Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-19 / 8. szám
Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. (tyuteuUcut “i C a n a d a’s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Y. évfolyam 8. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955. február 19. A SZOVJET UJ URAI Azok a nagyarányú személyi változások a Szovjet vezetőségében, amelyek tíz nappal ezelőtt bejárták a sajtót és jelentőségében messze elhomályosították a formózai kérdésről szóló híreket, nem egy ötletszerű, magánjellegű belpolitikai harc egyik fejezetét jelentik, hanem egy olyan fejlődésről adnak számot, amely az egész világ sorsát befolyásolja. Mint ismeretes, Sztálin nemcsak a saját diktátori hatalma alatt egyesítette és korlátlanul vezette a politikai rendőrséget, a kommunista pártot és a katonaságot, tehát a bolsevista világ három legfőbb erőforrását, hanem hosszú diktatúrája és kegyetlen zsarnoki módszerei következtében egyúttal a világkommunizmus élő fejévé, legfőbb apostolává vált. Sztálin éppen úgy mint a régebbi korok távolkeleti kényurai, vagy mint a római császárok, a bolsevista rendszerekben élő •rszágok atyaistenévé is kinevezte magát, úgy, hogy elhatározásait félelemmel és engedelmességgel telve végrehajtották mindenütt, ahol a vörösök voltak az urak. Mikor Sztálin halála után Malenkov-Beria-Kruscsev trió vette át a szovjet vezetését, a világ közvéleménye előtt úgy látszott, hogy mivel a politikai rendőrség, a kommunista párt és az adminisztratív hatalom (illetve katonaság) más és más személy vezetése alatt állt, s így a kommunista világ (és közvetve az egész világ) sorsát többé nem egy diktátor akarata, hanem legalább egy három személyből álló tanács befolyásolja, ezért meg kell enyhülnie a merev bolsevista kormányzási rendszernek ; elvégre egy háromtagú tanács kormányzása már lényegesen közelebb áll a demokráciához, mint egy diktátor egyeduralma. S Malenkov miniszterelnöksége kezdetén valóban úgy látszott, hogy a szovjet, legalább is külsőségekben, nagy lépésekkel közeledik a nyugati országokkal való barátság felé. Minthogy pedig Sztálin személyével letűnt a vörös égboltról a pán-kommunizmus üstököse is, ezért előrelátható volt, hogy Mao-Ce-Tung, Ho-Chi-Minh és a többi keletázsiai kommunista vezér előbb-utóbb önálló bolsevista politikát fognak kezdeni, hiszen az ő számukra Malenkov, vagy a trio akármelyik más tagja, nem jelentette többé azt a tekintélyt, amelyet Sztálin jelentett. Beria letartóztatása és kivégzése arra mutatott, hogy Malenkov Sztálin nyomdokain jár és egyeduralmat akar megvalósítani. Most, hogy Malenkov is megbukott, s az utódot Bulganin személyében az a Kruscsev nevezte ki, aki eddig csupán a kommunista párt főtitkáraként szerepelt, míg a katonaság, illetve a politikai rendőrség feletti hatalmáról nem érkezett hír, — megint úgylátszott, hogy Kruscsev lesz Sztálin diktátor utódja, — s ő kívánja egyesíteni a bolsevizmus teljes hatalmát, úgy Szovjetoroszországban, mint a többi bolsevista államban. Időközben azonban egy újabb személy : Zsukov marsall került az előtérbe, akiről tudjuk, hogy óriási népszerűségnek örvend a szovjetben és — legalábbis katonai téren — tiszteletnek és megbecsülésnek is. Azt is tudjuk róla hogy Eisenhowerrel barátságot kötött tíz évvel ezelőtt, s a legújabb sajtóközlemények szerint lehetséges, hogy szovjet hadügyminiszteri minőségben látogatást is fog tenni Washingtonban. Zsukov szerepeltetése, Bulganin miniszterelnöki kinevezése, valamint az, hogy a politikai rendőrség ezidőszerinti vezetője, Sebov, sehol sem szerepel, mint a legfelsőbb vezetőség tagja, azt mutatja, hogy a szovjet Kruscsev alatt sem lesz egyszemélyes diktatúra, hanem valamilyen elfogadhatóbb kormányzási és politikai rendszer kifejlődése várható. De Zsukov hatalmának megnövekedése azt is jelenti, hogy a katonaság ma ismét olyan erő