Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-07-10 / 28. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 julíurt 1# KANADAI NOTESZ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 382 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-fó'szerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, / egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon. Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Telefon: EM. 3-7678. BÉLA DEÁK ÍRÓI JUBILEUMA Béla deák, a kiváló költő és író, lapunk munkatársa, jú­lius 17-én ünnepli huszesztendős irói jubileumát. Húsz esztendővel ezelőtt nyerte “Vérszerződés”-c. no­vellájával a Ludovika Akadémia irodalmi pályadiját. A pálya­­dij elnyerése egyúttal örök frigy is lett a magyar betűvel. Béla deák Máramarosszigeten született és az oláhok be­jövetelekor, — 1919-ben költözött szüleivel Budapestre. A Mester-uccai Fáy András gimnáziumban érettségizett, majd a Ludovika Akadémiára került, ahol 1934-ben avatták had­­nagyá. Álnév alatt irt különböző szépirodalmi lapokban kri­tikai és esztétikai cikkeket és lett az “Uj Idők” és a Pintér Jenő szerkesztésében megjelenő “Irodalomtörténet” című fo­lyóirat munkatársa. Mint katonatiszt családi nevén csak a “Magyar Katonaujság”-ban írhatott- 1940-ben, “Kicsoda fél­jen?. ..” cimü regényével megnyerte a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kisregény-pályázatát. A második világháborút, mint százados küzdötte végig a Donnál, résztvett a visszavonulás fedezésében, majd Er­délyben. Tordánál küzdött a bolsevisták ellen. Háromszor sebesült. Az összeomláskor mindenét elvesztette, elkallódtak egy verseskötet, egy novelláskötet és két kész regényének ér­tékes kéziratai. Az emigrációban előbb a K-M.U. munkatársa volt, majd lapunk munkatársa lett, — egy időben főmunkatársa Is. “A másik csillagon” c. regényével Madách dijat nyert, a regény közlését most fejezte be az “Uj Hungária”. Két évvel ez­előtt adta ki “Hulló vércseppek” c. verseskötetét, melyet la­punkban annakidején méltattunk. Béla deák a magyar emigrációs irodalom egyik legna­gyobb értéke- Izzó hazafisága, a magyar betű olthatatlan szerelme, a megnemalkuvó magyar katonaszellem jellemzik minden verssorát. Kiapadhatatlan optimizmusa, a magyar föld imádata és a magyar feltámadásban vetett rendíthetet­len hite erőforrásai a sokszor céltalannak látszó küzdelem­ben, melyet a magyar betű katonái folytatnak úgyszólván magukrahagyottan a fásult közömbösség ellen. Hivatást tölt be, mint valamennyi hontalanságra kény­szerült magyar iró, melynek eredményét ki tudja mikor lát­juk, de látni fogjuk egyszer, mert minden vetésnek lesz ara­tása! Szivünk minden szeretetével és melegével gratulálunk Béla deáknak a huszesztendős jubileumhoz, a jó Isten áldá­sát kérve Rá további értékes munkásságára. BUJDOSÓ L E X I KON---------------0--------------Szent László királyunk névünnepére emlékezve, egy má­sik nagy magyar államférfiu, Bárdossy László alakja is fel­merül a méltatlan feledés homályából. Ez a kiváló politikus, diplomata, történetiró és talpig férfi 1941 november 21-én a Parlamentben igy határozta meg a magyarság hivatását: 'Mi ezer éven át a Duna völgyében nemcsak népi, de szervezett állami életet éltünk. Vállaltuk ennek dicsőségét és terheit egyformán. Itt álltunk, védtük Európát, egyensúlyt tartottunk a Kárpátmedence népei között. Közvetítettünk Nyugatról Kelet, és Keletről Nyugat felé, sohasem egyedül a magunk érdekét nézve, mindig magasabb európai célok szolgálatában. Feladatainkat a Gondviselés jelölte ki azzal, hogy idehozott erre a földre, hogy megtartott, erőssé tett és áldó kezét rajtunk tartja. A vihar sokszor elzugott felettünk, megtépte Üstökűnket, de derekunk a harcban sohasem hajolt meg. Ma olyan mélyen, olyan