Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-22 / 4. szám

KANADAI MAGYARSÁG

3

1955. január 22.

HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL

JAPÁN IS HINTAPOLITIKÁT

AKAR FOLYTATNI?-----------o-----------Ichiro Hatoyama, Japán uj miniszterelnöke kijelentette, hog^y a kommunizmussal való- elvi ellentét dacára, arra kell törekedni, hogy Japán és a Szovjet, valamint Vöröskína között a kereskedelmi kapcsolatok megélénküljenek. Ebből a célból — mondotta a miniszterelnök — az utazási korlátozásokat kell csökkenteni, majd kereskedelmi küldöttségeket kell a három ország között felállítani. — Minthogy Japán külpolitikáját az USA irányítja, ez a miniszterelnöki nyilatkozat nem arra vall, hogy Japán a kommunisták felé közeledik, hanem arra, hogy az USA-tól több segélyt akar kipiszkálni. '-----------o-----------ATOMERŐ A BÉKÉÉRT-----------o----------Eisenhower elnök tavalyi “Atomerő a békéért” című felhívása alapján a nyugati államok az UNO keretén belül már felállították azt a szervet, amelyen belül az atomenergia békés felhasználása terén tett tapasztalatokat az egyezményhez tartozó államok egymással kicserélhetik. A Szovjet, amely kezdetben mereven visszautasított minden csatlakozást az Eisenhower-tervezethez, néhány hónappal ezelőtt egy Malenkov szájába adott nyilatkozattal elvileg hozzájárult a bizottságban való részvételhez, majd az elmúlt héten váratlanul jegyzéket intézett az Egyesült Nemzetekhez, melyben kijelentette, hogy az “Atomerő a békéért” című tudományos bizottságban részt kíván venni és képviselőjét is megjelölte Dmitri Skobeltsyn szovjet tudós személyében. A jegyzék azt állítja, hogy a szovjet az atomenergia terén a nyugati nemzetekkel való közös munkát és a tapasztalatok kölcsönös kicserélését szükségesnek tartja és hajlandó a szovjet első atomenergiával hajtott, most felszerelt energiafejlesztő telepét tanulmány céljára a nyugati tudósoknak megnyitni.

A szovjet jegyzéke jelentős, akár őszinte együttműködést óhajt, akár csak propagandafogást takar. A kölcsönös bizalmatlanságot jótékonyan enyhíti, ha legalább a nyugati és keleti tudósok közösen dolgozhatnak

az atomenergia terén. Egyúttal azonban azt is jelenti a szovjet jegyzék, hogy a bolsevisták meggyőződése szerint az atomenergia kutatása terén ma már nincsenek titokban tartható felfedezések.---------------------o-----------------------HAMMERS KIÖLD

PEEPINGI TÁRGYALÁSAI------------0-----------Dag Hammerskjöld, az UNO főtitkára, jelentést adott a 13 amerikai pilóta ügyében Chou-en-Lai-nál folytatott tárgyalásairól. Megállapította, hogy az amerikai pilóták kiszabadítását nem sikerült elérnie, de megtárgyaltak sok olyan kérdést, amely az UNO és Vöröskína között függőben volt, s amelyek a nyugat és Vöröskína közti viszonyt olyan mértékben befolyásolják, hogy megoldásuktól függhet nemcsak a 13 amerikai pilóta, hanem a még fogságban lévő sokszáz más Koreában harcolt nyugati, illetve délkoreai katona sorsa is. Hammerskjöld kijelentései — Eisenhower elnök nyilatkozata szerint — csalódást jelentettek ugyan, de nem rombolták le annak a reményét, hogy az amerikai pilóták valami módon mégis szabadlábra kerülnek.

