Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-07-10 / 28. szám

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 28 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 julius 10

EGYETLEN JÁRHATÓ UT

A HARMADIK ERŐ

NAGYARÁNYÚ TALAJ-FEL TÖLTÉS A NIAGARÁNÁL- 1 ~í%í »*< " a MfP%3? i”

Multheti számunkban a sátán ügynökeiről irtunk. Rámutattunk arra a veszélyre, amelyet ezek működésükkel kifejtenek. Az alábbiakban most azt próbáljuk boncolgatni, melyik az az ut, amelyen Európa és a világ megoldhatja a kelet-nyugati ellentétek problémáját és biztosíthatja a világ b«?kéjét. esetleg évszázadokra is.

Ez az ut szerintünk az Egyesült Államok és Németország szövetségélten van. Amerikának azonnal és késedelem nélkül meg kell adnia minden segítséget Nyugatnémetor-' szágnak, hogy az felépíthesse haderejét. Egy kitünően felszerelt német hadsereg a legjobb biztosítéka a kelet felől történő támadás hatásos kivédésének.

Németországnak szerintünk sokkal nagyobb szerepe lesz egy soronkövetkező harmadik világháborúban, mint bárki másnak. Hisz az orosz gőzhenger, ha egyszer megindul elsősorban érinti Németországot. így, ha itt nem ütközik komoly gátba, úgy Európa lerohanásában már senki sem fogja tudni megállítani. A józan ész is azt diktálja tehát, hogy Németországot oly erőssé kell tenni, hogy egymaga fel tudja tartani az ázsiai hordák támadását legalábbis addig, amíg as amerikai haderő megérkezik. Erre a szerepre Németországon kívül egyetlen európai hatalom sem képes. Ha Amerika felismeri ezt a lehetőséget és nem hagyja magát a németellenes evőktől befolyásolni, úgy a civilizációt meg lehet mente ni.

De tegyük fel, hogy a háború nem Európában indul meg hanem valahol Ázsiában, akkor is óriási jelentősége van annak, hogy ha Európában egy hatalmas fegyveres erő áll készenlétben közvetlenül az orosz határon, amely gondolkozóba ejti, illetve meggátolhatja az oroszoknak az Európa ellen irányuló támadását.

A hitét és önbizalmát visszanyert Németország a legmegbízhatóbb szövetségese lesz az Egyesült Államoknak.

Hogy Németország feltámadhasson, szükséges, hogy mindazokat a területeit visszakapja, amelyeket jogtalanul elvettek tőle- Csakis igy remélhető, hogy a német nép nem fog ellenséges érzelemmel viseltetni egykori ellenfelével szemben. A politikában nem sok szerepe van az érzelemnek. Ezt láthattuk az elmúlt világháború után is, amikor az angol politika egyik legrégibb szövetségesét, Lengyelországot áldozta fel Yaltában azért, hogy biztosíthassa magának Oroszország barátságát. Vagy gondoljunk Finnország esetére, amelynek becsületes harcáról az egész világ meg volt győződve, a háború alatt mégis úgy Anglia, mint szövetségesei hadat üzentek ennek a kis hős népnek. Ha akkor az ilyen eljárásra lehetett mentőkörülményeket találni, akkor ma, mikor az egész világot elnyeléssel fenyegeti a bolsevizmus, szabad-e érzelmi alapon megakadályozni a német haderő feltámadását?

Tudjuk, hogy ma már nemcsak Amerika vezető politikusai látják azt, hogy Németország nélkül a bolsevizmus ellen eredményes harcot folytatni nem lehet, hanem az egyszerű amerikai polgár is.

Kilenc évvel a második világháború irtózatos szenvedései után a világ nem jutott közelebb a ne«-békülés felé. Ak kor a nyugati nagyhatalmak a háború célját abban jelölték meg, hogy “a zsarnokságot meg kell semmisíteni”. Mert nem lehet tűrni, mondták, hogy embereket fajuk, színük vagy politikai meggyőződésük miatt koncentrációs táborokban, börtönökben, vagy tömeggyilkos intézményekben pusztítsanak el. Lehetetlen tűrni, hogy egy nép uralma alá hajtsa az egész világot. És ma. kilenc év távlatából azt kell látnunk, hogy sokkal több ember van koncentrációs táborban, szenved börtönt, hal kínhalált, mint a második világháború előtt és a világ sokkal borzalmasabb közelségben áll ahhoz, hogy egy nép totalitárius igája alá kerüljön, mint valaha- Tehát ha a második világháború alatt a szabadságszerető népek hajlandók voltak fegyvert fogni még a bolsevista Oroszországgal együtt is a zsarnokság ellen, akkor ma, a nácizmusnál sokkal veszedelmesebb és aljasabb bolsevizmus ellen nem-e kötelessége minden tisztességesen gondolkozó népnek összefognia volt ellenfelével, aki ma ugyanazon az oldalon áll, mint ők.

