Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-22 / 4. szám
1955. január 22. 2 KANADAI MAGYARSÁG (ZatttwlülM, 'íblUtqWlÚUM Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7G7S. Laptulajdonos-f őszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. CAMADIÄM HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI A TÖRVÉNYSZÉK DÖNTÉSE A TORONTÓI MAGYAR HÁZ ÜGYÉBEN Amint arról már egyik korábbi számunkban beszámoltunk, a torontoi Magyar Házból kizárt tagok a bírósághoz fordultak védelemért, illetve azért, hogy a jelenlegi vezetőség, de főleg Renye Ferenc alapszabályellenes működése ellen tiltakozzanak. Mr. Renye és társai most rendkívüli közgyűlésre hívták össze a pár személyből álló tagságot, (mert hisz a kizártak még nem tértek vissza), hogy családtagjaikkal ismét megválasztassák magukat. A kizárt tagok azonban ezúttal résen voltak és e “rendkívüli” ügyes trükköt jelentették a bíróságnak, amely olyan döntést hozott, hogy a közgyűlést csak az esetben szabad megtartani, ha azon a már korábban kizárt tagok is résztvesznek. Mivel értesülésünk szerint e becsületükben megbántott magyarokat Renyéék még mindig nem hívták meg a közgyűlésre, így azt nem is lehet megtartani. A bíróság egyébként végzést hozott abban a tekintetben is, hogy a jelenlegi vezetőség az egyesület pénzével hogyan gazdálkodhat. A döntés értelmében mindaddig, amíg a fellebbezés alatt álló ügyet végleges Ítélettel el nem döntik, Renye és társainak egyetlen centet sem szabad kifizetni másra, mint a legszükségesebb folyó kiadásokra. Toronto magyarsága érdeklődéssel figyeli a jelenlegi vezetőség görcsös ragaszkodását a hatalomhoz, akik ahelyett, hogy a közóhajnak megfelelően lemondanának, továbbra sem mozdulnak helyükről. Pedig véleményünk szerint viselkedésükkel rengeteget ártanak a magyar ügynek. Azt pedig különösen helytelennek tartjuk, hogy valaki, mint azt Renye tette, a bíróság előtt a magyarság belső ügyeire vonatkozó olyan kijelentéseket tegyen, ami a kanadaiak szemében a magyarságot mint kötekedő, békétlen elemet mutatja be. A kizárt tagok a torontoi magyar közvéleménnyel egyetemben, semmi mást nem akarnak, minthogy a mai vezetőség mondjon le, mert az eddigi tevékenységével azt igazolta, hogy nem alkalmas a vezetésre. S hogy ez mennyire így van, arra a legjobb bizonyíték a törvényszék döntése. KÜLFÖLDI DIÁKOK AMERIKÁBAN---------o--------A világ minden részéből özönlenek a diákok az Egyesült Államokba, hogy főiskolai tanulmányaikat ott folytassák. Az amerikai egyetemek és kollégiumok tanárai és hallgatói szívesen fogadják őket nemcsak a tantermekben, de egyesületeikben és a társaságban is. A new yorki Institute of International Education legújabb jelentése szerint, 34.000 külföldi diák tanul ma 1.500 amerikai főiskolában. Dr. Kenneth Holland, az International Institute elnöke, ezt a folyamatot tartja a legalkalmasabbnak, hogy jobb megértést teremtsen nemzetközi viszonylatban : “Szükségünk van barátokra, akik első kézből ismerik az amerikai viszonyokat és akik hajlandók velünk együtt működni, hogy -a világ minden népének jólétét és biztonságát előmozdítsuk”. A diákok 129 különféle ország szülöttei. Legtöbben Kanadából, Kínából Indiából, a