Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-19 / 8. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 V. 8. sz. 1955. február 19. (DIE SCHÖNE MÜLLERIN) Angol feliratokkal. Egyszerű, természetes emberek szerelmi története, mely a gyönyörű svájci hegyvidék és szinpompás hagyományos népünnepélyek, régi táncok keretében játszódik. Ez a szem, fül és szívgyönyörködtetó' remek szinesfilm igazi, felejthetetlen élményt jelent mindenki számára. Főszereplők : HERTHA FEILER, WALTRAUT HAAS, PAUL HÖRBIGER, GERHARD RIEDMANN és mások. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton : 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. KÖVETKEZŐ MŰSOR: Richard Voss világhírű regénye filmen ZWEI MESCHEN (KÉT EMBER). ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE s WA. 2-0850 — WA. 2-6319 ■ Toronto egyetlen magyar I női fodrászüzelte a LIVIA BEAUTY SALONj 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden ■ este nyitva. Manikür és pedikür specialista. A HÜLÉS VÉSZE napokról órákra csökken. Miért is szenvedne napokig a hűlés verésétől, mikor a BUCKLEY’S Fahéjazott Pirulák percek alatt enyhülést hoznak. Nem egy, de négy hűlést-lebíró tartozékot egyensúlyoztak, hogy lázát leszállítsa, kedélyállapotát javítsa s a hűlés kórjelét legyőztesse, — GYORSAN. 12 pirula 35 cent Családi doboz: 79 cent. BUCKLEY'S ÍJfÓJ.AMATED CAPSULES PÉNZ MEGTAKARÍTÁS biztos, hogy gyors javulást hoz, vagy pénze megkettőzve visszatérül. Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTő-WRECKlNtl üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Telefen : 2021. Használjon GILLETT’S LUGKÖVET, amellyel elsőrendű minőségű szappant főzhet, darabonkint mindössze egy centért! Gondolja meg, mennyi pénzt takaríthat meg, ha mindössze egy centért kap egy darab szappant ! Pedig csupán ennyi költségért főzhet egy darab kemény, habzó, kiválóan mosó szappant, maradék zsiradékból és Gillett’s Lugkőből ! Minden egyes Gillett’s dobozon könnyen követhető használati utasítást talál. Legközelebbi bevásárlásánál vegyen Gillett’s Lugkövet, takarítson meg sok-sok dollárt az évi szappanszükségletének fedezésénél. uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiHiuiiiiiiniiinniiuuiimii,^ I RENDKÍVÜLI AJÁNLAT! i 1 ILLATOSÍTÓ, színesítő ANYAG !J I EZZEL KEVESEBB MINT EGY FÉL CENTÉRT 1 § TOALETSZAPPANT FŐZHET. = = Mialatt a Gillett’s Lugkővel szappant főz, keverjen E E hozzá ebből a speciális Illatosító és Színesítő anyagból. E E Luxjusminőségű, kiváló illatú toaletszappant fog kapni ! E E Választhat jázmin, rózsa, orgona,, vagy levendula illat E E között. Minden egyes üveg elég anyagot tartalmaz ahhoz, = = hogy illatot és szint adjon annyi szappannak, amennyit = E egy szabályszerű (10 unciás) Gillett’s Lugkődobozzal ki | E lehet főzni. Rendes körülmények között majdnem három- = E szór ennyiért áruljuk az Illatosító és Színesítő anyagun- E E kát. Minden egyes üveg ára: 25 cent és a Gillett’s Lugkő- E = doboz címkéjének bármelyik darabja. Küldje be ezeket az alábbi címre : Standard Brands Limited, Dominion Square Building, Montreal. Ne felejtse el megjelölni, melyik illatot választja. Közölje saját címét. A lehető leggyorsabban meg fogja kapni bérmentes csomagban a megrendelt Illatosító és Színesítő anyagot. CSAK 25 CENT meg egy Gillett’s Lugkő címke bármelyik darabja. Autóját azonnal javitja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— VWVW/AVVVVVVVVvVlAW HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. űmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'i'iiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiMMiiiiiiiiiMiimmmimmiiiiii.E Kapható szabályszerű csomagolásban, valamint takarékossági 5 fontos üvegben. ^ Sohasem hittem volna, hogy JÁRHATATLAN UTAKON (OLGA PAPOVA) — REGÉNY — Copyright by László F. Kettesei Irta : KENESEI F. LÁSZLÓ XVI. J De mindenekelőtt azért