Az óvatos diplomáciai nyelv kifejezéseit magyarra lefordítva, valószínűleg az történt, hogy míg Hammerskjöld az amerikai pilóták kiszabadítását kívánta, addig Chou-en Eai Vöröskína UNO-tagságáról beszélt, — de egyik fél sem szabott határozott feltételeket a másiknak. Azt bizonyosra vehetjük, hogy Vöröskína ki fogja adni az amerikai pilótákat, éspedig feltűnés és propaganda-hírharangok nélkül, — de előbb biztosítani akarta magát arról, hogy Amerika nem fogja a pilóták kiadatását fegyveres eszközökkel befolyásolni. Másrészről valószínű, hogy a “Két Kína” című problémát most már hamarosan meg fogják oldani éspedig a jelek szerint úgy, hogy a Nemzeti Kínát és Vöröskínát két egymástól független Kínaként fogják elismerni. A mai, békülékenységre hajló világpolitikai helyzetben senkinek sem érdeke, hogy ezt a perverz nemzetközi jogi állapotot, (hogy t. i. Vöröskína népét az UNO- ban papíron Nemzeti Kína képviseli a végtelenségig fenntartsa. Az ügyet fegyverrel, vagy fegyver nélkül, de rövidesen meg fogják oldani.

KANADAI

UDVARIASSÁG

í

SZERESD A SZOMSZÉDOD. . . száll a régi nóta. .. s itt Kanadában millió oka van, hogy e szavak mindennapi életünkben uj értelmet nyerjenek. Az ok a millió ujkanadás, ki azért jött, hogy Kanadában uj otthonra leljen.

Az úttörés korában, mikor a család uj környezetbe került a legközelebbi háztól gyakran mérföldek választották el. Mégis, már az első napon a szomszédok egybesereglettek, s ízes hazaival megrakva köszöntötték az uj családot.

I

E szokás napjainkban sem kell, hogy elavultnak lássék. Uj szomszédaink, Ti, könnyen mérföldekre érezhetitek Magatokat a legközelebbi háztól. Hiszen a nyelvvel is nehézségek vannak, meg a társtalanság is nyom. így ha egy “régi” kanadás az igaz szomszéd “ajándékával” köszönt be Hozzátok, az “uj” kanadásnak mond Isten-hozott-at. A barátság melegét s őszinte megelégedést adhat ez mindkettőtöknek.

Uj szomszédainktól alig egy pár lépés választ el. Köszöntsük őket s az igaz szomszéd udvariasságát viszonozzuk is.

Hisz az udvariasság életünk értéke, irányítója kell, hogy legyen.

PUSZTULÓ ÉRTÉKEINK---------------0--------------A közelmúltban egyik barátomtól értesültem, hogy Szitnyai Zoltán, az elmúlt negyven év egy ik legtermékenyebb írója, a legnagyobb nyomorban él az egyik ausztriai lágerben. Ezt megelőzően egy másik levélíró Németország és Ausztria francia megszállási zónájában élő, illetve nyomorgó magyarok kétségbeejtő helyzetére hívta fel a figyelmemett. Ez utóbbiak közül számos volt főiskolai tanár, egy levéltáros, két jónevű író és két ugyancsak ismert magyar publicista szerepel.

A felsoroltak mind felül vannak már a hatvan éven és igy fizikai munkát, még ha kapnának sem tudnak végezni. Tragédiájuk, hogy nincsenek hozzátartozóik, gyermekek, unokák, vagy egyéb rokonság, akik segítségükre tudnának lenni és így kizárólag az osztrák, illetve a német hatóságok könyöradományából tengetik szomorú életüket. Ezek a kiváló elmék, akik szellemi kincsükkel évtizedeken át szolgálták a magyarságot és akik kényszerűségből, önhibájukon kívül voltak kénytelenek elhagyni Magyarországot, sehonnan a világ egyetlen szervétől sem kapnak segítséget.

Közel másfélmillió magyar él itt kinn, az uj világrészben. Ebből legnagyobb számban az Egyesült Államokban és Kanadában vannak honfitársaink. E magyarok közül, hála Isten, sokezer van olyan, akinek évi jövedelme meghaladja a tízezer dollárt. Ha ennek az összegnek csak egy százalékát áldoznák a nyomorgó öreg beteg magyarjaink megsegítésére, akkor nem kellene szégyenkeznünk, hogy volt egyetemi tanárok, írók, újságírók időnap előtt kerülnek a sírba, vagy a nyomor valamilyen betegsége tizedeli őket.