Mi gyűlöljük a zsarnokságot, bármily színben, bármely jelszavakkal is jelentkezzék. Mi valljuk, hogy szabadság nélkül az életnek nincs értelme. Ezért vagyunk hivei egy német-amerikai teljes összefogásnak, mert bizunk abban, hogy az r Németország, amely irtózatos árat fizetett a helytelen vezetőinek hibáiért, ebből levonva a konzekvenciákat, a jövőben nem fogja tűrni, hogy vezetői olyan politikát folytassanak, amelv ellentétben áll nemcsak Németország, hanem Európa érdekeivel is.

Kenesei F- László.

AZ ANGOL DIPLOMÁCIA FŐBB IRÁNYVONALAI-----------o----------Miután a Churchill-Eisenhower-Eden megbeszélések véget értek, s az USA és Nagybritannia kiadták azt a közös nyilatkozatot, amelyről lapunk legutóbbi számában beszámoltunk, ennek alapján megállapítható, hogy a lényeges kérdésekben valóban nincsen nézeteltérés a két angolszász nagyhatalom között, azonban a részletek tekintetében úgy látszik továbbra is külön utakon fognak haladni.

Ezért volt fontos Selwyn Lloyd multheti nyilatkozata Anglia távolkeleti politikájáról. A h- külügyminiszter többek között ezeket mondta:

A világon uralkodó feszültség megszüntetésére legelőször is normáik diplomáciai viszonyt kell létesíteni Anglia és a vasfüggönyön túli valamennyi ország között. Ha ezzel a bizalmatlanság légköre egy kissé kitisztult, a távolkeleti megegyezést egymást követő három ütemben kell létrehozni, éspedig-: Az első, hogy létre kell hozni az indokínai fegyverszünetet a genfi konferencián résztvevő kilenc hatalom: USA, Nagybritannia, Franciaország, a Szovjet, Vöröskina, Vietnam, Thaiföld, Laos és Kambodzsa között. A második ütemben el kell érni, hogy a colombői konferencia ázsiai hatalmai: India, Pakisztán, Burma, Ceylon és Indonézia a maguk részéről garantálják az indokinai fegyverszünetet- Harmadszor létre kell hozni a délkeletázsiai védelmi szerződést az USA, Nagybritannia, Francraország, Ausztrália és New Zealand között, az első két ütemben meghatározott délkeletázsiai helyzet fegyveres megvédésére.

Ez az angol terv magyarul azt jelenti, hogy át kell engedni a kommunistáknak mindazt, amit a saját módszereik szerint már megszereztek és az egyesség létrehozásáig még meg fognak szerezni, — s AZUTÁN kell valamennyi Ázsiában érdekelt országnak szövetkezni, hogy az elért hódításokat a kommunisták ne tágíthassák mégtovább.

Másrészről azt ús jelenti ez a politika, hogy az angolok csak akkor lesznek hajlandók az erő politikáját alkalmazni a kommunistákkal szemben, ha már az angol szigetekre hullanak a vörös bombák. Hogy- ez a politika

A HID

KANADA AZ ANGOL-AMERIKAI BARÁTSÁG LEGFŐBB LÁNCSZEME

W W W

mit jelent, azt mi tapasztalatból tudjuk.