Fülöp szigetekről, Japánból, Mexikóból, Columbiából, Németországból, Iránból és Görögországból jöttek Túlnyomóan a tudományok iránt érdeklődik a külföldi ifjúság éspedig úgy a társadalmi, mint a technikai tudományok iránt. Sokan vannak azonban, akik irodalmi, művészeti, sőt theológiaí tanulmányokat végeznek itt, amelyek a nemzetközi egyetértés előmozdítására talán még fontosabbak, mint a praktikus tudományok. Három amerikai egyetemen egyenként több mint ezer külföldi diák tanul : a New York-i Egyetemen, a Columbián és a California-! Egyetemen. Sok külföldi diákot látnak vendégül még a Harward Egyetem, a University of Michigan, a University of Minnesota, a University of Illinois és a massachusettsi Technológiai Intézet. A pénzügyi kérdés a legnagyobb akadály, amit a külföldi diáknak le kell győznie, ha az Egyesült Államokban akar tanulni. Bár sokan a sajátjukból fedezik a kiadásaikat, sokkal többen magán- és közalapoktól szerzik meg az anyagiakat. Vannak, akiket egyes kormányok segítenek, míg a negyedik csoport a három első kombinációjából áll. A legtöbb diák kora 20—25 év között váltakozik A latinamerikaiak általában véve fiatalabbak, míg az Indiából származók idősebbek. A külföldi tanulóknak csak kis százaléka nő, bár a fülöpszigeti diákok 44%-a a szépnemhez tartozik. Az ázsiai növendékek száma erősen növekvőben van, különösen Indiából, Japánból, a Fülöp Szigetekről és a politikai helyzet ellenére is, 2.500 kínai diák folytat Amerikában tanulmányokat. Minthogy a külföldi diákok amerikai kiképzése egészen biztosan a nemzetközi jobb megértést szolgálja, örömmel kell vennünk minden olyan mozgalmat, ami ezt előmozdíthatja. Common Council. smmmmMmmmamm ÚJABB FORRADALOM KÖZÉPAM ERI KÁBAN---------0--------A megismétlődő középamerikai felkelések legújabb hírei Costa-Rica északi határáról jönnek. Egy felkelőkből álló katonai csoport elfoglalta a nicaraguai határon fekvő La Cruz városát, s onnan Costa Rica fővárosa, San Jósé felé nyomult előre. A costa-ricai elnök, Jósé Figueres kijelentette, hogy információi szerint a támadást rendes nicaraguai csapatok hajtották végre, amelyeket venezuelai felségjelekkel ellátott hadirepülőgépek támogattak, s egyúttal az Amerikaközi Szövetség közbenjárását kérte. A Szövetség, amely az UNO-val párhuzamosan működik, mexikóiakból álló vizsgálóbizottságot rendelt ki, s egyúttal az USA felderítő repülőgépei is repüléseket hajtottak végre a vitás területen, hogy a való helyzetről megbízható információkat szerezzenek be. A nicaraguai elnök hazugságnak minősítette, hogy az ő csapatai bármilyen akcióban résztvettek volna, s hogy talán igaza volt, arra vall az a tény, hogy a costaricai csapatok egy kicsiny terület kivételével mindenhonnan kiszorították az ismeretlen nemzetiségű felkelőket. A harcokban mindkét oldalról csak apró, 50—60 főnyi egységek vettek részt, s halottakról, vagy súlyosabb sebesültekről nem érkezett jelentés. A nicaraguai elnök igazi latinamerikai gesztussal párbajra hívta ki a costaricai elnököt, hogy ha vita áll fenn, ők ketten döntsék el életre-halálra, kinek van igaza. Figueres costaricai elnök a kihívásra táviratban válaszolt, a következő szavakkal: “Senor, ön úgylátszik