fog dolgozni, hogy Papp Olga mielőbb visszanyerje szabadságát. ** * Ernst Stadinger négynapi fogvatartás után fütyörészve jött ki a fogház kapuján. Vidám volt, mert örült a visszanyert szabadságnak. De vidám volt azért is, mert azt hitte, hogy a többi kollégái is már mind szabadon vannak. Arról persze fogalma sem volt, hogy Bachmayert meggyilkolták és azt sem tudta, hogy Olga még mindig a Gestapo-börtönben van. Mindezt nem tudta a fiatal Stadinger, aki soha nem foglalkozott politikával és életében most volt először a rendőrségen. Főleg ennek köszönhette, hogy aránylag simán úszta meg Rottermann vendégszeretét. A mosoly azonban rögtön eltűnt gyermekes arcáról, mikor a kórházba megérkezett és belépett Meyerhoff szobájába. Főnöke ugyanis rögtön közölte vele, hogy Olga még mindig fogoly, Bachmayerről pedig azt hallotta, hogy “elszállították” Lipcséből. Az utóbbi hírt a portástól tudta meg, akit egyébként szintén Seppnek hívtak és rokona volt a mentőorvos gyilkosának. Ettől a másik Sepptől aztán még sokminden mást is megtudtak, többek között azt is, hogy a konzul autóját “baleset” érte amikor a kórház felé tartott. A konzul autója egy teherautóval ütközött öszsze, a személykocsi összetört és Schuszter konzult a lakására szállították. Hogy mindezt a kórház 55 éves portása honnan tudta meg olyan gyorsan és pontosan, azt Meyerhoff elfelejtette megkérdezni. A fiatal Stadinger elmesélte kihallgatásának körülményeit. — Először egy nyúlánk Gestapo tiszt hallgatott ki, aki elég udvarias volt és mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy Olgától kaptam utasítást a levelek terjesztésére. Dr. Bachmayer nevét ezzel szemben egyetlen egyszer sem említette. Én persze megmondtam a rendőrtisztnek, hogy a leveleket tőle kaptam és utána én adtam tovább az orvosnőnek. Ezen az egy levélen kívül nem olvashatott többet, mert én sem olvastam. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy a “Hogy áll a helyzet” című röpcédulák létezéséről értesíteni kellett volna a Gestapot. Persze ezt akkor sem tettem volna meg, ha tudomásom lett volna ilyen rendelkezésekről. Ezt azonban nem mondtam meg a rendőrtisztnek, mint ahogy nem mondtam meg Rottermannak sem, aki utoljára hallgatott ki. Reggel aztán közölték velem, hogy hazamehetek — és most itt vagyok, — fejezte be beszámolóját Stadinger. Ebben a percben kopogtak az ajtón. Meyerhoff még engedélyt sem adott a belépésre, mikor kinyílt az ajtó és egy bekötött fejű úr lépett a szobába. — Schuszter, svájci konzul vagyok — mutatkozott be. Először Meyerhoffal, majd Stadingerrel fogott kezet, aki engedelmet kért, hogy elhagyhassa a szobát. Meyerhoff mindent elmondott a konzulnak és segítségét kérte Olga kiszabadításához. A konzul megígérte, hogy érintkezésbe lép először is a magyar követséggel és utána majd kölcsönös erővel próbálják a leányt kiszabadítani. Beszélgetésüket a légiveszély szirénája zavarta meg. A konzul azonnal távozni akart, de az orvos kérésére, aki kijelentette, hogy a kórháznak kitűnő légvédelmi pincéje van, maradt. Mikor aztán elhangzott a riadó, mindketten levonultak az óvóhelyre. Itt tovább folytatták a beszélgetést mindaddig, amíg a segélyhívó telefon orvosi segítséget nem kért. Az ügyeletes orvos azt jelentette Meyerhoffnak, hogy a Gestapo épületét bombatalálat érte és a kórházból is kértek orvosi segítséget. * * * Georg Rottermann már fáradt volt, mikor befejezte Stadinger kihallgatását. Ahogy a fiatal orvos elhagyta a szobát, azonnal, csengetett és a belépő rendőrrel közölte, hogy ma már senkit sem akar látni. Utána az asztalon lévő nagy naptárról leszakított egy lapot, amelyen 1943 november 28-i dátum volt. A szoba órája pedig egyet ütött. Éjféli csend borult a házra, a komor épület ablakai sötétségbe borultak. A város aludta álmát, s a rabok sóhaját elnyelték az évszázados falak. Rottermann fáradt, kimért