a Szovjetben, amely, ha arra kerül a sor, képes a politikai hatalomért akár a párttal, vagy a rendőrséggel ellentétben is síkraszállni. Ha pedig valamelyik országban a katonaság és a politikai hatalom legalább is egyforma erősek, akkor a béke és a háború kérdéseiben többé nem dönthetnek laikus politikai diktátorok egyedül a saját fejük szerint, hanem alkalmazkodniuk kell a generálisok véleményéhez. Márpedig az atomfegyverek korszakában nincs az a katonai szakértő — akár keleten, akár nyugaton, — aki ne akarná a háborút mindenáron elkerülni. A politikus talán nem hiszi el, a katona azonban nagyon jól tudja, hogy az atomháborút megnyerni a kommunisták nem képesek, s így a háború céljait békében kell igyekezni megvalósítani, nem bombázással, hanem zsarolással. Hogy a katonai szakértelem máris üdvös befolyást gyakorol a kommunista vezetésre, azt közvetve mutatják azok a harcias, de mégis bizonyos értelemben tartózkodó nyilatkozatok, amelyeket a vöröskínai államférfiak adnak úgyszólván minden nap. Ma már nincs szó ezekben a nyilatkozatokban “támadásról”, “megsemmisítésről”, sőt Formóza “lerohanásáról” sem, csupán arról, hogy “nyugati támadás esetén” a támadó fél járna rosszul. Tekintetbe véve azt a nagyhangú stílust, amelyben a kommunista nyüatkozatokat, — különösen a kínai bolsevisták nyilatkozatait — megfogalmazzák, a fent idézett fenyegetések valójában ennyit jelentenek : “Könyörgünk, hagyjatok békében, mi is igyekszünk csendben maradni”. 1. A formózai szoros. 2. Quemoy szigete a vöröskínai szárazföld előtt. 3. Matsu szigete, amelyet a nemzetiek tartanak. 4. Tachen, amelynek kiürítése most fejeződött be. EDEN KANADÁBA JÖN-----------o-----------Sir Anthony Eden, Nagybritannia külügyminisztere és jövendő miniszterelnöke, ez év szeptemberében Kanadába jön, hogy megnyissa az 1955-ös torontói National Exhibition-t (Nemzetközi Kiállítást). Eden egyébként mindig többet és többet vesz át a brit politika irányításának feladataiból. A brit nemzetközösségi konferencián is ő és nem Churchill volt az, aki távolkeleti kérdésben összegezte Anglia, illetve az angol világ irányvonalát. Eden álláspontja szerint Formózát feltétlenül egy amerikabarát kínai kormány hatalmában kell megtartani, a partmenti szigetek megvédésére nincsen szükség; a nemzeti kínai kormányt nem szabad támogatni egy Vöröskína elleni esetleges katonai akcióban ; a nyugatnémet felfegyverkezést minden fenyegetés dacára végre kell hajtani ; végül pedig az összes nemzetközi kérdést négyhatalmi konferencián kell megtárgyalni, de csak miután a párisi és londoni egyezményeket végrehajtották és miután a szovjet kivonult Ausztriából és miután megegyeztek a szabad német választások »megtartása tekintetében. A történelmi események jelen fejlődéséből úgy látszik, hogy Eden tervei meg fognak valósulni. Itt említjük meg, hogy J. Foster Dulles amerikai külügyminiszter is a közeljövőben Kanadába érkezik.---------------------------------o--------------------------------EGY ÉRDEKES MELLÉKMONDAT------------o----------Már korábban foglalkoztunk Molotov hosszúlélegzetű beszédjével, amelyben Malenkov bukásának napján azzal fenyegette meg a nyugati világot, hogy a szovjet olyan hidrogénbombákkal fog rendelkezni, amelyek mellett Amerika készlete elmaradottnak látszik. A beszéd, amelynek hevenyészett jellege a hosszadalmas mondatok ellenére nyilyánvaló volt, a következő érdekes és jellemző mellékmondatot tartalmazta : “Európa népessége 600 millió fő, amelynek valamivel kevesebb, mint a fele már elfogadta a szocializmus (értsd : bolsevizmus) eszméit”. Mármost “Európa” lakossága csak Oroszországgal együtt 600 millió. Amikor tehát Molotov 600 millió európairól beszél, ezzel a hallgatóságot arról kívánja értesíteni, hogy a szovjet számára Európa a fontos. Molotov “önvallomása” is bizonyítja a nyugatnémet hadsereg sürgős felállításának