elválaszthatatlanul vagyunk összenőve ezzel a földdel, amely a miénk, mint ahogyan he­gyek ágyazódtak bele a föld méhébe. Feladatunkat teljesít­hetjük jól vagy kevésbbé jól, aszerint, hogy akadályok ke­rülnek-e elénk, vagy a sors megkönnyíti számunkra a mun­kát. De akárhogyan legyen, a reánk váró feladatokat csak mi láthatjuk el és senki más! Ezek a feladatok itt, ezen a földön csak a miéiink. Eddig még minden kísérlet, amely ezt elakarta vitatni tőin :k, csú­fos kudarccal járt. A Duna völgyének minden olyan lendezé­­se, amely nem számolt a magyarsággal, ahogyan az erejének és helyzetének megfelelt, eleve pusztulásra volt ítélve- Ez volt a sorsa az osztrák abszolutizmus kontárki^érleteinek és igy bizonyult tarthatatlannak és törött darabokra az a rend­szer, amelyet a páriskörnyéki békediktátumok tákoltak ösz­­sze. Ezeknek a kísérleteknek a korszaka végleg lejárt. É.F. NŐI EGYENLŐSÉG­SZABAD NEKIK IS SÚLYOS TESTI MUNKÁT VÉGEZNIÖK (FEP) A kommunisták által propagált nemek közti e­­gyenlőség a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nők is kényte­lenek — háztartás és gyermeknevelés helyett — férfiimun­­kát végezni, sokszor a legnehezebb testi munkát, hogy a csa­lád megélhessen. HUSZONÖTÉVES A "ROYAL YORK" Nagyságához képest Kanadának szokatla­nul sok a hires szállodája. Például, világszer­te ismerik és tisztelik Chateau Laurier, Cha­teau Frontenac, Fort Garry, Banff Springs, Chateau Lake Louise, Jasper Lodge, Digby Pines szálloda neveket. De valószínűleg a legismertebb a torontói Royal York szállo­da-A Royal Yorknak 1200 szobája és 1388 al­kalmazottja van és méltán büszke arra, hogy a brit államközösség legnagyobb szállodája. A nyár elején ünnepelte fennállásának 25- ik évfordulóját és valamennyi szobája fog­lalt volt, mégpedig sok közülük több hónap­ra előre. A Royal York szálloda sikere és hírneve a legnagyobb mértékben igazolja néhai Sir Ed­ward Beatty vágyálmát, ő volt az, aki, mint a Canadian Pacific vasúttársaság elnöke az 1920-as évek végén, megtervezte ezt a nagy vendéglátó üzemet. A Royal York-ot úgy jellemeztek, hogy “város a városban” mert a benne lakó ven­dégeknek semmiére sem szükséges kimer.nie a városba. Az óriási épületben van ugyanis bank, gyógyszertár, ruhaüzlet, virágüzlet, ajándék-bolt, szabóüzlet és még sok más, be­leértve a borbélyt, cipő és kozmetikai szalont. A legfelső emeleten van Kanada egyik leg­forgalmasabb rádió hanglemez-felvevő stú­diója. . ✓ Henry Odiau főszakács, valamint helyet­tese Donat Perrault, mindketten franciák. Az alájuk beosztott 130 főnyi szakács és se­gédszemélyzet naponta 5-600 étkezést készít, közel 2,500.000-et évente- A szállodának sa­ját péksége, bádogos és vízvezeték-, kovács és asztalosüzeme, valamint villanyszerelő mű helye, tisztitója és mosodája van. Az épületben kórház is van, két állandó á­­polóval. A főcsarnok 14 telefonon kisasz­­szonya 20,000 beszélgetést kapcsol naponta. A Royal York építése 16,500.000 dollárba került és a szálloda 1929-ben nyúlt meg. Az épületben egész sereg pazar bálterem, kong­resszusi és gyűlés-terem, valamint több ilyen berendezés vari, amelyekben évenként sok száz gyűlést és társadalmi eseményt rendez­nek. A szálloda népszerűségét mutatja, hogy már 1966-ra is vannak előjegyezve kong­resszusok-AZ UR SZOLGÁJA Irta: Béla deák. A fiatal pap teletüdővel szívta a friss leve­gőt. Aliig negyedórával érkezése előtt állt el az eső s most a levegőben friss esőszag ter­jengett- Esteledett. A búcsúzó napot elfed­ték a rongyokká szakadozott felhők s az egy­re élénkebbé váló fertályhold bujócskát ját­szott velük. Tavasz volt, április. Az időjárás szeszélye­sen alkalmazkodott a naptárhoz. Délelőtt még kacagó napsütésben kattogott a viciná­lis, délután kiadós eső esett s most a kanyar­ban tovatűnő kis