lépésekkel indult abba a kis szobába, ahol “fárasztó munkája” után pihenni szokott. Csak úgy, ruhástól dőlt le az egyszerű vaságyra és hamarosan mély álomba merült. Horkolása betöltötte a szobát, áthatolt a vastag falakon és még a harmadik emeleten is hallani lehetett. Az őrtálló legények összenéztek és abbahagyták a merev szolgálati állást, megnyugodtak, beszélgetni kezdtek, tudták, hogy a nagy főnöktől most nem kell tartaniuk. Előkerültek a kártyák és megkezdődött a szerencsejáték. A rabok ajtóit erős zárak, az ablakokat nagy gonddal felszerelt rácsok védték. A két-három méter vastag falak minden rabot meggyőztek arról, hogy csak a fogházőr akaratából távozhat onnan. Arra talán nem is gondoltak a szerencsétlenek, hogy van a börtönőröknél és a Gestapo legényeknél hatalmasabb erő is, amely ki tudja nyitni a börtönük ajtaját. És ez a hatalmasabb erő csakhamar jelentkezett is. Az angolszász légierők bombázói nagy köröket írtak le a város felett, majd elengedték halálthozó bombáikat. A Gestapo-börtön rabjai azt vették észre, hogy valami óriás rázni kezdi a falakat. Egy irtózatos ököl az épületre ütött és a ütéstől megnyíltak az ajtók és leestek az ablakról az életet elzáró rácsok. Hamarosan friss levegő szökött be a dohos falak közé és a szabadság lehellete ütötte meg, a már minden reményt feladó rabok szivét. Sokan felkeltek priccsükről, otthagyták büdös, dohos ágyaikat és menekülni kezdtek a megnyílt falakon, s a romokon át. Olga arra ébredt, hogy a földön fekszik, mintha valaki összekötözte volna kezeit, lábait. Mozdulni akart, de nem tudott. A cellájába valahonnan hideg levegő áramlott be, ami hamarosan magához térítette. Kezeit nagy erőfeszítéssel kiszabadította a törmelékek alól és arcáról kezdte törülgetni a rengeteg port és piszkot. Lábait azonban nem tudta megmozdítani. Kiáltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán ; érezte, hogy maradék ereje is elfogy és valami sűrű sötétség ereszkedik a szeme elé. Utána elvesztette az eszméletét. A tűzoltók óriási erőfeszítéssel dolgoztak, csákányaikkal igyekeztek a hatalmas falakon keresztültörni, hogy a rengeteg segélykérőt kiszabadítsák. A sok bűnt és szenvedést látott épület azonban nem akarta megadni magát. Nem akarta, hogy a romok közé szorult rabokat megmentsék. Évszázadok óta dacolt ez az épület a széllel a viharral, s nem hitte el, hogy ennél hatalmasabb ellenfelei is vannak. Meyerhoff és orvostársai Olga celláját keresték, de az életben maradt rendőrök alig tudtak útbaigazítást adni. Végül is a véletlen jött segítségükre. Stadingerhez egy súlyosan sérült nőt hoztak a mentők. Ez ereje utolsó megfeszítésével mászott ki a romok alól és elmondta az orvosoknak, hogy az épület jobbszárnyán, a 17-es épületcsoportban rengeteg fogoly nő fekszik a romok alatt. Stadinger rögtön közölte Meyerhoffal, mit mondott az asszony, s az a svájci konzullal együtt az épületszárny felé rohantak. A tűzoltók segítségével egymásután emelték ki a súlyosan sérült nőket, de Olgát seholsem találták. Meyerhoffról folyt a verejték, orvosi köpenye tele volt vérrel és szennyel, de ez nem gátolta abban, hogy egymásután ne adja ki az utasítást a tűzoltóknak és egyéb mentő személyzetnek. Végül is Schuster konzul, aki mindvégig megfeszített munkával vette ki részét a mentésben, egy áléit nőt húzott ki a romok alól. Meyerhoff rögtön felismerte benne Olgát, akinek arcát a törmelékek felsértették. Azonnal intézkedett, hogy a leányt tegyék kocsiba, s a leggyorsabban vigyék a kórházba. Schuster azonban, mikor megtudta, kit talált meg, valamit súgott Meyerhoffnak, s ezután a mentőautó a leányt egyenesen a svájci konzulátus épületébe vitte. * * * A lipcsei rendőrségi palota, a biztonsági szolgálat épületével, valamint a fogház sokévszázados épületcsoportjai is óriási kárt szenvedtek a bombatámadástól. Szakértők szerint legalább száz bomba esett az