egymás szemébe nézni. Légy jó Kálmán bátyám, adj választ arra miért engem és nevezett honfitársamat kértél meg a meghívok szétküldésére. Vagy talán előtted nem számít honfitárs, barát, ha üzletről van szó ? Mint nem számít, hogy e filmért te 2.000 dollárt adtál csak azért, hogy gyalázatosán rossz filmedet hangzatos Ígéretekkel fűszerezve, meghívódon a magyar Szent Koronát használva itt Kanadában lenézesd. Volt szived hozzá ? Mielőtt e filmet megvásároltad, feltételezem, lejátszattad és megnézted, mit veszel. Miért vetted meg, Kálmán bátyám ? Kiknek az érdeke volt ezt a filmet lejátszani, kik állanak a nemzetgyalázó piszkos mű mögött ? Néked tudnod kell ! Vagy talán 2.000 dollárt te csak úgy látatlanul adtál a filmért ? Csodálkoznám rajta ! Tudnod kell, mit szolgál a film, kiknek az utasítására készült, mily céllal és akkor még te, Kálmán Bátyám, megtoldod a háborús részt a magyar Honvéd Haditudósító Osztály készítette felvételekkel ? — Tiltakozom a kijelentésed ellen, ez nem áll ! Én tagja voltam ennek az osztálynak, ezen osztály kiadott egy értesítőt, címe : “20B osztály jelenti”. Nem olvastad ? Ezen osztály 1941 július 12-től jelen volt mindenütt. Ezen osztály készített felvételeket a téli hadjáratról, ott volt a Don folyónál, ott volt a Pripet mocsarakban, a Szeret völgyében, a hortobágyi páncélos csatában, ott a balatoni harcokban, a Vértesben, tagjai katonák és férfiak voltak. Épp ezért fel kell emelnem tiltakozó szavamat mindazok becsületére, akik az osztály tagjai voltak, fel kell emelnem szavamat az osztály hősi halált halt alapító parancsnokának emlékére. Félre a kezekkel, a pénztől mocskos,harácsoló újakkal, ettől az osztálytól, Kálmán bátyám ! Megvásárolt filmnek nevezett szennyes céllal készült celluloid szalagodnak egyetlen kockáját sem készítették haditudósítók ! Magyar honvéd haditudósítók ! Vagy talán úgy gondoltad, itt mindent szabad tenni és mondani ami árt a magyarságnak ? Mondd, felelj nekem : nem szégyenled önmagad előtt magadat, ha véletlenül egyedül maradsz egy sötét szobában? Nem szólal meg benned a lelkiismeret ? Te el tudod adni a nemzeted, fajtád, a magyar honvédet dollárokért ? Minden felelősségérzet nélkül, céljaid eléréséért felhasználod hazád ezeréves címerét ? Kikért és miért e cselekedet ? Én csak ennyit fűzök hozzá : tanultunk megint és ígérem neked Kálmán bátyám, lesz nekünk is magyar gramofónlemezünk 3.20-ért és azt le is fogják játszani minden külön értesítés és beharangozás nélkül, nem használva nagy szavakat ! Fájlalom a történteket, tanultunk és nem felejtünk ! Most rajtad a sor, Kálmán bátyám ! LUGOSSY BÉLA az Oshawai Magyar Kultúr Klub titkára”. E rovatban közöltekért a szerkesztőség felelősséget nem vállal. 4» 4 4 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4 444444 SZÉP ÉLMÉNYBEN volt része azoknak, akik múlt szombaton fél nyolckor a CFRB rádióműsorát hallgatták. Az uj kanadásoknak szóló leadássorozat magyar számaként néhány magyar zeneszámot közvetítettek igen jó előadásban, majd utána Kresz Géza professzor és Bottlik József beszéltek a magyar történelemről, emelkedett, rendkívül intelligens hangnemben és ami a fő, kifogástalan szép angolsággal. Nem lehet jobb mód arra, hogy szülőhazánk problémáit megismertessük uj, kanadai honfitársainkkal, mint az, ha okos emberek, bölcs és igaz tényeket mondanak el Magyarország történelméből olyan nyelven amelyet a kanadaiak értenek és hallgatnak. Köszönjük az előadóknak és a CFRB rendezőségének. XVIII. Stadingert idegesség fogta el, rossz sejtelmei voltak, mert valami összefüggést látott Olga megszöktetése és a detektív megjelenése között. Idegessége