fontosságát. Ugyanerre vall az is, hogy a formózai kérdés rendezésére a szovjet tett gyakorlati ajánlatot tízhatalmi konferencia összehívása útján. Bár ez a javaslat nem volt elfogadható, mert Nemzeti Kína nélkül a formózai kérdést megtárgyalni sem lehet, mégis messze van attól a fenyegető, harcias eljárási módtól, amelyet a szovjet még nem olyan régen alkalmazott a nyugattal szemben. Nincs kizárva az sem, hogy a legközelebbi nemzetközi probléma megoldásánál Vöröskína és a Szovjet már külön utakon fog járni. Az oroszországi változásokról szóló hírek még túl frissek ahhoz, hogy végleges véleményt lehessen mondani róluk. Egy azonban bizonyos : minden változás a diktatúra hatalmát gyengíti, a kommunizmus félelmen alapuló tekintélyét rontja, s közelebb hozza a megoldást, amely lehet akár a kommunizmus összeomlása, akar demokratikusabb kormányzási rendszer bevezetése a szovjetben és a többi rabországban. EZZEL A DIKTÁTORRAL TÖBBET NEM FOGOK KEZET... Ezekkel a szavakkal mondott le Krishnamacliari, India iparügyi minisztere. A diktátor jelzőt Nehrura értette a fiatal hindu miniszter, aki a szabad vállalkozás és a magántulajdon törhetetlen híve. A lemondásra az adott okot, hogy Nehru erőszakkal egy szovjet állami szervezetet bízott meg India legújabb 100 millió dolláros acélgyárának felépítésével. Krishmachari hiába hívta fel Nehru figyelmét arra, hogy ez a szovjet gyár indiai földön milyen szörnyű politikai veszélyeket rejt magában, Nehru egyoldalúan, erőszakosan határozott az oroszok mellett azzal a mondvacsinált érvvel, hogy egy másik gyár épitését viszont egy nyugatnémet cégnek adták ki. IGAZI MESTERSÉGES GYÉMÁNT---------0--------A mesterséges gyémánt, a múlt század fantasztikus regényíróinak ez a vágyálma, most megvalósult. A General Electric New York-i kutató laboratóriumában előállították és a tudósok és a sajtó képviselői előtt bemutatták az első mesterségesen előállított gyémántdarabokat. Mint tudvalevő, a gyémánt nem egyéb, mint hibátlan szénkristály. A mesterséges gyémánt előállítása alig kerül kétszerannyiba, mint a természetes kő nagykereskedelmi ára. Az uj anyag természetesen főleg az iparban fog felhasználást nyerni. ADENAUER KANCELLÁR aki egyik legnehezebb parlamenti küzdelmét készül megvívni a párisi egyezmény jóváhagyása kérdésében, felhívta a két élő legnagyobb német atomfizikus, Heisenberget és Otto Hahnt, hogy ne tartsanak népszerű előadásokat az atomrobbantásokról addig, amíg a parlamenti tárgyalás befejezést nem nyert. A HYDRO RÉSZT KAP AZ ATOMENERGIA TERMELÉSÉBEN---------o--------Kanada békés célra szolgáló atomenergia forrásait a közüzem jellegű “Atomic Energy of Canada Ltd.” kezeli, amely együttműködik az amerikai Atomenergia Bizottsággal, valamint az Egyesült Nemzetek megfelelő szerveivel. A kanadai atom-szervnek az elnöke, W. J. Bennett most azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az Ontario Hydro, az ontarioi vízienergiák kihasználására és elektromos áramszolgáltatás fenntartására létesült ezen gigantikus szervezet, nyerjen megbízást arra, hogy egy atomenergiával villanyáramot fejlesztő telep felállításának előkészítő munkáit kezdje meg. A tervezési munkák máris megindultak. A munka során mindenekelőtt reaktorokat fognak felépíteni, ahol mesterséges rádióaktív anyagokat termelnek orvosi és ipari célokra, majd megkezdik az első nagy áramfejlesztő építését. Három-négy év múlva előreláthatólag már működni fog egy olyan telep, amely a villanyáram fejlesztéséhez szükséges gőzt atomfűtéssel fogja előállítani, tehát független lesz minden nyersanyagtól. MAGYARORSZÁGI VISSZHANG...