Szerte a világon, s itt Kanadában is, minden héten alakul egy egyesület, amelyik ilyen vagy olyan címen szedi ki a jóhiszemű magyavság zsebéből a pénzt és ilyen alapon, amint az már egyik régebbi számunkban is megírtuk, százezreket szednek össze, üe arra mégsem kerül öt dollár sem, hogy egy volt magyar tanárnak, aki negyven éven át tanította a magyar ifjúságot, esetleg saját gyermekeinket, írni, olvasni, egy

csomagot küldjünk, hogy ne haljon éhen, vagy ne fagyjon meg a hideg télben, fadeszkás lágerszobájában.

Vannak magyarok, sajnos nem is kevesen, akik százakat költenek el testet-lelket ölő alkoholra. De nem hajlandók két dollárt adni egy könyvért, hogy annak írója legalább egy héten egyszer jóllakhasson. A magyar szellem megrokkant öreg munkásai nem kérnek segítséget, mert ez ellen önérzetük tiltakozik. Helyettük nekünk kell, a mi kötelességünk belekiáltani az emigrációs magyarság fülébe, hogy “Segítsetek rajtuk !” Ne hagyjuk elpusztulni őket! A segítésnek ezer módja és lehetősége van. A sok párt és a jó Isten tudja mi minden egyéb alakítása helyett teremtsük meg végre a magyar egységet, építsünk ki egy olyan szervezetet, amely magában taglalja az egész magyarság kultúrcélra szolgáló anyagi erejét, amelyen keresztül biztosítani tudnók egy olyan magyar otthon megteremtését, ahol megpihenhetne minden önhibáján kívül kenyér- és lakás nélkül maradt öreg testvérünk. Ha minden Kanadában, vagy Amerikában élő tehetősebb magyar havonta csak egy dollárt áldozna, úgy meg lehetne teremteni egy magyar aggok házát Ausztriában, vagy Németországban. Akár itt, akár ott épülne fel egy ilyen szeretetotthon, a német és osztrák kormánnyal biztosan el lehetne intézni, hogy oda a mindkét ország területén élő magyarok bejuthassanak. Persze ezek eltartásáról ismét csak az anyagi lehetőséggel rendelkező amerikai és kanadai magyaroknak kellene gondoskodniuk.

Véleményünk szerint egy ilyen terv megvalósítása nem jelentene különösebb áldozatot senki részéről sem. Ezért meg kell teremtenünk ezt a szeretetházat. Ezen a téren óriási segítséget kaphatnánk az egyházaktól és a már meglévő magyar egyesületektől, melyek tagjaiktól beszedhetnék a felajánlott összegeket. Meg vagyunk győződve, hogy úgy a régi, mint az újonnan bevándorolt magyarság jelentős része szívesen áldozna erre a célra.

De addig is, amíg felvetett tervünk meg nem valósul, segítenünk kell ! A közeljövőben egy listát fogunk közölni azokról a lágerekről, amelyekben nagynevű magyarjaink élnek, s így módot adunk mindenkinek, hogy teljesítse magyar kötelességét.

KENESEí F. LÁSZLÓ.

A ’’STREITKRAFT“ KELET-NYUGAT KÜZDELMÉBEN

— Katonai munkatársunktól. —

“A háború a politika folytatása más eszközökkel és a háború eszköze a hadsereg” — írta közel 200 évvel ezelőtt a nagy katona bölcselő : Clausewitz. A tétel minden vonatkozásban ma is helytálló. A népek életében vannak és alakulhatnak helyzetek, amikor a politika csődöt mond és megoldást csak az erőszak alkalmazása. — a háború hozhat.

Az államvezetés feladata az, hogy a mindenkori helyzetet felelőséggel felmérje és a háború eshetőségére idejében felkészüljön. Ennek a felkészülésnek első és legfontosabb üteme, a várható feladatok megoldására alkalmas hadsereg kiépítése, — ütőkész állapotba helyezése.