még csak fokozódott, mikor Meyerhoff még kilenc órakor sem érkezett meg. Elhatározta, hogy megnézi, vájjon még mindig lenn várakozik-e a detektív a kapunál ? Azt azonban már seholsem találta. Benézett a portásfülkébe is, hogy esetleg talán oda ment be, de ott csak az öreg kopasz helyettes portás olvasta nagy élvezettel a Völkischer Beobachter egyik számát. Visszament a szobájába és tovább várakozott. Hamarosan aztán megint kopogtak, s az újabb látogató a portás volt. Jelentette, hogy megjött a gyógyszerészeti laboratóriumból és bosszankodva fűzte hozzá, hogy ott semmit sem tudtak a főorvos úr rendeléséről. Stadinger hamarosan rájött, miért nem tudtak Meyerhoff “rendeléséről”, a portásnak persze nem mondta meg, csak megköszönte a jelentkezését, s bizalmasan megveregette a vállát. Aztán hirtelen eszébejütött valami. — Mondja csak, öregem, hogy is hívják magát ? — Hát még mindig nem tetszik tudni, doktor úr ? Johann Seppnek hívnak ! Én a bátyja vagyok a jelenlegi rendőrfőnöknek, Theo Seppnek. — Hát ez nagyszerű, hiszen akkor magának óriási befolyása van a rendőrségen, — mondta Stadinger, tovább játszva a naiv embert. — Hát nem mondom kérem, de csak a politikai osztályon. — Hát ez nagyszerű, épp ez az, amivel nagy szolgálatot tehet nekünk ! Meyerhoff főorvos urat ugyanis bekísérték a rendőrségre és azt hiszem, a maga rokona fogja kihallgatni. Így talán lehetne valamit az érdekében tenni. Elintézhetné, hogy engedjék szabadon a főorvos urat, hisz tudja maga, hogy semmi bűne nincs, ő régi, hűséges párttag, itt meg annyi munka vár rá. — Hát kérem, én nem jelentettem fel a főorvos urat, mert azt mindig jó néptársnak tartottam. Más volt a helyzet Bachmayer doktor úrnál, aki folyton az ellenséges rádiót hallgatta és meg is írta, mit hallott. El is vette érte a megérdemelt büntetését ! Stadinger meglepetve hallgatta a portás önvallomását. Rögtön megtudta, kinek köszönhette négynapos fogházi látogatását és azt is, hogy a szerencsétlen Bachmayernek miért kellett “eltűnnie”. Megdöbbenését azonban leplezte, s úgy tett, mint aki mindenben helyesli a Gestapo-főnök rokonának eljárását. Stadinger most már tudta, hogy a portás sokat tehet Meyerhoff érdekében. Ezért látható jóindulattal hallgatta annak a további önvallomását. — Az orvosnő is kommunista, ezéi-t nem való közénk, — folytatta a portás. — Ahol csak tehette, mindig agitált ellenünk, meg is mondtam annakidején a Rottermannak, akinél többször jártam, hogy még veszedelmesebbnek tartom, mint Bachmayer doktor urat. Mert az elvégre mégiscsak német. De a Papp doktornő az cseh. A csehek pedig nekünk mind ellenségünk. Igaz doktor úr ? — Persze, persze, — mondta Stadinger, — most azonban nem erről van szó. Hanem arról, hogy a főorvos úr a rendőrségen van, akkor, mikor emberek százait kellene megmenteni az életnek. Tehát magának azonnal el kell mennie a rendőrségre a rokonához, s el kell neki mondani, hogy helyezze azonnal szabadlábra a főorvos urat. Tehát máris vegye a kalapját, Sepp bácsi és menjen. — Hát kérem, én elmehetek, de még nem is vacsoráztam, márpedig az ember egészsége előbbrevaló mindennél.. Stadinger már alig tudta türtőztetni undorát és haragját az áruló portás iránt és félt, hogy elveszti türelmét és saját kezével oltja ki annak áruló életét. Olgáért és Meyerhof fért való aggódása azonban, nemkülönben saját meghurcoltatása erőt adtak neki, hogy uralkodjon az érzelmein. Még éppen mondani akart valamit a portásnak, amikor kopogás nélkül Meyerhoff lépett a szobába. * * * A Lipcse—Berlin-i gyorsvonat óriási sebességgel száguldott a sötét éjszakában. Az elsötétített ablakok mögött az utasok némán