A kinai problémáról szólva, Selwyn Lloyd kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek őszi ülésén Nagybritannia valószínűleg Vöröskinának az UNO-ba való felvétele mellett fog szavazni. Ez a szavazat — jelentette ki Lloyd — a mi részünkről nem jelenti azt, hogy Vöröskina politikáját bármily tekintetben elfogadnók, vagy helyeselnők, csupán anynyit, hogy egy adott tényt elismerünk, s annak minden logikus következményét levonjuk, mert praktikusabb a mai helyzetben a békés utat járni. m‘nt az ellentéteket fokozni. —

Mi emigránsok tudjuk, hogy ez a téveszme egyenlő Nyugateurópa öngyilkosságával- De csupán azt tehetjük, amit Vietnam kiküldötte mondott a múlt héten Genfben: Sajnos nincs erőnk arra, hogy a Vietminhnek is és

Ezt mondotta Winston Churchill, amikor Ottawában meglátogatta St. Laurent miniszterelnököt. •‘Eltekintve Kanada saját gazdagságától, népének nagyszerű tulajdonságaitól, a táj szépségeitől és a csodálatos jövőtől, — Kanadát úgy a földrajzi fekvése, mint népének összetétele arra predesztinálta, hogy az angolok és amerikaiak között, a legfőbb összekötő kapoccsá váljon,” — hangzott Lord Winston Churchill kijelentése-Még MacKenzie, Kanada miniszterelnöke az első világháború alatt, jelentette ki, hogy a huszadik század valószínűleg Kanada évszázada lesz. Abban az időben még álmodni sem lehetett azokról a természeti kincsekről, melyekben fogadott hazánk bővelkedik, s ez a nagyszerű jóslat elsősorban a hallatlanul fejlett kanadai mezőgazdaságra,-erdőkitermelésre és vizierőkre vonatkozott. Urániumérc, olaj, kobalt és a modern ipar annyi nélkülözhetetlen nyersanyaga akkor még Kanadában nem volt felfedezve és azt sem lehetett remélni, hogy a kanadai átlagpolgár, akiit akkor még erdei munkás alakjában szimbolizáltak, lényegében ipari munkássá válik, hogy minden ötödik embernek autója lesz, minden gyereket egészségesen és boldogan lehet felnevelni, s hogy Kanadában az az életnívó, amelyet létminimumnak nevezünk, sokszorosan magasabb lesz, miint a világ legnagyobb részében a vezető réteg életnívója.

De éppen azért, mert Kanada gigantikus területén csak olyan kevés ember lakik, s mert a települések tulajdonképpen csak a déli sávra szorítkoznak, mig az ország túlnyomó rézsében csak elszórt települések vannak, amelyeket egymással az országutak, az autó és a repülőgép köt össze. Kanada állandóan felkelti mindazon országok érdeklődését, amelyek túlzott népsűrűségűknél fogva nem képesek emberhez méltó életnívót biztosítani a lakosságnak. Elsősorban az angol világbirodalom, illetve az angol Commonwealth színes népei azok, amelyek a régi gyarmatok országaiban túlzsúfoltan élnek. s ezért úgy tekintenek Kanadára, mint egy távola bolygóra. Nincs arról szó, hogy Ázsia népei a saját földjük helyett például Kanadába akarnának kivándorolni, — de igenis az a meggyőződésük, hogy Kanada, amely Ázsiai szemmel nézve egy óriási méretű búza- fa- és olajgyár, köteles volna a föld öregebb, sűrűbben lakott, sokkal szegényebb népeit élelemmel és nyersanyagokkal ellátni.

Az angol külpolitika maga is azon az állásponton van, hogy tartós nyersanyagellátást csak Kanada természeti kincseinek kiaknázásával lehet biztosítani úgy a nyugati kulturvilág, mint az ázsiai tömegek számára, s ezért van az, hogy a Kanadában befektetett tőkék — elsősorban a pénzintézetek tőkéje — olyan nagy százalékban erednek Angliából.

Másrészről azonban az Egyesült Államok, amely a világ legfejlettebb iparú állama, legnagyobb katonai hatalma és leggyorsabban fejlődő országa, — úgy tekint Kanadára, mint valami óriási méretű gyerekre, akitől szépszerével mindent meglehet kapni, erőszakkal azonban semmit. Kanadának az USA-ból nézve valami kedvesen romantikus sziinezete van. Minden amerikai üzletember, aki itt gyárat, vagy más vállalatot alapit, úgy érzi, hogy szüzterületre jött, ahol esetleg kisebb veszteségek érik, de valószínűleg óriási sikert fog elérni- Kanadát benépesítik nyár idején az amerikai turisták, akik itt azt a régi pionir-hangulatot találják meg, amit Amerikából lassan kiöl a technikai fejlődés.