megőrült”. MEZŐGAZDASÁGI JÖVEDELEM---------0---------1953-ban négy százalékkal esett Kanadában a mezőgazdasági jövedelem. A mezőgazdasági bevételek legnagyobb részét Saskatchewan vette át, miután 1952- ben Ontario került az élre. 1953-ban Saskatchewanban 743 millió dollár volt a mezőgazdaságból származó jövedelem, Ontarioban pedig 692 millió dollár. gttnmngmgymTiTnrn ~ MEGHÍVÓ A MAGYAR VADÁSZ ÉS HORGÁSZ SPORT EGYESÜLET E folyó hó 22-én,este 7 órai kezdettel a Szt. Erzsébet ra Ipr Egyházközség összes helyiségeiben 5 IVADÁSIVACSORÁT° ^ rendez, melyre Toronto magyarságát szeretettel meghívja a RENDEZŐSÉG. MENÜ: NYÚL PÖRKÖLT NYÚL GERINC GOMBÓCCAL TEPERTŐS POGÁCSA ITALOK ! TÁNC! ERDÉLYI BARNA MUZSIKÁL BELÉPTI ÉS VACSORAJEGY : $1.50 K3E13EGiEOEBEE<iECIB13E3EBEBEBÍ^i A HUNGÁRIA CLUB ^szeretettel közli Toronto és környéke magyarságával, ( hogy minden PÉNTEKEN, SZOMBATON ZENÉS TÁNCESTÉLYT RENDEZ ÉS MINDEN VASÁRNAP ZENÉS KLUB-EST melyen kávét és süteményt szolgálunk fel. 'Ha kellemesen akar szórakozni, jöjjön Toronto legszebb] tánctermébe és hozza el barátait is. 7 BRUNSWICK AVE. (COLLEGE SAROK) Telefon : WA. 1-1868 FORINT ÁTUTALÁS A LEGELŐNYÖSEBBEN DR. PŐZEL ISTVÁN (Appointed commissioner for Oaths) volt budapesti ügyvéd tájékoztató irodája. Jogi és kereskedelmi természetű ügyekben útmutatás. Szeretetcsomagok, fordítások, tolmácsi szolgálat. 463 Spadina Ave. Toronto, Ont. Canada. ________Telefon: WA-2-8827 (9-11 és 4-8-ig) BEBORULT CSÓKAKŐ FELETT Irta : Ffiry Lajos. Harmadik napja áznak már a győri vagongyár romjai között, amíg végre sorra kerül. Odaáll az asztal elé, keményen, hogy nagyobbnak lássék és a szemébe néz a századosnak. A százados rászúr a szemével és tetőtől talpig végigmustrálja. — Hány éves vagy ? — Tizenhat multam. . . februárban. . . — Honnan jöttél ? — Szentmiklósról. A szél havas esővel paskolja végig őket és süvöltve kapaszkodik a romoknak. A többiek a köveken kuporognak és várnak, hogy sorra kerüljenek. A százados rázza a fejét. — Nem lehet fiam, tizenhatéven alul nem lehet, állj oda a balszámyra. Harsányan kiált. — Következő. A megfeleltek a jobbszárnyra mennek, aztán amikor egy századnyi együtt van, sorakoznak és egy őrmester vezetésével mennek a vonatlaktanyába, ahol felszerelést kapnak. Gyorsan megy a munka, a sötét előtt végezni akar a százados és az írnokok is vacognak már a hidegtől. Amikorra lebukik a korai alkony a romok közt is elfogynak az emberek, csak a balszárnyon kuporognak az alkalmatlanok. A százados összerakja a papírjait, aztán feléjük fordul. — Holnap majd maguk is kapnak valami beosztást .. valami segédszolgálatot. Lehajtják a fejüket és hallgatnak. Az utolsó század most megy ki az útra és harsányan énekel. . .. Szél viszi messze a fellegeket Fölöttük lángol az ég. . . Nyomd meg, kettő, három, négy. . . . . . Add ide édes a kis kezedet, Ki tudja látlak-e még. . . Egy, kettő, három, négy. . . Vágyakozva néznek utánuk. Mindig távolabbról hallatszik a nóta, míg belevész az éjszakába. Még mindig ott ácsorognak az udvaron, pedig már grízesre havazta a bakonyi szél a ruhájukat. A lógó bajuszos katonasapkás öreg hangján elkiáltja. — Sorakozó. Felállnak egy soros vonalban. öregek, sánták, púposak, félkezűek