ültek egymás mellett. Nem beszélgettek, rpert mindegyiket az a kínzó gondolat foglalkoztatta, hogy vájjon megérkeznek-e reggelre Berlinbe. A Harmadik Birodalom fővárosa már napok óta szenvedte az angolszász légihaderő ökölcsapásait. A berliniek már harmadik éjszakájukat töltötték a pincében. Három nap, há- I rom éjjel szakadatlanul hulltak a bombák és mindenki azt hitte, hogy elérkezett a világ vége. A poroszok hideg és büszke Berlinje nem mutatta meg könnyeit, nem akarta elismerni, hogy elvesztette a csatát. Nem akarta, hogy a világ megvesse, vagy sajnálkozzon rajta. Negyedik nap aztán az angolszászok mégis megkönyörültek az öreg Metropolison és időt adtak neki, hogy eltemethesse halottjait. A gyorsvonat egyik fülkéjében utazott Olga is, Schuster svájci konzul társaságában. A konzul Svájcról beszélt neki, a szabadság, a boldogság kis európai szigetéről. Svájcról, ahol különböző nemzetiségű emberek békében és egyetértésben élnek egymás mellett és senkinek sem jut eszébe, hogy polgártársait gyűlölje azért, mert esetleg más nyelvet beszél, vagy más nemzetiségű anya hozta a világra. Olga elgondolkozva hallgatta a konzult, de valójában csak az értelme figyelt annak szavaira, mert szive minden sejtésével még mindig Lipcsében járt. Elvonultak előtte az ott töltött idők, minden rossz, vagy kellemes emlékeivel. Élete filmjét visszafelé kezdte forgatni, eszébe jutott a Heidelbergben töltött évek, ahol pirulva és nagy örömmel vette át az akkor mindent jelentő orvosi diplomát. Aztán mikor először látta Berlint, az óriási, hűvös nagy várost. Majd Münchent, a tudomány és a művészet e csodás otthonát. Itt ismerkedett meg Erich Kurttal, a kedves öregúrral, a híres orvossal, akitől annyit tanult. Aztán a lipcsei Kapital-Platz jutott eszébe, s arcát még ma is szégyenpír öntötte el. De csakhamar megenyhültek vonásai, mikor Tomborszkira gondolt. Igen, hisz ha akkor nem történik vele ez a kellemetlen eset, talán soha sem ismerkedik meg a mérnökkel. Egészen átadta magát a Péterrel való első találkozása emlékének, amely sokszor úgy fájt, de mégis oly szép volt. Már régen nem figyelte a konzul szavait, mert szive egész melegével vőlegényére gondolt. Most, hogy elhagyja Németországot, vájjon fog-e vele még találkozni ? Szemei lassan megteltek könnyel és szivét valami nagy-nagy fájdalom szorította össze. — őszinte részvétet érzek Ön iránt, kedves Papp kisasszony, — hallotta Schuster szavait és elszégyelte magát. — Bocsásson meg, konzul úr, hogy úgy átadtam magam az emlékeimnek. Igazán neveletlenség tőlem, hogy visszaélek türelmével és nagylelkűségével. — Kérem, zavarba hoz, kedves Olga kisasszony, ha tőlem kér bocsánatot. Higyje el, tökéletesen megértem viselkedését és nagyon szerencsétlennek érzem magam, hogy nem tudom megvigasztalni, vagy fájdalmát enyhíteni. Legyen hozzám bizalommal, higyje el, hogy őszinte barátja vagyok. — Erről én már régen meggyőződtem, kedves konzul úr és soha, soha nem fogom elfelejteni azt a rengeteg kedvességet, amit érteni tett. — Nekem már azzal is nagy örömet okozna, ha konzul úr helyett csak egyszerűen Andrénak, vagy ahogy maguk magyarok mondanák, Andrásnak szólítana. — Olga elnevette magát. — Hát ezt aztán igazán megtehetem, már annál inkább is, mert magam se vagyok híve a túlzott formaságoknak. Ezzel szemben én is elvárom, hogy Olgának szólítson. A konzul nevetve nyúlt Olga keze után és mély tisztelettel csókolta meg azt. A hatalmas áramvonalas mozdony száguldva robogott be a berlini pályaudvarra. Olga kinyitotta a vonat ablakát, hogy hordárért kiáltson, de nem jött ki hang a száján a meglepetéstől ; mert a vonat ablakától alig pár