A fokozott katonai előkészületek, az azzaljáró fegyverkezési verseny, rendszerint azt jelentik tehát, hogy az ellenfelek nem bíznak többé a felmerült ellentétek békés rendezésében és a megoldást az erőszak alkalmazásától várják. Ebből következik, hogy a hadsereget, mindig valamilyen határozott feladattal és előre meghatározott céllal hívják életre. Lehet az a veszélyeztetett nemzeti birtokállomány és életforma védelme, vagy a szükségessé vált nemzeti célkitűzések kierőszakolója.

Szükségesnek tartottuk ezt a pár mondatpt előrebocsájtani, mielőtt egy olyan szerteágazó és nagy horderejű kéi'dés pár soros boncolgatásába kezdenénk, mint a német ujrafelfegyverzés és a megszületés előtt álló német hadsereg.

Azzal kell kezdenünk, hogy az uj német hadsereg — a császári és hitleri hadseregekkel ellentétben — nem a német nemzeti célok megvalósítása érdekében születik meg. Legalább is nem közvetlenül és nem tervezett formájában. Az engedélyezett keretben az ugyanis sem az ország védelmét ellátni, sem a nemzeti aspirációkat győzelemre vinni nem tudhatja. A hadászati fegyvereket (atombomba, irányított rakéták. távolsági bombázók, haditengerészet nehéz egységei) nélkülöző 12 hadosztályos német haderő egymagában nem jelent komoly tényezőt a Szovjet és az USA meglévő haderejével szemben. Igazi életrehívója a Kelet-Nyugat közötti feszültség. Kierőszakolója az USA, mely akaratát a Szovjet fenyegetései, szövetségesei akadékoskodása és a németek visszatartása ellenére is keresztülhajtotta. Egyszerűen azért, mert a német hadsereget globális hadászati terveiben, a saját biztonsága érdekében nem nélkülözheti.

A német hadsereg igazi jelentőségéhez tehát akkor jutunk a legközelebb, ha a szerepet vizsgáljuk meg, amelyet annak szántak és amelyet a két igazi ellenfél a Szovjet és az USA, — a diktatúra és demokrácia, kommunizmus és kapitalizmus, a szegénység és gazdagság élvonalbeli képviselői — életharcában be kell töltenie.

A Szovjet katonai ereje az irdatlan területekben és kimeríthetetlen emberanyagában van. Gyengéje : technikai elmaradottsága. A jelenlegi adottságai mellett, nem is gondolhat igazi ellenfele az USA elleni támadó háborúra mindaddig, ameddig az Óceánok leküzdéséhez szükséges technikai felkészültséget el nem éri. A hideg háború módszereivel — korlátolt célú akciók és ötödik hadosziopok segítségével a területet — a béke és békés együttélés jelszavaival, a felkészüléshez szükséges időt igyekszik biztosítani.

Ezzel szemben az USA ereje kimeríthetetlen gazdasági erőforrásaiban, hatalmas technikai felkészültségében van. Gyengéjét korlátolt és mindennél értékesebbnek tartott emberanyaga jelenti. Ilyen körülmények között kétszeresen meg kell gondolnia minden olyan megoldás kirobbantását, meV 8—10 millió amerikai életet követelhet.

A két ellenfél között, így egy bizonyos katonai egyensúly keletkezett, amelyben a Szovjet 400 hadosztályát tétlenségre kényszerítette az USA lehengerlő technikai fölénye, íme egy-két adat a mondottak alátámasztására :

Szovjet blokk : 1.000 millió lakos, — USA : 160 millió, acél : 64—182, szén : 372—931, olaj : 70—311, atombamba : 500—3.000.

Természetszerűleg megindult tehát a versenyfutás. Egyik részről a technikai fölény kiegyenlítéséért, a másikon az emberanyag biztosításáért. A megoldás, mindkét fél részére, adva volt Nyugat-Európában. A Szovjet befolyás alá került Nyugat-Európa kiegyenlítette volna az USA technikai fölényét. A másik oldalon Nyugat-Európa 350 millió lakosa megoldhatja az USA emberanyag problémáját.

A Nyugat-Európa megszerzéséért folytatott erőfeszítések soráh kiderült azonban, hogy az idő a Szovjetnek dolgozik és Nyugat-Európa problémája lényegében nem egyéb, Nyugat-Németország hovatartozásának kérdésénél.