mozdonykrampusz szikra­esőjét szakadozó, alacsony felhőtömbök ta­karták el. " A pap levetette nadrágsziját, korcot csi­nált reverendájára és belegyürte annak csak­nem földet seprő szárnyait, nehogy sárba ra­gadjanak. Nadrágját ús feltörte. Ha toaletje után valaki tükröt tart eléje, bizonyára szív­ből megkacagja magát, olyan furcsán hatott igy a terepjáróvá varázsolt reverendában Nem várta senki az állomáson. Pedig sür­gönyt is menesztett elöljáróba. Sokat nem remélt tőle, de a sekrestyést valami rozzant szekérrel igen. Egy tanyasi szekérre rá is kö­szöntött. Azt hitte, az a sekrestyésé. Olyan jámbor forma ember ült a bakon éppen, azért gondolta. De nem járt szerencsével. Arra az az asszonyság terebélyesedett fel, aki vele e­­gyütt szállt le a vonatról. S hogy azok ki­húztak, a szomorú zászlós bakteron meg egy sárgombócos, kócos pulin kívül nem is ma­radt más élőlény az állomáson. Nem sokat gondolkozott. Felkapta a két kopott bőröndöt és nekiveselkedett a sárnak. Gondtalan, vidám lélekkel tette. Még fütyö­­részett is. De nem ám valami ájtatos szent­éneket, hanem azt, hogy “Gimbet-gombot’.. A fütyölés után senki sem gondolta vol­na, hogy éppen katolikus pap szájából ered. Olyan vidám és olyan jóizű volt. Nem esett nagyon messze a falu, alig több, miint egy kilométerre. A csalóka felhős idő közelebb is vetítette a házakat. Még a szélső kerítések tövében kapirgáló tyúkocskákat is lehetett látni. Kicsit nehéz volt a két bőrönd. Tekinté­lyes hurkákat dagasztott a tenyerén. Né­hány száz lépés után meg is kellett cserélni őket. De nem vesztette el a jókedvét- Tovább fütyörészett. Úgy valahogy jobban tudta da­gasztani a sarat. Hiába volt olyan kegyetlen. Ragadt, mint a keletien tészta. Néha csak hajszálon múlt, hogy a cugoscipőt le nem húzta- Agyagos volt végig az egész nyárfa­sor. Mégis kievickélt belőle hamarosan. Ak­kor sem volt sötét, mikor az első házak kö­zé ért, Két mezítlábas kölyök játszott az egyik előtt. Mikor hozzájuk közeledett ijedten köszön­tötték : — Dicsértessék a Jézus Krisztus!... — Mindörökké... — mosolygott rájuk a pap. Odább ringó derekú vászoncseléd jött szemközt. — Jesszusom! — kiáltotta rémülten, a­­hogy megismerte a papot. A pillanatnyi ije­delem után ész nélkül sarkon fordult s visz­­szaszaladt a templom felé. Pappal nem jó találkozni. Csak kémény­seprővel és zsidóval jó- Azok szerencsét hoz­nak. Már jól bent járt a faluban, mikor egy lo­vasszekér húzott el mellette. Mély barázdát vágott a két ló farába a megerőltetés, ahogy mit írnak mások? A MÁSODIK VASFÜGGÖNY (A Párisban megjelenő “Erdélyi Szemle” Írja:) küszködtek a sárral. A kocsis egykedvűen pipázott a bakon. Esze ágában sem volt kö szönni. Utolsó pillanatban a pap köszöntötte. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! A kocsis lustán bökött mutatóujjával a kalapja felé, de nem válaszolt. Egy másik háznál két tereferélő menyecs­ke abban a minutában somfordáit be a ka­pun, amint észrevették őt- Harmadiknál ab­lakon könyöklő asszonyság éppen akkor un­ta meg a könyöklést, mikor meglátta a köze­ledőt. S az egész falu igy tett, mintha összebe­széltek volna. « — Nem valami szives fogadtatás — gon­dolta a pap, mégis vidáman fütyörészve sza­­porázta meg lépteit. A podagrás harangozó csak a papiak kapu­jában vette át a bőröndöket. Nem győzött mentegetőzni. — Lehetetlen volt kocsit kapni instállom. Nekem meg nincsen. - . Teccik tudni a meg­boldogult plébános ur nagyon elrontotta a dógot. — tette hozzá magyarázólag. — Hogyan? — Hát igen rátarti-gőgös ember volt s el­nézett a népek feje felett. Azért nem állhat­ták. Első vasárnap üres volt a templom. Né­hány “szent” asszony lézengett csak a pa­dokban. Nyúlós cérnahangjuk furcsán cirkál - mazta a kántor borízű baritonját-Alig tudott ministránst keríteni. Mégis