és a gyerekek. Az öreg ember számbaveszi, aztán hangosan mondja. — Harmincötén maradtunk. .. Egy öreg ráböffen a sorból. — Mi mán nem köllünk sönkinek sö. . . Az öreg reszketős hangján vezényel. — Erány a bejárat utánam m-dujj. . . Megindulnak, szótlanul, katonátlanul, kedvtelentil. Most már elférnek egy helységben, amelyiknek az ablakait deszkával befoltozták és a lecsüngő mennyezetet gerendákkal alátámasztották. A kályhában lobogva égnek a deszkák, az olajlámpa füstölögve hintázik a drótján. Avas sózott szalonnát, meg kenyeret kapnak vacsorára. Némelyik a tűz mellé kuporog és csajkafedélben megsüti. Zsírszag terjeng a szobában, összébb kotorják a szalmát és elfekszenek a kabátokon. A benzines kannából mindenki kap egy pofa bort. Aztán hallgatnak. Cigarettáznak és odakint zuhog a havas-eső. Végre a Pupos Ferkó töri meg a csöndet. — Akko hát minek gyüttünk e, ha nem köllünk ? — Minek gyüttünk ? mer muszáj vót. — Muszáj vót, oszt ha nem akartá vóna gyünni, hát nem tuttá vón etünni ? — De bizony. — No hát akko mé nem bujtá e ? Hallgatnak. — Oszt most itt kushadunk, nem köllünk. Azir meg pupos vagyok mögtom fogni a puskát, oszt lüni meg jobban tok, mint akárki, hát mi kő, nem parádéra hittak bennünket, hanem hogy a zoroszt kiverjük, kushadni otthon is tunnék, legalább födél alatt, nem kutya módjára ..' — Kend hunnan gyütt ? — Sárbogárdrú. Ippeg három hete lösz pintökön. — Ammég csak jó, mer vót idejük készűni, de írünk csak gyüttünk, oszt az alvégen már bent vót a muszka. Valaki közbeszól. — Aztán kentek meg csak úgy szaladtak, mé nem lűttek a muszkára ? — Hé, te okos, hát mivö kapanyillő ? — Avva is. Kaszája, kapája mindögyiknek vót, mé nem rohantak neki az orosznak avva, ha ollan nagy katonák, hát mutatták vóna meg, régen is így vót szokás. Az elevenjükbe vág a beszéd és felhorkannak. Az ősz bajuszos, azonban elvágja a vetélkedést. — Ne te, ne, mafla katona, azt mög ülenő tunni, hogy parancs vótt indujj. Értöd, indujj, evvót a parancs és nem a, hogy lüjj, vagy csülökre magyar. Mer ha állott vóna, akko mögrohamoztuk vóna ököllel a tankokat így van ö ? — Ahogy mongya. — Hozzatok mán ö kis döszkát mán az iccaka hidög lösz, érzi a térgyöm, adsza azt a kantát. Nagyot húz a borból és krákogva törli a bajszát. Csend van. A lámpa nem vet elég fényt és a homályban csak a cigaretták parazslanak. Az öreg a sötétbe szól. — Te gyerök alszol-e mán ? Sírós hangon válaszol. — Még nem. — No bújj egy kicsit elébb, nem köll azir úgy elanyátlanodni, merhogy regula, az regula, mán pedig a katona regula szerént él, osztán, ha a regula az, hogy pupos nem kő, ha sánta nem kő, hát nem kő, ha vín nem kő, hát nem kő, ha szopósgyerök nem kő, hát nem kő és nincs visszapofázás, mer hogy ez a katonaság. A gyerek előbbre kászolódik a fényhez. Időnként ugatva tör elő belőle a köhögés. — Nem vigasztani akarlak én, hanem mögmagyarázni, hogy mit lőhet és mit nem lőhet. Ha a sorozáson nem vász be az más, de még gyerök vagy még az anyádná a helyöd. A gyerek dühösen felvágja a fejét. — Akkor mért nem hagytak az anyámnál ? Mért nem hagytak otthon ? Hazudtak, azt mondták, hogy a csomagjainkat majd kocsin hozzák utánunk és mi meg bevagonírozunk és olyan