Rá kellett döbbenni arra, hogy Nyugat-Németország fegyveres részvétele nélkül, Nyugat-Európa egyszerűen nem védhető. Az ilyen előfeltételekkel induló Szovjet nyomás, előbb-utóbb behódolásra készteti a többi államokat is. Mert : Franciaország és Olaszország 10 millió kommunista szavazóval terhelt hadserege támadó feladatokra nem alkalmas, de védelmi értéke is erősen kétséges akkor, amikor az államvezetésnek háború esetén Szovjet megszállással kell reálisan számolnia. Anglia sem feszítheti a húrt végletekig olyan helyzetben, amelyben a csatorna túlsó oldalán, minden bizonnyal felvonuló atomtüzérség állandó bombázásától kell tartania. Ilyen körülmények között veszélyeztetve vannak az Európába küldött amerikai csapatok, üres keret a NATO és önbecsapás az Európai Védelmi Szövetség.

Nem maradt tehát más megoldás, mint a németek felfegyverzése. A német hadsereg csatasorba állítása, mely alapjaiban változtatja meg az egész helyzetet. Anglia számára biztosítja a teret és időt és így bátrabb határozottabb fellépésre jogosít. Alátámasztja az ingadozó olaszokat és kész helyzet elé állítja a franciákat. Reális alapokra fekteti Nyugat-Európa védelmét, élettel és erővel tölti ki az Európai Védelmi Szövetséget.

A Nyugat-Német hadsereg, a maradék Európa 350 millió lakosának, ipart, gazdasági és katonai potendiálját biztosítja az USA oldalán s ezáltal behozhatatlanul átbillenti a súlyt, a Nyugati Szövetségesek oldalára. Ez a német hadsereg igazi jelentősége. Indokolja az USA erőszakos fellépését és a Szovjet kétségbeesett tiltakozását.

A német felfegyverzés után 42 NATO hadosztály (13 francia, 12 német, 6 USA, 5 Britt-Kanadai, 3 Belga és 3 Holland) néz farkasszemet 64 Szovjet és leigázott állambeli hadosztállyal. (14 cseh, 20 lengyel, 30 orosz) 42 korszerűen felszerelt hadosztály, a vörösök létszámban, felszerelésben és szellemben alárendelt 64 hadosztályával.

Nem lehet többé Nyugat-Európa lerohanásáról szó. A Szovjet belsejében elhelyezett többszáz hadosztály esetleges ilyencélú felvonulásának megakadályozása pedig, az USA hadászati légierejének feladata.

Ellenkezőleg az eddig komolyan sehol sem veszélyeztetett szovjet határ közelében születőben van a német hadsereg. Az a német hadsereg, amelytől az Oroszok mindennél jobban félnek és az egyetlen amelynek határozott nemzeti feladatai is vannak.

összegezve : a német hadsereg biztosítja Nyugat-Európát, visszaadja az elvesztett kezdeményezést, s reális alapot teremt a vajúdó kérdések erőteljes rendezésére.

Uj helyzetet teremt a “csatlós-államok” egyrészének Moszkvához fűződő viszonyában. A szovjet részére katasztrofális csapás.

Döntő jelentőségű tényező, mely természetszerűleg felveti az alábbi kérdéseket :

Mit fog csinálni a német nép az életre hívott hadsereggel ? Továbbra is tudomásul veszi és eltűri, hogy 20 millió testvére kommunista uralom alatt sínylődjék ? Nem fog-e más utakat keresni az egyesülésre, ha szövetséges társai, jogosnak tartott nemzeti célkitűzéseinek megvalósításában nem támogatják majd ?

Mi lesz az elkerülhetetlen Szovjet reakció ? Azonnali beavatkozás a fegyverkezés megakadályozására, avagy inkább a már felfegyverzett németséget igyekszik megnyerni ?

Óriási horderejű kérdések ezek, amelyekre feleletet csak az idő hozhat. Egy azonban bizonyos, a történelem óráján meggyorsult a mutató járása. ..