lépésre Tomborszki szélesvállú alakját pillantotta meg. — Péter ! Péter ! — kiáltotta boldogan és a mérnök két ugrással már a vonaton is volt. — Olgám ! — repesett az örömtől és szenvedélyesen kapta karjaiba a leányt. Az orvosnő zavartan bontakozott ki vőlegénye karjaiból, mert azt hitte, hogy a konzul is a fülkében van. Csak aztán vette észre, hogy Schuster nincs a kocsiban. Kérdőleg nézett Péterre, aki nevetve mutatott az ablakon keresztül a folyosóra, ahol a konzul két hatalmas hordár kíséretében mosolyogva szemlélte az ölelkezésüket. A pályaudvarról gyalog mentek a nem messze lévő Adlon szállóig, ahol Tomborszki lakott. A konzul itt elvált tőlük, nem mulasztva el figyelmeztetni Olgát, hogy az ő szállása is a svájci követségen van. A híres Adlon szálló termei és luxuslakosztályai, amelyek békében a világ minden részéről idesereglett nagynevű pénzemberek, külföldi államférfiak, nemzetközi hírességek kényelmét szolgálták, most szabadságos katonáktól, magasrangú SS tisztektől volt hangos. Tomborszkinak az első emeleten sikerült egy kis lakást találnia. Olga, amint megérkezett, először is a fürdőszobát vette birtokba, majd utána frissen és csinosan fogyasztotta el a Péter által megrendelt reggelit. Aztán kölcsönösen beszámoltak egymásnak élményeikről. Olga elmondta legutóbbi letartóztatásának körülményeit, majd hálával emlékezett meg a konzulról, aki Meyerhoffal együtt megmentette az életét. A leány elmesélte annak a nyolc napnak a történetét is, amit a konzul házában töltött. Többek között azt, hogyan akarták a Gestapo-legények a konzult arra kényszeríteni, hogy kihallgatáson jelenjék meg a Gestapo-főnöknél. Hogy nyolc napon keresztül nem merte elhagyni a konzulátus épületét, mert a rendőrspiclik egész raja vette körül, s hogy végül milyen trükkel sikerült a Gestapo ügynökeit kijátszva, s azoknak mégis majdnem szemeláttára beszállni a Berlin felé induló gyorsvonatba. Tomborszki nagy érdeklődéssel hallgatta végig Olga beszámolóját. Nagy hálát érzett a konzul és Meyerhoff iránt is. A főorvos viselkedését azonban sehogyan sem tudta megérteni. Nem volt képes feltételezni Meyerhoffról, hogy az valakivel jót is tud cselekedni. Meg is jegyezte Olgának : — Te drágám, úgylátszik az ördögből is embereket tudsz csinálni, ha nem angyalokat ! — De nagyon elkeserítette az is, amit Rottermannról hallott. S lám, meg is lakolt aljasságáért. Aztán Tomborszki mesélte el, hogy egyik nap levelet kapott valakitől, aki arról értesítette, hogy Olgát letartóztatták és mint írta “tartsa kötelességének, hogy mielőbb kiszabadítsa”. A levél nem volt aláírva és így fogalma sincs, hogy ki írta, ki volt az ismeretlen jóakarója. E levél után aztán hamarosan megérkezett Schuster távirata is, amelyben azt közölte, hogy Olgát sikerült megmenteni és amint csak lehetséges, Berlinben fogják biztonságba helyezni. A konzul e táviratban még azt is közölte, hogy maradjon Berlinben és itt várja meg a további intézkedéseket. — Persze, hogy azonnal szabadságot kértem. Azonban ez nem ment olyan simán. Átkozottul rosszul állunk keleten és ilyenkor becsületes katona nem hagyja el a helyét. De mint annyiszor, most is a véletlen jött a segítségemre : az egyik futárszolgálatot teljesítő tisztet gépével együtt lelőtték. A gép az arcvonal előtt zuhant le, de már ellenséges területen. Az oroszok azonnal a lezuhant gép felé rohantak, amely történetesen nem gyulladt ki. Mi tüzet nyitottunk az oroszokra, majd vállalkozó szellemű embereimmel rohamot intéztünk a repülőgépért, amit sikerült is elfoglalnunk és a súlyosan sérült kapitányt, a gép pilótáját magunkkal hozni. Következő számunkban folytatjuk.