épületre, s ezekből nem egy volt 1.000 kilónál is súlyosabb, úgynevezett romboló bomba. Az épület lakói közül csak azok menekültek meg, akik időben levonultak az óvóhelyre, vagy a földszinti zárkáknak voltak a lakói. Az áldozatok nagy százaléka a rendőrlegénység közül került ki, mivel ezeknek a laktanya épülete kapta a legsúlyosabb telitalálatot. Maga a rendőrség vezetője, a rettegett Gestapo főnök, Rottermann is az áldozatok között volt. A foglyok közül nem túlsokan veszítették életüket, amit részben annak köszönhettek, hogy a légiriadó előtt lehajtották őket az épület pincéjébe. A háromemeletes épület, bár sok telitalálatot kapott, mégis az évszázados falak nem mindenütt dőltek össze. A valamikor hatalmas termekből álló helyiségeket privát használatra, nem börtön céljára építették még a 17. században. A falak roppant vastagságúak voltak, hogy az akkori időben dúló rablóhadjáratok idején menedéket nyújthassanak a lakóknak. A bombázás alatt és utána a nagy Zűrzavarban nagyon sok fogoly szerezte vissza a szabadságát, köztük olyanok is, akik már évek óta voltak a börtön lakói. Sok közülük azonban oly súlyosan megsebesült, hogy menekülés közben kénytelen volt segítséget kérni, vagy pedig ott halt meg valahol az úton, vagy az erdőben. Sok fogoly nem bízott a szökés sikerében és helyén maradt. Később aztán kiderült, hogy ezek jártak legjobban, mert “becsületességükért” jutalmat kaptak Hitlertől, aki szabadlábra hegyezte őket. Persze ezt a szabadonengedést Hitler nem jószívűségből tette, hanem ebben az időben már minden munkaerőre szükség volt és még az apagyilkosoknak is fegyvert i adtak, hogy harcolhassanak Németország ellenségei ellen. Akik megszöktek, azok viszont hamarosan ismét mind lakat alá kerültek. Mert a sors különös szeszélyétől, vagy talán istenverésből, a bűnügyi nyilvántartó megkerült, sőt még a fogház lakóiról vezetett jegyzőkönyvek és a vallomások is, sértetlenül maradtak. Olgáról és orvostársairól felvett jegyzőkönyvek és vallomások azonban, amelyek úgylátszik még nem kerültek a megfelelő helyre, mind eltűntek. De az is lehet, hogy ezek az iratok még Rottermann asztalán hevertek, azt viszont a gazdájával együtt porig égette az a bomba, amely a tetőt átszakítva pontosan a szobában robbant fel. Valaki azonban mégis tudomást szerzett Olga eltűnéséről és ez a valaki, Theo Sepp, Bachmayer gyilkosa volt. * * * Olgát először is magához térítették, ami elég gyorsan ment. Kiderült, hogy tulajdonképen nem szenvedett súlyosabb sérüléseket. Az orvosnő, ahogy felnyitotta a szemét, idegen környezetben találta magát. Tekintetét végigjáratta a pompás bútorokon és csak azután nézett a mellette álló Meyerhoffra és a bekötött fejű konzulra. A két ember oly furcsán nézett ki, piszkosan, porosán és véresen, hogy Olga elnevette magát. Schuster konzul kissé sértődötten nézett a leányra, az orvos azonban megértette a szituációt, s végül mindhárman nevettek. A konzul, házvezetőnője, egy kedves, idősebb dáma, kiküldte a szobából a férfiakat, Olgának fürdőt csinált, kölcsönadta neki a szükséges ruhákat és az orvosnő egy félórával később sápadtan, de ismét tisztán és csinosan várta azokat, akik megmentették. * * * Meyerhoff rövid beszélgetés után visszatért a kórházba és Olga a konzul társaságában fogyasztotta el az Ízletes ebédet. Az ebéd alatt, majd utána is. hosszasan elbeszélgetett Schusterral. A konzul elmesélte megmentésének körülményeit és külön kiemelte a főorvos bátor viselkedését. Olga hálás szívvel köszönte meg a konzul segítségét, támogatását és elhatározta, hogy nem él tovább vissza annak vendégszeretetével, hanem ismét elfoglalja helyét a kórházban. A konzul azonban kijelentette, hogy erről szó sem lehet. Semmi körülmények között sem hagyhatja el az épületet, mert ha ezt tenné, úgy egész biztos, hogy a Gestapo azonnal letartóztatná. Következő számunkban folytatjuk.