------------o----------Moszkvában az utóbbi időben lejátszódott események (Malenkov bukása, Bulganin miniszterelnöki kinevezése, Kruscsev első helyre való emelkedése) február 8-án délután 5 órakor lettek ismeretesek Magyarországon a Kossuth Rádió adásából, amely kommentár nélkül közölte Malenkov lemondó levelét. Elképzelhető, hogy az “uj kurzus” táborában — Nagy Imre hívei között — milyen pánik támadhatott. Aki még nem tette, most mindenki sietve behódol Rákosinak a vezető kommunisták között. Az “okosak” a behódolást már előbb is megkezdték. Szalai Béla könnyűipari miniszter az egyik fontos nehézipari — a gépipari — tanácskozáson kijelentette (Szabad Nép, február 5), hogy “a párt és állam 1953-ban lassította a gépipar fejlesztését, de sohasem mondott le annak fejlesztéséről”. Akárcsak Rákosinak a bányaértekezleten tartott január végi beszédéből, úgy Szalai felszólalásából is kitűnik, hogy ténylegesen vége van az életszínvonal emelését célzó gazdaságpolitikának, újból szűkebb évek következnek, bár még hangoztatják a közszükségleti cikkek fokozott termelését is, De a hangsúly már a nehéziparon van, mely elsősorban hádi célokat szolgál. A Szabad Nép február 4-i száma közölte Kruscsev január 25-i híres beszédét • mely szerint “a Párt, akárcsak azelőtt, legfontosabb feladatának tekinti a nehézipar fejlesztését”. A Kossuth Rádió (kommentár mellőzésével) február 9-én reggel beolvasta Molotov harcias beszédét is.---------------------—o—--------------------ZSUKOV MARSALL---------O--------Georgi Zsukov, az orosz hadsereg főparancsnoka 1945-ben, szovjet marsall, akit a háború utáni időkben egy kis garnizon parancsnokságával bízták meg, hogy a tulnépszerű tisztet eltávolítsák a politikai életből, úgylátszik vezető szerepet fog játszani a most átalakuló bolsevista hierarchiában. A Bulganin miniszterelnöksége alatt megalakult, Kruscsev hatalma alatt álló kormányban Zsukov a hadügyminisztert tárcát kapta, s hogy szerepének fontosságát külön is ki hangsúlyozzák, a költségvetésben a hadügyi tárca ellátmányát óriási mértékben felemelték. Zsukov marsallt meleg fegyverbarátság fűzi Eisenhowerhez. Közvetlen a háború után, amikor még úgy látszott, hogy a nagyhatalmak békében élhetnek egymással, Budapesten is játszottak egy “Találkozás az Elbán” című orosz háborús riport-filmet, amely határozottan Amerikabarát irányt követett. Ennek a filmnek főjelenete az volt, mikor Zsukov és Eisenhower kezetfognak az Elba folyónál. A barátság a két fővezér között úgy látszik több volt mint üres formaság, mert az elmúlt héten Eisenohwer a sajtó képviselői előtt ki jelenetette, hogy ő tíz évvel ezelőtt meghívta Zsukovot egy hivatalos amerikai látogatásra, s ezt a meghívását ma is változatlanul fenntartja. Eisenhower meghívására válaszképen Zarubin washingtoni szovjet követ ugyancsak a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy könnyen lehetséges, hogy Zsukov valóban látogatást tesz az USA-ban. S hogy a szovjet — legálisabb látszólag — egyelőre folytatni akarja ezt a “nyitott kapu” politikáját Amerika felé, amellett szól egy Kruscsev szájába adott másik moszkvai sajtónyilatkozat, amely szerint az orosz kommunista párt főtitkára szívesen lát amerikai újságírókat a szovjetben. LITVÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉVFORDULÓJA Február 6-án volt 37 éve annak, hogy kikiáltották a független litván köztársaságot. Ez a 4 milliós nép, amelynek létezéséről már 2.000 évvel ezelőtt Tacitus római történetíró is említést tesz, egész létén át állandó függetlenségi harcokat folytatott a germán és a szláv hódítási törekvések ütközőpontján, anélkül, hogy nemzeti érzését és nyelvi önállóságát elvesztette volna, s így Litvánia sorsa sokban hasonlít hazánk sorsához. 1919-ben a Nemzetek Szövetsége önálló köztársasággá emelte Litvániát, amely a balti államok közül lélekszámban és gazdagságban az élen járt. A háború eseményei, majd a bolsevista hódítás borzalmas károkat okoztak Litvániának, lakossága nagy részét deportálták Szibériába, de jelentékeny tömegeknek sikerült elmenekülniük, s Kanadában is számottevő litván kolónia él.