énekes nagymisét mondott prédikációval és szentségkitétellel. Beszédjét a szószékről mondta el. Olyan hévvel és lendülettel, mintha tele lett volna a templom. A jó pásztor kötelességeiről be­szélt s megígérte, hogy össze fogja terelni nyáját. A tereléshez nincs szüksége kutyák­ra, mert a szeretet cselekedetei többet jelen­tenek minden csahos kutyánál és az üresedi kimondott szép szavaknál is. Hétfőn nyakába vette a falut. Kezdte a szomszédokon- Eleinte mogorva arccal, de csodálkozva fogadták. S hogy olyan jóságo­sán mosolygott Keresztes-Nagy Ádám, a bal szomszéd már bizalmasan sápitozta el a ba­ját. — Zsindelyezni kék a házat. A múlt hétten is bécsorgott az eső. Dehát nemhogy ácsot, hanem még ács inast sem kapni segítségül a tavaszi munkák miatt. Balog Péterék már tárt kapuval fogadták, pedig nagy gondban voltak. A gazda elcsú­szott a hidláson s lábát törte. A pap levette a reverendát és az orvos ér­kezéséig ellátta a beteget-Másnap Keresztes Nagy Ádáméknál tetőt zsindelyezett. Harmadnap Gyugyeres Mihá­­lyéknái kukoricát ültetett, negyed nap babot Koczor Balázséknál. Második vasárnap tömve volt a templom. Még a tanyasiak is mind bejöttek. S mise után mindenkihez volt jószava a papnak. Egy hónap múlva ő vezette a búcsút. Húsz esztendő óta elsőként személyesen. Addig csak előimádkozó egyházfiák, vagy legfeljebb a kántor. Nem lis maradt otthon épkézláb ember, csak a sánták meg a betegek. A többi vele zarándokolt. Ahány falun keresztül vonultak, minde­nütt csodálkozó sokaság lepte el az utat. — A mi papunk! — mondták a hívek büszkén s boldogan folytatták a szenténeket. Az azurszinü levegőben pacsirták daloltak s a végtelen búzamezők fölött a tiszta krisz­tusi szeretet áldott békéje lebegett. Több olvasónk fordult hozzánk, kérdezve, mi lehet az ész­szerű magyarázata annak, hogy Románia és Magyarország között az érintkezés mind lehetetlenebbé válik. Több ilyen esetről hallottunk, hogy a két országban élő rokonok nyu­gaton lévő hozzátartozóikon keresztül tudnak csak húrt kapni egymásról. Az a különös eset állt elő, hogy a két szovjetigá­ban nyögő ország között jobban korlátozzák a levélforgalmat, mint a nyugati országokkal- A személyforgalom ritkábbá vált, mint a fehér holló. Egy magyar állampolgárnak Romá­niába avagy viceversa, éppúgy nem lehet útlevelet kapni, mint Nyugatra. Csomagküldés tekintetében ugyanazok a szi­gorú rendszabályok érvényesek Magyarországra, mint a nyu­gati államokra. Ezek a hírek egy második vasfüggöny leeresztését iga­zolják Magyarország és Románia között. Mi lehet az oka? Hi­szen a magyar-román viszony a háború után egészen más irányba indult el- Emlékezzünk, Gróza miniszterelnök 1945- ben és 46-ban még kedvenc tervét: a román-magyar vám­unió gondolatát lanszirozta. 47 nyarán és 48 januárjában két úzben is járt Pesten. Igaz, ekkor már nem a vámunió, hanem a magyar-román barátsági és szövetségi szerződés megköté­se érdekében. 1948 és 1949 a barátkozás két meleg éve volt, a szovjet csillag jegyében- Magyar művészek, Írók szinte ha­vonta mentek Bukarestbe s a románok jöttek Pestre. Még 1950 decemberében is román-magyar barátsági hetét tarta­nak Pesten. A nagy törés érzésünk szerint a Luca-Pauker bu­kással kezdődik 1952 nyarán. Ezen a nyáron újabb terror­­hullám csapott össze az erdélyi magyarság feje felett. Nem­csak Kacsó Sándor tűnt el a Magyar Népi Szövetség, és Ta­­káts Lajos a kisebbségi almúniszterium éléről, de rengeteg magyart tartóztattak le, főleg a régiek közül, olyanokat, akik részt sem vettek a MNSz munkájában. Az uj alkotmány és abban a Magyar Autonom tartomány teremtése egy korszak . záróköve. A Magyar Népi Szövetség hallgatólagosan meg­szűnt létezni- A magyar nyelvű újságok nyiltan is párt vagy néptanács orgánumokká váltak. Az erdélyi