Franciaországnak is ellenségei legyünk.----------------------------------------O-------------:------------------------SZÉGYENLETES FRANCIA VISSZAVONULÁS VIETNAMBAN

A francia hadvezetőség kardcsapás nélkül kiürítette Phuly városát, a dél-vietnami Vörös-folvó-delta kulcspontját és csapatait közvetlenül Hanoi és környéke védelmére vonta össze. A visszavonulás, amelynek oka nem a vörösök katonai fölényében, hanem a franciák defetista politikájában rejlik, nem kevesebb, mint 2000 négyzetmérföld rizsföldekben gazdag területet engedett át a kommunistáknak, 2 és fél millió vietnami benszülöttel együtt, akik nagyrészt katolikusok és kommunistaellenes érzelmüek- A franciák egyúttal kiürítették a Hanoi-t dél felől védő két. erődöt, Nam Dinh-t és Nin Binh-t. Százezernyi nemzeti kinai és vörösellenes vietnami menekült tolong az országutakon Haiphong felé.

A francia védőrség parancsnoka, Raoul Sálán tábornok kijelentette, hogy a védelmi vonalakat meg kellett rövidíteni, hogy hathatósan tudjanak ellenállni a készülő Hanoi-elleni kommunista támadásnak. Ez a kijelentés azonban nagyon furcsán hangzik azoknak az adatoknak tükrében, hogy mindkét fél körülbelül egyenlő számú — mintegy 120 ezer emberre! rendelkezik.

így van az, hogy Kanadát egyformán szeretik Angliában és az USA-ban, s országunkkal szemben senki sem óhajt semmiféle követeléssel, erőszakos tervvel fellépni. S amikor — mi nt a legutóbbi időben — az európai és ázsiai gyújtópontokon olyan súlyos problémák lépnek fel, amelyek még magát az amerikai-angol egységet is fenyegetik, — Kanada az a földrajzi és lelki támaszpont, ahol az összes angolszász népek közös céljaik elérésére összejöhetnek. S mivel a sors különös kegyelménél fogva Kanadának nagy százaléka, több, mint -4 millió ember — francia anyanyelvű és több, mint 2 millió ember r lás európai nyelven tanulta meg a Miatyánkot, — ezért Kanada lakossága mindig meg fogja érteni az Európában maradtak kálváriáját és élet-halált jelentő függő kérdéseit.

Az egész világ úgy érzi, hogy a fehér emberek által vezetett gyarmatosítások korszaka lejárt. Ma a szabad világ az ázsiai bolsevizmus gyarmatosító törekvései ellen küzd politikával és fegyverrel- És annak a békés, minden országra kiterjedő, de még a távol ködében úszó uj politikai rendszernek, amelyben a népeket nem a félelem, hanem a kölcsönös segí tség vágya és a szeretet tartja össze, a legjobb — ha nem is tökéletes — példája: Kanada.

megakadályozzák a lezuhanó viz bomlasztó hatását. A vízeséstől egy mérföldnyíre, a folyásiránnyal szemben, 14 millió dolláros gátat épútenek, hogy ezáltal egyenletes vízfolyást biztosítsanak a vizierőmű-telep áramfejlesztői számara. A vízesés fölött pedig beton vizfogókat épitenek, ezáltal egyenletesebbé teszik az óriási esés fölötti vízfolyást és megállítják a további fokozatos talaj szint sülyedést.

A vízfolyás fenti módon elért szabályozása által egyrészt még vonzóbbá teszik a vízesés látványosságát, másrészt rögzítik a niiagarai vizierőmü vizszintjét és ezáltal hathatósabban használják fel a természetes erőforrást.

17 és fél millió dolláros költséggel felemelik a talajszintjét a Niagara vízesésnek, amely a világ legvonzóbb turista látványossága, valamiint a világ legnagyobb erőforrása.

Az óriási tömegű vízfolyás fokozatosan elmossa a Niagara szintjét — az utóbbi 275 esztendőben 600 lábnyit (közel 200 métert) — és a hatóságok attól tartanak, hogy a további erózió komoly kárt tesz nemcsak a vízesés szépségében, hanem befolyással lehet a viz folyására, amely pedig milliók számára szolgáltat villamos áramot dél Ontarioban és New York állam északi részében.

Kanada és az Egyesült Államok együttesen dolgozták ki a tervet arra nézve, hogy