helyre visznek, ahol nincs háború, aztán a városháza udvaráról, ahol gyülekeztünk elindítottak, nem is tudtam megcsókolni sem az édesanyám, mert azt hittük még hazamehetünk, a csomagjainkat sem láttuk, azóta sem. Gyalog jöttünk egész úton és aki elhullott, senki nem törődött vele. Harmadik hónapja már és itt ázunk, kuporgunk, mi lesz velünk, ezt előbb is megmondhatták volna. A gyerek kapkodja a levegőt. — Hazudtak. Ezért nem tudjuk megállítani az oroszt, mert mindenki hazudik. . . Az öreg közelebb húzza a gyereket. — Hogy hívnak ? A gyerek meghökken. — Nagy István. Az öreg megfogja a kezét. — Én vagyok a Számadó Dani bácsi Szabadszállásrú, jól üsmértem az idősapád, néhányszor benn is vótam nálatok Szennmiklóson, de akkó még pödnölyös gyerök vótá... A gyerek nézi. — Mit változtat ez... Az öreg közelebb húzza a gyerek vállát. — Pistuka nagy szomorúság ez mindannyiunknak, nehíz csapás, pusztul az ország és sokszo nem mindön úgy ahogy kéne, de, ha bétartyuk a reklamát, akkor jó lösz. . . igaz-e Pistuka ? A gyerekben elül a harag és megcsuklik a torka. Nehezen tudja visszatartani a könnyeit, szégyenlene sírni itt ezek előtt az emberek előtt, talán ki is nevetnék. — Igaza van Dani bácsi. .. Az arcán hangtalanul folynak a könynyek. Éjszakára lejjebb csavarják a lámpát és élj ó j szakáznak. Reggelre megjön a tavaszi napsütés, meg a jóhír. Autóbuszon viszik őket Mórra és figyelőszolgálatot teljesítenek maid. Dani bácsi hamiskásan kacsint és újra meghúzza a kantát, pedig már alig kotyog. Az elemi iskolába szállásolnak be és mellettük kötöző hely van. A huszárokat hozzák a szőllőhegyről. Éjjel hordják a kocsik a sebesülteket. Dél felé teherautón magyar katona ruhát hoznak, meg rövidcsövű olasz puskákat. Van elég, mindegyiknek jut, még a gyerek is kap. Büszkén markolják a fegyvert és egymásra mosolyognak. Ládákban a kézigránát. Estére leszakad az ég. Szakadatlan bömbölnek az ágyúk. Már nem hozzák a sebesülteket sem, nincs már ellenállás, itt az orosz. Mindenki, aki fegyvert tud ragadni, talpra. Az oroszt meg kell állítani Csókakőnél, mert az egész kórház és raktár a kezükbe kerül. — Hányán vannak puskások ? Dani bácsi hátrakacsint. — Alássan jelentőm velőm együtt harmincöt puska. — Indulj. Roppannak a bakkancsok az éjszakában. Nem énekelnek, csak néha csörrennek a fegyverek. Aztán szétterülnek és hasoncsúszva mennek a hegyoldalban. A hajnal éppen eléri Csókakőt, amikorra megkerülik a horpadást. Dani bácsi számbaveszi mégegyszer az embereit csak úgy az ösztönével, hiszen nagy karéjban fekszenek szét Csókakő oldalában. Aztán a közelében lévő gyereknek megkeresi a fejét és megsimogatja. — Ereggy a főhadnagy úrhoz és jelentsd meg, hogy beérkeztünk. A gyerek megrándul. — De én. . . — Mit de, az Istenfádat, katona vagy és ez a parancs. — Igenis. — Lódulj. A gyerek megindul visszafelé. Alig ér a falu alá, amikor odafent megnyílik a pokol. Az oroszok nem is gondolták, hogy itt még ellenállásra találnak és nyugodtan jött elő a gyalogság az erdőből. Nagyszerűen lőnek, talán egy mesterlövész század került eléjük. Dél is elmúlt, amikorra az utolsó magyar puska is elnémul és Csókakő felett újra beborul az ég, hogy elsirassa a magyar hősöket.