magyarság cél­tudatos beolvasztása folyik a szovjethazává vált Románia ol­vasztótégelyében. Még a hasonlóan kommunista Magyaror­szággal (a rezsimet értjük természetesen), a kapcsolatok tartását veszélyesnek útélik. Ez az események története. De mi mozgatja az esemé­nyeket ? Ez a nagy kérdés, amelyre már nehezebb a feleletet megtalálnunk. Az utolsó évtized diplomáciai története ad né­hány utalást arra vonatkozóan, hogy a szovjet hatalmába ke­rített országokat érdekei szerint osztályozza. A szovjet a számára életfontosságúnak Ítélt területeket bekebelezte (A Balti államok, Keletporoszország, Keletlengyelország,Észak­­bukovina, Besszarábia, Kárpátalja.) A diplomáciai források elárulják azt is, hogy ezen túlmenően Romániára nézve kü­lönleges elképzelései voltak. Moszkva már 1941-ben meg akart egyezni az angol és amerikai kormánnyal a háború utáni ha­tárokra nézve s ezzel kapcsolatban bázisokat akart szerez­ni Romániában- (The Memoirs of Cordell Hull II. 1167 1.) 1943-ban Majszky, akkori londoni szovjet nagykövet tudo­mására hozta az angolszász kormányoknak, hogy Moszkva nem ellenzi egy Balkán-federáció megalakítását abban az esetben, ha Románia nem vesz részt benne. Ez is arra utal, hogy a szovjet tervekben Románia különleges elképzeléssel szerepelt. (Robert E. Sherwood: Roosevelt and Hopkins, an intimate History, 714. 1) Az 1948 májusi és októberi (Moszk­va) tanácskozások alatt a szovjet igen szívósan ragaszkodott ahhoz, hogy Románia az ő érdekszférájába kerüljön, illetve maradjon. Byrnes szerint Churchill és Eden Moszkvában megegyeztek abban, hogy a szovjet nem avatkozik be Gö­rögországban, az angol viszont szabad kezet enged Moszk­vának Romániában.' Valóban, két hónappal később, amikor az angolok beavatkoztak Görögországban és leverték az ELÁS csapatokat, a moszkvai rádió és a kormány hallgatott. Ezután jött Jalta, ahol ugyan nem volt szó érdekszférákról, de hogy Sztálin érdekszférákban gondolkodott, kitűnik egy megjegyzéséből, amelyet a módosító indítványa (segítsék a nácizmus ellen küzdő politikai vezéreket) kapcsán tett, mondván, hogy Churchillnek nem kell félnie attól, hogy ezt Görögországban is alkalmazni fogják. Ezután következett 1945 márciusában a szovjet beavat­kozás Romániában, amikor erőszakkal Grózát hozták ura­lomra. Az amerikaiak tiltakoznak ellene. Az angolok kifejtik I Rooseveltnek, hogy ők ezt nem tehetik, mivel Moszkva is le­­! nyelte az ELÁS elleni beavatkozásukat. Nincs helyünk tovább kisérni a fejleményeket, de tény jaz, hogy a potsdami, majd a moszkvai konferencián Moszkva közelharcot vívott a román kérdésben s a látszólag adott en­gedményeit rögtön kijátszotta. Végül a békekonferenciára, mint tudjuk, kizárólag Moszkva akarata nyomta rá a bélye­gét. Vájjon megszünt-e a szovjet törekvése Románia külön kezelésére az által, hogy időközben a többi államot is sike­rült a saját érdekszférájába vonnia? A nyugattól elzáró vas­függöny Romániában súlyosabb, mint a többi országokban Románia jobban el van zárva a Nyugattól, mint Magyaror­szág, Csehszlovákia, vagy Lengyelország- Romániába nem lehet sem IKKA, sem másfajta csomagot küldeni, sőt az or­vosságok is visszajönnek. A nyomás is súlyosabb, kibirha­­tatlanabb Romániában, mint máshelyt. Mint kiegészítő je­lenséget, tegyük hozzá a leeresztett második vasfüggönyt. Mindebből szorongó szívvel arra kell következtetnünk, hogy Moszkva terveiben Románia —és benne Erdély— különle­ges helyet foglal el- Ha tárgyalásra kényszerül, esetleg le­mond Magyarországról, de kétségbeesetten fog ragaszkodni Románia birtoklásához. Arról a félelmetes perspektíváról, amit egy ilyen fordu­lat nyújtana, korai lenne beszélnünk, de nem árt a bekövet­kezhető lehetőségek közé sorolnunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents